Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

ző munka; társadalmi összefogássá! javultak" a működés feltételei. Az erkölcsi, politikai ne­velés, a fegyveres erők számára folytatott szakképzés mellett elismerésre méltó ered­mények születtek a honvédelmi jellegű sport­ágakban is. A megye testnevelésének és sportjának helyzete elmaradt a társadalmi élet más te­rületein elért eredményektől*. A tömegsport szervezésére nagyobb figyelmet fordítottak, kezdeti eredmények mutatkoztak. Fejlődött némileg az iskolai testnevelés, a diáksport «, de még nem felelnek meg a követelmények­nek. A megye versenysportjában nem sikerült elérni a célokat A gondok oka az. hogy nem alakult ki egységes szemlélet és cselekvés, hiányzik az összefogás, a rendelkezésre álló erőket és eszközöket kevésbé célszerűen használják fel. III. Á közgondolkodás állapota Epvtómunkánk sikerei, a lakosság politikai egysége, a céltudatosabb, színvonalasabb ideológiai munka eredményeként fejlődött a közgondolkodás szocialista tartalma. Az ideológiai harc egyre több új kérdést vetett föl, s ez fokozta a pártszervezetek tevékeny­ségét A propaganda és az agitáció alkotó módon, elméleti igénnyel, meggyőzően igye­kezett választ adni az élet által fölvetett kér­désekre. Hozzájárult az emberek szocialista tudatának fejlesztéséhez, mozgósított az épí­tőmunka feladatainak megvalósítására. Nem mindig tudtuk azonban bemutatni távlati és napi feladataink dialektikus összefüggését. Emiatt a közgondolkodásban a szocializmus távlatainak hiányos ismerete érzékelhető, s ez egyesekben oggodaimaskodást, közöm­bösséget vált Id. A szocialista közgondolkodás fejlődését a marxizmus—leninízmus elterjedése határozza meg. Évről évre tízezrek tanulmányozzák és sajátítják el szervezett formában tudományos világnézetünket. Kulturális, tudományos és művészeti életünknek is mind jelentősebb szerepe von a marxista-leninista világnézet terjesztésében, a lakosság műveltségének emelésében. Az agitációs és propaganda- munka eredményeként a lakosság körében ismertebbé váltak a szocialista erkölcs és életmód normái. Közvéleményünk egysége­sebb lett a politika alapvető kérdéseinek megítélésében és elfogadásában, a felada­tok megvalósításában. A közgondolkodásban tapasztalható pozi­tív vonások mellett időnként felerősödnek vagy újratermelődnek céljainkkal ellentétes jelenségek is. Amikor az elvtelen kapcsola­tokra, az ezekből származó előnyökre, a ha­talommal és a jogokkal való visszaélésre, a korrupcióra, a helytelen vezetői magatartás­ra rendkívül élesen reagál a közvélemény, ugyanakkor más negatív jelenségeket türel­mesebben ítél meg, vagy éppen közömbös velük szemben. Sokan például nem ítélik el az anyagiasság, az egoizmus, a közöny meg­nyilvánulásait Ideológiai munkánk Hatását gyengítette, hogy az említett jelenségeknek objektív forrásai vannak a belső és a nem­zetközi viszonyokban. P rop a gon dónk nem adott kellő megbe­csülést a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartásnak, a szocializmus aktív híveinek, a becsületesen végzett munkának és a kö­zösségért áldozatot vállalóknak. Tekintélyes azok száma, akik kimaradtak a tömegpoliti­kai munka hatóköréből, s akik között állan­dósulnak a nemkívánatos tudat- és magatar­tásformák. A közgondolkodás formálásában megha­tározó szerepet töltenek be a pártszerveze­tek. Tagjaik eszmei-politikai felkészültsége, tájékozottsága, a párt politikájának követke­zetes képviselete hozzájárult a tömegek köz- gondolkodásának kedvező változásához. Egyes pártszervezetek azonban nem fordí­tottak kellő figyelmet a tagjaik között és a környezetükben megnyilvánuló helytelen né­zetek tisztázására. Időnként védekező maga­tartást tanúsítottak az eszmei vitákban, ezzel lehetőséget adtak a hibás nézetek tovább­élésére. Változatlanul hatnak az ideológiai munkát lebecsülő nézetek, az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát tagadó felfogás. Fejlődött az emberek közgazdasági szem­lélete, s ennek köszönhető, hogy hozzáértőb­ben, valósághűbben ítélik meg a népgazda­ság helyzetét. A párttagság döntő többsége és a lakosság mind nagyobb része ismeri az építőmunka céljait, feladatait Egységes a párttagság véleménye a gazdasági helyzet és ^ a tennivalók megítélésében. A jó társadalmi légkör, az életkörülmények javulása fokozta a bizalmat a párt politikája iránt Gazdasági helyzetünket illetően élnek bi­zonyos illúziók is. Akadnak, akik nem értik és nem érzékelik valódi gondjainkat, mások vi­szont a valóságosnál súlyosabbnak tartják őket. Elsősorban a kis jövedelműek, a nyug­díjasok és a pályakezdők között tapasztal­tunk aggodalmat és félelmet Az emberek többsége azonosult a hatéko­nyabb, a gazdaságosabb termelést, a taka­rékosságot magába foglaló célokkal. Szüksé­gesnek tartják a munka szerinti elosztás el­vének alkalmazását. Tapasztalható azonban egyenlösdiségre való törekvés is. Némelyek megkérdőjelezték a jövedelmek differenciált­ságának mértékét. A dolgozók egy része a maguk környezetében észlelt hibákból az egész népgazdaságra, esetenként a politiká­ra vonatkozó általános következtetést vont le. Kritikusan szóltak az ügyeskedés, a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen, és intézkedést sürgettek o gon­datlanság, a szervezetlenseg, a pazarlás lattá«, „ Mind több emberrel sikerült megértetni, hogy napjainkban az életszínvonal szinten tartása is nagy erőfeszítést követel. A propa­ganda fogyatékossága, hogy az emberekhez elsősorban mint fogyasztókhoz szólt, kevésbé úgy, mint termelőkhöz. Sokan emiatt sem lát­ják világosan, hogy a gazdasági fejlődés ál­landó velejárója az ármozgás. A lakosság megértette, hogy az ország belső gazdasági biztonságát nem lehet önellátó gazdaságpo­litikai elképzelésre alapozni. A KGST-orszá- gokkal, elsősorban a Szovjetunióval kialakí­tott gazdasági kapcsolataink elmélyítését szükségesnek tartják. A fejlett tőkésországokkal való gazdasági kapcsolatainkban az enyhülés egyik» biztosí­tékát látja megyénk lakossága. De nyugta­lanságot kelt az ország eladósodása ; egye­sek félnek attól, hogy kiszolgáltatott helyzet­be kerülünk. Bírálták a külkereskedelmi tevé­kenységet, ebben látva egyik okát a népgaz­daság egyensúlyproblémáinak. A fejlődő or­szágokkal bővülő kapcsolatainkat a közvéle­mény nagy része helyesli. Némelyek azonban nem értik, hogy ez politikai érdekünk is. Somogy lakosságában erősödött a szocia­lista hazafiság és a proletár internacionaliz­mus érzése. Fokozódott az emberekben az a meggyőződés, hogy a szocialista építés len­dítőereje a cselekvő hazafiság, a jól végzett mindennapi munka, amely a közösségi akti­vitásban, a haza szolgálatában fejeződik ki. Haladó történelmi hagyományaink értelme­zése, értékelése letisztultabban mutatkozik meg a közgondolkodásban. Kedvezően vál­tozott az ifjúság hazafias érzülete, s becsü­lettel teljesíti honvédelmi kötelezettségét. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat elvi alapokon nyugvónak, gyümölcsözőnek, fejlődésünk szempontjából nélkülözhetetlen­nek, együttműködésünket a többi szocialista országgal szükségesnek tartja megyénk tár­sadalma. Emellett tapasztalható a nemzeti érdekek túlhangsúlyozása, a nemzeti és a nemzetközi sajátosságok szembeállítása is. A történelmi szemlélet fogyatékosságai, az in­formációhiány és a nemzetiségi politika he­lyenkénti torzulása miatt - egyes rétegek­ben, főként az értelmiségiek között — nacio­nalista megnyilvánulásokkal is találkozunk. Kevésbé látják a nacionalizmust úgy, mint az ellenünk irányuló fellazítás! politika egyik elemét A nemzetközi élet iránt állandóan élénk az érdeklődés. Közvéleményünk a nemzetközi helyzetet a korábbinál sokoldalúbban ítéli meg, s a legfontosabb kérdésekben egysége­sebb lett. Elismeréssel nyilatkoznak a szocia­lista világrendszernek, mindenekelőtt a Szov­jetuniónak a békés egymás mellett élésért, az enyhülésért, a társadalmi haladásért tett erőfeszítéseiről. A béke megőrzése iránti fe­lelősség közgondolkodásunk jellemzőjévé vált. A társadalmi haladásért vívott harc el­lentmondásait viszont gyakran az osztály­szempontok mellőzésével közelítették meg egyesek. A nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom kérdései főként a párttagok körében váltottak ki érdeklődést. Közvéleményünk fi­gyelemmel kíséri a nemzeti felszabadító moz­galmakat. Sokan azonban még nem értik e mozgalmaknak a nemzetközi osztályharcban játszott szerepét. A lakosság ideológiai, politikai, erkölcsi arculatának fejlődése nem mentes az ellent­mondásoktól. A hibás felfogás nagyrészt a társadolom átmeneti jellegéből fakad, illetve a szocialista építés fogyatékosságaiból kelet­kezik, s ezt táplálja a burzsoá propaganda is. A kispolgári gondolkodás, életmód egyes körökben létezik, újratermelődik, illetve új vo­násokat vesz föl. A lakosság egy része még elfordul a közösség gondjaitól. Némelyek gondolkodását, magatartását az önzés, a kö­zömbösség jellemzi. Ezek-szemléletében, élet­vitelében háttérbe szorulnak a tartalmas em­beri élet értékes elemei. Hangot kapnak a fogyasztói társadalom előnyeit bizonygató nézetek. Ez megnyilvánul a nyugati technika túlértékelésében, a fejlett tőkésországok dol­gozói életszínvonalának kritikátlan és törté­nelmietlen szemléletében, a státusszimbólu­mok hajszolásában és a mindenáron való jövedelemszerzésben. „ é wtiájge ideológia befolyása -sókként. de a hagyományoson vallásos területeken még mindig számottevő. Évről évre kisebb a hitoktatásra járók aránya. Ideológiai befolyá­sukat új módszerekkel próbálják fokozni az egyházak. Főként az ifjúságnak és az értel­miségnek szentelnek nagy figyelmet Ezek el­lenére a szocialista családi ünnepségek szá­ma nőtt. A vallásos érzületű emberek fenn­tartás nélkül, cselekvőén kapcsolódnak a szocialista építés programjához. Az állam és az egyház közti viszony megyénkben is ren­dezett. A burzsoá propaganda az utóbbi időben erőteljesebben törekedett a szocialista társa­dalmi rend gyengítésére. Propagandájuk tar­talma változott. Erőfeszítéseik azonban nem hoztak számukra jelentősebb eredményt. Né­mi „sikert" az „emberi jogok” kampányában, a nacionalizmus szításában és az ország gazdasági nehézségeinek eltúlzásában értek el. A turizmus térhódítása — a ránk nézve kedvező hatások mellett — növelte a burzsoá propaganda lehetőségeit Propaganda és agitáció A pártpropaganda, az agitáció és a tájé­koztatás alapvetően teljesítette feladatát. A pártoktatás tanfolyamain évente csaknem 23 ezren sajátítják el a marxizmus-leninizmus alapismereteit. A politikai szükségletek kielé­gítésére több megyei tanfolyam indult (val­láskritikai, idegenforgalmi, az állami élet idő­szerű kérdései). A párttagság 69 százaléka vesz részt a pártoktatásban hallgatóként vagy propagandistaként. Javult a párt­tagok és a pártonkivüliek aránya. Növeke­dett a nők, valamelyest csökkent a fizikai dolgozók, a közvetlen termelésirányítók szá­ma. A propagandisták 90 százaléka végzett po­litikai iskolát. Rendszeresebbé, szervezetteb­bé vált felkészítésük és továbbképzésük. Ked­vezőtlen, hogy egyes pártszervek és -szerve­zetek propagandamunkájában nagyok a színvonalbeli különbségek. Továbbra is kísért a formalizmus veszélye, a tervszerűségnek, a tudatosságnak a hiánya és a propaganda- munka lebecsülése. Az oktatási igazgatóságon eredményes ok­tató-nevelő munka folyt. A politikai szükség­letekhez igazodott a képzési struktúra, s mind hathatósabban segítette a káderképzést, az utánpótlás nevelését, a propagandisták föl­készítését. Az esti egyetem általános és sza­kosító tagozatain kívül etikai, kultúrpolitikai és pártépítési szakokat, különféle speciális tanfolyamokat is szerveztek. Rendszeresen működnek az egyéves és öthónapos, bentla­kásos pártiskolák. Igény szerint propagandis­ta, agitációs, titkári és reszortfelelősi tanfo­lyamok is indultak. Jól beváltak a hathetes tanfolyamok. Az elmúlt öt évben a speciális kollégiumokon és a 3—6 hetes továbbképző tanfolyamokon összesen 1400-an vettek részt. Az esti egyetemeken, szakosítókon, speciális kollégiumokban évenként 1800-1900-an ta­nultak. A hallgatók összetétele megfelelt a követelményeknek. Az esti egyetemeken 70, a szakosító tanfolyamokon 80-90 százalék a párttagok aránya. Az agitációnak sikerült a lakossággal meg­ismertetni a legfontosabb kérdéseket és moz­gósítani a feladatokra. Kiépült az agitáció szervezeti rendszere, s ma már átfogja a me­gye dolgozóinak nagy részét. Bővültek a szó­beli agitáció fórumai. Megsokszorozódott a politikai vitakörök száma. 407 vitakörön 7—8 ezer párttag és pártonkívüli tanulmányozza az aktuális politikai kérdéseket. A pártnapi rendezvényeken évente több tízezren vesznek részt. Az időszerű politikai feladatok ismerte­tését, egységes értelmezését elősegítették a megyei pártbizottság kommunista aktívaülé­sei (egészségügyi, oktatáspolitikai, közműve­lődési, szövetkezetpolitikai stb.). Fontos sze­repet töltenek be az MSZBT tagcsoportok, melyeknek száma csaknem megkétszerező­dött. Fejlődött, tartalmában gazdagodott a tá­jékoztatás, javult nemcsak a párttagok, ha­nem az egész lakosság informálása is. A szó­beli és az írásbeli tájékoztatás szervesen kapcsolódott a tömegkommunikációs eszkö­zök munkájához. Nőtt a televízió- és a rádió­előfizetők száma. Széles körben olvassák a központi napi- és hetilapokat. Bővült a párt folyóiratait olvasók köre. Néhány központi napilap - köztük a Népszabadság - előfize­tőinek száma törekvéseink ellenére csök­kent. A tájékoztatásban nagy szerepe van a 65 000 példányszámban megjelenő Somogyi Néplapnak. Feladatát jól látta el. Fontos közvéleményformáló tényező és hatalmi esz­köz. Hitelesen tudósított a megye életének minden területéről. Eredményesen töltötte be szerepét a párthatározatok ismertetésében, megértetésében, elfogadtatásában s a vég­rehajtásukra való mozgósításban. Fejlődé­sünk, sikereink bemutatása mellett bátran és következetesen bírálta a hibákat, a munka fogyatékosságait. írásaival hozzájárult a köz­vélemény formálásához, a szocialista demok­rácia elmélyítéséhez. A tizenhárom üzemi lap és az üzemi híradók többsége, valamint sok más kiadvány (38 kiadvány 105 ezer példány­ban) is segített a tájékoztatásban. Egyes hír­adók színvonala azonban alacsony, megjele­nése rendszertelen. Az információ a pártmunka szerves része tett. Hitelesebben tükrözte ez alopszerveíSt tek életét, a közvélemény alakulását, ponto­sabban közvetítette o lakosságot foglalkoz­tató kérdéseket, s hcszrtosabban járult hoz­zá a testületek politikai döntéseinek előké­szítéséhez. Javult a tájékoztatás helyi hasz­nosítása. A jelzések nyomán a párt-, az álla­mi és a gazdasági szervek több gyors intéz­kedést tettek (pl. ellátási gondok, alkatrész- hiány, autóbuszmenetrend megváltoztatása, vagonhiány stb.). Egyre kevesebb az olyan pártszervezet, ahol az információt a felsőbb szervnek szóló jelzésként kezelik csupán. Egyes helyeken azonban még pontatlanok az információs jelentések. Közoktatás, I ■» rr I ff a r kozmuvelodes » ­A megye gazdaságában és társadalmában végbement változásokkal együtt fejlődött So­mogy kulturális, tudományos és művészeti élete. Az eredmények megteremtették a ma­gasabb színvonalú kulturális nevelőmunka feltételeit. A párt művelődéspolitikai irányel­vei beváltak a gyakorlatban. Ezt igazolják a kulturális, tudományos élet fejlődésének leg­fontosabb jellemzői. Megélénkült a szellemi élet, s az alkotó munkához biztosított jó po­litikai légkörben aktivizálódott az értelmiség. Munkájával gyarapította szellemi értékeinket. A közoktatás és a közművelődés fejleszté­sére hosszú távú programot dolgozott ki a megyei pártbizottság. Az oktatáspolitika megvalósításában az eredmények dominál­nak. Javult a közfelfogás, az iskolák jobban igazodtak a társadalom igényeihez. Folytató­dott az alsó fokú nevelő-oktató intézmények fejlesztése. 1500-zal több óvodai hely léte­sült a tervezettnél. Ezáltal az óvodáskorúak- nak már 86 százaléka járhat óvodába. Az óvónők számának növekedése elmarad a szükségletektől. Meglehetősen nagy a képe­sítésnélküliek aránya. Általánossá vált az óvodai nevelési terv alkalmazása. Az iskolára való előkészítés segített a tankötelezettségi törvény végrehajtásában. Az iparosodás, az urbanizáció gyorsulása, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kon­centrálása, a településhálózat-fejlesztési ter­vek teljesítése a korábbinál jobban kedvezett az általános iskolai hálózat fejlődésének. Je­lenleg a tanulók 92,7 százaléka tanul osztott osztályokban, a felső tagozatos diákok 99,2 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban. Az alsó fokú intézményhálózat korszerűsí­tése megkövetelte az elavult tantermek kivál­tását, illetve a kis iskolák megszüntetésével kieső tantermek pótlását. Emiatt alig nőtt az általános iskolai osztálytermek száma. Lelas­sult a tanteremfejlesztés üteme. A városok­ban - mindenekelőtt Kaposváron - nőtt a gyermeklétszám, s ezt nem tudta követni a tanteremépítés. Emiatt zsúfoltak az iskolák. Kastélyiskolai gondjaink is változatlanul na­gyok. A körzetesítés a fogadó iskolák felté­teleinek gyorsabb javítását indokolta volna. Ez néhány helyen elmaradt, s ettől a körzeti iskolák körülményei is rosszabbodtak. To­vábbra is sok nehézséggel jár a tanulók szál­lítása. A rohamosan fokozódó igények miatt előtérbe kellett helyezni a diákszociólis ellá­tás javítását. A juttatások (diákotthon, kollé­gium, napközi, tanulószoba, menza stb.) köre bővült, ez azonban sok helyen a minőség ro­vására ment. Jelenleg 100 általános iskoloi tanuló közül 44 részesül napközi otthonos el­látásban. 640 kollégiumi és diákotthoni hely épült, és elkészült a 120 személyes gyermek- és ifjúságvédő intézet. Javult az iskolák fölszerelése, szemléltető­eszközökkel való ellátása, az egyes iskolák közötti különbségek viszont alig mérséklőd­tek. Az általános iskolákban csökkent a ké­pesítés nélkül tanítók száma (5,6 százalék), s nőtt a szakos tanárok vezette órák aránya. A tankötelezettségi törvényt nem sikerült teljesíteni. Lazult a törvény társadalmi jelen­tőségével kapcsolatos közfelfogás. Külön gond a cigánygyerekek iskoláztatása. Számuk nőtt, és ez a folyamat tovább tart. 14 éves korig alig 10 százalékuk fejezi be az általá­nos iskolát. Az általános iskolát végzettek 92-93 száza­léka tovább tanul. A középfokú oktatásban nőtt a szakmunkásképzés-aránya. A középis­kolai tanulók számának csökkenése és a szakmunkásszükséglet fokozottabb kielégítése miatt kevesebben járnak gimnáziumba. A he­lyes arányok megteremtése végett megkezdő­dött a középfokú képzés szerkezetének újabb átalakítása. A beszámolási időszakban felére csökkent az általános iskolai felnőttoktatásban része­sülők száma. Ezzel szemben fejlődött a kö­zépfokú felnőttoktatás. Jelenleg mintegy 4000 hallgató tanul a dolgozók középiskoláinak esti és levelező tagozatán. Az üzemek, válla­latok többsége szorgalmazza a tanulást, ked­vezményeket ad. Több helyen - a szakmun­kás-bizonyítvánnyal nem rendelkezők számá­ra - a vállalat szervez tanfolyamot. A tantestületek eszmei, politikai és peda­gógiai egysége erősödött, de még nagy a különbség az egyes intézmények között. A fluktuáció kedvezőtlenül hat munkájukra. A határozott időre szóló igazgatói megbízatás lehetőségeivel nem éltek megfelelően a fenn­tartó tanácsok, a felügyeletet ellátó szakigaz­gatási szervek. Nem elég tervszerű az ily ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom