Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
KÖZMŰVELŐDÉS SIÓFOKON f Küldetés és deficit Takács Sándorhoz, a művelődési központ igazgatójához mindössze két kérdést intézek. Először: Miben látja a ház, illetve az itt dolgozó hivatásos közművelők küldetését? Másodszor: Egy mondatot idézek a városi párt- értekezlet beszámolójából: „Az üzemekkel teremtett kapcsolataik ellentmondásosan fejlődtek” Erről mi a véleménye? Az első kérdésre látszólag könnyű válaszolnom — mondja. — Ez a ház a köz- művelődési törvény megjelenése idején nyitotta meg kapuját. A törvény pedig többek között kimondja, hogy a közművelődés elsősorban állami feladat, akárcsak a köz- művelődés koordinálása. Siófoknak kétségtelenül nagy szüksége volt egy ilyen intézményre. Feladata az úgynevezett alapellátás, tehát művészeti szolgáltatás, az önművelés lehetőségeinek megteremtése stb. Feladata to- , vábbá, hogy segítséget adjon hivatásos művészeknek és amatőröknek egyaránt, hogy bemutatkozhassanak, kapcsolatot teremthessenek a közönséggel; azonos érdeklődésű csoportokat, vállalati kezdeményezéseket kell felkarolnia, folytathatnám ... — A küldetés jelentése más, több, mint a feladaté ... — Igen... Nos, szerintem ennek a központnak az a küldetése, hogy a város kulturális karakterét kialakítsa. Ehhez koncepcióra van szükség, mégpedig hosszú távúra. Mindenekelőtt a város lakos, «ágának igényeit kell ismerni. Ezzel kapcsolatban, kissé elnagyoltan, hadd osszam három rétegre a közönséget. Vannak az úgynevezett tősgyökeres siófokiak. Kedvelik az operettet, a magyar nótát, de köreikben akadnak hívei a komoly zenének, a kórusmu- zsilcának és a tartalmas színműveknek is. A következő a más, jobb kulturális ellátottsága városokból érkezett szakmunkás és értelmiségi rér teg (ők a legigényesebbek), majd a harmadik, a közművelődési szempontból kevésbé ellátott vagy ellátatlan falvakból beköltözőitek rétege. Az utóbbi, érthető módon, egyelőre nem ad közönséget egy Dürrenmatt- vagy egy Shakespeare-előadásnak. Talán az említettek magyarázzák eddigi úgynevezett vegyes műsorpolittkámkat. Ezen belül az volt a célunk, hogy lehetőleg minden műfajban , élvonálbeti produkciót hozzunk. fis ez azt hiszem sikerült. A jövőben közelíteni keil egymáshoz az említett rétegek igényeit, mégpedig a kal- türpcäfflkai követelmények - t:ek megfelelően. Persze, nehéz összeegyeztetni « közönség igényeit és a gazdasági lehetőségeket. Hadd mondjak erre egy példát. Mikor az idei színházi bérletet kezdtük szervezni, úgy terveztük, hogy az előadások hatvan százaiéira vígjáték, zenés produkció lesz, a többi pedig mélyebb tartalmú prózai színmű. Csakhogy egy zenés vígjátékért 45—50 ezer forintot, egy drámáért 27—30 ezer forintot kell fizetni. Kiszámítottuk, hogy abban az esetben is, ha minden jegy elkel (ez pedig lehetetlen) a nyolc előadásból álló bérleti sorozat 160—170 ezer forint deficittel jár. Ekkor a vállalatokhoz tordultunk, s az ő segítségükkel összejött hetvenezer forint. De százezer még mindig hiányzott. Megcsináltuk a bérletsorozatot, de olcsóbban, és másként, mint eredetileg terveztük. Ez azt jelentette, hogy nem tudtunk minden f igényt kielégíteni. A második kérdést őszintén szólva csak részben értem. Az idézett mondaton magam is sokat gondolkodtam, mert úgy érzem, nem rossz a kapcsolatunk a vállalatokkal. Igaz, munkatársaim a kultúr- propagandistákkal tárgyalnak, s azok valószínű, nem mindig adják át a kisebb közösségeknek az információkat. Persze az volna a legegészségesebb, ha a hivatásos közművelők ezekhez a közösségekhez is eljutnának. Csakhogy ehhez mi kevesen vagyunk. — Hányán? — Nyolcán. A helyettesemmel és velem együtt. Háromtagú a szervezési csoport és hárman vannak a módszerta- nosok. A szervezési csoport végzi az említett tevékenységet, és ők „hozzák” az előadásokat is. — A városi-járást könyvtár viszont egyre eredményesebben végzi közművelői feladatát, azokban a bizonyos kisebb közösségekben is. — Igen. Mióta Rácz Béláné vette át a vezetést, a könyvtárunk megszűnt passzív könyvkölcsönző intézmény lenni. Különféle rendezvények, vetélkedők, író—olvasó találkozók helye, s a könyvtár dolgozói együttműködnek az említett közösségekkel. A ház valóban a központban van. Űtba esik az iskolásoknak, a három rragy siófoki vállalat dolgozóinak, előtte tér virágágyásokkal, különböző színű műanyag székekkel, és egy furcsa szö- kőkúttal. Rangos épület, barátságos is, bár a tervezői nem a művelődni vágyó kisközösségek igényeire, inkább a nagyszabású rendezvényekre gondoltak, amikor megalkották. Mostanában sok sző esik az úgynevezett Krúdy- villáról, ahol ideális helyet kaphatnának a kiscsoportok is. Szapntff András 1 Megyei intézmény pályázatot hirdet ágazati főelőadói munkakör betöltésére. Pályázati feltételei — műszaki egyetemi vagy főiskolai végzettség — közép vagy felsőfokú politikai végzettség Pályázatokat részletes önéletrajz mellékelésével írásban kérjük a Magyar Hirdető Somogy megyei Központjába. (010542) Két új termék Két új terméket készítenek a Medicor röntgengyárának iharosberényi C üzemében: a K—2-es rétegfelvételi asztallal és a Médiront—4 vezérlőszekrénnyel bővült a gyárt- mányprofU. Ezeket a Szovjetunióba, illetve Görögországba, Peruba és Bolíviába szállítják. A B—2-es asztalból az idén hatvanat, a vezérlőszekrényből pedig százat készítenek. 10. — Za-arkai, ha akarná, akkor sem tudna segíteni a Központnak — mondta a parancsnok. — Nem ismeri az elrejtési kulcsot ő maga sem Mivel ügye tisztázatlan, a végtelenített vegetációban várja ő is a visszatérésieket, S ugyanígy várja Ki-tor is. Mert őt azzal az adaggal hibernáltam, ami nekem lett volna elég, hogy itt megvárjalak benneteket. Először Ki-tort is az űrhajóra akartam vinni. Akkor már mind aludtak. De ekkor rájöttem, hogy hibát követtem el. Amikor a Központ felé útban, egyhármad távolságon fölébrednek, Ki-tör jelenléte a^zal fenyegethetett volna, hogy újra kezdődik köztük a harc. Ezért ftt rejtettem el Ki-tor, testét szintén megtaláljátok. Ha Za-arkai szerelmes még, es Ki-tort. is életre keltitek majd, akar itt « Földön, akár a Városban, az információ teljes megfejtését kapjátok. Ha nem, akkor az információ úgy módosul, hogy kizárja kettejük szerelmét. Akkor nyitja az információs zárat a ti érzéstek, szerelmetek is; de csak akkor, ha Za-arkai már nem szerelmes. Ébresszétek föl, s kérdezzétek meg tőle: szereti-e még Ki-tort! Igent fog mondani. A Helyettes hozzálátott, hogy a két bioritmus elemzésével megfejtse, mi történhetett akkor, amikor a legénység az információ után kutatott, a parancsnok pedig már hibernálta közülük az elsőt, Za-arkait. — Persze — hümmögött magában. — Világos. Akik az űrhajón kutattak, a kék sáv indulataiban jártak. Minél nekibuzdultabban kutattak, annál messzebb kerültek" a piros sávtól, amit különben is csak Za-arkai személyén át használhattak volna fel eredményesen. Nemsokára horizontális robotjaik ezüstszürke gömbjei csillantak meg a lebukó nap fényében. Elhaladtak a folyó fölött, a kiszélesedő partnál. A Fiú lenézett teknöceire Legelésztek most is. mint mindje napnyugta után, reggelig. Tudta, hogy a Fiú le fog nézni. Elmosolyodott magában. Ha itt, lenne most, az ő robotjában, megfogná a ke* zét. Jelzett neki, hogy ne maradjon le. A-/. Öreg' messze fölöttük repüli. Tiszta fényben, a nap teljes sugárzásában. A kormos helyeit érkeiett Erdőn, kis Piroska Erdőn, mezőn jár a kis Fi- roska, nagymamája pedig széngázt ereget és zsörtölődik, hogy fejére nőtt ez a taknyos. Az eredeti mese nem egészen így van, de hál történetünk szereplői sem emberek, hanem a kaposvái —siófoki vasútvonalon futc vonatok. Kis Piroskának hívják aj utasok az új cseh szerelvényeket, mivel pirosak és kicsik. Hívják még úttörővas- útnak, vagonkának és másképp is becézik — ahogy e? már az ilyen „családi” vonatoknál szokás. A vele utazók többsége állandó vendége a MÁV-nak: ingázók, két község közt „páternoszterezők” szállnak le és föl, végig csak a személyzet megy ezen a vonalon. Reggel 8 óra 5-ko.r Nézet Imre vonatvezetővel, Szabó Lajos motorvezetővel és Ladányi László jegyvizsgálóval ,.a fedélzeten” futottunk ki Kaposvárról, s hamarosan százéves, girbe-gurba síneken araszoltunk az alig egyhetes szerelvénnyel. Ezen az útvonalon negyven kilométeres sebességnél gyorsabban nem szabad menni, így a békés zötyögés közben . Szabó Lajos nyugodtan beszélhetett kezes bárányhoz hasonló jószágáról. Mondott is róla annyi jót, amennyi több oldalt tenne ki, s közben igazgatta a hozzá nem értőnek kiismerhetetlen, de némi magyarázat után logikus rendbe álló karokat, kapcsolókat. S a sok dicséret után még megjegyezte: — Ha már ilyen jó vonatot terveztek, gondolhattak volna a személyzetre is. Mert bizony, egy kicsit szűk a hely: egy nagyobb termetű vezető talán el sem férne ebben a kis ülésben. Nézer Imre bólogatott: — Van olyan kolléga, akinek végig állnia kellene ... Az utazás egyhangúságát a néha-néha fölbukkanó, szabályszerűen tisztelgő pályamunkásoknak való köszönés szakítja meg, monoton hangon ismétli egymásnak a „parancsnok és a kormányos” a? észlelt jelzéseket és közben időnként visszagondolnak a régi, fekete vonatra, a morgolódó utasokra. — Melyiket könnyebb vezetni ? Visszaszólt a Helyettesnek, hogy ne álljon le a vétellel. Robotja műszerfalán maga is figyelemmel kísérte, hogy tart-e még a kapitány beszéde. Végtelenül ismételte, elejétől kezdve az egész üzenetet. Az öreg üzent, hogy jöjjenek föl, de ő leparancsolta. A sugárzás helyét ilyen magasságból könnyebb lesz megtalálniok, mint fentről. Két perc múlva egyvonal- ban repültek ... Magas fák mellett szálltak le. Innen már a kézben tartott műszer vezette 0, Erősödött, egyre tisztább lett a beszéd, s jól kivehető volt az elrejtéshez szolgáló szívritmus is. Most már, hogy tudta, még mindig csodálkozott rajta : mennyire hasonlít a víz part menti zajához, a sziklák omlásához. ... Egy tisztáson pillantották meg az embercsoportot. Már világított a hold, a törzs falujának közepén pedig férfiak, nők, gyerekek táncoltak. Az előbbi szé- gyenérzéshez hasonló, heves, boldog meghatottságot érzett. S megértette azt is. miért nem találták meg azt a fát, amelyikbe a kapitány elrejtette az előbb felfogott üzenetet. ... A kapitánynak a lány szívdobogásával elrejtett szavai a fából készült dobból szálltak feléjük —, olyan köreiről, mintha a mellkasára hajolva hallgathatták volna, hogyan dobog Ki-tor szive, i — Egyik seim nehéz; megszokás dolga. Annyi a különbség, hogy itt sok mindent automata állít, az öreg motorokon pedig mindent kézzel kellett vezérelni. Ott jobban érezték az utasok, hogy a motorvezető finoman dolgozik-e vagy darabosan. Persze ha nem vigyázok, ez is tud rángatni. Tabán kerüli egymást a két — ellenkező Irányba tartó — „úttörő”. Szabó Lajos még beszélt volna, ha lett volna idő. A fiatalember minden szavából érezni lehetett, hogy otthon van a vonaton. Pontosan, szabatosan fogalmazott mondatai, nyugodt, célszerű mozdulatai biztonságérzetet sugároztak. Üzemi esztergályosból lett motorvezető. Azért, mert itt mindent rábíznak: a maga ura, önállóan dolgozik. A kis Piroska ikertestvérével indultunk vissza. Kovács Gábor vonatvezetővel, Kutas Lajos motorvezetővel, Kovács II. Gábor és Korcz Sándor jegyvizsgálóval. A fiatal motorvezető mezőgazdasági szakközéniskolat végzett. Mosolyogva mondta: — Hát ez nem rokon szakma, de nagyon meg lehet szeretni. Volt egy rokona a vasútnál. ő ajánlott be. Még mindig köszönöm neki ... Nevükből és arcukból ítélve a vonatvezető és az egyik kalauz is rokon. Az idősebbik Gábor, miközben a pályát figyelte, büszkélkedett: — Az semmi, hogy a fiam kalauz. Az apám is vasutas volt, meg a nagyapám is. És ha ezer év múlva megszűnik a vasút, az én családom akkor is vasutas marad... Ettől a magabiztosságtól még a piros is megijedt, mert nagy tisztelettel elhallgatott és leállt a motor. — Sokszor rakoncátlanko- dik? — Nem. De néha csinál ilyen viccet. Még nem tudjuk pontosan, hogy miért. Nem ismertük meg egészen ennyi idő alatt ezt az új masinát, akkor lesz majd az igazi, amikor a hangjáról meg tudjuk állapítani, hogy jó kedve van-e vagy nem tetszik neki valami. Somogymeggyesen minden szerelvény személyzete időt szakít a kötelező szertartásra. Ez a víz ünnepe. Az egykét perces megállás idején szájról szájra jár a bádog- kanna födele. Király János állomásfőnök pedig kínálgat: — Igyanak még, van elég! — Mi az itteni víz titka? — Harminc méter mély ku- tam van, rendben tartom, és annak idején véletlenül igen jó forrásra talált a kútásó. Szerencsés keze volt, any- nyi bizonyos, mert az a víz valóban nagyszerű. Somodornál sokan köszönnek a vasutasoknak, és ők s sokaknak köszönnek vissza Itt is családias a hangulat, mint a vonal minden megállóhelyén. Szántó Lászlómé is ismerős utas: — Naponta járok, II éve állandóan az Izzóba. Mindig éjszakás vagyok. — Lehet ezt bírni? — Ha nem lehetne, nem volnék itt. És mostanában egy kicsit könnyebb. Igaz. ma hajnalban még a fekete vonat jött, de biztos azért, mert baj volt az úttörővel. Amióta a kis Piroska jár, nyugodtabban érek be dolgozni. Kis Piroska még üde, friss, hamvas arcú „lányka”. Csak néha mozdul kamaszos szögletességgel — legtöbbször szelíden ringat. És még az enyhén spicces, tüzet kérő ifjú embert is megszelídíti, amikor azt mondják neki a vasutasok, hogy nézzen körül: ez az egész kocsi nemcsak másodosztályú, hanem elejétől a végéig nemdohányzó is. Reméljük, hogy kis Piroskát elkerülik a rossz emberek és nem lesz belőle néhány hónap múlva „fekete vonat”. Luthár Péter
