Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

Szociális gondoskodás Nagyatádon Szőlőhegyek magányos öregjei Öregeik, betegek, magányo­sok mindenütt akadnak, még a nagyrészt fiatal la­kosságú városokban is. A róluk való gondoskodás megszervezése nem könnyű feladat — Két évvel ezelőtt csak­nem 500 ezer forintot hasz­náltunk föl segélyezésre — mondja dr. Koncz Gábor, a Nagyatádi Városi Tanács V. B. egészségügyi osztályának vezetője. — Jelenleg negy­vennégyen kapnak rendsze­resen anyagi támogatást. A múlt évben 412 ezer forin­tot fizettünk ki 170 rászoru­lónak. Az idősek szociális gondozását két főállású szo­ciális gondozónő látja el: a rendszeresen gondozottak száma 16, ezenkívül alkal­manként 182. öreget látogat­nak. A nagyatádi járásban összesen hét öregek napkö­zi otthona működik, de a városban nincs egy sem. A tervek már elkészültek, több üzem is felajánlotta a segít­ségét, de anyagiak híján a megoldás még várat magára. A város legrégibb részén többségükben idős emberek élnek, nekik működik ott egy öregek klubja, ahol ét­kezni is lehet. Ennél azon­ban nagyobbak az igények, s szeretnénk azokat minél élőbb kielégíteni. A községek azért vannak könnyebb helyzetben, mert az elköltöző családok vi­szonylag olcsón eladják a házaikat. A napközi ottho­nok életének megszervezése már egyszerű dolog ahhoz képest, amilyen nehéz meg­felelő helyet biztosítani, vagy új otthont építeni. Iha- rosberényben és Kutason például állandó gondozónő­vel, gépkocsival ellátott gon- ■dozási központot terveznek, s még ebben az évben meg íeú valósítják. — A mozgásképtelenek vagy betegek szociális ét­keztetését hogyan sikerült megoldani? — Sokkal jobbak voltak a lehetőségeink ezen a téren. Ma miár 110 idős ember ré­szesül e szolgáltatásban; két vendéglátó egység, vala­mint egy üzemi konyha biz­tosítja részükre a meleg ételt. De — mert itt sem megy minden zökkenők nél­kül — csak egy kézikocsi segítségével tudjuk az ebé­det házhoz szállítani, ami hosszadalmas dolog. Kis te­herautó vásárlására, s ehhez egy sofőr beállítására egye­lőre nincs lehetőség. Ellen­ben gondoltunk olyan meg­oldásra, mely egyrészt hasz­nos, másrészt takarékos len­ne: egy vegyes hasznosítású járműre, mely a bölcsődék­nek végezné el a mindenna­pos bevásárlást, de az ételt is széthordaná a város öreg­jeinek. — Az elhagyatott, nagy­beteg emberek gondozását miként oldják rrieg? — Az aktívahálózat 242 ilyen atádit látogat folyama­tosan. A járás községeiben még sok a nagy család, ahol együtt él több generáció; ott az idősekkel való törődés nem okoz gondot. Annál ne­hezebb a puszták, szőlőhe­gyek öregjeinek gondozása. Rendszerint magányosan, elhagyatottan élnek, gyere­keik nem törődnek velük. Ezek az öregek nem szíve­sen mennek szociális ott­honba, kényszeríteni pedig nem lehet őket. Ügy mond­ják: szégyen lenne ez a jól kereső gyerekeikre nézve. Bizony, szégyen, de a meg­felelő ellátásról mindenkép­pen gondoskodnunk kell. Kérték a községeket, hogy tanácsonként biztosítsanak szociális gondozónőt, aki bi­zonyos időközöníként végig­látogatja a távol eső telepü­léseket, s amiben tud, segít. Társadalmi gondozást a nagy távolságok miatt nem tudnak biztosítani. A belte­rületeken a Vöröskereszt végez aktív munkát, rájuk is számíthatnak. Ugyancsak a Vöröskereszt - segítségével negyedévenként műsoros összejöveteleket szerveznek az öregeknek meg a vakok és csökkentlátók helyi szer­vezetének. Ilyenkor a rend­szeres segélyezés mellett to­vábbi anyagi támogatást' is adnak. — A legnagyobb gondunk azonban az egyre több al­koholista gyógyítása, s egy­általán fölkeresése. Hozzánk, sajnds, már csak akkor ke­rülnek, amikor viselkedésük botrányossá válik. Közülük igen sok a fiatalkorú. Nagy­atádon ' az idén februártól működik az alkoholelvonó — 18 hellyel, gyógyszerekkel ellátva —, s ide tartozik a marcali járás, valamint Barcs és környéke is. Fon­tosabbnak tartom a meg­előzést:, az üzemekben, gyá­rakban hatásos felvilágosító előadások szervezését, az al­koholizmus elterjedésének megelőzését — elsősorban a fiatalok körében. Fontos sze­rep jut a családnak, a mun­kahelynek: csak á közvetlen környezetben tapasztalt jó példa adhat hatékony segít­séget. — A bölcsődei elhelyezé­sek, új bölcsődei helyek biz­tosítása is az egészségügyi osztályhoz tartozik. Nagy­atádon vajon sikerült meg­oldást találni az országos gondra, melyet a helyhiány okoz? — Azt hiszem, ebből a szempontból igen előnyös helyzetben vagyunk: össze­sen 195 bölcsődei helyünk van, s novemberben újabb negyvennel szaporodunk. Előre kell gondolkodnunk, ugyanis egyre több a város­ba betelepülő család és sok a falvakból bejáró szülő, akinek a gyerekeit itt kell elhelyeznünk. A környező községekben nincs egyetlen bölcsőde sem, és nem is ter­veznek. A. A. Tisztasági verseny az üzemekben Díszfák a gyárudvaron Másfél évvel ezelőtt hirdették meg a Tegyünk többet Somogy tisztaságáért és rendjéért! mozgalmat. Kaposvár csinosításában, rendjében nagy feladat há­rul az üzemekre, hiszen, a belső és a külső tisztaság meghatározza az ipartelepek képét is. A Somogy megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás hét szocialista bri­gádja elsőként kapcsolódott a mozgalomba, s fölhívta a kaposvári szocialista bri­gádokat, hogy tegyék szebbé, rendezettebbé üzentüket és a várost, parkosítsanak, ül- tesseneket fákat, gyűjtsék össze rendszeresen a hulla­dékot. Harminckét kaposvári üzemet vizsgáltak meg. Az SZMT elnöksége SuhajdaJá~ nos munkavédelmi osztály- vezető tájékoztatója alapján értékelte a kaposvári hely­zetet. Általános tapasztalat, hogy pontosan föltérképez­ték az űzetni környezetet szennyező forrásokat. Egy­két kivételtől eltekintve az üzemek megtették az intéz­kedéseket is, az anÿagi esz­közök és lehetőségek figye­lembe vételével. Sokat len­dített az ügyön, hogy a szo­cialista brigádok vállalják az üzemi rend és tisztaság megteremtésében a közre­működést a növényvédősök felhívása nyomán. Több helyen — így az elektroncsőgyárban, a Csepel kaposvári gyárában, a Ta- nép-nél, a Gyógyszertár Vállalatnál, a városgazdál­kodási vállalatnál — verse­nyeznek a tiszta üzemrész kialakításáért. Az ütemek­ben szinte mindenhol van már parkosított, fákkal be­ültetett terület; a Volán 13. számú Vállalatának még sa­ját. kertészete is. Az udva­rok parkosítása természete­sen eltérő, az arány tíz és negyven százalék között in­gadozik. Aki most megy el a gyárakba, láthatja, hogy az udvarokat díszfákkal, ró­zsákkal, dísznövényekkel ül­tették be, s szinte teljesen társadalmi munkában gon­dozzák. A szakszervezeti bizottsá­gok fölkészítik a munkára a munkavédelmi aktíváikat, őröket is. Közös akciókat szerveztek az egészségügyi felvilágosítás érdekében az üzemorvosokkal, a vöröske- resztes és egyéb szervvel. Kaposváron csaknem három­száz aktíva dolgozik ilyen területen. A villamossági gyárban a szakszervezet és a KISZ külön őrjáratokat szer­vezett. A munkavédelmi osz­tály tapasztalata szerint a telepített üzemek egyre na­gyobb figyelmet fordítanak az üzemi létesítmények, ud­varok — a közvetlen kör­nyezet — tisztaságára. Sok gondot okoz az ipa­ri szennyvíz Kaposváron is. A textilművek a részben ke­zelt szennyvizet a Füredi- árokba, a Kefe- és Mű­anyagipari Vállalat a Ka­pósba, a főiskolai tangazda­ság a közúti árokba, a De- seda patakba, a vasút a Ma­lom-árokba és a Kapósba, a Patyolat ugyancsak a dese- dai árokba ereszti. A víz- és csatornamű-vállalat meg­állapítása szerint az üzemek elhanyagolják az úgyneve­zett zsírfogó aknák rend' szeres tisztításai ét> karban­tartását. Számos vállalat ezért csatornahasznalati dí­jat, súlyosabb esetben bír­ságot fizet. Öt év alatt csak­nem nyolcmillió forint bír­ságot róttak ki Kaposváron. Amikor a megyeszékhely tisztaságáról beszélünk, ak­kor e területen is változást kell elérni. Az üzemi hulladékot, sze­metet általában rendszere­sen összegyűjtik és elszál­lítják. Néhol azonban ván még mit tenni, kapun belül: így a Tanép Szokola-bereki telepének udvarán is sokkal nagyobb rendet tarthatná­nak. Ugyanez más üzemek­ről is elmondható. Kirívó, hogy több. építkezésen alig fordítanak gondot az anyag tárolására, a közlekedési utakra, a rendre. A hulladék között ' nagy mennyiségben vas, szí­nes fém, olaj, gumi stb. ta­lálható. A harminckét válla­latnál több mint kilencezer tonnára becsülhető ezeknek a mennyisége. A Csepel Mű­vek kaposvári, gyárában pél­dául évente ezer tonna fém­hulladék keletkezik. A leg­egyszerűbb megoldás, ha ezt a MÉH-be szállítják. En­nél sóikkal körültekintőbb intézkedéssel elérhető a technológia korszerűsítése, s így a hulladék csökkenté­se. Ez az igazi ésszerű ta­karékosság! A szakszervezeti bizottsá­gok eddig is javították az üzemi köztisztaságot. Na­gyok a tartalékok, hiszen gyors intézkedésekkel meg­szüntethető, hogy a buszso­főrök a közterületre söpör­jék a hulladékot a kocsik­ból; hogy az építkezésekről, a vasúti rakodóról tovább­imenő teherautók sarat vi­gyenek az utakra; hogy a közúti seprőgépek a rossz szűrőberendezés miatt szeny- nyezzék a levegőt. Érdemes szólni, intézkedni a »kis« ügyekben is. Csak így lehet tisztább Kaposvár! IdMOs Géza Á szakoktató Horváth László tíz éve szakoktató a kaposvári 503- as Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Negyvenegy éves. de több mint negyedszázada — 1954 tavaszán — szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Közben dolgozott : esztergá­lyosként Kaposváron. 1963- ban érettségizett esti tago­zaton. hetvenben gépész­technikusi oklevelet szerzett. — Hetvenig a Mezőgép vállalatnál dolgoztam mint technológus. Ott határoztam el, hogy fiatalokat tanítok a szakmára. Nem volt nekem semmilyen különösebb prob­lémám a gyárban. Becsültek, és én is szerettem az embe­reket, de az) idősebb szakik, úgy éreztem, nem nézték jó szemmel a »tudálékos« fia­talembert. Nem mondták egy szóval sem, de én éreztem... Kínálkozott a lehetőség, s én úgy döntöttem, hogy meg­próbálom meglevő és újon­nan szerzett ismereteimet a leendő munkásgenerációba átplántálná..; Az első két év­ben az iskolai tanműhelyben oktatott, 1972- ben került a VBKM Cseri úti telepére. Akkor már számítottak rá, s a gyár ve­zetőiben segítő­kész partnerekre talált A jó szakoktató legfontosabb tu- * lajdonságának a példamutatást tartja, de nem nélkülözheti azt sem, hogy jó szak­ember — modern technikai megoldásokkal tisz­tában levő műszaki —. le­gyen. — Sokan furcsállják, hogy nálam a gyerekeknek egy pillanatra sem lehet elcsel- lengeni; hogy nálam alig van hiányzó, s a tíz év alatt mindössze egy gyereket kel­lett fegyelmivel eltávolítani. Volt egy tanuló 1978-ban,.aki azt mondta: önként elmegy, mert segédmunkásként töb­bet keres, meg neki ez a szakma nem is megy igazán. Nem tudtam lebeszélni, el­ment. Legnagyobb megle­petésemre a mostani tanév kezdésekor ismét jelentke­zett: folytatni szeretné a ta­nulmányait, s mint mondta: ha lehet, nálam ... Ha hiszi, ha nem, könnyes lett a sze­mem. — Mindenkiből lehet jó esztergályos, marós, köszö­rűs? — Nem, de akarattal, szor­galommal egy bizonyos szin­ten el lehet sajátítani a szakmát. Ehhez kell az ok­tatónak végtelen nagy türe­lem. Reménytelen »esetem« még nem volt, mert minden­kiben van valami kis . tehet­ség, csak ki kell hozni belő­le. Nagy kudarc lenne, ha nem tudnám megmutatni a szakma sok-sok szépségét, Az .első években volt egy olyan csoportom, ahol a ti­zennégy tanuló közül tíz lány volt. A bizonyítványt ugyan megszerezték, de nem sokan maradtak a pályán. Voltak azonban a csoport­ban tehetségeseik is, akik ma már családos emberek : dol­goznak az NDK-ban, siker­rel szerepeltek több verse­nyen, némelyik már engem is lepipál... — Az idén pedagógiai végzettséget is szerzett, s a féléves kiegészítő után — ha sikerülnek a vizsgák — gé­pész üzemmérnöki oklevelet kap. Továbbra is szakoktató mar ad ? — Igen, hiszen az oktatás szenvedélyemmé vált. Sze­retnék több ismeretet átad­ni, , s megszerettetni .a tanu­lókkal mindent, ami szép. Elvinni őket egy-egy irodal­mi estre, bevezetni őket a zene csodálatos világába ... Rengeteg tervem van. — Szórakozás, kikapcso­lódás? — Szeretnék horgászni vagy szőlőt metszeni, de bevallom: egyikhez sem ér­tek. Sok időt elvett eddig a tanulás, s most ha van egy kis szabad időm, játszom a fiammal és készülök a más­napi feladatokra. Körtési Zsolt LEMEZFIGYELO „Születésnapomra” ... a kikristályosodott gondolat Szép borítóban, méltó köl- tészetnapi tisztelgés ez a Jó­zsef Attila verseit megszó­laltató Hungaroton—Magyar Rádió kapcsolatából szüle­tett nagylemez, mély a pro- letárköHő 75. születésnapjára látott napvilágot. Török Ta­más szerkesztésében húsz költemény hangzik fel Lati- novits Zoltán hangján, köl­tői és emberi pályagrafikon- , ját rajzolva ki. Szobám falán fotót őrzök: József Attila kinagyított portréfényképe alatt lobog­va, széles gesztusokkal mond verset a színész. Mintha ez a pillanat nyújtózott volna negyven perccé a hangfelvé­telen. Költőóriás és színész­egyéniség találkozott ; Lati- novits alázata érzékelhető e felvételen még akkor is, ha sajátos szűrőn át, egyénisé­gének, szuggesztív személyi­ségének varázsával párosul­va kapjuk az élményt. A színész-előadóművész Latinovits egy ízben így fo­galmazta meg hitvallását Jó­zsef Attila-estje után: »Nem elég . ■ha a versnek csak az értelme szólal meg az előadó tolmácsolásában. A költeményt a maga egészé­ben kell láttatni, azzal a kínnal és gyönyörrel együtt, amit az alkotás jelent. Ez a felelősség hallatlan feszült­séggel jár ... Mellettem ül a költő, s én az ő eszköze va­gyok —, rajtam keresztül transzponálódik hanggá, in­tegrálódik értelemmé és ér­zelemmé a kikristályosodott gondolat, a papírra rögzitett szó.« Ennél pontosabban nehéz volna megfogalmazni azt a hatást, melyet a nagylemez meghallgatása kelt a József Attila költészetét és a szin­tén tragikusan elhunyt szí­nész előadóművészeiét ked­velő emberben. A Nem én kiáltok parányérzete, a Tisz­ta szívvel gyilkos heve egy­aránt élmény. (Talán jó szerkesztői »vágás« lett vol­na, ha a Tiszta szívvel kro­nológiát robbantva a Szüle­tésnapomra csendül fel!) Utánozhatatlan, ahogy La- tiinovits a Favágó című vers­ben ezt a befejező három sort mondja: »Ho odasújtasz körül a sorshoz, / az úri pusztaság rikoltoz — / a szé­les fejsze mosolyog•« Pontos tudósításként hangzik fel a Külvárosi éj. Micsoda vi- gasztalhatatlanság szólal meg latinavitsd hangon: »Az em­ber végül homokos / szomo­rú, vizes síkra ér«/ Dantei pillanat. Az Ódát szinte apokrif imaként szólaltatja meg, »el­úsztatva« a mellékdalt az ígéret-örökkévalóságba. A determináció-összefüggés fel­ismerését a tudatosság sú­lyával papírra fogalmazó Jó­zsef Attila elevenül meg szinte az Eszmélet című vers tolmácsolásával. Hagymá- zos, vádaskodó felnőtt gye­rek panaszaként halljuk a Kései siratót. S megfogalma­zódik bennünk a kérdés: miért vette fel műsorába a színész az általános iskolá­sok kedvelt »pódiumszámát«, a Mamát? A válasz benne van Latinovits versmondá­sában! Olykor azzal hökkent meg bennünket, hogy ahol lírát várunk, ott a raciona­litás hangján szólal meg, s fordítva ... Öntörvényű, de sohasem öncélú értelmezés a latinovitsi. (Nagyon fáj, Fló­ra, Karóval jöttél stb.) Major Tamás értelmező, Berek Kati mozaikos József Attila-versmondása után most harmadízben kap a versszerető ember lemezen József Attila-élményl. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom