Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-10 / 83. szám

Á kaposhomokijuhász 'AHg nuttt tizennyolc éves. Mozgékony, élénk tekintetű, fekete liú. Hajnalban kel és megesik, hogy az éjszakát is az akolban tölti, de »övé« a nyáj, a puszta, az egész vi­lág... Ha úgy tartja kedve, elindul a juhokkal, s Batéig meg sem áll. ö a kaposho­moki juhász. Cigánycsaládból szárma­zik, hét testvére van otthon Kaposkeresztúron. Minit mondja, munkahelyén soha nem érezte, hogy emiatt ' másképp kezelték volna, mint társait. Apja és több testvére is a szövetkezetben dolgozik. Elvégezte a nyolc osztályt, s elszegődött a batéi tsz-hez juhászbojtárnak. Eleinte más területen dolgozott, de .robban szerette az állatokat. Tizenöt éves volt akkor. Nemsokára elment az ak­kori juhász, s Orsós Ferkó úgy gondolta, kitanulta már annyira a mesterséget, hogy egyedül gondozza a' nyájat. Nem merték rábízni még­sem. Nagyon fiatal volt még. Kerítettek egy másik juhászt, s Ferkó megint csak bojtár maradt. Túlságosan érzékeny lehetett akkoriban, megsér­tődött, otthagyta a birkákat, 30 egy évig feléjük se né- . zeit Az erdőgazdaságban dolgozott. Tavaly azonban juhásztan- folyamot szevreztek Somogy­bán, s megkérdezték Ferkót, elmenne-e. Nem kellett két­szer mondani. így lett belő­le »okleveles« juhász. Az is­kolán nagyon jól szerepelt, oktatói szerint ő volt az egyik legügyesebb, legéle­sebb eszű tanítvány, nagy fantáziát láttak benne. Amint megjött az iskoláról, visszakerült újra bojtárnak. Történt megint, hogy el­ment a soros juhász. Most megszavazták Ferkónak a bizalmat, s rámaradt a nyáj. Tavaly december vége óta egyedül ő a homoki juhász, 439 anyabirka, 6 apaállat és 90—100 növendék bárány van a gondjaira bízva. Az­óta sokat javult az, állomány. Orsós Ferkónak sokat jelent ez a bizalom, igyekszik rá­szolgálni. Ügy mondják, övé most a batéi tsz-ben a leg­szebb nyáj... Nem döngetek kaput... ... falat, manapság ez telje­sen fölösleges. Egynéhány iroda ajtaja így is, úgy is nyitva. A kulcs lazán, lezse­rül lóg a zárban, akár gaz­dája valahol. Az asztalokon aktáik, félbehagyott monda­tok, mellettük tömött, ám tá- tott szájú szatyor kínál zöld­séget, húst. Az akták tetején bélyegző árválkodik. Az asz­talok mellett hanyagul hát- ralökött székek, a fogason bőrkabát, zakó, biztosan pénz is lapul valahol. A helyzet kafkai, öt egymással szom­szédos helyiséget találunk így a megyei tanács egyik osztályán. A lélegzet még ott a levegőben, a kezelősze­mélyzetet egy repülő kávés» csészealj tüntetheti el ilyen hirtelen. Élet siahol, emberek helyett tárgyak sóhajtoznak — valahonnan a ködös tá­volból gúnyos telefoncsöngés hangzik — torzan, meg-meg- akadva csörög, majd elhal. Egy emeletet jöttünk fel, em­berrel nem találkoztunk. »Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel« — köd­ük föl bennem Dante javas­lata a boglárlellei tanács üzemigazgatási osztályának egyetlen, ám annál néplele- nebb folyosóján, amint az üresein kongó irodákat láto­gatjuk sorra. A mintegy tíz helyiségből kettőben tartóz­kodnak. Elismerő, meleg sza­vakkal köszöntjük őket. A poros hangulatú, kihalt iro­dák egyikébe küldenek. Per­sze az is üres... A pártiro­da feliratú szobából hirtelen ki viharzik valaki, a kulcs ijedten kihull a zárból. Mi már távozófélben, teljesen ismeretlenül emeljük fel a földről, amit a zaklatott cik­lonként tovatűnő hölgy kö­szönettel nyugtáz. Egy, kettő, három ... számolok tízig lassan, s a kulcsot visszahe­lyezem a zárba. A fonyódi üdülősoron ki­vétel nélkül minden ajtó ,nyitva. Nyitva az egy vagy 'több kertkapu, nyitva az épületeik ajtaja, ember sehol Minden kihalt és minden KI SOMOGYI KJ NÉPLAP tárva-nyitva, kivéve a fele­lős személyek szemét. Pedig jártak erre emberek, eskü­szöm! Itt kerékpárt, kerti szerszámokat, amott locso­lásra szolgáló gumitömlőt, cementeszsákokat látok. Ár­va sorsuk, elhagyatottságuk, a kiszolgáltatottság látványa megragad. Katarzist érzek. Megtisztulást. Újnak tűnő, összegöngyölt szőnyegbe bot­iok, már nem mondhatom, hogy megingathatatlanul hi­szek a köztulajdon védelmé­ben. Tudo'm, X víkendház- tulajdonosnak éppen erre van szüksége, innen ötszáz mé­terre. Egy társasüdülőben, valószínűleg saját jól felfo­gott érdekében, újdonatúj lapát hullik az ölembe gaz­dát keresve, mikor belépek a lépcsőház ajtaján. Szomo­rúan legyintek, mit kezdjek vele? Egyetlenegy embert ta­lálunk »talpon a vidéken«, a gyermeküdülő gondnoknőjét. Kutyája büszkén csóválja a farkát: íme! Szőnyeggel terített, szinte párházott falépcső visz fel Bogláron a SZOT-irodához. A folyosókon propaganda­anyag, könyv, folyóirathal­mazok, bicikli, egy széken kardigán, »made in Italy«, olló, tükrök. Egy fotó, miss akárki a győzelmi emelvé­nyen. A könyvelés mellett egy fél ruhatár. Szorongok — kastély, emberek nélkül. Az illemhely mellett végre két nő. A rendezés tökéle­tes, minden bizonnyal ők a tolvajok. Megjátszom, hogy itt dolgozom. Elkotródnak. Tarka kendőik, ruháik sza­gát turbánként tekeri hom­lokomra a huzat. Ismét egye­dül vagyok. De mégsem: hir­telen valahol felszólal egy telefon. Interpellál. És gú­nyosan röhög a szemét. Az írógépek billentyűi éhes tes­tükre értő kezet várván za­vartan hallgatnak. A folyo­só tárt ablakán durván, ta­pintatlanul tolakszik be a szél, egy ideig kószál'a ma­gányos falak között, majd megszökik. A telefon közben kitar­tóan, gúnyosan mulat. Baj­iad, rajtam, rajtunk. Mind­annyiunkon. M. E. A téli reggeleken hatkor indul és sötétre ér haza, nyáron hajnali négytől este kilencig tart a munka. Ha ellés van, olykor éjszaka is ott kell maradnia. Ha este mégis hazamegy, akkor reg­gel nézi meg, van-e új bá­rány. Ha beteg lesz egyik­másik birka, elkapja a máj­métely vagy a kergekór, azt is a juhász gyógyítja meg, állatorvos ritkán jár erre. Ha mindezzel végzett, neki­indulhat, s járja a nyájjal naphosszat a földeket. Ft.r- kó nemcsak a hodály köré »csapja ki« a birkákat, van, hogy 4—5 kilométerre is el­megy. Tudja, az állatoknak enni kell. Jól keres, 60 ezer is összejön egy évben. Per­sze itt nincs karácsony, nincs ünnep. Szabadnap négy len­ne egy hónapban, de Ferkó nem szokta, kivenni. Nem mintha nem férne rá egy kis pihenés, dé nem szívesen hagyja idegenre a nyájat. Szereti az állatokat, azt mondja, meghálálják a tö­rődést. Jobbára egyedül dol­gozik, de van segítsége is, ha. kell — édesapja a boj­tárja .,. Orsós Ferkó alig múlt ti­zennyolc éves, akad még ta- nulnivalója bőven. De szere­ti az, állatokat, nem véletle­nül olyan szép a nyája, mint a vérbeli juhászoké. Ha így folytatja, belőle is az lesz... Molnár Erzsébet A mezőgazdaság és a Balaton M a már a laikusok előtt is világos, hogy a Ba­laton vízminősége az utóbbi években rohamosan rosszabbodott. A tudományos szervek mérései és mérték­adó véleménye szerint ha nem állítjuk meg ezt a fo­lyamatot, a tó délnyugati ré­sze fürdésre alkalmatlanná válik és jóvátehetetlenül ká­rosodik az egész Balajon. A vízminőség romlásának leg­főbb oka, hogy a Balatonba torkolló vízfolyásokban, egy­re több a növényi tápanyag. Ennek következtében a tó egész területe egyre jobban hínárosodik. Ez a szívós nö­vény olyan területeken is’ megjelent már, amelyeken korábban nem észlelték. A keszthelyi öböl vizét ellep­ték az algák, az algalepedé- kek nagy mennyiségben ve­rődnek a partra, s bomlásuk bűze visszataszítóvá teszik a vizet. A balatoni üdülőterület gyors növekedésével ’nem tartott lépést a szennyvíz­tisztítás. Emellett az intenzív mezőgazdasági művelés kö­vetkeztében minden elkép­zelhető! meghaladó mérték­ben kerültek a vízbe külön­böző szerves és szervetlen szennyező anyagok. Olyan tehertétel ez a Balatonnál, amivel a víz egyébként is korlátozott öntisztító képes­sége nem tud »megbirkóz­ni«. A romlás folyamatának megállítása — és visszafor­dítása — épp ezért követel rendkívül széles körű terve­zést, intézkedéseket. , A napokban tárgyalta a Balaton vízi környezetvédel­mi helyzetét a Somogy me­gyei Környezet- és Termé­szetvédelmi Bizottság. Ott hangzott él, hogy a tó víz­minőségét leginkább a me­zőgazdaság tevékenysége be­folyásolja. Elsősorban a nagy állattartó telepek híg­trágyája. Ennek a szennyező hatása tizenötszöröse a kom­munális szennyvizekének. A pécsi vízügyi igazgatóság föl­mérése szerint a hígtrágyá­nak csak a tíz százalékát ke­zelik biztonságosan. Minden komoly előrelépés feltétele tehát, hogy a Balaton víz­gyűjtő területén keletkező — tavaly 350 ezer köbméter — hígtrágyát a technológia megváltoztátásával vagy az ártalmatlanítást elősegítő be­rendezések kiépítésével sem­legesítsék. Vízgyűjtő területéről rend­kívül sok műtrágyát mos a • tóba a csapadék. Ennek megakadályozására egész sor intézkedésre volna szükség. Már korábban megjelent egy miniszteri rendelet, amely a Balatonhoz közeli területe­ken 160 kilogrammban szab­ta meg a hektáronként íöl- ‘ használható műtrágya meny- nyiségét. Ámde ezt a rendel­kezést senki' sem tartja be: a déli part tsz-ei, gazdasá- , gai szinte kivétel nélkül 600 —700 kilogrammot szórnak ki hektáronként. Ha az ille­tékesek szigorúbban számon kérnék a rendelkezés betar­tását, valószínűleg akkor sem történne sokkal több; a mű­trágyafölhasználást ellen­őrizni ugyanis rendkivül ne­héz — gyakorlatilag lehe­tetlen. Itt tehát keményen ütközik a két érdek: a me­zőgazdaság fejlesztésének intenzív programia és a Ba­laton védelmének sürgető feladata. Rendkívül fontos volna megnyugtatóan egyez­tetni ezeket a$ érdekeket — a tó vízminőségvédelmének egyik kulcsa ez. A vízügyi szakemberek vé­leménye szerint az egyes veszélyeztetett területeken komplex meliorációs mun­kákra, illetve művelésiág- változtatásra volna szükség. A meliorációval a talaj víz- és tápanyagfölszívó képessé­gének megjelölésével csök­kenne a mezőgazdasági terü­letekről! lemosódó tápanya­gok es hordalékok mennyi­sége. Ugyanezt szolgálnák a művelési ág változásai. A 25 százaléknál meredekebb te­rületeken meg kellene szün­tetni a szántókat és. a gyü­mölcsösöket — helyükre er­dőket telepítenének. A 17 százaléknál meredekebb lej­tőkön a szántók jelentős ré­szét, valamint a gazdaságo­san nem teraszolható szőlőt és gyümölcsösöket ugyan­csak erdővel kellene fölvál­tani. Ez a Balaton déli víz­gyűjtő területének — 137 ezer hektárnak — egy részét érintené. A számítások sze­rint ezek az intézkedések a lepusztuló talaj mennyiségét hektáronkénti 346 tonnáról 15 .tonnára csökkentenék. Károsan hatnak a Bala­ton vízminőségére a lecsa­polt halastavak is. Ezeknek bizonyos rétegei ugyanis tö­mény szennyvizet tartalmaz­nak. a megyei tanács határo­zata szerint . az állat­tartó telepek a jövő­ben nem bővíthetők ebben á körzetben, s a helyi taná­csok nem adhatnak enge­délyt újak építésére. Vannak figyelmet érdemlő kezdemé­nyezések a hígtrágya ántal- matlanítására. Megvizsgál­ják a művelési ág 'jáltozta- tásának feltételeit is. S bár a 'mezőgazdaság termelési érdekei .ellentétesek a .mű­trágya fölhasználásában, leg­alább azt el kellene érni a t&z-ekben, állami gazdasá- ' gokban, hogy a trágyát szak­szerűen tárolják. A halasta­vak üzemelési technológiájá­nak szigorítását előíró ren­delkezés azonban várat még magára. Sok múlik ezeken az in­tézkedéseken. A Balaton jö­vője. Cs. T. Csigagyűjtés — csigalassúsággal Nekijnk csupán csúnya.-ál­lat, egyes népeknek azonban finom csemege, keresett áru. Az éticsiga begyűjtését min­den évben a Mészöv szerve­zi meg Somogybán. Illetve csak szervezné, de nincs rá elég vállalkozó, pedig meg­érné. Dr. Nemes Kálmán, a Mészöv elnökhelyettese már több fórumon elmond­ta ezt a gondot. — Az előző éveikben tobb­Növényvédelmi tájékoztató A novényegészségiigyi ellenőrzés leiadatai A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter 43/1968. (XII. 6.) MÉM számú ren­deleté 19. §«a értelmében a karantén és veszélyes káro­sítok növényi szaporító­anyaggal való terjedésének megakadályozása végett va­lamennyi szőlő-, gyümölcs­fa-, díszfaiskola és erdészet szaporítóanyag termelését rendszeres növényegészség­ügyi ellenőrzésben kell ré­szesíteni. A rendelet! hatálya az árutermelő és a házi (sa­ját felhasználás) szaporító- ,an.yagitermelő területekre egyaránt kiterjed. A termelő köteles a fent felsorolt szaporítóanyagok termőterületeit a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomásoknak évente leg­később május 15-ig írásban bejelenteni. A bejelentést levélben, telexen vagy táv­iratilag lehet megtenni. Szó­beli, illetve megkésett be­jelentést (május 15-e után) nem fogadnak el. A növény- egészségügyi karantén vizs­gálatokért és a .növényeigész- ■ségügyi igazolványokért a mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter 15/1978. (XII. 5.) MÉM sz. rendeletében meghatározott díjat a vizs­gálatikérés előterjesztésekor vagy a vizsgálat foganato­sítása előtt kell befizetni. A korábbi évek gyakorla­tától eltérően a vizsgálati díjat minden esetben a So­mogy megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás számlájára kell befizetni. Az erdészeti csemetekertek tulajdonosainál a szakcso­port-vezetőktől várják első­sorban a bejelentést,. de az egyénileg kért vizsgálatot is elvégzik és a helyszínen szaktanácsot is adnak térí­tés ellenében. A szaporító­anyagokkal nő a karantén és veszélyes károsítok szél­it ur colosának veszélye, ezért növényegészségügyi karan­tén ellenőrzésben nem ré­szesült szaporítóanyagot te­lepíteni, illetve forgalomba hozni szigorúan tilos! A bejelentés elmulasztói­val, a zugfaiskolák fenntar­tóival szemben a ren­deletekben meghatározott szankciókat alkalmazzák. szór javasoltuk az úttörők­nek, hogy segítsenek a gyűj­tésben, ámt a mozgalom ve­zetői nem ’ lettek a partne­reink. A tavalyi elutasítás után most már nem is kez­deményeztük. Az úttörőcsa­patoknak nagy segítség len­ne a gyűjtéséit kapott pénz. Egy kiló csigáért 12,10 forin­tot fizet az átvevő, s a gya­korlatból tudjuk, hogy har­minc-negyven kilót is össze lehet ßzedni egy alkalom­mal. Nagybajomi szövetke­zetünknek Kiskorpádon van egy telepe, onnan szállítanak exportra. A Mavad a fő szervezője ennek a munká­nak, a legnagyobb vevő ■Franciaország. — Mennyit exportálnak évente, s mennyire lenne még igény? — Tavaly 14 vagonnal vitt ki a Mavad, az idén húsz vagon van lekötve. A lehe­tőség tulajdonképpen határ­talan, hisz többet is átven­nének. — Mikor van a csigák sze­zonja? — Valóban szezon ez, mert egész évben nem lehet gyűj­teni. Április második fele, május eleje a legalkalma­sabb időszak, mindössze há­rom-négy hét. Ezért van szükség a segítségre. Tavaly­előtt és tavaly, amikor az együttműködést kezdemé­nyeztük az úttörőkkel, a nagyhajomi szövetkezet jü- talmazni akarta a legjobban dolgozó csapatokat. Televí­ziót kaphattak volna, vagy azonos értékben olyan dol­got, amire szükségük van. — A csiga elég csúnya ál­lat. Vajon a gy erekek szíve­sen vennének részt a gyűj­tésben? — ' Ök nem idegenkednek tőle, ha így lenne, nem gon­doltunk volna rájuk. Jelen­leg is sok úttörő korú fog­lalkozik ezzel, de csak egyé­nileg. Mi a községi iskolák­ra gondolunk, nekik van le­hetőségük a csigagyűjtésre. A következő héten újra fel­keressük áz úttörősaövetség helyi vezetőit, hátha most dűlőre jutunk. Kraliczki Zoltán megyei úttörőelnököt kérdeztük, mi az ő véleménye a javaslat­ról. — Az előző évekről nem beszélhetek, nem tudom, hogy akkor miért utasították vissza. En nagyon jó ötlet­nek tartom, és támogatni fogjuk. Az úttörőcsapatok­nak szükségük van a pénz­re, évek óta szerveznek pa­pír- és fémhulladékgyűjtést. Ez nagy segítség lenne, s a gyerekek szívesen vesznek részt a hasonló akciókban. I. Ë. Boglárlelle FÜSZÉRT-fiók fölvesz 2 áru-kártyakiszedöt Jelentkezés: FÜSZÉRT-fiók, boglárlellei fiókigazgatónál. (42879)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom