Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
Sertések és szerződések ' A túlzott rátartás is kárt okoz A sertést nevelő gazdaságok azt róják föl a Kaposvári Húskombinátnak, hogy nem akkor veszi át az állatokat, amikor elérték a megfelelő súlyt. A kéthelyi tsz például bejelentette igényét is 35Ü ezer forint megtérítésére. Azt mondta: kára származott abból, hogy a késői átvétel miatt a túlsúlyos állatokért kevesebbet fizetett a húskombinát • Átvétellel kapcsolatos vita a megyében másutt is volt. Sok helyen összekapcsolták ezt az exportüzem munkájával. Mi hát a vita forrása? Többet a tervezettnél Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, nézzük meg a számok tükrében, miként dolgozik az új exportüzem? Kapacitása óránként 120 sertés levágását és feldolgozását teszi lehetővé. A beruházási alapokmány erre az évre 410 ezer sertés feldolgozását írta elő, a húskombinát azonban ennél többet, összesen 425 ezer sertés feldolgozását tervezte. Az év első hat hónapjában 207 ezret vágtak le. E számhoz még hozzá kell tenni, hogy az első félév teljesítménye mindig gyengébb, hiszen több sertés — az állat- tenyésztés jelenlegi állapotából adódik ez — a második hat hónapban éri el a vágási súlyt — A' termelőktől másfél százalékkal több állatot vettünk meg, mint amennyi az előirányzat volt — mondta Czóbel Béla gazdasági igazgatóhelyettes. — Minden sertést elhoztunk, amelyet erre az időpontra szerződtettek le a szövetkezetek, állami gazdaságok és kistermelők. Ez az érdeke a vállalatnak, hiszen csak így tudja biztosítani a termelőkapacitás kihasználtságát Ha ma kevesebbet vágunk, holnap nem lehet pótolni. Arra sincs mód, hogy a kapacitásrmknál többet vegyünk át. A termelést a szerződéssel biztosított alapanyag beérkezésének megfelelően ütemeztük. Gazdasági, anyagi érdekünk is fűződik az ütemes átvételhez: a tröszt havonta értékeli, hogy miként teljesítettük a felvásárlási tervet. A lemaradás következményei épp olyan súlyosak, mint a túlteljesítésé, hiszen a túlteljesítés mögött is tervszerűtlenség húzódik meg. Egy pont a szerződésben Most térjünk át a vitákra, amelyeket a szerződések figyelmesebb tanulmányozása sok esetben megelőzhetne. A húskombinát — kapacitásának kitöltése érdekében — ugyanis bele vett egy új pontot. Ez arról szól, hogy a meghatározott időben vagy az azt követő két héten belül átveszi a fölkinált állatot. Ha elmulasztja ezt, az átvételi áron felül 2 forint 40 fillért fizet kilogrammonként a termelőnek. Az első félévben késői átvétel — tehát szerződésszegés miatt — egyetlen fillért sem kellett fizetnie, mert a szerződések úgy készültek, hogy a viszonylag egyenletes alapanyag-szállítást és ezzel a kapacitás kitöltését biztosítani lehessen. — Gond akkor van — mondta a gazdasági igazgató- helyettes —, ha a termelő túlzott biztonságra törekszik: a szerződésben megjelöl egy átadási időpontot és másfél-két hónappal korábban jelentkezik, hogy elérték a kívánt súlyt az állatok. Mire elérkezik az átvétel időpontja és a feldolgozó is számít az árura, túlsúlyosak lesznek az állatok. Azokért pedig már kevesebbet fizetünk. A termelőt kár éri, és fut a pénze után. A gond Ismerete magában rejti a megoldás kulcsát is: a szakembereknek az a véleménye, hogy a főállattenyész- tónek és a felvásárló vállalat szerződéskötőjének kéthetes pontossággal előre meg kell tudni mondani, mikor érik el a vágósúlyt az állatok. Ha ezt foglalják szerződésbe, nem lehet különösebb gond. — A tervszerűség — mondta Czóbel Béla — a gazdaságos termelés alapja: ez biztosítja kapacitásunk kihasználását, az exportot és a zavartalan belföldi ellátást, egyszóval az értékesítést. Azt, amit keresnek Az értékesítéshez jelentős érdekek fűződnek. Tavaly az első félévben 714 millió forint volt a Kaposvári Húskombinát értékesítésből származó bevétele. Ez alatt az idő alatt 161 millió forint értékű terméket exportált. Az új sonkakonzervüzem munkába állítása alapvetően megváltoztatta a számokat. Az év első hat hónapjában egymil- liárd-hatmillió forint értékű árut bocsátott ki a vállalat, s ennek több mint a fele — 560 millió forint értékű — exportra ment. — A belföldi kereslet viszszaesett — mondta Czóbel Béla. — Ami nem fogyott el itthon, azt is sikerült külföldön eladni. Ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy közben az export szerkezete is megváltozott : a húskonzerv — benne a dobozolt sonka — ára nem a legkedvezőbb a világpiacon, ezért ebből a tervezettnél kevesebbet gyártottunk. Sertéshúsból és húsrészekből viszont 8,9 százalékkal többet adtunk el külföldön. Az exportüzemnek épp az a nagy előnye, hogy a világpiac áringadozásait figyelembe véve gyorsan tud átállni olyan termékek készítésére, amelyek a legkedvezőbb áron hozhatók forgalomba. Ezt a lehetőséget azonban csak akkor tudjuk kihasználni, ha mindig van alapanyagunk és-akkor kapjuk a sertéseket, amikor számítunk rájuk. I>r. Keren Imre SOMOGYI KRÓNIKÁJA Tetőzött a nyári À műit héten mindenki a kánikuláról beszélt. Mintha csak a korábbi hetek, hónapok elmaradt napfényét, hőfokát akarta volna pótolni a természet, esetenként szinte nehezen elviselhető hőséget árasztott ránk. Tetőzött a nyár, és — ki tudja, milyen előrejelzés alapján — vele együtt a szabadság is. Bár sokat váratott magára, a Balaton-parton igazi ... nyári csúcs volt a múlt héten. A szabadságolások miatt fokozott munka hárult azokra, akik már yagy utána vagy előtte vannak az évi pihenőnek; nagy volt a megterhelésük a kereskedelem, a vendéglátó- ipar dolgozóinak. Mert lassan a harmadik negyedév derekán járunk, és feladataink céljaink nem „mennek” egyetlen nap szabadságra sem. A nyaralók mellett, úgy vélem, a mezőgazdaság dolgozói, irányítói azok,, akik iga.- zi áldásnak tekintik ezt a tomboló nyarat. A múlt héten több helyen is hallottam: „már látják a végét” a sok viszontagsággal kezdett, fontos munkának, az' aratásnak. Ha az idő engedi, ma estére lalán végeznek a kombájnok a búzával. A számítások szerint ha itt-ott marad is néhány tábla, a kenyérbúza aratása már befejeződik Somogybán. Ezzel persze a nagy munka még nem ér véget: felénél tart a zab betakarítása, háromnegyedénél a homokvidékek fő növényének, a rozsnak az aratása. A közúton közlekedők nagyon gyakran találkoznak ezekben a napokban az egyik községből a másikba vonuló kombájnokkal, teherautókkal. Nem új dolog, de ezen a nyáron talán minden előzőnél példásabb, szervezettebb az az együttműködés amelyről nap nap után bizonyságot adnak a mezőgazdasági üzemek. Az irányítók „fél szemmel” még a jó termés betakarítását figyelik, de másik szemükkel már előre tekintenek. Sok megállás az aratás befejeztével már nem lesz: küszöbön a silózás, aztán ismét a vetés. A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1977 óta most másodszor foglalkozott a héten a művelődési házak tevékenységével, értékelte a határozatok végrehajtását. Abból kiindulva, hogy javult a művelődési otthonok tartalmi munkája, emelkedett a megyében a főhivatású népművelők száma, megfogalmazták azokat a legfontosabb feladatokat, melyeknek elvégzésével még eredményesebbé válhat működésük. A korábbinál több fiatiel- met fordít. Kaposvár lakossága a környezet szépítésére, rendbe telelere — ezt a következtetést állapította meg a városi tanács végrehajtó bizottsága, értékelve a társadalmi munkavégzés első félévi tapasztalatait. A lakosság csaknem nyolc és fél millió fonni értékű munkát végzett, Illetve önkéntes hozzájárulást vagy anyagot adott hat hónap alatt. Ezen belül igen jelentős a gyermekintézmények fejlesztésére adott kilenszáz- húszezer forint. A város lakossága sokat tesz a gyermekekért, ám ahogy a testület megállapította, hasznos és fontos lenne, ha a tanulóifjúság az eddiginél jobban bekapcsolódna a társadalmi megmozdulásokba; sokat tehetnek ők a parkok, a zöldterületek karbantartásáért, az iskolaudvarok szépítéséért, felújításáért. Sokakat érintő és érdeklő döntést is hozott ezen a hét közepi ülésén a vb, 1981. január elsejével városgondnokság alakul Kaposváron. Ez a korábban három szakigazgatási szervhez tartozó gondnokság kommunális, gazdasági és műszaki feladatokat lát el. Hozzá tartozik többek között az utak, hidak fenntartása, a • közvilágítás, a köztisztaság, a parkfenntartás, a lakásgazdálkodás, a vízművek, a köz- kutak, a város- és községrendezés, az állategészségügy. A gondnokság pontos neve: Gazdasági-műszaki Ellátó Szolgáltató Szervezet. És bár az igazi nyár napjait. éljük, egyre gyakrabban látjuk a közelgő ősz csalhatatlan jeleit. Élénkül az író- szerboltokban a tanszervásár, fokozott ütemben végzik az iskolák tatarozását, fölújítását. Készülni kell a közelgő tanévkezdésre. Vörös Márta Erősáramú szakaszolók exportra A Ganz Villamossági Művek óbudai gyárában — ahol erősáramú kapcsoló berendezéseket, szakaszolókat, mérőváltókat gyártanak — az idén kétezer készlet háromfázisú szakaszolóberendezést készítenek a Szovjetunió részére. A kétszázmillió forint értéket meghaladó megrendelés több mint ötven százalékát az első félévig már teljesítették. (MTI-fotó — Fehér József felvétele) Nagyatádon gép hegyezi a babot A brit a zöldet szereti öregszülém, megállt széá- hessentette a gőzfelhőket és fölsóhajtott: »-Istenem, istenem miért nem adál szárnyait-«? Azután lemondó mozdulattal megtörölte gyöngyöző homlokát, és félhangosan továbbgondolta e szárnyak kinövésének lehetőségét: — Persze akkor azzal is dunsztolni kéne. Három napig tartott a befőzés. Rövid és ólomnehéz álmaiban ilyenkor óriási viharfelhők közül előbukkanó üveghegyeket látott. Talán hasonlítottak ezek a hegyek a nagyatádi konzervgyár raktárában láthatókhoz. Az ember félni kezd a több emelet magasságban és háztömbnyi hosszan föléje tornyosuló dun&ztostömneg- től. Németh Nándorné, a gyár főtechnológusa a lelkemre kötötte, hogy dunsztosnak semmiképpen ne nevezzem termékeiket, ■ ugyanígy kerüljem a dunsztolás szót is. Nemcsak nyelvhelyességi szempontból, hanem azért is, mert a télire üvegben eltett zöldség és gyümölcsfélék e régi elnevezése szakszerűtlen. A konzervgyárban semmi esetre sem dunsztol- nak, hanem sterileznek vagy pasztőröznek, előföznek és készref őznek. Azaz igen szakszerűen, fejlett ipaii technológiával konzerveket állítanak elő. Ez így van. Különösen mostanában van így. A nyár derekán alig győzik a gazdaságokból érkező rengeteg zöldség és gyümölcs feldolgozását. Ilyenkor a tartósítás a legfontosabb munka, és a nagyobb üvegekbe töltik a termékek oroszlánrészét. A sokféle befőtt, gyümölcsíz, főzelék, szörp majd télen kapja meg végleges »ruháját-«. Zöldbab, tök, uborka, kajszi és őszibarack jön a gyárba — vagonszám — ezekben a napokban. Mindenütt nagy a nyüzsgés. Az emberek és járművek cikáznak, nincs egy perc megállás. És az odatévedő idegen — szerencsére, ritka az ilyen — csak hátramozdító, kerülgetni való akadály. A serénykedő munkásokkal szót váltani nem lehet: se idejük, se erejük a beszédhez. Nagyatádon a babot »hegyezik“. Régen, amikor még sok volt a gyárban a kézzel végzett munka, talán mondták is az asszonyok, hogy megyünk Atádra babot hegyezni. Ma már nem mondják, mert van hegyezőgép. Ez egy henger: palástján lyukak vannak és a lyukakba bebújó babvégeket éles kések nyisszantják le, könyörtelenül... Olyan az egész, mint egy óriási villanyborotva. A »borotvát" a vágógép követi, és a fölaprított zöldbab, megmosva, nagy ládákba hullik. Villámgyorsan mozgó villástargoncák tornyozzak föl a ládákat ; innen az elöfözöbe viszik a babot. Ezután a sokhelyütt látható ügyes automata gépsorok adagolják az üvegeket s az üvegekbe a zöldbabszeleteket, a sósvizet. Lezárják a Uonzervet, szalag viszi a sterilizátorba, fokozatosan melegszik, majd lehűl. Üjabb szalag, újabb gép. Es a végállomás az üveghegy, amin túl kis boltok meg nagy ABC-áruházak vannak, s zöldbabvásárló háziasszonyok. Mindez így leírva egyszerű, rövid. A babúton dolgozó. kifáradó, izzadó — a zajtól félig megsüketülő — ba- boskendős asszonyok szerint nehéz és hosszú. Félösen lehet így föltenni a kérdést: miért zöld zöldbabot csinálnak, amikor a sárga kedveltebb ? — Nálunk — mondják —, de másutt a sárga nem is jöhet szóba. Angliába is megy exportszállítmány Nagyatádról. A britek a zöldbabot szeretik, a sárga szerintük hamisítvány... Végigjárhatnánk ezután a tök vagy épp az uborka útját is. A folyamat csak-, nem azonos. Annyi azonban elég, ha egy tévhitről .szolunk: a konzerv főzelékfelek és gyümölcsök nem vegyszeres tartósítással készülnek. Nem kell félnünk a vegyi anyagoktól. Hogy a bolti uborka, kajszi . és mindenféle ize mégsem olyan, mint az otthon eltett? Ez a nagyipari és a házi feldolgozás különbségei miatt van. Persze aki megszokta az otthonit, annak furcsa a boltban kapható. De ma már sok gyerek nem is ismeri a házilag eltett zöldséget, gyümölcsöt. A dunsztost... — És a konzervgyáriak szeretik a konzervet? A válaszadó maradjon névtelen : — Nem Ra se tudunk nézni. Az asszony otthon hatalmas befőzéseket rendez. Luthár Péter A megoldás útján Munkásszállítás Barcs környékén Az ipartelepítéssel, a várossá fejlődéssel Barcson is jelentkeztek azok a gondok, amelyek minden dinamikusan fejlődő településen megvannak. Például a munkás- szállítás iránti igény. Az üzemek munkáskezeket követelnek, és vonzzák a város környéki munkaerőt. Barcson és környékén — mint a városi tanácson elmondták — a települések nagy részéről általában megoldottak a dolgozók szállítását a munkahelyekre. A tóráinak például szinte nincs olyan dolgozója, akit ne a vallalat saját húsza vinne a munkahelyere. A Drava-par- ti városban és környékén a személyszállítás növekedési üteme a múlt években meghaladta a tervezettet. Jelentős tartalékok vannak azon- IMn még az, autóbuszok ki- hasznaitsagaban. Fölmérésekén megállapították, hogy hosszúak a várakozási idők, es az üzemek sem mindig tesznek eleget egymás kétesének, megoldandó feladat a közületi autóbuszok közforgalomba való bevonása, műszaki feltételeinek biztosítása. A szakemberek tisztában vannak vele, hogy a gyárak, üzemek, gazdaságok közlekedési eszközei nem vehetik át a közhasznú járművek feladatkörét. Így arra törekszenek, hogy összhangot teremtsenek a járműállománnyal rendelkező intézmények között a ge’pek jobb kihasználása végett — a személyszállítás javítására. Ezzé! elősegítik Barcs ipari üzemeinek munkaerő-utánpótlását. A varos környéki közlekedésben fontos szerep jut a vasútnak is, amely az utóbbi időben új szerelvények beállításával-járult hozza a gondok enyhítéséhez.
