Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Meredek pályaív „Nem vagyok én tudós, sem kísérletező, gondolkodó. Alkatom szerint sokkal inkább konkvisztádor, vállalkozó vagyok, mindazzal a kíváncsisággal, bátorsággal, ami ezt az embertípust jellemzi” — töpreng magáról, munkájáról Siegmuind Freud, századunk egyik legragyogóbb.intellektusa. E magabízó, fáradhatatlan viaslatása a világ dolgainak, a szapora mélyfúrások, és a szellem terra incog- nitái ellen indított szakadatlan roham akár fianák Péter „ars historicája” is lehetne. Élete a példa rá. Sók szálból ötvöződik az egyéniség. A gyermekkor, mint a farönköt szapo- rázó szobrászfejsze, már kialakítja az arcot. A vonások még elmosódot- tak, mégis ha- -ározottan jelzik a karaktert, a majdani markáns arcéit. A szülői ház Kaposváron, a Nyár utcában; a szürke, kicsi folyóra tekintő; ablakok. Majd a Kapós-part helyett a Kont- rássy (ma La- tinca) utca hatalmas bérkaszárnyája. Anyja halk, határozott szava, Pécsi leány volt, érettségizett, ■ européer-mű- veltséggel és tájékozódással. Mozart zenéje, a klasszikus operák, a szép- irodalom legjobb európai alkotásai — mind belefértek az anyai figyelem spektrumába. Ezek az értékek lassanként, mint a cseppikő, merevültek az egyéniség tartóoszlopává. Az apa Soltról jött Kismester, félparaszt és szatócs egyszemélyben. A kiskun vidéken legfőbb szellemi éltetője a 48-as függetlenségi hagyomány. Életét a kossuthi függetlenségi eszme és a kenyérkereset mindennapos prózai gondjai fogták keretbe. Sokat próbált kifutófiú, később kaposvári tenményfölvásárló. Az 1929-es gazdasági válság idején fölgyorsult árjásítás őt is elérte. Elveszítette állását, s a nyolcéves kisfiú a nagy válság egyéniségnyomorító hatását saját bőrén érezte. Nem kellett tankönyvekből tanulnia. Osztályfőnöke Krebs Ernő, a kristálytiszta logika embere volt, hűvös-mérlegelő szelleme példázta a minden értéket kritikusan fogadó emberi magatartást. Pintér Lajos latintanár kékei humanista, a görög—latin műveltség és életmód harmonikus eszméjét plántálta növendékeibe. A fiút lenyűgözte Páti Ferenc történelemtanár színes szaktudása, Makk István számtantanár romantikus, független szelleme. Szente László angolt tanított — tőle az önmagunkért való helytállás és a más véleményekkel szembeni türelem erényét tanulta. Elemi iskolás korától házitanítóskodik, iskolatársait korrepetálja. S a félproletár, félig kispolgári család sarja bejáratos lesz tehetős, gazdag kaposvári famíliákhoz. Ismerőssé válnak a sötét neobarokk bútorok, a habselyem fehér zsabók, a forró habos kakaó, a mazsolás kuglóf, s mindaz, ami a magyar középosztály életformájához tartozott! Szorgalmasan jár Frank lókereskedőékhez, Mittelmann gyógyszerész fiához. Uzsonna járt a házitanítónak és némi fizetség. Járandósága idővel elérte a havi 60—120 pengőt is. Tanította Losonczi gyógyszerész két gyerekét is, így — akkori kaposvári mércével — egészen magasra jutott. Losoncziiné testvére a kaposvári nagyhatalmú polgármester felesége, Kaposváry Györgyné. A hatalmas csipkefüg- gönyös szobában mindig kapott barátságos szót, a háziak soha el nem mulasztották a vál- lonveregetést, s uzsonnánál a családi asztalhoz ültették. (Igaz, a végére.) De fiatal lányok közömbös arccal kombinéban sétálgattak a szobában: előtte nem volt miért szégyenkezniük, Hiszen csak egy fizetett házitanító ... Nem volt idegen a gazdag zsidó családoknál sem. A húsvéti ünnepekre — megtámasztandó az ifjú ember önbizalmát — meghívást kapott. Hol ettől, hol attól. Ott ült közöttük, csendesen hallgatva szavukat, mindennapokról, társaságról, politikáról, s arra gondolt: lám, itt is csak az asztal végén. Ébredező ambícióinak, önérzetének ez sok is, kevés is volt. Nem, azonosulni semmiképp sem, tudott a helyzettel. Megértette: a középosztály ugyan beengedte házába, de nem fogadta be soraiba. Mindamellett brutálisan rossz élményéi e családoknál nem voltak, elkerülték a nagy megaláztatások. Ezek csak a harmincas évek második félében kezdtek sorjázni, kíméletlen pontossággal. Az apját ért méltánytalanságok elbizonytalanítják, j innen már közel esik az apai szellemi örökség '(nacionalista függetlenségi hagyomány) tagadása. S a szigorított Rumért» claususnak ő is áldozatul esik: meg sem kísérli az egyetemre való felvételt. Tartozni valahová ... Minden embernek elidegeníthetetlen, természetes szükséglete ez. Hiánya kiáltó, nagyon fáj. Különösen, ha a társadalom mesterségesen Veti ki magából biztonságos emberi kapcsolatokra áhítozó tagját. A pécsi és a pesti munkásévek új életeszmény megtalálását segítették. 1939-től vas- esztergályostanonc a Mecsek alján, a Sopiana gépgyárban. Már gimnazista korában, egy Teknős—Sípos Gyula Vitában meglegyintette a szociáldemokrata gondolkodás újszerűsége frissesége. S a Sopianában az egész műhely szociáldemokrata volt. Merész értéktételezésével, burzsujok iránti leplezetlen megvetésével, tevékeny ifjúsági és felnőtt szervezeteivel, műveltségeszményével nagyon vonzó társaságnak találta őket. Ellenkultúra azzal az úri liberalizmussal szemben, amelyet ■ már erősen zavarossá piszkoltak a konzervatív es tasiszta irányzatok. A kitaszítottak társadalma volt ez: természetes, élettel teli közösség. Mohón olvasta az új szellem jóízű táplálékait: marxista alapműveket, Kautskyt, Travent és Upton Sinclair' könyveit, s gyakran forgatta a Népszavát. Csepelen már rohamléptekkel haladt a politikai tudatosodás útján. 1942 telén először hallott a háború valóságos állásáról, amikor szimpátiából a Vasas-székházban szovjet indulókat játszott a mandolinzenekar. Ott volt, amikor a szurkolók csapata, a . Vasas-labdarúgók győzelmét ünnepelte, s akkor is, amikor bottal, ököllel rontottak rájuk a nyilasok. 1942 végén bevonult — munkaszolgálatosnak. Ott ismerte meg — saját bőrén — a militarista-fasiszta gépezetet leplezetlen barbárságában. 1944 őszén már harmadszor szökött meg. Ungvárról nehezen vergődött haza Kaposvárra. Első útja a szülői házba vezetett. Szülői ház? Ugyan, mi maradt abból? „Ajtó nincs — így ír később. — Por, szemét, üvegcserép, tégla, penészes üvegdarabok. Rom és rom. A kivert szemű szobák olyan üresek, mint az ájulás. Sehol egy bútor, sehol egy kilincs, hiányzanak a vízcsapok, a mosdó, a villanykapcsolók. A feltépett falból, mint szétszabdalt erek, lógnak ki a vezeték drótjai. A padló nyikorog, itt-ott üszkös, foghíjas. Minden csupasz, sebzett és olyan nehéz, mintha a felfordított két emelet súlya nyomná. — Magadra ismersz? Milyen öntudat kopár öröme húz-vonz," hogy e táj nem enged és miféle gazdag szenvedés taszít ide?” És eltűntek ők is, örökre. Üt .itt csak egy volt,'ha élni akart. Ha becsülettel akart élni. Részt vállalni mindabból, ami a széttört, lerombolt világ, elpusztított emberség helyreállításán munkálkodik. Mindabból, ami legtöbbet tud tenni ezért. S december közepén már-a kommunista párt tagja lett. Hamarosan beiratkozott az egyetemre, történelem—szociológia szakra. 1948-ban végzett, az első fiatal marxista tudósnemzedék, tehetséges, sokra hivatott tagjaként. Ilyen emberekre volt szükség abban az időbeli, áj világ holnapi megforgatásához elszánt-hetyke akaratra, amely vállaira csakis az, egész ország ügyét veszi és nem ismer poros professzori tekintélyt. Csak egyet: Révai Józsefét. A kiváló teore- Mkus,' publicista és kultűrpolittkus sokat épí- tett az új- túdósnémzédiékre, köztük Hanák Pé- ' erre. Az egyetem után 1849-től a Történettu- 'omânyï Iritézetbort dolgozott, 1951-ben osztályvezető, két évvel később egyetemi docens. Szédltően meredek pályaív. Vajon hol a zenitje? És a testvér, az egy szem báty. Kiváló tanuló, orvosnak készül. A szülei által állandóan emlegetett példakép nyomasztóvá vált. Asztalcsapkodást sosem ismerő hallgatag tűrése, konformizmusa sajátosan ötvöződött ismeretekre mohón éhező intellektusával. S ez a fiatalabb testvérinek — jóllehet inkább csak bizonytalanul érezte — nem volt teljesen rokonszenves. Sok évvel később Amerikában — inkább csak félfedező kíváncsiságból — elment egy pszichoanalítikushoz. S a rejtett lelki folyamatok tudora a meglett férfi tudatának mélyrétegeiből kibányászta az úgynevezett, testvérbóty-komplexust. A gyermekkori években megszilárdult kötődése a tájhoz, apai példára erősödött bizalma a függetlenségi eszményekben, a magyar értékekben. A gimnáziumi évek már mast, többet jelentettek. A nyílt szellemű, viselkedési mintákat, azonosulási modelleket kereső fiatalembert tömény, sokoldalú élmények fogadták. A Sotnssich Pál gimnázium — névadója Deák Ferenc barátja — a húszas-harmincas években is igyekszik a magyar liberális hagyományt követni. Az iskola nyílt, falai nincsenek hermetikusan elzárva a nagyvilág zajló eseményeitől. Ilyen a tanári kar* is. Sokszínű egyéniségek tanítanak e fátok között. — Ellentétes érzelmekkel néztem Révaira. Tiszteltem világos ítélőképességét, logikus gondolkodását. De mint tudós berzenkedtem a tudományban általa alkalmazott módszer ellen, ahogyan nézeteit mindig az adott helyzet követelményeihez* igazította'. Ez eléggé általános volt akkor. Az egyik vezető történész Kossuthról tartott előadást, s a múlt századi nagy magyar politikus érveivel, tekintélyével próbálta alátámasztani az 1950-es évek budapesti kitelepítéseit. Ezt erős túlzásnak éreztem, még a vitát is megkockáztattam emiatt. Életének akkori szakaszában egybeesett a meggyőződés, a tekintélyes pártvezetők befolyása, a fiatalság türelmetlen tenniakarása, és gyors előrehaladása a pályán. S ez elhallgattatta a kritikai szempontokat. Az Ügy érdekében elnyomta a vállalkozó értelmiségi vonásait, s a tudat alá szorított kérdező-kételkedő én csak 1954—55 után kezdett mocorogni benne. Talán mert belefáradt abba a munkába; hogy tényeket rostált-ragasztott hosszú citátumok köré; talán mert idősebb lett, lehig- gad't, talán... de ne folytassuk. A fordulat 1955-től érlelődött benne. 1956 júniusában I. Tóth Zoltán dékánnál lemondott tanszékvezetői megbízatásáról. — Gondold meg! — kapacitálták, de ő Peer Gyntre emlékezve mondott nemet. Dovre apó, földalatti birodalmába csalt ibseni drámai hős kényszerből elfogyasztja „tehénnek lepényét, ökörnek sörét”,smegesküszik: a rút csengős tehén csinos lány. De szemét megvágni — hogy dovre-i módon lássa a világot — már neon hagyja. Hanák Peter mai történetírásunk egyik legizgalmasabb egyénisége. Tematikailag, műfajilag igen tág ez a tér, amelyet tevékenysége beboltoz. Nevéhez fűződik a kiegyezés korának számos félreértését tisztázó nagy viták elindítása, korábbi törté net író-iskolák avítt hordalékának végleges eltakarítása, s az árnyalt, előzetes koncepciókhoz nem igazított komplex látásmód. Kutatói, történetírói alapelve: „Ha a tényeket és a tények összefüggéseit az alapvető marxista értékeszmény alapján igaznak tartom, alárendelni másnak — politikai vagy taktikai megfontolásoknak — semmiképpen sem szabad. Csak így lehet az eredmény: valódi tudomány”. Ma a századforduló körüli idők magyar művelődéstörténetén dolgozik. Nem hagyományos művelődéshistóriát akar írni, hanem az életmód és a tömegkultúra jelenségeit teszi mérlegre. Szívesen gondozza somogyi helytörténészek munkáit, lektorálást vállal, s gyakran vesz részt somogyi tudományos rendezvényeken. 1976-ban megválasztottak a Történelmi Társulat elnökévé. Három ev múlva újra bizalmat kapott. Kilencedik éve szerkeszti és vezeti a rádió Dunánál című műsorát, irodalmi és napilapokban megjelent cikkeit, putfti- cisztikáit élénk figyelem kíséri. Ügy véli, hogy a tudomány nemcsak a zárt falak közt dolgozó, szűk körű beavatottak ügye. Egyenrangú életcélnak tartja a tudomány népszerűsítését, véleményerjesztő és gout! jlatforrnáló Csupor Tibor
