Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

Szedik a péterhidai borsót

Hetven vagonnyira számítanak a komlósdiak

Takarékosság ?

jó nehány mezőgazdasági termelőszövetkezetben az idén alaposan megnyirbálták a szociális-kulturális alapot, mondván: takarékoskodni

kell a közösség pénzével. Takarékoskodni, ha színházlátogatásról, TIT-előadásról vagy könyvvásárlásról van szó. De mit szóljunk ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek csupán 1980-ra 1000 Ikarus autóbuszt rendeltek — munkásszállítás céljaira? Nem túlzás, hogy például Dombóvár és Sásd között 14 autóbusz közlekedik reggel 5-től 7 óráig, s abból csupán négy menetrend szerinti Volán-járat, a többi a sásdi tsz munkásszállító autóbusza? És napközben legtöbbje kihasználatlanul vesztegel a parkolóban.

Megfordultam az idén néhány olyan üzemben, ahol a tavaszutó hideg napjaiban nem fűtöttek, mert Jeteit a fűtési szezon, és takarékoskodni kell az energiával. Ismerek olyan gazdaságokat, ahol a vízdíjak állami dotációjának megszüntetése óta nem öntöznek mert költséges. Hogy ez a költség bőven visszatérül, hiszen míg egy hektár kukorica öntözése 2000—2100 forintba kerül, a többlettermés 4800— 5000 forintot ér — úgy látszik, nem gondolkoztatta el a vezetőket.

Takarékoskodni hazai és import nyersanyaggal, energiával, alkatrészekkel és pénzzel — nem egyszerűen jelszó, hanem a kor parancsa. Kétszer is megnézni, mire költjük a pénzt, gazdagabb országokban is tanácsos. De kétszer is megnézni és aztán arra sem költeni, amire kell, súlyos hiba. A 60 wattos égő takarékosságra aligha jó, csak arra, hogy tönkretegye a szabászok és a szalagvarrónők szemét, különösen, ha nem korszerűsítik magát a világítást. A teafözésen megspórolt villanyáram sokszorosát .pazarolják el a napokig égve felejtett utcai lámpák, A kulturális alap szűkösen hlért tízezreinél sokkal többet vihetnek el a gyűléseket követő mulatságok, közpénzen rendezett magyarnótaestek.

Takarékoskodjunk a pénzzel, anyaggal, energiával. De okosan, célszerűen, az egyén és a közösség hasznára.

Ny. E.

Javában folyik a borsó- szüret a komiósdi termelőszövetkezetben. Június 19-én — az időjárás miatt kéthetes késéssel — kezdődött a munka, s azóta éjjel-nappal dolgoznak az emberek és a gépek.

— összesen százkilencvenhét hektáros területről kell betakarítani a borsót — tájékoztatott Békefi Lajos, a szövetkezet elnöke. — Hetven hektárnyit már learattunk — az eredmény: 34 vagon cukorborsó.

— Szép a termés?

— Nagyon szép. Az idén rekordtermés mutatkozik, csak a betakarítás nehéz. Amióta szedjük, mindennap esik az eső — a borsó azonban ilyenkor is érik, így vizesen, sárosán is folytatni kell a munkát, megállni nem lehet. Gondot okoz. hogy a csapadék miatt sok borsó kerül a silótakarmány közé, hiszen ha nedves a . növény, a gépek sem tudnak úgy dolgozni, mint máskor.

— Milyen átlagot várnak?

— A legkorábban érő fajta 33 mázsát hozott hektáronként, de a többinél negyven —hatvan mázsát várunk, sőt a budai csemegeborsó előreláthatóan hetvenet is hoz majd. Általában 8—10 fajtáA péterhidai földeken tizenkilenc ember dolgozik egy műszakban, köztük kilenc asszony. Tizenkét óráznak, éjjel, nappal. Három hete szüntelenül folyik a munka, csak egy napot álltak az eső miatt.

Porcelán helyett kávéfőző

Felkészültek a boltok, kevés az ajándékozó

Nem kényeztet el bennünket az időjárás, s ez meglátszik idegenforgalmunk ez évi alakulásán is A megyeszékhely utcáin kevesebb külföldi szót hallunk, ritka a nem magyar rendszámú gépkocsi. Hogyan érződik a lálogatókedv csökkenése a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat boltjainak forgalmában? — erre kerestünk választ »villámlátogatásaink« során.

Faragott dobozok, mázas kancsók, farámás tükrök a Május 1. utcai ajándékbolt kirakatában.

— Jól felkészültünk a szezonra — mondja Bencsik Janosné boltvezető-helyettes. — Szép áruválasztékkal várjuk vásárlóinkat. A 40 forintos magyaros térítőktől a jóval értékesebb kristály áruig majdnem mindent megtalálnak. A külföldiek leginkább faárut, kerámiái vásárolnak, de tavaly nagyon keresett volt a gobelin is. Sajnos az idei forgalmunkon érezteti hatását a roeer. időjárás, semmiképpen nem tudjuk elérni a múlt évi csaknem 800 ezer forintos nyári forgalmunkat. Sem en,

sem munkatársaim nem beszélünk idegen nyelveket — de valahogy megértjük egymást a vásárlóval. Így aki ide bejön, nem nagyon megy ki üres kézzel.

Hasonló gondok foglalkoztatják a népművészeti bolt vezetőjét, Bessenyei térenc- net is.

— Nagy a csend — vagy inkább ügy mondhatnám: általános mozgás van, helyi vevők keresnek napi cikkeket. Pedig e negyedév tervébe a külföldi vásárlókat is beszámítottuk, A Jugoszláviából, nyugati országokból érkezők száma messze alatta marad a várakozásnak. Pedig jól felkészültünk, mindenben nagy a választék. Még a kedvelt, tavaly hiánycikknek számiló torontáli szőnyeg is kapható. Rémeiéin. július közepetói megnövekszik az érdeklődés, különben bajban leszünk a terv teljesítéssel.

Következő helyszínünk a Somogy Aruház vegyesipar- cikK-osztálya. itt Decken József né osztályvezető-helyettes fogan.

... Máskor magyar szót

n

yáron alig lehetet) hallani, moot üreg inkább csak ez

van. Változott a külföldiek megoszlása — egy-két NDK-s csoportot kivéve jobbára csak Jugoszláviából keresnek bennünket. Sajnos kevés a tipikusan »magyaros« ' holmi, kristályárunk például nincs raktáron. Van herendi, hollóházi porcelánunk, de ezt kevesebben keresik. így azután akik jönnek, »átpártolnak« a háztartási cikkekhez — veszik a kávéfőzőt, a robotgépet.

Mi a helyzet a könyvterjesztőknél?

— Nagyon kevés a külföldi érdeklődő — mondja Molnár István boltvezetőhelyettes a Dózsa György utcai 404. sz. üzletben. — Amíg a Dorottyával szembeni sarkon voltunk, el sem tudtak beliünket kerülni. Erre kevesen járnak, nem találják az üzletet. Külföldi törzsvásárlónk egy-kettő álcád, ők is jobbára évente hazalátogató magyarok. Kicsi az idegen nyelvű készletünk, a minap sem szolgálhattunk német nyelvű, Magyarországról szóló albummal. A lemezek közül elsősorban a magyar népzenét, a magyar nótát keresik.

U. /„.

val dolgoztunk. Ha a csépiéit szárazon lehetett volna végezni, az eredmények még szebbek lennének. így összesen hetven vagonnyira számítunk. Tavaly csak 42 mázsát tudtunk betakarítani — igaz, ez a nagy .szárazság miatt ovszágosan is rossz év volt. Tíz' esztendeje foglalkozunk borsóval, s eddig 73 vagon volt a legnagyobb termes.

Mindhárom község kiveszi részét a munkából. Két péterhidai brigád van, egy drávaszentesi és egy közös brigád Drávaszentesről és Komlósdról. Tíz éve csinálják, s ahogy az elnök mondja, nem azt nézik, hogy az idő teljen. Ha az emberek látják, hogy a másik brigád egy kicsivel többet dolgozott, még jobban igyekeznek. Kiemelt bért kapnak, sa teljesítmény szerint is jön egy kis pénz, az éjszakai műszakért pedig még több. Megérdemlik.

A kaszálógéppel Vidinczki Mihály jár már évek óla.

Tapasztalt traktoré*. Nincs váltótársa, csak nappal dolgozik, ám az éjszakára is ad a többieknek munkát bőven.

A borsófej tő gépeknél dolgozik Csizmák Tibor gépkezelő. Nem ő az egyetlen, akinek az asszonya is itt van — váltják egymást, van. hogy alig találkoznak.

— Bizony nem könnyű a tizenkét órás műszak, különösen éjszaka. Néha azonban még ennél is hosszabbra van szükség — a hét végén, szombat estétől vasárnap délig 18 órát dolgoztam. Az is előfordult, hogy csak útközben találkoztam az asszonnyal — ő hazafelé

tartott, én jöttem a gépekhez. Egy műszakban 150 mázsa borsót is feldolgozunk, hogy minél gyorsabban mehessen tovább a Nagyatádi Konzervgyárba.

Az asszonyoknak talán çiég nehezebb, nagy kitartás kell hozzá. Rakják a borsót a fejtőre, nem állhatnak le egy percre sem. Rácz József- né is csak ennyit mond:

— Megszoktuk már, évek óta csináljuk. Azért persze várjuk a végét — s felugrik hogy összelapátolja a szétszóródott borsóhüvelyeket.

M. E.

Panaszkodik az egyik im- pex vállalatnál dolgozó ifjű ismerősöm, hogy főnökei megtiltották a teafőzést: a forraló áramot fogyaszt Vigasztalom, parancs az parancs. Ám az ifjű közbevág: »Kávézni bezzeg szabad ! Akár ötször-hatszor napjában. Pedig a prés,sógépet sem a napenergia fűti !«

Az egyik ruházati szövetkezetben márciusban furcsa eset történt: a tmk-villany- szerelők Végigjárták a műhelyeket, irodákat, és minden százas égőt kicseréltek 60 wattosra. Egy olyan régimódi, belvárosi házban, ahol a szobák 4 méter magasak, s a szűk utcába alig talál utat a fény. Az indok: takarékoskodni kell az árammal.

Nemrég hallottam, hogy

Érdeklődés

A számok általában szarazak, unalmasak. (Meglehet: ilyen lesz mai jegyzetem is.) Ha túl sok kerül belőlük az ember-szeme elé, gyorsan átlapozza őket. Am ha valaki egy szempillantás alatt a számpk mögé lát, örömét, bánatát lelheti bennük. Mert a számok gondolatokat sugallnák, élesztik a kutató szenvedélyt, s arra késztetnek, hogy eltöprengjünk fölöttük, firtassuk kialakulásuk okát. Azért mondom ezt, -mert a napokban egy ‘ izgalmas statisztika került a kezembe. A számok a fenti megállapítások valószínűségét igazolják, és azt, hogy hazánkban is egyre nagyobb teret hódit a közvélemény-kutatás. Szentigaz: igencsak kíváncsiskodunk az emberek véleménye felől, adunk rá, felhasználjuk azt; s ez a tervezés, a döntés megalapozásának, a szocialista demokrácia fejlődésének bizonyítéka.

Mire voltak kíváncsiak a kutatók? Arra, hogy mennyire figyeltek oda az emberek, mit jegyeztek meg, mit tudnak a párt XII. kongresszusáról; mi foglalkoztatta őket jobban, mennyire ismerik a dokumentumokat? Föltérképezték egy nagyüzem dolgozóinak a véleményét. Az adatokból csak nehányat tárok az olvasók elé; azokat, amelyek továbbgondolásra késztettek.

Kiderült, hogy az üzem szakmunkásainak 31, értelmiségiéinek 46, partaktiyistáinak 54 százaléka kísérte figyelemmel rendszeresen a kongresszus eseményeit. E három szám mélységeiben el lehetne merülni; érdemes volna bogozni az okokat, összefüggéseket. Most mégis egy másik számsorral rukkolok elő. A szakmunkások 51, az értelmiségiek 73, a pártaktivisták 71 százaléka figyelt rá, és tudott konkrétan' a személyi változásokról. (Csak zárójelben mondom el, hogy a határozatot a megkérdezettek 36 százaléka ismerte jól, de mindenki tudott arról, ami közvetlenül is vonatkozik rá.)

A kérdés tehát az lehet: miért van és honnan származik ez a megkülönböztetett érdeklődés? Mi lehet az oka, hogy a személyi kérdések jobban foglalkoztatták az embereket, mint a kongresszus egyéb dokumentumai? Válaszként nem tudok igazságokat feltárni, csupán azt mondom el, amire gondolok, ami foglalkoztat, hogy azután ki-ki egyeztethesse saját elképzeléseivel, összevesse véleményével.

G

ondolom, nem tévedek: évtizedek tapasztalatának felhaünozása adott alapot az üzem dolgozóinak ahhoz, hogy lényegi kérdésekben magabiztosak legyenek. Azaz, ne csak higgyék, hanem meggyőződéssel vallják a politika folytonosságát. Tehát nincsenek kételyeik a hatalmat, a termelőeszközök tulajdonát, a társadalmi rendszeh lényegét, módszerét illetően. Gyanítom azonban, hogy a politika, folytonosságának tudatában is fölfedezték a személyi hátteret. Tudják, hogy egyetlen cél, elvi álláspont, döntés, elképzelés sem valósulhat meg kristálytisztán, átmeneti törésektől, buktatóktól mentesen, hiszen a politika másként nem, csak személyeken, embereken keresztül valósulhat meg. Így azután — bármilyen furcsa, hogy a sikerek -mögött ritkábban fedezik föl a személyt, a vezetőt, a szolgálatot vállalót — a hibák mögött őt keresik, s ha gondjaik vannak: változást várnak. A vezetőről alkotott véleményt személyes élmények, gondolatok, álláspontok befolyásolják, de talán személytelenül is — azaz egyéniségétől, magatartásától, tehetségétől és felkészültségétől függetlenül is — azt figyelik jobban, akinek »felelősségi területén« hibákat, bajokat tapasztalnak. És megnyugszanak, ha a közösség akaratából mások — a tisztelettel, elismeréssel övezettek — a helyükön maradnak, s tovább irányítják életünket. Emellett fölfedezték, hiszen igaz: továbbra is meghatározó a közösségi érdek és akarat, de korunkban egyre nő a személyiség szerepe. Így hát arra is gondolhatok: a közélet iránti általános érdeklődés is hozzájárulhatott az említett statisztikai adatok kialakulásához.

Túlságosan egyszerű lenne azonban áz életünk, ha a személyi változások iránti, fokozott érdeklődést (és most már nemcsak a kongresszustól beszélek) kizárólag erre vezetnénk vissza. Fölfedezhetők mögöttük a kispolgári magatartás különböző megnyilvánulásai, a nyavalygás, az »intim- pistáskodás» is. A személyi kérdések tehát nem mindig megfontoltan, jobbító szándékkal, elkötelezetten forognak a közvélemény egyes rétegeinek ajkán. Gondoljanak csak arra: mennyivel előbb, s milyen intenzitással kezdődik meg a »foteltologatás« a ciklusváltások előterében. Érdemes volna — legalábbis helyileg — kutatni, hogy ki miért tart jónak, rossznak egy-egy vezetőt: milyen személyes érdeke fűződik megerősítéséhez vagy leváltásához. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ilyenkor a közvéleménybe »beszivárogtatott« előzetes híreknek valamiféle közük is van a közösség érdekéhez. Hogy azután bölcsek-e a döntések vagy elhamarkodottak, nagy tömegek érdekével, vagy szerpély.es ismeretségekkel kapcsolatosak, ez csak később, néha nem is derül ki. Bizalom nélkül azonban nem lehet élni! S ahogy a politika általában, úgy a káderpolitika is személyeken keresztül valósul meg. Közrejátszik tehát benne a döntéselőkészítők ismerete, egyénisége, félkészültsége, tehetsége es felelőssege — vagy netán, mindezek hiánya. Az elvek azonban — emberek vagyunk — csak hosszú távon valósulhatnak meg. S hogy egyre közelebb kerüljünk ehhez, nem kétséges: nyíltabb, őszintébb, az elvekhez jobban igazodó, a szubjektív ítéleteket minimálisra csökkentő káderpolitikát kell kialakítanunk.

Milyen az érdeklődés? Egyre intenzivebb. Ezt akartuk, így jó. Az említett közvélemény-kutatás — és. nyomában a többi tapasztalat — azt sugallja, hogy fel kell tennünk a kérdést önmagunknak: mennyire bízunk a politikában és mennyire a személyekben? Meggyőződésem: a politikában teljes odaadással bízhatunk, és azokban a személyekben is, akik a politikát á szó legnemesebb értelmében képviselik a különböző posztokon, S hogy tovább folytassam: meg kell különböztetnünk a politikában, közéletünkben, mindennapjainkban az elvi szilárdságot a személyes kötődéstől. S e »kettősségben« — talán mondanom sem kell — az elvi szilárdságot becsülöm, azokat az embereket, akik ügyünkhöz, s nem a funkciókhoz, az éppen funkciókban levőkhöz kötődnek. S ez nem valamiféle mesterséges szembeállítást jelent. Csupán annyit, hogy ne csak a beosztottamtól, hanem a felettesemtől is merjem megvonni személyes bizalmamat, ha rossz útra téved; merjem bírálni, s ha nincs más út. elállni mellőle, hiszen nem őt, hanem az ügyet, valameny- nyiünk ügyét szolgálom.

E

's kerülnünk kell a szélsőségeket. Nem recept ez, hanem az élei követelménye. Kinevezés, megbízás, választás idején gyakran elhitetjük az emberekkel, hogy ők a »lrg«-ek, az »istenek«. Pedig »csak« emberek, akik vezetésre érettek vagy vezetésre alkalmassá tehetők." (A harmadik változatról most ne beszéljünk.) Ilyenkor fordul elő, hogy egy idő után kicsúszik lábuk alól a talaj, elfelejtik, honnan jöttek, s merre tartunk mi mindany- nyian. Masokról meg hirtelen derül ki, hogy alkalmatlanok, pedig vállalt vagy nekik felajánlott funkcióikért nemcsak ők a felelősek. Ügy gondolom, az volna az igazán jó — és elveink szerint való —, ha a mi országunkban még képletesen se lennének »istenek« és »letűnt, csillogói

Ezeket a gondolatokat ébresztette bennem az n néhány szám, amply egyetlen üzem közvéleményének érdeklődési szintjéről árulkodott. Jivari Bela