Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

A környezet hatása Amikor a kaposvári váro­si-járási alkoholellenes tár­sadalmi bizottság tagjai egy­más után beszámoltak arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a vendéglátóhe­lyeken — az ellenőrzések so­rán —, újra csak a régi igaz­ságot mondták ki: azt, hogy a rend, a tisztaság nevelő hatása vitathatatlan. Mert vannak »esztétikus helyek«, és van sok olyan is, ahová jóérzésű ember nem teszi be a lábát. Ezek a tapasztalatok egy­általán nem meglepőek. A Kapos presszóban, Kaposvá­ron — köztudott dolog — nincs kifogásolnivaló, a Szomjas italboltban pedig riasztó a kosz, és aki még megáll a lábán, kiszolgál­lak ... Amikor a bizottság két tagja ott járt, az egyik vendég például az asztalon aludt. Mert ott ez »termé­szetes«. És csak az a fontos, hogy fogyjon az ital, minél több pénzt hagyjon ott a vendég. Kétszer jártak ab­bán az italboltban a bizott­sági tagok, s azt tapasztal­ták, hogy kiszolgálják a fia­talkorúakat is. A vállalat igazgatója kérte a bizottság tagjait: az ilyet jelentsék neki, ő azonnal intézkedik... A Három Huszárban a bizottsági tagok egy üveg bort vásároltak, aztán fizet­ni akartak. Csakhogy a pin­cér hordta a csapolt sört, a fröccsöt boldog-boldogtalan­nak, s a betérők húsz per­cig ácsorogtak; többször is szóltak, míg hajlandó volt számolni. Ennél is nagyobb baj, hogy a kocsma dél kö­rül megtelik a SÁÉV dolgo­zóival: napi munkájuk so­rán ott tartanak pihenőt, magukba öntve néhány fröccsöt, pár üveg sört... A Kapos bisztró a belváros­ban ugyancsak a részegek találkozóhelye. Az üzletve­zető panaszkodott: késsel tá­madtak rá, amikor ki akar­ta őket utasítani. Az Edosz- ba pedig már eleve része­gen érkeznek a vendégek, s ha nem akarják kiszolgálni őket, »balhét csinálnak« ... Isznak mindenütt: a kocs­mákban, az utcán, a kapu­aljakban. Igaz, ezért bünte­tés jár. de — úgy látszik — elnézőek, akik büntetnek. A helyzet nem sokat vál­tozott az utóbbi években — jóllehet a vállalatvezetők sokkal szigorúbbak és job­ban figyelnek a káros je­lenségekre. Egy községi kis­vendéglő havi 300 ezer fo­rint forgalmából 250 ezret tesz ki az ital ; a többi étel, kávé, üdítő... Ez mandent elárul. Sokun azt tartják, aki ed­dig ivott, ezután is iszik. Pedig a környezet hatása ebben is döntő lehet. A rossz legalább olyan erősen — ha nem erősebben — hat, mint a jó. Ahol rend és tisz­taság van, ott azok is csen­desebbek, akik másutt du­hajkodni szoktak. Mint ahogy az is igaz, hogy ame­lyik vállalat nemcsak meg­veszi, hanem föl is használ­ja szondát, ott kevesebb a selejt, az üzemi baleset, a részegen dolgozó munkás. Egv-egy lakótelepen a gjmMiekek azzal szerzik a zsebpénzt, hogy munkaidő után zsákokkal, szatyrokkal bejárják a munkahelyeket, s összegyűjtik az üres sörös-, boros-, pálinkásüvegeket, beváltják, s a pénzen ciga­rettát vagy sört vesznek . .. Ha valaki szól nekik, fölhá­borodnak a szülők: mit tö­rődik a más dolgával ? ! Hadd játszón gz a gyerek ... Természetesen vannak olyan helyek is — például Szennában, Szentbalázson. sőt Kaposváron is —, ahol rendet tettek már. S nem kelleti semmiféle intézke­dés : egyszerűen a környezet üldözte el vagy »szelídítette meg« a mértéktelen italo­zókat D. T. Virágok Zicsen Vérszínú pipacserdő káp­ráztatja el a Zics határában az utasokat. Az aranyló-vö- röslő táblát a zöld legkülön­félébb árnyalataiba öltözött fák szegélyezik. A pipacs itt -gaz«, hiszen a repcét tor- iíítja csak, a színpompa mé­gis ellenállhatatlanul vonzza, szinte megbűvöli a járóke­lőt. Mi is a virágok nyomában járunk, ez a falu ugyanis vi- I agmag-termesztési hagyo­mányairól híres. Zics lakói a Vetőmagtermeltető és Érté­kesítő Vállalat Dél-dunántúli Központjával kötnek szerző­dést — évről évre —, s Dom­bóvárra szállítják a mago­kat. Az idén is lesz húsz— húszezer négyzetméteren es­tike, őszirózsa és zinnia — ismertebb nevén legényró­zsa ... A magtermesztés iránt igen nagy az érdeklődés. A virágmagot exporttá küldik, s igy a lehetőségeknek ha­tárt szab. hogy mennyi a megrendelés Ez nagyon vál­tozó: függ az előző évi mag- lerméstői is — ha jó volt. a következe évben kisebb lesz a kereslet, és fordítva. Biztosat azonban csak vetés idején lehet mondani: már­cius elején. Tavaly például jóval több megrendelést ka­pott a vállalat, mint az idén. A faluban Gergovicsékhoz irányítanak. Szívesen fogad­nak. — Háromszáz négyszögöl őszirószánk van, s ugyan­ennyi estike — mondja az asszony — ; erre tudtunk szerződni. Termesztenénk mi jóval többet is, legszíveseb­ben őszirózsát — kétszáz fo­rint kilója, az estikéé csak száz —, persze tudjuk, hogy erre is szükség van, esti­két rendelték a külföldiek. Jövőre talán nagyobb meny- nyiségre lesz igény. — Sok munka van vele? — Munka, az rengeteg. Ta­lán nincs is növény, amivel ennyi lenne. Nem nehéz, de nagyon sokat kell »szöszmö- tölni«: állandóan kapálni kell, folyamatosan szedni .. . A betakarításnál, bizony, ré­sen kell lenni, mert ha nem vagyunk elég gyorsak, jön egy szél. s elviszi az egé­szet ... Ha rostáljuk az őszi­rózsát, nagyon csip, egyszer még szemgyulladást is kap­tam tőle. Az időt is jól ki kell választani: esős időben például nem lehet szedni, mert penészedik, s akkor meg jobb. ha elviszi a szél. .. A betakarítás után is van munka bőven: rostálás, csep- lés. szárítás, keverés. Vi­gyázni kell rá, mint & himes tojásra, a minőség miatt — Mennyit hoz egy év­ben? — Változó. Van, hogy jó a termés, es van, hogy na­gyon rossz. Igazi lutri. A vi­rág nagyon kényes, elviheti a rossz idő vagy a kártevő. Kaptunk már százezret is egy évben, és megesett, hogy csak ötezret, pedig ugyan­annyit dolgoztunk vele ... — Mióta csinálják? — Hat-hét éve. Ha »be­jön«, nagyon sokat hoz a konyhára, megéri a vesző* dést.. És nem utolsósorban: szeretjük is a virágot.. . Jöj­jön el. ha nyílik majd a ró­zsa, öröm lesz ránézni ! M. E. cn < 1­>­Másfél Z. ec *< « szoba összkomfort j Éti, úgy látom, megkezdte akcióját a Tatárné-féle la­kásért. Ezit onnét tudom, hogy egyik este megkérdez­te, mennyi a havi jövedel­me Juditnak, a mellékesei­vel együtt. Ügy emlékeztem, hogy talán ketezer-hatszáz forint. »És a tartásdij?« — kér­dezte Éti. A fejem vakartam. »Várj csak! Azt hiszem, az nincs is neki. Hiszen a gye­rek most az apjánál van. És úgy tudom, még nincsenek is elválva ...« Éti arca hosszúra nyúlt. »Hűha! Akkor a válást gyorsan le kell bonyolítani, mondd meg neki! A kérvé­SOMOGYI NÉPLAP nyen persze az asszonyneve szerepel, s ha jól emlék­szem, azt írta be: különvált. Pedig ide a bontóper hatá­rozata is kell ! — Töpren- gővé vált az arca. — Akkor viszont új problémával kell szembenézni : a gyermektar­tási díjával! A havi bevéte­le azzal együtt már fölötte lesz a tanácsi lakásra jogo­sító jövedelemszintnek!« »Az ördögét! — tört ki belőlem. — Ez ilyen komp­likált?« Csak szeme fehérjét ma­tatta: mennyire! »Ilyenformán csak egy szövetkezeti lakás jöhet szá­mításba ... — tűnődött han­gosan. — Nem tudod: van valami megtakarított pén­ze’« Csak a tenyerem fordí­tottam ki: hpnnet; tudnám? »De nem nagyon hiszem... Honnan is volna?« »Ugyan! — legyintett Éti. — Manapság mindenki ta­karékoskodik Ez eddig a fér­je szüleinél élt, és a fiúval ketten kerestek! Kell, hogy legyen valami pénze!« »Jó — mondtam. Tegyük föl. hogy van néhánvezer forintja. De azzal mire megy?« »Es az intézet?« — nézett rám Éti. »Hogyhogy?« — kérdez­em értetlenül. »Hát úgy. hogy harminc­■egyvenezar forintra min- lenkeppen szüksége lesz a <is kolléganőnek, a beugró­hoz meg a költségekhez.!? Gavallérabb cégek ilyenkor hosszúlejáratú, kamatmen­tes kölcsönt nyújtanak a dolgozóiknak!« ►»Csakugyan ?« — néztem rá meglepetten. Pottornyai- nak, Hartmannak, Bódis Gyurkának van lakása, Ibi és a másik kislány gyerek még, a szüleinél lakik — hát honnét is tudtam vol­na, milyenek az útjai-mód­jai manapság a lakásszerzés­nek? Éti a fejét ingatta. »Ö, te naiv főnök! Hát ennyit értesz a szociális problémákhoz?! — Mosoly­gott. — Te, te! Ha én nem vagyok, te életed végéig a mamáddal élsz, kis gyámol­talanom !« Az ártatlanabbik moso­lyommal szabadkoztam: »Hát tül sok gyakorlati érzek nem szorult éppen be­lém . ..« »De szerencsére itt van­nak a nők! Szóval, szerin­ted, van reménye az asz- szonykának a kölcsönre?« »Fogalmam sincs. De ha nem volna: majd lesz! Be­szélek az érdekeben Starker Gusztival, a gazdasági igaz­gatónkkal, sőt ha kell, in-* terveniálok az Akadémia fő­titkáránál is! — Széttártam karom. — A jó vezető min­dent a kollektíváért!« Nevettünk, aztán EH be­leszagolt a levegőbe, es hir­telen fölugrott. Andrea és Zoli, anyukával. Gyerekek a lángokban Újsághír: »Lakastüz keletkezett Marcaliban, a Szik­lai Sándor utca 7. szám alatt. A tüzet — amit gyufá­val játszadozó gyerekek okoztak — a kivonuló tűzol­tók fékezték meg.. .* Sűrű füst gomolygott az spület fölött. Sokan megálltak Marcali­ban, a Széchenyi-lakótele- pen, s nézték a több emele­tes épületet a Sziklai Sán­dor utcában. — Ott, a harmadik eme­leten . .. Ott van tűz! — ezt hallotta meg az arra haladó Petrovics Sándor honvéd, s kettesé vei-hármasával véve a lépcsőket, másodpercek alatt ott volt a lakás ajtaja előtt. Hiába dörömbölt, csenge­tett. senki nem felelt. A füst egyre sűrűbb, foj- tóbb lett Nem tétovázott: vállával beíeszítette az aj­tót, ts szembe találta magát a tűzfészekkel. — Van itthon valaki?! Válasz nem hangzott, de az egyik belső szobából hangzó gyermeksírás gyors cselekvésre késztette. A lángok embermagasság­ban gátolták az előrehala­dást; égett a függöny, az előszobafalon levő kabátok, s a mozaikra terített linó­leum is. lángra kapott. Kúszva hatolt át a lángok alatt A belső szobában sí­rástól maszatos arcú fiúcs­kát talált. Magához ölelte, és vitte ki a lépcsőházba. — A hugi ... Ö még benn van ... »Jesszusom. a karfiol!« — kiáltotta, és rohant ki a konyhába. Reméltem, hogy azzal a presszóbeli beszélgetéssel vége is mindennek. Fino­man pedzettem, hogy tetszik nekem; ö finoman jelezte, hogy nem volna éppen ked­ve ellenére a közeledésem. Hetekig ebben maradtunk. A levegő azonban megsűrű­södött közöttünk; vala­hányszor csak beszélnünk kellett, akár a legszürkébb hivatalos dologról, a tartá­sán, a szája vonalán, a sze­me tág pillantásán láttam, hogy vár valamire. De mire, te jóságos ég? Hogy ajánlatot tegyek ne­ki? Kislányom, hivatali er­kölcs is van a világon, s te még sosem hallottad az aranyszabályt; nem lövünk házinyúlra? Még az hiá­nyoznék: majd egy negyed- százados, feddhetetlen hiva­tali múlt után azon törjem ki a nyakam, hogy kikezdek egy beosztottammal ? Ez természetesén képte­lenség. Ha valamit akar, kezdeményezzen ő. Hogy mondta Oscar Wil­de? Mindennek ellenállok, csak a kísértésnek nem. Én is így vagyok vele. Ha' én kezdeményezek: visszaélek hivatali beosztásommal. Ha ő kezdeményez: az az ődol­ga! Végre is a beosztottnak nem tiltja er1 -si törvény, hogy a főnök elcsábítsa; ez isak a főnök kezét köti... (Föl utaljuk) Szerencsére az ijedt kis­fiú nem vesztette el lélek­jelenlétét. S a katona újra a lakásba rohant, és kihozta a másik gyereket. Értesítették a mentőket is. A tűzoltók megfékezték a lángokat, a mentők elszállí­tották a gyermekeket. A se­gítség időben érkezett. — Bevásárolni voltam, a gyerekeket lefektettem pi­henni. Dugunk előlük min­den gyufát; nem tudom, ho­gyan juthattak hozzá. Meg- gyújtották az előszoba füg­gönyét, s attól kapott lángra minden . . . Rohantam utá­nuk a kórházba . .. Rosszul lettem az ijedtségtől; úgy injekcióztak eszméletre. Na­gyon köszönöm Petrovics honvéd gyors és bátor be­avatkozását — mondta Fejős Sándorné, féltőén szorítva magához a két gyereket. Fejős Sándor — az apa — hivatásos tiszthelyettes. — Éppen gyakorlaton vol­tunk; rádión értesítettek, hogy tűz van a lakásban. Rohantam haza .. . Mire megérkeztem, már elvitték a gyerekeket, s a tűzoltók is végeztek . . Megszorítottam a katona kezét; csak annyit tudtam mondani ; köszö­nöm ... Petrovics Sándor honvéd már elköszönt az egységétől; visszatért Baranyába. Bogát- mindszentre. a szüleihez. Onnan utazik az NDK-ba: ott dolgozott, s közben csa­ládot alapított, felesége és kislánya várja. — Nagyszerű katona volt, háromszor kapta meg az élenjáró címet. Helytállásá­ért parancsnoki dicséretben részesült, jutalomszabadsá­got kapott — mondja Giber Tibor főhadnagy. Palack­bumeráng Erre a nyárra az állandó témák között helyet kért magának a sörösüveg: szó éri a ház elejét — mármint a sörösökét — akkor is, ha van, akkor is, ha nincs. Ami­kor hiány volt belőle, ránk, fogyasztókra fogták, hogy veszelyeztetjük az,ellátás t az­zal, hogy otthon őrizzük és nem visszük vissza a kiürült féllitereseket. Amikor látták, hogy a ráolvasás nem hasz­nál, akcióba kezdett a sör­ipar: Kaposváron például sátrat állított föl és Ígéretet tett, hogy ötven üveg után — az árán felül — még poha­rat és műanyag szatyrot is ad a vásárlónak. Úgy lát­szik, ezért sem rohantaIf., mert újabb cselhez folya­modtak: két forintra emelték a sörösüveg árát. Ez volt a bumeráng. Azt mondják Kaposváron a Csemege ABC-ben, hogy nem tudnak mit tenni a sö­rösüveggel: a raktár tele van. a gyár pedig nem visz el többet, mint amennyit hoz. Tegnap délelőtt 130 lá­da — minden ládában húsz üveg — várta az autót. A raktár még egyszer sem ürült ki, legalább 40—50 lá­da — azaz körülbelül ezer sörösüveg — mindig ott ma­radt, mert nem fért fçl a teherautóra. A Balatonnál hasonló a helyzet. Fonyódon az 539-es ABC-ben, Balatonfenyvesen pedig az 565-ben panaszkod­tak arról, hogy a söröskocsi csak annyi üres üveget vesz föl. amennyi töltöttet lead a boltnak. Az indok egyszerű: többnek nincs hely a kocsin. A boltokat viszont — helye­sen — rendelet kötelezi, hogy annyi üveget vegyenek visz- sza, amennyit hoz a vevő. (Más kérdés, hogy nem min­dig teszik ezt.) Az üveghe­gyek pedig nőnek a boltok raktárában, lekötik a válla­latok pénzét és — ami tatán még nagyobb baj — elfog­lalják a helyet az amúgy is szűk raktárakban. Az itt tá­rolt üvegbe pedig nem lehet tört tölteni. A gyárnak, állí­tólag, ez okoz gondot. Pénteken o Balatonon a harmadik negyedév — tehát a főszezon — sörszállitásai- ról tanácskoztak az ipar és a kereskedelem képviselői. Az üveg ott is téma volt. Ja­vaslat is született: a sörgyár küldjön végig néhány kocsit a szállítási útvonalon, de ve vigyen sört, csak az üres üvegeket szedje össze. Nem fogadta túl nagy lelkesedés az ötletet, mert a söriparnak nem éri meg a fuvar. Nekünk, vevőknek — úgy látszik — két forintért job­ban megéri visszavinni az üveget. A felelősségünkre is olyan sokszor hivatkoztak, hogy senki sem gyűjti mar otthon. A söripar, úgy látszik, nem hitte, hogy megfogadjuk a kérését — és ez lett a bume­ráng. Sz. L. Dr. K. I. A Kaposvári Városi Tanács V. B. Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztálya felvesz 14 évnél idősebb személyeket forgalomszám lálási munkára A számlálás időpontja 1980. június 26 és augusztus 26. A számlálás időtartama: 6 órától 18 óráig. Jelentkezni lehet 1980. június 25-én 16 órakor, a városi tanács I. emeleti nagytermében. I (043358)

Next

/
Oldalképek
Tartalom