Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

JENE JÓZSEF Ismeretlen Gorkij-fordítás a Csurgó és Vidékében Egy maréknyi parázs Egyszer majd azt fogják, mondani, hogy újjaink simogatásatöl tűzfalat fordított o város a szélnek, hogy kedveseinket nem hagytuk cserben. szemünkben a nap nem törte össze a virágok szirmait. Emlékezni fognak ránk, hogy a völgyön ét elértük a folyót, benne próbáltunk virulni. Es ha belénk tompul már az élet, fejünk felett az árnyék bezárul, arcunkat a csend felé fordítjuk. Óperenciás vágyainkat szétterítjük még akkor is, és megmaradt bordáink között egy maréknyi parázs tovább világit, hogy távol tartsa az ordas isteneket. Stella Adorján Kínos helyzet Az orosz irodalom és kultúra 1945 előtti dél-du­nántúli »-fogadtatása-« kuta­tása közben nemrég érdekes anyagra bukkantunk. A Csurgó és Vidéke című tár­sadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap (1893. IX. 17. — 1915. XII. 26.) 1912. máj»* 19-i száma egy ismeretlen Gorkij-fordí­tást közölt A veterán 'cím­mel. A csurgói hetilap »Tár­ca« rovata egyébként több­ször közölt műfordításokat (pl. HeinetöL Goethétől, Mark Twrímtől, Anatole France-tói stb.), s így nem véletlen, hogy a7. említett Gorkij-el be- szétësrésztet * helyet kapott. A Kozocsa—Radó féle bib­liográfia (A szovjet népek irodalmának magyar bibliog­ráfiája 1944-ig, Bp. 1956.) nem tud róla, az eredeti Gorkij -műnek, A hősnek (oroszul: Geroj) ugyanis csak három magyarországi fordí­tását említi, s esek a követ­kező lapokban jelentek meg: Új Idők (1903. XII. 6.). Ha­zánk (1903. X. 25.), Karánse- besi Ellenőr (191L V. 7J A Csörgőn között Gorkij- fordításnak mar a címe (A veterán) is sejtetni engedte, hogy lényegében ismeretlen Gonkij-forditásról van szó, abban az érteimben, hogy a Csurgó ée Vidéké említésre sem kerül a Kozocsa—Badó- féle bibliográfiában. Az eredeti Gorkij-mű, a 3 részből álló A piacon eímű elbeszélés középső része ju­Tanulmányok az életmódról A M-as értit második fe­létől előtérbe kerültek az életmóddal kapcsolatos kér­dések. Még nemzetközi mé­retű szociológiái felmérés is volt az Unesco égisze alatt Idő a mérlegen címmel. De­li át rm is az életmód? Hosz- szas viták után a magyar és külföldi, e témával fog­lalkozó tudósok meghatáro­zása szerint: »Az életmód az emberek olyan tevékenységi- magatartasi rendszere, ame­lyet több-kevesebb tudatos­sággal, életük fenntartására, különböző szintű, társadalmi helyzetük szerint eltérő és torténettnileg is változó szük­ségleteik kielégítésére szer­veznek«. A Gondolat Kiadó Tanulmányok az- életmódról nmen adta ki • szociológu­sok legkiválóbbjainak wéle- ményét a témáról. A könyv írói a magyar rt- ssoonyoka* vizsgálják. Szocia­lista társadalmunk eljutott a fejlődésnek ahhoz a foká­hoz, amikor már nem az ele»™ létfeltételek megterem­téséről van szó, hanem ar­ról, miként étűnk a éljünk a megtermett javakkal, mi­ként éljünk önmagunkkal, szabad időnkkel s miként gazdálkodjunk anyagi és szellemi erőinkkel. A Szántó Miklós szerkesztette kötet elemzi az életmódvizsgálatok elméleti és gyakorlati kérdé­seit. A kérdés politikai ve- tületével foglalkozik Kulcsár Kálmán. Az életmód szocia­lista tartalmú fejlesztésének feltételeit veszi számba Fer­ge Zsuzsa. Egy társadalom fejlődésének, az egyes osztá­lyok, rétegek tagjai életmód­változásainak lehetőségét, az egyik közösségből a má­sikba juthatás eshetőségét — másnéven a mobilitást — ve­szi történelmileg is számba Andorka Rudolf. összegezve: a kötet a ma­gyar szociológiai irodalom egyik kwaeiketlo könyv«. tóft el a »vérvörös csütör­tök- előestéjén az egyre for­radalmasodé Somogyba. A csehovi problematikát, szem­léletet és hangulatot árasztó kis remekmű az 1877—78-as orosz—törők balkáni háborút megjárt, megöregedett hős, Migunov közkatona tragé­diájának művészi ábrázolá­sa; tragikusan érint az a tény, hogy senki se hallgat­ja meg a háborúban végre­hajtott hőstetteit, mindenki közönnyel viseltetik az egy­kori hős iránt, mindenki a maga hétköznapi ügyeivel van elfoglalva. A Gorkij-mű oroszul elő­ször 1899. február 10-éri je­lent meg a Nyiasegorodsz- kij Lisztek című lapban. Ku­tatásaink során megszerez­tük említett magyar fordí­tásait, s azokkal egybevetet­tük a Csurgón megjelent fordítást. Arra a megállapí­tásra jutottunk, hogy azo­nos a Karánsebesi Ellenőr­ben megjelent fordítással, amelyről viszont kiderült, hogy Szabó Imre (Érsekúj­vár, 1882 — Székesfehérvár, 1958) fordítása. Eddig azon­ban nem sikerült földeríteni, melyik nyelvből fordította Szabó Imre Gorkijnak ezt a művét, mivel ez nem került be Gorkij válogatott müvei­nek első orosz nyelvű kiadá­sába éppúgy, mint abba a két német nyelvű Gorkij-kö- tetbe sem,, amely a század- t fordulón jutott el Magyaror­szágra (A Bruno Cassirer- fele 7 kötetes kiadás, Berlin, 1901—1902; az Eugen Diede- richa-féle 6 kötetes váloga­tás, Leipzig, 1901—1903.), Tudomásunk von arról, hogy Szabó Imre dolgozott a kolozsvári lapoknak, sőt ar­ról is tudunk, hogy kitűnő­en ismerte a német nyelvet Ügy lettem Géza, hogy senki meg nem kérdezte tő­lem: kisfiam, mondd, Géza akarsz-e lenni... A szü­lői önkény áldozataként hor­dom e nevet, amely ugyan lehetett egy nagy fejedele­mé is, de én nem vagyok sem fejedelem, sem nagy. Csak Géza... Es ahogyan tel­nek az évek, évtizedek im­már, egyre jobban idegesít az a tudat, hogy én, aki nem is Gézának, hanem fiúnak születtem — csak későül? nyervén el az akkori szokás szerinti kere'sztségben a Gé­za nevet —, úgy is fogok meghalni, hogy Géza. Ez a név, ez a keresztnevecske, mint szeplő vagy púp, végig­kíséri az egész életemet. Gé­za vagyok éjjel-nappal, kül­honban, belföldön, dicsérő okiraton, fegyelmi végzésben egyaránt... Hát nem bosz- szantó ? Lehet, hogy lia választhat­tam volna, pontosan ezt a nevet választom. Lehet. De (dolgozott « Neues Politi­sches Volksblattnál). de for­dított oroszból is (pl. Bá­belt, Ehrenburgot, Maja­kovszkijt). A Csurgóra eljutott Gor­kij-mű azért is érdekes, mert a vidéki városok sajtójának eddig föltárt anyaga azt mutatja, hogy se Pécsen, se Egerben nem publikálták a helyi sajtóban 1945 előtt. Fenyvesi István szegedi re­pertóriuma (Az orosz és a szovjet kultúra a szegedi ia- pokban, 1890—1944, Szeged, 1967) sem tesz említést ar­ról, hogy ezt a Gorkij-mű- vet közölte volna a szegedi sajtó. A Csurgó és Vidéke szer­kesztőségébe — valószínűleg — Erdélyből juthatott el a Szabó-féle fordítás. Ez azzal is magyarázható, hogy a szá­zadfordulón — több jelből ítélve — a vidéki hírlapírók között jó volt a kapcsolat. Időnként élénken rea­gált a Csurgó és Vidéke a település és környéke jelen­tősebb kultúrpolitikai ese­ményeire (pl. Tolsztoj Anna Kareninájának 1911. szep­tember 16-i színházi előadá­sára is), s ez arra is utal, hogy e vidéki hetilap — a kor jó néhány hetilapjához hasonlóan igyekezett kielégí­teni azokat a szellemi igé­nyeket, amelyek vidéken je­lentkeztek. A majdnem 65 évvel ezelőtt megszűnt Csur­gó és Vidéke próbált valamit adni a »korai« Gorkijnak az elbeszélőművészetéből I ab­ban az időben, amikor Gor­kij nevének a leírása önma­gában is állásfoglalást jelen­tett. Dr. Hajzler Lajos, Orsóvá Judit akkor lett volna választást lehetőségem, végig lapozhat­tam volt volna a naptárt, íz­lelgethettem volna volt, ho­gyan paszol a vezetéknevem­hez egy-egy keresztnév, tű­nődhettem volna, próbálhat­tam volna le- és aláírni kis és nagy mozdulatokkal, el­suttogni, elorditani, hangsú­lyozni, elénekelni a nevem. Mert milyen érdekes ke­resztnevek is vannak, ame­lyek már soha nem lehetnek az enyémek! Erhard, például. Kicsit ide- genes hangzású, kétségtelen, de van benne valami előkelő tartás. Olyan szőke hajú, kékszemű keresztnév ez, és Gyurkó Erhard kétségkívül patinásabban hangzik, mint Gyurkó Géza. Bár kétségte­len. hogy van ebben az Er­iin rdban egy kis pöffeszkedö gog. ami teljesen idegen tő­lem. Még azt sem szerelem, ha egy keresztnévben a mély »e«-t a még mélyebb »a» követi. Akkor mar inkább Ezen nevettünk Stella Adorján A háború utáni írónemze­dék sorában tűnt fel ked­ves karcolataiviü Stella Adorján. Először rövidebb lélegzetű krokikat int, ké­sőbb mint színházi kritikus sorra ismertette meg a ma­gyar közönséget a modern angol, francia és német drá­mairodalom legfrissebb ter­mékeivel. Százhúsz darabot fordított. A vidéki fiú meg­ismerte Budapestet, ennek a városnak lett a krónikása és társadalmi szatírái külö­nösen a pestiek erkölcseit, a pesti asszonyok apró hibáit figurázták ki. Eredeti szín­padi művei közül a Lámpa­láz és a Méltóságos asszony túljutottak az ország és a nyelvterület határain. Több európai országban kerültek színre, mindenütt sikerrel. Ez utóbbi, egyik legynagyobb sikert aratott víg játékát Bé- keffy Istvánnal, többszörös társszerzőjével írta. Stella Adorján humoreszk­jeit a Ne tréfáljunk! című kötetbe gyűjtötték össze. Ezekben az írásokban a ko­rabeli életforma egy-egy jel­legzetes és humorista tollá­ra kívánkozó vonást, a bü­rokráciát, a hivatali élet visszásságait, a protekciót, a közlekedés vagy az egészség- ügyi ellátás problémáit ép­pen úgy tollhegyére tűzi, mint az örök helyzetekben, a házasságban, a családi élet­ben vagy a munka és a hi­vatás gyakorlása közben mindig megnyilvánuló, jel­lemző emberi gyengéket. maradjon az és az Mégis csak változatosabb... Nem igaz? De itt van ez a név. hogy Leó. Pápák neve. Gyurkó Leó. Méltóságos kereszt­név ez. Nem lehet csak úgy hebehurgyán kiejteni. Aki Leót mond, azt csak lassan, hangsúlyosan, kicsit kenet­teljesen mondhatja ki, hogy jól érthetővé váljék az »e« után az »o«. Gyurkó Leó... Hm. Nem rossz... De nem is jó. így együtt, most, hogy olvasom, mondom, suttogom, mormolom, van benne vala­mi nevetséges. Az oroszlánt gúnyolják így; még akkor is, ha a pápáról az oroszlán rnég soha senkinek nem ju­tott eszébe. De hát én nem vagyok pápa, és nem szeret­nem, ha a sörénye vesztett, vén állatkerti oroszlán ké­pe merülne föl mindenkiben, amikor bemutatkozom, hogy: Gyurkó Leó... Márk! Igen. azt hiszem, ez illene hozzám a legjob­ban! Kellően érdeke), mér­Ez a karcolat úgy kezdő­dik. mintha a kánikuláról szólna. Ne tessék megijedni. Bár a perzselő forrósággal kezdődik, kevés köze van az időjáráshoz, amely már olyan ellenszenvnek örvend, hogy még csevegni sem illik nála. Ott üldögéltünk a tera­szon. langyos málnaszörppel locsolgattuk égő torkunkat, amikor a társaság egyik tag- ia a szomszédjához fordult: — Holnap felhívlak. Mennyi is a telefonszámod? A kérdezett végigtörülte gyöngyöző homlokát, és da­dogni kezdett: — Háromnyolcvan... izé... gyerekek, ebben a hőségben elfelejtettem a sajat teieton- számomat. Nem történt semmi. Meg­nézték a telefonkönyvet. Viszont megkezdődött az a sorozat, aimit »az semmi« gyűjtőnéven tart nyilván az anekdota-irodalom. Minden­ki le akarta tromfolni a má­sikat a saját történetével. Jómagam is letettem a ga­rast: — Az semmi, hogy valaki elfelejti a telefonszámát! De az már valami, ha elfelejti, hogy hol lakik! És már mesélem is. Réges-régen történt, az első világháború előtt. Egy kedves, tehetséges fiatal író, a nem is nagyon régen el­költözött Relie Pál, első pá­rizsi útjára készült. Húsz­éves volt. Jó barátai taná­csokat adogattak, és Pásztor Árpád, a világjáró újságíró remek címekkel látta el. •közte olcsó lakáscímmel. A diáknegyedben feküdt az ajánlott kis szálloda, az Ady által megénekelt Szent Mi­téktarlóan hűvös, semmire sem kötelező keresztnév a Márk. És a benne zengő nyílt, erős »0« messzehang- zóvá tenné a nevemet. Gyurkó Márk... Tessék csak utánam mondani: a mind szűkebben ejthető »u« és »o« után valóságos lélegzetvétel, boldog, harsány, diadalmas férfiorditas ez .az »d« a Márkban... Igen: Márk leszek! — Gyurkó Márk... Tetszik? Ez lesz az írói álnevem — mondom otthon nagy büsz­kén, hogy így reája talaltam igaz keresztnevemre. — írói álnév? — csodálko­zik a feleségem, életem örök érthetetlen társa. — Hol vagy te író? — legyint, és faképnél hagy. Babot főz csülökkel. Ba­bot, sok »a<—val, egy olyat embernek, aki nem iró, s íg. nincs is oka, hogy Márk le­gyen. Keressen egyszerűbb, hétköznapibb, de megbízha­tó. a babhoz jobban illő ke­resztnevet. Például'■ Géza.. Voltaképpen nem hangzik olyan rosszul. Szerény, egy­szerű. hétköznapi kereszt­név, könnyű aláírni is. hogy: Gyurkó Géza hály útján. Hotel des Mines- nek hívták. Pásztor Árpád nem állította, hogy luxus­szálloda. — Úgysem vagy otthon egész nap — mondotta, é* ezzel körülbelül megadta a kis hotel rangját. Késő este érkezett Relie a fény városába. Vézna testet összepotyolta a kétnapos, fa­pados utazás, de nem törő­dött a fáradtsággal, ki sem pakolt a parányi padlásszo­bában, mohón ’ vágott neki a_ város rengetegének. Átsé­tált a hídon, és csakhamar Párizs középpontjában ámul­dozott. Egyszerre akart meg­nézni mindent. Napóleon sír­ját, a Mona tisát, a Miiéi Vénuszt, a Luxembourg klasszikus vásznait, mivel azonban éjjel a múzeumok zárva voltak, de a mulató­helyeket nyitva találta, amennyire kis pénzecskéje engedte, az éjszaíkai Párizs bűnös életének tanulmányo­zásába merült. Hajnal négy órakor kitört rajta a halálos fáradtság. Hazamenni, aludni! Elindult a diáknegyed felé. Hol is la­kik? Rémület fogta el. Az élmények súlyától elkínzott agya nem akart engedelmes­kedni. Hiába gyötörte magát, nem jutott eszébe a szállo­da neve vagy címe. Elda­dogta a rendőrnek a keser­vét, körülírta a szállodát. A havelockos rendőr a vállát vonogatta : — Uram, a kártiéban leg­alább száz hotel von! Ott állt a fiatal pesti író a Rivoli árkádjai alatt, és nem tudja, hova menjen. Mitévő legyen ? Megerőltette az egyát, és csakhamar eszé­be jutott az egyetlen mentő megoldás. A főpostára ro­hant és a következő sür­gönyt adta fel Pásztor Ár­pádnak: »Hol lakom? Sürgős drót­választ kérek főposta res­tante, Párizs, Reile Pali«. Leült a postán egy padra, és bóbiskolva varia a vá­laszt. Történetesen Pásztorék le­utaztak a Balatonra, és az író öreg szakácsnője kapta meg a sürgönyt. Nyomban plaj- bászt ragadott, és a délelőt­ti órákban már Relie kezei között volt a drótválasz: »A Pozsonyi út 16-ban tet­szik lakni. Mari néni«. Szokolay Zoltán Kései akt \blakunk az éjre tárva fejed alatt fény a párna nézlek-nem alszom veled fázol lelked öss— ' ízod szerelmünk a főidre csús alszol nyitva a szemed KERESZTNÉV Törvén ytáMa. Szöfiössy Enikő kisplasztikája. (A művész műcsarnokbeli kiállításáról) Bal álon. Révész Napsugár grafikája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom