Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-02 / 180. szám
Az rtmúTt három-négy éviben Somogybán több mint ötszörösére nőtt * napraforgó — most 17 ezer hektárnyi — vetésterülete. A tszeli ben például 1977-ben még csak alig 3 ezer hektáron termelték, az idén pedig már 13 ezer hektár a területe. A megye viszonylag jó termőhelyi adottságai mellett elsősorban az olajosmagvak kedvező értékesítési lehetőségeire, a termelés jövedelmezőségére utal ez a fejlődés. A tsz-ek többségében a pénzügyi egyensúly megszilárdítását, a fejlődéshez nélkülözhetetlen anyagiak előteremtését jórészt a napraforgó-termelés nyereségétől várják. Mindez kdön súlyt adott a hé* elején az OMFI mariét tapusztaá kísérleti állomásán rendezett tanácskozásnak. Hibrid vagy fajta.' Bbben a kérdésben foglalható össze a fajta megválasztásával kapcsolatos viták sora. Kétségtelen, hogy a jövő a nagyobb termőképességű hibrideké, csakhogy ... A hibridek intenzív körülményeket és nagyobb gondosságot kívánnák. Ahol nem kapják meg, ott kevesebbet hoznak, mintha szerényebb igényű fajtákat vetettek volna. Márpedig a gazdaságok többsége — .ott is. ahol a feltételek még részben sincsenek meg, a hibridekre voksol. Jelenleg a termőterületek már mintegy a háromnegyedén hibridek találhatók. Ez az előzetes helyzetelemzések és tervek szerinti 1990-es szintnek felel meg. Az űzetnek egy része tehát sokat próbál markolni, s félő, hogy nem egy majd keveset fog. Tény, hogy a hibridek olajtartalma erősen változó, gyakran nem éri el az egyszerű fajták olajhozamát. Márpedig ha az ipar — mint tervezi — 1981-ben bevezeti az olajtartalom szerinti átvételt, a hibrideket a reálisnál nagyobb arányban termelő gazdaságok kockázata a többszörösére nő. A termelési rendszerek — e várható feszültség megelőzésére — hektáronkénti olajtartalom szerinti' átvételt javasolják. Így ugyani» » Hét szabadalom A magyarországi olajpala hasznosításával kapcsolatos kísérletek eredményeképpen már hét eljárást, illetve terméket fogadott el szabadalomnak az Országos Találmányi Hivatal. Ezek közűi három teljes egészében a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet szakembereinek munkája, további négyet pedig közösen dolgoztak ki az említett kutató- intézet, valamint a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a Nehézvegyipari Kutatóintézet és a Nyugat-dunántúli Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának munkatársai. A magyar olajpala előfordulások földtani kutatásai 1972-ben kezdődtek a Központi Földtani Intézet irányításával. Először Gércen és Pulán mérték föl a készleteket, legújabban pedig a várpalotai medencében. A hazai olajpalák egymástól eltérő tulajdonságúak, s így fölhasználhatóságuk is eltérő. A legnagyobb készletek — mennyiségük milliárd tonnákban mérhető — a várpalotai medencében találhatók. A hasznosításra vonatkozó kísérleteket 1975-ben kezdték meg; a széles körű tudományos munkát a Magyar Ásványolaj- és Föidgázkí- sérleti Intézet irányítja. A kutatás során előállítottak már az olajpalából derítő anyagot, nagy szervesanyag- tartalmú komcentrátumot, portland-cementet, hő- - és hangszigetelő-anyagot és növényi növekedést serkentő anyagot. A tudományos eredményeket már szabadalom védi és gyakorlati alkalmazásukat is megkezdték a szilikátiparban meg a mezőgazdaságban. Forgandó napraforgó A holnap napraforgófajtáival ismerkednek a szakemberek. A kísérleti fajták közül egyik-másik 3—4 tonnás hektáronkénti hozamot ad. Ez kétszerese a köztermesztésben elért legjobb eredményeknek. nagyobb termésátlaggal ellensúlyozható az esetleges alacsonyabb belter tál mi érték. Azonban aligha ért majd ezzel egyet az ipar, melynek célja, hogy minél kisebb mennyiségből nyerje ki a szükséges olajat. Ha a holnapi vitákat nem is oldja meg. csökkenti a súrlódási felületet és kockázatút, ha a gazdaságok még nagyobb körültekintéssel, választják meg az adottságukhoz es termelési szintjükhöz illő fajtát. ■ Ésszerűbb arányokat Egy hektár napraforgó átlagos jövedelme a tavalyi 17 mázsás átlagtermés mellett mintegy 6300 forint volt. Ennél is többet mond, hogy 'll jo adottságú e.s magas termelési szintű üzemekben a hektáronként; jövedelem nemegyszer a 20 ezer forintot is meghaladja. A burgonyát nem számítva — mely legalábbis elvben a legjövedelmezőbb — a napraforgó ma a legnagyobb nyereséggel kecsegtető növény. Ez óhatatlanul hazardiroz^sra. egyfajta ~dupla vagy semmi- vállalására készlet Fiiként a pénzügyi gondokkal küzdő gazdaságok rSV »jo napraforgón e\ ben" bízva — ugrásszerűen növeltek a területet. A napraforgó szerencsés évben valóban jó eszköz lehet a nyereség növelésére, hosszabb távon azonban az efféle nyereség semmit nem old meg. A nádudvari termelési rendszer napraforgó szakértője szerint sem tanácsos az összes szántó 10—12 százalékát meghaladó arányban termelni a napraforgót, ezzel ugyanis hosszú távon lehetetlenné válik a szükséges vetésforgók és az ésszerű vetésszerkezet megtartása. Az egy-két évi »mesés nyereségnek« kudarcsorozat lehet az ára. Ugyancsak érdemes elgondolkodni a piac — legutóbb a burgonyás gondok kapcsán tapasztalt — törvény- szerűségén: ha egy növény termelésére m inde n leinek egyszerre jön meg n kedve, már önmagában is sejteti a két évvel későbbi gondokat ... Óvni a termést A növények nagy részéhez hasonlóan a napraforgó fejlődése is megyeszerte 2— 3 hetes kesében van Valószínűnek latsak, hogy -ósz-szeervk.,- a korai Irukprieak- kaL így e párhuzamos betakarítás rendkívüli erőfeszítéseket kíván majd. A megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás szakembere szerint a megyeszerte tapasztalható és veszélyeztető tányérbetegség ellen csupán 4—5 ezer hektáron védekezhetnek a gazdaságok. 12 ezer hektáron csak, a jó szerencsében lehet bízni. A jelen levő üzemi és rend- szersaaikem berek egybehangzó válaszai szerint nem áll rendelkezésre hatékony védekezőszer. Az egyedül kapható Fundazol inkább alkalmas a költségek növelésére, mint a biztonságos védekezésre. "-Nekünk most nem napraforgót kell termelnünk, hanem nyereséget, márpedig minden terven felüli költség e cél ellen hat." Érthető álláspont, mégis ott bujkál benne a napraforgót "lutrinak" tekintő szemlélet. Mert a napraforgó-termelésben is cél a termésbiztonság növelése, az ésszerűtlen kockázatok kiszűrése. A kevesebb több lehet paradoxo- na — néhány jelből ítélve — rövidesen megszívlelendő igazsággá válik. n. F. A Béke—Füredi-lakótelep utolsó, -G" szektorának építését kezdtek meg a napokban Kaposváron a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Ezen a területen 450 lakás készül, 1982-ig. (Gyertyás László felvételei> Ötszáz brigádtag ösztönzése Párttaggyűlésen tárgyalták meg a Videoton tabi gyáregységének kommunistái ; munkaverseny mozgalom e’ ső féléves tapasztalatait. Et ben az évben 30 brigád töb mint '500 tagja tett vállalást. Az év elején átszervezték a brigádokat, s azóta egy cso- port alkot egy brigádot. — Ez néhány esetben hátrányos volt a dolgozókra — állapította meg a beszámoló —, mert az a közösség, ahol a tagok felének nem volt brigádfokozata, ismét csak a munkabrigád címért versenyezhet. Az előterjesztés rámutatott: a gyáregységben az első félévben a kapacitást nem terhelték le megfelelően ezért »or került a létszám- ős munAaátesoportositasi-a is. Ez kedvezőtlenül hatott a néhány brigád teljesítményére. Az előzetes becslések szerint azonban a tabi gyáregység első félévi termelési tervét 130 százalékra teljesítette. Hogy ezt t.érjék, a brigádoknak jelentős erőfeszítést kellett tenniük. Javult. a munka minősége is: ebben közrejátszott, hogy a nyomtatott áramköröket szerelő üzemben és a memóriafűzőknél bevezették a személy szerinti értékelést. Az idén 13 szocialista bri gád újítását fogadták el. Er majdnem még egyszer any nyi, mint az előző év hasor ló időszakában volt. Azt i megállapította a beszámol hogy #z újítási kedvet hat ranyos&h befolyásolja nehány javaslat elutasításának indoka. A taggyűlés határozata lapján a gyáregység felülvizsgálja az üzemi munka- /erseny-bizottságok működését és olyan értékelörend- szert dolgoznak ki, amely túlzott adminisztráció nélkül is lehetővé teszi a produktív területen dolgozó brigádok havi éilékelosét. üzemen belüli rangsorolását. Az értékesítési rendszert október 1- től kísérleti jelleggel — ne- yedévi időtartamra — verik be. Epítőmunkások Eredmény, kérdőjellel Évek óta folyamatosan növekszik a termelékenység az iparban, és más termelőágazatokban is. Az eredménynek azonban ára, költsége van — s ez gyakran több, nagyobb, mint ami indokolt. Kezdjük egy számsorral: 5, 4; 6, 8; 5, 0; 4, 7. A négy adat az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedését jelöli — mindig az előző esztendőkhöz viszonyítva — az 1976 és 1979 közötti években. Ç egyben tudatja azt is. hogy a termelékenység minden alkalommal gyorsabban emelkedett, mint a bruttó termelés. Az idén — január és május között — a termelés ugyan csökkent, ám egy foglalkoztatottra elosztva szerényen, 1.4 százalékkal nőtt. Némelyik iparág — a műszeripar, a vegyipar, a fafeldolgozás például — jóval az átlag fölött gyarapította a legutóbbi években az egy-egy foglalkoztatottjára számított árukibocsátást. A gyakran említett és valóban fontos mutatószám úgy nőtt hogy az eszközállomány bővülése meghaladta a termelés emelkedéséi Magyarán: a termelékenység növekedését erőteljesen kisebbíti a ki nem hasmáit avagy a nem jól használt eszközök tömege. A szocialista iparban, a népgazdaság legjelentősebb ágazatában például négy év alatt 8,8 százalékkal — bizonyos iparterületeken ennél is meredekebben — csökkent a termelő- állóeszközök egy egységére jutó bruttó termelés. Magyarán: egyre több eszközt fektetünk a termelőmunkába, a kamatok azonban mind szerényebbek. Hozzátesszük — mert így teljes a kép —, hogy a csökkenő eszközhatékonyság nem új jelenség; több középtávú terv időszakán átvonuló folyamai Nagy árnak látszik ez az élőmunka termelékenységének javításáért. Csakhogy ráfordítások és hozamok ilyesfajta viszonyát eddig sem az irányításban, sem a termelőhelyen behatóbban nem vizsgálták. A gyakorlat fölmutatta mind erőteljesebb kedvezőtlen vonások azonban végül is arra kényszerítették a gazdálkodókat, hogy belássák: a végrehajtás módja döntő szerepet játszik a végeredmény alakulásában. Seregnyi lehetőség van a változtatásra. A szocialista ipar fizikai foglalkoztatottjainak 49 százaléka volt szakmunkás a legutóbbi adatfelvételkor, 1979 szeptemberében. Azaz: tényleg mindig új és újabb eszköz kínálta kizárólag a haladást vagy elegendő lett volna sok esetben a foglalkoztatás jó megszervezésére? Az említett arány ugyanis nemzetközi összehasonlításban kedvezőbb, mint a hazánkénál jóval nagyobb termelékenységgel dolgozó országok iparában. A vállalatok jelentős csoportjánál valóban nagyon elöregedtek az állóeszközök, s gyakran átgondolatlan, lassú a technológiai logikát nélkülöző fejlesztés. Fájdalmasan aktuális példát ad erré napjainkban a ruházati ipar helyzete : kévés korszerű, versenyképes’ áruja mellett ki nem használt — kifizetődőén ki nem használható — kapacitásainak nagy csoporttáGyakran szervezés helyett került sor beruházásra, újabb eszközök működtetésére. és olyan vásárlásokra is, amikről kiderült, hogy szükség tu) enek, . mert a gépek nem illeszthetők be a termelési mozzanatokba. Különösen igaz volt ez utóbbi az importberendezéseknél. Így már érthető — de nem elfogadható —, hogy 1970 és 1979 között a termelékenység a népgazdaság egészében 59 százalékkal, az esz- közráfordítás viszont 66 százalékkal nőtt Meghökkentő tény ez még akkor is, ha tudjuk: tavaly az ev második felében és az idén, az első hat hónapban, erőteljes fékezés következett be az eszközállomány bővítésében — ám elsősorban a szabályozómódosítások hatására, és csak kevésbé az irányítói, termelői fölismerések tükrözéseként. A vállalati elképzelésekről tájékozódó tárcák tapasztalatai szerint a VÍ. ötéves terv előmunkálatai is arra mutatnak, hogy még mindig irreális fejlesztési, beruházási, esz- közbővitési szándékokat dédelgetnek sok termelőhelyein, s ugyanakkor a szervezés, a meglevő eszközök hatásosabb működtetése mellékes feladatként bukkan föl csupán a programvázlatokban. Szó sincs róla, hogy a termelékenység alakulása — bárhol is — ezentúl huszadrangú szerepét kapna; a legfontosabb jelzőszámok között marad. Szemben azonban az eddigi gyakorlattal, most már nagy alapossággal azt is elemezni kell: milyen ára van a növekedésnek. , Kerülhetne-e kevesebbe, lehet - ne-e olcsóbb a termelékenység folyamatos emelkedése? Ennek vizsgálatához — most — tág teret kínál minden vállalatnak a középtávú tervezés. ML O.
