Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-05 / 156. szám

fl településpolitikai munkáról

A* utóbbi években a közigazgatási koncentráció, az ipartelepítés és '-fejlesztés

hatására a községek nagy részének fejlődése meggyorsult. Megváltozott a falusi lakosság foglalkoztatási szerkezete, növekedett az iparban dolgozók száma, kedvező folyamat ment végbe a lakosság tudati viszonyaiban. Erősödött a szocialista tulajdonhoz való kötődés, fokozódott a közéleti aktivitás. Ennek következtében a községekben összességében kedvezőbb feltételek alakultak ki a politikai munkához.

A községi pártszervezetek az irányítói ezeknek a változásoknak, s jól igazodnak az új körülményekhez és követelményekhez is. Az elmúlt években a korábbiaknál is nagyobb figyelmet fordítottak a községpolitikára, a településfejlesztésre, amelynek megvalósításában egyre nagyobb önállósággal, fe- lelős&égigel vesznek részt.

A reális településpolitikai célok megfogalmazása számtalan tényező gondos figyelembevételével alakítható ki; Jó tudni azt, hogy egyes helyeken ma már természetes a jó ivóvíz, másutt megoldott a gyermekintézményi ellátottság, jó néhány helyen korszerű úthálózattal is büszkélkedhetnek. Természetesen e községekben is jelen vannak az életszínvonal emelkedésével és az életmód változásával kapcsolatos új lakossági igények. A -következő időszakban nagy fontossága van annak is, hogy a községi pártszervezetek a különben reális igényeket szigorúan rangsorolják. Mindenekelőtt abban a vonatkozásban, hogy a településpolitikai célkitűzésekhez megfelelő anyagi fedezettel rendelkezzenek. Ehhez tartozik még az is, hogy a községi pártszervek irányításával a társadalmi és tömegszervezetek, a tanács, a községekben levő gazdasági egységek és intézmények megnyerjék tagságukat, dolgozóikat, a községben lakók mind szélesebb körét a .községfejlesztési elképzelésekben való aktív részvételre. Ebben a munkában jól bevált tapasztalat a településpolitika nyilvánosságának biztosítása. Elengedhetetlen, hogy a község lakossága jól ismerje a

településfejlesztést szolgáló tervet, a lakossági szükségleteket és a fejlesztési lehetőségeket is. Ennek érdekében hasznos gyakorlat a falugyűlésekre, tanácstagi beszámolókra Írásos tájékoztatók kiadása a résztvevőknek, melyekben értékelik a településfejlesztés eredmé- ményeit, tapasztalatait és ismertetik a VI. ötéves tervre vonatkozó előzetes saját elképzeléseket, jelezve a megoldás lehetséges változat tait. Mindez hozzájárulhat az együttes gondolkodáshoz, a reális igények kialakításához. x

A XIX. pártkongresszust megelőző alapszervezeti taggyűlések, pártértekezletek, a falugyűlések, az országgyűlési és tanácstagi jelölő gyűlések jó lehetőséget biztosítottak ahhoz, hogy az elmúlt öt év eredményeit, problémáit elemezve szót váltsunk a lakosság szélesebb rétegeivel az országos es helyi gondokról, tervekről, feladatokról. Ezt a kedvező alkotó, politikai légkört megőrizve és továbbfejlesztve a végrehajtásban, . az együttes cselekvésben kell kamatoztatniuk a pártszervezeteknek. Csak az országgyűlési képviselői és tanácstagi jelölő gyűléseken több tízezer közérdekű bejelentés és javaslat hangzott el. Ezek egy része természetesen nem új keletű, mivel korábban különböző fórumokon is megfogalmazódtak. Most az a legfontosabb feladat, hogy a pártszervezetek a Hazafias Népfront községi bizottságaival, a tanácsokkal együttműködve dolgozzák fel és rangsorolják az észrevételeket, a tennivalókat. Mindenekelőtt azokra a feladatokra összpontosítsák az anyagiakat, szervezzék a társadalmi munkát, összefogást, amelyek megoldását semmiképpen nem lehet halasztani. A rövid időn belülre történő megvalósításnak természetesen határt szabnak az anyagi lehetősegek is.

A településpolitika — településfejlesztés — nem választható el az általános politikától és annak részét képező gazdaságpolitikától. Mindenhol föl kelt készülni arra, hogy a feljesztési célok a tervezettnél lassabban valósulnak meg. esetenként, helyenként feszültségek is

keletkezhetnek. Előtérbe kell helyezni az olcsóbb, a meglevő eszközök hatékonyabb felhasználását igénylő megoldásokat, és fokozottabb mértékben kell támaszkodni a helyi erőforrásokra, a társadalmi összefogásra. Erre is számtalan jó példa van a gyakorlatban. A jelen időszakban fontos teendő az is. hogy a pártszervezetek ösztönözzék a HNF bizottságait, a tanácsokat, a tömegszervezeteket à közérdekű javaslatok érdemi • feldolgozására ; minden észrevételre válaszoljanak, adjanak magyarázatot a teljesíthetetlen kérésekről is. Tapasztalataink szerint a lakosság többsége nemcsak tudomásul veszi, hanem meg is érti azt, hogy egyik vagy másik javaslat miért nem valósulhat meg.

A településpolitikai, településfejlesztési feladatok megvalósítása számtalan módszerrel történik. Ezek megoldására nincs egységes recept, mindenhol alkalmazható séma. Ugyanakkor vannak olyan jól alkalmazható tapasztalatok, amelyek máshol is felhasználhatók. Az egyik legfontosabb feladatuk a pártszervezeteknek az állandó és folyamatos kapcsolat kialakítása és tartása a társadalmi és tömegszervezetekkel, a tanácsokkal, a lakossággal. A tennivalók egyeztetése, vitára bocsátása már a munkatervek készítésének időszakában történjen meg.

Örömmel tapasztalható, hogy a lakosság által végzett önkéntes munka lorint- ban kifejezett értéke évről- évre növekszik. Ez nem egyszerűen csak gazdasági kérdés, de olyan közösségi magatartás is, amelynek révén az egyén alakítójává válik a településpolitikának, hasznos tagjává lesz a helyi közösségnek. A községfejlesztés érdekében végzett társadalmi munka megsokszorozhatja a lehetőségeket, az eredményeket.

Mindez nem csupán kézzelfoghatóvá teszi a párt politikáját, hanem egyúttal alkalmat teremt a közéletben való aktív részvételre, és ezzel is szolgálja a kedvezőbb lakóhelyi viszonyok formálását.

Lakosi Kálmán

up-«C

K—

>■*

z

0£

00

Másfél

szoba

összkomfort

»Meg tudunk inni egy kávét?-« — kérdeztem mohón.

Órájára nézett, bizonytalanul intett.

»Érdemes ? ötkor találkozom a férjemmel, hozza Krisztit. É6 már négy óra

Uz.«

»Persze! — sóhajtottam, s megint magamhoz húztam. — Te, te! Ez a hét olyan volt, mint egy őrjárat a Szaharában, üres kulaccsal... Ügy szomjazom rád, hogy belerokkanok !«

Megint megcsókolt, aztán szelíden eltolt magától.

»Ez a hetem iszonyúan

hajszás volt... Meg aztán tudja, hogy vigyáznunk kell !«

A fogam csikorgattam, úgy fájt, hogy elhúzódott, de tudtam: igaza van. Itt vagyunk az intézetben, s az ajtón bármikor bárki benyithat.

»Meddig lehet ezt így bírni ? ! —• lihegtem. — Meddig?«

Könnyedén megsimította

arcom.

»Nem vagyunk húszévesek!«

»Öát én nem, az fix! — mondtam dühösen. — De ezt most miért mondod?«

»Mert nekünk már tudtunk kell uralkodni magunkon! Egy taknyos kölyök lelép, ha nem kapja meg rögtön, amit akar... De maga?«

Elhúzódtam tőle, a labor másik sarkába mentem, leültem, rágyújtottam.

»Tudod jól, hogy amíg nem szerettél, nem is kellettél — szóltam csöndesen. — Ilyen vagyok.. Valószínűleg a gőg teszi. Akinek nem kellek, nekem sem kell! De amióta bevallottad, hogy te is ...«

Fejét ingatta.

»Ha ezt tudom, inkább a nyelvem harapom le! Csak azért voltam őszinte magához, hogy megnyugtassam. Hogy örömet szerezzek, hogy boldognak lássam! Végre egy kicsit boldognak!«...

»Te drága!« — sóhajtottam meghatva.

»De ha tudom, hogy ez lesz a vége ...«

»Hát mit vártál volna? — néztem rá szemrehányón. — Hogy amikor a hónapokig tartó kínlódás, kétely, remény és kétségbeesés után végre bevallód, hogy te is szeretsz: ettől én lenyugszom?«

»Azt azt! intett hevesen. — Mindig úgy mondta : csak ezt szeretné hallani! És ez maganak eleg!«

»Mert biztos akartam lenni benned !«

Bólogattam.

»Most már biztos lehet. Ez nem elég ?«

»Már nem! -» ráztam a fejem. — Mert azóta még az álmaimba is bevetted magad! Mindig attól reszketek, mikor találom egyszer álmomban a nevedet kikiabálni otthon !«

Nyílt az ajtó; Sári lépett be odakintről. Halkan jöhetett, mert nem hallottuk a léptei koppanását. Most áldottam csak igazán az eszem, hogy ide húzódtam, a sarokba ...

»Maguk még itt, főnök?«

— kérdezte Sári meglepetten. Aztán a szekrényéhez lépett, kivett az aljáról egy esernyőt, s már indult is kifelé. — Nem tudom, mi lesz Ibi sítúrájával — mondta fakó hangon. — Esik! Viszlát! Szia, Jutka!«

Judit lángvörös arccal nézett utána.

»Ez nem volt véletlen!«

— sziszegte gyűlölködve.

»Azt mondod?«

»De azt ám! Minden épelméjű nő a szatyrában hordja az esernyőjét! Pláne ilyen időben! — Rám nézett, s rémülten láttam, hogy szinte részltét. — Ezek figyelnek bennünket, Miklós! — Odaugrott hozzám, átölelt, szinte mint az életmentőt a fuldokló. — Sokkal jobban kell vigyáznunk! Nem hozhatjuk hírbe magunkat! Képzelje ha a férjem, vagy a maga felesége megsejt valamit!«

Határozottan nemet intettem.

»Kizárt dolog, szivem! Sem a férjed, sem a feleségem nem ismén a lányokat!«

Á Badacsonyban a fonyódi viz

Mielőtt még bárki Is félreértené a címben megfogalmazott megállapítást, gyorsan szeretném tisztázni, nem nevezetes bortermő hegyünkről, a Balaton-felvidék ékességéről van szó, hanem egy kaposvári utcáról, ahol több mint két hónapja »há... .borús állapotok« uralkodnak.

A történetet a mintegy kétszáz méter hosszú utcácska egyik lakója, Bárány János kezdi mesélhi.

— Szép nevű utcánkban jórészt új házak vannak, fiatal családokkal. Nagy volt hát az öröm egy évvel ezelőtt, amikor itt a város szélén, a textilművek mellett elkészült a kövesút. Az idén május elején gépek jöttek, árkot ástak, sártengert csináltak. De senki nem háborgott, fegyelmezetten tudomásul vettük, hogy itt megy keresztül a balatoni regionális vízvezeték. Agogdalmunkat a Kaposvári Városi Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetőhelyettese, Szalóczy László is eloszlatta levelében: a Badacsony utcában tervezett nyomvonal-De Fottornyai! — intett kétségbeesve. — Öt ismeri, hisz össze járnak! És ő is gyanakszik !«

Legyintettem.-A jó öreg Andris!... Nagy tisztelője ugyan az asszonynak, de inkább a nyelvét tépetné ki, mint hogy beszéljen. Férfiszolida- ritás is van a világon !«

Még szorosabban bújt hozzám, a szemem kereste.-Úgy félek, Miklós!-«

Megnyugtató mosollyal mondtam:-Luxus, amíg engem látsz! — Megpaskoltam a vállát, puszit nyomtam az arcára, s órámra néztem. — De most már készülj, vár a férjed. Beviszlek és valahol a közelben leteszlek. Hol találkoztok?«-Ne fáradjon — mondta kedvesen. — Busszal megyek. Lehet, hogy Béla a megállóban vár !«-Akkor végképp indulnod kell! Kellemes hétvégét!«

Rám nézett, mintha a nap sütött volna ki váratlanul, olyan fény ragyogta be a vonásait.-Köszönöm. Remélem, meglesz!«

Hirtelen még a szivem is elszorult. Istenem, de szereti a .gyerekét, mondtam magamban meghatottam s egy kissé tán még féltékenyen is.

A tavasz első napja volt, emlékszem, március huszonegyediké. A Dekamii-j>rog- ram már hetekkel ezelőtt megindult, többet kellett bent lennem az intézetben, s szabadabban bánhattam az időmmel, Így aztán többet 'lehettünk együtt J utkával,

tfoLyiatjuk)

az út tengelyétől 2,5 m-re, a házaktól pedig 5—7 méter távolságra halad. S mint írja, a kivitelező vállalat a mai technológiákkal biztosítani tudja, hogy a veswst- épités során az épületekben kár ne keletkezzék.

Aztán még egy lényeges »or : »Az' építés során a munkaárok szakszerű dúcolásával a károkozás megelőzhétő.

Kérem a lakók megértését, türelmét stb. 1979. október 19.«

Azóta a vezetékeket lefektették. A lakók agogdalma azonban — mint ezt felvételünk is bizonyítja — nem volt alaptalan. Az utca több mint két hónapja járhatatlan, mi több, a két méter mély, vízzel telt árok miatt balesetveszélyes. A lakók azt is panaszolják, hogy a magas úttestről az alacsonyan levő házakba is befolyik a víz.

Orosz Ottó, a Délviép termelési osztályvezetője így összegezi véleményét :

— Kétségtelenül igazuk van a lakóknak abban, hogy ezek az állapotok balesetveszélyesek. Sajnos, az esős időszak miatt nagyon összetorlódtak a munkáink. A gödröket azonban a lehető legrövidebb időn belül betemetjük, s az egyéb munkálatokat is elvégezzük. Az út helyreállításában még nem sikerült megállapodnunk a tanáccsal. Véleniényünk szerint is lejjebb kell vinni az uuest szintjét. A legnagyobb gondot azonban az okozza, hogy nem találunk kivitelezőt e munkához.

Ez bizony valóban nyomós indok. Pedig jó szándékkal még a Badacsony utcát sem lehet kikövezni.

K. Zs.

PIACI KÖRKÉP

Sárgadinnye mutatóba

Nagy piac volt tegnap Kaposváron.

A háziasszonyok kedvükre válogathattak a zöldség- és gyümölcshalmok között. Alkudozni természetesen ezúttal is lehetett, mi több, tanácsosnak is bizonyult, mivel csak a borsó ára nem volt borsos.

A csirkét 38—45 forintért kínálták, míg a tyúk kilója 30—36 forintba került. A kacsa 35—40 forintért talált gazdára, csakúgy, mint a Komlói, a pápai vagy a győri piacon.

Ha valaki sokallná a tejföl literéért kért harminc forintot, annak elmondjuk, hogy ilyen áron csak Pápán és Zalaegerszegen adták a csuszára valót. Debrecenben hatvan forintot kémek literéért! S ha már a csuszánál tartunk: Kaposváron a legolcsóbb a túró! Huszonnyolc forint kilója. A tojás ára változó. Színtől, nagyságtól függően 1.40—1,60 darabja.

Jó tanács a vásárolni indulóknak: régi burgonyát ne keressenek. Alig van, és alig olcsóbb, mint az új. Az előbbit ötért kínálják, az utóbbit pedig már hatért is lehet kapni. Igaz, az újkrumplinak csak az apraja ilyen olcsó, a nagyobb többe kerül. A rózsaszín, nagy méretű újbur- gonyáért tizenkét forintot is elkérnek.

Az új sárgarépa és a zöldség csomónként 3—6 forint. Igaz, a zöldség satnya, kicsi. Kilóra mérik a paprikát! Az

árát mérettől függően változtatják: 25—30, sőt 40 forintot is elkértek érte. A paradicsomból a nagyobb szemek kilója 50, míg a kisebbeké 30 forintba kerül.

Ha valaki friss főzeléket akar készíteni ^,,hét véçen, annak a cukorborsót ajánljuk; reggel nyolc forintért adták, de délelőtt már négy forintért vehettünk belőle. Olcsó a fejes káposzta is, alighanem azért, mert sok van belőle. A főzőtök már tízért is kapható. Kelkáposztából viszont feltűnően kevés ván; kilóját nyolc forintért mérik, Fejes salátát még találhatunk három forintért. A salátának való uborka húsz forint, a kovászolni való pedig huszonöt.

A gomba ára változatlan. Sok van belőle, nagy a választék, de az árusok nem adják olcsóbban a korábban megszokottnál.

A gyümölcspiacon a héten már sárgadinnye is volt, igaz, csak mutatóba, ötven forintot kértek kilójáért. A cseresznye fénykorát éli. A ropogóst húszért adják, a kisebb szeműt valamivel olcsóbban. A meggyért harminc forintot is felszámolnak. Megjelent a piacon a franciabarack is. Keveset hoztak belőle, s hatvan forintért mérték kilóját. A málna harminc forintba, az eper Húszba került. A ribiz- lit és az egrest 15 .forintért adták.

N. J.

FIGYELEM!

Felhívjuk tisztelt bérlőink figyelmét, hogy július 5-től

1fízszerelő szakmában

MINDEN SZOMBATON 7.3Ü-TOL 17 ÖRAIG

ügyeletet tartunk

Nyár u. 23, sz. alatti telepünkön',

illetve a 13-155 telefonon. Az ügyelet eéija

üzemzavar és más hiba megszüntetése.

Kérjük bérlőinket, hogy az ügyeleti szolgálatot az ilyen irányú munkákra vegyék igénybe.

Kaposvárt Ingatlankezelő és Közvetítő V állatai

(436111-