Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-19 / 91. szám

Hozzászólás cikkünkhöz fl hegedűkészítő asztalos Iába két hangszerét, hogy mondanák meg, mit ér? Jó­zsi bácsi szavai szerint az egyik tanár "-szinte egysze­riben beléjük bolondult«, azonnal meg akarta venni őket az iskola részére. Végül mégsem jött létre az egyez­ség, mert az igazgatónak hi­vatalos számla kellett vol­na, ő pedig ezt — nyugdíjas lévén — nem tudott adni. Persze az az igazság, hogy — mint mondta — nem szívesen válna meg tőlük. Hírnévre nem vágyik, úgy véli, talán már a szomszé­dos községben sem tudják, hogy él Böhönyén egy idős asztalos, aki hegedűkészítés­sel foglalkozik. — Ha valaki ebből akar­na megélni, akkor néhányat előbb oda kellene adni ajándékba, hogy ismert le­gyen a neve zenészkörökben. Nekem ilyen vágyaim nin­csenek. Egyszer valaki azt ajánlotta, hogy vegyem ki a nevemet, a hangszert pe­dig vigyem el egy ismertebb hegedűkészítőhöz, az ő ne­ve alatt aztán jó pénzért el lehetne adni. Erre nem voltam hajlandó, hiszen' minden egyes darab az én kezem munkáját dicséri. — Vajon a hegedűkészítő mester tud-e hegedülni? — Fiatal koromban sze­rettem a szép muzsikát, sok nótámat eljátszották a cigá­nyok, de én magam soha­sem tudtam megtanulni. — Ha nem lesz vevőjük, mi lesz a hangszerek sorsa? — Van három unokám, azt hittem mindegyiknek adhatok majd egyet aján­dékba. Nem kell nekik, hiá­ba is kínálgatom. Azt mond­ják, úgysem tudnának rajta játszani. De hát, hogyan ta­nulnának meg, ha kézbe sem veszik!? Dendvai József Keeaea a nyaka, karcsú a »dereka-, finom, lágy vona­lú a teste. A hangja, hol egy szerelmes széplányé, hol egy fúriáé. A hegedű olyan, mint egy asszony: a durva kezet nem tűri, csak simo­gatni szabad. S talán ez a hangszer a legszebb tárgy, amelyet fából egyáltalán készíteni lehet. Régen hallottam embert olyan szeretettel beszélni a fáról, mint Rumi József asz­talosmester tette Böhönyén. Az idős mesterembernek szinte minden szavából ki­csendült a szakmájához és e nemes anyaghoz való von­zódása. Ezért választotta több mint ötven évvel ez­előtt ezt a szakmát, holott a szülei cipésznek szánták. Ám mindössze két hónapig tudott megülni a háromlá­bú széken; otthagyta a susz­terinaskodást, fölkereke­dett, elment Tolnába kita­nulni az asztalosságot. Azóta sem bánta meg, mert akkor a szíve szerint választott. Most a maga készítette hegedűi között találom az idős mestert, aki már szinte művésze a szakmának. Nyugdíjasán, egyedül él, "komolyabb" asztalosmun­kára megrendelője már alig akad, legföljebb "ajtót pasz- szitani" hívják néhanapján. Ô pedig hetvenöt éves ko­rában sem tud meglenni ál­landó munka, elfoglaltság nélkül, ezért fogott bele né­hány évvel ezelőtt a hege- clűkészítésbe. Ha már kevés a munka, legalább hadd hó­doljon a szenvedélyének. Kézbe veszi az egyiket, le­porolja, simogatja, aztán olyan óvatosan helyezi visz- sza a gyalupadra, mint egy csecsemőt. — Sűrű szálú fenyő meg jávorfa. Habos jávor. Az a legjobb anyag a hegedűhöz — mondja. — A vonó pe­dig szilváiéból készül. Éve­kig gyűjtöttem hozzá az anyagot. Fölvettem szánté minden kis fahulladékot a földről,- s amelyik megfelelt, azt félietettem. Amikor ele­gendő összegyűlt, nekilát­tam. Ötöt készítettem egy­szerre. Egy évig szinte min­den szabad percemet erre fordítottam. A húrokat ki­véve minden egyes porciká- jukat magam munkáltam meg. Pedig egy ilyen hang­szert több mint ötven da­rabból kell összerakni. — Hol tanulta a hegedű­készítést? — Az egyik mester, akinél inaskodtam, hangszerjaví­tással is foglalkozott. Ott szerettem meg ezt a mun­kát. Amíg nyugdíjba nem mentem, nem értem rá vele foglalkozni. Akkor hirtelen sok lett a szabad időm, na­gyobb megrendelés nem akadt, hát gondoltam, elő­szedem a régi ismereteimet, és megpróbálkozom, hátha sikerül. Hogy mennyire nem fe­lejtette el az egykori meste­rénél szerzett tudást, azt bizonyítja, hogy tavaly el­vitte a kaposvári zeneisko­Felkészültek a korai öntözésre A MÍAA öntözési szolgálatának felhívása A vízügyi szolgálat or­szágszerte felkészült a me­zőgazdaság korai öntözési igényének kielégítésére. A Tisza és a Körösök völgyé­ben, a kiskörei vízlépcső térségében befejeződött az öntözöművek felvonulása, végeztek a csatornáik átöblí- tésével, feltöltöttek a jászsá­gi és a nagykúnsá-gi főcsa­tornát, valamint az öntöző­fürtok csatornáit. Az ország egyes részein, így a tiszai öntözőgazdaságok egyesülé­sének tagszövetkezetei’ben, továbbá a Kisalföldön az öntözőberendezések egy ré­sze már működik. Az őszi búzát és a gyepterületeket látják el mesterséges csapa­dékkal. A MÉM öntözési szolgá­lata fölmérte a nagyüzemek idei öntözési igényeit. A víz- szolgáltatási díjak emelke-, désének hatására az üzemek országosan 80 ezer hektárral kevesebb területre kértek vízjogi engedélyt, ami száraz időjárás esetén hátrányosan befolyásolhatja az előirány­zott termelési eredmények elérését. Az öntözési szolgá­lat felhívja az érdekelt tsz- ek és állami gazdaságok fi­gyelmét arra, hogy jó szer­vezéssel, a vetőmagfajták körültekintő megválasztá­sával, egyszerűbb és olcsóbb öntözési módszerekkel ellen­súlyozhatják a többletkölt­séget. Ugyanakkor a takar­mánytermelés, a gyepgaz­dálkodás, a másod- és tar­lóvetés — de egyéb növényi kultúrák is — öntözés nél­kül » kívántnál lényegesen szerényebb terméseredmé­nyeket hozhatnak. A szolgálat, amelynek szakemberei sokoldalú segít­séget, szaktanácsokat adnak az üzemeknek, a jobb víz­hasznosítás érdekében együttműködési szerződést feotöU több termelési rend­szerrel, így az IKR-rel, a KITE-vel, az Agrocoop-pal és a dánszentmiklósi gyü­mölcstermelési rendszerrel. Közösen dolgozzák ki az egyes növényfélék gazdasá­gos, célszerű öntözési tech­nológiáját az egyes taggaz­daságokban, hogy a mester­séges csapadékpótlás a ter­melési technológia szerves része legyen. 3. Alit U/í űrhajó parancsnoki termében. -Szemközt a ki­vetítő ablak. Csak egy kart kell megemelnie, és Astra automatikusan bejelentke­zik a Központnak. Nem volt kedve közölni, hogy eredménytelen ez a nap is. Itt, a Földön a 753. Leült, szemben az ablakkal. Szerette, ha útközben enge­delmeskedett néki ez a ha­talmas műszerváros, szerette ezt a félkör alakút termet. Az asztal félkörének gyújtó­pontjában ö, a parancsnok. A Parancsnok. Mint a fel­kelő Nap korongja, vagy egy sátor félköre, középütt a tűz. Igen, a tűz, a parahcs­nők. Vagy az a félkör, ami­kor azzal az állattal — ré­gen kipusztult már —, hogy is hívtak . . . gyorsan előke­reste a memóriatárbóL Bi­ka. Torrero. Leintette magát. Nincs idő a nosztalgiára. De azért a félkör adott ne­ki egy gondolatot. A szenzi- bilátorra és az önellenőrző­re kapcsolt. Tudni akarta, logikusan gondolkodik-e. Sorra hívta fel a kulcso­kat. Ebben a. kódtárban megvan minden, ami csak elképzelhető. Itt vannak a világmindenségben eddig megismert összes ásványok növényi és állati természetű anyagok színképei. Külön a gázok és a folyadékok su- gárfotó-elemzései. Minden, ami hullámtermészetű lehet. És ... igen, itt van minden térforma sablonja, kezdve a legegyszerűbb négyzettől a spirális görbült térformákig, és azok képezhető összes tö­redékének alakzataiig, itt vannak a ‘ kombinálható alapegységek értelmezett, tehát valóságos, és a csak képzelhető, tehát halott ér­telmezési tartományai is. Ezek itt a mindenség sab­lonjai, a mindenség létezői és képzelt, lehetséges és képzelt nem lehetséges vál­tozatai. Ha tartalmi alapon nem. A kistermelő sertéshizlalók gondjai A Somogyi Néplap április 9-i számában Kevesebb hí­zó a háztájiból címmel meg­jelent cikkhez kapcsolódva szeretnék néhány gondot megemlíteni. Igaz az — amit a cikk is említ —, hogy ma már egy hízó értékesítésénél a gaz­dának 250—300 forint ha­szon jut, de miért? Annak ellenére, hogy egyre csökken a szerződött sertések száma, semmit sem tesznek aziért, hogy ez a szám növekedjék. Először is az lenne a lo­gikus, hogy a szerződtető végigjárná az állattartókat, hogy kössenek szerződést. Ehelyett az állattartó keresi lel a szerződtetőt. Másodszor: emelkedett a tápok ára, így nem minden­kinek futja arra, hogy napi 2—300 forint értékű tápot megetessen az állatokkal. Harmadszor; 1980. január 1-től nem lehet kapni ta­karmánybúzát, árpát és sze­mes kukoricát! Pedig ha legalább kukorica és ar- pa állandóan kapható lenne, sokkal olcsóbban lehetne hizlalni az állatokat, mint táppal. De mivel nincs, így rá van kényszerítve az ál­lattartó, hogy megvegye az 5—600 forintos tápot, amitől pedig mégsem híznak úgy az állatok, mint a saját ke­verésű, forrázott etetni való­val. Ismerőseim körében is akad néhány, aki azért hagyja — vagy hagyta — abba a sertéshizlalást, mert kizárólag csak táp kapható a felvásárlónál, így anyagi­lag nem győzik az etetést, és ha győznék is, nagyon kevés anyagi haszon lenne rajta. Mint gyakorló sertéstartó, az lenne a kérésem: érjük el, hogy ha hízósertésre van szüksége a népgazdaságnak — márpedig szüksége van —, akkor biztosítsuk a hiz­laláshoz a feltételeket is! Amíg ez nem lesz meg, ad­dig számolni lehet, és kell, a leadott hízósertések csök­kenésével. Olvastunk arról, hogy most már hazánkban is ter­melnek szóját, előállítanak húsos csontlisztet, de ezek­kel sajnos a felvásárlónál nem találkozunk. Talán azért gazdaságosabb a nagy­üzemi hústermelés, mert a gazdaságok hozzájutnak ezekhez! De a kistermelő miért nem? Nem lehet a sertéshizlalá­si szerződések csökkenését egyszerűen azzal magyaráz­ni, hogy a régi állattartók kiöregszenek, és a mai fia­talok nem lépnek a helyük­be. Igaz, hogy az állattartás nagy lekötöttséggel és anya­gi ráfordítással jár. De ha már így is vállalják a kis­termelők a sertés hizlalást, legalább biztosítva lenne az, ami a legelemibb: a megfe­lelő takarmányellátás. To­vábbá: vagy biztosít a szer­ződtető fuvart, vagy nem. Ha igen, akkor — a régi tarifa szerint — 51 forint Hétvége munkában rr Ősszel a búza, tavasszal a kukorica Az igazi tavaszt ez a hét hozta meg, lehetőséget te­remtve arra, hogy megyénk mezőgazdasági nagyüzemei hozzákezdjenek az évenként ilyenkor ismétlődő legna­gyobb feladathoz, a kukori­cavetéshez. Az állattenyésztésünk ter­meléséhez. fejlesztéséhez alapot teremtő kukorica mindenkor megkülönbözte­tett figyelmet érdemel. A növénytermelési szakem­berek, a termelésirányítók számára ősszel a búza, ta­vasszal a kukorica vetése je­lenti a legnagyobb feladatot. A termelés sikerét ezzel az első munkával lehet megala­pozni. Körültekintő felkészülés előzte meg a vetést — nem sertéseként a fuvardíj, ha nem, a leadó rendel teher­kocsit, feltéve, ha kap az­napra, ami szintén drága. Kedvező lenne ha a szer­ződött sertéseket ingyen szállítanák a leadóhelyre, hiszen 10 sertés esetén 550 forint a fuvardíj + 250 fo­rint a járatlevél (25 forint sertésenként), ami ez eset­ben 770 forint kiadás a le­adó részéről. Figyelembe kell még venni a sertésen- kénti 5 kilogramm súlyle- vonást. összegezve elmondhatom, hogy amíg ezek a gondok fennállnak, addig nem is várható a háztájiból leadott hízósertések értékesítésének emelkedése. Javaslom, a té­mában rendszeresen kérdez­zék meg a kistermelők vé­leményét is. Tisztelettel: Csépiöné Bemáth Ilona <20 sertésre szerződött) egy üzemben hallottuk a vé­leményt: addig most nem lesz megállás, míg földbe nem kerül az összes kuko­rica. Ez pedig csaknem ki- lencvenkétezer hektár elve­tését jelenti Somogybán a háztáji területekkel együtt. A nem lesz megállás azt is jelenti, hogy e hétvégén a kukoricavetőknek nem lesz pihenőnapjuk, vasárnapjuk — természetesen, ha az idő­járás ezt engedi. Több ter­melőszövetkezetben, állarííí- gazdaságban fogalmaztak úgy, hogy a késői felmele­gedés bizonyos mértékig késleltette a munkákat, most, parancsoló szükségszerű­séggé vált, hogy ezt a csú­szást nagyobb erőfeszítések­kel, szorgalommal pótolják. PIACI KÖRKÉP Megszínesedtek a standok Tegnap végre rászolgált a nagypiac névre a kaposvári. Ezúttal sokan már vásárol ­akadnak rá az információ­ra, akkor formai alapon kell kezdeni. Itt van a több mint hétszáz nap alatt gyűjött összes információ. Itt van mindaz, amit mint kódkul­csot magával hozott az Equus. Tehát Astra rendel­kezik mindazzal a lehető­séggel, amivel az Equus ren­delkezett; és sok külön anya­got is gyűjtöttek. Igaz, Equus több évet töltött ki­küldetésben. De talán meg lehet próbálni. Rá kell akad­ni az információra. Ha nem találják meg, ak­kor vagy njnesen az az in­formáció. vagy a kulcsot nem találták meg. Tehát most nézzük meg a kulcso­kat. Ha azonosítani sike­rül, ez is hozhat megoldást. Hatványozott szembesí­téssel dolgozott. Néha az ön­ellenőrzőre nézett, semmi baj, logikus. Egymásra vor natkoztatta a gyűjtött anya­got és a kulcsokat. Semmi. Nincs kapcsolat. Minden tartalmi jellegű információnak megfelel egy forma. De mi az a tartalom és mi az a forma, aminek az Equus parancsnoka bir­tokában volt, ők pedig nem, holott mindenük megvan, ami Equuson megvolt. Sőt, több is. (Folytatjuk.) tak is az egy hét előttinél 2—3 forinttal olcsóbb, rikító tavaszi portékákból. Zsenge fejes salátát 4-ért kínáltak, hónapos retket pedig — töb­ben nem akartak hinni a fülüknek — már két forin­tért is volt csomónként. Szem-szájnak ingere a zöld­paprika: hegyes erőset 4-ért adtak, a tölteni való darab­ja 5—7 forint volt. Az újhagyma ára 2,50— 3,50 csomónként. Bőségesen hoztak sóskát, spenótot, petrezselymet, zellerlevelet. Az utóbbiakat 1—2, az előb­bieket 2—3 forintért adták. Apadóban van a főzőhagy­ma fölhozatala szerencsére ez meg nem érezhető a 10— 12 forintos árakon, mint például Budapesten vagy Győrben, ahol már 13—14 forint kilója. Az ország leg­olcsóbb hagymáját 8 forin­tért kínálják Szolnokon és Békéscsabán. A fokhagyma tovább drá­gult: az ország nagy részén csak 100 forint fölött kapha­tó. Kaposvár továbbra is tartja vezető helyét: itt már 140 kilója. Kapható szemen­ként is 5 forintért Néhány fillérrel drágult — most 5,60 — a burgonya. Említésre sem méltó persze ez a növekedés, ha tudjuk, hogy Kecskeméten 8, a fő­városban 7,30 kilója. Enyhén lm karalábét kilónként ló­ért mértek Kaposváron, épp kétszer ennyiért a zöldséget. A gombapiacon továbbra is csak sampinyon kapható 80- ért. Térdig gázolhattak a vá­sárlók a virágban, ehhez képest egy kicsit drágának látszott a jácint és a nár­cisz 4—6 forintos csokron- kénti ára. Sok volt a tulipán is, szálanként 6-ért. A Ter­mál Tsz pavilonja 8 forintos árral hirdetett gerberavá- sárt. 1,30-ért sem volt kelendő a tojás, A fővárosban pedig 1,90-ért adják, és máshol sem olcsóbb 1,50-nél. Országszerte bőségesen van alma. A 15 forintos pesti ár megfelel az átlagnak. Pápán nincs 18 forint alatt, Szolno-' kon viszont csak alig for­dul elő 10 forintosnál drá­gább. Nálunk minőségtől függően 10—16 kilója. A nagyatádi piacon még csupán a fejes saláta és a hónapos retek utal a tavasz­ra. Az előbbi 2—5, az utób­bi 3—6 forint. A zöldség ki­lója 20 forint. Található még néhány, kilónként 30 forint körüli áron kapható ká­poszta. A legolcsóbb és a legdrágább alma között Dél - Somogyban 10 forint a kü­lönbség. A legszebbjét 18-ért mérik. B F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom