Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

Néma üzenetrögzítők Robbantás Kaposváron / '' ' y ' Ain munkaidő tria« *ogy ünnepnapokon fSHâreeôn« ■ 12-114-65 telefonszámot, oit Kertész Zsuzsa - o nép­szerű tévébemondánö - kellemes Hongja köszönti. 0- mondja, Hogy az ügytélnek másfél perc áll rendelkezé­sére, mivel automatával beszél. Mindezt hangszalagrál. A y Állami Biztosító ka- popvári városi fiókjánál ugyanig több mint egy éve bevezettek az ügy [elszól gá - latnak ezt a . különleges módját azért, hogy a napnak mind a huszonnégy órájában ügyfeleik rendelkezésére adjanak. A 18 ezer forintos készü­lék azonban gyakran hóna­pokig néma marad. Illetve: néha megszólal, de akkor sincs benne sok köszönet. Az utóbbi megállapítás szó sze­rint ertendö. Időnként ugyanis meglehetősen ot­romba hangvételű »üzenete­ket- rögzít az automata. Perczel Béláné elmondta, hogy tavaly áprilisban, ami­kor működésbe helyezték a berendezést, mindössze egyetlen adatot mondott be egyik ügyfelük. Egy hónap­pal később is csupán 5—fi hívásuk akadt. Az »ugrás­szerű« emelkedés annak a következménye, hogy né­hány nappal előbb tízezer szórólapot vittek a postások * lakók levélszekrényeibe. A múlt év második felében mindössze két hívásuk volt, » november óta egyetlen egy sem. A méltatlankodó halló­zásra ugyanis nem tudnak erdembeli intézkedést tenni. A fiók munkatársaival együtt hallgatjuk meg a legújabb szalagot. Az auto­mata —; Kertész Zsuzsa hangján — udvariasan köz­li. hogy milyen adatokat mondjon be a hívó. Ezután többnyire néma csend kö­vetkezik vagy hosszú halló­zás. Majd egy öblös férfi­hang szól: » Asszonyom ! Sü­ket maga?« — Ez semmi — mondják az alkalmazottak —; sokkal durvább »tréfákban« is volt már részünk. Azokhoz viszo­nyítva tulajdonképpen örül­nünk kellett volna, amikor egy hölgy — régi ügyfelünk — nemes egyszerűséggel marháknak titulált bennün­ket, Megismertük a hangját, erdemes lett volna lejátsza­ni neki a szalagot, amikor később betért hozzánk. Per­sze nem tettük. A másik üzenetrögzítőt a Gelka üzemelteti Kaposvá­ron. Helyesebben: most épp nem üzemel, mert három hónapja javítják. De nem a Gelkában, mert a sajátszak­embereik — volt köztük üzemmérnök is — nem bol­dogultak vele. Visszaküldték tehát a gyártónak, a Buda­pesti Rádiótechnikái Gyár­nak, s ha ott helyre tudják hozni, ismét működni fog. Domokos András üzemegy- ségvezető : — Nem is nagyon népsze rűsítettük, mivel rengeteg bajunk volt vele; elavult berendezés, kilószám vannak benne a tranzisztorok. Az ilyen rendszerű készüléket ma már három-négy tran­zisztoregységgel gyártják. Azok sokkal egy szelői b bek. Aztán ha valóban a mun­kánkat segítette volna, leg­alább 7—8 adatot kellett volna bemondania az ügy­félnek. Tapasztalataink azt bizonyították, hogy egyet- kettőt mindig elfelejtettek közölni. Akkor pedig nem tudjuk, hogy például tévé- vágy hűtőgépműszerészt küldj üsik-ç, készpénzzel fi­zet vagy átalánydíjas javí­tásról van-e szó, esetleg ma­kor találjuk otthon az ille­tőt. .. E két • készülék«® kívül csupán még egynek a létezé­séről sikerült tudomást sae- reznem, arról is csak hosz- szas utánjárásra. A Prome­theus Tüzeléstechnikai Vál­lalat kaposvári kirendeltsé­gén működik. Kétségtelen: az automata üzenetrögzítők terjedését az is gátolja, hogy viszonylag kevés telefon van magán­kézben. A népszerűtlenség másik oka pedig bizonyára az, hogy az ügyfelek nem is nagyon tudnak létezésükről. Az utóbbit egy kissé jobb propagandával föl lehet szá­molni. S ha a lakosság meg­kedvelte őket, sok vesződ- »égtől kímélhetnek meg ben­nünket. bend vai József Vigyázz ! Gyújtás... — Tíz, kilenc, nyolc ... — messzire cseng az erősítőből a visszaszamláló szava. Ezrek állnak Kaposváron a Széche­nyi tér és a Szokola-berek környékén, s figyelik a zsi­nagóga épületét a Berzsenyi utcában. A Latinca utcával szemközti, mostanra kiürített gépkocsi parkolóban — biz­tonságos távolságban — szá­molja a másodperceket a kis csoport műszaki és tűzsze­rész katona. Kilenc óra harminc perc­kor fölhangzik Tián József százados parancsa: — Vigyázz! Gyújtás... Seszták Béla tűzszerész főhadnagy abban a pillanat­ban benyomja a gyújtógép gombját. Félelmetes dörrenés hal­latszik — több szakaszos, késleltetett robbantást hajta­nak végre. A zsinagóga ha­talmas épülete megemelke­dik, s aztán kártyavárként omlik össze. Sötét porfelhő emelkedik a magasba, hulló téglák, be­ton- és deszkadarabok ro­baja hallatszik, majd tassa* elcsöndesedik minden. Az épület a földön — ro­mokban. Kezdhetik munká­jukat a bontásban részt vevő katonák: kiválogatják a még használható téglát, ' geren­dát, vasakat. Néhány pillanat alatt om­lott össze az épület. A kato­nák azonban egy hete kezd­tek a munkát: körültekintő­en előkészítették a nagy fe­lelősséggel járó robbantást, — hogy a környező lakóhá­zakban, üzemekben, intéz­mények épületeiben ne ke­letkezzen kár. A robbantás­ra időben figyelmeztettek a lakókat, a zsinagóga szom­szédságából és a szemben le­vő épületekből mindenkit el­távolítottak, a környéket pe­dig lezárták a forgalom eipL Tapasztalt, képzett kato- na Tián József százados, a robbantás parancsnoka; több hasonló feladatot oldott már meg. Legutóbb Adony belte­rületén egy légi, életveszé­lyes épületet távolítottak el hasonló módon, i robbantott már hidat meg kéményt is. Vele még a nagy munka előtti órákban beszélgettünk; együtt néztük meg a zsina­gógát. — A repedt falakat nézve még a laikus is megállapít­hatja, hogy ez az épület menthetetlen. 1880-ban kezd­ték építeni, s a munka 1920- ig három ütemben zajlott le. Ennek a 15 és fél méter ma­gas, 45 méter hosszú, 14 és fél méter széles épületnek mindössze 70 centiméteres alapot ástak. Csoda, hogy eddig nem omlott össze. Helyreállítása sokkal többe került volna, mint egy új­nak az építésé: csak az áll­ványozás belekerült volna hárommillió forintba. A Kaposvári Városi Ta­nács tervcsoportvezetője, Ress Endre azt is elmondta, hogy a bontásra nem akadt vállalkozó — a balesetveszé­lyes munka miatt. Ezért kér­ték a néphadsereg segítsé­gét. Az előkészület — a robbantás pillanatáig — mindössze egy hetet vett igénybe, s így jóval keve­sebbe került — Terve* készítettünk ; először trotilt akartunk, vé­gül a bányáknál alkalmazót* paxrbbol 170 kilót használ­tunk föl — mondja a pa­rancsnok. Sesmták Béla tűzszerész fő­hadnagy, Lantos György tűzszerész zászlós és társaik 1400 lyuka* fúrtak — a 80 centi és egy méter mélység­ben — az épület falaiba. Ezekbe helyezték a paxitot meg a gyutacsokat... ( Elült a por, s a robbanást néző ezrek — elismeréssel szói! va a katonák munkájáról — lassan távoznak. Megin- dui a forgalom, csak a bon­tást végző katonák marad­nak a helyszínen A zsi­nagóga 150 éves épületének helyén parkoló és virágos tér lesz. Szíriái László (Király Béla felvétele^ Piaci körkép H­>­z. oc eo Másfél szoba összkomfort 'Visszacsókoltam, de aztán elhúzódtam. »Bn nem tudok csak a mában élni. szívem. Ne ha­ragudj : de én már elmúltam huszonöt! Nekünk, tegnap fiataloknak már fontos a holnap... Talán azért, mert nincs holnapu tánunk!« Hozzám bújt. »Miklós, Miklóskám! Ne zsarolj' ezzel! ‘Ügy nem sze­retem, amikor ilyeneket mondasz!« Neveltem. »Mondom vagy nem: ez a helyzet !* »Akkor se mondd!—súg­ta durcásan. Hirtelen belefáradtam ebbe a. ködös dialógusba, ezekbe a sejtelmes utalások­ba. Hiszen tiszta helyzetet akarok teremteni — jutott eszembe: — Ezzel is kértem el Pottornyai Andristól a kulcsot! Fölültem az ágyon, oda­fordultam hozzá. »Értsd meg — mondtam határozottan —, a-z en ko­romban nem áülhatok elő leánykéréssel ! Miért hagysz itt kínlódni? Miért nem könnyítőd meg a dolgom?« Mosolygott. »Talán én kérjem meg a kezed ?« , »Biztass! — mondtam mo­hón. — Adj legalább re­ményt!« »Remény az mindig van — mondta, még most is mo­solyogva. — Tőled tanultam, amikor először beszéltünk, emlékszel? Amikor a segít­ségedet kértem ott az esz­presszóban, és te biztattál?!« »Ez a válaszod? — szól­tam nagysokára, s én is a cigarettáért nyúltam. — Re­mény mindig ven?!« »Miért? — mondta gyor­san. — A múltkor talán nem vált be?« »De ez hogy váljék be, amikor mindig azt mondod: eszed ágában sincs a füg­getlenségedet feladni?!« — kiáltottam kétségbeesve. Fejét ingatta. »Éhben nem is!« »Ne őrjíts! Ha elvben nem — hogyan lehet a ' gyakor­latban ? !« Anyás mozdulattal megsi­mogatta a fejem. »De kicsi a fantáziád, hal­lod! És ha például egy olyan ember kéme, aki nem követeli eite cserébe az ön­állóságomat? Aki meliett megmaradhatok önmagám­nak. Akiben egészen meg­bízhatom ...« »Ismersz ilyet?* — kér­deztem, szaporábban lüktető szívvel. Mosoly ragyogott át voná­sain. ahogy lassan bökmtoH. »Ismerek!* Magaoahoe ráatetta». »Te drága! — .súgtam megmdultan —, te drága!« Végre tisztázódott hát minden. Most már csak a legnehezebb van hátra. Éti, Éti, Etikém ... Tene­ked mit mondok? Neked hogy mondom meg? Iste­nem. milyen szörnyű és ke­gyetlen ez az élet! Hiszen csak szépet és jót kaptam tóled mindig __ És mivel f izetek érte?! De a boldogságommal csak nem fizethetek! Túl nagy ár volna a hűségért! És ez ke­mény világ most. melyben élünk, magunknak is meg kell hát, keményednünk. Ha nem akarunk .Kihullni az életből, a kegyetlenséget is meg keil tanulnunk a fiataloktól. 35. Ha jön a baj. milyen vá­ratlanul jön! Milyen alatto­mosan csap le! Mint nálam is. Hiszen mennyire jókedvű­en, milyen boldogan újságol­tam Miklósnak egyik szep­tember végi estén, a kony­hából már. a vacsora utáni mosogatásból beszólva a szo­bába. ahol az újságját ol­vasta: , »Jaj, nem is mondtam még, Micukám !« »Igen ... — hallom a közö­nyös hangját, azt a bizonyos újsagolvasósat, amikor az ember még a cikkre figyel, s ha megszólítják, gépiesen reagál. »A kje Tatámé néhány napja megkapta a kulcsol !« »Uhum — hallom a düny- nyögést, s mindjárt utána az ú.isagiap fordításának zizze- nését. Végesben* * poharakkal «, bementem a szobába, mggathMB «estet*«. ___ ** I a i>r r ■ C sökkenő arak »Ahogy hallom, tegnap már be is költözött.« »Igen, tudom — biccen­tett. — Tőlem kért enge­délyt, hogy az intézet kis furgonját, elvihesse a hur- colkodáshoz.« . Csak álltam, néztem, és nem értettem semmit. . »És ezt csak így mondod ?« — kérdeztem bosszúsan. »Ä — mondta, s legyintett, de nem nézett rám —, any- nyi a gondom!« »Nem is örülsz ?« — lép­tem közelebb hozzá. »Dehogynem — mondta. — Hogyne örülnék! — S megint újabb cikk odvasasá­ba kezdett. — Miért kérde­zed?« »Hallod! — mondtam sér­tetten —, én boldogan újsá­golom. hogy megoldódott a legnagyobb intézeti problé­mád, és ezt te így fogadod? De akkor én miért törtem magam hosszú hónapokon keresztül ? !« Nem válaszolt; még min­dig az újságot böngészte. Végigsimitettam a vállán, s évődve megkérdeztem : »Mondd, nem vagy egy ki­csit bánatos, hogy most már nem lesz okod biztatni, bá­torítani, törődni a leikével?« Darabig nem felelt, aztán , rám nézett, a tekintete ijesz­tően üres volt. »Ne izgasd fel magad, szí­vem — mondta fakón.— Sze­retnék veled okosan beszel­ni.. .« Rámeredtem, a éreztem, hogyan szalad le arcomból a vér. »Úristen! — mondtam, s lehulltam melleje egy szék­re. — Mi történ*?« Vásárlók serege látta, ho­gyan csökkentek az árak tegnap reggel a kaposvári piacon. Többen azonbanoly- annyirg megszokták a »drá­. gaság van«-t, hogy tegnap sem tudtak egyebet monda­ni, márpedig az évszakhoz — s főleg az időjáráshoz — képest nem mondható drágá­nak a 14 forintos primőr paradicsom. A sor, a paradi­csomot 30—35-ért nyújtó és ugyancsak savanyú ábrázatú kiskereskedők standjáig ki­• győzött. A zöldpaprikát nagyobb­részt kilóra mérték. 25—35 forintért. Az Alföldön nem ritka a 20 forintos ár sem, miközben Veszprémben még a 40-es is alkalmi vétel. • A töknek hovatovább már ára sincs: 1—2 forint kilója. Hasonlóan a íejeskáposztá- hoz, amelynek a színejavá- ért sem adnak 2,50-nél töb­bet. A hatforintos salátának való uborka már méregdrá­gának számított, hiszen volt 4-ért is'. Egyaránt 3 forint­ba került: egy fej saláta, egy csomó zöldség és egy csomó hagyma. Az utóbbit kilóra adták, 9—10-ért : kettővel drágábban, mint Békéscsa­bán, s ugyanennyivel ol­csóbban, mint Szolnokon. Ugyancsak 9—10-ért fogy a karfiol. Velöborsóra 15-ért lehetett szert tenni, *a zöldbab pedig már csak 8 forint. »Már csak«, főként ha a 16 forin­tos debrecenihez és nem a 6-ért kínált csabaihoz hason­lítjuk. Az újburgonya — fajtától függően — 4 es 7 forint. Za­laegerszegen es Veszprémbe* e*éK Lt. Ügy látszik, nem szegte kedvét a vásárlók közönye annak a rebarbaraarusnak, aki immár harmadszor kí­sérelte meg eladni szálan­ként 2 forintért a különle­gességet. Olcsóbb lett a gyümölcs is. Az őszibarack ára a felére mérséklődött (ae egy héttel ezelőttihez képest) : már 20-ért is ínycsiklandót mér­tek. Ehhez fogható ár csak Kecskeméten és Csabán volt. A' 30 forintos kajsziért még nem volt hajsza, kapva kap­tak viszont literenként 8— 10-ért a málnán és 15-ért a a meggyen. A nyári almát és körtéit egyaránt 10 forintra tartották. Ennyiért igen mu­tatós ribizlit és kevés gyö­nyört ígérő — de azt bízvást nyújtó — pöszmétét lehetett venni. A gombapiac árusai nyil­ván nem ismerik a »keres­let—kínálat« törvényszerű: ségét: jóllehet a vevők tér­dig gázolhattak a gombában, mégis 40—60 forint volt, ki­lója. Az utóbbi áron a var­gányát kínálták, az elöbbim a rókagombát. A csibe lite­re 20. A baromfipiacon esak a tojás árát sikerült tartani: 1.80 alatt a zápot sem adták. Ennyi hoppon maradt kakas sem volt mostanában: a ve­vők a 90-et is sokallták egy háromkilósért, A tyúkok sem jártak több szerencsével, 110-ért vettek egy párat. A vörös csirke kilója továbbra is 50, csakúgy, mint a ka­csáé. A kertekben javában tart a virágszezon. így azután 2—4-nél többet nemigen kaptak egy csokor margaré­táét* vagy török szegfűért. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom