Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
ittragad” A harmincadik vasutasnap „Öt—hat év, és Harmincadszor ürmeplik. országszerte a vasutasokat Ezen a napon köszönti mindenki azokat az embereket, akik nélküJ — s ez nem túlzás — megállna az élet Magyarországon is. Ilyenkor ők maguk is ünnepségeket tartanak, dísz- egyenruhába öltöznek és köszöntik azokat, akik .a vasutasok között is a legkiválóbbak. A MÁV kaposvári üzem- tönökségének dolgozói bensőséges ünnepségen találkoztak pénteken — már aki ott lehetett, mert a vasútnál nincs munkaszünet. Sokan szolgálatban voltak ekkor, és csak gondolatban lehettek társaikkal. Sok vasutas dolgozik ma, a harmincadik vasutasnapon. őket személyesen is köszönthetik, akik — Olya® idila es as élet? — No nem. Ordítoztam, veszekedtem én már mindenkivel. 1H, ebben a szobában a fonükhe] vettesse! is taz állomásfőnöik-helyeUes mosolyogva bólogat). De másnap, amikor újra szolgálatba álltunk, újra csak regi barátként köszöntöttük egymást. Itt nean lehet haragot tartani, Emberéletbe kerülhet. A fiataloknak, akik jönnek, rögtön azt mondom : ' vigyázzanak magukra. Ez a legfontosabb. Azután, ha öt—hat évig itt van valaki, az már ittragad. — Mondják, hogy egy év múlva hiányozni fog. — Igen. Nyugdíjba megyek. Hétvégi telek, unokák ... Amikor elhelyezked- teiíi, azért ‘is tettem, mert szervezett ember akartam lenni, nem földmunkás. Most visszalépek »birtokon-» gazdálkodó nyugdíjasnak. A fia iltmarad helyette. Szerelő.a vasútnál. most utaznak. Mindegyikükkel nem tudunk kezet szorítani, ám két társuk bemutatásával valamennyi vasutasbak tisztelgünk. s kívánunk jó utat. Bakonyi Ilona harmincegy éve a MÁV dolgozója, kereskedelmi hivatalnok. Egy kicsit »paprikásán« fogadott: — Nem szeretek én beszélni, szerepelni. Mindig egv kép van bennem: az, hogy bármilyen humoros filmet vagy rajzot látok, a vasutast egy bajuszos, kövér és ütődött ötvenes férfinak ábrázolják. No, nem a humorral van bajom, hiszen viccet mindenkiről lehet csinálni, jót is. De rólunk tül »ok otromba tréfát gyártottak már. Valóban nehéz ezt a »tüskét«, amely sokukban él, elfeledtetni, ám lassan azért elpárolog a mérge és elhiszi, hogy a vasutasokat ünneplő országban másnapra nem változik mindenki vicckészítővé. Megenyhül, de oanasza azért marad: — Belül is van ám baj. íöi ugyan véletlenül lettem vasutas, de ha tehetném, még egyszer az lennék. Ma már-nagyon sokan jönnek, mennek, egy évig itt vannak, és továbbállnak. Nem eléggé tartozunk össze és nean eléggé tartunk össze. Az igaz, hogy időközben sokat változott a társadalom, a közfelfogás, ám ennek a széthúzásnak nem kellene ilyen nagynak lennie. — Ennyire eltűnt volna a szakma becsülete? — Túlzók, mert szeretem a vasutat. Örülök, mert nemcsak én vettem észre, hogy a vasutas-összetartozásra a MÁV-nak éppúgy szüksége van, mint a pontos munkára, örülök, hogy a mai intézkedések, szervezeti változtatások közvetve azt is szolgálják, hogy erősödjön az összetartozás érzése köztünk. — Mit adna át a mai kezdőknek ? — Amit mi annak idején az öregektől, az igazi vasutasoktól kaptunk: alapos tudást és pontosságot. Régen' persze voltak vasúti -polihisztorok«, akiknek minden munka a kisujjuk- ban volt, de ez ma már lehetetlen. Viszont elfogadhatatlan az is, hogy ha valaki a szűk szakmai teendőin kívül semmit sem akar megismerni a vasútból. Nieselberger Balázs vonatvezető azért lett vasutas. mert tudott tehenet fejni. Aki ezt nem hiszi, helyette is utánajártunk a dolognak. — Mindenképpen utazni akartam. De ötvenben, amikor jelentkeztem, csak állandó munkahelyet kaphattam volna az állomáson. így tettem egy kis kitérőt. Azt kérdezték: tudok-e fejni. Föüdművesgyerek voltam, hogyne tudtam volna. így lettem a MÁV-intemátust ellátó gazdaság alkalmazottja, majd egy évvel később teljesült az álmom: áthelyeztek vonatkísérőnek, ötvenháromban letettem a kalauz- vizsgát, azután a vonatveze- tóit is. És még egyszer sem A vasutasnap alkalmából a somogyi vasutasok közül is többen kaptak kitüntetést. A legmagasabhat, a Kiváló Vasutas kitüntetést Bakonyi Ilona a fővárosban vette át. Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott Fogarasi István kaposvári főellenőr, vezérigazgatói dicséretben részesült Jákó Jánosáé gyékémyesi segédellenőr és Torr Lászióné kaposvári segédmunkás. Rajtuk kívül sokan rendkívüli előléptetésben részesültek, több mint száz dolgozó — köztük Nieselberger Balázs is — a 30 év után iáró aranyjelvényt vette át. Luthár Péter Papírtenger Azok az irkák, amelyek mostanában elég gyakran eszembe jutnak, nem a gyerekkor éveibe vezetnek vissza, hanem valamivel közelebbi időkbe. A tintaceruzával telerótt füzeteket úgy tizenöt—húsz esztendővel ezelőtt tsz-irodákban, tanácsházakon, pártszervezetekben láttam. Húsz (rangosabb helyeken negyven) lapjukkal az irattárat személyeA HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Egy későbbi, minden részletre kiterjedő elemzés bizonyára feltárja majd. hogy a kereskedelem, a vendéglátó- ipar és általában az. üdüléssel. a nyári nagy népmozgással összefüggő szolgáltatások forgalmának csökkenésében milyen arányban szerepel a változatlanul kedvezőtlen időjárás és a különböző költségek, illetve árak emelkedése. (Persze e két tényezővel nem merül ki az okok együttese.) Az azonban mindenképpen tény, hogy mintegy 25—30 százalékkal több vásárlót ki tudnának szolgálni a Balaton-parti élelmiszerüzletekben, mint amennyi vevőt köszönthet- nek ezekben a hetekben a boltosok. A kevesebb vásárló megnyeréséért folytatott harc körvonalai is alig bontakoznak ki, csupán néhány bátortalan kezdeményezéssel találkozhatunk., Az időjárás természetesen nemcsak a nyaralóknak szegi kedvét, hanem súlyos gondokat okoz a mezőgazdaságban dolgozóknak is. Az utóbbi évtizedek legnehezebb aratást kezdték meg a héten Somogybán. A levágott őszi árpa szépen fizetett, de a búza amúgy is megkésett aratása ismét eltolódott néhány nappal. A csütörtöki, helyi jellegű esőzések és szélviharok ugyanis súlyos károkat okoztak elsősorban a megye középső részein. Jelentős I területen dőlt meg ismét a gabona, és az oly türelmetlenül várt száradása is lelassult^a hűvös időjárás miatt. Embert es gepel próbáló hetek következnek, A siker a körültekintő, rugalmas szervezés mellett attól is függ, hogyan bírják a kombájnok a megfeszített igénybevételt. Sajnos már a múlt héten is jócskán akadt panasz egyes géptípusokra. Túlságosan gyorsan mentek tönkre fontos ■ alkatrészek, amelyeknek pótlása változatlanul nagy leleményességet kíván a beszerzőktől és a szerelőktől. A nyár visszatérő kellemetlen kísérője az esetenként fellépő vízhány. Bár az idén egyáltalán nem beszélhettünk még időszakos kánikuláról sem, Kaposváron legalább olyan gyakran hagyjak cserben a vízcsapok a iakókat, mintha igazi július lenne. A szakemberek azonban megnyugtatták a panaszkodókai: minden alkalommal bizonyítható oka van a nyomáscsökkenésnek, amely így nem tekinthető a szárazsággal összefüggő vízhiánynak. Az még ezután következhet be, hogyha huzamosabb ideig nem lesz csapadék. Erre az esetre készített vízfogyasztás-korlátozási tervet a megyei építési, közlekedési és vízügyi osztály, A részletes, a megye minden jelentős településére kiterjedő felkészülési programot keddi ülésén hagyta jóvá a megyei tanacs vb. A vízfogyasztás különösen a Balaton-parti községekben emelkedik, és az átlagosnál kissé melegebb és szárazabb időszakban a tavaszi és az őszi hónapok fogyasztásának negy-uWzoru&et is eléri, A szolgáltatásért felelős szervezet — a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat — a lakosság megfelelő színvonalú ellátását csak a vízfelhasználás korlátozásával tudja biztosítani. Ezzel együtt kénytelen szigorítani az ellenőrzést is, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják: jó néhány fogyasztó nem tekinti kötelezőnek a tanácsi rendeletet, és olyan célokra is bőségesen használ fel vizet, melyek nem tartoznak a létfontosságúak közé (járdalocsolás, gépkocsimosás tömlővel stb.). E fegyelmezetlenségek súlyosan veszélyeztetik a lakosság alapvető vízigényének kielégítését. Az elmúlt héten megszaporodtak lapunkban a közlekedési balesetekről szoló hírek. Emellett szép számmal akadlak sérülés nélküli, kisebb-nagyöbb anyagi kárral járó ütközések, koccanások is. Az előidéző okok között változatlanul a figyelmetlenség vezet. Kaposváron sok autós tud a város új és még az elmúlt napokban is módosult közlekedési . rendjéről, az építők, a szakemberek ki- sehb-nagyobb mulasztásairól, Kevesebb szó esik azonban arrot, hogy pillanatra sem lankadó figyelemmel kell közlekedni ismerős és ismeretlen helyen egyaránt. Ennek tudatosítása is fontos feladata lesz a kaposvári közlekedésbiztonsági tanácsnak, amely kedden tartotta alakuló ülését. i . Pftül Lftíü!# sítették meg. őrizve minden fontos adatot, határozatot, elintéznivalót. Azóta sokféle szempontból fejlődtünk. Magától értetődően lejárt a nehézkes írással teleszántott füzetek kora, ma minden valamirevaló helyen gepírónő van, szabályos jegyzőkönyvek készülnek, a leveleket iskolában tanított hivatalos formában vetik papírra, a jelentések stílusa egyre jobban igazodik az előirt hivatalos nyelvhez. Megvannak hozzá a szükséges eszközök is, egyre több a villanyírógép, a soszorositó felszerelés, s ha valamikor a terjedelmes beszámoló készítésének akadálya volt, hogy az írójának kapához, 1 kalapács hoz szokott keze görcsbe rándul egy fél oldal megalkotása után, ma erről már szó sincs. A diktált mondatok játszi könnyedséggel kerülnek papírra. Időnként mintha a szükségesnél is nagyobb mennyiségben. Tudok olyan hivatalt, ahol minden jelentést minimálisan háromszor gépelnek le. Egyszer lediktálja az előadó, majd bemutatja az osztályvezetőnek. 0 javítgat rajta, ezért át kell írni, mert javított példányt nem kaphat kézhez a főosztályvezető. Az ő javításai után ismét gépelés következik, így mehet az igazgatóhoz, majd újból letisztázva kerül a felettes szerv postájába. Ha esetleg csoportvezető vagy vezérigazgató is közbeiktató- dik, a gépelés száma annyival emelkedik. Nemrég egyik tekintélyes termelőszövetkezetünk vezetőjétől kértem néhány adatot. Megfeledkezett róla, pedig másnap külföldre utazott, a repülőtérre indulás előtt jutott csak eszébe. Nem baj, nyugtattam, majd a könyveléstől, a közgazdasági csoporttól megkérem a szükséges számokat. Legyintett, s felhatalmazott, nyúljak be az íróasztala fiókjába, találok ott egy kék fedelű füzetet, abban benne van minden, ami kell. Nem akarom követendő példaként állítani ezt az esetet — ámbár kiválóan gazdálkodó szövetkezet vezetőjéről van szó —, de talán mindannyian széjjelnézhetünk a magunk háza' táján: nem írunk, íratunk tele hi - vatalos szövegekkel túlságosan és fölöslegesen »ok papírt? * ős. TIZENKETTŐN VANNAK A brigád neve: Határőr Nagy József a kis teherautó kormányánál. — Miért éppen ezt választották? — Mi itt élünk a határon. Az a kis árok, a Dombó-csa- torna, meg itt az épület mögötti, kisebb tavaknak is beillő bányagödrök, s az erdő által körülvett rész már határmenti terület. Tizenketten vagyunk egy közösségben; öt esztendeje - kilencen alakítottuk. Eredményeink és a brigád szelleme alapján az idén hárman kérték felvételüket. Vass Ferenc, Kiss László, Peterdí József, Csire Sándor, Tóth Jenő, Komlósi Miklós és jómagam önkéntes határőrök vagyunk, egyikünk pedig önkéntes rendőr. Somogyudvarhely, betonüzem. Nagy József villany- szerelő, akivel beszélgetek, a Határőr szocialista brigád vezetője. Egy fontos bejegyzés, amely néhány hónapja, a termelési tanácskozást követően került a brigádnaplóba: „11)79. évi munkánk, eredményeink alapján az ezüstkoszorút érdemeltük ki.” Persze, nemcsak ez olvasható, hanem ezernyi rriegnyii-. vánulása is annak, hogy mennyire egységesek, miként érzik magukénak mások öröatádon a régi vásárcsarnok bontásánál, s ha este munkaidő után valamelyik vállalatnak sürgősen szüksége volt betonra, nem hagyták abba a munkát. Trafót szereltek a telepen, villanyt az óvodában, iskolában. Mindezekért elismerést kaptak a községi népfrontbizottságtól. A Határőr brigád nagyon büszke az „érdemes társadalmi munkás” kitüntetésre. Jóval kedvezőbb körülmények között tevékenykedő brigádok is keresik annak a Munkájával is példát mutat Kisgéczi József. mét, gondját, s hogy mennyire tartják brigádügynek a közösségi feladatokat. Elsősorban a termelési tervek túlteljesítése, a kifogástalan minőség a cél. Az idén a XII. pártkongresszus tiszteletére szintén ezt vállalták. S olyan kiemelkedő eredmények születtek, mint Csire Sándor targoncásé, aki félévi tervét 136 százalékra teljesí-, tette, vagy Kisgéczi János betonkeverőé, aki tavaly 125 százalékos eredménnyelj zárta az évet. Szabadságon vagy táppénzen levő társaik helyett elvégzik azok munkáját is — határozták el. Nagy József villanyszerelőt a kis teherautó kormánya mellől hívtuk el, mert annak kezelője, Pe- terdi József beleë, s ő helyettesíti. Köszönő, elismerő sorok a községi óvoda, bölcsőde vezetőjétől, az iskola igazgatójától, a cementtelep vezetőjétől, Tavaly személyenként 44 óra társadalmi munkát végeztek, az idén 24 órát vállaltak, enné) azonban jóval több lesz. Játékoka t, polcok a t készítettek szabad időben az óvodának, bölcsődének, lebetonoztak az úttörőszobát; százává! ültették a telep körül a fenyő-, a fűz- és a nyírcsemetéket; megjavították a Dombó-csatorna fahídját; ke rékpártárolót építettek. Áprilisi kommunista műszakjuk keresetét az óvodának adták, s évente rendszeresen részt i cs/nek az önkéntes véradáson, Többen dolgozlak Nagymódját, hogyan segítsék elő közösségük összekovácsolódá- sát. Ök. itt a határ mentén, megtalálták ezt ‘Olvasom a naplóban: „Ott voltunk Körmenden brigádtársunk, Kiss László határőr ünnepélyes eskütételén.” „Tóth Jenő brigádtag feleségének kisfia, Nagy Józsefék- nek pedig kislányuk született. Gratulálunk.” „Julianna-na- pon. névnapján köszöntöttük Radák Istvánné brigádtagot.” ..Kiss László sikerrel felvételizett a pécsi Pollack Mihály építőipari technikumba.” Majd később: „Eredményesen elvégezte az első évet.” A brigádvezető megjegyzi: most végzi a negyediket. Kirándultak Pécsre, Harkányba, Keszthelyre, elutaztak a Budapesti Nemzetközi Vásárra, megtekintették a nagyatádi művésziéi epet. Amikor társuk, Tóth Jenő arra kérte őket, hogy segítsenek családi házának építésében, csaknem mindnyájan mentek szabad szombaton meg vasárnap — több alkalommal is. A határon élni felelősséget is jelent. S a Határőr brigád tudja, mivel tartozik nevének. Az c munkával kapcsolatos továbbképzéseken rendszeresen megjelennek, s ha •szolgálatban vannak, járják a községet, a tavak es az erdő kornyékét közösen a határőrökkel. Szalai László SOMOGYI I NÉPLAP
