Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

Úgy szólítják őket: doktor úr A zsákmány: arany és ezüst  kaposvári Vikár Béla Kórus sikere Angliában Orvostanhallgatók nyári gyakorlaton A szakállas »nővérke« ép­pen ágytálakat visz ki az egyik kórteremből, a baju­szos pedig az ágyazásnál és a reggeli kiosztásában, se­gédkezik. Mások felelősség­teljesebb feladatokat látnak el : vérnyomást mérnek, in­fúziót kötnek be, injekcióz­nak. Aki pedig óhajtja, akár a műtőben is segédkezhet az operáló sebésznek. Or vos tanhallgatód töttrk nyári szakmai gyakorlatukat a kaposvári kórházban. A belősz tál y on és a sebészeten készülnek leendő - hivatásuk­ra. Noha többségüknek nem új a kórházi légkör — hi­szen szinte valamennyien dolgoztak egy-két évet mű­tősként, ápolóként, mielőtt au. egyetemre kerültek volna —, mégis lelkesen végzik a rájuk bízott feladatot. A tankönyvek fölött átvirrasz­tott éjszakák és a vizsgaidő- szak után kimondottan jót tesz egy kis gyógy ító munka A szegedi egyetemen tanul a Császár házaspár. Azért kérték magukat Kaposvárra, hogy a somogyi származású fiatalasszony szülei cl tudjak látni kéthónapos kislányuk, Kinga felügyeletét, míg ök az osztályon tartózkodnak. — Négy hetet töltünk itt, a belgyógyászaton — mond­ják —, s ez alatt az idő alatt szinte többet megtanu­lunk, mint az egyetemen. Persze van egy kis túlzás is a dologban, de tény: renge­teg olyan ismeretre teszünk szert, amit a tankönyvekből egyszerűen képtelenség elsa­játítani. Ismerőseinktől, ba­rátainktól tudjuk — és ne­künk is az a véleményünk —, hogy a klinikákon min­dig útban van a medikus, nem engedik a beteg köze­lébe. Itt, szerencsére, fordí­tott a helyzet: injekciózha­tunk, beteget vizsgálhatunk, természetesen felügyelet mellett. Aztán megbeszéljük az' orvosokkal, miben jár­tunk el helyesen, vagy miért volt téves a diagnózisunk. Egyébként nagyon sok segít­séget kapunk tőlük, és kol­légának tekintenek bennün­ket. A betegek pedig — no­ha tudják, hogy medikusok vagyunk — doktor úrnak doktornőnek szólítanak ben­nünket Hasonló tapasztalatokra számol be Lövey János, Anga Béla, Ferencz Csaba har­madéves- es Posa István másodéves orvostanhallgató is. őket a baleseti sebésze­ten kerestem föl, ahová két­hetes belgyógyászati gya­korlat után kerültek. Ketten közülük sebésznek készül­nek, minden rendelkezésük­re álló időt kihasználnak te­hát, hogy gyarapíthassák is­mereteiket. Ferencz Csaba például azért tudott csak késve bekapcsolódni a be­szélgetésbe, mert épp egy karműtétnél asszisztált. Uj szerzemények t)j tárgyakkal gazdagodott a Marcali Helytörténeti és Mun­kásmozgalmi Múzeum gyűjteménye: Somogyszentpálról múlt századbeli ágyterítő és viseletegyüttes, Táskáról a képen lát- haló asztal sarokpaddal, Kéthelyrol 1905-böi származó bet­lehem került a tulajdonába. — Szívesen vagyunk itt; szinte naponta van részünk kisebb-nagyobb sikerél­ményben — mondják. — A viziteken, a konzíliumokon, a szakrendelőben rengeteg új dolgot tanulunk. Ha vala­mi szokatlan eset adódik, szólunk egymásnak: »Gyere, nézd meg te is!« De nem­csak a szorosan vett gyógyá­szatból szerzünk hasznos is­mereteket, hanem a betegek­kel való bánásmódot is el­lessük. — A betegek hogyan fo­gadják a leendő doktoroka t ? — Előfordul, hogy valaki tiltakozik, amikor mi köze­ledünk hozzá az injekcióstű­vel. A többség azonban se­gít, és biztat bennünket. És ha sikerült fájdalom nélkül beadni, a követkéz» alka­lommal már egyenesen ne­künk szól. Egyik évfolyam- társunk pedig állásajánlatot is kapott egy idős betegétől. A néni azt mondta neki: ha elvégezte az egyetemet, fel­tétlenül az ő falujába men­jen el körzeti orvosnak . .. la. J. Utoljára 1973-ban adták ki a telefonkönyvet, és akkor sem volt belőle elég. Kere­settsége a legnépszerűbb bestsellerekével vetekedett. Tisztes családapák és becsü­letes családanyák orozták el suttyomban a közhivatalok­ból és a nyilvános telefon­fülkékből a közület példá­nyait. A vállalatoknál fény­másolt, gépelt vagy más módon sokszorosított füze­tekkel enyhítették éveken át az adat- és címtárínséget. Az új telefonkönyv ki- lencvenötezer példányban már a raktárakban van. A Dél-Dunántúl négy megyéjé­nek előfizetői — és a tele­fonkészülékekkel nem ren­delkezők is — július 25-től. péntektől vásárolhatják meg. — Milyen az új telefon­könyv? Mint dr. Bányai Sándor, a Pécsi Postaigaz­gatóság osztályvezetője el­mondta: súlyos. A terjedel­mes kötet egy kiló húsz de­kát nyom. Tekintélyes töme­gének megfelelően majdnem hatvanezer« címadatot tar­talmaz, majdnem hatszáz ol­dalon. Ara: 76 forint. A pos­tahivatalokban árulják majd; mind a négy rhegyében. Ilyen nagy példányszámú és nagy terjedelmű kiadvány szállítását és külön árusítá­sát a posta nem tudta meg­oldani: a magán előfizetők készpénzért, a közül etek a szokásos módon vehetik meg a telefonkönyvet. A dél -dunántúli telefon- könyv egyébként a vidéki rekorder! A budapesti ma­gánelőfizetői névjegyzék után ez az ország második legvaskosabb kötete. Telje sen s helyzete! tükrözi, Minden ér júniusában a világ számos kitűnő művé­szeti csoportjának ad otthont néhány napra Llangollen völgye. Az Eisteddfod mű­vészeti fesztivál a legrégibb, legnagyobb szabású walesi verseny, melyre a földkerek­ség minden tájáról várják a különböző nemzetek »bárd- jait«. Sajátos színt képvisel ez a rendezvény a világ kul­turális életében, hiszen nem­csak énekkarok vetélkednek az ősi településen, hanem néptáncegyüttesek, ének- és hangszeres szólisták, gyer­mekkarok is — csaknem húsz kategóriában. Az idén a Kulturális Mi­nisztérium javaslata alapján, az Okisz és a Somogy me­gyei Kiszöv támogatásával a kaposvári Vikár Béla Kórus képviselte a magyar »dalo­sokat«. Egy nehéz, de sike­res évad végén, énekkarunk sűrített próbákkal készült a nagy feladatra. Három kate­góriában indultunk (folklór, női és vegyeskar), így há­romféle műsort három kü­rraveä összeállítását. május­ban zártak le. Az új telefon- könyv szerkesztési elvei is megváltoztak. Az elején ter­mészetesen itt is megtalál­hatók a szokásos kezelési útmutatók, az általános tud­nivalók a postai díjszabá­sokról, és az ismertetők. Újdonság viszont, hogy az előfizetők meglelik a könyv­ben az ország összes telepü­lésének irányítószámát. (Ki­véve a nagyvárosok utca szerinti irányítószámjegyzé­két.) Benne vannak a postá­nak számok is. A távhívásba kapcsolt központok előfize­tőit kék színnel nyomtatták az új telefonkönyvbe. A könnyebb eligazodást szolgálja, hogy a távhívásba kapcsolt települések közüle- teit és magánelőfizetőit kü­lönválasztották a szerkesz­tők. így például a sok Szabó nevű előfizetők között ezen­túl nem szerepel majd a Szabó-ktsz. Több az utalás is a vállalatoknál, intézmé­nyeknél; így a névváltozá­sok, oss'evnnások, elköltözé­sek után is számos tám-^t pont marad a ki igazodásra. Az új lelefonkonyv kiadá­sa után már nem kell újabb hét évet várniuk a következére. Az előfizetők adatváltozásait mostantól mikrofilmes módszerrel tartják nyilván a budapesti tudakozó- és névsorszerkesz- tő-hivatalnál. Az új beren­dezésekkel rövid idő alatt könnyen át lehet vezetni a változásokat, s a nyomdai technika is sokat egyszerű­södött. ígv ezentúl három- évenként adja ki a posta a telei ohkönyve't. & y lönböző kórusösszetételben kellett megtanulni. Kellemes repülőút és fá­rasztó vonatozás után érkez­tünk a ruaboni pályaudvar­ra.’ Jókedvű csoportunk meg­lepetten vette tudomásul : nem várt bennünket fogadó bizottság. Az egyik újság így írt A falu népe összefogott a válság óráiban címmel:' »Sajnálatos félreértés követ­keztében a fesztivál vezetői azt hitték, hogy a kórus egy héttel ezelőtt lemondta sze­replését. Így teljes pánik tört ki, amikor kedden este mégis megérkeztek. Azonnal riasz­tották a Wrexhamhoz közel fekvő Bry nteg lakóit, akik né­hány órán belül a csoport minden tagját elszállásol­ták.« Rövidke alvás után már korán reggel elindultunk a fesztivál színhelyére, a folk­lórversenyre. A fáradtságot hirtelen fe­ledtette az elénk táruló he­gyek üdezöld fákkal borított vonulata, a völgyben fölállí­tott "sátorváros«, a magyar zászló megpillantása. Sokfé­le népviseletbe öltözött cso­portot láttunk; a sátrak kö­rül az utolsó hang- és moz­gáspróbájukat tartották. Zűrzavaros népünnepélyhez hasonlított a kép, de mindez harmóniává olvadt össze a sok ezer néző előtt. Gyorsan alkalmazkodtunk mi is a többiekhez, ' es egy fakkal övezett domboldalra szalad­tunk, hogy az össznépi har­móniából ne hiányozzon a mi népzenénk sem. Belépvén a százötven mé­ter hosszú sátorba, alaposan meglepődtünk. A fű illata, a tízezres közönség számára el­helyezett széksorok a feszti­vál idején csak éjszaka vol­tak üresek — a színpad ké­pe, ahol a falvak lakói által összehordott virágok művé­szi ízléssel elrendezett csok­rai olvadtak harmóniába, mindez egyszerre mellbevá- " góan váratlan volt a gyanút­lan vendégnek. Az ezernyi virágcsokor koszorúja méltó keretet adott a népek sok­féleségének. Ilyen környezetben kezdő­dött az egyhetes találkozó. S naponta 8—10 ezer ember egyformán tapsolt az afri­kai néger dalárdának, az uk­rán énekeseknek, s a többi 105 felnőtt- és 38 gyerekkó­rusnak. Folklóregyüttesünk Bárdos Lajos Csillagvirág című nép­dalfeldolgozásával lépett elő­ször dobogóra. A mű kivá­lasztásával a magyar népze-' ne hangulati árnyalatait akartuk megismertetni a kö­zönséggel. Az Ej, haj. gyöngy­virág ... Jíraisága és a jól ismert Dana-dana mű végen viharos taps hangzott föl a nézőtéren. Másnap a női karok ver­senyére került sor. Minden csoport kötelező műveket is adott elő, így reálisabb sor­rend alakult ki. Mi husza­dikként léptünk színpadra előtte végighallgattuk a ki tűnő produkciókat is — hangszórón. Igen nehéz négy»zó!amu Verdi-mü volt az előírt darab; olasz nyel­ven szólaltattuk meg. A hosszú s több részből álló művet bizony nehéz volt egységes egésszé formálni. Női karunk azonban — Zá­kányt Zsolt karnagy vezeté­sével — jó érzékkel oldotta meg a nehéz feladatot — A széles, nagy dallamí­vek, csúcspontok megformá­lása, a meggyőző tolmácso­lás döntötte el a sorrendet — mondta az értékelés során Roy Bohana, a zsűri tagja. A zsúfolásig megtelt néző­térről fölhangzó tapsból és a zsűri hosszas gondolkodási idejéből — melyet az egyes művek éneklése között tar­tott — kezdtük érezni, hogy munkánknak lesz eredménye. Az a légkör, amelyet az első két darabbal megteremtet­tünk, Kodály Ave Maria cí­mű remekművével teljese­dett ki igazán. Amikor meg­tudtuk, hogy második helye­zést értünk el az erős me­zőnyben, örömünkben fölug­ráltunk a helyünkről, a né­zőtérről pedig szaladtak gra­tulálni a pontszámokat jegy­ző hallgatók. (Mindössze két ponttal nyert előttünk az an­gol együttes.) A "tombolás« után büszkén énekeltük « magyar Himnuszt. A jól sikerült esti gálamű­sor és a második helyezés olyan elismerést váltott ki az emberekből, h’ogy a ve­gyeskar fölsorakozását a kö­vetkező napon már tapsvi­har fogadta. A bizalmat ha­marosan megháláltuk: a 18 versenytó kórus élére kerül­tünk. Körülöttünk az embe­rek messziről .mutogatták ujjúkkal a V jelet — a győ­zelem jelét — velünk együtt örülve. Nem feledkezhetünk meg a siker bűvöletében kar­nagyunk segítőtársairól sem, akik művészi munkájukkal jelentősen hozzájárultak a kórus eredményes szereplé­séhez: Kardos Kálmán zon­gorakísérőnkről és szólamve­zetőről, Balikóné Ittzés Irma és Kardos Kálmánné Nádas­át Katalin stólamvezetökröL A dicséretből, amelyet a zsűri írásban is közölt, csak néhány mondatot idézek: "A kötelező angol nyelvű Purcell-mű előadása ritmikai szempontból kiváló volt. A zene szilárdan és biztosan ömlött, magasztosan höm­pölygőit. A Lassus-münél a négy szólam helyes egyen­súlyban követte egymást, Bárdos—Ady Üj Vazul éne­ke című drámai kompozíció­jának meggyőző előadása magával ragadta a hangver­seny valamennyi hallgatóját: A karnagy nagy szakértelem­mel vezeti kórusát, engedi a zenét érvényesülni.« Az énekkari produkciókon és a barangolásodon kívül meg kell még említenünk a walesiek vendégszeretetét. Hagyományaikat gondosan ápolják, bízva a zene békét teremtő erejében. Kerekesne Pytel Anna SOMOGYI NÉPLAP Három évenként adják ki a A jövő hét végén árulják az új telefonkönyvet Mikrofilm tárolja az előfizetőket

Next

/
Oldalképek
Tartalom