Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

( / n Ünnepség a Parlamentben Az filés elnöksége (balról jobbra): Sarlós István, a Haza­fias Népfront főtitkára, Kállai Gyula, a HNF OT elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnöke, dr. Bariba Tibor püspök, Raymond Goor kanonok és Kovács Béla, az Orszá­gos Béketanács főtitkára. (folytatás az 1. oldal-rőt) zetre vonatkozóan is érvé­nyes útmutatást nyújtanak — hangsúlyozta. Az egyik legdöntőbb tanulság: Hel­sinkibe a tárgyalások vezet­tek el. Ugyanakkor a kölcsönös bizalom megtapasztalt gya­korlatának olyan eredmé­nyei léteznek, amelyeknek féltését a francia köztársa­sági elnök varsói útja és Leonyid Brezsnyevvel lezaj­lott találkozója, valamint Helmut Schmidtnek a Szov­jetunióban tett látogatása is bizonyítja. — Alapvető és }öv<Ä>e ma­tató tanulság az is, hogy a bizalmatlanság fegyverke­zési versenyt, a fegyverke­zési verseny pedig bizal­matlanságot szül. Ezt az ör­dögi kört kell a politikai és a katonai enyhülés egybetar- tozásának gyakorlatával megtörni. — A Magyar Népköztár­saság minden állami és tár­sadalmi testületé részt vett a helsinki felé vezető út egyengetéséoen, a találkozó után pedig a finn főváros­ban elfogadott elvek közös érvényesítésében. A nemzet­közi feszültségek növekedé­sének legelső jeleitől kezdve Magyarország mindent elkö­vetett az együttműködésért azokkal, akik fékezni szeret­nék a feszültségek növeke­dését es meg kívánják tar­tani az enyhülés eredmé­nyeit. Most pedig, amikor kezdenek bontakozni az eny­hülés új lehetőségei, a Ma­gyar Népköztársaság vala­mennyi hazad és nemzetközi fórumon a kölcsönös biza­lom előfeltételeinek a meg­teremtésén munkálkodik. A helsinki alapokmány aláírá­sának évfordulóján megtar­tott ünnepi ülésünknek az MSZMP XII. kongresszusán is megfogalmazott két saó a jelszava : »Béke kell-«. Nem szubjektív vágyakról, hanem korunk objektív kö­vetelményéről van sző, amelynek előttünk világosak a távlatai. Látjuk azokat az utakat és módokat is. ame­lyek révén a béke valóban biztosítható — mondotta be­fejezésül Péter János. Ezt követően Raymond Goor emelkedett szólásra, tolmácsolva az Európai Biz­tonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának üdvözletét, jókívánságait. — Budapest nekem min­denekelőtt az a város, ahol á Varsói Szerződés tagálla­mai közzétették az európai enyhülés re szólító felhívásu­kat — hűzte alá bevezetőjé­ben, majd így folytatta: — Most az a feladatunk, hogy helsinki eredményét — amely mindannyiunk sikere is — megvédjük, továbbvi- gyük, sőt fejlesszük. Közö­sen és sürgetően kell fellép­nünk mindenekelőtt a fegy­verkezési verseny ellen, hi­szen a katonai egyensúly helyébe egyre inkább a fö­lényt szolgáló próbálkozá­sok lépnek. — Kontinensünkön már folynak azok a tárgyal ásók, amelyek a bizalmat, a biz­tonságot, a békés együttmű­ködést erősíthetik. A madri­di találkozó azonban csak akkor lesz igazán eredmé­nyes. ha az európai katonai enyhülési és leszerelési ér­tekezletről kedvező döntés születik. A reális alap ehhez adott. Nem szabad megen­gedni, hogy a találkozó a vádaskodások sehova sem vezető fóruma legyein. Joaan ésszel és politikai realitással kell felülire rekedni a kisebb csoportok, köztük a katonai korok, a pillanatnyi érdeke­ket szolgáló ideológiagyártók törekvésein. Bizalom és op­timizmus — ez a mi felhí­vásunk — mondotta végeze­tül Raymond Goor. Az ünnepi ülésen felszó­laltak a társadalmi és tö- megszervezetek képviselői is. Timmer József, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának titkára, Kovács Bé­la, a HNF OT titkára, az Országos Béketenács főtit­kára, Bartha Tibor refor­mátus püspök, az EBEMNB alelnöke, Halász György új­ságíró, a magyar bizottság tagja, Tolnay László, a Ma­gyar Külügyi Intézet mun­katársa, az OBT leszerelési bizottságának elnöke és Pet- hes Imre, az Eszperantó Bé­ke-világszövetség elnöke az elmúlt fél évtized eredmé­nyeit és a képviselt szerve­zetek teendőit körvonalazta. A SIÓFOKI ÁFÉSZ felvételt hirdet 1 műszaki ellenőri, 1 ipari csoportvezetői munkakörre. A BK. M. 16/1978. rendeletben előírt végzettség szükséges. Jelentkezni lehet: írásban a személyügyön, 8600 Siófok, Kálmán I. sétány 4. (43342) Végezetül ar. ünnepi <Béa résztvevői ayüatkozatot fo­gadtak el. — Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága nagyra értékeli a záróokmányban szereplő és a kölcsönös elő­nyök alapján kialakult lehe­tőségeket a politikai, a gaz­dasági, a kulturális és az emberi kapcsolatok fejlesz­tésére a különböző társadal­mi rendszerű országok és népeik között. Az elmúlt években a szocialista orszá­gok jelentős erőfeszítéseket tettek a Helsinkiben elfoga­dott megállapodások megva­lósítása érdekében. A kato­nai fölényre törekvő Egye­sült Államok és a nyugat­európai tőkés kormányok qémalyike azonban ahelyett, hogy gyakorlati lépésekkel segítette volna a záróok­mány végrehajtását, nyíltan arra törekedett és törekszik,, hogy a helsinki dokumen­tum szellemét elferdítve a szocialista országok belügyei- be történő beavatkozásra szerezzen jogot. A Szovjetunió, s a szocia­lista országok jószándékú, kezdeményeszi magatartásá­nak, valamint a békét és a biztonságos életet követelő néptömegeknek köszönhető, hogy a hidegháborús, reak­ciós erők aknamunkája el­lenére kontinensünkön az utóbbi években a' történe­lemben egyedülálló békés fejlődés Yalósulhatott meg. Mi a fejlődés folyamatát akarjuk fenntartani, s ké­szek vagyunk Európa min­den népével együtt arra, hogy józan és reális politi­kánk szellemében kontinen­sünket a béke földjévé te­gyük. A Béke-világ tanács elnök­ségének ez év májusi buda­pesti ülésén született meg az a felhívás, amely Európa va­lamennyi becsületes embe­réhez szól, s amelyhez az Európai Biztonság és Együtt­működés Magyar Nemzeti Bizottsága ezúton is csatla­kozik: »Szálljunk szembe a fenyegetéssel! Kezdjük újra — minden szinten — a pár­beszédet, hogy helyreállítsuk a bizalmat és közösen cse­lekedhessünk!-« — mondot­ta végül. Véget ért Koppenhágában a nők világkonferenciája Akcióprogram és több mint 40 határozat elfogadá­sával ért véget szerdán a késő éjszakai órákban Kop­penhágában a nők világkon­ferenciája. Az értekezlet az ENSZ rendezésében július 14-én ült össze. A tanácsko­záson 145 ország mintegy 1 300 küldötte vett részt. Megfigyelőként öt szervezet — köztük a Délnyugat-afri­kai Népi Szervezet (SWAPÓ) és a Palesztinái Felszabadí­tást Szervezet — küldöttsé- • gei voltak jelen. Az ENSZ szakosított szervezetei 155 küldöttel képviseltették ma­gukat. A több mint 200 cikkely­ből álló akcióprogram leszö­gezi, hogy »Béke és stabili­tás nélkül nincs fejlődés. — A béke nem lehet tartós, ha nem számolják fel min­den szinten az egyenlőtlen­séget, a hátrányos mégkü- lönböztetést !« A béke meg­szilárdításához hozzá fog já­rulni a nőknek a baráti ál­lamközi kapcsolatok fejlesz­tésében való egyenjogú rész- t vétele — állapítja meg to­vábbá a dokumentum. — Elő fogják segíteni az asszonyok és lányok az imperializmus, a kolonializmus, a neokolo- nializmus, a cionizmus, a fajgyűlölet, a faji megkü­lönböztetés, a külföldi ura­lom és elnyomás elleni har­cot is. I A nőkkel szembeni hátrá- n37os megkülönböztetésekről szólva az akcióprogram rá­mutat: e diszkrimináció kö­vetkezménye egyebek között az, hogy a nők, akik a nyil­vántartott munkaerők egy- harmadát teszik ki és az összes munkaórák közel két­harmadát teljesítik, a vi­lágviszonylatban összesített jövedelemnek csak egytize- dét kapják. »A leszerelés terén eléren­dő eredmények nagy mér­tékben hozzájárulnának olyan gazdasági, szociális és kulturális feltételek megte­remtéséhez, amelyek között a nők megkülönböztetés nél­kül érvényesíttetnék jogai­kat, tehetnének eleget fele­lősségüknek« — hangoztatja a program. A dokumentum célul tűzi ki a nők fokozot­tabb bevonásai a politikai és gazdasági döntési folya­matokba, a munkához, szak­képzéshez és egészségügyi ellátáshoz való jogának biz­tosítását szerte a világban. A több, mint 40 elfogadott határozat egyike felszólítja az ENSZ-közgyűlés 35. ülés­szakát: dolgozzon ki dekla- t rációt a nők tevékeny rész­vételéről a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítá­sáért, a kolonializmus, a fajgyűlölet és a külföldi el­nyomás minden formája el­len vívott harcban. Más ha­tározatok időszerű nemzet­közi kérdésekkel foglalkoz­nak; egyebek között elítélik az alapvető. emberi jogok > megsértését Dél-Afrikában, El Salvadorban, Chilében és az Izrael által megszállt arab területeken. Az ENSZ égisze alatt — az 1975-ös mexikóvárosi és az 1980-as koppenhágai vi­lágértekezlet után — 1985- ben Nairobiban vagy Tokió­ban tartják a nők 3. világ- konferenciáját A Töröli lés résztvevői megszavazzák a határozattervezetet. Befejeződtek a magyar-francia tárgyalások (folytatás « Z. oldalról) dès is. Franciaország nagy jelen tőséget tulajdonít az európai biztonság és együtt­működés madridi értekezle­tének, általában az enyhülg- si politikára nagyhatású helsinki megállapodásnak — mondotta egy kérdésre vá­laszolva a francia diplomá­cia vezetője. — Mi egyforma sülyt he­lyezünk a záródokumentum mindhárom kosarára, vala­mennyi pontjára. Mint isme­retes, Franciaország javasla­tot tett az európai leszerelé­si konferencia összehívására, s a Varsói Szerződés tagál­lamainak indítványaival együtt tárgyalva, ez a kér­dés lesz Madrid egyik fő té­mája. Mi úgy véljük, hogy az enyhülés oszthatatlan, s reméljük, a találkozóig olyan pozitív döntések következ­nek, amelyek csökkentik a feszültséget, növelik a kon­ferencia sikerének valószínű­ségét.' A magyar—francia együtt­működés valamennyi terű le­iének nagy figyelmet szen­telt tájékoztatójában Jean Francois-Poncet Kiemelte: jelentősen fejlődtek a két ország politikai kapcsolatai. A gazdasági együttműkö­dés azonban még nem érte el azt. a szintet, amely tük­rözné a két ország vezetői­nek törekvéseit, a két nép egymás iránt érzett rokon- szén vét. Franciaország a nemzetközi sorrendben Ma­gyarországnak a tizedik vá­sárlója, a kilencedik szállí­tója. A fejlődéshez meg van a kellő szándék, s további jelentős erőfeszítések is vár­hatók. — A kulturális együttmű­ködés vizsgálatánál megál­lapítottuk, hogy bízón yo6 történelmi kapcsolatokat, okokat nem szabad figyel­men kívül - hagynunk. Így például érthető tény, hogy nem a francia a legismer­tebb nyelv Magyarországon. Eltérő véleményekkel szem­ben azt kell mondanom: a magyar kultúra jelen van Franciaországban, hat közvé­leményünkre s ez realitás. Tárgyalásunkon is elmon­dottam például, hogy tavaly decemberben a magyar fil­mek párizsi fesztrvfifj-äivak 15 eaer nézője volt. Bartók szü­letésének századik évfordu­lóját a Magyar Operaiház együttesének franciaországi fellépésével is ünnepeljük, s megállapodtunk abban: a kétoldalú kapcsolatok erő­sítésében a kulturális terü­letnek a jövőben megkülön­böztetett figyelmet biztosí­tunk.-- Végezetül őszinte köszö­net a meleg fogadtatásért, a vendégszeretetért, a szívé­lyes légkörért RcawSks*. hogy a mostani látogatás újabb állomás« volt orszá­gaink jól fejlődő együttmű­ködésének — mondotta be­fejezésül Jean F rancois­Poncet. Hivatalos látogatásai be­fejezve délután elutazott Budapestről Jean Francois- Poncet. A vendéget a Feri­hegyi repülőtéren Púja Fri­gyes búcsúztatta. Jelen volt Dényi József és Jacques Lecompt. KÖZLEMÉNY Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter magyarországi látogatásáról Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság külügy­minisztere Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meg­hívására 1980. július 30-án és 31-én hivatalos látogatást, tett a Magyar Népköztársa­ságban. A francia külügyminisztert fogadta Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. Tárgyszerű, szívélyes lég­körben folytatott megbeszé­lésükön a külügyminiszterek áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit. Kü­lönös figyelmet fordítottak az európai biztonsággal ösz- szefüggó kérdésekre. Mind­két fél hangsúlyozta az eny­hülés szükségességét. Egyet­értettek abban, hogy békés tárgyalások útján kell meg­találni a jelenlegi feszültség feloldásához, a vitás kérdé­sek rendezéséhez vezető utat. A miniszterek állást foglaltak amellett is, hogy a i jelenlegi világhelyzetben a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítása az egyetlen ésszerű alternatíva. Ennek érdekében különös fontossága van annak, hogy az enyhülést katonai térre is kiterjesszék és az egyenlő biztonság elvének tisztelet­ben tartásával megfelelő elő­rehaladás történjék a lesze­relés, a fegyverzetek csök­kentése területén. Nagy fon­tosságot tulajdonítva a mad­ridi találkozó előkészületei­nek, a miniszterek kifejez­ték reményüket, hogy ez a találkozó eredményesen fog­ja szolgálni a részvevő or­szágok együttműködését kontinensünk békéjének és biztonságának megszilárdí­tása érdekében. A külügyminiszterek meg­elégedéssel állapítottak meg, hogy a két ország kapcsola­tai az elmúlt időszakban számos területen örvendete­sen fejlődtek. Mindkét fél teljes készségét nyilvánította a magyar—francia együtt­működés továbbfejlesztésé­re. A látogatás során Jean Francois-Poncet és Púja Fri­gyes aláírta a Magyar Nép­köztársaság és a Francia Köztársaság jogsegély­egyezményét. A francia külügyminisz­ter viszont! átogatásra hívta meg a magyar külügymi­nisztert, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom