Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

„/gaz/ szellemi csatákat vívtunk* Áz ügyész Nemrég még a folyosó« szívtuk a cigarettát; vártuk, hogy folytatódjon a tárgya­lás. Beszélgettünk az ügyről, melyben ő a vádat képvisel­te. Figyelemmel kísérte, ho­gyan zajlik a nyomozás, az­tán a tárgyalóban azért emelt szót, hogy bűnhődjön a bűnös. Dr. Szabotin Ist­vánnal, a Somogy megyei Főügyészség csoportvezető ügyészével most a szépen berendezett irodában beszél­getünk a munkájáról. Igaz, ez másfajta tevékenység, a külső szemlélő számára ta­lán kevésbé izgalmas, de ugyanolyan felelősségteljes, minit a büntetőügy észé. Most ugyanis a polgári jogról van szó. A hajdani büntetőügyész azonban úgy tartja: amit most csinál, legalább any- nyina fontos, mint a másik volt. Érdekes, izgalmas te­rület ez is. Sőt, a polgári jog, az általános felügyelet bonyolultabb feladatok elé állítja az ügyészt — Persze, azért a bünte­tőügyektől nem tudtam el­szakadni — mosolyodik el. — Most is gyakran konzul­tálok munkatársaimmal. Ké­rik a véleményemet, és én szívesen kapcsolódok a mun­kájukba, természetesen most már csak »konzulensként«. Véleményem szerint egy ügyésznek minden terület­hez értenie kell. A főügyész­ségen eleve . nehezebb, »rá­zósabb« ügyek vannak, mint a városnál, tehát követel­mény. hogy nagyobb terüle­ten vizsgálódjon az ember és több dologban legyen jár­tas. Dr. Szabotin István hu­szonkét éve fejezte be az egyetemet, s Kaposvárra jött fogalmazónak. Azután a fiatalkorúak ügyésze lett, majd Csurgóra került veze­tő ügyésznek. — Amikor Csurgón meg­szűnt a járásbíróság — Nagyatáddal vonták össze —, akkor jöttem ismét Kapos­várra, büntetőügyésznek. 1978-ban neveztek ki erre a területre, ahol most dolgo­zom. Amit korábban csinál­tam, annak különösen itt lá­tom hasznát. Csurgón mint vezető ügyész bepillantást nyerhettem mindenfajta ügybe; nemcsak a büntető­pereket kisértem figyelem­mel, hanem az általános fel­ügyelettel, a törvényesség megóvásával kapcsolatos munkát is. Így olyan kész­ségre tebtem szert, ami itt elengedhetetlen. Sokan azt vallják: szakosodásra van szükség. Véleményem sze­rint, aki csak a büntetőjog­hoz ért, az a büntetőügyekeit sem tudja helyesen megítél­ni, hiszen nem lát bizonyos összefüggéseket. Olyan ösz- szefüggéseket, amelyeknek az ismerete nélkül csak részigazságokra bukkanha­tunk, nem közelíthetünk a teljes igazsághoz. Pedig ez az ügyész célja, ez munká­jának a lényege. Éppen azért szeretem az ügyészi munkát, mert annyira össze­tett. — Mi » közös a kétféle ügyészi munka között? — Az, hogy mindkét terü­leten vannak olyan nehéz ügyek, amikor latolgatni kell a ' különböző megoldásokat. A büntetőügyek közül is fő­képp azokat szerettem, ame­lyek lehetőséget adtak a töprengésre. Ilyen most is bőven akad. Itt egy-egy té­makört vizsgálunk különbö­ző helyeken, különböző vál­lalatoknál. A végén olyan képet kapunk, mely az egész megyére érvényes. Például, most vizsgáljuk az ipari szö­vetkezeteknél a munkavéde­lem helyzetét. A büntető- ügyész egy-egy hiányosság miatt bekövetkezett súlyos tragédia révén kerülhet kap­csolatba ezzel a kérdéssel egy adott vállalatnál. Én a megyei helyzetről kapok ké­pet, és az így szerzett ta­pasztalatokkal hozzájárulok ahhoz, hogy javuljon a hely­zet, ne következzen be sú­lyos baleset. Ilyenkor úgy érzem, nem egyetlen embe­ren, hanem sok becsületes dolgozón sikerült segítenem. A fegyelmi, kártérítési ügyeket is megvizsgáljuk, s ha kell, törvényességi óvást nyújtunk be. Megesett, hogy az egyik termelőszövetkeret agronómusát elmarasztalták, más munkakörbe helyezték alacsonyabb fizetéssel —, egyszóval súlyos büntetés* kapott, mert házasságot ígért valamelyik tsz-vezető lányá­nak, de a házasságból nem lett semmi. Természetesen ezt az ügyet megóvtuk. '— Ezen a munkaterületen mi jelent sikerélményt? — Vizsgálataink eredmé­nyét megküldjük a felügye­leti szerveknek, és ott egy- egy területet átfogó intézke­dések születnek. Számomra ez a siker. Például: minden alap nélkül vetették ki jó néhány emberre az üdülő­helyi díjátalányokat — ál- lapítottuk meg egy vizsgálat során. Átküldtük az anyagot az illetékes szervnek, és rög­tön megszüntették az áta­lányt. De az is előfordult, «ri ! Másfél 1 szobi Qsszkon Ért És akkor találkoztam Ákos­sal. Már akkor biztosra vet­tem, amikor a Ferencesek templomából kilépve megpil­lantottam. hogy a jó Isten küldte! Meghallgatta ott a templomban az imámat, és mire kiléptem az utcára, elémbe kormányozta Ákost. Ezért is nem tiltakoztam, amikor a szállodát ajánlta. Biztosan ez is benne volt a vigaszba, amit a fohászom meghallgatásaképp , a meny- nyei hatalmak küldtek. Szín­ia akarat nélkül, mintegy ré­vületben ültem be vele a taxiba, szálltam ki a hotel előtt, töltöttem ki a bejelen­tőmet és léptem be a liftbe. Férfit úgy nem szerettek még, ahogy én szerettem ak­kor Ákost. Nem és nem tud­tam — nem akartam — be­telni a gyönyörrel; azon az estén talán nem is éltem, csak álmodtam magam: azt álmodtam, hogy élek... És még ma sem tudom, honnét volt erőm ahhoz, hogy utána elbúcsúzzam Ákostól, és ha­zamenjek ... Én édes iste­nem, miket beszélek? Hon­nét volt erőm? Hát Kriszti?! Az ember mindig azt hiszi, a mélyponton van; hogy en­nél már nem lehet szörnyűbb a sorsa ... De a sors, ha még ütni akar, gúnyosan mosolyog s csak annyit kérdez: nem le­het? Hát idenézz! — Hiszen ezután jött csak igazán a poklok pokla: a közös ágyunk Bélával!... Túlságosan nagy örömet eddig se nyújtott nekem ez az ágy; de az Ákossal való találkozás után szűkölő féle­lemmel feküdtem bele min­den este: vajon megúszom-e Béla közeledését, vagy ma is átfordul hozzám, végigsimít hüllőhideg ujjával, melynek érintésére epidermiszem a nyakamtól a bokámig vad lúdbőrzéssel felel, egész ben­sőm pedig olyan heves tilta­kozással, amelyre már erőt­len kifejezés az undor — egyetlen szó van rá: az irtó­zás. Micsoda erő kellett hoz- ’á, mekkora önuralom, hogy z a szerencsétlen ne vegyen u-e semmit, hiszen nem >lt ő oka semminek, és mél- illan dolog lett volna, ha éreztetem vele, mennyire ura hegy így ■’*ssgSs*eá halynsodoarta* követett Ar a munka, amelyet most vég­zek, úgy érzem, közéleti te­vékenység, hisz» a törvé­nyességre, a tisztaságra ügyelünk. Az általános fel­ügyelet egyébként 250 szerv­re terjed ki. — A büntetőügyeknek me­lyik a legérdekesebb része? — A nyomozásfelügyeletet évekig láttam el. Ez a leg­izgalmasabb rész. Megkeres­ni a motívumot, bebizonyí­tani a bűnösséget. A tárgya­láson már csupán azit kellett figyelnem, hogy a vádlott nem változtat-e korábbi val­lomásán. — Melyik veit a legemlé kezecesebb ügye? — Sok emlékezetes ügyem volt. Talán azt említhetném első helyen, amelyik Szabó László: 13 ügyész emlékezik című könyvében szerepel. Érdekes és nehéz ügy volt. Két óra hosszat tartott a perbeszédem, és hatalmas szellemi csatát vívtam a vé­dőiekéi. Derűlátó, tevékeny ember portréja bontakozott ki előt­tem, olyan emberé, aki szívvel-lélekkel végzi a munkáját. És a munka iz­galma mellett az is fontos szempont, hogy emberek százain segíthet. Dán Tibor Versenytárgyalás és licencvásárlás Műszaki fejlesztés a VBKM-ben Ötmillió-kétszázezer forin­tot költött közvetlenül a „gyárkapun belüli” műszaki fejlesztésre tavaly a VBKM Kaposvári Villamossági Gyá­ra. A nagyvállalat központi fejlesztési intézete és a kuta­tóintézetek számára adott megbízások értéke is majd­nem hasonló értékű. A közeli jövő műszaki fejlesztési le­hetőségeiről, a folyamatban levő gyártmányfejlesztések­ről kérdeztem Horváth Atti­lát, a kaposvári gyári igazga­tóját. — A műszaki fejlesztés a nagyvállalatnál és a gyárban is több szálon fut. A Villa­mos Berendezés és Készülék Művek központi fejlesztési intézete a saját kutatási té­mákon kívül az egyes válla­latok profiljának megfelelő kutatással is foglalkozik. Az intézet számunkra az utóbbi időben liét területen végzett fontos munkát: a síncsator­narendszer és a házgyári la­Trópusi állatok kiállítása Trópusi állatokkal Ismerkedhet Pécs lakossága. A Csehszlo­vákiából érkezett „Slov koccrt Bratislava” nevű állal kiállítás első állomása Pécs. A húsz trópusi állatból álló gyűjteményt Magyarország több városába is elviszik. Képünkön az Ázsiai szalagos varánusz. testemnek és lelkemnek az a másik ... Három hónapig bírtam ezt a pokoli megpróbáltatást. Jó arcot vágtam otthon a vacso­ránál, jó arcot, amikor anyó­som odadugta arcomhoz a kislányomat, frissen fürdetve, illatosán, lefekvéshez ellátva, a búcsúpuszira, jó arcot, ami­kor Béla, a tévé előtti alat­tomos sötétben a kezem si­mogatta, mert felhangolódott valami szerelmes marhasá­gon, s készült az ágybéli folytatásra... Jó arcot, jó arcot... De meddig bírja ezt az ember? Hisz nincsen olyan pohár, amely egyszer be nem telik! Az enyém a lányom két­éves születésnapján telt be. A nagymama zsúrt rendezett a kisunokának, anélkül, hogy a dolgot előtte velem megbe­szélte volna. Én úgy tervez­tem, hogy ezen a napon ki­megyünk anyámhoz, hisz oly kevés öröm jutott neki az imádott kisunokából. A láto­gatást délelőtt beszéltük meg, utána mindjárt felhívtam Bélát az intézetben, hogy tankoljon, ha netán nincs elég benzinje, mert délután megyünk Vecsésre. Nos, félöt felé betoppanok otthon, hogy kapom a gyere­ket, öltöztetem s megyünk — ám iszonyú zsivaj fogad: egy fészekaljnyi csöppség ül az. öregek ebédlőasztala körül, s kanalazza üvöltve a habos- kakaót... A mami a környék minden hasonló korú gyere­két odacsőditette, s az ünnep­ség csak most kezdődött, alig negyedórája. Hét-félnyolc előtt nem is lesz vége; mire anyámhoz kijutnánk, lenne talán fél kilenc is — s akkor Kriszti helye már régen az ágyban ! „Miért nem szólt erről ne­kem anyuka?” — kérdeztem csöndesen. „Meglepetést akartam ...” — mondta zavart mosollyal. „Hát az sikerült! — fakad­tam ki. — Az anyám most egész délután hiába vár! És halálra rémül, mert azt hiszi, valami bajunk történt! És még értesíteni sem tudom! Hogy lehet ilyesmit csinálni, előzetes megbeszélés nélkül?” Anyósom rám nézett, már neki is düh lövellt a tekinte­téből. „Hogy lehet? Ahogy etetni, fürdetni, gondozni, öltöztetni! Ahogy mosni rá! Ahogy a gondját viselni, Juditkám! tőled kértem volna enge­délyt? — Nevetett. — Mikor a gyereket én nevelem!?” Szótlanul átmentem hoz­zánk, bedobtam egy hálóin­get meg egy váltás fehérne­műt a strandtáskámba. „Mit csinálsz?” — kérdezte Béla meglepetten. „Kimegyek anyámhoz, hogy ne idegeskedjék egész délu­tán. Szegény apa halála óta a szíve nem nagyon bírja az izgalmakat...” „És minek a cucc?" „Ha későig találnék marad­ni, ott alszom nála. Azt sem tudom, milyen onnét este a közlekedés ..." (Folytattuk.) kóépületek elektromos elosz­tó berendezéseinek kialakítá­sánál működtek közre. Ez utóbbi szorosan kapcsolódik a házgyári programhoz. A berendezéseket a győri ház­gyárral közösen nyúzópróbá­nak vetjük alá; szakembe­reink persze az ilyen fejlesz­tésekben is részt vesznek. A másik járható út az, hogy a központ által „leosztott” mű­szaki fejlesztési alapból fe­dezzük a külső fejlesztési in­tézetnek adott megbízást. Ér­demes megemlíteni : ilyen megbízást adtunk a Villa­mosipari Kutatóintézetnek, mivel teljessé szerettük vol­na tenni a nagyfeszültségű biztosítópatron választékát. A két hiányzó típus kifejlesz­tése ugyanis jócskán növel­heti exportunkat. A Villa­mosipari Kutatóintézetben a legjobb hazai szakértők fog­lalkoztak ezzel az idő- és költségigényes fejlesztési fo­lyamattal. — A kísérletekhez, méré­sekhez nemcsak különleges szaktudás, hanem különleges műszerek, berendezések is kellenek... — Természetesen. A Ma­gyar Tudományos Akadémia számítógépe most értékel számunkra egy rendkívül ér­dekes kísérletsorozatot. A szakaszolók terheléspróbáiról van szó! E kísérletek során mesterségesen idéztek elő nagy zárlatokat, s a zárlati pontokról gyorsított filmmel felvételeket készítettek. A filmek kockánkénti értékelé­sekor pontról pontra figye­lemmel kísérhetők a pillanat töredéke alatt lezajló jelen­ségek. E kísérlet bonyolultsá­gára jéllemző, hogy több ezer adatot kapnak; számítógépbe táplálják és értékelik őket. Az így nyert információk se­gítséget nyújtanak az egyes alkatrészek tervezéséhez. A korábban alkalmazott mate­matikai képletek nagyobb bi­zonytalansággal járnak, mint ez a módszer. — Milyen a gyár saját mű­szaki fejlesztési lehetősége? — Műszaki .osztályunk elő­re meghatározott fejlesztési program alapján dolgozik. Vegyünk egy példát! Az or­szágban egyedül mi állítunk elő D-rendszerű biztosítéko­kat: az idén negyvenmillió darabot. Ennek a fele export­ra megy. Kiforrottsága elle­nére tovább kell fejleszteni, a piaci igények miatt. Két irányban kellett elindulnunk. Két évig tartó munka után, saját erőből kialakítottuk a nagy zárlati árammegszakító­képességű betétet. Az olvadó­szálak bemérését, a kísérlete­ket apparátusunk egészen jól elvégezte. A másik fejlesztési irányra az export miatt volt szükség. A következő évben az NSZK-ban a VDE—0636 szabványnak megfelelő biz­tosítékokat lehet csak forga­lomba hozni. A megoldás: li­cencvásárlás. Egyik régi üz­letfelünknek számító holland cég az eladó. A licencvásár­lás egyben az exportpiac bő­vítési lehetőséget is jelenti. A hollandok az új olvadószál­sorozatot ezüst nélkül állít­ják elő. Így csökkenthető az ezüstfelhasználás, és a költ­ségek is. A licenc mintegy hárommillió forintba kerül, a vásárláshoz exportbővítő gyorshitelt szeretnénk föl­venni. — A fejleszés és a piac igényei között az informá­cióáramlásnak gyorsnak és megbízhatónak kell lennie... — A műszaki1 fejlesztési főosztály egyik osztálya vál­lalkozásjelleggel foglalkozik a kis- és középfeszültségű, tokozott berendezésekkel. Ez rugalmas, gyors apparátus : itt a fejlesztéstől a piaccal való kapcsolattartásig min­den együtt van. Sok ver­senyajánlatot is kidolgoztak. Áz ajánlatoknak az; elkészí­tése pedig ez esetben fölér egy komplex fejlesztési fel­adattal. Hatásos munkájuk­nak köszönhető, hogy több versenytárgyaláson is nye­rési esélyünk van. Valószínű­leg e hónap végén utazunk Abu-Dhabiba szerződést köt­ni. Csak néhány napja van erről tudomásunk. Az appa­rátus rugalmasságára jel­lemző, hogy másfél hét alatt elkészítik a mintadarabot, az áramelosztót, ami az ál­talunk fölkínált összes tech­nikai lehetőséget bemutatja^ Az irányítástechnikai osz­tály eddig a szerszámgép- ipar és a felvonógyártás számára készített vezérlőbe­rendezéseket. Újabban az élelemiszeripart és a mező- gazdasági gépgyártást » * lehetséges vevők közé sorol­ják. Az utóbbi néhány év­ben jó pár vezérlőberende­zést szállítottak ilyen föl­használ ási területre is. A kiragadott műszaki fej­lesztési irányok és példák kapcsán azonban csak né­hány kérdésről volt szó. A gyár- és gyártásfejlesztés hatalmas terület, egészen más forrásokból és má» szervezetekkel dolgozik. A* idén negyven konkrét gyárt­mányfejlesztési és egy ku­tatási téma fut a gyárban. A mai körülmények között a súlypontoknak megfelelően kell , válogatni a fejlesztési témák között. Ennek kö­szönhető, hogy sok évi át­lagot figyelembe véve a vil­lamossági gyár értékesítési árbevételének egyötödét a gyártás első két évében le­vő termékek adják. A va­donatúj termékek aránya pedig tíz százalék körül van. Gondot okozott viszont, hogy nincs elég műszaki szakemberük, s emiatt több a lehetőség, mint amennyit ki tudnak használni. Cs. t, KGM GYÁR KERES FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰ SZAKEMBERT, gazdasági vezetői (főkönyvelő) beosztásba Jelentkezni lehet a FMV 3. sz. gyár, Kaposvár, Mező Imre u. 22., személyzeti osztályon. (038782) A PAMUTFONÓ-IPARI VÄLLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA fölvesz 3 női dolgozót takarítói munkakörbe és 5 férfi segédmunkást. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán munkanapokon 8-tól 16.30 óráig. (43117

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom