Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-24 / 146. szám
A MIKÉI FARAGÓ Adalékok a juhászélethez Ma thwMI kfláteaó ««*nagyságú fafaragások — állat- és pásztorfigurái: — késztetnék megállásra Mike külterületén. A fa árnyékában idősebb ember küszködik a fával és az álmosító hőséggel : Kövesi Ferenc népművész. Asztalán bicska bicska mellett; egyiknek hosszú leányderékra emlékeztet a nyele, a másiknak telt asszonyságéra ; álcád közöttük levél és gomba formájú is. Az idős ember épp egy birkafigurát farag. — Voltam bognárinas, majd katona a háborúban, önkéntes negyvenötben az első magyarországi munkászászlóaljban, s végül a juhászmesterségben horgonyoztam le. Igv senki sem csodálkozhat azon, hogy pásztor botokat, birkákat taragok. Mert a birka a leghasznosabb állat, és okos is. Sok nappalt, éjszakát töltöttem velük; ma is emlékszem a két legokosabb vezérürüre, Patkóra meg Sudárra. Most róluk faragok szobrot. Értelmes jószágok vcltak, tízezer közül is fölismerték volna — szag és bégetés alapján — saját ivadékaikat... A lakásban faragás faragás hátán: botok, tányérok, bárányok, juhászok... A többség eredeti, önálló látásmódról tanúskodik. Kövesi Ferenc senkitől sem faluit faragni; egészségi állapota miatt konzultációkon, táborozásokon sem vehet '■észt. Faragásai ennek ellenére — vagy épp ezért — a somogyi népművészet legjellegzetesebb darabjai. Adalékok egy ma már csaknem teljesen letűnt létforma, a juhászélet megismeréséhez. Egyiptomiasan merev emberalakjaiból fenség sugárzik, fabirkáiból az anatómia ösztönösségében is megbízható érzékelése, botjaiból a fantázia. Tárgyai, ha kiállítanák őket, érdeklődésre számíthatnának. L. A. Mf /eaw hnfff/fínk 7 Balett-táncosból kőfaragó A Rejtő Jenó-i címet a Pécsi Körzeti Tévéstúdió ma, a kora esti órákban adásba kerülő Mi lesz belőlünk? című oknyomozó, szellemi értelemben izgalmas riportfilmje eredményezte. A művészeti szakközépiskolai oktatás közvetlen és közvetett gondjait elemzi Hárságyi Margit szerkesztő-riportéi', Bárány György operatőr és Radó Gy ula rendező munka - ja. Mint kiderült, ennek a pécsd oktatási intézménynek a gondja a miénik is. Egész Dél-Dunántúl — így természetesen Somogy is — ad tanulókat ebbe az intézménybe. . Mégpedig három- négy napos felvéteiizés után. (Mely felvételi rendszer — ez kiderül" a pécsi filmből — nem hibátlan rosta.) Keramikusnak, ötvösnek, reklámgrafikusnak, táncosnak, zenésznek készítik föl itt a fiatalokat. S rögtön egy gond: a pályát választók egy részének fogalma sincs a választott művészeti «-szakma« mibenlétéről. Ez, természetesen fölveti az általános iskola, de az oktatási osztályok felelősségét is. Szinte kivétel nélkül csalódott embereket szólaltat meg a film, s azt kell hinnünk: a Ficzere Mátyások a kivételek. Akiknek sikerült egzisztenciát teremteni, rangot kivívni. Nagy reményekkel indulnak például a táncosok. Balett-táncosi karrierben reménykednek, az »ide nekem az oroszlánt is« hevületében szerződtek a Győri Baletthoz, a Pécsi Baletthoz. S látjuk őket két év múlva, kora-öregként, csalódottan. Markó Iván győri együttesében »nem fértek be«, hiszen ott a nyolc évig tanuló — az Állami Balett- intézetben végzett — táncosok alkotják a csoport magját. A középfokú intézményben végzettek statisztálgat- nak, olykor-olykor operettben táncolnak. Fölvetődik a-.erdés: miért nem szerződnek »sima« színházhoz, mely próza mellett zenés, táncos darabokat játszik? A balett- táncosi karrierre vágyó fiatalokban keresendő a válasz egyik fele, a másik ezekben a színházakban, amelyek nem gondolnak velük, esetleg tudomásuk sincs erről az intézményről ! A reklámgrafikusok panasza: önálló tervezői munkát nem kapnak, dekoratőrnek is csak a legkevésbé fizetett kategóriába veszik föl őket. Az ötvösök hasonló gondokkal küszködnek: javításokat végeztetnek velük, önálló munkájuk nincs. (Van, aki fog- technikusként dolgozik.) jSok vállalat — miután szakmunkás-bizonyítványt nem kap- 1 nak a fiatalok, csak személyi igazolványi bejegyzést — nem is tud mit kezdeni az ilyesfajta »végzettséggel«. S nem tökéletes vigasz, hogy művészeteknek, humán tárgyakra érzékeny emberekké nevelődnek. Ok agyanfc ágy gondolták: művészekké képezik őket! De a főiskolára csak a legkitartóbbak, legtehetségesebbek juthatnak be. Az ületékes minisztériumok képviselői mintha nem éreznék azt a státusai, egzisztenciálisan is jelentkező zavart, amely megkeseredett fiatalembereket »eredményez«. A sajtóvetítést követő beszélgetésből az is kiderült, hogy az oktatási intézmény vezetősége sem látja a kiutat, noha a »mundér becsületét« körömszakadtig védi. A pécsi tévések riport- filmje azonban nem anti- reklám. A ok—okozat rendszerének megvilágításával a zűrzavar fölszámolására készteti az illetékeseket, valósággal ajánlja a művészeti szakközépiskolában végzetteket mun;knjuk, képzettségük megismertetésével — ezt remélem. b. L. 225 éves a Lomonoszov Egyetem Az 1795-ben M V. Lomonoszov (1711—1765) es I. I. Suvadov gróf hosszas közbenjárását követően I. Erzsébet orosz cárnő (1741— 1761) rendeletet adott ki egy nyilvános — és Oroszország történetében az első — állami egyetem fölállítására. Kezdetben a moszkvai egyetemen mindössze három fakultás működött, külön nemesi és úgynevezett razno- csinyec (végyesrendű) tagozattal, néhány tucat, hallgatóval. M. V. Lomonoszov, a kiváló orosz tudós — kémikus, fizikus, nyelvész, költő és történész — dolgozta ki az intézmény első szervezeti szabályzatát s fogalmazta meg az oktató-nevelő munka fő követelményeit. A moszkvai egyetem a haladó orosz tudomány és kultúra egyik fő bázisa lett, ahol olyan kiváló írók és költők, mint D. I. Fonvizin, A. Sz. Gribojedov, M. J. Lermontov, I. Sz. Turgenyev, I. A. Goncsarov, P. I. Tyut- csev, A. N. Osztrövszkij, A. P. Csehov, V. J. Brjuszov, D. A. Furmanov, valamint kimagasló gondolkodók ■ és progresszív társadalmi személyiségek, köztük V. G. Be- linszkij, A. I. Herzen, N. R. Ogarjov stb. tanultak. Évtizedeken át itt tanítottak az orosz tudományos élet világhírű professzorai, mint Sz. I. Vavilov, A. G. Sztoletov, M. V. Keldis (fizikusok), I. M. Szecsenov (fiziológus), K. A. Tyimirjazev (botanikus). N. J. ' Zsukoószkij (az aerodinamika úttörője). O. J. Schmidt (matematikus-geofizikus), N. D. Zelinszkij (kémikus), D'. N. Usakov, V. V. Vinogradov (nyelvészek), V. O. Kljucsevszkij, M. V. Nyecs- kina (történészek), V. V. Archovszkij (régész), I, G. Petrovszkij és P. Sz. Alek- szandrov (matematikusok). Az intézmény falai közül az orosz művészeti elet több vezető egyénisége került ki, köztük J. B. Vahtangov, V. I. Nyemirovics — Dancsenko, L. V. Szobinov, N. G. Rubinstein. Az egykori három fakultás helyen ma — a Lenin- hegyen fölépített új egyetemi városban — 15-öt találunk (történelmi, filológiai, újságírói, pszichológiai, közgazdaságtani, jogi, fizikai, mechanikai—matematikai, kibernetikai, kémiai, biológiai, geológiai, talajtani, földrajz kart), valamint két tanintézet (Ázsia és Afrika országainak Intézete, továbbá a társadalomtudományokat oktató pedagógusok továbbképzését végző intézet). Négy tudományos kísérleti intézmény (mechanikai, csillagászati, magfizikai, antropológiai), négy múzeum (geológiai, talajtani, zoológiái és az egyetem történetét bemutató tárlat), 360 laboratórium, négy csillagászati obszervatórium, botanikus kert (46 hektár, több mint 40 ezer növénnyel), tudományos könyvtár (hatmillió kötet, köztük könyvritkaságok, kéziratok) és egy sportkombinát (12 sportcsarnok, 2 úszómedence, 2 stadion, 2 sí- és korcsolyapálya,. jachtklub stb.) egészíti ki. , Az egyelem falain belül napjainkban több mint 28 ezer hallgató és ötezer aspiráns tanul (mintegy 100 országból) hétezer oktató és tudományos munkatárs irányítása alatt. A jelenlegi professzorok közül 47-et tűntettek ki Lenin-renddel, 114-ét állami díjjal, több mint 100-at pedig Lomono-. szóv-c^jjal jutalmaztak. Az egyetem tanárai közül öt kapott Nobel-díjat: N. G. Baszov, L. D. Landau, A. M. Proharov, N, N. Szemjdhov és I. M. Frank — ők 40 ország díszdoktorai is egyben. A Az egyetem 32 emeletes (240 m magas) főépületéhez 18 emeletes tanulmányi es 12 emeletes kollégiumi épülettömbök csatlakoznak. Az egyetemi város valamennyi épülettömbjének megtekintése, bejárása mintegy 200 km-t tenne ki. Az egyetem egyik büszkesége az 1272 ülőhelyet magában foglaló díszterem — amelyet P. Korin , mozaik- pannója díszít —, szimpóziumokat, konferenciákat és a Szovjetunió • Tudományos Akadémiájának égisze alatt különböző ülésszakokat rendeznek itt. A 28 ezer hallgató közül csaknem minden ötödik jeles bizonyítványt mondhat magánénak, s átlag havi 40 —45 rubel ösztöndíjban, részesül: Az egyetemen 17 ezer tanulót tudnak elhelyezni összkomfortos kollégiumi épületekben, s ők mindösz- sze 3 rubel havi díját fizetnek. Az egyetem tudományos bizottsága nagy jelentőséget tulajdonít a jövő szakembereinek önálló tudományos kutatásokra való fölkészítésének, ezért a legnevesebb professzorok . irányítása mellett számos tudományos diákkör működik itt, mintegy hatezer érdeklődő fiatal számára. Fontos koordináló szerepet tölt be az intézmény életében a lenini Komszomol — amely a szakszervezettel karöltve — épitőbrigádokat, kommunista szombatokat szervez az őszi mezőgazda- sági munkák idején, szoros termelési kapcsolatot tart fenn a ZIL-autógyárral, önkéntes jelentkezőket szervez a BAM építkezéseire és a hallgatók nyári üdültetését végzi a Kaukázus, Picunda, Szukó, Jalta és a Fekete-tenger legszebb vidékein. E sorok írója is mindvégig meleg szeretettel gondol vissza azokra a hónapokra, amelyeket a nyelvi részképzés keretében ötödéves hallgatóként az Állami Lomonoszov Egyetemen töltött, és örömmel összegzi e nagy múltú intézmény 225 éves tevékenységét, amely a progresszív XVIII—XIX. századi előzmények, nemes és forradalmi hagyományok továbbfejlesztését célozza. • Dr. V. Molnár László Megjelent az Iskolai Szemle Nyelvhasználat, deviancia Másodszor jelent meg az idén az Iskolai Szemle. A Somogy megyei Pedagógiai Intézet folyóirata ezúttal is több recenziót, interjút, tudósítást közöl szűkebb pátriánk és az ország oktatási gondjairól, eredményeiről, ám különlegesen nagy terjedelemben foglalkozik két témakörrel: az általános iskolák alsó tagozatában bevezetett új dokumentumok hatásával és a gyermekkoriifjúkori deviancia kérdéseivel. Dr. Fülöp László — a kaposvári gyakorlóiskolában szerzett tapasztalatok alapján — azt elemzi, bevált-e az orosz nyelv tanításának jelenlegi rendszere a negyedik osztályban. Általánosítható következtetése: a gyermekek törvényszerűen fogyatékos nyelvtani alapismeretei miatt a pedagógusoknak olyan modelleket kell kikísérletezniük, melyekkel elnyerik a tanulók rokonszenvét, eloszlatják a. szorongást. Jórészt hasonló - következtetésekre jut Bognár lmréné is az alsótagozatos matematika- oktatás hatékonyságáról írott cikkében. A játékosság lehetne a jeligéje annak a dolgozatnak is, melyet Gtesz Gyuláné és Richter Sán- dorné a környezetismeret tanításának buktatóiról készített. Több írás témája az Iskolai Szemle legújabb számában a lassan fejlődő, szellemileg-lelkileg sérült vagy deviáns magatartású tanulók helyzete. Bemard Jenöné és Jekl Józsefné a tankötelezettségi törvény végrehajtásának igali, illetve csokonyavisontai tapasztalatait összegezi. Várkonyi lmréné és Kelemen Elemérné a korrekciós osztályokban alkalmazott nevelési eljárások hatását vizsgálja a kaposvári Zrínyi iskola eredményei alapján. Rácz Jenő a korrepetálás feladatairól, Orbán István a veszélyeztetett gyermekek ideiglenes gondozásáról írt. * Vezető helyen közli a lap Grübl Lászlónénak, a marcali 2. számú Általános Iskola igazgatójának az MSZMP XII. kongresszusán elmondott felszólalását. Különösen megfontolásra érdemes a beszédnek az a része, mely a pedagógusokra »felüliről« kényszerített statisztikai szemlélet bénító hatását elemzi. LAKÓTELEPI MOZAIK Alig néhány hete, hogy »teleplakó« , lettem. Időnként még el-eltévedek az egyforma házak rengetegében: néha csak a szomszéd lépcsőházban döbbenek rá, hogy »egy bekezdéssel« tovább kellett volna mennem. A beköltözés napjaiban a legegyszerűbb módját választottam a hazatalálásnak: a bejáratunk előtt tornyosuló szeméthalom mindig pontosan útba igazított. Az utcánkban »rendszeresített« kukakonténert (kqnténer- kukát?) akkoriban nem lehetett kapni. így mindanv- nyian — harminchat lakás újdonsült, boldog tulajdonosa — fölöslegessé vált tévés-, mosógépes-, centrifu- gásdobozainkat kihordtuk a ház elé, és azokban tároltuk a háztartási hulladékot... Néhány nap múlva ezeket a dobozokat valaki elvitte a MÉH-be. Persze előzőleg kiborította belőlük a számára értéktelen szemetet — környezetünk tisztaságának . nagyobb dicsőségére. b Biztos tájékozódási pont volt ez a kupac, egészen a múlt hétig, amikor is a házmesternek (pardon: lakóbizalminak) összeköttetései revén sikerült beszereznie a flancos nevű szeméttárolót. Azóta más módon tájékozódom: ha a járda közepéből körülbelül húsz centire kiálló tűzcsapban orra bukom, még pontosan negyvenkét lépest kell bicegnem hazáig. • * * Még élvezzük az összkomfortos lakás áldásait. De tapasztaltuk hátulütőit is. Számomra — aki csaknem harminc éven át utcai kútról hordtam az ivóvizet — a legnagyobb csodának számított, hogy csak ki kell nyitnom a csapot és zubog a fürdőkádba a hideg vagy a meleg víz, amilyet kívánok. Még a költözködés előtt eldobtam ütött-kopott ivóvizesvödreinket, mondván : úgysem lesz rá szükség. Aztán amikor az első hét végén nem tudtam lemosni magamról a szappanhabot, mert hörgött a csap, de vizet nem adott, rájöttem: elhamarkodott lépés volt megválni tőlük. Azóta szinte naponta változik a képlet: hol meleg víz nincs, hol hideg, hol egyik sem... Most épp vödrök után szaladgálok, és szerkesztőségi szobámból majdnem mindennap telefonálok a vízmüveknek. Egyik kollégám a minap, miután végighallgatott egy ilyen beszélgetést, ártatlan arccal megjegyezte : »Nem is mondtad, hogy beköltöztetek az új lakásba...« * * * Mostanában sók új dolgot látok, hallok, tapasztalok. Főleg az új arcok megjegyzése okoz nagy gondot. Észrevettem: mások is így vannak vele. JSÍem tudjuk eldönteni, kiben tisztelhetünk lakótársat, .kik az »idegen lépcsőházbeliek« és kik érkeznek látogatóba valamelyik újdonsült lakótulajdonoshoz. A magam részéről egyszerűen intéztem el a dolgot: mindenkinek köszönök, akivel a környékünkön találkozom. így aztán két eset lehetséges. Ha furcsán néz rám az illető, majd elfordítja a fejét és szó nélkül továbbhalad, akkor a régi »telepesek« közé tartozik. Ha bizonytalan a tekintete, és valami köszönésfélét mormog az orra alatt, akkor maga is új honfoglaló, talán éppen; lépcsőháztárs. Lend va j .József SOMOGYI NÉPLAP
