Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-16 / 192. szám

Települések - szövetségben Hamarosan érvénybe lép egy új rendelkezés, amely szerint a helyi tanácsok tár-, sulhatnak más tanácsokkal, vállalatokkal, mezőgazdasá­gi üzemekkel — a lakosság jobb ellátásait szolgáló szer­vezetek létrehozására, fenn­tartására! Az első pillanat­ban érdektelennek ható in­tézkedés évek óta húzódó ügy végére tesz pontot. Nyil­vánvaló, hogy a falvak lako­sai is igénylik a városi szín­vonalú ellátást, szolgáltatást. Csakhogy a kisebb települé­seken szőkébbek az anyagi lehetőségek. Még a tehető­sebb, népesebb községek sem gondolhatnak arra, hogy ön­állóan létrehozzanak építő vagy útjavrtó vállalatot, köz­tisztasági üzemet. Közösen azonban könnyebben, hama­rabb elérhetőek a célok. A kis telep üléseken egy­szerűen nincs mód bizonyos szolgáltatásokra. Nincs pél­dául annyi iskolás korú gye­rek, hogy — a tanerőket ész­szerűen foglalkoztatva — bevezethető lenne az osztott oktatás. Az viszont reális igény, hogy körzetenként — elérhető távolságban — több falu erejét egyesítve hozzá­férhető legyen mindaz, ami a városban természetes : a szakorvosi rendelő, az óvo­da. a művelődési ház. a ház­tartási gépeket javító mű­hely. A települések együttműkö­désének eddig is több for­mája alakult ki. Évről évre újabb községek egyesültek vagy alakítottak közösen ta­nácsot — kisebb-nagyobb körzeteket, igyekeztek job­ban élni szellemi és anyagi erőikkel, A falvak társulását leginkább persze a gazdálko­dás sürgette. A szükség a kisebb községek tanácsait arra késztette, hogy belefog­janak egy-egy nagyobb vál­lalkozásba. Így persze csak nagynehezen jött össze a pénz új létesítményekre, az­tán megint évekig húzódott a kivitelezés, mert a nagyobb építővállalatok nem szívesen vonultak ki a falvakba apró munkáért. Sok helyen épp a közös tanács megszervezése hozott változást: abban a társközségben lehetett föl­használni a fejlesztésekre szánt pénz javát, ahol arra a leginkább szükség volt. Mind gyakrabban szövet­keztek a jó tapasztalatokon felbuzdulva az önálló közsé­gek is: víztársulások, több települést összekötő regioná­lis vízművek létesítésére. Aztán közös érdekű építő­brigádokat szerveztek, 1 és vannak ma már együttesen szervezett kommunális vál­lalatok, költségvetési üze­mek, amelyek utat javíta­nak, épületeket újítanak föl, s más karbantartást végez­nek. A magyamándori közös vállalkozást például hat te­lepülés hozta létre, a velen­cei központtal működő üzem pedig kiszolgálja az egész üdülőterületet. Mezőköves­den négy falu létesített kö­zös rendelőintézetet. Az új rendelkezés az ilyesféle tö­rekvéseket segíti. A társulásokra, az együtt­működésre egyébként a vá­rosok és « környezetükben levő falvak között is nagy szükség van. Egyre nyilván­valóbb, hogy sem a varosok, sem a községek nem gon­dolkodhatnak csupán saját »falaikon? belül, amikor fejlesztési elképzeléseiket ki­alakítják. Ha mindenütt csak a saját igényekkel számolná­nak, könnyen előfordulhat­nának ésszerűtlen költekezé­sek. Egy-egy körzetbe aján­latos közösen mérlegelni: hol, mit, miből, mennyit? Ezért szorgalmazza — már a VI. ötéves tervre vonatkozó­an — a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala a városok és szőkébb vonzáskörzetük Iközös, összehangolt fejlesz­tési terveinek kidolgozását. Negyvenkilenc városhoz már igazgatási szálakkal is kötődnek falvak, az úgyne­vezett városkörnyéki közsé­gek — ezekben a körzetek­ben egyenesen kötelező lesz az ilyen összehangolt terve­zés és fejlesztés. Ugye ez a városnak is, hi­szen ellátó szerepéből adó­dóan minél több információ­ra van szüksége a környék igényeiről — még inkább persze a falvak gyarapodá­sát szolgálja. Helyenként már ott tartanak — így pél­dául Tatán, Dombóvárott, Makón, Szolnokon és kör­nyékén —, hogy közös érde­kű beruházások alakulnak ki és a városias szolgáltatások (Patyolat, Gelka) kiterjeszté­se is folyamatban van. A te­lepülések társulása, szövet­kezése tehát mindenkinek jó; a legfontosabb azonban az, hogy meggyorsítja a fal­vak fejlődését. r. s. Gyér választék, zsúfolt eladóterek Vizsgálat a fogyasztói érdekvédelemről Gyakran toerSB szóba a fo­gyasztói érdek védőiem, és a különböző szervek rendsze­resen ellenőrzik, hogy az a több tízezer ember, aki na­ponta betér a boltokba, ven­déglőkbe, megfelelő ellátás­ban részesül -e. Vizsgálj ák azt is, miként javítható az ellá­tás színvonala. A Marcali Járási-Városi Népi Ellenőr­zési Bizottság 34 népi ellen­őre is erre volt kiváncsi: az áruházakban, élelmiszerbol­tokban, pavilonokban, ven­déglőkben az utóbbi két hó­napban azt nézte meg, ho­gyan érvényesülnek a fo­gyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos jogszabályok. Meg állapított ák, hogy a já­rásban az elmúlt két évben fejlődött a kereskedelmi áru­forgalom, ennek ellenére azonban nem tudták minden esetben biztosítani a lakos- . s;ig zavartalan ellátását. Az idei év első félévében — saj­nos — egyes árukból nem­csak a választék lett kisebb, hanem a mennyiség is. Az is kiderült : a vállalatoknak a fogyasztói érdekvédelem te­rén végzett munkája sem kielégítő: sok a formális in­tézkedés, nincs következetes­ség a felelősségrevonásban. A vizsgálat során ellenőriz­tek az üzletek állapotát is. A balatonmáriai áfész a vizsgált időszakban három egység korszerűsítését vé­gezte el. Általános tapaszta­lat, hogy azokon a helyeken, ahol jelentős az idegenfor­galom, az üzletek állapota megfelelőbb, mint a belső te­rületeken. A marcali áfész- nál mindez közepes szintű. Az újonnan létesített, illetve a közelmúltban átalakított egységek színvonala már megfelelőbb. A boltok eladó­tere viszont kicsi, zsúfolt, így nem lehet biztosítani a fogyasztók zavartalan ellátá­sát. Ez a helyzet a tárolóhe­lyiségekkel, a raktárkapaci­tással is. Egyébként min­denütt gondot jelent a szak­szerű raktározás, a göngyö­legek tárolása és ezzel együtt a vagyonvédelem. Az áruellátással kapcsolat­ban az ellenőrök megállapí­tották. hogy az élelmiszerek­nél nincs különösebb baj. A ruházati cikkeket tekintve is általábun elfogadható a/, el­látás, viszont a hiánycikkek között szerepelnek egyes mé­teráruk, bébiholmik. A leg­nagyobb gondot a vegyes iparcikkek körébe tartozó számtalan hiánycikk okozza. Hiányoznak a vízvezeték­szerelési eszközök, a tűzhe­lyek, a zománc áruk ; nagyon szűkös a választék elektro­mos cikkekből, papíráruból, festékből, mosó- és mosoga­tószerekből. A Vásárlók könyve min­denütt jól láthatóan ott függ a boltokban, s a bejegyzett minőségi panaszok, kifogá­sok intézése is a jogszabá­lyoknak megfelelően törté­nik. A ven dégl átóopari egysé­gek állapotát tekintve a vizsgálatot végzők hasonló tapasztalatokat szereztek, mint a boltokban. Szemet szúrt viszont, hogy az étla­pok, i talárlapok nincsenek meg mindenütt, s ahol van­nak, ott sincs belőlük elég. Az ételválasztékkal általá­ban elégedetlenek voltak az ellenőrök, de ezzel nincsenek egyedül: a vendegek is ha­sonló megállapításra jutnak, ha betérnek valahová. A fo- nvódi Ételbárban például a vizsgálat időpontjában sem­milyen ételt nem lehetett kapni, nem is foglalkoztak ételkészítéssel. (S akkor miért kapta nevét az »étel­bár-«?) A korszerű táplálko­zás követelményeivel sehol nem törődnek; a baromfiból készült ételek választéka na­gyon kiesd, gyümölcs pedig szinte sehol nincs. A vizsgálatot végzők sok javaslatot tettek — hogyan javítható a feltárt állapot. Hogy van mit tenniük az áfész-eknek, a vendéglátó- egységek vezetőinek, azt az is jelzi : csupán a legfonto­sabb javaslatokat tíz gépelt oldalon lehetett »összesűrí­teni«. A NEB több esetben javasolt fegyelmi felelősség- revonást is a mulasztókkal szemben. D. T. Adatfeldolgozó rendszereket javítanak Elektromos adatfeldolgozó és adatrögzítő automaták javítá­sát végzi a Volán Tröszt Elektronika. Javítja sajat vállala­tainak ADIH) adatfeldolgozó rendszerét, ezenkívül négy me­gyében foglalkozik márkaszervizként a Katik Xe>ox, a Iá­éit é-s a Félix típusú adatfeldolgozó automaták karbantartá­sával- Képünkön: az FC—64 adatfeldolgozó automata mű­szere» bemereoe. Értéket hozott a kockázat Az első év mérlege A múlt év nyarán tizen­négy termelőszövetkezet részvételével alakult meg az Oviscoop megyei juhte­nyésztő társaság. Az együtt­működésre lépő gazdaságok­ban tizennégy ezer anyajuh volt, a gesztorságot a bala- tons-zabadi November 7. Tsz. vállalta. A legelső — s egy­ben mindig a legnehezebb — év munkájának tapaszta­latairól Tolnai Gyulával, a társulat ügyvezető igazgató­jával beszélgettünk. — Egy évvel ezelőtt ezt az elhatárolásukat hallottuk: a legfontosabb, hogy önma­gunk, a tagüzemeink előtt bizonyítsuk a társulásban rejlő, értéket teremtő erőt. — Ez a bizonyítás nem­csak önmagunk előtt sike­rült — mondta Tolnai Gyu­la. — Már a múlt év végé­re huszonkilencre nőtt a taggazdaságok száma, s a napokban az igazgató tanács ülésén újabb három tsz-t vettünk föl, így harmincegy szövetkezet és egy állami gazdaság tartozik, negyven­ezres anyalétszámmal a tár­sulathoz, „s az év végéig to» vábbi négyezerrel nő az anyajuhok szánta. A pilisi Aranykalász Tsz kivételével valamennyi üzem somogyi. — Az alapszabályukban többek között az áll, hogy termelési folyamatokat át­fogó technológiákat dolgoz­nak ki és bocsátanak tag­jaik rendelkezésere. — Somogyra is jellemző, hogy nincsenek az alföldi­hez hasonló nagy telepek. A szétszórt, különböző nagy­ságú és típüsú épületekben nem lehet egységes a tartá­si, takarmányozási technoló­gia. Nagy telepek építésére egyelőre nem számíthatunk, ezért az adott körülmények között ' beruházást nem igénylő, de a hatékonyságot javító technológiai elemek­kel szereljük föl az épülete­ket. Mostani tanácskozásun­kon például bemutattuk tagjainknak a társulásban kialakított két tipusetetöt, amelyet — igény szerint — két tagüzemünk gyárt, Nagy sikert aratott a főiskolával közösen kidolgozott kezelő­pisztoly, amellyel az állo­mány gyógyszeres kezelését egyszerűen és gyorsan lehet elvégezni és sikerült megol­dást találni az évtizedek óta megoldatlan gond megoldá­sára, a hodályok kitrágyá­zására is. — A költségek csökkenté­sének a juhászaiban is dön­tő tartaléka a jól megvá­lasztott takarmányozás. — Társulatunk ezért for­dít megkülönböztetett figyel­met az anyaállomány exten- zív, legelőn való tartására, az őszi—téli legeltetés meg­hosszabbítására. Szabadiban például már bevezettük a legelőn való elletést. Sike­rült beszereznünk az ősz végi és téli legeltetésre al­kalmas új, kiváló növény, a tyfon vetőmagját, s hamaro­san huszonöt gazdaságunk­ban termesztik. Ez a növény mínusz 15—18 fokon sem fagy el, rendkívül nagy tö­megű, s igen jó a beltartal- mi értéke. A sok, olcsó vá- gójuh előállításának egyik feltétele a szaporaság; sike­rült megtalálni és gazdasá­gaink részére már gyártatjuk is a juhok számára nélkü­lözhetetlen mikroelemeket, ásványi anyagokat tartal­mazó nyalósót. Figyelemre méltó eredményeket hozott ez is. — Működési szabályuk­ban az áll, hogy fő felada­tuknak tekintik az együttes föllépés előnyeinek kihasz­nálását, az értékesítés meg­szervezései. — Legnagyobb eredmény, hogy ezt egy év alatt elér­tük. A GyapjúforgaLmival is, a Húsipari Tröszttel is tár­gyaltunk az értékesítésről: a húsipartól kaptunk kedvezőbb ajánlatot, így 1985-ig vele kötöttünk szerződést. Ennek az a lényege, hogy az ex­portra vitt vágott vagy élő juhokért nem a meghirdetett átlagárat fizetik nekünk, ha­nem a piacon . kapott deviza 88 százalékát. Ezt azt je­lenti, hogy az első negyed­év hetvenforintos átlagára helyett kilencven—kilencven- egy forintot kaptak a gazda­ságok a tejes bárány kiló­jáért. A nagy súlyú vágó- juhoknál az első negyedév nem alakult ilyen kedve­zően : két—három forinttal az átlagár alatt maradtunk. Viszont már most látható, hogy a harmadik negyedév kedvező piaci lehetőségei folytán lényegesen nagyobb • bevételhez jutnak a gazda­ságok. — Ezzel az értékesitési móddal lényegében vállalták a piaci áringadozások koc­kázatát és a tapasztalat sze­rint érdemes volt. — Sőt a mi példánk or­szágos kényszert váltott ki: a Húsipari Tröszt tovább emelte a részesedést a má­sodik félévtől az exportár­ból kilencvenkét százalékot térít a társulás tagjainak, s még várhatóan három—öt százalékot ad. Ezt az össze­get a társulás közös céljai­ra, fölszerelések vásárlására és a termelésfejlesztést szol­gáló eszközök beszerzésére fordítjuk. A mi példánk bi­zonyítja: az értelmes kocká­zatvállalásnak, az egységes föllépésnek rendkívül nagy előnyei vannak. — Elmondható-e, hogy a gazdaságokban sokáig mos­toha juhágazat az eredmé­nyek folytán kezdi vissza­nyerni hírnevét, rangot vív ki? — Ügy érzem, igen. Az el­ső félévben húszezer-hét- százhuszonöt vágójuhot érté­kesítettünk: valamivel töb­bet, mint terveztünk. Vi­szont bevételben lényegesen többet értünk el: a belföldi értékesítéseket is figyelembe, véve a múlt évi 62—63 fo­rint átlagár helyett egy kiló húsért 85 forintot kaplak a gazdaságok. A gyapjúterme­lés is húsz—huszonöt deká­val több a tavalyinál. Az idei egy helyett jövőre két nyíró brigádot foglalkozta­tunk a társulásban úgy, hogy a gépeket mi vesszük meg. A múlt évi jó tapasz­talat után most ismét meg­szervezzük a juhgondozói tanfolyamot; úgy tervezzük, hogy a két tanfolyamon vég­zett hallgatókat továbbké­pezzük szakmunkássá. Meg­említem, hogy fontos lépé­seket tettünk a szakosodás felé is: hamarosan kialakul az a végleges fajta, amely- lyel a társulásunk foglalko­zik. Nem volt könnyű az el­ső év, de azt hiszem, me­gyénk juhtenyésztése kimoz­dult a holtpontról és jó irányban indult el. / V. M. Önállóan, alkotó módszerekkel A napi feladatokról beszél­gettem nemrég a Lengyeltóti Vízgazdálkodási Társulat párttitkárával. Tervekről, gazdasági munkáról, a szo­cialista brigádok növekvő szerepéről, a szétszórt mun­kahelyen dolgozók gyors tá­jékoztatásáról esett szó töb­bek között. Az eszmecsere jól mutatta, hogy ebben az alapszervezetben is a kong­resszusi határozatok megt^a- lósításara összpontosítják erőfeszítéseiket. Napjainkban különösen nagy szükség van az eddigi­nél nagyobb önállóságra, kezdeményezőkészségre a pártmunkában, hiszen a leg­kisebb eredmény is sokkal több és jóval tudatosabb po­litikai tevékenységet igényel, mint eddig. Most nem lehet arra várni, hogy majd »fent« megmondják, mi a teendő a vállalatnál, a gazdaságban, így a pártszervezetek a XII. kongresszus szellemében elemzik a helyi viszonyokat; ha szükséges, akkor igénybe véve a szakmai és politikai szempontból legfölkészül- tebb kommunisták tapaszta­latát, tudását, és a taggyű­lés egységes állásfoglalása alapján határozzák meg a feladatokat. Több pa i tt 11 karral beszél­gettünk az utóbbi hetekben, miképp próbálják »apró pénzre váltani« a párthatá­rozatokat. Érdemes megem­líteni, hogy egyre több kez­deményezés tapasztalható. Az üzemi pártbizottságok, á vállalati alapsizervezetek új módszereket alkalmaznak, kiterjesztik figyelmüket olyan területekre is, ame­lyekkel eddig nem nagyon foglalkoztak. Ez a pezsgés azért is értékes, mivel a ve­zetőségválasztások idején sok új kommunista került külön­féle tisztségekbe, s jóval na­gyobb segítségre, útmutatás­ra volt szükségük, hogy meg­valósítsák elképzeléseiket. Példaként ide kívánkozik a Kaposvári Ruhagyár pártbi­zottsága. A testület a párt egészséges utánpótlása miatt is kiemelt segítséget ad a KISZ-nek, új módszerként a kérdőíves közvéleményku- latast is alkalmazza. Teljes képet kap majd a fiatalok helyzetéről, politikai érdek­lődéséről, s így kezdhet hoz- za a KISZ-alapszervezetek megerősítéséhez. A Kapos­vári Közúti Építő Vállalat pártszervezete a félévi gaz­dálkodást mérlegre téve pon­tosan megállapította, hogy milyen területeken van szükség a kommunisták len dűletesebb levekenysegere az év második felében. Elsősor­ban azt sorolták a pártszer­vezet legfontosabb feladatai közé. hogy politikai eszkö­zökkel segítse elő a mun­kák határidőre való elvég­zését, a létszámgazdálkodás javítását, a vállalat teljesí­tőképességének kihasználá­sát, elsősorban az aszfaltter­melésben. Az utóbbi program is bi­zonyítja, hogy ez a döntés ki­sugároz a város- és község­politikára. Ugyanilyen szem­pontból példamutató három építőipari, valamint a beru­házási, illetve a tervezővál­lalat pártszerveinek és -szer­vezeteinek együttműködése a beruházások meggyorsítása érdekében. Eddig ugyanis mindegyik csak a maga ba­jával volt elfoglalva — most az egymásnak küldött gyors jelzések minden párttitkárt a közös gondolkodásra, az együttes cselekvésre serken­tenek. Ez a módszer egyéb­ként máshol is alkalmazható volna a pártmunkában, kü­lönösen az egymás tevékeny­ségét különösen befolyásoló vállalatoknál. E kedvező tapasztalatok eredménye természetesen minden esetben nem érez­hető azonnal, n kongresszusi határozatok alkoió meg való­sítása azonban így is jó kez­detként értékelhető. L r SOMOGYI * NÉPLAP 131

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom