Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

II nemzetközi hírnév kötelez Beszélgetés Lesték Pállal, a Cooptourist vezérigazgatójával A népszínház felé Az évad visszhangja Bár a világ még nem a tu­rista nemzetek között tartja számon Magyarországot, azért minden túlzás nélkül állíthatjuk: az elmúlt 10— 15 évben megnőtt a lakos­ság utazási kedve, s a fél ország népessége ország—vi­lágjárással tölti szabadságát. Egyre többen vesznek részt szervezett egyéni vagy tár­sasutazásokon, személygép­kocsi-túrákon, igénybe véve az utazási irodák szolgálta­tásait. A növekvő idegenfor­galom lebonyolításából nagy részt vállal, a Cooptourist, mely 10 éves fennállá­sa alatt gyorsan fejlődött, s ma már 1,1 milliárd forintot forgalmaz éves viszonylat­ban. A magyar szövetkezetek utazási irodájának hálózatá­ban jelénleg 40 iroda, érté­kesítőhely működik — Bu­dapesten, a Balaton északi, déli partján és'minden me­gyeszékhelyen. Most a «csendes jubileum« < alkal­mából Lesták Pál, a Coop­tourist vezérigazgatója nyi­latkozott munkatársunknak arról, hogy az utazási iroda fennállása óta milyen szere­pet tölt be, a kül- és belföl­di turizmus szervezésében, lebonyolításában. — 1969-ben jött létre a Cooptourist, a magyar szö­vetkezetek utazási irodája, a fogyasztási szövetkezetek, a mezőgazdasági es kisipari termelőszövetkezetek orszá­gos szövetségeinek közremű­ködésével és támogatásával. A cél mindenekelőtt az volt, hogy a magyar és a külföldi szövetkezetekkel, azok kü­lönböző szervezeteivel együttműködve kielégítsük a területünkön jelentkező ide­genforgalmi igényeket. Ezzel összhangban határoztuk meg a Cooptourist üzletpolitiká­ját: « külföldi, elsősorban a szocialista országok és Ma­gyarország szövetkezetei közötti kapdSóIk'tök szélesité-0'' sót, az együttműködés fej­lesztését a * szövetkezeti möz- galomban, »-"'szakmai terüle­teken. Munkásmozgalmi és társadalmi 'ünnepeken, év­fordulókon, a szövetkezeti mozgalom hazai és nemzet­közi rendezvényeire baráti találkozókat szerveztünk, melyekre rendszeresen eljöt­tek a különböző nemzetiségű szövetkezeti dolgozók. Már az első évektől — elsősorban belföldön és a szocialista or­szágokban — lehetőséget te­remtettünk a szövetkezeti dolgozók és családtagjaik üdültetésére. Egyre gazdago­dó programokat, szakmai utazásokat, tapasztalatcse­réket kínáltunk' az érdeklő­dőknek, akik, ezeken az uta­kon korszerű termelési mód­szereket, fejlett technológiá­kat ismerhettek meg, s itt­hon hasznosíthatták. Nem feledkezhetünk meg a kul­turális kapcsolatok ápolásá­ról sem, a népi hagyomá­nyok, a népművészeti érté­kek bemutatása ma is ran­gos' helyet kapnak program­jainkban. Az utazási iroda szolgálta­tása jelenleg már olyan sok­rétű, hogy a teljes felsoro­lást csak megkísérelni lehet: idegenforgalmi, bel- és kül­földi utazásszervezési felada­tain kívül foglalkozik útle­vél- és vízumbeszerzéssel, valutavétellel és eladással, és menetjegyirodai funk­ciót is betölt. Különböző szolgáltatásokat közvetít, a fizetővendég-ellátáson kí­vül szálloda- és vendéglátó­ipari tevékenységet is foly­tat, közlekedési eszközök bérbeadását közvetíti, van üdülőszolgálata, belföldi tú­rákat szervez, sőt országos rendezvények szervezésére is vállalkozik... Mi van meg? Folytatnám talán azzal hogy az utóbbi években a Cooptourist létrehozta saját autóbuszparkját, melynek hasznosítása mellett üzem- fenntartását is ellátja. Gya­rapodásunk kellemes szín­foltja az ország szép hegyvi­déki üdülőhelyén, Mátraíüre- den felépült 250 ágyas Avar szálló, ez közös tulajdonunk a helyi fogyasztási szövet­kezettel. Még az idén tető alá kerül Budapesten, a Szabadság-hegyen épülő 200 ágyas Rege szálló. A fedett medencével, klubbal, ven­déglátó egységekkel kiegé­szülő középkategóriájú szál­loda az egy-két hetes üdü­lésre, vagy csak párnapos tóvárosi látogatásra érkezők legkényesebb , ízlését is kielégíti majd. — Átlapozva a Cooptourist idei programajánlatát, meg­állapítható, hogy a pâlasztéle évről évre bővül... — Igen, mintegy 300 úti­programunk lesz az év vé­géig, 25 országba juthatnak el a Cooptouristtal utazni, pihenni vágyók. A moszk­vai olimpia ideje alatt csak­nem 30 utat szervezünk a Szovjetunióba, természete­sen Moszkván kívül más vá­rosokkal is összekapcsolt a program. Nagy az érdeklődés többek között Ausztriába, Dániába, Franciaországba, Bulgáriába, Svájcba és Gö­rögországba szervezett szak­mai útjaink iránt, melyeken az állattenyésztés, a tejgaz­daság, a zöldség- és gyü­mölcstermesztés, a borászat tanulmányozása szerepel a programban. Utakat szerve­zünk különböző nemzetközi vásárokra, kiállításokra, és júliusban ott leszünk a nem­zetközi szövetkezeti napokon, vendéglátóink: Prága, Po­zsony, Kassa, Besztercebá­nya, Krakkó, Varsó, Kolozs­vár. Tartalmasak az európai nagyvárosok megtekintésé­re szervezett 3—7 napos út­jaink is, melyek közül ki­emelkedők a szovjet utak. Vannak NDK—NSZK, ju­goszláv—román, bolgár—gö­rög, cseh—os-ztrák kombinált útjaink, továbbá több orszá­got érintő európai kőrútja­inkban is széles a válasz­ték. ’ — Kedvezményes útjaik? — Többfélék. Például a gyermekeknek kor szerinti kedvezményt adunk, továbbá tagszövetkezeteink csoporto­san utazó tagjai 8 százalé­kos kedvezményben részesül­nek, a szövetkezeti nyugdí­jasoknak pedig a belföldi és a szocialista országokba irá­nyuló utakon 10 százalékkal csökkentjük a részvételi dí­jat. — Várhatóan az idén, fő­leg a nyáron és ősszel nö­vekszik majd a belföldi tu­rizmus... — Erre is felkészült a Cooptourist, az egyéni uta­zók, vagy a szövetkezetek, vállalatok, intézmények cso­portjai bekapcsolódhatnak az »Ezerszínű Magyarország« nemzeti értékei nyomában szervezett autóbuszos ország­járó túráinkba. Ezek közül kiemelkedő a 6 napos kör­utazás, melyen megismerhe­tő egész Kelet-Magyarország, az Alföldtől a szatmár—be­regi tájakon át az Északi- Középhegységig. A »Gond­űző hét a Bükkben« egyhe­tes üdülés iránt szintén nagy az érdeklődés. — ön a Cooptourist meg­alakulása óta vezeti az uta­zási irodát, melynek a »böl­csőtől a felnőtté válásig« nyomon kísérhető fejlődésé­ben nen%‘ kis, részt vállalt. Rövid tíz év alatt a Coop­tourist külföldön is jó hír­nevet szerzett, s ez. a jó szakembergárdának, a jó csapatmunkának is köszön­hető. — Az érdem valamennyi dolgozónké, együttes munká­val alakítottuk ki kapcsola­tainkat több nemzetközi szervezettel, így például tag­ja vagyunk az IFPTO-nak, az . International Grüner Ringnék, az ICA szövetke­zeti turizmus munkacsoport­jának is. Európa szinte minden országában és szá­mos tengerentúli országban több száz utazási irodával állunk üzleti kapcsolatban. Ezeket a kapcsolatokat sze­retnénk a jövőben tovább erősíteni, bővíteni, hogy a Cooptourist még jobban megfeleljen az utazók igé­nyeinek. Horváth Anita Á helyben járók „szárnya" A megye színjátszómozgal­mának a fejlődését gátló okokról éppen a beavatott, a szakember — s nem egy kisgyerek, mint a mesében — mondta ki : A király mez­telen.!.. Elemző írást közöl a Somogy megyei Művelődési Központ ez évi második há­lózati tájékoztató kiadványa az amatőr színjátszók ■ Siófo­kon megtartott, Himnusz a békéről néven már hagyo­mányossá vált találkozójáról Máté Lajos tollából. A szak­mai . gondok elsősorban azok­ra tartoznak, akik a moz­galmon »belül« vannak; ám az iras általánosítható 'mon­danivalója. úgy érzem, nem­csak a színjátszókat érinti. A megye jó néhány színját­szó rendezője évek óta nem képes eredményt elérni, helyben jár. Időközben pe­dig — az amatőrmozgalom jelentőségének fokozódásá­val — jó pár együttes or­szágos elismeréssel szerepel, illetve dóig! óik. A színjátszó csoportok között tehal to­vább nőtt a minőségi kü­lönbség. Az irodalmi színpadok mintegy másfél évtizedes di­vatja elhalványult, a színpad — színpad lett. s ez egyben kihivás, hogy játszani kell. Játszani, drámát, mesét vagy barmit. — A megyéből jelentkező rendezők legnagyobb hibája, hogy híjával vannak a drá­maelemzés képességének — olvasom Máté Lajos meg­jegyzését. Tehát arról van szó, hogy a sikertelenség mögött a tudás hiányát kell keresni. Miért nem tanul­nak a színjátszó rendezők — ha mar rendezők... — ren­dezni? Nem azért, mert nincs rá lehetőségük. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy már mindent tudnak. A helyben ’áróknak ez ad »szárnyat«, úgy vélik — repülnek, pe­dig bénán, mozdulatlanul mérik saját »rekordjaikat«... A megyei művelődési köz­pont nem hagyta kommentár nélkül Mate Lajos elemzé­sét. Rámutatott arra, hogy milyen lehetőségek vannak a tanulásra, a fejlődésre. Eb­ben az évben C kategóriájú színjátszó rendezői tanfolya­mot szerveztek. A foglalko­zásokat kéthetente tartják. A megyéből harmincegyen jelentkeztek ugyan, de csak hat hallgató jár el rendsze­resen a tanfolyam előadá­saira. Hadd idézzem a megyei művelődési központ munka­társának a megállapítását: — Úgy érezzük, a lehetőséget mindenki számara megad­tuk, s nem mi vagyunk te­lelések azért, hogy a »reiv dczők« többségé arra sem hajlandó, hogy az alapvető rendezési ismereteket elsajá­títsa. Az ismeretek hiánya pedig évről évre olyan pro­dukciókat eredményez, ame­lyek még a nézhetőség szint­jét sem érik el. Vajon elég-£. ha csak idé­zőjelbe tesszük a hamisat, hogy nem igazi? Azt hi­szem, van enne] hatasog^bb E sorok írójának nem szí­nésznő a lelesége. Elfogadás­ra beadott drámája nem volt, nincs, nem is lesz a színház dramaturgiáján! Következés­képpen mindig személyes ér­dek nélkül igyekezett véle­ményt formálni a Gsiky Ger­gely Színház munkájáról az évek során: főként dicsérte, esetenként bírálta azt. Egyet­len mércét ismert, s ez azonos a kultúrpolitika hosszú távú céljaival: a színház populáris műfaj, a közönség széles réte­geit kell megnyernie úgy, hogy a lehető legmagasabb színvonalú előadásokat bizto­sítsa. Ennek egyik feltétele a helyes műsorpolitika, a másik a tehetséges társulat. Egy évvel ezelőtt volt okunk zsörtölődni. A közön­ség az évad harmadik negye­dében kezdett elmaradozni a színházból. Volt olyan pro­dukció, mely előadásonként mindössze száz nézőt vonzott. (A számot — mely nem tar­talmazza az előadások közben távozottak létszámát — egy oldala is van ennek a kérdés­nek: két év múlva a tervek szerint Zalában színház nyí­lik, ez azt jelenti, hogy a Csi- ky Gergely nevét viselő tár­sulatnak itthon kell erősítenie közönségbázisát. Ez a tény is motiválta azt a véleményün­ket, hogy a vékony nézői ré­teg igényeit kielégítő, kísérle­ti jellegű — mert a hazai színjátszásban nincsenek erős gyökerei az avantgarde-nak — produkciókat stúdióban volna szerencsésebb játszani. Nem foglalkoztunk a helyi viszonyokat figyelmen kívül hagyó írásos és szóbeli táma­dásokkal: akkor már ismer­tük a színház 1979 80-as prog­ramját, mely azt tükrözte, hogy a társulat vezetői fonto­lóra vették érveinket is, s a „kísérleti” év után megtalál­ták a helyes arányt. Ehhez most már nyugodt lélekkel hozzátehetjük: úttöröjellegét is megtartotta a szinház, újabb közönségrétegeket nyerve meg nézőnek. Ismét tartott bemutatót a stúdió­Kun Vilmos •tavalyi megyei tanácsi vb-.- ülésen a legilletékesebbtől hallottuk.) A színésznek sem lehetett a legkellemesebb üres széksorok, előtt, játszania. Mjntha az a szemlélet kezdett volna teret nyerni, melyet a színház egyik vezető szakem­bere így öntött szavakba rá­dióban, folyóiratban: „Ahhoz, hogy új emberek jöjjenek be. a színházakba, a régieknek kell menniük!” Hangzatos, szállóigeszerű közhely. Erős hatása lehet, ezt bizonyította a megyei folyóirat évad végi összegezése is. Hogy mennyire nincs köze ahhoz, amit gyűjtőfogalom­mal szocialista kultúrának ne­vezünk, arról most ne essék szó. Mi azt valljuk — és val- lottuk —, hogy a színháznak, filmnek, zenének minden né­zőre, hallgatóra szüksége van, régire és újra egyaránt! Ha a kaposvári színházról beszé­lünk, akkor erősen praktikus módszer is. Az, aki alkalmat­lan a színjátszó rendezésre, miért élhet vissza., a rábízott csoport és falu bizalmával, az anyagiakkal? Volt idő­szak, amikor a kisebb telje­sítménynek is örültünk, hi­szen a mozgalom születőben volt. Válságos szakasza is mindig volt az amatőrmoz­galomnak, de az élen járó együttesek biztató jelét ad­tak a fejlődésnek. A megyei művelődési köz­pont is okult a siófoki ta­lálkozó tapasztalataiból : eb­ben az évben több szakmai fórumot szerveznek azokban a községekben, városokban, ahol a színjátszó együttesek működnek. A megye har­minc somogyi színjátszó ren­dezőnek biztosította a nyá­ron. hogy részt vehessen az országos táborban, ehhez nyolcszáz-nyoleszáz forint térítést is vállai az intéz­mény a személyenkénti öt­száz forintos* befizetés mel­lé. Fontos ügyet kívánnak szolgálni. A zalaegerszegi or­szágos színjátszó táborba eddig tizenkilencen jelent­keztek.,. színház; igaz, ezúttal talán népesebb közönséget is „el­bírna” a produkció, mint ta­valy a nagyszínházi Esküvő vagy Augusztusi vasárnap. Véleményünk — s ezt évad közben megjelent kritikáink igazolják — megegyezik a Kulturális Minisztérium színházi főosztályáéval, mely három produkciót tartott ki­emelkedőnek, jutalomban ré­szesítve ezeket. Lázár Ervin humanista üzenetű Berzsián és Dideki mesejátékával Len­gyel Pálnak sikerült ismét a régi rangra emelnie a gy e r- mekszínházi tevékenységet, mely egyébként a tavaly őszi nemzetközi gyermekszínházi fesztivált is eredményezte. Lengyel Pálnak kitűnő színé­szek és fegyelmezett műszaki gárda álltak rendelkezésére a kiemelkedő produkció létre­hozásához. A másik gyerek­darab, Spiró György Hajrá, Samu című játéka íróila'g ki- érleletlen, ráadásul nem ere­deti Ötletű mű; érződött az előadáson, hogy a társulat sem igen hisz benne. Az évad felnőtt bemutatói közül John Arden Gyöngy­élet (Élnek, mint a disznók) című drámájának előadása kapott nívódíjat. Jogosan! Az angol mű itt és most aktuális problematikáját rendkívül magas színvonalon tolmácsol­ta az együttes Ascher Tamás rendezésében, mintegy bizo- nj'itva, hogy lehet az eredeti szöveggel, erőszakolt aktuali­zálás nélkül is érvényes fi­gyelmeztetést küldeni a tár­sadalomnak! Nagyszerű szí­nészi alakításokkal örvendez­tetett meg bennünket a be­mutató. Többször írtunk évad végi hiányérzetünkről: új magyar darab elmaradásáról. (Termé­szetesen nem mindenáron, s' nem akármilyet szerettünk volna látni.) A Kulturális Mi­nisztériumtól jutalmat kapott Bereményi Géza Halmi — vagy a tékozló fiú című szín­műve is, ezt jó érzéssel vet­tük tudomásul. Nem hibátlan darab ez — viták tárgyát is képezte —, de egy tehetsége- drámaíró olyan munkája mely a legszebb remények: jogosít íol bennünket iránta. Olsavszky Éva Gothár Péter főrendező e be­osztásban tekintélyt szerzett a darab invenciózus színrevi- telével. Pauer Gyula mindkét bemutatónál kovácsa volt a sikernek díszlet-jelmezterve­zői kimagasló tehetségével. A Halmiban egyébként szintén magas színvonalú alakítások­nak tapsoltunk. A reneszánsz teljességet nem érzékeltük Middleton- Rawley ' Átváltozások cimű színművében. Acs János kor­rekt rendezése nem volt ké­pes átforrósítani a művet. (Donáth Péter meghökken­tően szép díszletet tervezett.) Molière Don Jüanjához sem kaptunk kulcsot, mert maga az író sem döntötte el, hogy csodálja-e a világot lesajnáló lovagot, vagy undorodik az „epikureus disznótól”. (Nem véletlen, hogy a Népszínház Don Jüanja sem aratott át­ütő sikert!) örültünk volna, ha Babarczy László még egy rendezést vállal az évadban, hiszen — évek sora bizonyít­ja —, a második ‘produkcióval aratott országos sikereket! (Emlékezetfrissítésül: A kony­ha, Troilus és Cressida, Ro­konok, Bíbor sziget.) A zenés műfajban a leg­több nézőt az elnyühetetlen Csárdáskirálynő vonzotta Ács János sajátos arculatú, reali­tásokhoz közelítő rendezésé­ben. Hatásos volt a Kabaré színrevitele Gazdag Gyula ál­tal, és bár kivattázottnak éreztük a Nehéz Barbarát,, e mű bemutatója is, szinten gazdagi rendezésben. Hevesi András zenei vezető színházi alapember, munkáját magas­ra értékelhetjük. Említettük már, hogy az idén újra láthattunk stúdió­bemutatót. Harold Pinter mélylélektani, társadalmi hátterű Hazatérése Gothár Péter rendezésében remeklés, mely a színészekben a legrej­tettebb — mondhatni: tudat alatti — képességeket bonta­koztatta ki. Az évadban Spindler Bélá­tól, Kun Vilmostól, Lukáts Andortól, Olsavszky Évától, Rajhona Adómtól, Máté Gá- * bortól, Eperjes Károlytól, Csákányi Esztertől, Dánffy Sándortól, Tarján Györgyitől, Bezerédy Zoltántól, Básti Ju­litól, Nagy Anikótól, Czakó Klárától, ifj. Mucsi Sándortól, Kari Györgyitől láttunk ki­magasló alakításokat. Három nagyszerű vendégművésznek tapsoltunk: Kátay Endrének, Lázár Katinak és Pásztor Er­zsinek. Az eredményes, jó évad vé­gének krónikájához tartozik, hogy két jelentős egyéniség a Nemzeti Színházban folytatja pályáját: Olsavszky Éva Kos- suth-díjas és Kun. Vilmos ér­demes művész képességeit egy színházi eszmény érde­kében kamatoztatta Kaposvá­ron; kiemelkedő munkájuk példa marad! Az idei évad bizonyította: megalkuvás nélkül is képes ez a társulat — mely jövőre tovább erősödik — kimagasló eredményeket produkálni, nö­velve közönségét is. Leskó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom