Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-20 / 221. szám

Az egészséges életmódért Társul hívta a szocialista brigádokat — brig'ádvezető- ket — az egészségügy. A szocialista életmód kialakí­tásának szerves része az egészség megőrzése, a meg­felelő higiéniai és betegség­megelőző szemlélet tudato­sítása. Egyéni és társadalmi érdek, hogy minél keveseb­bet. hiányozzunk a munka­helyekről, illetve — a kór­házi ápolás miatt — a csa­ládból. Az Országos Egészségneve­lési Szövetség, a Kaposvári Városi Pártbizottság, az egészségügyi osztály, a vá­rosi Vöröskereszt-szervezet és a megyei egészségnevelé­si osztály, az Orvos—Egész­ségügyi Dolgozók Szákszer­vezete Somogy megyei Bi­zottsága fórumot teremtett a szocialista brigádvezetők­nek, hogy találkozhassanak az egészségügyi szakembe­rekkel, és megbeszélhessék egymással tapasztalataikat, A megye városaiban, Bar­cson, Nagyatádon, Siófokon már megtették az első lépé­seket, hogy a szocialista brigádvezetők — sokrétű munkájuk mellett — még inkább feladatuknak tekint­sék munkahelyükön a dol­gozók egészséges életmódjá­nak alakítását. Nem a szak­emberek — orvosok, egész­ségügyi dolgozók — helyett kell tevékenykedniük, ezt senki sem gondolja — mondta dr. Tényi Jenő, tan­székvezető egyetemi ta­nár, az Országos Egészség- nevelési Szövetség elnöke. A szocialista brigádok kö­zösségformáló erejében bíz­nak az egészségügyi dolgo­zók, abban, hogy az üzemi kollektívák tagjai alaposan ismerik egymást, gondjai­kat éppúgy megoszthatják egymással, mint örömeiket. Dr. Varjú Irén, a városi egészségügyi osztály vezető­je vitaindítójában azokra a főbb teendőkre hívta föl a brigádvezetőle . figyelmét, amelyeknek egészségpoliti­kai tartalmát Csapó Sándor, a városi pártbizottság titká­ra ismertette. Mit tehetnek a szocialis­ta brigádok a dolgozók megfelelő egészségügyi — és szociális — szemléletének a kialakításáért? Megvan erre is az elvi útmutatás, és sok hasznos tapasztalatról hallhattunk a csütörtöki ka­posvári ankéton. A VBKM kaposvári gyárában hatvan­három szocialista brigád te­vékenykedik, soraikba öt­százharminc dolgozó tarto­zik Az üzemi orvosi szol­galat számíthat rájuk a vér­adás szervezésében, a tüdő- szürés pontos végrehajtásá­ban és a környezetvédelem­ben, a Vöröskereszt akciói­ban. Társadalmi munkával és annak értékével sok se­gítséget nyújthatnak a bri­gádok a város gyermekin­tézményeinek; a VBKM ka­posvári gyára ebben az év­ében 166 ezer forintot aján­lott föl erre a célra. Hallottunk arról is, hogy miként segíthetnek a szocia­lista brigádok tagjai a nyug­díjasak szociális ellátásában, támogatásában. Sokaknak csak arra van szükségük, hogy valaki bekopogtasson az ajtón és megkérdezze: hogy van? A Somogy me­gyei Gyógyszertár Vállalat szocialista brigádjai társa­dalmi munkában vállalták az úgynevezett házi patikák felülvizsgálatát. Nem rejlik ebben is lehetőség' az egész­séges életmód kialakítására, a szemlélet formálására? Először szerveztek egész­ségnevelési ankétot a ka­posvári szocialista brigádve­zet ők számára, de nem elő­ször találkoztak a résztve­vők azokkal a feladatokkal, amelyekben együttműködé­sükre számítanak az egész­ségügyi dolgozók. A még hatékonyabb, folyamato­sabb és szervezettebb tevé­kenységet szorgalmazta a ta- lácskozás. Horányi Barna A jegesember A jegesember! — Rufíy Péter nevezte így szeretetből és tiszteletből. Találóbban senki sem tehette volna, hisz Bacsók György élete összefonódott a jégvilággal... Diákkoromban hallottam először Alsóbélatelep nagy öregéről. Akkor már két esztendeje halott volt. Ta­lán el is feledtem volna, ha a minap nem kerül kezem­be egy levél. Csutorás bácsi, Fonyód lelkes- lokálpatriótá­ja és helytörténet-kutatója írta: »Tisztelettel kérem, szí­veskedjenek lapjukban he­lyet adni az alábbi híranyag­nak: Dr. Bacsók György csillagász, a földtani tudo­mányok doktora, az égi me­chanika nemzetközileg elis­mert tudósa, a földi eljege­sedés elméletének kidolgozó­ja, tíz évvel ezelőtt, 1970- ben, életének századik évé­ben hunyt el. Az évforduló­ra emlékezve a Magyarhoni Földtani Társulat emléktáb­lát helyezett el egykori há­zának falán...-" Hiába bújom a megyei könyvtár szép és gazdag helytörténeti gyűjteményét, senki sem tud segíteni. »Bacsók?« — kérdik újból és újból ízlelgetve a nevet, s értetienüi , rázzák a fejüket »Ki volt Ö?" Tényleg, ki volt ő? Jordán Miklósáé fonvódi könyvtárosnak a szemében fény csillan, amikor a nevet kiejtem. »Várjon csak!" Könyveket hoz. Lapozgat, s közben sajnálkozóan—csa­lódottan fel-felpiHant: »Saj­nos, ez sem az! Pedig kell legyen valami..." Aztán elő­kerül az a valami: Móricz Béla Fonyód és környéke cí­mű könyve. Huszonkét éve írták. Olvasom a szakadozó la­pokat: ...»A vendéglő mö­gött, családi tuszkulánumá- ban híres, öreg tudós lakik: Bacsók György. Szikár, ma­gas, mosolygós szemű, ma is jó tartású férfi, akit 1954-ben 84 éves korában válasz­tottak a Magyar Tudományos Aka­démia tagjává." J ordánné me­netrendet tanul­mányoz. »Uta­zunk!« — mond­ja, s Alsóbélate- lepre hív. A Kis­papánál szállunk le a buszról. Pár lépés csak a Bá- thori utca ötödik háza. A kertvégi, vízparté háznál megállunk. »Hát ez qz! Bacsák György háza..." A Báthori ' ut­ca ötben év­tizedek óta él Csizmadia Er­zsi néni, akinél jobban alig­ha ismerheti valaki is Ba­csák tanár urat. Tíz eszten­deje, 1970. március 4-én es­te ott ült az ágyánál, mikor a tudós végleg elköszönt »Ki volt ö?" A falakon olajfestmények, szép mívű akvarellek: »A Papa Münchenben festőisko­lát járt..." Az asztalon gyer­mekét tartó Mária-farag- váiny : »A Papa faragott...« A fonyódi helytörténeti ku­tató mesélte: »Az övé volt a legjobb balatoni fakutya, s vitorlást is barkácsolt ma­gának .. ." Bacsák tanár úr bélyege­két gyűjtött, szenvedélyesen horgászott, barkácsolt, télen fölcsapott nádvágóoiak, s közben naplót vezetett, csa­ládtörténetet kutatott és mellesleg verseket írt önma­ga szórakoztatására. A régé­szetnek, az építészetnek, a csillagászatnak, a matemati­kának, az állattenyésztésnek és a jognak kiváló ismerője volt. Ingujjban lapozgatjuk a Bacsók-hagyaték már-már sárguló könyveit, füzeteit, feljegyzéseit. Vastagon lepte a por az egészet! Az ok­mánybélyegekkel, stemplik- kel ékesített okiratot, mely­re az egyik dosszié mélyén akadtunk; a Budapesti Ki­rályi Magyar Jog- és Ál­lamtudományi Egyetem ál­lította ki szigorlati bizonyít­vány gyanánt: ». .. Bacsák György úr, ki Pozsonyban született ugyan a. megyében 1870. június 5-én..." Erzsi néni mesél: »A Pa­pa édesapja kívánságára jo­got tanult az egyetemen, de végül is jószágigazgató lett." A fáma szerint a véletlen vetette az alsóbélatelepi partra egy vihar után. Ak­kor fogadalmat tett; a náda­sokkal nőtt telket megvette, házat épített, s élete utolsó Dunaújváros harminc éves Alapításának 30. évfordu­lóját ünnepelte pénteken ha­zánk első szocialista városa, Dunaújváros. A magyar nép alkotóerejével 1950. szeptem­bere óta a pen telei löszferan- síkon 65 ezer lakosú, kor­szerű város épült, s a du­naújvárosiak kezemunkáját az évi egymillió tonna acélt előállító Dunai Vasmű, a cellulóz- és papírgyár, a betomelemgyár, valamint számos könnyűipari üzem termékei hirdetik. A jubileumra meghívták Dunaújvárosba a város és a Dunai Vasmű régi építőit. néhány évti zedére Somogy­ba költözött. A porosodó iratok — vég­rendeletében minden tudo­mányos munkáját és köny­vét a Magyar Tudományos Akadémiára bízta — sok mindenről mesélnek. Felso­rolni is nehéz lenne, hogy hány társaságnak, intézetnek volt rendes vagy tisztelet­beli tagja. »Tizenévesen ' ismerkedett meg a csillagászattal, s lett a bolygók világának nagy tudósa. Fiatalos lelkesedés­sel és tudományos elmélyü­léssel dolgozott világhírű munkáján: a jégkorszak csillagászati számításokon alapuló kalendáriumának el­készítésén. Érdeme, hogy a jégkorszak hatszázezer évre visszamenő földtörténeti idő­szakára vonatkozólag szinte százéves pontossággal meg tudjuk mondani az dkkori éghajlati viszonyokat, az el­jegesedések és felmelegedé­sek periódusait...« Kérem, nézzék el nekem a tudományos értekezés hiá­nyát. Sem a csillagászatnak, sem a matematikának nem vagyok értője. Az ajtófélfá­kon levő képletek, a feljegy­zések és számítások szá­momra semmit sem monda­nak. E hatalmas adathal­mazból egyetlen dolgot sike­rült ' kihámoznom: Bacsák György a szerb Milankovic elméletét továibbfejlesztve- pontosítva eljutott egy ha­talmas, a földrajzi tudomá­nyokat forradalmasító meg­állapításhoz. Sehogy sem tudok szaba­dulni a ház, a benne levő értékek látványától; mú­zeumra lenne szükség! Ezt mondom a fonyódi tanács vb-titkárának, dr. Komáro­mi Józsefnek is. Ö helyes­lőén bólint: »Erre már mi is gondoltunk. Vagy két év­vel ezelőtt próbáltunk a do­log végére járni, de a jog­szabályok megkötik a ke­zünket. A rendelkezések ér­telmében olyan épületre, mely külföldi állampolgár tulajdonában vagy résztu­lajdonában van, állami pénzt nem lehet költeni. Bacsák fia, Janos, ki Huszka Jenő lányát, Huszka Lilit vette feleségül, 1947 óta Ameriká­ban él..." Porosodhatnak-e tovább ezek a felbecsülhetetlén ér­téket jelentő iratok, köny­vek? Hogy is mondta Erzsi néni? »A Papa mindenét a Magyar Tudományos Akadé­miára hagyta." Kinek kéne hát tennie? Tizenkét évvel ezelőtt, 1968-ban egy kellemes nyári estén kollégám kopogtatott be a Bacsák-házba. Szüle­tésnapot ment köszönteni. A tanéi’ úr akkor kilencven­nyolc éves volt. Borral koc­cintottak. »Arra, hogy két esztendő múlva újra itt kö­szönthetjük !" — mondta, az újságíró. Az öreg férfi így fogadta a kívánságot: »Nem tudni, hogy mit hoz a hol­nap ..." Megérezte az elkerülhetet­lent. Tíz évvel ezelőtt elkö­szönt az egyik legnagyobb somogyi polihisztor. Nagy Jenő Hozzányúlni szabad Kedves agyagfigurák, szalmababák, szövött táskák, festett kelmék töltik meg a marcali ifjúsági ház kiállí- tátermét. Mindegyik darab a gyerekek kezét dicséri: a bemutató anyaga ugyanis a Fonyódligeten rendezett nyá­ri alkotótábor huszonöt résztvevőjének munkáiból állt össze. A látogató nem­csak a szép használati és dísztárgyakat láthatja itt: a falakon levő fényképek a munka folyamatát is bemu­tatják. A gyerekek a tábor­ban az agyagozáson, a szö­vésen kívül a ruhafestést és a kosárfonást is megtanul­ták. A szövőkereten levő félig kész anyagon bárki ki­próbálhatja az ügyességét. Három pipaklub negyven versenyzője közül a poznani Andrzej Glikowsky lett a pipázás idei lengyel bajno­ka. A győztes a nemzetközi szabályoknak megfelelően a kapott három gramm do­hányt egy óra 33 perc és 20 másodpercig szívta. Ez a tel­jesítmény még mindig egy/ órával kevesebb a világ­csúcsnál. Vajon mi lehet ennek a Glikowskynak a foglalkozá­sa, hogy ilyen nyugodtan, kényelmesen tud órákig pi­pázni? Éjjeliőr, magyar fil­meket játszó mozi pénztáro­sa, vagy ügyintéző egy in­gatlankezelő cégnél? Sajnos erről nem szól a híradás. Thomas Manning, a múlt század tibetologusa följe­gyezte, hogy Tibet egyes vi­dékein elterjedt szokás a »kalaplopás«; bizonyos ün­nepeken a férfinak joga van Ismeretterjesztő fülszövegek bármely leány vagy asszony fejéről lekapni a fejfedőt, s a zálogért éjszaka kell a tu­lajdonosnak a férfi lakásán meg jele unie. Kár, hogy nálunk nincs divatba a kalaplopás, mert é:i mar össze is állítottam azon hölgyismerőseimnek a névsorát, akiknek a ■ fejéről szívesen lekapkodnám az említett holmit! A pánik fejvesztett zűrza­vart, vakrémületet, vaklár­mát jelentő szavunk. A név (francia közvetítéssel) Pán istenre utal: az ókori görö­gök az ő megjelenésére ve­zették vissza például a nyáj megvadulását. Ügy tetszik, az ókori isten napjainkban is gyakori lá­togató. Igaz, nem a nyája­inkat vadíja meg, hanem bennünket, azzal, hogy rém­híreket terjeszt. (Ilyenkor »az istenit«, »tényleg igaz?" kérdést szokás feltenni.) Az­tán pánikba esünk, és meg­ostromoljuk a boltokat és a benzinkutakat. A 13. század közepén al­kotott orosz törvénytárból, a »Russzkaja Pravdá"-ból (Orosz Igazság) való az aláb­bi két cikkely: »Az, ki herceg lovászát, szakácsát vagy ajtónállóját veszejti el, negyven grivnát fizet annak fejéért." »Az, ki herceg jóemberé­nek (intézőjének, bírójának, udvarbélijének) életét veszi, tizenkét grivna vétetik el attól." Az árakból Ítélve kitűnik: azokban a régi időkben sem becsülték sokra az értelmi­séget, egy kétkezi dolgozó már akkor is jóval többet ért. A tudósok szerint az em­ber már 7—10 ezer évvel ez­előtt is dolgozott fel magva­kat A régi Egyiptomban harmincfajta kenyeret, le­pény vagy süteményt sütöt­tek. A rómaiaknai a kenyér sütéséhez értő rabszolga tíz­szer többe került, mint egy harcedzett gladiátor. Most .magamban azt szá­molgatom, hogy nálunk ki keres többet: egy maszek pék avagy egy hivatásos ka­tona? Újságból kimásolt hazai hir: »Az utóbbi időben mind gyakrabban fordultak elő a fővárosban nagy világítási zavarok. A világítási zavar nem kímélte meg a ‘minisz­terelnöki palotát sem. Ép­pen minisztertanácson volt együtt a kormány, amikor a tanácsterem csillárja ki­aludt. A minisztertanácsot félbe kellett szakítani, de né­hány perc múlva ismét foly­tathatták a tanácskozást — mégpedig gyertyafény mel­lett." Ez a hír 1930-ban jelent meg egy budapesti lapban. Ilyen malőr 1980-ban nem érhet bennünket. Nincs kü­lön miniszterelnöki palotánk! Kiss György Mihály SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom