Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-05 / 156. szám
Megnyílt a nagyatádi művésztelep Wrote szobrász kapott meghívást az idén Nagyatádra, a nemzetközi művésztelepre, mely a hatodik évadját megkezdte. Húsz köbméter fa vár a szobrászokra: Vilt Tiborra, Gulyás Gyulára, Sans Valériára, Várhelyi Györgyre, Farkas Lászlóra, a Franciaországban élő olasz művészre, Rugerrio Pazzira, a tavaly már a telepen járt kubai Eduardo Haiti Ra- monra, a finn Marja LUsa Maki Pentillára. A vendégek júliustól szeptember régéig dolgoznak Nagyatádon. Ezekben a napokban mindenki hozzálát tervének megvalósításához. Vilt Tibor elképzelése, hogy egy nyitott műteremrészletet tár a nézők elé Gulyás Gyula a második évadot tölti a telepen, a kísérletező művész a csurgói ragasztott fával ismerkedik, illetve befejezi tavaly megkezdett munkáját.. Sass Valéria a fonyódi úttörőtábornak a jándékozza ftt késeseié alkotását. Farkas László a Rinya- parti táj vonzásában lát hozzá szobortervének kivitelezéséhez. A francia vendég most ismerkedik a teleppel A kubai szobrász tavaly néhány Kisplasztikát ajándékozott a városnak. Az idén A béke kakasa című szobrai készíti érkezett meg. A nemzetközi művész telep szervezői arra is gondoltak, különböző rendezvényekkel Vezérlő eszmét az ifjúságnak A világnézet a világ egészére vonatkozó személyes nezetek, eszmék, fogalmak, képzelek rendszere — tanítja a filozófia. Más szóval a világnézet az emberi lét, a társadalmi cselekvés tudatos vagy ösztönös vezérlő eszméje, mélynek létrejöttében és fejlődésében az egyén osztályhelyzetének, illetve a mindennapi társadalmi élményeknek befolyásoló, sót meghatározó szerepük van. Minden felnőtt embernek van — többnyire jól kitapintható, ám eltérő fejlettségű — kialakult világnézete; az ifjúságé viszont fejlődőben van. Egyetlen társadalmi rendszer számára sem közömbös, nekünk sem az, hogy milyen — idealista vagy materialista — világnézetet tesz magáévá a fiatalság. Arra a kérdésre, hogy milyen legyen napjaink magyar ifjúságának világnézete, röviden azt válaszolhatjuk: legyen tudományos. Ez némi leegyszerűsítéssel nem jelent mást, mint a marxista-leninista filozófia elsajátítását. Csak hát a világnézeti nevelés százszor nehezebb feladat az ismeretközvetítésnél, mivel az élet mindig bonyolultabb, mint a valóságot könyvekbe foglaló elméletek. Következésképpen nem elegendő a fiatalokkal lecke- szerűen elsajátíttatni a marxizmus eszmerendszerét. Hogy miért? Egyrészt számolnunk kell azzal, hogy a gondolkodás mindig késve követi — és nem is automatikusan — a társadalmi létben bekövetkezett változásokat, másrészt a környezet, a család, a hagyományok, a különböző ideológiai és magatartásbeli hatások iá akadályaivá válhatnak a tudományos világnézet kialakulásának. 0 nevelés egységes folyamat Hadd emlékeztessünk egy alapvető pedagógiai igazságra. A nevelés egységes folyamat — akár intézményes iskolai keretek között folyik, akár az ösztönös társadalmi hatások összességét értjük rajta —, ennélfogva az emberformálás területei nincsenek körüiárkolva. Az is sajátos vonása a nevelésnek, hogy a világnézet fejlesztése a pedagógiai feladatok rangsorában mindig előkelő helyen áll, az általános iskolában éppen úgy, mint a felsőfokú* oktatásban. Végeredményben mindenfajta képzési feladat a világnézeti nevelés erővonalainak mentén rendeződik el. Ebben semmi meglepő nincsen, hiszen a fő cél itt is, ott is ugyanaz: aktív, közösségi életet élő, szakmailag jól képzett fiatalokat nevelni a társadalomnak. Természetszerűleg minden életkorban, minden iskolafokozaton mások a tennivalók, de a cél mindig egy: úgy nevelni az ifjúságot, hogy legjobb tudása szerint vegyen részt a termelőmunkában és a közéletben. Ennélfogva a világnézeti nevelés állandóan időszerű teendő, melynek tartalma megegyezik Kádár Jánosnak a párt XII. kongresszusán elhangzott szavaival: »Vezérlő eszmét. életcélt kell adni az ifjúságnak. De annál nemesebb célt, mint a szocializmus, nem tudunk ajánlani.» Kortársa lenni korunknak Roppant izgalmas kérdés, hogy a fiatalok miként tekintenek az általunk javasolt útra, avagy milyen is a mai ifjúság. Napjaink ifjúságát mindenekelőtt az jellemzi, hogy kortársa akar lenni korunknak. alaposan tájékozott, cselekvő résztvevője a mindennapoknak. E nemzedék világnézeti arculatának lényeges vonásait és problémáit korunk társadalmának dinamikus változásai, a társadalmi, ideológiai harcok és konfliktusok tartalma és formái határozzák meg. A magántulajdonon alapuló társadalmi rendszerek minden formáját történelmileg túlhaladottnak tartják és elítélik. Alapvető kérdésekben gondolkodásukat a szocializmus eszmevilága uralja; cselekvő és felelősségteljes viszonyt igyekeznek kiépíteni a szocialista társadalmi rendhez, és élesen reagálnak az általuk negatívnak ítélt jelenségekre. Sok vitára ad okot fiataljaink körében a falu világának gyökeres átalakulása, a munkásosztály átrétegzödése. valamint az osztályharc nemzetközi küzdőterén lezajló események magyarázata. A világnézeti nevelés nehézségei valamilyen módon mind-mind összefüggnek a hétköznapi tudattal is. Az életmód, a köznapi élet milliónyi ipgere formálja az émberek tudatát — személyes indítékait, törekvéseit, értékrendjüket. Fiataljaink világnézeti állásfoglalását ma különböző hatásfokkal befolyásolja a nacionalizmus, a kozmopolitizmus és a kispolgári konzum életforma kultusza is. Iskola - család • munkahely Mindig akadnak olyan fiatalok, akik a felnőttek rossz példáját követve a könnyű pénzszerzés, a köny- nyű életvitel vonzásába kerülnek, és nem tűznek maguk elé igazi célokat. Hatásuk romboló a társaikra. Ezért az iskolának, az ifjúsági szervezeteknek, a szülőknek — tehát mindenkinek — arra kell törekedniük, hogy az élet értelméről és céljáról alkotott közfelfogás középpontjában ne az olcsó siker, ne az ügyeskedéssel és elvtelen alkalmazkodással elért érvényesülés, hanem az értelmes munkával elérhető emberi boldogság álljon. Kevesebb lesz a gondunk, ha mind több felnőtt az olyan személyiségvonásokat értékeli majd nagyra, mint az igazságosság, a műveltség, a harcos kiállás, a közösség érdekeiért való küzdeni tudás. Elsőrendűen fontos a személyes élmények, a lelkesítő társadalmi példák szerepe fiataljaink világnézetének alakításában. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy a szervezett — iskolai vagy azon kívüli —, tudatos ideológiai ráhatás fölösleges volna. Az iskolának, a családinak, a munkahelynek egyaránt megvannak az idevágó feladatai. Hogy az ifjúság az iskolai tanulmányok befejezése után egyenes életpályán haladhasson, hogy világnézetük alapja a szocialista társadalmi tevékenységre motiváló marxi eszme legyen, világnézeti meggyőződésük értelmes cselekvésben öltsön testet, ebben minden felnőttnek van tennivalója, és nem is kevés. F. Kovács Imre tovább szélesítsék a képzőművészet iránt érdeklődők táborát. A nagyatádiak csatlakoznak a képzőművészeti világhét programjához is. kollektív kiállítást terveznek a nyáron a művelődési központban. A magyar résztvevők közül többen már erős szálakkal kötődnek Nagyatádhoz. Sass Valéria itt rendezi meg első önálló kiállítását, a tavaly itt» ' járt SzőUőssy Enikő auguszt- tusban mutatkozik be. A közművelődési programban hetente két filmvetítés szerepel a telepen, az esti órák- bah az itt dolgozó művészek munkásságáról tartanak előadásokat. A jövő héten megnyílik Nagyatádon a megyei képző- művészeti diáktábor, ahova a legjobb rajzosokat hívták meg, ők is megismerkednek a művészteleppel. Ezenkívül a rajztanároknak tartanak továbbképzést a városban. Négy faipari szakmunkástanulót .küldött Nagyatádra a budapesti Kaesz Gyula szakmunkásképző. ők itt töltik a szakmai gyakorlatra szánt idejüket. Bpdapest után Siófokon rendeznek kiállítást a nagyatádi művésztelep munkáiból, elsősorban, fotókból állítják össze az anyagot. A megnyitó augusztusban lesz. Továbbra is nagy teret szentelnek a kísérletezéseknek, a felgyülemlett tapasztalatokat hasznosítani kívánván ják. A múlt évadban készült alkotások közül néhányat a varosban helyeztek el, az idén tovább gyarapítják a köztereken fölállított szobrok számát. Büszkék a nagyatádiak a, művésztelepükre, önzetlenül htzzá is járulnák, hogy az itt dolgozó szobrászok érdemi munsát végezhessenek. Nemcsak megszerették a szoProkat — és nemcsak vitatkoznak róluk olykor —, hanem élő kapcsolat révén a kortárs művészettel is lépést tartanak. A csütörtöki ünnepélyes megnyitón részt vettek a szobrászok, akiket Tröszt Tibor, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője köszöntött. H. B. Valami hiányzik Bizonyára szerencsésen hazaérkeztél, kedves öcsém. A 2000-es Audi talán vezetés nélkül sem tévesztené már el az angliai Sheffield és a somogyi szülőfalud közötti kétnapos utat. Azóta ismét visz- sza zökkentél a megszokott na ni munkád ritmusába, amelyet ugyan — panaszoltad — ezekben a hetekben alaposan megzavart az elhúzódó lakásfelújítással járó rendetlenség. Nálunk szinte a valószínűtlen messzeségbe kerültek az angliai hétköznapok, a három munka-, illetve tulajdonostársad a kis autókárpitozó műhelyben, a személyes és mindig sürgető javíttatok, és az egész, huszonnégy év óta megismert, de teljesen mégsem átélt környezeted. A családod azonban természetesen itt is eszedbe jutott. A lányod, a vejed és a két kis unokád, akiket nyugodtan mondhatnál saját gyermekeidnek is. Hiszen mindössze negyvenkét éves vagy, fiatal, egészséges. És elvált. A kis gömbölyded, halovány bőrű, szép arcú, szőke asszonykát jó másfél évtizede hazahoztad bemutatni a rokonságnak. Színes diákat vetítettünk a tágas előszobában, egy kifeszített lepedőre. Tengerparti föveny, tarajos hullámok, klinkertéglás . házak. Ezekre emlékszem. Azután jött a hír a külön- éléstekről, majd a teljes szakításról. Az indokokról azóta is csak annyit tudunk: sokat veszekedtetek. Te nem részletezted, én meg nem firtattam. De azért harag nincs köztelek. Hiszen a volt feleséged Marikát is szívesen ki- sérgette, a barátnődet, aki végre rászánta magát és kiment hozzád látogatóba. Hogyan alakult a kapcsolata1 tok? Lesz-e belőletek egy pór? Magam beértem rövid kérdéssel és hasonló vál'asz- szal, de az asszonyok ennyivel nem elégszenek meg. A feleségem faggatni kezdett. És neki kitárulkoztál. Hogy nincs semmi bajod Marikával: kedves, csinos nő, korban is illene hozzád a harmincnégy évével. És ami a legfontosabb : magyar lány. Csak éppen valami több kellene. Az a sodrás, amit «sorelemnek neveznek. É* ennek vihara nem ragadott még magával. Elkerült, ahogy az első házasságodba sem ez az érzés röpített. Sokkal inkább a magányosság és a kiszolgáltatottság- Tizenkilenc éves voltál, esztergályos egy gyárban, és hónapok múltán is idegen maradt számodra ez a munka. Egy táncos rendezvényen akadtál össze a tizenhét esztendős Nikivel, és az ő segítségével jutottál egy autókárpitos műhelyébe. Szakmát. szereztél, majd állam- polgárságot is. Csak éppen a szerelmet nem ismerted meg. Lehet, hogy itthon is elkerült volna? Persze nemcsak ez az egy »ha« él benned. Feltételes módok végtelen láncsorhn függnek éveid. Ha akkor, ötvenhét januárjában, fél évvel az érettségi után, nem hallgatsz a barátodra ... Vagy nem sikerül a szökés, a már őrzött határon ... Ne folytassuk. Nem bántad meg, ismételgeted, csak éppen szinte évente hazajársz. Meglátogatod szeretett, egyedül élő nevelőanyádat, a bátyád családját, néhányat számos unokatestvéred és egyéb rokonod közül. Most egyedül érkeztél. Ahogy ültél a meleg vizű strand teraszán, jól hűtött Balatoni sör mellett ,megpendítetted : szívesen töltenél itt egy hetet a lányod családjával. Napfény, tiszta levegő, kedves erdős-dombos táj. És ezek a gyermekmedencék. Már szinte láttad a két kis unokádat önfeledten pancsolni a langyos vízben, fagylaltot nyalogatni futkározni a szomorúfűzek földig hajló ágai kö- ‘ zött. Persze, hogy szívesen látunk. Szűkösen ugyan, de valahogy megtértek kis hétvégi házunkban. Aztán, amikor a gyerekek elpihennek, kiülünk a teraszára, magyar bort kortyolgatunk, amelynek oly nagy becse van angliai barátaid körében. És biztosan megint eszünkbe jút az öreg hébér körtefa az udvarotokban, . amelynek ágait oly sokszor másztuk meg a bátyáddal meg veled együtt, klottgatyás gyermekkorúinkban, P. L MŰTÉT ELŐTT Kis Imre már hónapok óta kórházban van. Az első napokat soha nem tudja elfelejteni. Nappal — az egész épületben — sűrű ködként terpeszkedett a ' nehéz or- vosságszag, éjszaka pedig az udvaron, • a vadgesztenyék alatt álló lámpa a kórterem falára rajzolta a fák ágait. Ha fújt a szél, furcsán mozogtak az árnyékok. Már megszokta a nappalok egyhangúságát, és az éjszakától sem fél, sőt várja a faágak falra simuló finom rajzát, mert' velük emlékek serege lopakodik a szobába. Emlékek? Egyszer egy éjszaka kint aludt az udvaron, a borsószalmán. Augusztus volt. Dehogy aludt, hiszen csillagot elégni — nem is egyet — akkor-látott először. A hajnal is csodálatos volt. Biztos, hogy a madarak ébresztették a napot... Emlékek ezek? És az a néhány vers... És a tegnap délutáni könnycsepp — látogatás volt —, ami kiszökött a szeméből, az is emlék? Kettőn vannak a kórteremben: a mellette levő ágyon is fiatalember fékszik, már több mint egy hónap óta. Csak ne lenne ilyen nehéz a csönd! — Lassan szüretelni kell; édesanyám mondta tegnap... A mérnök úr — mindenki így hívja a fiatalembert — nem kapaszkodik a mondat vékony fonalába. — A darazsak már hordják a szőlőt... — folytatja Imre, mert fél, hogy megint csönd lesz. Ezért is lepi meg hirtelen jött kérdés: — Szeretnél hazamenni ? — Szeretnék — mondja. — Holnapután lesz a műtéted. — Tudom. — Félsz? — Igen, — A .fájdalomtól? — Attól nem. A fájdalomtól soha nem félt. Kézét ökölbe, szorította, és erősebb volt minden íájdalomnál. Érzi a nap melegét ... A szél erejét is — a dombtetőn — kitárt mellel próbálja. Húszéves! Emberek vannak körülötte, akik szeretik vagy haragusznak rá, most mindegy... A pil- lanatmolekulákból fölépített élet egyszer megszűnik, és meghal a világ ... Ettől fél — hiszen húszéves __ A folyosón bizonytalan csoszogás — csak néhány percig tart —: valamelyik beteg sétál. Az udvaron, az egyik gesztenyefán — Imre ezt tegnap vette észre először — már van néhány őszi levél. Korai ez. hiszen még a szőlőt sem szedték le... Szedni kellene... De holnapután operálj ák ! — Te is kés alá kerülsz, mérnök úr. Nem félsz? A mérnök űr érzi a fémesen merev szavak súlyát, és azon gondolkodik: elmondja-e ennek a húszéves kölyöknek, hogy a kés szülte fájdalom milyen rövid életű? Ha elmondja, akkor beszélnie kell arról is, hogy van olyan fájdalom, amelyik túléli az embert... Igen, elmondja. El kell mondania: egyszer már szabadon kell engedni rég bezárt gondolatait .. . Talán majd köny- nvebb lesz. .. — Csak egyszer féltem barátom — kezdi, de hirtelen megáll, mert most veszi csak eszre, hogy akkor nem is félt. Akikor valamilyen más. megfoghatatlan érzés szorította. Csak egyszer félt? — csodálkozik magában Imre. Mitől félhetett csak egyszer? Nem érti. Azt sem érti, hogy eddig miért nem volt látogatója a barátjának. — Minden este lefekszel a feleséged mellé ... — Én még... — védekezik Imre. . ,j ismered testének minden pórusát, bőrének érdekes illata nem hagy elaludni; átölel, megcsókol, s te akkor azt mondod: tébécés vagyok, tegnap tudtam meg. — Nem értelek. — Tavaly egy vizsgálat után azt mondtam a feleségemnek, hogy beteg vagyok, kórházba kell mennem. Rám nézett. Nem szólt semmit, csak rám nézett. Talán a- szeme is könnyes volt... Mindenre én sem emlékezhetem ... Másnap reggel összecsomagolt, s azt mondta, hogy szeret, de ezek után nem tud velem élni, nem tud örökös rettegésben élni. Ne haragudjak rá... ezt is mondta, határozottan emlékszem, hogy ért is mondta, aztán elment. Búcsúzóul a kezét nyújtotta. — Féltél, hogy egyedül maradsz... — Azóta nem l áttam. Nem haragszom rá. Még most is szeretem. Falusi József SOMOGYI NÉPLAP
