Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

Vadászati kiállítás Kaposváron A vadászat egyidős az em­berrel. A mindennapi táplá­lék megszerzése már ősein­ket is arra késztette, hogy a legkülönbözőbb eszközökkel vadásszon az állatokra. Bi­zonyítékok erre a kőbalták, és a földből előkerült ókori lándzsák is. A befogott, há­ziasított állatoknak köszön­hetően egy idő után már nem kellett az erdőket jár­ni, nyomokat keresni, csa­pásokat lesni. A vadászat ki­váltság lett. Főurak, királyok kedvtelése, melyet törvények is szentesítettek. Az 1729-ben megjelent XXI. törvénycikk például erről, szól, igaz, már megpendítette a vadgazdál­kodás szükségszerűségét is. Az értelmetlen mészárlás ugyanis megtizedelte a vad­állományt. Maholnap száz esztendeje lesz, hogy 18Hl-ben megala­kult az első, széles tömege­ket vonzó vadászegyesület, az Országos Magyar Vadászati Védegylet. A centenáriumra készülő magyar vadászok szép ünnepségsorozatot szer­veztek. Ennek egyik első ren7 dezvényeként tegnap délelőtt Kaposváron, a MÁV Beloi­annisz utcai nevelőintézeté­ben nagyszabású kiállítást nyithatott meg dr. Koller Mihály, a MAVOSZ főtitká­ra. Beszédeben emlékezte­tett arra, hogy nemcsak a centenárium ünneplésére készülünk. Ezekben a napok­ban ünnepeljük annak har­mincötödik évfordulóját, hogy 1945. július 11-én tör­vényhozásunk megalkotta és kihirdette a vadászati tör­vényt: Magyarországon a vad nemzeti kincs, az állam tulajdona. A vadászat joga az államé, a dolgozó nép ki­váltsága. A reprezentatív kiállítás létrehozásában nagy részt vállaltak magukra a somogyi vadászok. Vadban gazdag megyénk legszebb trófeáit kölcsönözték az augusztus 2- \Z nyitva tartó tárlatra. A gyöngyösi múzeum termé­szettudományi anyagának íavát hozta el. Régi fegyve­reket, képeket, emléktárgya­kat rakhattak a tárlókba. Dr. Nagy Gyula nyugdíjas mú­zeumigazgató irányításával, művészek, a vadászatot ked­velő emberek közreműködé­sével szemet gyönyörködtető kiállítást rendeztek Kaposvá­rom. Az érdeklődők ősi szer­számokat, évszázados fegyve­reket találhatnak. Három­csövű Drillinget, arany beté­tes, alsókulcsos, váltócsövű, sörétes-golyós vadászfegy­vert, XVIII. századi gyöngy- berakásos puskát láthatnak a trófeák, preparált állatok között. A kiállított trófeák­ról külön katalógust jelentet­tek meg a somogyi vadászok. Büszkeségeik méltán érde­melnek figyelmet. Olyan rit­kaságokat hoztak el Kapos­várra, mint az a viiágrekor- der agancs, melynek viselő­jét 1965-ben, Martonvásáron lőtték ki. De itt van a vi­lágranglistán második helyet elfoglaló trófea is, az 1970- ben Gyulajon lőtt szarvas agancsa. A világranglista negyedik helyezett trófeáját 1968-ban Ga máson szerezték. A tizenegyedik pedig Lábo- don került a vadászok tu­lajdonába. A kiállítók gondoltak a híres radászírókra is. Szé­chenyi Zsígmond munkáit ugyanúgy a tárlókba tették, mint a göllei származású Fe­kete István könyveit. Sajtó­történeti érdekességgel ugyancsak találkozhat a lá.- togató. Kittenberger Kálmán 1923. január 31-én keltezett levele bizonyíték arra, hogy a kaposvári Boda Béla or­vostanhallgató tudósítója volt a Nimród vadászlapnak. Pa- rádi üvegek, herendi porce­lánok is díszelegnek a teg­nap megnyílt kiállítás vit­rinjeiben. A kiállítás ideje alatt szakmai előadásokat szervez­nek a szakembereknek. A zárónapon pedig szép kivite­lű emléktárggyal jutalmaz­zák a rendezésben kiemelke­dő munkát végző vadászo­kat. Megy < t­V. Z ec < ca Másfél szoba összkomfort Mohóm visszacsókoltam, abban a boldog reményben, hogy végré ráhangolódott az ölelkezésre. De nyomban megéreztem, hogy félrema­gyaráztam az iménti csókot; csupán hálapuszi volt. Nem, nem siettetjük, intettem ma­gam. Nem erőszakoskodunk, átengedjük neki a döntést! Elengedtem, leültem, rá­gyújtottam. »Mi lett volna veled? — mondtam könnyedén. — Előbb-utóbb kibékülsz a fér­jeddel ... Vagy keresel egy másik férjet!-« Nevetve rázta a fejét. •►Hogy én a függetlensége­met még egyszer feladjam?! Nincs az a hatalom! Ez a fél év igazán szörnyű volt, csak te tudod, mennyire, hisz közelről láttál! De egy- ré jó volt: belekóstoltam a szabadság izébe! Az apám neg az anyósom terrorja itán végre szabad lettem! Soha senki nem kérdezi meg: hova mégy? Mit cm­Nyomtatott ,,furcsaságok” »Sok m, im csodálatot. de az embernél nine* 1 semmi csodálatosabb.« (Szophoklész) Hát nézzük. »Immáron nintsen szükség pennámra, amellyel Lillá­mat megörökitém, s fársángi versezetemben ama Doroty- tyának. visszaadám fiatalsá­gát Mert támada egy kit- sinke gépezet, hogy bűvere- jével szeretteink ifjú képét megőrizze« — írhatta volna Csokonai Vitéz Mihály, ha megéri a fényképezőgép fel­találását ... Ezt olvasom egy fényké­pezőgép-javítással foglalkozó cég meghívójában. Azután még egyszer olvasom. És el­fog a bizonytalanság. A kit- sinke gépezet itt vagyon, bárki hozzájuthat. Akkor meg minek is irkafirkálunk. Csokonai is elfényképezge- tett volna itt Somogybán, tán még a fotószakkört is rábízzák Csurgón. Aztán kész. Szegény. Miért is szü­letett oly korán. Mennyit kellett azzal a pennával va­cakolni. Azután Petőfi. Ö meg vég­képp érthetetlen. Csak irt, csak írt. Pedig öt már fény­képezték. Felhívás Magyarhon ösz- szes íróihoz és írogatóihoz: Tegyük le a lantot! Nehéz az ... Megírta már Arany János. Különben sintsen Fá szükség. Megmondták. »Háziszemétnek minősül ; a lakásokban és a lakás cél­jaira használt egyéb helyi­ségekbe (így!), továbbá a la­kók közös használatára szol­gáló helyiségekben a rendel­tetésszerű használat során keletkezett hulladék, külö­nösen a söpredék ...-« Marcali Város Tanácsának 1/1979. sz. rendelet« a köz­tisztaság fenntartásáról és a háziszemét gyűjtéséről. Ez igen! Csak a Kis nö­vényhatározó és a Kis állat- határozó után ki kellene ad­ni a Kis szeméthatározót. Avagy a nagyot. Mert fon­tos a pontos meghatározás. És ha a család kedvence, Uhu lka a fürdőszobában széttép aprók, fecnikre öt ív csomagolópapírt, akkor azt ne dobjuk a kukába. Mert Uhui nem rendeltetésszerűen használta a fürdőszobát. A söpredékről ne is be­széljünk. Mert az különösen szemét Házi. És a többi? A porsavadék az már alacso­nyabb rangú. Nem különö­sem, csak ágy sírná* sze­mét. , Hát ehhez tartsuk magun­kat! A vegytisztuó-eéduia hát­só oldalán van a következő szövegrész: A Patyolat Vállalat a PTK. 39. § (1) bek. foglalt rendelkezések alap­ján a megrendelő tudomásá­ra hozza az alábbikat: régi, izzadt és ernyedt ruhane­műk, csipkék, csipketerítők, csipkefüggönyök, kötött anyagok szemfelbomlásáért, müselymek megsérüléséért, hímzések színének elfogá­sáért, a szőnyegek színének árnyalatbeii megváltozásá­ért, kopott, napszívott ruha­neműk átfestéséért szavatos­ságot nem vállal. Talán egyszerűbb lett volna kiírni, hogy a vállalat sok mindennel le tudja ráz­ni magáról a felelősséget. De hát akkor kilóg a lóláb. így viszont komoly a dolog, a tisztíttató egyszerű állam­polgár jól megijed. Sőt kezdi úgy érezni, hogy iga­zán kellemes, amint éppen át akarják hintázni és szol­gálhatja azt, aki belőle él. Hát a »hinta« valóban ki­váló. Ugyan ki nézne utána az ilyen fontos és komoly könyvből citált fenyegetés­nek. Pedig ha utánanéz, rögtön rohanhat a Patyolatba az összes szakadt ronggyal. (Ér­dekes, hogy néhány fifikás és egyáltalán nem ijedős ember még nem próbálta ezt ki.) Ugyanis nem hi­szem. hogy egy esetleges vi­tában a Patyolatnak bármi­lyen fórum igazat adna mondjuk három tirolinadrág, két lódenkabát és egy über- ciher ügyében a PTK. 39. § (1) bek alapján. Mert ez a trösztök alapí­tásáról szól. • • • Irkálunk, irkálunk. S amikor ilyen irkálásokkal találkozom, hajlamos va­gyok elhinni, hogy nintsen szükség pennákra. »... az embernél nincs semmi csodálatosabb.« Ezt írta Szophoklész. írhatott volna mást is. Hogy miit? Nem érzem ma­gam illetékesnek arra, hogy nevében nyilatkozza!?. És különben sem írta le, amit írhatott volna, mert legnagyobb szerencséjét-e időben elhunyt, és nem kényszerült an-«, hogy is­merjen minket fc. F nálsz? Hánykor jössz haza? Mikor mosol már, nincs egy szál tiszta ingem ...« Szinte belepirult a nagy szabadság boldog dicséreté­be; mosolyogva néztem. »Nono! És a kislányod? Öt magadhoz veszed, nem? Futás a bölcsödébe, az óvo­dába, az iskolába, tanulni vele, főzni, mosni, mosogat­ni rá ... Hol lesz a mostani híres szabadságod?« »Az más — legyeintett. — Ha az ember a gyerekével bajlódik, az olyan mintha magának tenné. Az ő kis kombinéját mosni vagy a magamét: egy és ugyanaz!« »Szóval — mondtam jó­kedvűen és megint töltöttem —, nincs az a hatalom, hogy megint férjhez menj?« — És megkönnyebbülten ráne- vettem. »Csodálod ? — kérdezte. — Az ember, ha egyszer meg­égette magát, vigyáz a for­ró vasalóval ! Nincs annyi életem, hogy többször is el­rontsam !« No, ezt akkor tisztáztuk — mondtam magamban föl- szabadultan. És most mar mégiscsak odaléptem hozzá. »És velem? Nem félsz, hogy rosszul jársz?« Mosolygott. »Veled, te drága ? Hiszen te vagy a világ legtündéribb embere!« — És az ajkát nyújtotta. Rátapadtam és egyszerre ► kifogytam _ az erőmből. Eddig tartottam magam, iszonyú a learattál, minden mozdulatomat, s szavamat a fejem irányította — de ez a gyönyörű vallo­mása most a szívemig ha­tolt, s egész valómat fölka­varta. Magamhoz öleltem, csókoltam, ahol értem, * pongyoláját húzkodtam a válláról, és helyet kerestem hátának a rekamién. A dereka ellenállt, nem hajolt. »Muszáj, Miklós? — kér­dezte halkan. — Itt? így? Lopva, idegen lakáson, ahogy sosem akartuk... Se te, se én ...« »Hát hol ? — meredtem rá kétségbeesve. »A magaméban! — súgta, és csókolt, és simgogatott. — Ahogy mindig is elkép­zeltem ... Szabadon és füg­getlenül !« Azt hittem, megbolondu­lok. Hát most fekete vagy fehér? Igen vagy nem? A világ legtündéribb embere vagyok-e, vagy vén kéjenc, aki a fiatal beosztottja ki­szolgáltatottságával vissza­él ? Csak néztem, néztem rá, összetörtén. »Ki tudja, hol van az még!« — legyintettem, aztán elkeseredve. •►Azt mondtad, néhány hó­nap . .. Most már kibírjuk, nem? Ha eddig kibírtuk?!« A vállát haraptam már, a nyakát. »Volna szíved addig gyö­törni?! — Hirtelen elenged­tem, mert megint belém mart az az iszonyú kétely. — Ja, persze! — mondtam bántóx-a hangolt gúnnyal —, most, hogy a lakás már megvan, minek is ...« Föl pattant. »Hogy mondhatsz ilyet?! — kiáltotta lángvörösen. Úgy kívántam már, hogy szinte fájt. Hát fájjon neki is valami ! A háztáji állatállomány egészségéért Beszélgetés dr. Egyed Lajos főállatorvossal A háztáji gazdaságok je­lentősen hozzájárulnak az or­szág húsellátásához. Azon túl, hogy önfogyasztásra ter­melnek, évenként nagy mennyiségű hízott sertést ad­nak át a húsiparnak, így a belföldi ellátáson túl a hús­exportból is részt vállalnak. Az egyén és a népgazdaság számára egyaránt értéket je­lentő háztáji állatállomány egészségügyi helyzetéről beszélgettünk dr. Egyed La­jossal, a megyei állategész­ségügyi állomás igazgatójá­val. — Ahogy a nagyüzemek, a kistermelők is csak az egész­séges állatállománytól várhat­nak eredményt. Ehhez az első lépés a jó tulajdonsá­gokkal rendelkező, egészséges tenyészállat vagy hízóalap­anyag. — Ezek beszerzésére min­den lehetőségük megvan a kisgazdaságoknak — mondta dr. Egyed Lajos. — Alapkö­vetelmény a tenyészállattal szemben, hogy vetélést oko­zó betegségektől — brucelló­zistól, leptospirózistól — mentes környezetből szár­mazzon. Ezért jól teszi az állattartó, ha a tenyészanyag beszerzése előtt tanácsot kér a körzeti Vagy az üzemi ál­latorvostól. Ez azonban csak az első lépés, mert az állat egészségének megőrzése dön­tően az állattartótól függ. Ehhez elengedhetetlenül szüksége van az állatorvos munkájára, ám az is ered­ménytelen lesz, ha a gazda nem biztosítja állatai részére a megfelelő szállást, gondo­zást, ápolást, takarmányo­zást — A mostani, részben még folyamatban levő kocakihe­lyezési akció során értékes tenyészanyag kerül a háztáji gazdaságokba. A jó ered­mény érdekében milyen főbb tennivalói vannak a gazdá­nak? — Az új állomány érke­zése előtt legalább egy hét­tel gondosan ki kell takarí­tani. meszelni, fertőtleníteni az ólakat. Télen, kora ta­vasszal, késő ősszel nem sza­bad megfeledkezni a száraz alom biztosításáról — és er­re már most, az aratás ide­jén kell gondolnia a gaz­dának. Elengedhetetlen a naponkénti takarítás, almo- zás. A hízóállatok részére is jó, de a kocák számára nél­külözhetetlen a kifutó, és az utolsó hónapos vemhes ko­cák naponkénti j ártatása. Ezek a látszólag szakmai kö­vetelmények szorosan össze­függnek azzal, hogy végső soron a gazda egy koca után hány mázsa sertéshúst érté­kesít, vagyis mennyire jöve­delmező számára az. állat­tartás. — Tapasztalataik szerint a kistermelők figyelembe ve­szik-e ezeket az állategész­ségügyi, higiéniai követelmé­nyeket? — Sajnos nem minden esetben. Nagyon sok helyen találkozni például nem meg­felelő, nehezen tisztítható etető-, itatóberendezésekkel. Mi arra buzdítjuk őket, hogy saját érdekükben cseréljék ki ezeket, és ha nincs az állat tartási helyén például önita­tó, akkor a friss ivóvízről naponta többször gondoskod­janak. Kivált nyáron. Külö­nösen fontos, hogy a kisma­lacok születésük után közvet­lenül hozzájussanak a nél­külözhetetlen ellenanyago­kat tartalmazó föcstejhez — fontos feltétele ez annaK, hogy életerős, egészséges ál­lománya lehessen a gazdá­nak. — A tartásról, « gondo­zásról esett eddig szó. Mint egészségügyi szakember, mit ajánl a takarmányozasra vonatkozóan? — A termelőszövetkezetek egy része, a mezőgazdasági boltok, az áfész-ek biztosíta­nak megfelelő tápokat, keve­rékeket. A különböző kor­csoportú állatok részére ezek a tápok koncentrátum for­májában tartalmazzák a szükséges meszet, sót, vita­minokat. De hadd említsem meg7 hogy a háztáji gazda­ságokban nagyon sok, a ser­téssel jól hasznosítható mel­léktermék keletkezik. A ház körüli fű, • lucerna, csalán etetésével is elő lehet segí­teni a természeteshez közelí­tő takarmányozást, melyet sokszorosan »meghálálnak«, különösen a tenyészállatok. Nem árt megemlíteni azt sem, hogy nyers húst, hús­lét csak főzés után szabad a sertéssel megetetni, mert kü­lönben többféle fertőző be­tegségnek tesszük ki — . A nagyüzemekben, de kivált a szaktelepeken mind a gondozóknak, mind az oda­látogatóknak szigorú higié­niai előírásokat kell betar­taniuk. Vannak-e ilyen sza­bályok a kisgazdaságokban? — Az állattartó érdeke, hogy a nagyüzemhez hasonló szempontokat vegyen figye­lembe saját portáján is. A gondozást, az etetést mindig csak arra a célra használa­tos lábbeliben, védőruhában végezze. Új állomány beszer­zésekor legalább egy hóna­pig tartsa elkülönítve az ál­latokat, és csak a megfigye­lési idő letelte után helyez­ze a régi állomány közé. Mindez olyan követelmény, melynek betartása jelentősen elősegítheti a háztáji sertés- tenyésztés eredményességé­nek növelését — mondta be­fejezésül dr. Egyed Lajos. V. M. A berziencei Községi Közös Tanács V. B. szakigazgatási szerve értesíti a lakosságot, hogy a Somogyudvarhely köz­ségben lévő — Rákóczi utcai — ótemető lezárását 1980. szeptember 1-vel tervezi. Kéri az érdekelteket, hogy az esetleges sírhely-megváltá­sokkal kapcsolatban keressék fel a berzenced Községi Kö­zös Tanács V. B. szakigazgatási szervét. (43203) KANIZSA BÚTORGYÁR KAPOSVÁRI GYÁREGYSÉGE fölvesz egy erősáramú villamosipari technikumot végzett munkaerőt, valamint egy lakatos szakmunkást tmk- munkára. Jelentkezés a gyáregység igazgatójánál. • (43211) (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom