Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

Néma üzenetrögzítők

Robbantás Kaposváron

/

'' ' y '

Ain munkaidő tria« *ogy ünnepnapokon fSHâreeôn«

■ 12-114-65 telefonszámot, oit Kertész Zsuzsa - o népszerű tévébemondánö - kellemes Hongja köszönti. 0- mondja, Hogy az ügytélnek másfél perc áll rendelkezésére, mivel automatával beszél. Mindezt hangszalagrál.

A y Állami Biztosító ka- popvári városi fiókjánál ugyanig több mint egy éve bevezettek az ügy [elszól gá - latnak ezt a . különleges módját azért, hogy a napnak mind a huszonnégy órájában ügyfeleik rendelkezésére adjanak.

A 18 ezer forintos készülék azonban gyakran hónapokig néma marad. Illetve: néha megszólal, de akkor sincs benne sok köszönet. Az utóbbi megállapítás szó szerint ertendö. Időnként ugyanis meglehetősen otromba hangvételű »üzeneteket- rögzít az automata.

Perczel Béláné elmondta, hogy tavaly áprilisban, amikor működésbe helyezték a berendezést, mindössze

egyetlen adatot mondott be egyik ügyfelük. Egy hónappal később is csupán 5—fi hívásuk akadt. Az »ugrásszerű« emelkedés annak a következménye, hogy néhány nappal előbb tízezer szórólapot vittek a postások * lakók levélszekrényeibe. A múlt év második felében mindössze két hívásuk volt, » november óta egyetlen egy sem. A méltatlankodó hallózásra ugyanis nem tudnak erdembeli intézkedést tenni.

A fiók munkatársaival együtt hallgatjuk meg a legújabb szalagot. Az automata —; Kertész Zsuzsa hangján — udvariasan közli. hogy milyen adatokat mondjon be a hívó. Ezután többnyire néma csend következik vagy hosszú hallózás. Majd egy öblös férfihang szól: » Asszonyom ! Süket maga?«

— Ez semmi — mondják az alkalmazottak —; sokkal durvább »tréfákban« is volt már részünk. Azokhoz viszonyítva tulajdonképpen örülnünk kellett volna, amikor egy hölgy — régi ügyfelünk — nemes egyszerűséggel marháknak titulált bennünket, Megismertük a hangját, erdemes lett volna lejátszani neki a szalagot, amikor később betért hozzánk. Persze nem tettük.

A másik üzenetrögzítőt a Gelka üzemelteti Kaposváron. Helyesebben: most épp nem üzemel, mert három hónapja javítják. De nem a Gelkában, mert a sajátszakembereik — volt köztük üzemmérnök is — nem boldogultak vele. Visszaküldték tehát a gyártónak, a Budapesti Rádiótechnikái Gyárnak, s ha ott helyre tudják hozni, ismét működni fog.

Domokos András üzemegy- ségvezető :

— Nem is nagyon népsze rűsítettük, mivel rengeteg bajunk volt vele; elavult berendezés, kilószám vannak benne a tranzisztorok. Az ilyen rendszerű készüléket ma már három-négy tranzisztoregységgel gyártják. Azok sokkal egy szelői b bek. Aztán ha valóban a munkánkat segítette volna, legalább 7—8 adatot kellett volna bemondania az ügyfélnek. Tapasztalataink azt bizonyították, hogy egyet- kettőt mindig elfelejtettek közölni. Akkor pedig nem tudjuk, hogy például tévé- vágy hűtőgépműszerészt

küldj üsik-ç, készpénzzel fizet vagy átalánydíjas javításról van-e szó, esetleg makor találjuk otthon az illetőt. ..

E két • készülék«® kívül csupán még egynek a létezéséről sikerült tudomást sae- reznem, arról is csak hosz- szas utánjárásra. A Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat kaposvári kirendeltségén működik.

Kétségtelen: az automata üzenetrögzítők terjedését az is gátolja, hogy viszonylag kevés telefon van magánkézben. A népszerűtlenség másik oka pedig bizonyára az, hogy az ügyfelek nem is nagyon tudnak létezésükről. Az utóbbit egy kissé jobb propagandával föl lehet számolni. S ha a lakosság megkedvelte őket, sok vesződ- »égtől kímélhetnek meg bennünket.

bend vai József

Vigyázz ! Gyújtás...

— Tíz, kilenc, nyolc ... — messzire cseng az erősítőből a visszaszamláló szava. Ezrek állnak Kaposváron a Széchenyi tér és a Szokola-berek környékén, s figyelik a zsinagóga épületét a Berzsenyi utcában. A Latinca utcával szemközti, mostanra kiürített gépkocsi parkolóban — biztonságos távolságban — számolja a másodperceket a kis csoport műszaki és tűzszerész katona.

Kilenc óra harminc perckor fölhangzik Tián József százados parancsa:

— Vigyázz! Gyújtás...

Seszták Béla tűzszerész

főhadnagy abban a pillanatban benyomja a gyújtógép gombját.

Félelmetes dörrenés hallatszik — több szakaszos, késleltetett robbantást hajtanak végre. A zsinagóga hatalmas épülete megemelkedik, s aztán kártyavárként omlik össze.

Sötét porfelhő emelkedik a magasba, hulló téglák, beton- és deszkadarabok robaja hallatszik, majd tassa* elcsöndesedik minden.

Az épület a földön — romokban. Kezdhetik munkájukat a bontásban részt vevő katonák: kiválogatják a még használható téglát, ' gerendát, vasakat.

Néhány pillanat alatt omlott össze az épület. A katonák azonban egy hete kezdtek a munkát: körültekintően előkészítették a nagy felelősséggel járó robbantást, — hogy a környező lakóházakban, üzemekben, intézmények épületeiben ne keletkezzen kár. A robbantásra időben figyelmeztettek a lakókat, a zsinagóga szomszédságából és a szemben levő épületekből mindenkit eltávolítottak, a környéket pedig lezárták a forgalom eipL

Tapasztalt, képzett kato- na Tián József százados, a robbantás parancsnoka; több hasonló feladatot oldott már meg. Legutóbb Adony belterületén egy légi, életveszélyes épületet távolítottak el hasonló módon, i robbantott

már hidat meg kéményt is. Vele még a nagy munka előtti órákban beszélgettünk; együtt néztük meg a zsinagógát.

— A repedt falakat nézve még a laikus is megállapíthatja, hogy ez az épület menthetetlen. 1880-ban kezdték építeni, s a munka 1920- ig három ütemben zajlott le. Ennek a 15 és fél méter magas, 45 méter hosszú, 14 és fél méter széles épületnek mindössze 70 centiméteres alapot ástak. Csoda, hogy eddig nem omlott össze. Helyreállítása sokkal többe került volna, mint egy újnak az építésé: csak az állványozás belekerült volna hárommillió forintba.

A Kaposvári Városi Tanács tervcsoportvezetője, Ress Endre azt is elmondta, hogy a bontásra nem akadt vállalkozó — a balesetveszélyes munka miatt. Ezért kérték a néphadsereg segítségét. Az előkészület — a

robbantás pillanatáig —

mindössze egy hetet vett igénybe, s így jóval kevesebbe került

— Terve* készítettünk ;

először trotilt akartunk, végül a bányáknál alkalmazót* paxrbbol 170 kilót használtunk föl — mondja a parancsnok.

Sesmták Béla tűzszerész főhadnagy, Lantos György tűzszerész zászlós és társaik 1400 lyuka* fúrtak — a 80 centi és egy méter mélységben — az épület falaiba. Ezekbe helyezték a paxitot meg a gyutacsokat... (

Elült a por, s a robbanást néző ezrek — elismeréssel szói! va a katonák munkájáról — lassan távoznak. Megin- dui a forgalom, csak a bontást végző katonák maradnak a helyszínen A zsinagóga 150 éves épületének helyén parkoló és virágos tér lesz.

Szíriái László

(Király Béla felvétele^

Piaci körkép

H>z.

oc

eo

Másfél

szoba

összkomfort

'Visszacsókoltam, de aztán elhúzódtam.

»Bn nem tudok csak a mában élni. szívem. Ne haragudj : de én már elmúltam huszonöt! Nekünk, tegnap fiataloknak már fontos a holnap... Talán azért, mert nincs holnapu tánunk!«

Hozzám bújt.

»Miklós, Miklóskám! Ne zsarolj' ezzel! ‘Ügy nem szeretem, amikor ilyeneket mondasz!«

Neveltem.

»Mondom vagy nem: ez a helyzet !*

»Akkor se mondd!—súgta durcásan.

Hirtelen belefáradtam

ebbe a. ködös dialógusba, ezekbe a sejtelmes utalásokba. Hiszen tiszta helyzetet akarok teremteni — jutott eszembe: — Ezzel is kértem el Pottornyai Andristól a kulcsot!

Fölültem az ágyon, odafordultam hozzá.

»Értsd meg — mondtam

határozottan —, a-z en koromban nem áülhatok elő leánykéréssel ! Miért hagysz itt kínlódni? Miért nem könnyítőd meg a dolgom?«

Mosolygott.

»Talán én kérjem meg a kezed ?« ,

»Biztass! — mondtam mohón. — Adj legalább reményt!«

»Remény az mindig van

— mondta, még most is mosolyogva. — Tőled tanultam, amikor először beszéltünk, emlékszel? Amikor a segítségedet kértem ott az eszpresszóban, és te biztattál?!«

»Ez a válaszod? — szóltam nagysokára, s én is a cigarettáért nyúltam. — Remény mindig ven?!«

»Miért? — mondta gyorsan. — A múltkor talán nem

vált be?«

»De ez hogy váljék be, amikor mindig azt mondod: eszed ágában sincs a függetlenségedet feladni?!« — kiáltottam kétségbeesve.

Fejét ingatta.

»Éhben nem is!«

»Ne őrjíts! Ha elvben nem

— hogyan lehet a ' gyakorlatban ? !«

Anyás mozdulattal megsimogatta a fejem.

»De kicsi a fantáziád, hallod! És ha például egy olyan ember kéme, aki nem követeli eite cserébe az önállóságomat? Aki meliett megmaradhatok önmagámnak. Akiben egészen megbízhatom ...«

»Ismersz ilyet?* — kérdeztem, szaporábban lüktető

szívvel.

Mosoly ragyogott át vonásain. ahogy lassan bökmtoH.

»Ismerek!*

Magaoahoe ráatetta».

»Te drága! — .súgtam megmdultan —, te drága!«

Végre tisztázódott hát minden. Most már csak a legnehezebb van hátra.

Éti, Éti, Etikém ... Teneked mit mondok? Neked hogy mondom meg? Istenem. milyen szörnyű és kegyetlen ez az élet! Hiszen csak szépet és jót kaptam

tóled mindig

__ És mivel

f

izetek érte?!

De a boldogságommal csak nem fizethetek! Túl nagy ár volna a hűségért! És ez kemény világ most. melyben élünk, magunknak is meg kell hát, keményednünk.

Ha nem akarunk .Kihullni az életből, a kegyetlenséget is meg keil tanulnunk a fiataloktól.

35.

Ha jön a baj. milyen váratlanul jön! Milyen alattomosan csap le! Mint nálam

is.

Hiszen mennyire jókedvűen, milyen boldogan újságoltam Miklósnak egyik szeptember végi estén, a konyhából már. a vacsora utáni mosogatásból beszólva a szobába. ahol az újságját olvasta: ,

»Jaj, nem is mondtam még, Micukám !«

»Igen ... — hallom a közönyös hangját, azt a bizonyos újsagolvasósat, amikor az ember még a cikkre figyel, s ha megszólítják, gépiesen reagál.

»A kje Tatámé néhány

napja megkapta a kulcsol !«

»Uhum — hallom a düny- nyögést, s mindjárt utána az ú.isagiap fordításának zizze- nését.

Végesben* * poharakkal «, bementem a szobába, mggathMB «estet*«.

___ ** I a i>r r ■

C

sökkenő arak

»Ahogy hallom, tegnap

már be is költözött.«

»Igen, tudom — biccentett. — Tőlem kért engedélyt, hogy az intézet kis furgonját, elvihesse a hur- colkodáshoz.« .

Csak álltam, néztem, és nem értettem semmit.

. »És ezt csak így mondod ?« — kérdeztem bosszúsan.

»Ä — mondta, s legyintett, de nem nézett rám —, any- nyi a gondom!«

»Nem is örülsz ?« — léptem közelebb hozzá.

»Dehogynem — mondta. — Hogyne örülnék! — S megint újabb cikk odvasasába kezdett. — Miért kérdezed?«

»Hallod! — mondtam sértetten —, én boldogan újságolom. hogy megoldódott a legnagyobb intézeti problémád, és ezt te így fogadod? De akkor én miért törtem magam hosszú hónapokon keresztül ? !«

Nem válaszolt; még mindig az újságot böngészte. Végigsimitettam a vállán, s évődve megkérdeztem :

»Mondd, nem vagy egy kicsit bánatos, hogy most már nem lesz okod biztatni, bátorítani, törődni a leikével?«

Darabig nem felelt, aztán , rám nézett, a tekintete ijesztően üres volt.

»Ne izgasd fel magad, szívem — mondta fakón.— Szeretnék veled okosan beszelni.. .«

Rámeredtem, a éreztem,

hogyan szalad le arcomból a

vér.

»Úristen! — mondtam, s lehulltam melleje egy székre. — Mi történ*?«

Vásárlók serege látta, hogyan csökkentek az árak tegnap reggel a kaposvári piacon. Többen azonbanoly- annyirg megszokták a »drá. gaság van«-t, hogy tegnap sem tudtak egyebet mondani, márpedig az évszakhoz — s főleg az időjáráshoz — képest nem mondható drágának a 14 forintos primőr paradicsom. A sor, a paradicsomot 30—35-ért nyújtó és ugyancsak savanyú ábrázatú kiskereskedők standjáig ki• győzött.

A zöldpaprikát nagyobbrészt kilóra mérték. 25—35 forintért. Az Alföldön nem ritka a 20 forintos ár sem, miközben Veszprémben még a 40-es is alkalmi vétel.

• A töknek hovatovább már ára sincs: 1—2 forint kilója. Hasonlóan a íejeskáposztá- hoz, amelynek a színejavá- ért sem adnak 2,50-nél többet. A hatforintos salátának való uborka már méregdrágának számított, hiszen volt

4-ért is'. Egyaránt 3 forintba került: egy fej saláta, egy csomó zöldség és egy csomó hagyma. Az utóbbit kilóra adták, 9—10-ért : kettővel drágábban, mint Békéscsabán, s ugyanennyivel olcsóbban, mint Szolnokon. Ugyancsak 9—10-ért fogy a karfiol.

Velöborsóra 15-ért lehetett szert tenni, *a zöldbab pedig már csak 8 forint. »Már csak«, főként ha a 16 forintos debrecenihez és nem a 6-ért kínált csabaihoz hasonlítjuk.

Az újburgonya — fajtától függően — 4 es 7 forint. Zalaegerszegen es Veszprémbe* e*éK Lt.

Ügy látszik, nem szegte kedvét a vásárlók közönye annak a rebarbaraarusnak, aki immár harmadszor kísérelte meg eladni szálanként 2 forintért a különlegességet.

Olcsóbb lett a gyümölcs is.

Az őszibarack ára a felére mérséklődött (ae egy héttel ezelőttihez képest) : már

20-ért is ínycsiklandót mértek. Ehhez fogható ár csak Kecskeméten és Csabán volt. A' 30 forintos kajsziért még nem volt hajsza, kapva kaptak viszont literenként 8— 10-ért a málnán és 15-ért a a meggyen. A nyári almát és körtéit egyaránt 10 forintra tartották. Ennyiért igen mutatós ribizlit és kevés gyönyört ígérő — de azt bízvást nyújtó — pöszmétét lehetett venni.

A gombapiac árusai nyilván nem ismerik a »kereslet—kínálat« törvényszerű: ségét: jóllehet a vevők térdig gázolhattak a gombában, mégis 40—60 forint volt, kilója. Az utóbbi áron a vargányát kínálták, az elöbbim a rókagombát. A csibe litere 20.

A baromfipiacon esak a tojás árát sikerült tartani:

1.80 alatt a zápot sem adták. Ennyi hoppon maradt kakas sem volt mostanában: a vevők a 90-et is sokallták egy háromkilósért, A tyúkok sem jártak több szerencsével, 110-ért vettek egy párat. A vörös csirke kilója továbbra is 50, csakúgy, mint a kacsáé.

A kertekben javában tart a virágszezon. így azután

2—4-nél többet nemigen kaptak egy csokor margarétáét* vagy török szegfűért.

B. F.