Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-24 / 146. szám

» y Cigányfórum Zákányban Az újra „elromlott" készülék és az ellenőrzött panaszok Utólag nem lehet „biztosítékot” gyártani A zákányi tanács a közel­múltban fölmérte, mennyi­ben segítette a cigánytelepek fölszámolását a települése­ken. A tapasztalatokról az erdekelt lakosság jelenlété­ben tanácskoztak; azt vár­ták, hogy e fórumon mond­ják el ők is, hogy a társa­dalomtól — a tanácstól — milyen segítséget kaptak. Benkő Miklós tanácselnök­től tudom, hogy nagyon sok hasonló beszélgetést rendez­tek a telepen lakókkal az utóbbi öt év alatt. Gyakran jártak e családoknál. Saj­nos, leggyakrabban a hall­gatás volt a válasz. E fó­rum viszont örvendetes vál­tozást hozott: a »különbség már a megjelentek számá­ban, öltözködésükben és magatartásukban is mérhető volt. Százan mentek el, s huszonötén mondtak véle­ményt. A tanács a társadalmi szervezetekkel együtt 1974- ben öt évré szóló cselekvé­si programot készített és fogadott el. Vajon mit si­került ebből megvalósítani? A szaporulat és a bevándor­lás révén 57-tel emelkedett a cigánylakosság száma a közigazgatási területen; nap­jainkban négyszáznál töb­ben vannak, s köztük leg­több a nagycsaládos. A telepek megszüntetését, a csaladok beköltöztetését a községekbe és a munkaké­pes korúak állandó foglal­koztatását tűzték ki célul öt évvel ezelőtt 1974-ben há­rom telepen még 37 család élt, s a 123 munkaképes korúból mindössze hetven­négynek volt állandó mun­kája. Azóta megszűnt a porrogi és a gyékényest telep; az őrtilosin egy család lakik, s az is még az idén elköltö­zik onnan. A 210 munkaké­pes ember közül 149 rend­szeresen dolgozik. Csupán négy férfinak nincs állandó munkaviszonya, de közülük is hárman rendszeresen vál­lalnak alkalmi munkát. Már nem ilyen kedvező a kép, ha a nők foglalkozta­tását, állandó munkafeltéte­leinek megteremtését vizs­gáljuk.' Porrogszentkirályon, Porrogon. Porrogszentpálon és Somogybükkösdön csak­nem minden munkaképes korú asszony és leány dol­gozik. Örtilosban, Gyékénye­sen azonban csak egyhar- maduk. Zákányban pedig a fele. Örtilosban az óvodahiány gátolja elhelyezkedésüket. Zákányban és még néhány helyen pedig az a szemlélet, hogy a nők a »háztartást ve­zetik«. Harmincnégy család vá­sárolt és épített házat — szociális vagy OTP-kölcsön- ből —, így ma már a több­ségnek van megfelelő laká­sa. Sajnos, a karbantartás­sal, a megóvással alig törőd­nek — ezt is a tanácstól várják el. A tanács területén élő 155 felnőtt 45 százaléka volt írástudatlan öt évvel ezelőtt — ma már csak 25 százalé­kuk analfabéta. Több fel­nőtt jár alapismereti tanfo­lyamra, befejezi az általá­nos iskolát. A 112 tanköte­les gyerek közül 108 járt is­kolába, közülük 15 azonban rendszertelenül. Több szülő ellen szabálysértési eljárást indítottak, főként örtilos­ban. Örvendetes viszont, hogy az 56 gyermek közül 35 jár óvodába, a legtöbben Gyékényesen. A fórumon résztvevők, főként azok, akik önmaguk is — hasznosítva a társada­lom segítségét — életkörül­ményeik megváltoztatásá­ra törekedtek és állandó, becsületes munkájukkal megbecsülést vívtak ki új lakóhelyükön, értékelték e változásokat. A vasútnál dolgozó Bíró János szerint minden munkaképes férfi és- nő törekedjen arra, hogy állandóan dolgozzon, s ne a szociális segélyre alapozza családja eltartását. A KISZ-ben is jó néhány fiatal tevékenykedik, Bog­dán Sándor pedig tagja a pártszervezetnek. Most első alkalommal beválasztották a tanácsba a cigány lakos­ság képviselőjének; ezt . be­csületes munkájával, maga­tartásával érdemelte ki. Fon­tos az is, hogy a tanács az ősztől autóbusszal ' szállítja majd a zákányi óvodába az apróságokat Örtilosból, hogy az anyák állandó munkát vállalhassanak. A fórumon elmondták: néhány helyen előítélettel kezelik őket, még azokat is. akik évek óta becsületes munkával, megváltozott életmódjukkal bebizonyí­tották, hogy már emberként szeretnének élni. Olyan lég­kört kell teremteni tehát minden községben, hogy könnyebb legyen a családok beilleszkedése. SzaJai László Somogybán a Gelka sze­relőinek munkáját 1976-ban 132 alkalommal kifogásol­ták. Tavalyelőtt ötvenkét panasz érkezett, a múlt év­ben pedig hetvenkettő. Sok ez vagy kevés?... Javul-e vagy változatlan a szolgálta­tásaik minősége? Domokos András, a Gelka megyei kirendeltségének ve­zetője a számokat egy má­sikkal toldja meg; évente. 110—120 ezer javítást vé­geznek a szerelők ; ezekhez kell viszonyítani a panaszok számát. — Aki panaszkodik, az elégedetlen a szolgáltatás­sal. — Ez igaz. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy ezek az adatok a benyújtott pa­naszok, á bejelentések szá­mát mutatják és nem mi­nősítik a jogosságát. Közöt­tük vannak egészen különle­ges panaszok is: volt olyan ügyfelünk, akinek ötször ja­vítottuk már a tv-készülé- két, azonos hibával, és ha­todszor is meghibásodott, garanciális időn belül. A szabály ilyenkor az, hogy bejelentésére a szerviz kiad­ja a cserére jogosító igazo­lást. tudta ezt az ügyfél is, csakhogy a hatodik hibát már nem a szerviznek je­lentette be, hanem írt a gyárnak. A gyár pedig mint- panaszt küldte meg nekünk a levelet, és így is kezeltük. — Szerkesztőségünkbe is — gondolom, a Gelkához is — érkeznek olyan panaszok, amelyeknek jogosságát nem lehet vitatni. — Ezek többsége a javítá­si idővel kapcsolatos. Az történik, hogy a szerelő ki­megy, s megállapítja: olyan alkatrészt kell cserélni, ame­lyikből nincs a táskájában. Megígéri, hogy hamarosan visszatér. Aztán hiába vár­ják... A megrendelő ilyenkor jogosan háborog; nem tud­hatja, hogy a szerelő bent a raktárban sem találta meg a szükséges alkatrészt, s csak akkor kopogtat ismét, amikor beszerzi a szerviz... Közben azonban megszüle­tik a panaszos levél... — Sokan teszik szóvá, hogy elmegy a szerelő és a megjavított készülék »is­mét« elromlik. — Ebben sokszor ludasak a műszerészek is. A Gelka egyenes darabbérben foglal­koztatja a legtöbb műsze­részt. A teljesítmény szem­pontjából nagyon jó ez, a minőséget illetően- ugyan­ilyen egyértelműen már nem lehet nyilatkozni róla. A műszerész azért, hogy ke­ressen, siet: kicserélt a ké­szülékben egy alkatrészt, ki­javított egy hibát, de nem várta meg az ellenőrzést, azt, hogy másutt nincs-e baj. Aztán jön a reklamáció, hogy alig ment el a szerelő, ismét rossz volt a készü­lék.Előfordul az is, hogy a szerelő csak a hibát kü­szöböli ki, de nem deríti föl a hiba okát. Kimegy például egy készülék biztosítéka, pillanatok alatt cseréli, de nem veszi a fáradságot, hogy megállapítsa: a bizto­síték kifáradása volt-e az ok vagy valamilyen zárlat okozta a biztosíték tönkreme­netelét. Aztán vannak olyan hibák is, amelyek csak idő­szakosan jelentkeznek. Be­jelentik, kimegy a szerelő, és egy jól működő készülé­ket talál. Ha a tulajdonos nem mondja el, hogy csak időszakosan jön efő a hiba, nem tudunk mit tenni. Ha viszont tájékoztatja erről a szerelőt, akkor beteszi a kocsijába a készüléket, be­hozza és itt figyeljük, amíg elő nem jön a hiba. — A számok a följegyzett panaszokat mutatják. Eljut minden panasz a hivatalos fórumokhoz? — Minden panasz külön »kísérőlapra« kerül és a jellegének megfelelően dön­tünk róla. Ha egy szerelővel kapcsolatos az észrevétel, akkor a szervizvezető vizs­gálja ki, ha a szervizre pa­naszkodnak, akkor a kiren­deltség. Válaszként csak konkrét dolgokat fogadunk el : arjiit állítanak, azt bizo­nyítani is kell. Es nem le­het utólag gyártani »bizo­nyítékokat«: a Gelka ugyan­is bevezette, hogy minden munkával kapcsolatos nyom­tatvány szigorú számadású, utólag tehát nem lehet még egy utalványt sem kitölte­ni. Ha valaki csalni akar, az első ellenőrzésnél lebu­kik. Azt pedig senki nem kockáztatja. IVr. K I. Volt egy pillanat, amikor már-már azt hittem, megte­szi az első lépést. Odakint a laborban odamentem hozzá és halkan azt mondtam: vál­jék el minél sürgősebben, azt izeni a feleségem. Mé­lyen a szemembe nézett, és megkérdezte : nem ltelle- ne-e ezt inkább megint egy presszóban megbeszélnünk? Zavartan bólintottam, s csak annyit mondtam, jó, akkor fél ötkor, a - múltkori helyen. Fél ötig nem ér oda, dünnyögte, csak ha megint a kocsimon viszem ; ha busz- szal és villamossal kell bumliznia a csúcsforgalom­ban, öt óra is lesz, mire be­ér a Keletiig. Jó, mondtam bosszúsan, akkor most is megvárom lent, a fokapunál. De kissé a-rrább keressen, semmi ked­vem a portás orrára kötni ezt a fuvart. Némán biccentett. hogy jól van, s hajolt vissza a górcsöve fölé, mintha csak egy semleges szakmai uta­sítást vett volna tudomásul. A presszóban, ahol a múltkor ültünk, ezúttal nem kaptunk helyet. Várjon csak, mondom,, van itt a közel­ben ,egy eldugott kis sörö­ző, talán ott inkább leülhe­tünk. Bólintott, és szó nél­kül indult a kocsim felé. Nem érdemes, szóltam siet­ve, a Baross-tér forgalmába beleőrülök. Gyerünk inkább gyalog, a söröző itt van nem messze, talán öt percnyi sé­ta. »Merre?« — kérdezte en­gedelmesen. »Egyenesen, aztán jobbra. A harmadik keresztutca.« »Értettem, főnök!« — mondta katonásan, és lépte­imhez igazította szép, hosz- szü lábának lépéseit. »Erre?« — kérdezte, ami­kor az első mellékutca sar­kához értünk. »Erre.« Bekanyarodtunk. * Néhány lépéssel odább óvatosan hát­ra pillantott, majd egy té­tova, rebbenő mozdulattal belémkarolt. 22. Az a nap úgy ért. mint terült égből a villám; de egalább rrtegkönnyitette a töntésit. Illetve: döntött he- yettem. Egyik délelőtt itrandon voltam Bélával, és Ákos m^leset* bennünket. Kiderült: akkor már hetek óta figyelt, és most elhatá­rozta, lecsap ránk. Hanem hát rosszul számított sze­génykém. Nyilván nagy je­lenetet akart, zokogó taga­dást, és vad fogadkozásokat, hogy sosem látom többé Bé­lát. Csakhogy késett néhány napot. Ha három-néggyel előbb tör ránk, talán úgy is történik, ahogyan remélte; Bélát a kocsijával együtt elküldöm a csudába, és bűn­bánó arccal slattyogok vele haza a Rómaitól ... De na- gybn 'szerettem volna nya­ralni, nagyon beleéltem ma­gam az érettségi utáni ju­talomüdülésbe, ő meg éppen három napja jelentette be a lovasiskolát.. . Béla viszont — szegény Ákosom vesztére — aznap reggel adta elő, bá­tortalan dadogások közt, hogy mit szólnék, ha az alatt a két hét alatt, amíg szülei Jugoszláviában vannak, mi felruccannánk néhány napra a Tátrába. A meghívást ne • értsem félre, a szándékai tisztessé­gesek, a világon semmit nem vár érte tőlem. De az érett­ségi nagyon _ kivette az erő­met — csak ő tudja igazán, mennyit tanultam! — és egy­szerűen nem tud belenyu­godni abba. hogy komolyabb pihenés nélkül vágjak neki ősszel a munkának... Van ezer forintom; higgyem el, abból kijön a költség. Hi­szen kocsin megyünk', s ket­tőnknek ugyanannyi, benzin kell, mintha egyedül menne, a szoba ára is majdnem egy­forma egy vagy két személy­nek — marad a koszt, arra pedig elég az anyámtól ka­pott ezres ... Nem mondtam neki azon­nal igent; tupódtem. Mit mondok otthon? Mit mon­dok Ákosnak? Ez voit a sú­lyosabb gond, hiszen anyá- méknak előbb-utóbb kitalá­lok valamit, osztálytársnői meghívást, elkésett iskolai tábort, amit nem mondhatok le, mert a KISZ-nek ígér­tem — egyszóval akadt vol­na szöveg, amit anyámék megesznek. De mit mondok Ákosnak ? ! És akkor megjelenik • ő, nagy dérrel-dúrrgl leül mel­lénk a homokba, és fele­lősségre von ... Az elején még ösztönösen tagadtam, de aztán arra gondoltam: ezt hallgassam egész nyá­ron? Ahelyett, hogy a Tát­rában furikáznék? Öcsi, öcsi: sokkal' több spenótot kellett volna enned gyerekkorod­ban, hogy az ilyen áldozatot megérd! És főleg: nem a lovakon kellene törnöd a fe­jed, hanem a lánykérésen! Hirtelen fáradtság futott végig bennem: ahhoz alig volt erőm, hogy feléje for­duljak. Mjnek van kedve másnak fájdalmat kozni? De most már legyünk túl az egészen, ez dörömbölt ben­nem. Elég volt a bujkálás­ból, a hazudozásból, a re­ménytelen számolgatásból, hogy ennyi a mosógép, any- nyi a beugró . .. Menj csak nyugodtan Nagyvazsonyba, Mákoskám, ’ én meg megyek a Tátrába ! Nagy lélegzetet vettem hát, é.s elmondtam neki mindent. (Folytatjuk) Júniusi fGyeriyds László felvételei) Tarka, színes esküvők A kaposvári anyakönyv­vezetőknek mostanában alig van egy-két nyugodt percük. Egyikük a VBKM kaposvári gyárának csöppségei tisztele­tére rendezett névadóról ér­kezett, másikuk papírpaksa- méta fölé görnyedvé tanul­mányozta, vajon hány párt kell összeadni a következő hónapban ... — Valóban: hányán vár­nak arra júliusban, hogy ki­mondhassák a boldogító igent? — Eddig hetvenkilenc es­küvőt jelentettek be — mondja Adóm Lászlóné anyakönyvvezető —, de még jöhetnek mások is. A beje­lentést harmirflt nappal az esemény előtt kell megtenni, így az időbe még belefér né­hány esküvő.-.. — A nyári hónapokban nő-e vagy csökken a házas­ságkötések száma? — Körülbelül háromszor annvian jönnek ilyenkor,- mint máskor: van olyan nap, hogy este nyolcig követik egymást az esküvők ... Szep­tembertől márciusig szinte holtszezon van. most viszont alig győzzük szusszal. A kaposvári városi taná­cson három anyakönyvvezető dolgozik, s mint mindenki, ők is nyáron szeretnék ki­venni a szabadságukat. — Ilyenkor a többiekre há­rul minden feladat. Júliustól augusztusig több száz párt adunk össze. Itt lesz nemso­kára július 19-e, huszonkét házasságkötéssel, s hozzá még a névadók ... — Miért »vonzóbb« a nyá­ri esküvő? — Elsősorban a szabadság miatt. Az üdülőbeutalókat is erre az időre kérik, a nyara­lás tehát egyben nászút is. Hasonló a helyzet a szabad szombatokkal... — Van-e nyári »kurió­zum« ? — Egyre több tolmács ne­ve szerepel az anyakönyv­ben. Az idegen nyelvű, ma­gyarul nem értő házasulandó félnek ugyanis tolmácsot kell adni: ő ugyanúgy hivatalok személy az esküvőn, mint a tanú. összeadtunk már sü­ketnéma párt is, szintén »tolmáccsal«... — Milyen a nyári meny­asszonydivat? — Sokkal hangulatosabb, mint a téli. És a fehér mel­lett egyre több a tarka,' a színes: halványzöld, halvány­kék öltözet. Különösen a hímzett ruhába öltözött menyasszonyok és a kalocsai ruhában pompázó arák tet­szenek. És ilyenkor a virág­csokrok is színesebbé teszik az ünnepélyes szertartást. A. A. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom