Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
Katona lucht ELÉGIA Nyújtsd át kezed a takarón, fagytól félnek a kertek. Tükrét leejti, úgy oson. az ifjúság holnap elmegy* Köszönj el tőlem 'este. . Kinn virágok arca sapad. Dér csipkéz egek bokrain s holdkés siklik az agnak. Mlmegy holnap az ifjúság, közelebb, lép az este i gerincem széthúllt gyöngyeit 'em lesz ki összeszedje. Zelei Miklós Triptichon EGO még álldogálnék de veszélyesen közeliiének a fényképezőgéppel gyetlen vonással áthúzom ■ tagam CARDIOLÖGIA medicinpuska steril puffogás A FÉNYKÉP lelkében váratlan grundok telhetetlen bombatölcsérek foghíjas idejében lábukat lógatják halottat Az aranykezű csavargó Vajmi keveset ismerhet a mai portugál irodalomból a magyar olvasó. Még egy-egy novella vagy esszé is alig- alig ' jut el hozzánk. Éppen ezért meglepő, hogy a spanyol és portugál irodalom jó ismerője, Benyhe János nem nrózaá vagy netán versant o- ógiát szerkesztett, hanem a mai portugál drámairodalomból adott válogatást az Európa Kiadó jóvoltából Az aranykezű csavargó címmel. Mintegy két évtized dráma- termése fölött tart szemlét ez a kötet, s ez, a .20 ,éy ,yplt a portugál irodalom legvajú- dóbb időszaka; azé a lassú művészeti-politikai erjedésé, amely végül is az 1974-es fordulathoz vezetett. A műfaji irányzatokat, iskolákat ek intve megtalálható itt az abszurd vagy a szatirikus drámairáhyzat, vagy a népi expresszi ohiamus eszközeivel élő éppúgy, mint a lorcai vagy’ brechti színházi hagyományokat folytató. A kötet hat .drámaírójának neve nem sokat mond első hallásra. kivéve talán az egy Re- bellot, akinek Holnap című művét Hubay Miklós lefordította korábban. A mai portugál valóságról 'kapunk képet ezekből a drámákból, legyen az á klérust, a kispolgárias- ságot bíráló vagy a salazari titkosrendőrség zsaroló módszereit leleplező darab. Joggal várhatott volna el az 'olvasó egy hosszabb, elígazí- ó tanulmányt a mai portugál irodalomról eligazításul, ránytűkénf. Precíz Rezső könyvelő, akit zollégái szemtől szembe „a negtestesült lelkiismeretnek'’, iát a mögött' „stréber alakiak” neveztek, egy forró au- /usztusi napon, délután lmom órakor lefordult a széké- öl. — Û, semmi, semmi! — nondta röstelkedve az üzemi írvosnak, amikor magához tért —, csak nyilván öregszem. Azelőtt játszva elvégeztem a szabadságon levő öt-hat kollégám munkáját... Igaz, hogy rríost nyolcán mentek el, de. . . Már nincs is semmi bajom ... A doktor úr visszanyomta a pamlagra Precíz kartársat. cs hőmérőt dugott a hóna alá. Öt perc múltán megnézte á hőmérőt, és azt mondta: „Hm, hm!” Aztán föltett egy csomó kérdést, kopogott egy sorozatot a hátán, megsóhaj- tatta néhányszor, majd tiltakozásával mit sem törődve, kiirta betegállományba, és ráparancsolt: „Ha kedves 32 SOMOGYI NÉPLAP Dietrich, a csodálatos »Marlene Dietrichhel a színház elvesztett egy igazgyöngyöt, és ő a moziban találta meg igazi hivatását. Marlene korának lánya, a hódító asszony jelképe, modellje, visszatükröződése lett, a vamp, a végzetes nő. nevezzük, ahogyan akarjuk. Garbo az örök nőiség jelképe, aki sugalmazó feladatának betöltésére isteni és ördögi . megnyilatkozásra egyaránt képes, Bergner az eszményi. titokzatos és megfejthetetlen modern lány, Marlene talán a jövő asszonya — írta egy színházi rendező, bizonyos Bar- nowsky úr a húszas évek végén. S csakugyan ma is töretlen népszerűségnek örvend, s megannyi sztár ^hullására, magának a fogalomnak szétmáílására is ugyanúgy fittyet hány, mint sünikor elhízva és rosszul öltözve a világháborút követő években kikötött Hollywoodban. »Túl kövér vagyok és az arcom olyan, mint egy krumpli!-« — sápitozott, amikor barátja és kitalálója, Iosef Sternberg kiharcolta szántára a Kék angyal Lo- la-loláját, ezt a kispolgári berlini prostituáltat, aki nemcsak Marlene mitas zá- ~nak alapkövévé vált, hanem fezzel egyidőben megteremtette azt a végzetes, kihívó szexualitást is, amelyet korábban a puritán Amerika el sem tudott képzelni. Igaz, ami igaz, ebben legalább olyan szerepe vglt hihetetlenül szép lábának (később kétmillió dollárra biztosította). mint színészi tehetségének. A »végzetes asszonylett, évekre ügyeletes csábítója a kor híres férfisztárjainak — Gary Coopertől Maurice Chevalierig, miközben hosszan és nem sok eredménnyel próbáiba magánéletében legalább az amerikai ismeretlenségbe temetkezett Jean Gabinnel megértetni magát. »Marlene Dietrich neve simogatással kezdődik . • és os tárcsa pással végződik . .. Tollakat, szőrméket hord, amelyek ú^y hozzá tartoznak testéhez, ahogy a szőrbunda hozzá tartozik az állatokhoz, a toll pedig a madarakhoz. Hangja, szeme, pillantása, mint egy Lőre- leié. Csakhogy Lorelei veszélyes nő. Marlene pedig nem veszélyes, mert szépségének titka szívében rejlik... « — véli Jean Cocteau róla. Dietrich imádott óriási kalapokban grasszál- ni, fekete selyemharisnyában, fejére és más testrészeire tűzött toliakban, méteres szipkából füstölni, rekedtes hangján érzéki és morbid melódiákat a gyilkos szerelemről énekelni, kihíva a bájolgó' komformizmus es a polgári szenteskedés erénycsőszeinek magrökö: nyödését... — ami persze a legjobb ingyenreklám volt számára. Élete gazdag eseményekben, fordulatokban, megpróbáltatásokban. De most nem ennek ismertetése a célunk. Mindezt afféle háttérnek szánjuk a tévében most folyó sorozathoz, amelyben a legendás Kék angyal mellett ott , szerepel az ugyancsak legendás Bizsu is. A sejtelmes ékszerek és boák súlya alatt rogyadozó Dietrich tűnik fel a Sanghaj expressz- ben és A megbecstelenítetf- ben, hogy aztán egész újfajta színésznővel találkozzunk az Asszonyláaadásban, szinte vadnyugati miliőben, persze a kötelező slágerrel... A sorozatban ott van még a Hitchcock rendezte Rémület a színpadon, a Nincs országút az égen, s természetesen a ma is friss, izgalmas A vád tanúja is ... N. Gy. Makrisz Agamemnon szakra. Benke László Panelmagányban Panelmagányban kiabálok, panelmagányban hallgatok, panelmaganyban veszítem cl a tegnapot s a holnapot. Panelmagányból nincs kilátás, csak új panelmagányra van, mindenemet a panelmának adom s adom, boldogtalan. Panelmag dny ban panelember, nem gyűlölök, nem szeretek, az összetartó Istent várom s szép csöndesen szétrepedek. Sólyom László Hőemelkedés habbal élete, három napig három- áranként mérje meg a hőmérsékletét, jegyezze föl az adatokat, és hozza el nekem” Precíz Rezső — tekintve, hogy a világért sem akart a bércsalás bűnébe esni — másnap otthon maradt, pontosan háromóránként bedugta a hőmérőt a hóna alá, és a leolvasott adatokat a saját kezűleg rubrikázott ívre lelki- ismeretesen följegyezte. Precíz Rezső azonban nemcsak lelkiismeretes könyvelő volt, hanem szófogadó férj is, és amikor másnap reggel a felesége elküdte a Tüker- hez, a hőmérőt és a rubrikázott papírt is magával vitte. A tüzelőutalványt röpke kél óra alatt elintézte, s indult hazafelé. Útközben azonban észrevette, hogy közeledik a hőmérőzés pillanata. Megállt, ■ s töprengett, mitévő legyen. Az utcán mégsem dugdoshat- ia hóna alá a hőmérőt. Betért tehát egy eszpresszóba, ahol is a legsötétebb sarokban helyet foglalt, intett a kisasszonynak, és közben mereven figyelte óráját, nehogy elvétse az esedékes pillanatot. — Tetszik? — recsegett rá nemsokára a magasból a kisasszony. — Ho... ? Kezitcsókolom — rebegte Precíz —; ha szabadna kérnem egy kávét. A kisasszony mordult, és elvonult. Precíz pedig begu- bózott a sarokba, és izgatottan leste az óráját, drukkolt, hogy időben kapja a kávéját. Az istenek megsegítették, a kisasszony harminckét másodperccel az esedékes terminus előtt, elébe csörrentet- te a kávét, s amikor elment, Precíz elöhalászta a hőmérőt, majd a rubrikázott papirt és ceruzájáét, hogy följegyezze a higanyszál állását. A hőmérő már-már a hóna alatt volt, amikor asztalánál termett egy elles, platinahajú hölgy, s miközben tekintetét a rubrikái papírra düllesztette, így szólt gerlebú- gással: — Tisztelt uram, elnézését kérjük, a kisasszony tévedett. Precíz riadtan tátogott, de mire szóhoz jutott volna, a platinahajú elragadta előle a kávét, és mély meghajlással hátrálva eltűnt az asztalok között. 1 A könyvelő értetlenül bámult, majd észbe kapva az órájára pillantott. Döbbenten vette észre, hogy jó fél perccel elmúlt a hőmérőzés ideje. Rövid ideig töprengett, majd gyors elhatározással elindult a mosdó felé, hogy ott tegyen eleget az orvosi előírásnak. Keze már épp ama helyiség kilincsén volt, amikor lihegve elébe penderült a platinahajú hölgy: — Elnézését kérjük, tisztelt uram, épp most takarítják. Ha szíveskedne két perc türelemmel lenni. A versolvasásról konkrétabban A verset olvasónak tulajdonképpen egyetlen dolga van: rábíznia magát — mintegy idegenvezetőre — a versre, ’ hagynia, kalauzolja őt a mű, vezesse is meretlen, tudaton túli tartományokon keresztül, a végtelen irányába. Ám, ha ez ilyen könnyű lenne, verset olvasna minden ember a világon. Holott tudjuk, igen kis töredék olvas a népek nagy közösségéből — verset. Föltétlenül beszélnünk kell tehát gyakorlatiasabban arról, hogyan kezdjünk bele a versek olvasásába. Hangsúlyozom, csak a kezdetekről lehetséges beszélnünk, hiszen a befogadáshoz már két objektív (eleve adott) tényező tartozik:, a mű és az olvasói szubjektum (belső érzékenység, állapot). Mű és olvasó tehát minden egyes alkalommal változó. Ami állandóságot — talán — ebben a viszonyban megfoghatunk, az az olvasói gesztus kell legyen, mely a műre irányul. A mű legalább hármas tagoltság ú. Több részre tagolódása lehet, sőt biztos, kevesebbre ritkán tagolódik. Tartalmazza a szerző személyének megnevezését, a mű címét, s magát a műalkotást. Hogyan ? — kérdezhetnénk. A szerző neve műalkotásbéli elem? Az. De hiszen, hangozhatnék az ellenérv, minden, egymástól nagyon különbözhető vers fölött is ugyanaz a név áll. Csakhogy. Amiképpen minden vers más állapotát rögzíti a szerzőjének, ugyanúgy jelzi a vers a változásban levő szerző egy adott, a vers keletkezésének idején aktuális állapotát-pillanatát. A szerző neve a vers' Végigolvasta után cseng visz- sza bennünk,’ megtelve az elolvasott mű álltai sugall! hangulatokkal, érzelmekkel. A másik, nem elhanyagolható hozama a szerzői névnek, hogy láttáira az olvasóban, ha már találkozott a nevezett költő műveivel, asszociáció-sorok indulnak meg: föl idéződnek benne az előzőleg olvasott költemények. A vers címe mindig kulcs a műhöz. Akkor is, ha nincs címe: a hiány kulcsa tárja föl a meglevőben elrejtett tartalmakat. A cím nem jelszó, nem mankó, a címnek sajátos jelentése van. Vagy összefoglalja magában, esz- szenciálisan a versben feldolgozott témákat, vagy — párhuzamosan — ellentétes módon — utal rájuk. A cím felütés, az alaptónus, alaphangulat megragadása. Várakozást és érdekPreciz zavartan mosolygott, és igyekezett vissza az asztalhoz, a kiterített rubrikás papírhoz, és az adatokba mé- lyedt. Ám a kisasszony épp ott tevékenykedett. Ahogy jobban megnézte, mintha átöltözött volna közben ripe- gös-ropogos köténybe, fehér blúzba és keményített bóbitába, Asztalkájára csipkés térítőt tett, arra helyezte herendi készletben a kávét, mellé ezüstben a cukrot és a tejszínhabot. Egyidejűleg bűvö- Ipen mosolygott, és nyugtatta, hogy mindez felár nélkül van, ne sértse meg borravalóval. Precíz Rezső könnyekig meghatódott, s elgyengülve gyermeki öszintességgel mindent elmesélt az orvosi utasításról, mutatta a rubrikás papírt és a hőmérőt is. A platinahajú érdeklődéssel hallgatta, szaporán bólogatott, majd huncutkás mosollyal így szólt: — Tetszik tudni, én nem tegnap óta vagyok a szakmában, volt már dolgom jó néhány ellenőrrel, de ilyen kis hamissal, mint maga, még nem . . . No, igya meg szépen a kávéját, mert kihűl! lődést kelt, ugyanakkor gyanakvást és ellenérzést^ ha semmitmondó vagys kihívóan harsány. A cím legtöbbször versből kiemelt, s abban visszakereshető motívumot tartalmaz. E motívum köré szerveződik, mint mágneses erőteret kibocsátó mag köré, a vers szervezete. Ennél a képnél megmaradva, a mágneses erővonalak mentén elrendeződő vaspor, mint látvány, mint összkép nyújt nagyszerű élményt számunkra. Jóllehet, nem ismerjük az elrendezés elvét, nem értjük az erezetek logikáját. De az elénk táruló kép, az értelmezés nélkül szemlélt látvány : szép. Ez az első, s legfontosabb lépés a verstest szemügyre vételekor. Végig kell olvasnunk a teljes művet, Hogy felületi saépségedt (szavak, rímek, ritmika, képek) élvezni tudjuk, alaki elrendezettségét áttekinthessük. « az arányok elgyönyörködtesse- nek bennünket. Itt azonban nem szabad. megáHmunk. Ahogyan messziről a legjobb ismerősünket sem tudjuk felismerni, ment vonásai elmosódnak számunkra, ugyanúgy a hozzánk legközelebb álló vers is érdektelen, idegen marad szántunkra, ha nem teszünk közelítő lépéseket feléje. Melyek ezek a lépések ? Most már a verset lassabb tempóban, meg-megáll va olvassuk végig. Különféle mi kro-egységeket különíthetünk el benne, ügy mint gondolati egységeket, képi egységéket. Ezek. külön elemzéskor megint tovább bonthatók és bontanotok megfigyelhetjük a hasonlatok, jelzők, belső és külső .rímek, ailiteráciok stib. elhelyezkedését, ízlelhetjük különös és különböző aromájukat, külön-külön edgon - dolhatóbbá tesszük magunk számára a belső építőköve két. Mikor így analizáltuk a költeményt, új ráolvasáskor már részleteiben és egészében -is szemléljük, egyszerre, egyidejűleg merülünk bele a mikro-pillanatókba, és maradiunk a makró-perspektíva kényelmes, áttekintő távolság-pontján. Élvezzük a verset. No jó, mondod, kedves olvasó. de kinek van ma arra ideje, hogy ennyit foglalkozzék egyetlen, verssel? Ráadásul manapság annyi, die annyi vers van . . . Én kezdetekről beszéltem, csak a mű befogadásának első lépcsőiről. A befogadó szemszögéből. A versolvasás ugyanolyan gyakorlat, mint bármely szakma, mint például a hegesztés. Először a lángra figyel a hegesztő. Később már csak a munkadarabra, a lángolt ösztönös-gyakor- lottan irányítja a legfontosabb pontokra. * Valami ilyesmiről akartam beszélni. Egy idő után az utolsó stádiumnál kezdheti az olvasó a műélvezetet, az egyszerre analizáló és . szintetizáló, tehát az elemző és az egészet áttekintő — olvasásnál. Zalán Tibor Rózsa Endre A Feke?e-íenger morajában Kioltó szél puhatolja a part izzó-nagy mészfalait. Mohazsindelyeit már mályvalílára cserélte az ég tengerzöld kanca nyerít. Márványremegésben a esödö csak áll, villámerezésű a bőr* . ' (patadörgés kél valahon s homok tömi kőfaléit!
