Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

gyermekeknek Eső áztatta meggyszüretelők Csúszik a vasiéira, nehe­zen kapaszkod unie a teher­autó platójának homályos menedékébe. Vigasztalanul zuhogó esőben, , óiomszürke ég alatt indul a rossz idő miatt felére fogyatkozott gyermek-munkacsapat a Bárddbükki Állami Gazda­ság gyümölcsösébe. Naponta járnak át a nagybajomi diá­kok, most éppen meggyet szüretelni. — Szendipusztán száraz volt az út — próbái vigasztalni a sofőr. Behord­ja a szél az esőt a ponyva hasadékain, fázósan húzód­nak össze a gyerekek. Évszázados vadgeszite- nyesor mellett pufajkás asszonyak szemlélik kászá- lódásunkat. — Mindenki sorba odamegy Jani bácsi­hoz, kap egy vödröt — szól egyikük. Fölszerelkeznek, indulnának a tegnap megke- dett fához, de nincs vezető. — Ügy látszik, a »-főnökség« várakozó álláspontra helyez­kedett — mondja Boross László tanár. Tábortüzet rögtönöz, nehezen kap láng­ra a vizes fa, körbeülik-gug- golják az éledő lángot. — Szépre száll a füst — neve­tik a balszerencsésebbeket. — Le kell száradni a fák­nak, kicsit megmelegszünk, azután elballagunk arra be­felé, megnézzük, mi a hely­zet —-, hallom a körből a tanár hangját. Az egyik pótkocsin száj­harmonika zümmög, valami pattogósat! Bíztatják az ap­ró termetű alkalmi muzsi­kást, Bogdán Pistát. Hato­dikos lesz, három éve dol­gozza végig vízhordóként a nyarat. Nyolc forint az óra­bér, nyolc órát számolnak. A szüleim nem szólnak bele, hogy mit csinálok a pénzzel. Ruhát szeretnék venni, fel­öltöztetem magam. A, néni túl nehéz — néz a piros kannára — meg aztán sze­Torta és logika Évi tizedik születésnapján uzsonna! rendezett legked­vesebb pajtásainak, akik kö­zül heten jöttek el, tehát Évivel együtt nyolcán vol­tak. Az uzsonna fénypontja természetesen a csodálato­san feldíszített, tejszín-ha­bos csokoládé torta volt. Évi apukája igen tréfás kedvű ember, azt mondta a gyere­keknek, csak akkor vághat­ják fel a tortát, ha előbb megmondják, hogy azit ösz- szesen három metszéssel hogyan lehet 8 egyforma nagyságú szeletre felosztani. Rövid fejtörés után vála­szoltak is rá a gyerekek. No, és ti, pajtások, ho­gyan oldanátok meg ezt a feladatot? (Ha nem megy nézzétek meg a 10. oldalon a megfejtések között.) retek dolgozni. A szünetek­ben, ebédidő alatt szórakoz­tatom a gyerekeket — veszi újra kézbe a hangszert A tizenegy éves Orsós Feri ' szégyenlősen bújik a kocsi mellé. Ez az első éve, de egész nyáron dolgozik. És a pénzzel mihez kez­desz? — Odaadja az anyjá­nak, hát mit csináljon vele — szólnak közbe a társak. Orsós Marika hetedikbe megy. Nagyon ügyes, egyi­ke a legszorgalmasabbak­nak, 70—80 forintot keres naponta. Ruhát akar venni, meg a tankönyvekre gyűjt- Határozott elképzelése van a tizenöt éves Bogdán Laci­nak is. »Bibe« — csúfolják — »minek neked a pénz?« A kereset felét ruhára köl­ti, a maradékot az eddig megtakarítotthoz rakja. Há­romezer forint már össze­gyűlt a dédelgetett álom, a magnó megvásárlásához. Ha tehetné, magya-mótát, ci­gányzenét hallgatna mindig. Magasra csap a láng, tá­gul a kör a tűz körül. Hát­rább húzódik a három Sipos — Magdi, Lajo6 s az alig tízéves Pisti. — Jó itt dol­gozni, lesz egy kis pénzünk — mondja a »rangidős« Magdi. — Lajossal táborba megyünk, arra kell a pénz, a maradékot anyunak ad­juk. Utána persze visszajö­vünk! A »pici« — néz öcs- csére — ma először van itt, zsiványkodott otthon, ezért hoztuk magunkkal... Pár lépésnyire külön öl­nek a »nagylányok«. Győr- fi Mária a legidősebb, má­sodikos középiskolás. — Ötödikes korom óta minden nyáron dolgozom. Egyrészt szórakozás is a munka, otthon unatkozom. Másrészt jól jön a pénz, le­mezjátszóra gyújtok, ezen a nyáron 1400 forint körül keresek. A nyarat nem biz­tos, hogy végig fogom dol­gozni, tanulni is kell... Az igazi vakáció szerintem az, amikor a pihenés, a nyara­lás mellett van egy kis munka is. Nekiered az eső, színes er­nyők nyílnak. Sűrű füst csap fel, néptelenedik a tűz környéke, aki teheti, fedél alá húzódik: Ma már nem lesz munka, egy kicsit ked- vükszegetten várják a te­herautót. Vidáman fújja to­vább a »harmonikás«, töb­ben dobogva kísérik a »Ri­gó« dallamát a ponyva me­nedékében. Balogh Zoltán Egyforma - nem egyforma A figurák között csak két teljesen egyforma található. Melyik ez a kettő? (A he­lyes válasz a 10. oldaton.) Osborókás, sok gyerekkel Ömlik a fény, valószínű­leg tiszta az ég, a rekkenő hőségben alig piheg a meg- perziselt világ. Megjött, itt van kisiskolás korúak vár­va várt évszaka, az új élmé­nyek kimeríthetetlen kin­csesháza, a csodálatos nyár. Fullasztó meleg van, a nap kitartóan tűz, forróság­tól verítékező úton hala­dunk Darány és Barcs kö­zött. Egyszer csak, akár egy oázis, hús liget tűnik fel jobbra, összeboruló fákkal, madártól rebbenő lombok­kal és tengernyi futkórozó gyerekkel. A kísértésnek el­lenállni lehetetlen, lefordu­lunk az útról. A kisebbek rögtön körülfogják a kocsit, alig tudunk kiszállni. Egy kislánytól vadvirágot kapok. A többiek is fogócskádnak, fociznak, ismerkednek a bokrokkal, fákkal, láthatóan egyáltalán nem zavarja őket a nagy meleg. Van mivel ismerkedni, ez itt a híres ősborókás, amelynek ritka, páratlanul gazdag növény- és madárvilága több bioló­gia órával is felér. Igazi biológiai óráról azonban szó sincs, ez az utolsó előtti tanítási nap, amit mindenki örömére ki­Bodzavendéglő Feriék kertje sarkában -ha­talmas, öreg bodzabokor állt. Ágai olyan magasra nyúltak, hogy akár fának is beillett volna. A bokor ta­vasszal telistele volt fehér virágokkal, ezek helyén ké­sőbb zöld bogyók fejlődtek, melyek a nyár derekára elő­ször pirosodni kezdtek, de egy hét sem telt bele, már feketén csillogó, érett bod­zafürtökkel volt tele az öreg bokor. Néha annyi volt a termés, hogy az ágakat a föld felé húzta a rengeteg erett, fekete bogyó. Feri nagyon szerette az öreg bodzabokrot és regge­lenként szívesen elüldögélt a közelében.' Onnét lehetett a legjobban megfigyelni a madarak sürgését-forgását is, amelyek vendégei voltak a bodzabokornak. Állandóan jöttek, egyik a másik után.' A fekete és barna sapkás barátkák jóízűen eszegettek a bogyókat, de éktelen eset­legesbe törtek kj, ha a szom­szédék fehértarka cicája megjelent, az udvaron, szür­ke tollú poszáták és aranyló sárgarigók, de odajártak a környékről a fekete rigót: és időnként megjelent egy-egv nagy csapat seregély is. Valamennyien a bodza bo­gyóit csipegették, erről Feri maga is meggyőződhetett. A közelben ülve meg is figyel­te ôkeçt táplálkozás közben, de a leveleken bőségesen látható lila fröccséntések er­ről egyébként is ékesszólóan árulkodtak. A fülemüle és a vörösbegy mindig csendesen, »illemtu- dóan« viselkedett, de a se­regélyek annál nagyobb lár­A kakas és a héja Öreganyám mesélte, ő is az öreganyjától hallotta. El­mondom hát a kakasról szó­ló mesét. Elkószált egyszer a ba­romfiudvarból a kakas. a tyúkanpóval meg a kiscsi- békkel. Messze, kint a ré­ten kapirgáltak. szedeget­ték a bogarakat, csipkedték a zöldet. Arra figyeltek föl a szorgos szöszmötölés köz­ben, hogy valami nagy ma­dár kering a fejük fölött. Kaposvári nyár '80 Július 21-én 20.30 órakor: Bánffy György érdemes művész előadói eslj«. a megyei könyvtár nagytermében. Jegyek elővételben a rendezvényirodában válthatók. Érdeklődni a 12-384 és 12-537-es telefonon lehet. (43280) — Nini, mekkora felhő! — mondta az egyik kiscsibe. Felpislantott az égre fél­szemmel a tyúkanyó is. — Nem felhő az. csibécs- kém, hanem héjamadár! Gyertek ide rögtön a szár­nyam alá, mert felkap ben­neteket és elvisz! Megriadtak a kiscsibék. Kétszer se kellett mondani nekik, rögtön bebújtak any­juk szárnyai mögé. Tyúk­anyó meg odakotkodálta a kakast. — Szaladj haza gyorsan hívjad a kutyát, hogy ker­gesse el a héját! Futott a kakas, ahogy a lába. bírta, még a szárnyát is lebegtette. tolláit is felborzolta futás közben. Átröpülte az udvar keríté­sét, egyenesen a kutya elé pottyant. — Na, mit akarsz? — vakkantott rá mérgesen a kutya. * — Kot... kotkot. . azt akarom, hogy kotkot... —­c«Mc ennyit tudott kinyögni a kakas. Annyira meg volt rémülve, hogy egyetlen ér­telmes szó sem jött ki a torkán. A kutya meg csak sürgette. — Halljam hát! Halljam hát! De a kakas csak forgoló­dott, toporgott. meresztgette a szemét, nyújtogatta a nya­kát. —, Ha nem mondod meg, mi akarsz, megtépázom a tolladat! — vicsorgott a kutya. A kakas végre ki­bökte: — Kukuriku! — Micsoda? Mit mon­dasz? . ■. — Kukuriku .., kukuri- ku-u-u! — ordította két­ségbeesetten a kakas. Egy értelmes kukk nem sok, annyit nem tudott szólni. Csak kukorékolt egyfolytá­ban, amíg bírta szusszal, s amíg végül a kutya el nem zavarta. Nem is tud mást, csak kukorékolni, ha valami na­gyon fontot mondanivalója mm mát çsaptak, ha meglepték a fekete fürtökkel teli ága­kat. Civakodtak, hangoskod­tak és olyan gyorsan csip­kedtek csőrükkel a bogyók után, hogy egy csomó min­dig a földre hullott. Látha­tóan nagyon kedvelték ezt a csemegét. Mondta is Feri édesapja, amikor egy nyárvégi napon együtt nézték a pettyes tollú madarak lakomáját: — Sok, sok helyen kelle­ne bodzát telepíteni, árok­partokon, mezsgyeszéleken, hogy legyen mit enniük az átvonuló seregélycsapatok­nak. Biztosan sokkal keve­sebb kárt tennének a korai szőlőben és kevesebb vád érné őket az emberek részé­ről. rándulással töltenek. ügy­szerre hat-nyolc általános iskola is az ősborókás terü­letét választotta, vannak itt a környékbeli községekből, Barcsról, sőt még Pécsről is. — Itt a vakáció! — kiabál boldogan egy szőke kislány, az utolsó betűt hosszan el­nyújtva. — Nagyon vártátok ezt a napot? — kérdeném, de a' mondat vége óriási hangza­varba fullad — nem nehéz kitalálni; mit kiabálnak olyan boldogan. — Iskolába járná is szere­tünk egy »kicsit«, de néha annak is pihenni kell — mondja egy hetedikes , lány, enyhén szólva h uncut mo­sollyal. — Ki mit osiriái a nyá­ron? — Én a Balatonra me­gyek, táborba ! — Dolgozni fogok a pa- pucsüzemben. Még nem próbáltam, biztosan jó lesz. — A nagyapámhoz uta­zom, a hegyekbe ... Segítek otthon, most építkezünk... Országjárásra .megyünk, a barátaimmal... Csehszlo­vákiába. a szüleimmel . . . Biciklitúrát szeretnénk, ha elengednek anyuék ... Sáto­rozni fogunk — sorolják. Hát igen. a nap tüze el­árasztja a borókást, a leve­leken csillogva játszik a fény. Itit' a nyár. M. E. Magyarok az olimpián 1 |2 1 3 m 4 5 *> 7 8 9 10 m 11 \m 12 13 ■m 14 m 15 m 16 17 J 18 ü 19 20 m 21 22 23 24 25 m 26 27 28 m 29 30 m m Sí m 32 ü 33 34 35 36 m 37 38 m 39 m 40 Vízszintes: 1. Menyasz­szony. 4. Török ruhadarab. 9. Tornász, háromszoros olimpiai bajnok. 11. Vízi sportot űző. 12. A labanc el­lenfele. 14. Vigyáz rá. 15. ... -mus. 18. Csillapíthatja szomját 18. Zamat. 19. A növény része. 21. Suli hang­talanul. 23. Sportlövő, két­szeres olimpiai bajnok. 26. Kihat közepe. 28. Az út mellett van. 29. Tengeri nö­vény. 31. Kárpáti Rudolf. 32. Aranka becézve. 33. Fo­gyasztható. 35. Három olim­pián győzött. 37. Lehullót. 39. A test formája. 40. Nap­szak. Függőleges. 1. Egyik sző­lő. 2. Szóim izációs hang. 3. Megállapodás a vételárban. 4. Kerület rövidítése. 5. Vívó, kétszer egyéniben, kétszer csapatban nyert aranyérmet. 6. Tatay Sán­dor. 7. Esőben ácsorgót. 8 Húz visszafelé. 10. Nem tö­rekvők. 11. Utóirat rövidíté­se. 15. Madár, amelyik min­dent akar. 17. Éppen hogy. 18. Vitáz szélek nélkül! 20, Ö. C. 22. E napon. 24. Az őr­lés mellékterméke. 25. Szeg­let. 27. Üsző, kétszeres olim­piai bajnok. 30. Lom párja. 34. Azon a helyen. 35. Olasz folyó. 36. Például. 38. A föld felé. K. J. Beküldési határidő: 1980, júliu6 28., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat le­velezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekke­resztrejtvény«. A helyes megfejtést, és a nyertesek névsorát 1980. jú­lius 30-án, az Otthon és csa­lád című összeállításunkban közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom