Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
Ke!@m«n Lajos r Es testük aranya — Egy Patt) Gangurin-kepre — Emlékkel bőven tele a kert, messze-hagyott édeni töredék maga is — ülünk előtte, és billogként ég bőrünkön, arcunkon már egyenetlen a harmónia — igaz, a test látszat-önfeledtsége tagadja még. hogy elvérzik az arany; egy ' illúzióba zárva tapogatózunk majd egymásért. Forrásokat kaparnak elő utánunk az időből — isten-kedvű a mester, aki szorgalmasan kutat itt az amnéziái mezőben, aki nem érti, kérdéseire mért « felelet- nélküli csönd az egyetlen igaz válasz. Homoródl József Padjaim Két irodalom kapcsolatai A magyar—sztarák irodalmi kapcsolatokról ezidáig legfőképpen Sei klag László műveiből ismerkedhetett meg a téma iránt érdeklődő olvasó, a legutóbbi időben pedig Arató Endre és Käfer István tanulmányai voltak a leginkább figyelem«« méltóak. örvendetes, bogy most egy szlovák szerző tanulmányát olvashatjuk magyarul — » Madách Kiadó jóvoltából. Rudolf Cnemi Két irodalom kapcsolatai (Tanulmányok ® szlovák— magyar irodaárai kapcsolatok köréből) című kötete főként a XIX. századdal foglalkozik. Munkájának középpontjában a magyar irodalom befogadása áM. nem hagyva figyelmen kurta természetesen a kapcsolatok, a kettős irodataüeág s » nyelvi kérdéseke* sem. Ctanét könyvében » tétovák irodalom periodizálását követi, amely sok vonatkozásban hasonló a magyaréhoz. Jó néhány kérdésben azonban vüta alakulhat ki a magyar kutatók és a neves szerző között — épp ezért hasznos a problematikus kérdések tisztázása. A kötet használhatóásgát és a további kutatások menetet segíti a bő jegyzetewvyag, valamint a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok bibliográfiája. A Madách Kiadó egyre inkább törekszik arra, hogy necsak a csehszlovákiai magyar irodalom szépprózai termését mutassa be, hanem művelődéstörténeti, néprajzi, történelmi kiadványokkal is elősegítse a hagyományok megőrzését, segítse a további kutatásokat, s nem utolsósorban népszerű ismeret- terjesztő tevékenységet is kifejtsen. A legutóbbi nép- balladás kötet után, most talán egy még népszerűbb és nagyobb érdeklődésre számot tartó könyv kerülhet a magyarországi olvasók asztalára. Szombathy Viktor a szlovákiai vármondákat dolgozta fel Száll a rege várról várra című könyvében. Krasznahorkától Fülekig, Dévénytől bubidig, Vöröskőtől Bajmócig mutatja be a jórészt szájhagyomány útján megődzött népi mondakincset, összevetve — természetesen — az írott forrásokkal. Egyedülálló munka, s élvezetes olvasmány ez a kiadvány, melyet magyar- szlovák helységnévtár s néhány — lehetne több — régi metszetes várábrázolás egészít ki. S ok padot koptattam életemben, hol rövi- debb, hol hosszabb ideig. Egyiken éveket töltöttem, mégis hamar elfeledkeztem róla, másikon csak órákat, mégis kitörölhetetlen az emlékezetemből. Mindahány közöl a legfeledhetetlenebbek: az iskolapadok. Menu,-1 izgultam, unatkoztam, mennyit hevültem, dideregtem az iskolapadokban. Kényelmes egyik sem volt — de mindegyik kopott, tintafoltos, össaefara- gott. Négy évig ültem abban a padfaan. amelybe legyaiul- hato Klánul mélyre szivet véstek. abba pedig a büszke-u>- jongö értesítést: »Oi*ci és Fi- dor jegyesek!« Valahányszor visszagondolok arra a padia, mindig meghatódom. S az elerzéke- nyülésbe egy kis borzongás is vegyül. A meghatódás nyilván a paddal együtt föl- idéződé hajdani önmagámnak szól. Lányos képű, szelíd, szőke, törékeny testű kamasz ül már az idők végezetéig számomra azon a pádon, akit »Egér« néven szólítottak a társai., A borzongást, viszolygást valószínűleg a szigorúságot, ridegséget sugárzó fizimiskája kelti annak az összefaragott padnak. Van is oka morcosságra, hiszen annyi szégyenletes kötelességmulasztásnak, fölháborító figyelmetlenségnek, orcátlan pimaszságnak, oktalan dühnek, szánalmas siránkozásnak, durva röhejnek volt a tanúja, hogy csak behúzott nyakkal lehet fölidézni. És része volt ez a pad az iskola fegyelmező, kordába szorító, ritkán röptető, sokszor szárnyat szegő masinériájának, amely jaj, de sokszor ütött fejbe és ritkán, nagyon ritkán simogatott. í N yomasztóbb padok emlékét is őrzöm. Semmiféle meghatódról sem érzek, inkább hideglelős rémület akasztja meg bennem még ma is a szu ti at, amikor a különféle hivatalok és hatóságok ablaktalan előszobáinak, homályos folyosóinak alattomosan billegő, ijesztően recsegő padjaira gondolok vissza. Hányszor kuporogtam rajtuk órák hosszat, némán, moccanni sem merészelve, dideregve várakozván a sorsomat eldöntő határozatokra, amelyek mindig megfödlebbezheletlenül adták tudtomra, miért és mire vagyok alkalmatlan, méltatlan, mitől tanácsolnak, tiltanak el, És gyönyörű padjaim is voltak. A. legszebb minden bizonnyal egy munkástelep hervadó, őszi parkjában állt, sűrű bokrok árnyékába rejtezve. A távolból zsolozsma mormolása hallatszik: könyörögj érettünk ... A beton! abazatú. esőtöl-hótól szürkére fakult, repedezett ülésdeszkájú ócska pádon a litániáról elszökött diák és diáklány váltja remegő ajak kail az első csőkot. P adok. Emlékek, titkok, örömök, bánatok, keservek, kínok és néha a boldogság őrzői. Az a fehér pad a szülőszoba előtt, ai kórház folyosóján. amikor a feleségem kínlódó-boldogan várta, hogy beteljesedjék a csoda: a testéből sarjadó új élet születése. Az a másik fehér pad, egy másik kórház másik folyosóján, szemben az ajtóval, amely mögött az apám feküdt. Iszonyodva vártam, mikor nyílik az ajtó, mikor lép ki rajta suhanó fehér köpenyben valaki, hogy suttogva közölje velem a meg- változtathatatlant, amelytől hangosan fölzokogok majd: elvégeztetett... Padok — életem állandó kísérői, átkozottak, áldottak. Mind mozdulatlan, mind néma, legföljebb érthetetlenül recseg. Emlékeimben mégis elevenen kavarognak, hangosan tanúskodnak. A jó padok, a vonatok padjai. Azok a régi, sárga fapadok. Vitték a tudományra sóvárgó diákot a bölcsek csarnokaiba, vitték az egyenruhás sebesültet a frontról haza, vitték a meglett férfit a sokáig hiába sóvárgott Láthatatlan, anyagtalan padjaim is vannak. • Ezek borzasztóbbak, mint a valóságosak. Csalódott és köny- nyes, kiábrándult és keserű, dühös és vádló tekintetek ültetnek ezekre a láthatatlan padokra, és hiába minden kérés, könyörgés, tiltakozás, fogadkozás, esküvés, könyörtelenül az ülésre szegeznek ezek a tekintetek, ahol ezerszer nagyobb gyalázat ülni, mint akár a közszemlére kitett szégyenpadokon, s az itt kapott sebek sajgóbbak és nehezebben gyógyulok, mint a szégyenpadon kapott botütések sérülései. És egy-két gyönyörű díszpadom is van ezek között a láthatatlan padok között: szerelmes asszony, rajongó gyermek tiszta tekintete emel föl rájuk. Talán érdemtelenül, méltatlanul — mégis jólesik; büszkévé, boldoggá tesz. Az utóbbi években jóságos padokkal is találkozom. Mindig éppen akkor kerülnek elém, amikor már botladoznak lépteim, kalimpál a szívem, elakad a lélegzetem, támaszt keresően nézek körül, mert szédülök, félek, hogy összeesem, és ekkor mindig, éppen elérhető közelségben fölbukkan a jóságos pad, barátságosan invitál, kínálja az ülését, támláját: gyere, pihenj meg rajtam, fújd ki magad, ne félj, nincs semmi baj, pár perc és rendbe jössz, mehetsz tovább. M ostanában egy virág- mintás, festett padra gondolok a legtöbbet. Tapasztott padilatú, pin- gált falú, mestergerendás kis falusi házban áll, az utcára szolgáld ablak alatt. öreg anyóka üldögél rajta, bő ráncú sötétkék szoknyában, fekete kötött ujjasban, fekete fejkendőiben. Megyek, drága Nagyika ! Ott már az én helyem is azon a festett pádon, drága Nagyikám; ahol a kapcsos könyvvel az öledben találtunk Rád, amikor egy csöndes tavaszi estén örökre lehunytad a szemed. Kiss Benedek MAGAM-NiVÉÉRT / Napolajtól fénylő köldök-hold alatt messzire nyúlik a macska-nyivákolás az udvarokban, hol jácintos-petúniás virágágyakon ordítva bagzanak. S leng a zászló diadallal penetráns-buja smg . mindenféle, rügyek ragacsa rögzít a derengésre konok-friss memorandumokat, temetve-fedve magával minden ó memento móri !-t Tenyészet bibliája, te, felmérhetetlen évgyűrű-rétegű sejtelem-hirdetőoszlopon : leged betűzlek én. betű, ki le rólad ugrott, lege« fürkészlek masam-nevéért, neveshetet len! találkára a fény városával. Vladimir Rohlena Rablótámadás A postahivatalba egy álarcos férfi lépett be. Egyik kezében pisztoly volt, a másikban pénzszállító-zsák. Ennek méretéből ítélve az illető optimista természetű lehetett. Odalépett a kisablak- hoz, és bekiáltott: — Föl a kezekkel! Vokalek postatisztviselő rögtön fölemelte a kezét. — Ide a pénzt! — Hogyan adjam oda magának a pénzt, ha föl kell tartanom a kezemet? — Jó. jó, hagyjuk a széllé meskedést ! Engedje le a kezét, de meg se moccanjon. Különben a halál fia! ■— Árva vagyok — habog- ta Vokalek úr —; nekem úgyis mindegy. Kihúzta az asztal fiókját, foiforditotta. és a látogató zsákjába szórta a pénzt— Tessék: 216 korona és áU halár. — Hohó! Ez kissé kévés — csóválta a fejét a rabló. — Rossz napunk van. Előfordul az idÿesmi, .. Talán a bélyegeket is elvinné? 72 korona és 40 halér értékű bélyegem van. — Mit kezdjek a bélyegekkel ? — Hogyhogy mit? Ez attól függ, hány évet kap. Majd leveleket írogat a kedves rokonainak. — Nincsenek rokonaim. — Akkor nekem ír. Tudja. nekem sincs senkim kerek e világon. — Egyáltalán nincs senkije? — Teljesen egyedül vagyok. El sem tudja képzelni, mit jelent, hogy itt kell ülnöm a poste restante-ablak mögött, s látom a feszült várakozástól sugárzó arcokat. látom amint reszkető kézzel nyúlnak a boríték " I ' " ! I I F F Titkos iras egy korvinában A budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött korvinák egyike Curtius Rudimnak Nagy Sándorról szóló művét tartalmazza. A kódex előzéklapján furcsa jelek sorakoznak: egy titkosírás betűi. Az író személyére könnyen lehet következtetni. A kódex címlapján alul, középen — ahová a tulajdonos címerét szokták festeni — Mátyás király aranygyűrűt tartó hollós címere helyett az Aragóniái-család címere található. A könyv tehát Beatrix királynéé volt, s a furcsa jeleket bizonyára ő írta bele. Tudjuk róla ugyanis, hogy szeretett titkos írást használni. Ismeretes egyik levele, amelyben testvérének, Eleonóra hercegnének kettejük levelezése számára új, titkos írásjeleket küldött. A tartalom megfejtésére évekkel ezelőtt /három könyvtáros vállalkozott, Bibó István, Mezey László és Orosz Gábor. Jóllehet a szöveget a titkos írások egyszerűbb fajtájával írták, ahol minden betűnek mindig egyforma, de a többitől különböző jel féléi meg, a megfejtés — a tartalomra vonatkozó támpontok hiányában — nehéz feladatot jelentett. A könyvtárosok mégis nagyon hamar, egy nap alatt rájöttek a jelek kulcsára. A bejegyzés átírva és kiegészítve magyar fordításban így hangzik: »Az Űr 1491. esztendejében, Vízkereszt utáni vasárnap jöttem ide Egerbe, harmadnapra utánam jött ide a dicső Ulászló király, akit 1490-ben a szent kereszt feltalálása utáni vasárnap koronáztak meg.« A bejegyzés megértéséhez föl kell eleveníteni a XV. század utolsó évtizedének néhány eseményét. 1490-ben, Mátyás király halála után többen pályáztak a trónra, így Habsburg Miksa, Ulászló cseh király, János Albert cseh herceg és az özveggyé lett Beatrix. Az utóbbit sokan gyűlölték, nem volt akkora pártja, hogy a sikerre reménye lehetett volna, de ő rendelkezett a bányavárosok fölött, az ő katonái parancsoltak Esztergomban, Diósgyőrött és néhány más várban. Állásfoglalása az új király megválasztásánál sokat jelenthetett. A trónról semmiképpen sem akart lemondani, s így — csakhogy királyné maradhasson — kijelentette, hogy hajlandó a megválasztandó uralkodónak kezét nyújtani. Ezt használták ki a cseh király párthívei. Rabeszélután, látom a lányok mosolyát, amikor mindjárt itt az ablak előtt, türelmetlenül föltépdk a borítékot. .. Nekem pedig senki sem ír. Soha senki. El tudja képzelni ezt? A rabló görcsösen nyelt, mintha a torkán akadt volna valami. — Én is egyedül vagyok. Világéletemben egyedül voltam ... — nem bírta tovább, szipogni kezdett. — Tehát maga is tudja, mi a magány — sóhajtott föl fájdalmasan Vokalek úr. — Tudom, persze hogy tudom — mondta a rabló, és hirtelen zokogásban tört ki. — Ne sírjon! — Hogyne sírnék, amikor földúlta a lelkem?! Nem kell nekem a pénz. És a vacak bélyegeire sincs szükségem . .. Hát mire ment el az én egész életem ... — Köszönöm, drága barátom! Várjon meg, mindjárt bezár a posta, s akkor elmegyünk és iszunk egy korsó sört ... Fordította : Gellert György ték, hogy támogassa Ulászló megválasztását, s egyúttal az ő nevében megkérték a kezét . A kedvező válasz után a rendek 1490. július 15-én Ulászlót elismerték királynak — azzal a feltétellel, hogy Beatrixot nőül vészi. Ulászló az esküvőt eleinte különböző ürügyökkel egyre halogatta, de közben megnehezült a helyzete. A többi trónkövetelő fegyverrel próbált igényeinek érvényt szerezni. Miksa visz- szafoglalta Bécset, és hadaival Buda felé indult, János Albert pedig Kassát ostromolta. Beatrix fölhasználta vőlegénye szorultságát, s megfenyegette, hogy várait átadja Miksának vagy János Albertnek, ha továbbra is vonakodik megtartani ígéretét. Ulászló tehát engedett. Néhány bizalmas embere jelenlétében Bakócz Tamás győri püspök előtt házasságot kötött Beatrixszal, de feltételül szabta, hogy a szertartást politikai okokból egy ideig »tartsák titokban«. A frigy megkötése után azonnal elbúcsúzott újdonsült feleségétől, hidegen — mint Bonfini írja — »sem csókkal, sem mosollyal, sem nyájaskodással, hanem komoly arccal, mint idegen az idegentől.« Beatrix tehát férje halála után ráerőszakolta magát az utódra, szinte kényszerítette a házasságra. Ulászló viselkedése azonban még ellenszenvesebb. Egy pillanatig sem vette komolyan a házasságot. Várta, hogy mikor mondhatja ki annak érvénytelenségét és dicsekedett, hogy az olasz asszonyt »olasz módon« — cselszövéssel — játszotta ki. A királyné természetesen gyanakodott, de »fér jé«-nek elég sokáig sikerült bolondí- tania. így pénzzel és katonákkal is támogatta harcaiban. Ilyen körülmények közt zajlott le a Curtius-kötetben följegyzett látogatás, 1491 januárjában. Beatrix bizalmas hívének, az egri püspöknek palotájába ment, s ott kereste föl a Kassa fölmentésére siető királyt. A látogatás valószínű célja az újabb pénzkérés lehetett. Ulászló később — miután ellenfelei támadásától megszabadult — igyekezett megszabadulni a számára terhes köteléktől. A királyné viszont egyre csökkenő reménnyel, de nem csökkent kitartással évekig küzdött jogainak elismertetéséért. Végre tízévi huzavona után, 1500-ban a pápa érvénytelennek minősítette a házasságot. A döntés után Beatrix kénytelen volt elhagyni Magyarországot — még a Cur- tius-kötelet sem tudta magával vinni Olaszországba. Vértesy Miklós Női l' -j Szabó Kálmán szobra. Halászok. Bognár Zoltán grafikája.
