Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
gyermekeknek Eső áztatta meggyszüretelők Csúszik a vasiéira, nehezen kapaszkod unie a teherautó platójának homályos menedékébe. Vigasztalanul zuhogó esőben, , óiomszürke ég alatt indul a rossz idő miatt felére fogyatkozott gyermek-munkacsapat a Bárddbükki Állami Gazdaság gyümölcsösébe. Naponta járnak át a nagybajomi diákok, most éppen meggyet szüretelni. — Szendipusztán száraz volt az út — próbái vigasztalni a sofőr. Behordja a szél az esőt a ponyva hasadékain, fázósan húzódnak össze a gyerekek. Évszázados vadgeszite- nyesor mellett pufajkás asszonyak szemlélik kászá- lódásunkat. — Mindenki sorba odamegy Jani bácsihoz, kap egy vödröt — szól egyikük. Fölszerelkeznek, indulnának a tegnap megke- dett fához, de nincs vezető. — Ügy látszik, a »-főnökség« várakozó álláspontra helyezkedett — mondja Boross László tanár. Tábortüzet rögtönöz, nehezen kap lángra a vizes fa, körbeülik-gug- golják az éledő lángot. — Szépre száll a füst — nevetik a balszerencsésebbeket. — Le kell száradni a fáknak, kicsit megmelegszünk, azután elballagunk arra befelé, megnézzük, mi a helyzet —-, hallom a körből a tanár hangját. Az egyik pótkocsin szájharmonika zümmög, valami pattogósat! Bíztatják az apró termetű alkalmi muzsikást, Bogdán Pistát. Hatodikos lesz, három éve dolgozza végig vízhordóként a nyarat. Nyolc forint az órabér, nyolc órát számolnak. A szüleim nem szólnak bele, hogy mit csinálok a pénzzel. Ruhát szeretnék venni, felöltöztetem magam. A, néni túl nehéz — néz a piros kannára — meg aztán szeTorta és logika Évi tizedik születésnapján uzsonna! rendezett legkedvesebb pajtásainak, akik közül heten jöttek el, tehát Évivel együtt nyolcán voltak. Az uzsonna fénypontja természetesen a csodálatosan feldíszített, tejszín-habos csokoládé torta volt. Évi apukája igen tréfás kedvű ember, azt mondta a gyerekeknek, csak akkor vághatják fel a tortát, ha előbb megmondják, hogy azit ösz- szesen három metszéssel hogyan lehet 8 egyforma nagyságú szeletre felosztani. Rövid fejtörés után válaszoltak is rá a gyerekek. No, és ti, pajtások, hogyan oldanátok meg ezt a feladatot? (Ha nem megy nézzétek meg a 10. oldalon a megfejtések között.) retek dolgozni. A szünetekben, ebédidő alatt szórakoztatom a gyerekeket — veszi újra kézbe a hangszert A tizenegy éves Orsós Feri ' szégyenlősen bújik a kocsi mellé. Ez az első éve, de egész nyáron dolgozik. És a pénzzel mihez kezdesz? — Odaadja az anyjának, hát mit csináljon vele — szólnak közbe a társak. Orsós Marika hetedikbe megy. Nagyon ügyes, egyike a legszorgalmasabbaknak, 70—80 forintot keres naponta. Ruhát akar venni, meg a tankönyvekre gyűjt- Határozott elképzelése van a tizenöt éves Bogdán Lacinak is. »Bibe« — csúfolják — »minek neked a pénz?« A kereset felét ruhára költi, a maradékot az eddig megtakarítotthoz rakja. Háromezer forint már összegyűlt a dédelgetett álom, a magnó megvásárlásához. Ha tehetné, magya-mótát, cigányzenét hallgatna mindig. Magasra csap a láng, tágul a kör a tűz körül. Hátrább húzódik a három Sipos — Magdi, Lajo6 s az alig tízéves Pisti. — Jó itt dolgozni, lesz egy kis pénzünk — mondja a »rangidős« Magdi. — Lajossal táborba megyünk, arra kell a pénz, a maradékot anyunak adjuk. Utána persze visszajövünk! A »pici« — néz öcs- csére — ma először van itt, zsiványkodott otthon, ezért hoztuk magunkkal... Pár lépésnyire külön ölnek a »nagylányok«. Győr- fi Mária a legidősebb, másodikos középiskolás. — Ötödikes korom óta minden nyáron dolgozom. Egyrészt szórakozás is a munka, otthon unatkozom. Másrészt jól jön a pénz, lemezjátszóra gyújtok, ezen a nyáron 1400 forint körül keresek. A nyarat nem biztos, hogy végig fogom dolgozni, tanulni is kell... Az igazi vakáció szerintem az, amikor a pihenés, a nyaralás mellett van egy kis munka is. Nekiered az eső, színes ernyők nyílnak. Sűrű füst csap fel, néptelenedik a tűz környéke, aki teheti, fedél alá húzódik: Ma már nem lesz munka, egy kicsit ked- vükszegetten várják a teherautót. Vidáman fújja tovább a »harmonikás«, többen dobogva kísérik a »Rigó« dallamát a ponyva menedékében. Balogh Zoltán Egyforma - nem egyforma A figurák között csak két teljesen egyforma található. Melyik ez a kettő? (A helyes válasz a 10. oldaton.) Osborókás, sok gyerekkel Ömlik a fény, valószínűleg tiszta az ég, a rekkenő hőségben alig piheg a meg- perziselt világ. Megjött, itt van kisiskolás korúak várva várt évszaka, az új élmények kimeríthetetlen kincsesháza, a csodálatos nyár. Fullasztó meleg van, a nap kitartóan tűz, forróságtól verítékező úton haladunk Darány és Barcs között. Egyszer csak, akár egy oázis, hús liget tűnik fel jobbra, összeboruló fákkal, madártól rebbenő lombokkal és tengernyi futkórozó gyerekkel. A kísértésnek ellenállni lehetetlen, lefordulunk az útról. A kisebbek rögtön körülfogják a kocsit, alig tudunk kiszállni. Egy kislánytól vadvirágot kapok. A többiek is fogócskádnak, fociznak, ismerkednek a bokrokkal, fákkal, láthatóan egyáltalán nem zavarja őket a nagy meleg. Van mivel ismerkedni, ez itt a híres ősborókás, amelynek ritka, páratlanul gazdag növény- és madárvilága több biológia órával is felér. Igazi biológiai óráról azonban szó sincs, ez az utolsó előtti tanítási nap, amit mindenki örömére kiBodzavendéglő Feriék kertje sarkában -hatalmas, öreg bodzabokor állt. Ágai olyan magasra nyúltak, hogy akár fának is beillett volna. A bokor tavasszal telistele volt fehér virágokkal, ezek helyén később zöld bogyók fejlődtek, melyek a nyár derekára először pirosodni kezdtek, de egy hét sem telt bele, már feketén csillogó, érett bodzafürtökkel volt tele az öreg bokor. Néha annyi volt a termés, hogy az ágakat a föld felé húzta a rengeteg erett, fekete bogyó. Feri nagyon szerette az öreg bodzabokrot és reggelenként szívesen elüldögélt a közelében.' Onnét lehetett a legjobban megfigyelni a madarak sürgését-forgását is, amelyek vendégei voltak a bodzabokornak. Állandóan jöttek, egyik a másik után.' A fekete és barna sapkás barátkák jóízűen eszegettek a bogyókat, de éktelen esetlegesbe törtek kj, ha a szomszédék fehértarka cicája megjelent, az udvaron, szürke tollú poszáták és aranyló sárgarigók, de odajártak a környékről a fekete rigót: és időnként megjelent egy-egv nagy csapat seregély is. Valamennyien a bodza bogyóit csipegették, erről Feri maga is meggyőződhetett. A közelben ülve meg is figyelte ôkeçt táplálkozás közben, de a leveleken bőségesen látható lila fröccséntések erről egyébként is ékesszólóan árulkodtak. A fülemüle és a vörösbegy mindig csendesen, »illemtu- dóan« viselkedett, de a seregélyek annál nagyobb lárA kakas és a héja Öreganyám mesélte, ő is az öreganyjától hallotta. Elmondom hát a kakasról szóló mesét. Elkószált egyszer a baromfiudvarból a kakas. a tyúkanpóval meg a kiscsi- békkel. Messze, kint a réten kapirgáltak. szedegették a bogarakat, csipkedték a zöldet. Arra figyeltek föl a szorgos szöszmötölés közben, hogy valami nagy madár kering a fejük fölött. Kaposvári nyár '80 Július 21-én 20.30 órakor: Bánffy György érdemes művész előadói eslj«. a megyei könyvtár nagytermében. Jegyek elővételben a rendezvényirodában válthatók. Érdeklődni a 12-384 és 12-537-es telefonon lehet. (43280) — Nini, mekkora felhő! — mondta az egyik kiscsibe. Felpislantott az égre félszemmel a tyúkanyó is. — Nem felhő az. csibécs- kém, hanem héjamadár! Gyertek ide rögtön a szárnyam alá, mert felkap benneteket és elvisz! Megriadtak a kiscsibék. Kétszer se kellett mondani nekik, rögtön bebújtak anyjuk szárnyai mögé. Tyúkanyó meg odakotkodálta a kakast. — Szaladj haza gyorsan hívjad a kutyát, hogy kergesse el a héját! Futott a kakas, ahogy a lába. bírta, még a szárnyát is lebegtette. tolláit is felborzolta futás közben. Átröpülte az udvar kerítését, egyenesen a kutya elé pottyant. — Na, mit akarsz? — vakkantott rá mérgesen a kutya. * — Kot... kotkot. . azt akarom, hogy kotkot... —c«Mc ennyit tudott kinyögni a kakas. Annyira meg volt rémülve, hogy egyetlen értelmes szó sem jött ki a torkán. A kutya meg csak sürgette. — Halljam hát! Halljam hát! De a kakas csak forgolódott, toporgott. meresztgette a szemét, nyújtogatta a nyakát. —, Ha nem mondod meg, mi akarsz, megtépázom a tolladat! — vicsorgott a kutya. A kakas végre kibökte: — Kukuriku! — Micsoda? Mit mondasz? . ■. — Kukuriku .., kukuri- ku-u-u! — ordította kétségbeesetten a kakas. Egy értelmes kukk nem sok, annyit nem tudott szólni. Csak kukorékolt egyfolytában, amíg bírta szusszal, s amíg végül a kutya el nem zavarta. Nem is tud mást, csak kukorékolni, ha valami nagyon fontot mondanivalója mm mát çsaptak, ha meglepték a fekete fürtökkel teli ágakat. Civakodtak, hangoskodtak és olyan gyorsan csipkedtek csőrükkel a bogyók után, hogy egy csomó mindig a földre hullott. Láthatóan nagyon kedvelték ezt a csemegét. Mondta is Feri édesapja, amikor egy nyárvégi napon együtt nézték a pettyes tollú madarak lakomáját: — Sok, sok helyen kellene bodzát telepíteni, árokpartokon, mezsgyeszéleken, hogy legyen mit enniük az átvonuló seregélycsapatoknak. Biztosan sokkal kevesebb kárt tennének a korai szőlőben és kevesebb vád érné őket az emberek részéről. rándulással töltenek. ügyszerre hat-nyolc általános iskola is az ősborókás területét választotta, vannak itt a környékbeli községekből, Barcsról, sőt még Pécsről is. — Itt a vakáció! — kiabál boldogan egy szőke kislány, az utolsó betűt hosszan elnyújtva. — Nagyon vártátok ezt a napot? — kérdeném, de a' mondat vége óriási hangzavarba fullad — nem nehéz kitalálni; mit kiabálnak olyan boldogan. — Iskolába járná is szeretünk egy »kicsit«, de néha annak is pihenni kell — mondja egy hetedikes , lány, enyhén szólva h uncut mosollyal. — Ki mit osiriái a nyáron? — Én a Balatonra megyek, táborba ! — Dolgozni fogok a pa- pucsüzemben. Még nem próbáltam, biztosan jó lesz. — A nagyapámhoz utazom, a hegyekbe ... Segítek otthon, most építkezünk... Országjárásra .megyünk, a barátaimmal... Csehszlovákiába. a szüleimmel . . . Biciklitúrát szeretnénk, ha elengednek anyuék ... Sátorozni fogunk — sorolják. Hát igen. a nap tüze elárasztja a borókást, a leveleken csillogva játszik a fény. Itit' a nyár. M. E. Magyarok az olimpián 1 |2 1 3 m 4 5 *> 7 8 9 10 m 11 \m 12 13 ■m 14 m 15 m 16 17 J 18 ü 19 20 m 21 22 23 24 25 m 26 27 28 m 29 30 m m Sí m 32 ü 33 34 35 36 m 37 38 m 39 m 40 Vízszintes: 1. Menyaszszony. 4. Török ruhadarab. 9. Tornász, háromszoros olimpiai bajnok. 11. Vízi sportot űző. 12. A labanc ellenfele. 14. Vigyáz rá. 15. ... -mus. 18. Csillapíthatja szomját 18. Zamat. 19. A növény része. 21. Suli hangtalanul. 23. Sportlövő, kétszeres olimpiai bajnok. 26. Kihat közepe. 28. Az út mellett van. 29. Tengeri növény. 31. Kárpáti Rudolf. 32. Aranka becézve. 33. Fogyasztható. 35. Három olimpián győzött. 37. Lehullót. 39. A test formája. 40. Napszak. Függőleges. 1. Egyik szőlő. 2. Szóim izációs hang. 3. Megállapodás a vételárban. 4. Kerület rövidítése. 5. Vívó, kétszer egyéniben, kétszer csapatban nyert aranyérmet. 6. Tatay Sándor. 7. Esőben ácsorgót. 8 Húz visszafelé. 10. Nem törekvők. 11. Utóirat rövidítése. 15. Madár, amelyik mindent akar. 17. Éppen hogy. 18. Vitáz szélek nélkül! 20, Ö. C. 22. E napon. 24. Az őrlés mellékterméke. 25. Szeglet. 27. Üsző, kétszeres olimpiai bajnok. 30. Lom párja. 34. Azon a helyen. 35. Olasz folyó. 36. Például. 38. A föld felé. K. J. Beküldési határidő: 1980, júliu6 28., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekkeresztrejtvény«. A helyes megfejtést, és a nyertesek névsorát 1980. július 30-án, az Otthon és család című összeállításunkban közöljük.
