Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-20 / 221. szám
Magánkereskedők Somogybán A gyakorlat tükrözze az elveket! Az utóbbi öt évben a korábbi elképzeléseknél gyorsabban fejlődött a somogyi magánkereskedelem. Hozzá kell tennünk: jó, hogy a „maszekok” a vártnál többen vannak, mert a megyei kiskereskedelmi, vendéglátási helyzet ezt kívánta, s a vállalkozókedv szerencsésen egybeesett az igényekkel. A régebb óta működő kiskereskedők közül is sokan fejlesztették tevékenységüket, korszerűsítették, bővítették üzletüket. Magánkézben van a megye kiskereskedelmi forgalmának 4—5 százalékát lebonyolító üzlethálózat. A forgalmazott cikkók kétharmada helyi áruforrásból szár- 3nazik, a maszekok jól látják el hiánypótló, kiegészítő tennivalóikat. Az általánosan jó helyzetet részletesebben megvizsgálva azonban fölfedezhetünk több hibát, hiányosságot — a kiskereskedők tevékenységében is, a munkájukat szabályozó kereskedelempolitikai irányításban is. Milyen változások, szükségesek? A fejlődés miként lehetne gyorsabb? Hogyan javíthatnák a magánvállalkozók az itt-ott még mindig hiányos somogyi ellátást? MEG ZÖLDEBB UTAT Minden fórumon elfogadott elv: a magánkereskedelemre szükség van, a tisztességes kereskedőket támogatni kell. A gyakorlat ezt az elvet csak félig követte: ma már senki sem támadja a magánkereskedőket, ám támogatásuk kisebb a szükségesnél, néhol csupán megtűrik őket. Van természetesen példa az ellenkezőre is. Dóri János, a megyei TaffSPS kereskedelmi osztályvezetője szólt róla: — Barcson példamutatóan rugalmasan kezeli e kérdést a tanács. Magánkereskedőket telepítenek le, megfelelő anyagi támogatást is adnak az induláshoz. Ilyen kezdet után természetesen a mércét is magasra tehetik, s ennek a barcsi ellátás, Barcs sok ezer lakója látja hasznát. Hasonlót fedezhettünk föl több Balaton-parti településen. Sümegh Nándor né, a megyei pártbizottság munkatársa : — A maszekok helyzetét szabályozó rendelkezések megváltoztak, kedvezőbb körülményeket teremtenek a jogszabályok. Ám jó néhány tanács a korábban rendelkezésére álló eszközökkel is jobban sáfárkodhatott volna. A helyi tanácsok szemlélete mégha táx'ozza a magánkereskedelem helyzetét. Néni jó gyakorlat például, hogy egy-egy üzlet nyitása előtt csak az állami és szövetkezeti cégek pályázhatnak a boltra, s a maszekot csak akkor engedik vállalkozni, ha a bolt senkinek sem kell. Természetesen a magánkereskedő nem lehet mindenütt „megváltó”, de többször érdemes volna nagy cégek helyett előnyben részesíteni a kisvállalkozót. HOL SZŐRIT A CIPŐ? A legtöbb magánkereskedő és vendéglős a Balaton- parlon van Somogybán. Az üdülőterület ezután is több vállalkozót vonz. Ide csábításuk nem jelent gondot; ez a terület talán a legkötty- nyebben kezelhető, mert nagy a vonzereje, és a tanácsok többségének is pontos, kész tervei vannak „maszek ügyben”. A nem jó példát pedig, sajnos, a megyeszékhelyen lehet megtalálni. Sümegh Nándorné: — Kaposváron még középtávú fejlesztési koncepció sincs a magánkereskedők szakmai és területi elosztásáról. Pedig a város külső területein jól jönne egy-egy vegyeskereskedés. A vendéglátást is javíthatná néhány maszek. Az ellátatlan városrészekben több kisebb étterem elférne. .. Nem hiszem, hogy nemlétük csak a vállalkozók hiányának tudható be. A somogyi kis települések ellátását is javíthatnák a magánkereskedők. S ez a „legkeményebb dió”. Többnyire az áfész-ek a kis falvak üzleteinek tulajdonosai; az ilyen boltok nem hoznak nyereséget, s ezért a szövetkezetek erejéből kevesebb jut rájuk. A magánkereskedő bizonyára „fölhozná” az elhanyagolt falusi vegyesboltot. Érthető azonban, hogy nem tolonganak az egyéni vállalkozók: a forgalom kicsi, nagy a veszélye a ráfizetésnek. Kicsi, de állandó! Gyors meggazdagodást nem biztosít — nem is ez a cél, ám kedvezőbb feltételek megteremtésével állandó, biztos, tisztességes megélhetést, megfelelő nyereséget adhatna. A jogszabálymódosítások után a körülmények ésszerű kihasználásával bizonyára lehetne segíteni a kis községek ellátásán — maszekokkal. Általános gond, amire Dőli János kanyarodott vissza: — A Balaton-parti egyedi szabályszegéseken kívül „típushiba”, hogy több magánkereskedő csak a kurrens cikkeket árulja, és nem törődik az általános ellátással. Előfordul, hogy az állami kiskereskedelmi cégeknél fölvásárolt szabadáras termékeket adják tovább, tehát nem bővítik a választékot, hanem csupán más helyre viszik az árut, és különösebb munka nélkül jutnak haszonhoz. De az ilyen rossz példák nem jogosítják föl a kereskedelem szervezőit arra,' hogy ezek alapján mondjanak ítéletet mindenkiről, s kiöntsék a fürdővízzel együtt a gyereket is ... AHOL A „NAGY" NEM BÍRJA A maszeknak az állami és szövetkezeti kereskedelem mellett hiánypótló, kiegészítő szerepet kell vállalniuk. Ennek ellenére néha az állami és szövetkezeti kereskedelem — és a felügyeleti szerv — fölösleges versenytársat, a közületi érdekeket veszélyeztető kölöncöt lát a magánkereskedőben. Pedig ott kellene a maszek, ahol a nagy cégek nem tudják ellátni a lakosságot. (S még az se nagy baj, ha egy-egy ellustult „óriást” megpiszkál a versenyt teremtő kicsi.) ■ Az érvényben levő jogszabályok lehetőséget adnak rá, hogy magánkereskedők bérbe vegyék azokat az üzleteket, amelyek valamilyen okból nem kellenek a „nagyoknak”. Van is erre példa: az utóbbi években hat bolt került magánkézbe Somogy idegenforgalmi területein, kettő Kaposváron. Lehetőség, élni kell vele többször is. NAGYOBB BÁTORSÁGGAL Sümegh Nándomé: — Bátrabban kellene ezt a kérdést kezelni a helyi tanácsoknál. A kedvező szemléletváltozás sok hasznot hozna; bizonyára javulna az ellátás, és színesedne a kereskedelem. Több szakmában volna vállalkozó, s nemcsak a divatos üzleteket, — divatárut, bizsut és hasonlót — választanák a kiskereskedőnek fölcsapó emberek. Dóri János: — A termelésről es az ellátásról egyformán kellene gondolkodni. Az elvi állás- foglalások ma már egységesek, de a gyakorlat még távolról sem az. A magán- vállalkozás támogatása elsősorban a mezőgazdasági termelésben régi dolog,' nemzetközi elismerést kiváltó rendszert teremtettünk ebben. A kisipar elismerése is kezdi megközelíteni a falusi háztájiét; az ugyanilyen magánvállalkozás az elosztásban azonban még mindig „gyanús” egy kicsit. Érdekes, hogy az állami kereskedelemnél ez eszünkbe sem jut. , Pedig a munka egyforma, csupán a hozzá való eszközök különbözőek. Luthár Péter — Igen. — Örülök, hogy megőrizte a titkunkat. — Egyelőre nem volt nehéz. — Nézze Mária! Nézze a delfineket! Hát nem A fekete gén titka gyönyörűek? — De, igen. — Hallotta, hogy a Vé- nusz-program keretében egy vízzel telt űrhajót küldenek — Egy férfi sohasem lehet akkora veszélyben, mint egy nő. De ha ragaszkodik hozzá ... — Szeretném ... — Arról nem is beszélve, hogy amennyiben a Fekete Gén titkára kíváncsiak, azt csak magából tudhatják meg, tőle nem. tay van? fői, az utas pedig egy delfin lesz? Ugyanúgy kiképzik, mint egy űrhajóst. veszély esetén ugyanúgy képes navigálni az űrhaját, mint egy igazi pilóta. — Hallottam, de nem hiszem el. Egyáltalán nem hiszem. — Én nem értek az űrhajózáshoz, nekem nem szakmám a repülés. De az ötlet nem látszik rossznak. Gondolja csak meg: a gyorsulás legegyszerűbben úgy győzhető le, ha atz embert vízzel telt palackba dugják. Képletesen „szólva: így nem üti mag magát az ember. És ha már úgyis viz van köröskörül, miért ne lehetne a vízben egy értelmes delfin? Miért ne lehetne az egész műszerfal vízben? Miért ne lehetne egy delfint megtanítani arra, hogy fényképezzen? Ehhez igazán nem kell nagy tudomány ... ■— Értem, professzor úr, értem. Nagyonis értem. így vagyok én szegény Alger- nonommal, mintha Alger- nomnal nem is lenne más célom, mint hogy néha szeretettel beszéljek róla, azoknak, akiket szeretek. Tudja, Professzor úr, Algernon any- nyira mókás, annyira kedves, úgy tud nézni, de úgy! — Ha érdekű a véleményem, nos ... ha érdekli a véleményem, akkor... ej, teljesen összezavart ezzel az Algernomnal. Hát hogy jön ez a delfinekhez, akik tulajdonképpen intelligensebbek. mint az ember... gondolja csak meg: értik a nyelvünk! De nemcsak a mi. VÁGJÁK A NAPRAFORGÓT Kétszázhatvan hektárnyi napraforgó vágását kezdték meg a kaposvári Latinra Sándor Termelőszövetkezetben. Eddig mintegy negyven hektáron végeztek a kombájnok. Felelős: az autóbuszvezető Befejeződött ‘a vizsgálat a siófoki tömegszerencsétlenség ügyében Húsz ember halálát okozta június 30-án a 20 óra 55 perckor történt súlyos szerencsétlenség Siófok és Ba- latonszabadi-Sóstó között. Egy fénysorompóval ellátott vasúti átjáróban a Székes- fehérvár és Fonyód között közlekedő dízelmozdony — mint annak idején beszámoltunk róla — összeütközött a 13-as Volán helyi járatú Ikarus autóbuszával. A busz utasai közül 17 a helyszínen, kettő nem sokkal a kórházba szállítás után meghalt, 13-at súlyos sérülésekkel ápoltak, s egyikük azóta belehalt sérüléseibe. A rendőrség szakértők bevonásával vizsgálta - az eset körülményeit. A vizsgálat a napokban befejeződött. Kiderült, hogy a mozdony vezetőjét, a 22 éves, székesfehérvári Gál Ferencet nem terheli felelősség. (A fiatalembert egyébként a baleset után kórházba kellett szállítani, mivel sokkos állapotban volt.) A szakértők véleménye szerint a mozdony megengedett sebessége ezen a pálya- szakaszon száz kilométer óránként, a sebességrögzítő pedig — közvetlenül a baleset előtt — 95 kilométeres menetsebességet rögzített. A jármű fékvizsgálatát június 25-én végezték, s mindent rendben találtak. Ilyen köénket, akármelyik nép nyelvét Képesek volnának megtanulni ! — Még a magyarít is? — Képzelje, még a magyart is! És akkor vegye jól észbe, hogy a delfinek nyelvét mi még mindig nem értjük! És az a meggyőződésem , hogy nem is fogjuk megérteni ! És tudja, hogy miért nem? — Nem tudom, professzor úr... honnan is tudnám? — Két lehetőség van: az egyik, hogy a delfinek nem bőszéinek — még annyira sem, mint mi, emberek azonos nyelven. Vagy ami ezzel rokon : lehet, hogy egyszerre két nyelven beszélnek, de értik egymást. Mondok egy egyszerű példát; látom. nem érti. Képzelje el, hogy egy angol és egy német diplomata találkozik, s udvariasságból mindkettő a másik nyelvén beszél. Megértik egymást? Hogyne! Odamegy hozzájuk egy mongol, aki nem diplomate, és nem tud se angolul, se németül. (Folytatjuk.) rülmények között a mozdony megengedett féktávolsága ezer méter. Amikor a baleset történt, Gál Ferenc a gyorsfékkel 796 méter megtétele után megállította a mozdonyt. A gép ennyit tolta maga előtt az autóbusz roncsait... Megállapították, hogy a baleset előtt a fénysorompó „Állj!”-t jelzett. A szakértők szerint a fehér fény nem éghetett; és három szemtanú is állítja, egybehangzóan, hogy a fénysorompó piros fénye villogott... A mozdonyvezető a vasúti átjáró elótt 500 méterrel figyelmeztető hangjelzést adott. A balesetet tehát az autó- buszvezető szabályszegése okozta: járművével nem állt meg az átjáró előtt. A szakértői vizsgálat kiderítette, hogy az autóbuszon műszaki hiba nem volt, s így a tomegszeren esetlenséget kétségtelenül a 48 éves Kovács Vendel László kaposvári gépkocsivezető — aki életét vesztette a baleset alkalmával — szabályszegése idézte elő. A baleset során a<z anyagi kár egymillió 232 ezer forint volt. Piaci körkép Lecsócsúcs Az őstermelők és a kiskereskedők napja már abban a percben el volt rontva, mikor Csincsi megjelent a tegnapi kaposvári hetipiacon. Meglehetős minőségű paprikát és paradicsomot egyaránt három tori mért mért kilónként. , Az árusoknál a legolcsóbb paprika 8—10 forint volt, de az alma. és cseresznyepaprikáért 16—20-at is elkértek, a vastag húsú »pritamin« paprikát pedig 5 forintos darabárért adták. A paradicsomot hatért kínálták a kistermelők. Megértük hát, hogy a paprika, és paradicsoma raka t tekintve Somogy a legolcsóbbak közé került. Buda,pesten például még 14—17, Komlón és Veszprémben 16, Győrben 13 forint a paprika kilója, de Szegeden sem olcsóbb 8—ionéi. A kaposvárinál olcsóbb paradicsomot csupán Szegeden, Szolnokon és Kecskeméten latiak. A fejes káposzta kilója, valamint a saláta feje egyaránt 3 forint. Némiképp mérséklődött a babok ára. A zöld kilóját 8-ért mérték, a fejtettből pedig már hatért egy fél litert. Két zöldségféle kilója került többe 10 forintnál, a karfiolé és az eltenni való csemegeuborkáé. A legdrágább burgonyát 6-ért kínálták. A szabad piaci ár ennél országszerte magasabb 1-2 forinttal. A hagymáért is sok helyen kénnek többet a kaposvári 7—8 forintos árnál. Kecskeméten például 10, Komlón 12 forintot. Fokhagyma csak elvétve fordul elő 50-ért. 4 forint a zöldség, eggyel olcsóbb a késői hónapos retek csomója. Továbbra is gazdag a gom. bapiae választéka, csupán a vásáriék nem elég gazdagok, hogy válogassanak. 80 forintra tartották a vargánya kilóját, éppúgy, mint a rókagombáét. Csak látszólag olcsóbb a literenként 20 forintért kínéit csibegomba. Gaiambicát 40-ért adtak. A gyümölcspiacon — kerül amibe kerül — gyorsan teltek a szatyrok. Száz forinttól észrevétlenül megszabadulhatott bárki ; ehhez elég volt két kiló szőlőt és ugyanannyi barackot venni a jobbikból. A legolcsóbb Csabagyöngyét 18-ért mértek. Ugyanez Csabán csak 15, viszont Debrecenben és a fővárosban 22—24 forint. Zamatos körtét 10-ért adtak. Hasonló áron kínálták a korai almát is, amelynél zamatról még korai volna beszélni. Hat a szilva kilója, csakúg.y, mint a végét járó dinnyéé. Az őszibarack ára országszerte 10—15 forint között van. igazán szépet azonban csak 18—20-ért lehet szerezni. A baromfipiacon a feher és a vörös fajta csirke kilója egyaránt 38—42 forint. Még ennél is olcsóbb Békéscsabán. Ezt aligha hiszik el Veszprémben, ahol 50 forintba kerül a csirkehús kilója. Egy tyúknak 100 forintért mér illik három kilót nyomnia. Tojást 1,80—2 forintért árultak Kaposváron, miközben Veszprémben és Debreceniben 2,30-at sem átallották kérni érte. A fővárosban 2,10-ért tojnak egyet a tyúkok. b. r.
