Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

Információk — egy helyen Ez is közművelődés Egy átlag magyar állam-' polgár naponta húsz-har­minc olyan kérdésre keres választ, amelyek megvála­szolása nélkül hétköznapi életét nehezen tudja meg­szervezni. Soroljunk föl né­hány kérdést, amelyeket a reggel és az este, valamint Szentgotthárd és Záhony kö­zött milliók tehetnek föl. Mi­lyen idő lesz ma? Hol javít­ják meg az órámat? Mi tör­tént a nagyvilágban? Ho­gyan helyezhetem el a gyer­mekemet az óvodában'' Mi­kor rendel a körzeti orvos? Miképpen igényelhetek la­kást? Milyen bútort vegyek a nagyszobába? És a java­solt bútor hol kapható? Mi­kor indulnak a vonatok Sze­gedre (Pécsre, Győrbe...)? Hogyan utazhatok Olaszor­szágba? Mit láthatunk ma a moziban? sth. Az általánosabb kérdések egy részére könnyű választ kapni. Az időjárásról, a bél­és külpolitikai eseményekről vagy éppen a kulturális ren­dezvényekről tájékoztat ben­nünket a rádió, a televízió és a sajtó. De kérdéseink na­gyobb körét, éppen legsze-' mélyesebb problémáinkat ritkán érinthetik a tömegtá­jékoztatási eszközök. Egy­részt azért, mert ezek a kér­dések többnyire a legszűkebb környezetű nfchöz kötődnek: az órajavítás esetében pél­dául a lakóhelyünkhöz, a bútorok esetében a laká­sunkhoz, másrészt mert a tö­megtájékoztatási eszközök­nek nem lehet a feladata olyan általánosnak nevezhe­tő jogi, egészségügyi, szak­igazgatási, pedagógiai infor­mációk naponta ismétlődő közlése, amelyekre az embe­reknek egy évben fvagy élet­ben) csak egyszer van szük­ségük. Mint például a pá­lyaválasztás, a házasságkö­tés vagy a lakásigénylés le­hetőségeim. No persze az ofvasdk most könnyen letorkolhatnának ioffp ...­Nevelésről azzal, hogy ezeket a szemé­lyes életünkre vonatkozó egyedi fölvilágoSításokat megkaphatjuk a tanácsok il­letékes osztályain vagy a különböző intézményekben. A bútorokról útmutatást a bútoráruházban, a vasúti me­netrendről a pályaudvaro­kon ... Csakhogy ezek a he­lyek néha igen messze esnek a lakóhelyünktől, vagy — mint az utazási irodák és a bútoráruházak esetében — településünkön nem is ta­lálhatók. S akkor mi a megoldás? Hogyan juthatunk hozzá a hétköznapi információkhoz a legkisebb energiával és leg- kevesbeb idegeskedéssel, a legegyszerűbb módon ? Néhány próbálkozásról .már hallottunk az elmúlt években. A tanácsok tájé­koztatási irodában számos olya« fölivilágosításrt kap­hatunk, amelyekért 8—10 évvel ezelőtt a különböző aj­tók előtt várakozhattunk. A könyvtáraktól is nemcsak a könyvek, hanem az informá­ciók tárolását, rendszerezé­sét és szolgáltatását is meg­követeli korunk. Néhány művelődési ház — többek között Győrben, Zalaszent- gróton, Veresegyházán, Kecs­keméten, Jászszentlászlón és Csepelen — az előterében helyezte ei a helyi problé­mákra vonatkozó és gondo­san összegyűjtött informá­ciókat A legújabb kísérlet hét­köznapi kérdéseink megvála­szolására Budapesten, az új­palotai lakótelepen született: az egyik toronyház földszint­jén információs irodát nyi­tott a XV. kerületi művelő­dési központ A kezdeményezés minden­képpen példamutató é» köz- művelődési tett Ez utóbbi jelzőt azért kell hangsúlyoz­ni, mert a felvilágosításért jelentkező lakosok az infor­mációs irodábai népműve­lőkkel találkoznak és a tá- koztatásból, mint a megnyi­tás óta eltelt hetek tanúsít­ják, gyakran kerekednek ba­ráti beszélgetések, lakótelepi családi, emberi problémák­ról, amelyek jóval túlmutat­nak az iroda feladatain. Sőt! Ki tudja, nem jámak-e na­gyobb haszonnal ezek a kö­tetlen »csevegések«, mint a kötött és formális előadások egy százmillióért felépített művelődési palotában? No persze az információs irodá­nak elsősorban a tájékozta­tás a célja. Ennek érdekében gyűjtötték össze az iroda munkatársai mindazokat az ismereteket, amelyekre egy újpalotai polgárnak feltéte­lezhetően szüksége lehet Azokat a témaköröket, ame­lyekről már szó esett a cikkben, a szolgáltatásoktól a pályaváalsztásig kiegészítet­ték például az OTP-hitelak- ciókra, a biztosítási formák­ra, és a nyelvtanulási lehe­tőségekre vonatkozó infor­mációkkal. A feldolgozott is­mereteket mozgatható kis konténerekben tárolják. Az irodában színházjegyeket árusítanak és jelentkezni le­het gépkocsivezetői tanfo­lyamra. Ezenkívül zenehall­gatás közben elolvashatják a napi és hetilapokat. Kü­lönleges szolgáltatás, hogy az érdeklődőket különböző já­tékokai, illetve a játékok el­készítésével is megismerte­tik, amely e sokgyermekes lakótelepen nem lehet ha­szontalan. Az információs iroda nem helyettesítheti a jól működő művelődési " házat Mégis hasznos lenne azokon a he­lyeket létrehozni, egy-egy régi épületben vagy szolgál­tatóházban, ahol a közeljö­vőben nincs lehetőség köz- művelődési intézmények épí­tésére. A költségek minimá­lisak, a haszon óriási. Hiszen mint Péterfi Ferenc, az új­palotai iroda vezetője mond­ta: »A közművelődés a kul­turált hétköznapi élet meg­szervezésével kezdődik.« N. G. A tanulás ellenőrzése öreg érák friss mestere A boldogság kovácsa Túl az üveghegyen, a kék vizű tengeren, az ezeréves fák alatt áll egy kicsi há­zikó, s a házikóban él jó­szívű hitvesével egy ezer­mester bácsika. Három fia van az öregnek. Elszakadva ugyan a szülői háztól, de mindhárman édesapjuk mesterségét választották. Hosszú éveken keresztül boldogan, békében élt a két öreg... ... és él ma is Űjvárfal­ván — vagy ahogy legtöb­ben ismerik: Nadaloson — a legszélső házban. Ballér Józsefnek hívják az ezer­mestert — Kilencszáztizenegyben születtem Felsőkokpusztán. Hatan voltunk testvérek: öt fiú, egy lány. Én voltam a legidősebb. Gyerekkorom óta órás szerettem volna len­volt az akkoriban; szegé­nyen éltünk. Édes szüleim alig várták, hogy kenyérke­reső legyek. Azt mondták: -Te, fiam, nem mehetsz él a háztól, neked dolgozni kell, hogy a testvéreid ta­nulhassanak.* Nagyon sze­rettem őket, ezt kellett ten­nem. szerelmese let­tem. Szeret­ném, ha értené, mit jelentenek ne­kem az órák; mi­lyen érzés volt há­rom évvel a nyug­díj után, hatvan- három évesen el­érni azt a gyerek­kori vágyat, amely több mint ötven éve bennem él? A második fiatal­ságomat élem! Megszorítja a karomat, szeme vidáman csillogni kezd, és csendesen fölnevet. A fejem fölött ketyegő ke­rek, láncos órára mutat. — Hat éve egyszer mun­ka közben valahogyan eszembe jutott az öreg »nyolcnapos« vekker ; ezt még a háború előtt kaptam. »Na, öreg — mondtam ma­gamnak —, meg tudod-e csi­nálni?« És sikerült. így kez­dődött. Lassan a szivemhez nőttek ezek a kedves . szer­kezetek. Mindenkitől kér­dezgettem, van-e régi, rossz óra a gázban? Mert én Végigjárjuk udvart, a műhelyt. Egyre jobban cso­dálom. tisztelem, és megval­lom, irigylem is az idős em­bert, aki legalább tizenöt évvel hazudtolja meg korát, A fészer alatt egy »igazi« traktor, pótkocsival. A mű­helyben elektromos kukori- camorzsoló, hegesztőfelsze­relés, esztergapadok. A meleget adó kerek vaskály­ha mellett pedig csipogó na­poscsibék. A falon arany­sárga trombita. — Negyven évig játszottam rajta — mondja az öreg. — A vonó­val is tudok bánni — teszi hozzá. — Eleinte nehéz volt megegyezni a »mamával« : ha­szontalanul kido­bott pénznek tar­totta az órákért kiadott összeget Egy alkalommal tizenötezer forin­tot. Lassan bele­nyugodott, és az eredményét is lát­ta. Most már ő sem válna meg tő­lük. — Bizony így volt — mondja a néni. — Nehéz szívvel dobtam ki a pénzt; volt vi­tánk is. De harag­szom rá most is —■ mondja, és moso­lyog. — Ha belefe­ledkezik a munká­ba, elmarad az ebéd, a vacsora, — Nem kenye­rem az ide­geskedés — teszi hozzá Jó­zsi bácsi. — Ha nem sike­rül valami egyszerre, majd sikerül másodszorra. har­madszorra ... Senki nem zaklat vagy sürget, hova is sietnék? Egyszer vendéges­kedett nálunk egy doktornő. Sokáig beszélgettünk min­denféléről, de csak azt haj­togatta: »boldog emberek maguk, nagyon boldogok«, fin azt mondom: mindenki határozza meg, hogyan él, és aszerint látja a gyümöl­csét is. Homyák József T _.* / . - •__r o UjKWjfTS koBljlictp W vÜiülK.­nyességét jelentősen fokozza az eüenőraes. Ennek egyik oka, hogy a szülök érdeklő­dése, törődése ösztönző a ta­nulásban. Ha ugyanis a gyer­mek tudja, hogy megnézik a leckéjét, és dicséretei kap a jó munkáért, szívesebben, eredményesebben tanul A másak fontos ok az, hogy a rendszeres ellenőrzés segít ki­alakítani azokat a jó szoká­sokat, amelyek előbb a ta­nulásban, később a munká­ban arra késztetik a gyerme­ket, hogy gondosan, fegyel­mezetten és miinél jobb ered­ményt elérve végezze tevé­kenységét. A figyelmes, pon­tos munka, a rendszere tét, a kötelességtudat szokássá ala­kulva azt eredményezi, hogy különösebb erőfeszítés nélkül kezd tanulni, s nem fejezi be addig, míg nem végez, <$s nem érzi jól magát, ha nem ké­szült el feladatával. Sokszor fölvetődő, nehéz kérdés: hogyan ellenőrizzük gyermekeink tanulását. Elő­ször ^z általános ellenőrzésről szólunk. Ennek során azt nézzük meg, hogy mennyi feladat vár aznap gyerme­künkre, milyen szóbeli és írásbeli leckéje van. Vagy a füzetékből és az órarendből tudhatjuk meg vagy a külön leckefüzetből, amelybe az iskolában beírják az otthoni tanúinLvaló anyagot. Figye­lemmel kell kísérnünk, hogy kellő időben hozzákezdje, kellő figyelemmel, érdeklő­déssel tarrtjl-e. Nem lenne helyest, ha közben másra is figyelne, zenét hallgatna vagy gépiesen olvasva a leckét máson ábrándozna. Arra is kell gondolnunk, hogy tanu­lás közben tartson szünetet, óránként legalább tíz percet, s közben pihenjen, mozog­jon egy kicsit. Ugyanúgy tö­rődnünk kell azzal is, hogy megfelelő világításban tanul­jon és az egyéb feltételek is biztosítva tegyenek : fceöőe« meleg, jó levegő a helyiség­ben. Az írásbeli feladatok eßen- ózése során legjobb, ha el­mondatjuk gyermekünkkel : mi volt a feladat, hogyan vé­gezte el és máért így oldotta meg. Kérjük, hogy magyaráz­za el nekünk a feladatmegol­dás lépéseit. Ha erre képes, akkor nemcsak ismerettel rendelkezik már, hanem an­nak fölhasznáiási képességei­vel isi Ne gondoljuk, hogy csak nagyobb iskolásgyer­mektől szabad ezt elvárni, megkövetelni, már a 'kis el­sőstől is sok mindent kérdez­hetünk — akár egy betű írá­sáról, akár egy új szó értel­mezéséről van. szó, amelyet elolvas az ábécés könyvből. A szóbeli feladatok ellen­őrzésének első lépése: meg­tudni gyermekünktől, hogyan szokta tőlük számon kérni a pedagógus. Mit kell szóról szóra tudni, ki kéri tőlük a lecke elmondását a saját sza­vaikkal. Hogyan kívánják a lényeg kiemelését, szüksé- ges-e a feleltetés előtt vázlat- pontokat fölidézni és ezekre támaszkodva elkezdeni a lec­ke részletes elmondását? Hagyjuk nyugodtan beszél­ni a gyermeket a lecke fel­mondása közben, ne állítsuk meg állandóan kérdésekkel Ha elakad, segítsünk neki ; persze nem úgy, hogy a szá­jába adjuk a feleletet, hanem próbáljunk a következő gon­dolatra — vagy saját isme­reteinkre, vagy a tankönyv anyagára támaszkodva. A tanulás ellenőrzésében nagyon fontos a tanulók ön­állóságra való nevelése. Pa­radox gondolatnak hat: az ellenőrzés segítségével eljut­tatni a gyermekünket az ön­állóságig a tanulásban. Ho­gyan lehetséges ez? Hosszú ideig tartó rendszeres ellen­őrzéssel kialakítjuk bennük a felelősségtudatot és a helyes tanulási szokásokat. Minden szülőt segít a ta­nulás ellenőrzésében az el­lenőrző könyv figyelemmel kísérése. Forgassák állandó­an, mert belőle sok minden kiviláglik! Értesülnek belőle, melyik tantárgyból van szük­ség az otthoni fokozottabb el­lenőrzésre; miiben tűnik ki, milyen a viselkedése. Tekint­sék úgy az ellenőrző köny­vecskét, mint a pedagógus és a szülő közötti kapcsolat je­lentős eszközét ! Dr. Szelénül Gábor Elhallgat Mellette »I és figyel a felesége. — Majdnem harmincéves lettem, amikor a testvéreim is lábra álltak. Aztán meg jött a háború. Végig katona voltam. A háború után ta­nultam szakmát; huszonhat évig dolgoztam géplakatos­ként, és motorszerelőként Somogysárdon a tsz-ben; és itthon másodállásban kis­iparosként. Most kilencedik éve vagyok nyugdíjban. Csak az órákkal foglalkozom, ezek megvenném. Sokan furcsán néztek. Egy alkalommal azt mondták: »Ugyan mit akar, Józsi bácsi, azzal a roncs­csal? Vagyonokat költöttünk rá, szakemberek se tudták megjavítani.« De én csak megvettem négyszáz fo­rintért. Nevettek is rajtam. Aztán egy-két hónap múl­va, amikor nálam járt az illető, tátva maradt a szája meglepetésében: járt az öreg masina. Négyszeres áron akarta visszavenni. Á marcipán vakond játszani is tud A kis vakond végre meg­kapta az áhított kék nadrá­got, amelynek igen sok zse­be van és belefér az összes kincse: néhány rozsdás szeg, egy labda, használaton kí­vüli fonaldarab — egyszó­val csupa olyan dolog, amelyre egv kiskorú va­kondnak szüksége van. Az igazi kincs azonban maga a nadrág. Egy egész állatsere­get fogott össze azért, hogy elkészüljön... Aztán egyszerre csendül föl tizenöt szilofon hangja, és vége az előadásnak. Ze­nek Miller sok gyermek ál­tal kedvelt meséje — a kis vakondról — lelkes tapsot vált ki a közönség soraiból. A kis vakond kibújik a pa­raván mögül, s a következő próbáig a nagy bőröndben pihen, többi ámybáb társá­val együtt. A vászon mögötti tér egy­szerre megélénkül. Akik ed­dig fegyelmezetten — igaz. csúszva, kúszva, mászva — játszottak, egyszerre kezde­nek beszélni: — Tanár néni! Ha akkor a bogarak a másik oldalról jönnek be, nem akadályoz­zák Évát, s akkor a háttér is másként mehetne... Minden próba után igy alakul, finomul valamit az előadás. Képlékeny ez a já­ték, s nem egysizerű. Sehol máshol nem. látott technikát alkalmaznak a baboaók : színes árnybáb, színes, vál­tozó háttérrel. Az egyszerű — diavetítővel, írásvetítővel dolgozó — iskolai technika fontos szerephez jut. Csak gondolkodni kell egy keve­set, s egyszerre csodákra képesek ezek az eszközök. Szabó Gézáné, a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskola tanára már négy éve gondolkodik azon, miként alakítsa, formálja, tökélete­sítse — negyven VI. osztá­lyos gyerekkel együtt dol­gozva — az árnybábozást. Hogy mikor érzik : most jó volt, most remekeltek? Amikor a közönség együtt lélegzik velük. Amikor han­gos kiállásokkal, »az újsze­rű« figuráknak kijáró lel­kesedéssel kísérik figyelem­mel az előadás nyolc per­cét. Nyolc perc nem nagy idő. De ahhoz mindenesetre elég, hogy a szakkör tagjai be­mutassák tudományukat az ország valamennyi gyereké­nek. Tíz perc műsoridőt kaptak a televízió Játsszunk bábszínházát című műsorá­ban. A felvétel március 17- én és 18-án lesz. A tévés szakértők még külön is meg­dicsérte őket, hogy műsoru­kat élő zenével kísérik. Az a tizenöt szilofonozó és a két gitározó, énekelő kislány a Torma Ágnes tanárnő ve­zette Zenebarátszakkör tag­ja. Az árnybábelőadásokon a paraván kivételével teljes a sötétség. A »zenekar« pedig a közönséggel szemben, a pádon foglal helyet. Hogyan lehet vaksötétben, hibátla­nul, ennyi gyereknek egy-, szerre szjlof ónozni ? — Ô, azt is meg lehet tanulni — vélik a lányok. — Nagyon Mint aho^y a szakkör vezető is elmondta: a bábozás az összeszokott társaság ez... örömnyújtáson túl magában hordozza az együttjátszás élményét. Nem is beszélve az előadásokról: legalább ötven különböző helyen ját­szottak már, óvodáktól kezd­ve a nagy vállalatokig — így alakult rövid idő alatt negyven gyerekből egy ösz- szetartó közösség. Próba után az úttörőszoba előtt gyülekeznek? Csend- . ben vonulnak be, s néma áhítattal merednék a va­rázslatosan, szép. háromeme­letes csokoládétortára. A tetején marcipánból készült vakond trónol. A szülői munkaközösség és az úttö­rőcsapat közös ajándéka a szakkör tagjainak. Hiába, no, a jó munkáért kijár az elismerés. Ambrus Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom