Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

Megbecsülés a felelősségteljes munkáért Pedagógusnapi kitüntetések KÖNYVESPOLC Egy közép-európai Párizsban Pedagógusnapi ünnepséget tartottak tegnap Kaposváron, a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ­ban. Az ünnepségen megje­lent Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára. Dr. Ba­lassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, méltatva a ne­velői munka egyre növekvő szerepét Elismeréssel szólt azokról a pedagógusokról, akik élen járnak az iskolai munkában, az oktató-nevelő tevékenység fejlesztésében, és felelősséggel teljesítik az egy­re fokozódó követelményeket A legjofob somogyi pedagó­gusok közül néhányan — Ma­tas Tibor, a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet szakoktatója, Ambrus Fe­renc, a marcali Ladi János Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhe­lyettese, ár. Mogony Józsefné, a Siófoki L sz. Általános Is­kola tanára, Szalai Gézáné, a Boglárlellei Kertészeti Szak- középiskola és Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola ta­nára és Tóth Andorné kapos­vári óvodai felügyelő — pén­teken Kiváló pedagógus ki­tüntetést vettek át Budapes­ten, a központi ünnepségen. Itt Sugár Imre, a megyei ta-, nács elnöke nyújtotta át az elismerés jelképét A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Bárdossy Sándorné, a Csurgói I. sz. Általános Isko­la igazgatója. Kiváló mun­káért kitüntetésben részesül­tek: Antalics Tibor né kéthelyi nevelő, Barta Pálné és Bar- tos Jenöné siófoiki, Bán Sarol­ta barcsi, Berekgviçs István csurgói. Bősze Gaborné török- koppányi, Cserhalmi Sándor - né tata, Csorbic* Jánosné barcsi, Dinai Istvánné marca­li, Dunai Éva rnkei, Gazdag Ferencné kadarkúti, Gál Jó- zsefné kaposvári, Gárdái Andrásné barcsi, dr. Gelen­csér Sándorné kaposvári, Györfi Gézáné nagyatádi, Ha­lász Sándor tabi, Haris Mária kaposvári, Herold István bog- larlellei, Horváth Béla ne- mesvidi, Horváth Endre öreg­laki, Horváth Ferencné ka­pós vári, Horni t/i István nagy­atádi, Horváth Kálmánná boglárlellei, Horváth Károly- né igali, Horváth Lajos csur­gói, Horváth Zsuzsanna sió­foki, Józan Zsolt mernyei, Kiss Sándorné nagyszakácsi, Koletár Józsefné kaposvári, dr. Koltay Péter szólŐ6györö- ki, Kostyák József balaton- szárszói, Kristóf János so- mogyvári, Kudomrák Ferenc siófoki, Liszkai Istvánné mar­cali, Lucza Ferencné Somogy- sárdi, Markovics Ferencné kaposvári, Marton Tiborné marcali, Matuszka Józsefné kaposvári, Mákos Gyula ka­posvári, Mike Józsefné kapos­vári, Molnár Lászlóné csur­gói, Mráv Jánosné nagyatádi, Müller Béla mágocsi, Nagy Károly balatonföldvári, dr. Nagy Lajosné kaposvári, Né­meth Gézáné buzsáki, Németh László kaposvári, Novak La- 'josné kaposvári, dr. Papp Fe­rencné barcsi, Papp Jánosné kaposvári, Pálfi Sándorné ka­posvári, Pentailer István ba­latonföldvári, Petrovics Je- nőné ádándi, Péntek Ferenc­né somogy gesz ti, Rátkai Fe­renc kaposvári, Rédling Gé­záné kaposvári, Reöthy Fe­renc balatonszemesi. Rigó Fe­rencné nagyatádi, Sipöcz La­josné balatonkeresztúri, Sóto- nyi László csurgói, Surek Ja- rtosné tabi, Suskovics László­né somogyjádi, Szabó Béla marcali, Szabó Dénesné fonyó- di, Szabó Istvánné barcsi, Sza­bó Ivánná fonyódi, Szabó La­josné kaposvári, Szabó László­né csokonyavisantai, Szigeti Józsefné ságvári, Szigeti Ti- bőmé kaposvári, dr. Szőke Györgyné siófoki, Szöllösi Jó­zsefivé fonyódi, Tavaszi Lász­lóné őrtilosi, Tibol Lászlóné nagybajami, Újvári Miklósné göllei, dr. Várkonyi Imréné kaposvári pedagógus, illetve technikai dolgozó, valamint Auguszt Ilona, Pordány Hor­váth László és Pálos József, a megyei művelődésügyi osztály dolgozói és Balogh István, a megyei rendőr-főkapitányság alosztályvezetője. A megyei tamács-vb Pedagógiai díjat adományozott Bankó Béla barcsi vezető szakfelügyelő­nek, Maitz Jánosnak, a So- mogyvári Gyógypedr-" igiai Nevelő és Foglalkoztató In­tézet Igazgatójának és Varga Józsefné nagyatádi igazgató- helyettesnek. Miniszteri di­cséretet negyvennyolcán, pedagógus szolgálati emlékér­met harmincötén vehettek át. KlSZ-érdemérmet kapott Lö- czi Ferencné nagybajaim ne­velő. Tegnap a megyei KISZ-bi- zottságon rendezett ünnepsé­gen adták át az Üttörőveze- tői érdemérmet Baráth Lász­lóné böhönyei, Zalányi Zsolt- né kaposvári, Vízi Károlyné ^csurgói és Beke Zsuzsanna marcali pedagógusnak. Ugyancsak tegnap tartottak pedagógusnapi ünnepséget a Kaposvári Tanítóképző Főis­kolán. Kiváló munkáért ki­tüntetést kapott: Hajdú Tibor tanszékvezető főiskolai tanár, dr. Bóra Ferenc főiskolai ad­junktus, Visnyei Zoltánná, a főigazgatói hivatal vezetője és Boros Józsefné gyakorlóisko­lai tanár. Négyen miniszteri dicséretben részesültek. Az 1979—80. évi pedagógiai pályázat dijait is tegnap ad­ták át az SZMT székhazában. Huszonnégy pályamunka fe­lelt meg a feltételeknek. Első dijat nyert Mihályfalvi Lász­ló, a kaposvári Táncsics Mi­hály Gimnázium, második dí­jat David Tibor, a siófoki Perczel Mór Gimnázium, har­madik díjat Reöthy Ferenc, a Balatonszemesi Általános Is­kola tanára. Több dolgozatot munkajutalomban részesítet­tek. Sodró lendületű, feszesen szerkesztett, letehetetlen könyvet írt Tóth Judit. Kulcsregény? Nem az. Még­is az ö sorsa lüktet minden sorban. S énnél még jóval több. Nemzedéke, nemzetsé­ge, nemzete rejtett idegpá­lyákig nyúló története. Amit láthatatlanul . mindenhova magunkkal hurcolunk, ami nem tényszerűsíthető úgy, mint a Személyazonossági igazolványok bejegyzései, s mégis sokkal inkább meg­határozza jelenünket. E tar­tományok földerítése vérbeli írói feladat. S a könyv, a Kifutópálya 'még csak jobb lett attól, hogy igazi költő írta. A szeptember végi Párizs egyik hangulatos kisvendég­lőjében ültünk két éve, kö­rülöttünk ázott kabátos gép­kocsivezetők, harsány diá­kok, ráérő párizsiak kor­tyolgatták az elmaradhatat­lan Beaujolais-t, a híres francia vörös bort. A szom­szédban az Avenue Foch autófolyáma hömpölygött. A világváros egy csendes ne­gyedében élő költőnő éppen regénye kefelenyomatát in­dította útnak — haza. A Kortársban jelent meg 1978 novemberében, decemberé­ben. Nem tudtam letenni. Falva a sorokat újra és új­ra fülemben- csengtek be­szélgetésünk részletei. A francia fővárosban bolyong­va nyelvi nehézségeimet pa­naszoltam : nagy idegensé- gem a gyönyörű városban, hallucinációim, melyekkel minden harmadik járókelő beszédében magyar szót véltem hallani. Tóth Judit sokat tudott erről; a fölény, a kelletlen sajnálkozás teljességgel hiányzott szavaiból. Már Párizsban kezdtem sejteni, de könyvét olvasva itthon éltettem meg igazán, miért. Az egyén, szerinte, saját történelmének terméke, múltja által meghatározott lény. A múlt, a történelem azonban más a Szajna és megint más a Duna mentén. Kiváló pedagógus Kertész az iskolában A gyümölcsösben dolgozott kertész, Szalai Gézáné a bog- Larlellei szakmunkásképző- és szaközepiskoLa tanáraiként is a hivatásának él, de kertész abban az értelemben is, ahogy az itt tanulók szakmai képzését végzi. Pénteken a Parlamentben vette át a Ki­való pedagógus kitüntetést. Szalai Gézánéval munka­helyen beszélgettünk pályá­járól, s elmentünk az órára készülő pedagógus otthonába, ahol környezeten keresztül is megismerhettük őt. A családi ház és annak kertje hivatás-- szereteléről valott. Úgy épít­keztek, hogy az egyik szobá­ban helyet kapjon a gondo­san kialakított télikert. A dombra épült ház udva­ra a termeszét ember alkotta szépségeivel jutalmazza fára­dozását. A virágok, gyü­mölcsfák, dísznövények kö­zött a munka eredményeként a megformált kert is mintha ót ünnepelné, köszöntené most. A szirmait bontogató rózsák, a még zöldellő cse­resznyék, a napszínű arainy- esó lombjai... Teljesült a tizennyoloéves debreceni kislány vágya : pe­dagógus lett — egy kis ke­rülővel. A családi pedagógus­dinasztia folytatása, úgy lát­szott egy időben, hogy meg­szakad, nem vették föl a ta­nítóképzőbe. Akkoriban még énekből is volt felvételi, s ez nem sikerült. A budapes­ti kertészeti egyetemen szer­zett diplomat 1955-ben. ab­ban az időben, amikor a friss 'iplomás kertész még kive­rte ft Uz-szerveze»­bol is. A lengyeltóti gépállo­máson helyezkedett el elő­ször, majd tíz évig a bogiári állami gazdaságban brigád- vezető, illetve értékesítési előadó volt. — Ilyen beosztásokban ín hasznosíthatta tudását? — A gyümölcsös akkoriban vált termővé, s az értékesítés maga is kertészeti szakmai tudást követelő munka. Hasz­nos volt a gyakorlatban el­töltött minden év, enélkül ma nem állhatnék magabiztosan a katedrán sem itt az iskolá­ban. 1965-ben kérte áthelyezé­sét az egy éve már működő bogiári kertészeti szakmun­kás- és szakközépiskolába. Pedagógus lett, Gödöllőn szerzett műszaki tanari dip­lomat. — Már korában, az állami gazdaságban is szívesen fog­lalkoztam oktatással, a gaz­daságnak volt egy kihelyezett szakmunkásképző osztálya, ott tanítotam. Ma is tartjuk a kapcsolatot a gazdasággal, az ő szakmái továbbképzésü­kön részt, vesznek a mi pe­dagógusaink. Szalai Gézáné a boglárlellei kertészeti szakmunkás- és szakközépiskolában szakmai munkaközösség vezető. öt éve szakszervezeti titkár. Közéleti ember. A tanítási órán kívül is talál feladatot. — Nálunk az iskolában so­kan vágjunk ilyenek. Jó a közösség. A szakmai értéke­lések is bizonyítják, hogy lenni akaró pedagógusokból all a tantestület Az országos versenyeken a diákjaink mindig megállják a helyü­ket. Nemcsak nappa­li tagozaton tanít­ják a jövő szakem­bereit a boglarlel- lei iskolában, ha­nem levelező ok­tatást is szervez­tek. Szalai Gézáné ebből szintén kive­szi a részét. Gya­korlati képzést is vezet, a legkedve­sebb szakága a gyümölcstermesz­tés. — A kertészet általában az ér­deklődés közép­pontjába kerül, so­kan foglalkoznak vele az otthoni föl­dön is. — Nagy jövője van Magyarorszá­gon a kertészetnek. A jelen is szép eredményeket hozott, de még sok a tenni­való. — Mindig is így tudluk: nagy jövője van a kertészet - nek hazunkban. Még mindig csak jövője? . —N..*m panaszkodhatunk a mostani eredményeinkre sem de olyan szempontokat kel figyelembe vennünk, mint pél dául a gazdaságosság, haté konysag. Magyarország né hány éve hétszázezer tonna almai termelt, most egymil­lió tonnai, s ebből jelentős mennyiség jut exportig. A minőség javítása, az új fajták kikísérletezése további ered­mények elérését teszi lehe­tővé. A tanén szobában bogiári i/olölevet iszogatunk. Izében a közeli vidék zamatul érez­zük. Szalai Gézáné valamiko­ri szölóskertje a Kakas-he- ;yen, a Denesmajorban bő­én termi a gazdaságnak a isznot es a palackba zárt ;edűt. A szünet végét jelző sengő órára hívja a tanár- löt. A gyakorlatban szerzett -meieleiböl és tapasztalatai uól osztja szel értékes tudá­sát H órányi Barna ' i. " • - • irzzv.y .-.*•••••>• +****■■• .......P-- .......‘v •' S a másként megélt törté­nelmek, kultúrák egymással nem szembesithetők. A pá­rizsi ösztöndíjat kapott egyetemista, Franciska, a regény főalakja saját bőrén tapasztalja ezt. Ami itthón húsba-csontba vágó valóság volt (dzsentri apa és zsidó származású anya egymáshoz simuló, majd meredeken el­hajló életútja, a bigottan vallásos apai, s a nyílt szel­lemű humanista nagyszülők ellentéte, az ötvenes évek ^egyetemeinek megnyomorí­tott szellemisége — az egész középkelet-európai lét), ar­ról néhány száz kilométer­rel nyugatabbra már nincs is fogalmuk az ottaniaknak. Mit tehet egy érzékeny, fiatal lány, aki azt a vilá­got belülről, a dolgok lénye­ge felől szerelné megismer­ni, átélni? Akit aligha ké­pesek elkápráztatni a mű­emlékkatalógusok és a kör­mönfont tudományosság jel­mezébe öltöztetett egyetemi stúdiumok. Franciska fázik, emlékeivel gyötrődik, helyét keresi az irdatlan nagy vá­rosban. legyen bár az a hely még oly parányi is. ' Drámai töltőanyag, epi­kus formában. Az. ösztöndí­jas magyar lány és a regi, kedves ismerős, Bessodes doktor szerelme jelenti a re­gény epikus keretét. Fran­ciska a doktor segítségével találja meg önmagát. Nem­csak helyét a városban, s végleg a férfi oldalán, ha­nem e kapcsolat révén a belsejében kavargó érzelmi­gondolati zűrzavarból teljes egyéniséggé nemesedik. Nem kulcsregény ez. mondtuk korábban, hiszen a költővé-íróvá — alkotó emberré — válásnak csak egy fejezetét vázolja föl Tóth Judit, igaz. plasztiku­san, szuggesztív láttató erő­vel. A regény lapjai mégis televannak a legegyénibb, legszemélyesebb utalások­kal, a példaszerű írói tömö­rítések, típusalkotás mellett. Olyannyira, hogy a könyv lapjain néhány régi, jó is­merősre is rábukkanunk. Ilyen például Brómer pro­fesszor alakjában az írónő intellektuális fejlődésére döntő hatást gyakorló somo­gyi származású tudós, Gyer- gyai Albert. De nem célunk a jól megírt helyzetekben, kitűnően jellemzett mellék­figurákban erőltetett aktua­lizálást keresni. Legföljebb annyit, hogy a Kifutópálya az idei könyvhét egyik . leg­színvonalasabb, legegyénibb írói alkotása. Csupor Tibor SZOLGÁLAT A költő Fodor megteheti, hogy képzeletét sarkan- tyúzza, s időbeli és térben merészen paripázzon. Az esszéíró Fodor, a tanulmány­író, a kritikus, a fiatal tehet­ségeket. fölfedező már .nem. szárnyalhat ilyen kötetlenül: a jelenlét elkerülhetetlen. Janus nyomóban Ferrarában, Balatonszárszón József Attila halálának körülményeit ku­tatva a szemtanúnál, Zengő- várkonyban Fíilep Lajossal, találkozások Németh László­val, de említhetem a hang­versenytermek szorgalmas látogatóját is, a kiállításo­kat. a filmszínházakat — mind-mind helyhez és sze­mélyhez kötött élménye Fo­dornak. A vaskos kötet — mely­nek címe a költő szándékát tárja föl — megannyi tanul­mánya nem születhetett volna meg, ha nem lenne életeleme az utazás, a köz­vetlen tapasztalatok gyűjté­se, a barátság szövetsége, nv&leltségének gyarapítása. Es a friss élmények áradata nem kelt riadalmat Fodor­ban, gondosan el tudja őket tárolni — láttam, már gyer­mekkorától naplót vezet. Magában pedig kristályo­sul, csiszolódik, formálódik a gondolat, ahogy tapaszta­latai görgetik. József Attiláról írt számos tanulmánya — most csak a Futárpostában olvasottakra gondolok — így nyert vég­ső alakot, mondanivalót. Na­gyon sok személyes — és tegyük hozzá, somogyi — emlék villan föl a kötet lap­jain a szülőföld iránt érzett mély szeretete jeléül. Külö­nösen éles szemmel figyeli a változásokat, ebből is részt kér — hogyan? Fölfedez in­nen induló fiatal tehetsé­geket, elismer és elismerte! valódi értékeket, tájékoztat róluk. Így együtt a gyer­mek- és ifjú évek emléke, a meglett költő mélyre tekin­tő szemlélődése, figyelme ■r/.ékelteti igazán, hogy mi ö>ti össze ezeket' az íráso- -at. Az a szolgálat, mely az ■gyéni érdemen tül nemzet’ disznót is hoz. Fodor műhelyébe is bepil­lanthatunk ezeken az írásom koo keresztül. A költő, a műfordító műhelyébe, mely­nek ablakait szelesre tárja a világra, betekinteni is en­gedve az ő birodalmába, tviilyen gazdag világ ez: — A lakás távoli szögletében, Dávid fiam taiiulokuckója- ban van egy még furcsább módon jussolt tárgy: egy karikás ostor. Amikor Fülep Lajos gazdátlanná vált ott­honában utoljára jártam, bíztattak, válasszak, vigyek valami emléket. Az omlás előtti szorongástól süketen, vakon nem volt erőm bár­mit megmozdítani. Az os­tort Dávid fogadta el. So­káig nem hitte, hogy a fa­lon kunkorodva, tüggesz- kedve nekem is mond va­lamit. Aztán egyszer csak így szólt: »Rád les az ifjak hadsora ... egyke karikás , ostora ...-« E töredékes so­rokat József Attila vélt sé­relmében igazságtalanul Ily- lyésnek szánta. A múlt mu­tatkozó tényei s a pártfogó jövő jelei szerint ez a szen­tencia inkább Fűlep öröksé­gére, holtában is ostoros szellemi iöltámadasára il lik — írja a Tárgyaim című írásában Fodor András. A holt tárgyak, a száraz té­nyek is élnek itt — üzen nek, mert élnék. II. B SOMOGYI .NÉPLAP (5l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom