Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-05 / 156. szám
A pártélet nyitottsága Új lakások, épülő kenyérgyár A XII. kongresszus ismetelten nagy meggyőző erővel tanúsította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt munkastílusának meghatározó, jellemző vonása a nyitottság. A kongresszus — nyugodtan mondhatjuk .— lényegében az egész nép előtt zajlott le, tanácskozásai, megállapításai hozzáférhetőek voltak a széles társadalmi nyilvánosság számára. S ez nem ritka, kivételes megnyilvánulás volt, hanem a párt égés/, tevékenységét átható törekvés, tendencia érvényesülése. Mégis olykor azt lehet tapasztalni, hogy a pártélet szintjei^ »lefelé« haladva- ez a nyitottság mintha nem érvényesülne mindenütt hasonló egyértelműséggel. »Azt tudjuk — haLlható olykor pártonkívüliektől —, hogy mit tárgyalt a kongresszus vagy a megyei pártértekezlet, a megválasztás után azonnal értesülünk a/ párt országos és megyei vezető szerveinek összetételéről, vezetőik személyéről, de az már sokkal kevésbé ismert, miről tárgyalt az alapszervezetí taggyűlés, vagy a választás után kik kerültek a helyi pártvezetőségbe.« Elgondolkodtató észrevétel ez, s nem tanulság nélkül való. Valljuk meg, akad még pártszervezet, ahol él bizonyos hajlam a titkolózásra, a pártszervezet belső életének, állásfoglalásainak valamiféle misztikus ködbe burkolására. Régi idők tovább élő hagyománya ez olyan viszonyok közepette, amelyek között az ilyenféle gyakorlatnak már hosszú ideje nincs semmiféle létjogosultsága. Hiszen a párt tagjai és a párton kívül állók ma mindenhol I közös politikai célok . megvalósításán fáradoznak, küzdőtársak az együttes érdekeket szolgáló cselekvés folyamatában. A nyilvánosság éppen ezért ma minden munkaterületen vagy lakóhelyi egységben a pártszervezet, életének természetes közege kell legyen. Joggal jegyezte meg valaki egy e témával foglalkozó tanácskozáson: »Nem lehet jó az az alapszervezet, amelynek munkáját, életét nem ismeri a környezete, amelyről úgy beszélnek a többiek: sose tudjuk, miről tárgyalnak ezek a taggyűlésükön.« Természetesen nem arról ■van szó, mintha a nyilvánosságnak nem lennének e területen is ésszerű határai. Az előbb idézett felelős pártmunkás szavaival szólva: »A pártnak nincsenek a nép előtt titkai, de vannak csupán a szervezet tagjaira tartozó belső ügyei.« Valóban, a párt nem titkol el semmiféle tervet, elhatározást, döntést, mely a nép, a tömegek sorsát érinti. Ugyanakkor mint minden más szervezetnek, a pártnak is vannak olyan belső ügyei, amelyek általában nem tartoznak a kívülállókra. Ilyenek például, a belső fegyelmi ügyei ' amelyek nyilvánosságra hozatalában maga a párt szervezeti szabályzata jelöl ki meghatározott korlátozásokat. Ám az ilyen belső ügyek köre napjainkban igencsak szűk. s semmiképpen sem szolgálhatnak a pártélet titokba burkolásának indokául. H add tegyük azonban azt is hozzá, hogy azért a párt belső életének efféle m'sztifikálása távolról sem általános jelenség. A legtöbb helyen a párt- szervezet a legkevésbé sem fél a nyilvánosságtól, ellenkezőleg, nagyon is benne él működési területének mindennapos közegében. Tálán eppen ebből adódik olykor a probléma: abból kiindulva, hogy mindennapos tevékenysége révén a pártszervezet munkája jól ismert az emberek előtt, nem tartják szükségesnek annak valamiféle külön megismertetését, a tájékoztatásról való gondoskodást Való ig'az, a pártszervezet munkájáról semmi sem Fokozódik a kiskörzeti együttműködés mondhat többet, mint ha javaslataival, kezdemenyezé- sejvel, ellenőrzéseivel, a kommunisták személyes fellépéseivel, folyamatos politikai tevékenységével állandó és eleven részese a munkavagy lakóhely mindennapi életének. Törekvéseire, állás- foglalásaira, elhatározásaira mindenekelőtt ezen az úton derülhet fény. A cselekvésben érvényre jutó nyitottság a legfontosabb, ez tanúskodik a legátütőbben arról, hogy az illető pártszervezet nem önmagába forduló zárt közösség, nem valamiféle »titkos szekta«, hane^n a többieket megnyerve és felsora-1 koztatva akar munkálkodni a közösség egészét szolgáló elhatározások valóra váltásán. A pártszervezet életéről szóló tájékoztatás megszervezése ennek csak kiegészítője lehet. Kiegészítője, de egyben szerves belső része is, mivel ez a tájékoztatás maga is hozzátartozik az eleven, mindennapos politikai munkához. Számos lehetőség, módszer áll ehhez rendelkezésre, a szóbeli és írásbeli eszközök sokféle formája hasznosítható ebben. A párttitkár, a vezetőségi tagok a helyi közélet különböző fórumain érdemben szólhatnak a pártszervezet állásfoglalásairól. Ä tömegszervezetekben, a különféle társadalmi mozgalmakban tevékenykedő párttagok ugyancsak nagy szerepet tölthetnek be- a tájékoztatásban. A legfontosabb mégis a pártonkívüliekkel folytatott mindennapos szóbeli eszmecsere, amely ezernyi módot kínál annak megismertetéséhez, mivel foglalkozik az adott időszakban a pártszervezet. De élni lehet az írásos formákkal is, nem utolsósorban a méltatlanul mostoha sorsra jutott faliújságokkal, amelyeket alkalmi ünnepi megemlékezések helyett inkább friss, eleven helyi tájékoztató anyagokkal kellene megtölteni. S a vállalati, üzemi, szövetkezeti lapok, híradók is helyet adnak — adhatnak nemcsak a helyi irányító pártszerv, hanem az alapszervezetek élete, munkája bemutatásának is. A z emberek akkor követik a pártot, ha tudjak, mit akar, milyen célokat tűz ki, min dolgozik, fáradozik. Nemcsak országos méretekben igaz ez, hanem helyileg is. A pártélet nyilvánossága, a jó tájékoztatás ezért a politikai munkának fontos, tartalmi jelentőségű kérdése. G j enes László sze akarják hangolni vetés- szerkezetüket. Arra törekszenek, hogy egy-egy tsz-nek ne kelljen sokféle növényt termesztenie — csak azt a néhány fajtát, amely legjobban megfelel a helyi adottságoknak, össze kell hangolni a vetőmagtermesztést is. A jobb genetikai tulajdonságok érdekében elsőfokú vetőmagot vásárolnak, egyelőre csak búzából, s helyben termelik meg az egész gazdasági kiskörzel- nek szükséges vetőmagot. A műtrágya árának emelkedése szintén szélesebb körű együttműködésre készteti a gazdaságokat. Egységessé akarják tenni a körzet műtrágya ellátását. Ügy tervezik, hogy közvetlenül a gyárral lépnek kapcsolatba, megvásárolják az alkotórészeket, s ezekből a körzetben keverik a műtrágyát, a helyi adottságoknak legjobban megfelelő összetételben Előzetes számítások szerint ezzel mintegy harmincszázalékos költségmegtakarítást érhetnek el. Az energiagazdálkodást is együtt próbálják megszervezni. A helyi viszonyokra illő üzemanyag-felhasználási normákat, egységes’ elszámolást alakítottak ki. Az üzemanyag tárolását és kiadását jobban ellenőrzik, s ahol a terület indokolja, ki is szállítják a gépekhez. Kevesebb és olcsóbb kenőolajok felhasználására, az olajcserék időpontjának pontosabbá tételére törekszenek. A jövő fontos feladata a munkaszervezés javítása, hiszen ez majdnem jobban befolyásolja a fogyasztást, mint a gépek üzemi állapota. A kiskörzetben a takarékosabb energiagazdálkodás zálogának tartják a dolgozók szakmai ismereteinek emelését: idén a szárítóberendezések kezelőinek rendeztek továbbképzést, télen a traktorosoknak lesz egy házi tanfolyam. S végül egy apróság, amely talán nem illik a gazdasági gondok közé. de mégis jelez valami I: a társüzemek augusztusban közös sportnapot tartanak. Feltehetően az ilyen kezdeményezések is sokat jelentenek abban, hogy minél közelebb kerüljenek egymáshoz az együttműködő gazdaságok. M. E. Borban az exportlehetőség Magától értetődőnek tartjuk, hogy a magyar borok híresek és keresettek. Aligha gondolunk arra, hogy e hírnevet megőrizni és kamatoztatni korántsem könnyű feladat. A világpiacon a magyar hegyek levének görög, olasz, spanyol és francia borokkal kell fölvennie a versenyt, önmagában a jól csengő név nem garancia egy piac meghódítására. ízlések és zamatok Az egri leánykáért vagy a badacsonyi szürkebarátért — mindkét fajtára büszkék vagyunk — 80—90 márkát kapunk hektoliterenként a nyugatnémet piacon, ugyanakkor a magyar ízlés szerint már-már ihatatlanul édes badacsonyi ausbruchért 180-at. Tudni kell, hogy az NSZK-ban kizárólag az igen magas cukortartalmú (literenként 50—70 gramm) borok keresettek. Svájcban ugyanakkor lehetetlen eladni a literenkénti 4 gramm . cukortartalmat meghaladó nedűt. Ha mégis, a ’ címkén kötelező föltüntetni »Legermant doux«. E példákból világos, hogy csalc a borokat kell exportálnunk cs nem feltétlenül a magyar borulást. A »márka büszkeség- helyett foko- r ’itabb termelői alkalmazkodásra van ssákseg, Érdemes például számolni a • piackutatók jelzéseivel, akik szerint egyre keresettebbek lesznek a vörös borok. Jelenleg borexportunknak mindössze 17,5 százalékát teszik ki a vörös fajták, 1985-ig ez az arány — az igényfelmérések szerint — legalább 40 százalékra nő. 750—850 ezer hektolitert igényel a piac a jelenlegi 350 ezerrel szemben Ugyancsak érdekes, hogy az itthon — és a kelet-európai országokban — oly kevéssé kedvelt »rozé« fajták értékesítési lehetőségei is bővülnek. Főként a holland, svájci és angol eégek keresik ezt a minőséget. Versenyben Az egy főre jutó borfogyasztásunk — évi 34 liter — nem emelkedett, és a külpiacokról is a túltermelés aggasztó jeleiről érkeztek jelzések. Ennek nyomán a termelők közt az elmúlt egy-két évben elbizonytalanodás jelei voltak tapasztalhatók. Pedig — s ezt a külkereskedelem szakemberei mindig is hangsúlyozták — a borexportban na- ,gyok a lehetőségeink. A legfontosabb követelmény, hogy a bornak legyen valami minden más bőrtől különböző vonása, ha úgy tetszik egyéni arca. Önkritikus értekelesek szerint a Ma«y ar ország on jelenleg termelt mintegy 5 millió hektoliter bornak mindössze egyötöde ilyen. A többi borunkat inkább fantázianevük, mint zama- tuk alapján lehet megkülönböztetni. Sajnos e »tisztességes középszerűség« nem ad elég fogódzót külkereskedőinknek, akik elsősorban azon dolgoznak, hogy a ma-, gyár bor puszta említése is kellemes »gondolati képepeket« ébresszen. E »termékkép« kialakításában nagy része van a reklámtevékenységnek, vagy a palackok külsejének is. Jellegtelen bort azonban önmagában nem ad el az »ötletes cégér«. A legtöbb ország törvénye egyébként — a mienkhez hasonlóan — tiltja a szeszes italok reklámozását, így ebben is közvetettebb és árnyaltabb eszközökre van szükség. Jó lehetőséget jelentenek a magyar termék- tfemutatók, borversenyek, kiállítások, A reklám komoly ártényező is — nagy külföldi vevőink nemegyszer a termék árának 15— 30 százalékát költik reklámra. Ez is jelzi : jobb és főként kifizetődőbb, ha a termék »magáért beszél«. A vevők igényeihez alkalmazkodó minőségi borainknak — mindent egybevetve — igen Jók az esélyeik. Különösen az angliai, irorsiá ti as tapan piacokon vasas* számba vehető értékesítési lehetőségek. Somogy nyolcadik Évi mintegy 250—300 ezer hektoliteres bortermésével Somogy a nyolcadik a megyék rangsorában. Ennél is többet mondó tény, hogy csaknem minden harmadik liter borunk külföldi fogyasztóhoz kerül. Kedvező termőhelyi adottságaink mellett a megye bortermelő nagyüzemeinek — elsősorban a bóglári állami gazdaságnak, illetve az ennek gesztorságával működő Vi- ticoop társulás taggazdaságainak — munkáját is dicséri ez. A lehetőségek — ennek ellenére — koránt sincsenek kihasználva. E jól jövedelmező export érdekében érdemes volna engedni a hagyományos »borász önérzetből« ... »Mely somogyi mezőgazdasági fejlesztési elképzelések látszanak mai számítások szerint legmegalapozot- tabbaknakv Hol lát legnagyobb eselyt a hitelek exportjövedelemből való megtérülésére?« A nemrégiben föltett kérdés kapcsán az MNB megyei igazgatóságának egyik vezetője gondolkodás nélkül a Viticoop szőlőtelepítéseit említette elsőként. Ez is egy adalék a címbeli állítás bizonyításához borimn a/ exportlehetőség. I i B, f. Épül, szépül a megye egyik legrégibb múltú települése, Csurgó. A napokban adtak át rendeltetésének 22 új OTP-lakást. 1980 végére tervezik 11 szolgálati lakás, valamint a központban épülő, a tervek szerint, 16 lakást magában foglaló több szintes épület átadását, melynek földszintjén Gelka-szerviz, takarékszövetkezet, a KIOSZ helyi szervezete kap helyet. Ezzel korántsem oldódik meg a csaknem 200 lakásigénylő gondja, ezért a VI. ötéves terv során további 144 lakás felépítéséhez kérik a megyei tanács hozzájárulását. Most folynak az új, 16 tantermes iskola területfelmérési munkálatai. Építése 1981 első negyedében kezdődik. Az ipari jellegű nagyobb beruházások közül az ipari szövetkezet galvanizáló csarnokát 1981- ben, az új kenyérgyárat 1982-ben adják át. A nagyközség belterületen 1980-bah tovább folyik a parképítés, a csatornahálózat korszerűsítése. Az üzemi kísérletek után, az Idén már folyamatosan szállítanak cementet a Dunán. A Lábatlan! Cementgyár és a Budapesti Lakásépítő Vállalatnak a kvassai zsilipnél működő betongyártó telepe között rendszeresítették hazánkban először a cement vízi szállítását, s ezzel negyven cement- szállító géiSiocsi munkáját takarítják meg uszáljonként. Képünkön: A megérkezett uszályokból automatikusan szippantják ki a cementetElnökségi ülést tartott a. héten a hármas számú gazdasági kiskörzet, mely a Siófok környéki mezőgazdasági nagyüzemeket — hat tsz-t és egy állami gazdaságot — fogja össze. Az összejövetelen július legaktuálisabb témáját vitatták meg: az aratási előkészületekről volt szó. Budai István, a gépüzemelési bizottság vezetője elmondta, hogy az aratási munkák idején szabad gép- kapacitás előreláthatólag csak a balatonszabadi termelőszövetkezetben lesz. A gazdaságok műszakilag felkészültek a betakarításra. Várkonyi Szabolcs, a gépjavítási bizottság vezétője a taggazdaságokban végzett felmérés alapján tájékoztatta az elnökséget. A hármas számú gazdasági kiskörzetben összesen mintegy 5500 hektáron vetettek búzát. A harmincnyolc kombájn tervezett aratási ideje tíz-húsz nap között mozog. A termésátlagot a vártnál tíz százalékkal többre becsülik. A műszaki munkálatokat rendben elvégezték, a gazdaságok közül három a kombájnok üzemanyag-ellátását a helÿ- szinen oldja majd meg, tartálykocsik segítségével. A gabonatárolás Zamárdi- ban és Balatonkilitiben nincs kellőképpen megoldva, így a gazdaságok kérik, hogy a gabonaforgalmi vállalat siófoki kirendeltsége lehetőség szerint zökkenőmentesen vegye át a terményt. A teljes búzamennyiséget egyedül a balatonszabadi tsz tudja tárolni augusztusig. A kiskörzethez tartozó mezőgazdasági üzemek őszSOMOGYI NËPLAP