Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-10 / 83. szám

A DÖNTÉS FELELŐSSÉGE Szabadkereskedelem és áramváltó kapcsolók Buzsáki egyensúlyozó művészek Gyakran emlegetjük manapság a vezetők döntési felelősségét. Ilyenkor t azon­ban többnyire vállalatok irá­nyítóira, gyárak, fontos in­tézmények igazgatóira gon­dolunk. Olyanokra, akiknek hivatalosan meghatározott jog- és feladatkörük van, és elhatározásuk jelentősen be­folyásolja egy-egy terület, ágazat fejlesztésének irá­nyát, arányait, illetve a ter­melési folyamatot, annak eredményeit. A döntések sorozata elől azonban azok sem tudnak ki­térni, akik egy-egy közösség társadalmi képviseletét vál­laljál!. Bennük a következ­ményeiben jóval kisebb je­lentőségű állásfoglalás, in­tézkedés is Jegalább akkora belső vívódást, esetenként lelki válságot idéz elő, mint azoknál, akiknek szava, vok- sa nagyobb horderejű kö­vetkezményekhez vezethet. És most nem is elsősorban a szoros értelemben vett tes­tű Leti munkára gondolok, hanem az olyan helyzetre, mint amilyenben a társköz­ségek tanácstagi csoportve­zetői végzik megbízatásukat, ök ugyanis — nem lévén tanácsi hivatal a községben — gyakran egyedül kénysze­rülnek a testület nevében fellépni, egy személyben vál­lalni a felelős gazda szere­péi. Ügy emlékszem, egyszer sem hangzott' el a döntés ki­fejezés azon a beszélgetésen, melyet Hegyi János nyugdí­jas erdésszel, a somogyfaj- sziak tanácstagi csoportve­zetőjével folytattam. Mégis, szenvedélyes és -határozott szavaiból mindvégig érez­tem: szinte naponta kell ál­lást foglalnia, igent vagy ne­met mondania, közösségi vagy egyedi ügyben azonnal intézkednie. Persze, nem is akar kitérni előle. Sőt gyak­ran elébe megy akkor is, lia jól tudja: megnyilvánulása nem jár számára kedvező következménnyel. Inkább az ellenkezőjére nagyobb a va­lószínűség. Sok taggyűlésen elhang­zott a vezetőség megválasz­tása után, hogy n szavaza­tokban megnyilvánuló biza­lom váljon tettekJcé. Ez ter­mészetes, hiszen a pártfóru- mokom, elhangzott javaslatok megvalósításához, a közösen kialakított határozatok vég­rehajtásához mindenkire szülkség van. Különösen nagy feladat hárul most a párttitkárokra, hiszen az ötéves időszak kezdetén az ők terveitől is függ, mint sikerül megala­pozni az eredményes, ' tartal­mas munka jó föltételeit. A jelenlegi bonyolultabb kö­rülmények, a nehezebb fel­adatok miatt is nagyobb kö­vetelményeket állított a tag­ság már a jelöléskor. Az alapszervezeti beszélgetések szerint a kommunisták fon­tosnak tartják, hogy a tit­kárnak megfelelő legyen a kapcsolatteremtő, a szerve­ző, az irányitó készsége, ala­posan ismerje a gyár, , a gaz­daság, az intézmény gazda­sági helyzetét, a lehetőségeit, a terveit, elképzeléseit, sőt a külső kapcsolatait is. Amikor véleményt mondtak a titká­rokról, az is kitűnt, hogy elvárják tőlük a dolgozók véleményének meghallga­tását, a közösség rendszeres tájékoztatását. Így á válasz­tás során az eddig is jól te­vékenykedőket meghagyták tisztségükben, ahol azonban valamilyen ókból szükséges volt, ott új titkárt választot­tak, Kaposváron például a titkárok harminc százaléka új, a többi tapasztalt régi. Egyformán elvárják mind­egyiktől. hogy a kezdettől határozottan fogja össze, szervezze és irányítsa a ve­zetőség _ munkáját. Természetes, hogy a tit­kár jogai nem nagyobbak, mint a vezetőség lobbi tag ■ Itt volt például az az em­lékezetes kenyérügy. Az tör­tént, hogy hozzá szaladtak a boltból: ehetetlen kenyeret küldtek, menjen, intézked­jen. Mondhatta volna, hogy nem az ö dolga, döntsön a boltvezető. Igen ám, de az elhatározás az egész közsé­get érintette, és így már a tanács képviseletéhez tarto­zott' János bácsi határozott egyéniség ugyan, de véle­ményét nem kapkodja el. Ez alkalommal is mérlegelte ..a lehetséges következménye­ket, és ebben, a sofőr sürge­tése sem zavarta. Mert ha visszaküldi a szállítmányt, a falu kenyér nélkül marad. Ha elfogadása mellett dönt, lehet, hogy hoLnap még ros­szabb termékkel érkezik a kocsi. Végül úgy határozott: vigyék vissza az elrontott kenyereket. A kenyérgyár igazgatója indulatosan kö­zölte, hogy vele fizettetik meg a fuvart. Persze, ebből nem lett semmi. Helyette később a lakásán kereste meg az igazgató, elnézést kért, és ígéretet tett a minő­ség javítására. De nemcsak ilyen termé­szetű ügyekben kell megfon­toltan, minden körülményt mérlegelve véleményt nyíl­vánítania. A fejlesztési té­mák is gyakran szolgáltat­nak erre aLkálmat. Ilyen volt a járdaépítés kudarca is. Választói ugyanis évekkel ezelőtt megbízták, hogy az utcájukba készíttessen beton­járdát. Mindent megtett a kérés teljesítéséért. A ta­nácsban is jogosnak ismer­ték el az igényt és gondos­kodtak fedezetről. Mielőtt azonban, az építés megkez­dődött volna, változtak a körülmények: buszvárókat kell építeni, tekintettel az is­kola körzetesítésére. János bácsi az utóbbi mellett sza­vazott. Megértette, hogy most az egész falu érdekeit kell támogatnia. Még akkor is, ha emiatt saját körzetében elmarasztalják. * Egyébként azt mondja, jáé, személye azonban nagy­ban befolyásolja az egész vezetőség munkáját, az alap­szervezet életét. Az új titká­rok már az eddig eltelt rö­vid időt is felhasználták arra, hogy kialakítsák az elvtársi kapcsolatot a gazda­sági vezetőkkel, a tömeg- szervezetek titkáraival. E tárgyalások, megbeszélések nélkül a vezetőség légüres térben dolgozna, nem tudna megalapozottan tervezni. A titkár azonban köteles tájé­koztatni a pártvezetőséget mindenről, s a későbbi lépé­sekhez már felhasználhatja annak tapasztalatait is. •A pártkongresszus határo­zatban rögzítette, hogy fej­leszteni kell a párt belső életét, munkastílusát, növel­ni a pártmunka mozgalmi jellegét. Ez azt jelenti, hogy gyakrabban kell beszélgetni a párttagokkal, nem elég az, hogy -majd találkozunk a taggyűlésen«. A titkár ter­veiből nem maradhat ki a rendszeres beszélgetés a szakemberekkel. A jó poli­tikai döbtes megkívánja, hogy bevonják őket a vizs­gálatokba, esetleg bizonyos tervezetek kidolgozásába. Az eddiginél sokkal na­gyobb figyelmet kíván az alapszervezet fiatal párttag­sága. Ök elvárják, hogy a titkár, a vezetőség tagjai, az idős kommunisták átadják nekik tapasztalataikat, meg­bízzak őket feladatokkal, egyengessék lépteiket, meg­mondják mi a jó, esetleg mi a rossz tevékenységükben, magatartásukban. eligazít­sák őket a politikában. A titkár tervei között ott kell lennie a tapasztalatcse­rének is. Jó lehetőséget teremtenek az eg esz párttagság akttvi­hogy álékor is véleményt mond a testületben, ha ép­pen nem szól semmit. Ekkor valóban egyetért az előter­jesztéssel, illetve a többség­gel. Persze, azért nem úgy ismerik a faluban meg a székhelyközségben. Puszta- kovácsiban, mint akinek nincs mondanivalója egy-egy testületi ülésen, más fóru­mon. Kiváltképp sokat ve­szekszik a környezet, _a falu tisztaságáért. Indulatainak tárgya: a téesz. A gazdaság fogatosais, aki vadul csépe­li a sárban elakadt lovát, de elsősorban a szövetkezet vezetősége, amely nem ké­pes kedvezőbb körülménye­ket teremteni, mindenekelőtt a trágya megfelelő kezelé­sével. Meg néhány teherko­csira való zúzaléknak az is­tálló környékére szállításá­val, hogy fogat, gép rendben meg tudja közelíteni az épü­leteket. Se a kocsistól, se az elnöktől nem kapott dicsé­retet. De úgy döntött: nem hagyja abba. De ha már a környezet­védelem és -szépítés szóba került, nem hagyhatjuk ki János bácsi másik elhatáro­zását, amely szerint körzete lakóit rábeszéli: vitessenek virágokat a házuk elé. Ami­kor először próbálkozott, a legtöbb helyen húzódoztak, sőt el is zárkóztak a kezde­ményezés elől. De ö nem hagyta annyiban a dolgot. Üjra meg újra kezdte, szép Szóval, okos érvekkel. Ma már néhány, a környezetére mit sem adó családon kívül minden' porta gazdája féltőn vigyázza virágait. A döntési készséget persze a társadalmi munká­soknak is tanulniuk kell. Já­nos bácsinak tizennyolc éves önkéntes rendőri szolgálata alatt volt ideje gyakorolni. Tanácstagként kilenc éve vé­gez fontos közéleti tevé­kenységet, amely nála már — talán nem túlzó e kifeje­zés — életformává vált. zálására a mostani belpoli­tikai események, mint a szakszervezeti, az országgyű­lési és a tanácstagi válasz­tások. Mindezt érdemes ki­használni a párt politikájá­nak helyi képviseletére, a tömegpolitikai munkára. Milyen legyen a gazdasági vezető, milyen a vezetés »taktikája«, hogyan építsen "Stratégiát« egy súlyos ne­hézségekkel küszködő, talpra állni akaró mezőgazdasági nagyüzem ma, a közgazdasá­gi szabályozók változásának korában? — Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorjáznak, ha a buzsáki termelőszövet­kezet múltjáról, jelenéről és jövőjéről esik szó. Ecséry László, elnök erről így be­szélt: — A szakmai .vezetési munkát ma a legmagasabb szinten kell végezni. A mi gazdaságunkra többszörö­sen érvényes ez, mert csak a legnagyobb odaadással ér­hetjük el, hogy a nagy vesz­teségek után végleg talpra álljon a szövetkezet. A gazdaság jelentős erőfe­szítések után minimális veszteséggel zárta a múlt évet. Csodát senki sem várt a néhány éve tragikusan mélypontra süllyedt buzsáki gazdaságtól; a jórészt sava­nyú, homokos talajon gaz­dálkodó termelőszövetkeze­tet az átlagosnál is jobban sújtotta az aszály. A gabo­natermés kiesésében ez érez­tette hatását, noha példáuLa kukoricával rekordot érlek el. Míg ?7-ben csak J,5 ton­nát hozott fcgy hektár, ta­valyelőtt már 5,7 tonna volt a hozam, s tavalyra elérték a fc>,3 tonnas hektáronkénti átlagot. Az egyensúly meg­teremtésére hivatott görög­dinnye tavaly az átlagosnál jobban termett a gazdaság- oan, meglepő tehát, hogy az állagon felüli termés hal- millió forint kiesést hozott. — Kétszáz vagon dinnyénk a szó szoros értelmében kint rohadt meg a földeken, mert nem vitte el tőlünk senki, hiába kínáltuk. Egy dolog több, mint meg­lepő: miközben a kaposvári boltokban 5—6 forintért ad­ták a dömping görögdinnyét, ami a szokottnál magasabb ár, addig a buzsálkiak diny- nyéje kint vált hasznavehe­tetlenné a szántóíöldön. Va­jon miért nem lehetett a nagy kínálatra való tekin­tettel csökkenteni az eladási árat? A buzsákiak tanultak a példából, s "önvédelem­ként« saját kereskedelmi ágazatot hoztak létre, mely­nek révén kiiktathatják ér­tékesítési tevékenységükből a nagykereskedőt. Az idei görögdinnyét például a me­gyei kiskereskedelmi válla­latnak, illetve a Balaton­Most — az exportdinnyét közvetlenül a HungarofruCt vállalatnak értékesítve — többre, jobbra számítanak Buzsákon. A dinnye tehát az idén — ha jó lesz az idő — "egye­nesbe kerül«, várat viszont magára a tavaly 1,7 millió forint veszteséggel járó me­leg vizes üvegház jobb sor­sa. Még most is folynak az egyébként sokat ígérő kísér­letek, hogy az egyelőre még használhatatlan üvegház végre használható legyen. Közben nő az amortizáció, az üzemelés költsége, s job­bára tél végi hajtaténak fe­lel meg az igen költséges üvegház, amelynek alapterü­lete túl kicsi ahhoz, hogy a benne nevelt növények meg­térítsék a fenntartás költsé­geit. — Ha sikerül végre meg­szüntetni a terma! v iz-lera- kódását, s a vizet vissza- nyamhatjuk a talajba, akkoç az üvegház mellett fűthe- tünk néhány fóliaházat is. A nagyobb mennyiségű zöld­Aligha akad olyan dolgo­zó, aki ne tudna mondaná néhány, az anyag- vagy energiatakarékossággal kapcsolatos »jelmondatot«, aki net volna képes kiselő­adást tartani a téma jelen« tőségéről. Az elmúlt hetek­ben a határt járva, számos benyomást szereztem, mi­szerint a szavak és a tettek nem esnek még egybe min­denütt... A minap csupán a Len­gyeltótitól Kaposvárig ve­szető barmi ne egynéhány ki­lométeres úton öt helyen láttam a földeken a műtrá­gyaszórás nyomait, apró ró­zsaszín vagy fehér kupaco­kat, csíkokat. Oknyomozás nélkül is egyértelmű volt — hiszen annyiszor kellett már az évek során hasonló pazarlást szóvá tenni ■*—< hogy a »szégyenfoltok« többnyire a műtrágyaszóró gyatra műszaki állapotáról, vagy egy menet közbeni ci­garettaszünetről árulkod­nak. Nem kell szakember an­nak kiszámításához, hogy a kár jóval nagyobb, mint a néhány tízki lónyi anyag ára. (A rózsaszín csíkok nyomán nemhogy nagyobb termés, de egyáltalán ter­més sem lesz. Költség annál, inkább...) Hasonló témájú cikkek­ben kiszámítják a kárba ve­szett ezreket vagy — nép­gazdasági szinten' — a mil­liókat. • Valójában Immár nem ez a legvisszásabb. Sakkal in­kább, hogy például a nem­törődöm dolgozó nyilvíV: tagja egy szocialista brigád nak vagy munkahelyi kö­zösségnek, mely nek aligha­ség már hozhat némi nyere­séget. Míg a termál »nehéz kü­lönc«, sokat ígér az új, elektromos alkatrészeket szerelő melléküzem. Ezt az idén tovább bővítik. A sze­rény, de biztos nyereséget adó kisüzem része a gazda­ságot stabilizáló mechaniz­musnak. Mint ahogy megha­tározza a jövő jobb és gaz­daságosabb termelését a most települő száz hektár gyümölcsös is. Ezekben a napokban 70 hektár meggyet és 30 hektár cseresznyét ül­tetnek a gazdaságban. Há­rom-négy év múlva már termöx-e fordulhatnak a fács- kák, s akkor új bevételt könyvelhet el a termelőszö­vetkezet pénztára. Addig? — Az idei gazdasági terv nyereséget ír elő. Ügy lát­juk, ez az év jól indult, job­ban mint a tavalyi — mond­ja az elnök. — Időben sike­rült elvégezni az előkészítő munkákat, s most tavasszal szép képet mulat a határ. B. nem tucatnyi vállalásában szerepel az anyagtaikarékos- ság... Esetleg épp ő maga tette szóvá — sikert aratva — valamely fórumon a »tűrhetetlen pazarlást«. Négyszemközti beszélgeté­sekben a legtöbb gazdásági vezető el panaszol ja az anyagárak, köztük elsősor­ban a műtrágyák árának gyors emelkedését. »Ugyan, hogy is lehet az áraikkal versenyre kelni és mérsé­kelni az önköltséget?!« Talán épp úgy, hogy rend­szeresebb és szigorúbb el­lenőrzéssel ők- maguk is ele­jét veszik az évről évre fel­tünedező "szégyenfoltok­nak«. Épp a többszörösére emelkedett anyagárak len­nének hivatottak erre kész­tetni a gazdaságokat. Épp e valóban magas árak teszik »kifizetődővé« a Lelkiisme­retességet. (Hallottam pél­dául esetet, amikor a szórás befejeztével a traktoros egy lapáttal öt perc alatt szétte­rítette a gép nyomán emel­kedett kupacokat.) Végül is a legbosszantóbb, hogy miközben az évek so­rán a mezőgazdasági üze­mekben is mindenki által ismert, unos-untalan han­goztatott elv, s ami ennél is fontosabb, parancsoló szükség lett az anyag- és energiatakarékosság, addig a határt járva ma is majdnem ugyanannyi »kupac« szúr szemet, mint három vagy öt éve! B. F. Lajos Géza parti áíész-eknak adják el. Készül az újvidéki Duna-híd A Ganz-Mávag acélszerkezeti gyáregységének lágymá­nyosi üzemében a tervnek megfelelően adják át az újvi­déki Duna-híd egyes részeit. Az ezertizenegy méter hosz- szú acélszerkezetből, hatszáz méter a Duna fölött húzódik. A kábelhíd huszonnyolc méter széles és kétszer három nyomsávos. A lágymányosi üzemben most egy újabb ki­lencven méteres szakaszt szerelnek össze, majd az ellen­őrző vizsgálatok után a helyszínre szállítják. A Ganz- Mávag állal készített hidal a helyszínen a jugoszláv épí­tők szerelik össze. Paál , László Vegyék ét a Jő tapasztalatokat Várják a párttitkárt „Szégyenfoltok"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom