Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

SOMOGYI TAJAK, EMBEREK

;íf {

Hajósnapló

kezdte a hajóséletet, s még két esztendeje van hátra a nyugdíjig. íróasztala fölött egy 1894-ben készült plakát függ, mely a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság Baross gőzösét ábrázolja. A kép muzeális érték. Kettő van belőle: a másik példányt a Közlekedési Múzeumban őrzik.

— Egy pókhálós sarokban találtam, világ- háborús golyó járta át — mondja.

A plakát láttán egy másik, régebbi részvénytársaság jut az eszembe. A Széchenyié És egy másik, régebbi hajó, mely a Kisfaludy nevet viselte, s nem tévesztendő össze egy későbbi Kisfaludyval, amely Pinczehelyi Károly szerint nem volt méltó az elsőhöz. Az igazi Kisfaludy — bár hírmondó sem maradt belőle —, sohasem

hagyja el a Balatont. Mindig a legöregebb hajósok találkoznak vele, s esti borozgatás közben mesélnek róla a fiataloknak. A Kisfaludy a Kezdet. Eötvös Károly híres balatoni könyvében így ír róla:

„Gőzhajó!

Az egész útlapon kévéi volt. Magyar- országon csak három volt, az is csak három év óta. De a Balatonon mégis volt.

Széchényi tervezte. O alkotott részvénytársaságot.”

Kossuth, aki az első Balatoni Gözhajózási Társaság alapszabályát kidolgozta, már 1842-ben ezt írja: „Szép ez a Balaton, szép mindenkoron... és mégis az embernek szive fáj, midőn e roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holttenger lehet... Volna csak másutt e tó, amarra nyugat felé, s virító városok köríte- nék, fürge gőzösük ünnepelnék az emberész diadalát."

Folytassuk Eötvös Károllyal:

„Széchenyi először is kikötőket épített a Balatojwn. Kevesebbet nem is épített tíznél. Elment mindenhova a gőzhajó. De csak úgy kezdetben. Mert csakhamar belátta, hogy a Balaton-parti ember azt ugyan nem használja ... Volt olyan kikötő, hogy sose szállt ember rajta se ki, se be. El kellett hagyni pusztulni; Füredet, Keszthelyt és Siófokot kivéve el is pusztult valamennyi."

— Bizony száz év is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Széchenyiék álma megvalósuljon — mondja Pinczehelyi Károly. — Nézzük a számokat. . . 1889-ben a 600 személyes Baross kerekes gőzösön és a 300—300 személyes Hel- kán, Kelénen összesen 8300 ember utazott. Ez azt jelenti, hogy egy-egy „ülésen” egész évben mindössze hét ember foglalt helyet.

Csábít az összehasonlítás lehetősége. Jelenleg 5790 ember szamára van hely a balatoni hajókon, s egyetlen úgynevezett csúcsforgalmi napon 49 ezer ember utazik. Azaz egy-egy „ülésen” naponta 8—9 ember váltja egymást. A fejlődés ütemét jól érzékeltetik a következő adatok: 1939-ben 254 ezer, 1951- ben 400 ezer, 1955-ben 751 981 (ebben a számban magam is benne vagyok), 1956-ban 1 millió, 1979-ben pedig 2 200 000 embert szállítottak a hajók. Ma a személyszállítókon lőszer, a kompon pedig 100—150-szer többen utaznak, mint 40 évvel ezelőtt.

— A számok mögött emberek vannak — mondja Pinczehelyi Károly. — Utasok, rengeteg hazai és külföldi nyaraló, s a hajósok: matrózok, gépészek, hajóvezetők, kormányosok, akiktől szinte évről évre többet kíván a szolgálat. Ma már azok közül, akik a felszabadulás előtt is hajóztak, csak Fejes Károly aktív, de néhány évvel ezelőtt még itt voltak

■ : I - '

a régiek is, akik gőzösön kezdték a pályát, s motorosról mentek nyugdíjba. Gazdag tapasztalataikat átadták a fiataloknak, s szinte az utolsó percig tanultak maguk is. Vitéz György például, az első főnököm és elődöm (forgalmi szolgálatvezető volt) 1927-től ugyanannál az íróasztalnál dolgozott haláláig, 1960 júniusáig. Munka közben teperte le a betegség, innét, a kikötőből szállították kórházba, a halálos ágyra. Gondolja meg: 1927-től 60-ig mennyi minden történt az országban, s ebben a kis kikötőben is. . . Vagy Amancsics Antal. ... Az első balatoni igazgató. Már betegeskedett, amikor kinevezték.. Az apja. a Baross gőzös kapitánya volt, Dalmáciából áttelepült tengerész. Antal géplakatosként kezdte, műszaki vezetőként folytatta, s igazgatóként fejezte be a pályáját. Sorolhatnám a neveket. Olyan hajósokét, mint Szabó János bácsi például, aló „nevelőnek” is elsőrangú volt. Itt vannak a negyvenévesek ... Kezdetben még ők is lapátolták a szenet, most meg gépészek, hajóvezetők. Megszigorodott az élet. Valamikor elég volt a hat elemi egy hajóvezetőnek. Most érettségi és állami vizsga szükségeltetik. S a legtöbb hajósnak két szakmája van. Fél ember az, aki csak egy dologhoz ért. A gépésze* hajóvezetőkké, a hajóvezetők gépészekké képezik magukat. Az igazgatóság 477 dolgozója közül jelenleg 77-en rendelkeznek érettségivel, 13-an egyetemi, főiskolai végzet V séggel, 154-en szakmunkás- bizonyitvány- nyal. Ma már a matróz is szakmunkás. Itt, Siófokon szerezhetik meg az oklevelet.

A 42 éves Vidak István a Helkán kezdett. Most a Siófok nevű katamarán vezetője és gépkezelője.

— Tóközpusztán születtem, édesapám papi birtokon volt cseléd — mondja. — 1941-ben «öltöztünk be Siófokra, 6 attól kezdve én minden nyáron a kikötőben ólálkodtam. Akkor nem volt óvoda vagy efféle ... Egy gatyában, mezté- láb egész nap a parton... A bátyám is hajós lett. Én két évig állami gazdaságban dolgoztam, de 1957-ben már a Helkán. A hajón aludtunk, mert Fonyódon volt az indulás. Elmentünk Badacsonyba, aztán Boglárra, Lellére, Siófokra. Itt másfél óra ebédszünet volt. Otthonról hozták a kaját. Vasárnaponként Fonyódra küldték utánunk az ebédet. Siófokon szenei tünk. Hatvan mázsát talicskáztunk be minden másnap. A kormányos lapátolt, a két matróz pedig betolta a szenet. Egy-egy talicska 180—200 kilót nyomott. Kenyeres Lajos volt a hajóvezetőm Tavasszal odajött az emberhez, s megkérdezte: akarsz-e nálam hajózni? Jó volt vele dolgozni. Tavasszal, ősszel uszályokat vontattunk: követ Keszthelyre. Katonaság után is matróz voltam. Aztán kormányosiskolára küldtek, itt tartották a tanfolyamot, a hajóskörben. öt évig kormányos voltam. 1969-ben tettem hajóvezető-vizsgát, s még abban az évben kineveztek. Alikor én voltam itt a legfiatalabb hajóvezető. A Sió motorosra szálltam, az egy 100 személyes hajó, két és fél évig volt a kezein alatt, utána átszálltam a Z—102-esre, ez meg egy teherszállító. Akkor már gépkezelő is voltam, felvállaltam mind a két beosztást, s két év múlva beszálltam az- új Z—251-esbe, ez 303 tonnányi szállítmányt vitt. Négy évig dolgoztam ezen a hajón, fehér követ szállítottunk a györöki tsz-ből Siófokra. Hárman voltunk a hajón. Külön kabin,

televízió, rádió ... Kényelmes szolgálat volt, vasárnap nem dolgoztunk. Ezért aztán szokatlan volt kezdetben a katamarán, a menetrend, az esti sétahajózás és felelősség... A Siófok 400 személyes. Nemegyszer előfordult, hogy Fonyód és Badacsony között egyetlen napon hatezer utast vittünk. Ennyi ember után marad szemét bőven. Lefekvés előtt lehet takarítani.

— A hajóvezető takarít?

— A hajóvezető-gépkezelő, a gépész-kor- mányős és a két matróz. Mind a* négyen. Senki sem végzi el helyettünk.

— Mennyit keres egy szezonban?---- ÖSS7' I

a kilenc havonta Lt- szombat, se vasárnap.

— Mit szól ehhez a család?

— Nőtlen vagyok. A szüleimnél lakom.

— Ahány kikötő, annyi kedves?

iVlvnyviyUg.

— Kicsi ah- hcrz a Balaton.

Kecskés Gyulának nincsenek lapátos, talicskás élményei. öt már korszerű gépházak várták. 1951-ben született Budapesten, s éppen tíz esztendeje őrzik a munkakönyvét a MA- HART-nál. Hajósgyerek, sőt hajósunoka Is Édesapja dunai kapitány, a nagyapja is az volt. Székesfehérváron járt technikumba, de a nyarakat diákkorában is hajón töltötte.

— Kisgyerekként sem tudtam más pályát elképzelni magamnak — mondja. — Apám megérkezéseire egy-egy hosszabb út után ma is jó érzés visszagondolni. Természetesen mesélt olyankor, s hozott is valami ajándékot mindig. Később vonzalmat éreztem az erdészpálya iránt is, mert nagyon szeretem a természetet, de végül a gépeszet fogott meg. Olyannyira, hogy amikor elvégeztem a technikumot, s idejöttem dolgozni, afféle gépházi hajósnak indultam, akit csak a műszerek, a szerkezetek vilaga érdekel. De az élet más, mint az iskola. Érdekesebb és izgalmasabb. Egyik nagy hajóról a másikra szálltam, s amikor 1975-ben gépészvizsgára jelentkeztem, igazán biztos voltam magamban. 1976- ban kineveztek. Mit gondol, hol kezdi a pályafutását egy frissen kinevezett gépész? Csakis a vízibuszon. Két esztendeig csináltam. Utána én lettem az úgynevezett tartalék gépész, másnéven a helyettesítő. Jó iskola volt. Egy szezont csináltam végig helyettesítőként, utána a Kisfaludy kompra kerültem. Itt tanultam ki a kormányosságot. A vizsgát már letettem, de majd jövőre, egyéves gyakorlat után adják ki a bizonyítványt.

— Nős?

— Hetvenhét óta. Van egy kétéves kislányom.

—A felesége nem bánja a hajóséletet?

— Tudta, kihez megy. Akárcsak anyám, aki

igazán sokszor volt egyedül. Soha sem zúgolódott emiatt, legalábbis én nem láttam haragosnak, türelmetlennek. Azt hiszem, apám megérkezéseit az ö szeretete tette igazan széppé, ünnepivé. Talán az én kislányom is így emlékszik majd felnőttkorában apja hazatéréseire __

Az első hajó kacsaúsztatónyi víztükrön im- bolygott. A második, Robinson Crusoe-é is a Csorba-gátőrháztól legföljebb a Fekete-metszésig „hánykolódott” a Rábcán, s valahol az öreg Hányban tört darabokra egy nevenincs szigetnél. Gyerekkoromban valaki a családban azt mondta, hogy olyan nagy hajók is vannak, mint egy város. Azóta láttam tengert, hármat is, de olyan nagy hajóval még nem találkoztam. Számomra a hajó ma sem nagyobb a Beloiannisznál, vagy a Siófok nevű katamaránnál, s a legkedvesebbeket Kelénnek és Helkának hívják. A Helka éppen három éve fejezte be hœszù, kalandos pályafutását. Az 1891-ben vízre bocsátott Kelén ma is jár. A Helka volt az első igazi hajé, amelyet közel lói megcsodálhattam. A Kelénen utaztam. S ez történt 1955 nyarán, másodikos középiskolás koromban, amikor Csatkai professzor jóvoltából egy hetet tölthettem a Balatonnál. Meghívólevél és 100 forint útiköltség érkezett szülőfalumba, s én boldogan hagytam abba a kazánpucolást a Rabca-parti szivattyútelepen, és elutaztam Keszthelyre.

Az Európa-hírű tudós, a Kossuth-dijas Csatkai Endre minden nyáron töltött néhány hetet a helikoni városban. Délelőttönként a múzeumban dolgozott, majd kibuszozott Hévízre egy kis gyógyfürdőzésre. Mint oly sok szellemi adó- ?■; .. „

mányt, neki köszönhetem életem első balatoni élményeit », többek között a Kelént és a Helikát. Mióta balatoni lakos vagyok — mint általában a balatoni lakosok — keveset utazom hajón.

De ha utazom, éppen úgy élvezem, mint legelőször. Akkor persze nem tudtam, hogy a Kelént már apám gyermekkorában se mondták volna fiatalnak. Szép volt, fehéren tündökölt, s a fedélzete, mint a patika. Eszembe sem jutott, hogy az életkora után érdeklődjem. Pedig — most tudom meg Pinczehelyi Károlytól, a MAHART Balatoni- Üzemigazgatóságának helyettes vezetőjétől — éppen egy évvel azelőtt kellett „megíenekel- ni” a Helkával együtt, s emiatt 1954 nyarán nem is járhatott megszokott útján. Azt sem tudtam, hogy ezeket a hajókat — s valamennyi balatoni hajót, kettő kivételével — felrobbantották a németek. Pinczehelyi Károly fényképeket mutat a felismerhetetlenné roncsolódott járművekről, amelyeket 1945-től 1951-ig hoztak rendbe. E fotók láttán a laikus is sejti, mennyi vesződséggel járhatott a tetszhalottak fel- támasztása.

— 1944. december 6-án még jegyet árultak Siófokon — jegyzi meg az igazgatóhelyettes. — Szél Károlynénak hívták a pénztárost, most Duna- patajon él. Az utolsó hajó Füredre indult. A szemtanúk szerint a siófoki kikötőbe«, akkor olyanféle jelenetek zajlottak le, mint amikor a fehérek a Krimböl menekültek ..,

Pinczehelyi Károly 51 óta dolgozik a siófoki kikötőben. Tiszti iskolát végzett, okleveles kapitány, egy időben a Punán is hajózott. Az üzemigazgatóság egyik legrégibb dolgozója, hiszen a felszabadulás előtti gárdából már csak egy ember. Fejes Károly szolgai, aiu 16 eves korában

... Zuhogó esőben indul a Szemes, fáradt fanyar-arcú őszi kikötőből. De mire a hajó- útról visszatérünk, süt a nap. és Szechenv* István áll a jegypénztár kisablakánál. Füredi'» készül a Beloiannisszal...

Szapuift Ami