Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-23 / 119. szám

Párbeszéd az értelmiséggel 18 szellemi munka visszahat Választási gyűlés Nagyatádon Az elmúlt öt év alatt megkétszereződött az értelmiségiek száma Nagyatádon. Tegnap délután mindössze százhúszon férték be a pártszékház nagytermébe, az ifjú város értelmiségi dolgozóinak húsz százaléka. De képviselték társaik szellemét, gondolkodás- módját is. Figyelmükből és világoson kinyiivánitott álláspontjukból a városhoz kötődés, a gondok megoldásának szándéka érződött. Nem is valamiféle „szokványos" választási gyűlésen vettek részt, ahol az előadóra a szó szoros értelmében hallgatóság figyel, in­kább egy sokszemközti párbeszéden, amely nemcsak állásfogla­lásra, hanem tettekre is sarkallt. Hamvas János, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a Hazafias Nép­front nevében is a megje­lentek, s Varga Pétert, a megyei pártbizottság első titkárát kérte föl előadásá­nak megtartására. — Nemes hagyomány, hogy » választásokat meg­előző időszakban a dolgozók széles tömegeivel váltunk szót közös dolgoinkról s ar­ról, hogy mit akarunk ten­ni a következő időszakban. A haladás irányát a leg­főbb politikai törekvéseket meghatározza a párt XII. kongresszusa. Szövetsége­seink azóta saját állásfogla­lásukkal is megerősítették céljainkat, és támogatásuk­ról biztosítottak bennünket — monda bevezetőként a megyei pártbizottság első titkára. Ezután a választások elő­készületeiről, a jelöltek ösz- szetételéről egyéni adottsá­gaikról beszélt; számos pél­dával bizonyította a jelölő- gyűlések demokratikus lég­körét, hangulatát Elmondta többek között hogy So­mogybán 7fi helyen a Haza­fias Népfront javaslatától eltérő álláspont alakult ki, s még fölkészültebb, ta­pasztaltabb és rátermettebb tanácstagokat jelöltek az emberek. Ez Is azt bizonyít­ja, hogy nagykorúvá vált a mi népünk, felelősen él az alkotmányban biztosított jo- eaivaL Varga Péter a »miről döntünk június t-én* té­makörében belpolitikai éle­tünk jól ismert vénásait ele­venítette föl. Végtére m » pent-« mondó szavazatunk­kal a politika mellett vok­solunk majd; törekvése mk és céljaink ' mellé állunk nemcsak az egyetértést, ha­nem az egységes cselekvő­készséget is kifejezésre jut­tatva. S ehhez kell tudni, hogy hol tartunk, meddig jutottunk; kell ismerni gondjaink, gazdasági nehéz­ségeink feloldásának lehető­ségét és módját; tudnunk kell, hogy jobb munka nyo­mán bizakodó hangulatban tekinthetünk a következő időszak elé. Elemezte az előadó gaz­daságpolitikánk fő vonásait a gazdasági élet alakulásá­nak összetevőit, s beszélt a kezdeti eredményekről is Arról, hogy az utóbbi hóna­pokban javult a munkakedv a gazdasági egységek veze­tői egyre többet foglalkoz­nak a szervezettség töKéie- tesitésével, a belső tartalé­kok föltárásával, s a dolgo­zók is — mintha kezdenék jobban megbecsülni munká- iukat és munkahelyüket. Nem kétséges — hangsú­lyozta —, rendet akarunk és rendet fogunk teremteni minden területen. Ez mind­annyiunk érdeke. És nem bánhatunk olyan bőkezűen magunk teremtette érte­keinkkel, mint eddig tet­tük. Az a törekvésünk, hogy minden fejlődést gátló aka­dályt elhárítsunk az útból. Ehhez nagy politikai tőkével rendelkezünk, s ez nem más, mint hogy az alapve­tő kérdések megítélésében egység van hazánkban. Az értelmiségről szólva el­mondta Varga Péter, hogy szorosan kötődik a mai va­lósághoz, tevékeny részese a szocializmus építésének. S bár a termelés a meghatá­rozó, a szellemi munka visszahat az anyagi ér­téket teremtő tevékenység­re. Ezért is van nagy jelen­tősége annak, hogy értelmi­ségünk elkötelezetten, oda- adóan, az eddiginél is hasz­nosabban tevékenykedjék; legyen még igényesebb ön­magával szemben, s elmé­lyülte!!, megalapozottan bí­ráljon —• ha arra van szük­ség —, hiszen jobbító szán­dék vezérli. Az előadó befejezésül pár­tunk nemzetközi politikáját, a külpolitika jellemző voná­sait elemezte, majd átadta a szót hallgatóinak, akik nem fukarkodtak kérdéseikkel, véleményükkel. Felszabadult légkörben és jó hangulat­ban nyolcán kértek szót, s egyetértésüket csakúgy ki­fejezték, mint ahogy a vi­lágért sem rejtették volna véka alá gondjaikat, a fe­szültségeket, amelyekre nagyrészt megoldást is java­soltak. Dr. Végh Jánost, a kórház igazgatóhelyettesét '>a szellemi munka vissza­hat« gondolata ragadta meg. és ehhez csatlakozva beszélt az egészséges életmódra va­ló nevelésben, az egészség helyreállításának gyorsasá­gában és szakszerűségében az orvosokra háruló nagy feladatról és felelősségről. Dr. Babina György vezető ügyész a népi-nemzeti egy­ség egyre élőbb és mérhető- bizonyítékairól mondta el a véleményét, Jámbor László. a konzervgyár párttitkára a Balaton gyors elöregedésé­vel, a víztisztasággal kap- latos aggodalmát juttatta ki­fejezésre. Magyar Vincét, a Danuvia főmérnökét az ipartelepítés további elkép­zelései érdekelték. Dr. Szir­tes István kórházigazgató az egészségügy továbbfejlesz­tésének anyagi feltételeire volt kíváncsi, Varga József gimnáziumi igazgató pedig a középiskolai beiskolázási rendszer bírálatára készült fel, és gondjaik leküzdésére párhuzamos osztály indítá­sának engedélyezését kérte. Dr. Herr Gyula osztályveze­tő főorvos egy, a középká­derek oktatásával kapcsola­tos anomáliát tárt föl, s ezt a felszólalást csakúgy vizs­gálat, intézkedés követi majd, mint az előbbit. De­zső Lászlómé művelődésügyi osztályvezető a testületek szerepéről beszélt, majd az értelmiség helyzetét vázolta, s örömmel mondta: »óriási szellemi erővel gazdálkodhat a város«. A gyűlés előadója minden kérdésre válaszolt, egyes ügyekben vizsgálatot, intéz­kedést helyezett kilátásba, s elégedetten összegezte e széleskörű, párbeszéd tapasz­talatait. Egymilliárd forintot meghaladó bevétele lesz az idén a Magyaróvár! Kötöttárugyárnak. A gyár rugalmasan követi a divatot Bizonyítja ezt; az idén több mint tizenhét millió da­rab alsó- és felsőruházati termék készül. (MTI-fotó — Had as János felv. — KS) Nyitott kapu a Gyár utcában Délelőttönként csendes a Gyár utca. Egy-két emberrel találkoztam csak, míg elér­tem a 41. számú házat. Nyit­va a kapu, látszik, hogy itt mindig várnak valakit. Csima János kaposvári ta- nácstagjelölt kedvesen betes­sékel a szobába. Közben el­nézést kér, hogy ilyen ottho­nias — épp paprikát ültet­tek a kertben. • Először egy idős néni kereste föl a pana­szával, aztán jöttem én, iga­zán nem volt ideje rendbe tenni magájx Barna arcú, ősz ember Csi­ma János; kis hetyke baju­szét visel. Nem látszik rajta, hogy január elseje óta nyug­díjas. — Még fiatal nyugdíjas va­gyok — mondja tréfálkozva. — MAV-főfelügyelóként vo­nultam nyugalomba, negy­venkét évi szolgálat után. Ennyi időt húztam le egy cégnél. A vázában orgona illatozik, a nyitott ablakon tiszta, friss levegő árad a szobába. — Milyen a tanácstag élete egy ilyen környéken? — A külterületet az jel­lemzi : nem lehet úgy végig­menni az utcán, hogy ne ál­Sxabad-a hibázni? Vezetők a kezdeményezésről Gazdasági fejlődésünk egyik fontos feltétele, hogy több legyen a kezdeményező, bátor, ötletgazdáé vezető. A tsz-elnökök körében viszont gyakran emlegetett mondás: „Kezdeményezni, kockáztatni szabad, csak hibázni és meg­bukni nem.” Valóban így volna? Erről beszélgettem tsz-vezetókkel, megyei szak- irányítókkal. — Aid kezdeményez, néha sokat kockáztat — mondta Hagy József kaposfüredd fez- elnök. — Kezdeményezni mégis kell • — Vannak, akik ezzel szemben azt vallják, csak biz­tosra szabad menni, csak bevált recepteket szabad használni. — Az a vezető, aki nem kezdeményez, erkölcsileg előbb-utóbb leértékelődik. El­veszíti tekintélyét a beosz­tottai előtt. A túlzott óvatos­kodás ugyanúgy véglet, mint a helyenként tapasztalható hazardirozás. A dupla vagy semmi alapon való döntés ta­la» megengedhető egy 10 hektáros kísérletnél, de sem­miképp sem több milliós fej­lesztés esetében. — Vannak országos hírne­vet szerzett gazdasági veze­tők, akik nagy kockázatot vállaltak. — Akikre gondol, nyertek, mások viszont megbuktak, és így nem országos hírűek . . . Tény. hogy nagyobb kocká­zatot vállalhat az, aki mögött százmilliós fejlesztési alap — Valószínű, hogy a kezde­ményezéseiről híres vezető egyre óvatosabb lesz az évek múltával — vette át a szót Lempel János elnökhelyettes. — összefüggés van ugyanis a vezető életkora és kezdemé­nyezőkedve között. Ezért hasznos, ha egy gazdaság ve­zetőségében helyet kapnak az ötlefcgazdag fiatalok és a jó­zan mérsékletet képviselő idősebbek is. E két csoport vitája biztosíthatja a végletek elkerülését Lempel János helytállónak érd a bevezetőben említett mondást: — Tény. hogy többet koc­káztat, aki kezdeményez. — Föl teve, ha kezdemé­nyezésen csupán a beruházást igénylő elképzeléseket és döntéseket értjük — toldotta meg Nagy József. — Szerintem olykor egy-egy új módszer vagy munkaszer­vezési megoldás alkalmazása ugyanannyit hoz, mint egy milliós beruházás. Ezeket az apróságokat is teljes értékű kezdemenyezeseknek tartom. — A kockázat a vezetői munka természetes velejáró­ja — vélte Sebők József, az igali tsz elnöke. — Nemreg egy szakembercsoporttal Csá­vóidon jártam, a híres és ma már mindenütt az ésszerűség példájaként említett, szárítás nélküli gabonatárolási mód­szer „őshazájában”. Az ott lá­tott. vendégkönyv első lapjain — 3—9 éve — valaki kalan­dornak minősítette Babits Antal tsz elnököt. Amikor két forint voit a tüzelőolaj, egy­más után épültek a drága szárftótornyok, és senkit sem érdekelt, hogy a szárítással mennyit romlik a termény beltartalmi értéke. Ha nem következett volna be az olaj- árrobbanás, valószínűleg ma is csak mosolyognának a csa- volyiak kezdeményezésén. — E példában ott bújkál, hogy nem árt, ha a vezető előrelátó. — Sajnos ez lehetetlen. Vé­gül is ebből fakad minden kockázat Lehetetlen meg­mondani, hogy például öt. év múlva bizonyos terméket igé­nyel-e a világpiac. Amikor a ráksi tsz-ben elkezdtük a 350-es tehenészeti szaktelep építését azt legtöbben őrült­ségnek tartották. Ez a telep ma csaknem tízmilliót hoz az üzemnek. Mindenki által el­ismert, jó példa. Ugyanez a kezdeményezés megbukhatott volna, ha a piaci helyzet másként alakul. Akkor is tudtuk ezt, de dönteni kellett. A bevezetőben említett ke­sernyés mondassa! Vitába szállt Prjevara Pal. a megyei tsz-szövetség titkárhelyettese — Az efféle mondások oly­kor alighanem csak az ötlet es elképzelés hiányának pa­lástolására szolgálnak. A döntési kockázat eltúlzása gyakran csak önigazolás. Nem igaz, hogy egy fejlesztési el­képzelés sikerére csupán őt- venszázaléknyi az esély. Köz­gazdasági elemzessei. piac­kutatással. az adottságok és a lehetőségek számbavételével türhetövé mérsékelhető a kockázat. A józanul kiszámí­tott kezdeményezések többsé­gé eredményt hoz. — Milyen esélye van egy ötletteli, kezdeményező, fia­tal somogyi szakembernek ar­ra, hogy belőle tíz év múlva mondjuk Burgert Róbert le­gyen? — Kevés somogyi gazda­ságnak ván módja országos figyelmet keltő kezdeménye­zésre ... — Szafc»ad-e ma egy gazda­sági vezetőnek hibáznia? — Győri Józseftől, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetőjétől erre kértünk választ. — A kezdeményező vezető­ket minden erővel meg kell védenünk, hiszen nem nélkü­lözhetjük őket. Súlyos hiba egy vezető fejét követelni, ha öt lépése közül egyet nem igazolnak az eredmények. Nincs abban semmi különös, ha egy kockáztató vezető hi­bát követ el. Szerintem azzal az emberrel szemben kell ré­sen lenni. aki sohasem hibá­zik. Meggyőződésem, hogy több kárt okoznak nuj a tíz­szeresen megfontolt, minden­áron biztosra menő vezetők, mint azok, akik mernek bele­vágni. Világos beszéd : a kezdemé­nyező vezetőket minden erő­vel támogatnunk kell. Bíró Ferenc Irtsanak meg. Főleg most, mióta szóba került a csök­kent paraméterű út megépí­tése az utcában. Négyezér- ötszáz forintot kell fizetni hazanként. Van, aki örül, van, aki szid, s megjegyzi, hogy ennyiért már a csatomat is megcsinálhatnak ... — S truvel keresik föl ide­haza? — Az a néni, aki most járt itt, azt panaszolta, hogy ráfo­lyik a víz a másik telekről az övére. Jönnek határvillon­gások, birtokhábprítascK ügyében ... Találó az a meg­nevezés, hogy tanácstag: ren­geteg jogi tanácsot kell ad­ni. Szerencsémre mint népi ülnök, sokat tanultam a pol­gári peres ügyekből, s így könnyebben eligazítom az embereket. A többi panasz olyan, hogy nem ég a villany, rossz az út... — Mennyit fejlődött ez a környék? — Nézze: én 1954 óta va­gyok tanácstag, s ez, bizony, nagy idő. Nem az én érde­mem, hogy most már van víz, járda; út épül. Megszépült a Vörös Hadsereg útja, gyárak épültek a környéken, s most már tornaterem is lesz az it­teni iskolában. E környék la­kossága nem úgy él, mint ti­zenöt-húsz évvel ezelőtt. Vi­szont igaz, hogy ahol a pa­piak táncolnak, ott kell előbb rendet tenni, azért talán ide is többet juttathatnának ... Csima Jánost többi tanács­tag társa is tiszteli, hiszen nagy tapasztalatot szerzett, higgadt, nyugodt ember. Negyvenötös párttag a fel- szabadulás után bekapcsoló­dott a mozgalmi munkába, s úgy mondja: nem lehet ezt csak úgy abbahagyni. A kör­zeti népfrontelnökségben is tevékenykedik, a vasúti párt- bizottságban is számítottak rá — Ügy van az, hogy a kez­det kezdetén kap az ember egy funkciót, aztán egyik jön a másik után. Olyan időszak is volt az életemben, hogy egyszerre tizenegy tisztséget töltöttem be. Erről mondani viccesen, hogy szembetalál­koztam saját magammal, amikor egyik helyről rohan­tam a másikra . . . Hálaisten annak az időnek vége, a mos­taniakat el tudom látni. Itt van ez a népfrontelnökségi munka: ez szorosan összefügg a tanácstagsággal, nem lehet tőle elválasztani. Szóba kerül a mostani je­lölő gyűlés. Aznap épp jó idő volt, s nagyon félt tőle. — Gyerekek, nem lesz sen­ki! — mondogattam. — Ezen a környéken a mostani hat óra öt órának számít a kerti munkákban... Mégis megtelt egy osztályterem, jó felszóla­lások voltak, s este nyolcig együtt vitatkoztunk. Csima János a lakásügyi társadalmi bizottságnak az elnöke, s ez, bizony, nem há­lás beosztás, hiszen még a körzetében is megorrolnak rá, ha nem pártfogol minden ügyet, ö azonban elsősorban a jogos kérések, mellett száll síkra — ezt'kívánja az igaz­ság. — S mi veil telnek nyugdí­jas napjai? — Itt van a kert, aztán a négy unoka. Egyik nap az egyik, másik nap a másik gyerekünkhöz megyünk láto­gatóba. Aztán szeretem néz­ni a televíziót, sokat olvasok. Megnézem a házi könyvta­rát: történelmi művek, világ­irodalmi remekek sorakoznak egymás mellett. A vitrinben ott vannak a kitüntetései. A , Munka Érdemrend arany fo­kozatát kiemelkedő tanácsta­gi munkájáért kapta meg. három évvel ezelőtt. — Nézze, itt sokkal köze­lebb vagyunk az emberek­hez ... Ez könnyíti, meg is nehezíti a tanácstag munká­ját —•’ mondja, amikor elbú­csúzunk a kapuban. Lajos Géza Á Csepel új termékei Oj termékek gyártását kezdte meg az év első felé­ben a Csepel Művek kapos­vári egyedi gépgyára. A Che- mimas Vegyigéptervező és Fővállalkozó Vállalat meg­rendelésére az atomerőműéi javítóberendezések új típu­sát szerelik össze. E beren­dezéseknek a segítségével az atomerőművek aktív zónájá­ban a reaktorfedeleken le­het meghúzni a csavaranyá­kat. A berendezéseket — a paksihoz hasonló teljesítmé­nyű — 440 megawatt kapa­citású atomerőműveknél le­het használni. A Chemimas alapdokumentációja alapján végezték el az alkatrészek és részegységek gyártását. Mű­szaki újdonságnak számít e berendezésekben a tengelyek és agyak összekapcsolásának megoldása : úgynevezett po- ligonkötést használnak, ame Ivet a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen fejlesz­tettek Id, a gyárral kötött szerződés alapján. Másik új termékük Szé­kesfehérvári Könnyűfémmű­be került. Az alumíniumhu- zalokat nyújtva egyengető berendezésből eddig kettő készült el. A most bevezetett új gyártmányok mellett a ter­melési programban szerep­lő más berendezéseket is ké­szít ' a gyár. Ezek és a ha­gyományos termekek bizto­sítják az egyenletes terhe­lést: az üzembe érkezett rendelések kitöltik az egész évi kapacitást. Ennek meg­felelően ütemes a termelés. Bizonyítja ezt az is, hogy az első negyedévben 104 száza­lékra teljesítették időará­nyos tervüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom