Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

Népünk tettekkel támogatja pártunk politikáját Kádár János vitazáró beszéde Kedv« Ehrtáraalc! Kedv« ElvtáranSrt Mint « elnöki bejelentés­ben elhangzott: a két napi­rendi pbnt vitájában 1S6 elv­tóra kért és 57 elvtárs ka­pott szót. A pártélet és tár­sadalmi életünk minden te­rületének képviselője elmon­dotta véleményét. Az egyik felszólalásban el­hangzott, hogy három nem­zedék szavát hallottuk itt Azt hiszem, ezt némileg kor­rigálni kell, mert ha az ösz- szes részvevőt figyelembe vesszük, a párt harcosainak talán öt nemzedéke is kép­viselve van kongresszusun­kon. Ide sorolom egyébként azokat a nagyon kedves gye­rekeket is, akik az úttörők éa a kisdobosok nevében üdvö­zöltek minket. Az elhangzottakból először a legfontosabbat említem. Mind az 57 felszólalót figye­lemmel követtem, valarpeny- nyien elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját (nagy taps), a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját és a benyújtott határozati javas­latot, mint alapot, ami né­miképp még kiegészül. Kongresszusunk titkársága úgy informált róla, hogy a* a 99 elvtárs is elfogadja a Központi Bizottság beszámo­lóját, aki írásban nyújtotta be hozzászólását. Az az elvi, politikai és szervezeti egy­ség, ami ezen a kongresszu­son is megnyilvánult, a mi fő erőnk! De elmondhatjuk: nemcsak a kongresszus, ha­nem egész pártunk is egysé­ges. (Taps.) Megállapíthatjuk, hogy közvéleményünk nagy figye­lemmel kísérte a kongresszus munkáját. A visszhangból úgy tűnik: helyesli a kong-, rcsszus irányvonalát és tá­mogatja munkáját. Erről az a számtalan távirat is meg­győző bizonyítékot ad, ame­lyet itt ismertettek. A jókí­vánságon és a sikeres mun­kának az óhaján kívül úgy­szólván majdnem minden távirat a kongresszusi válla­lások teljesítését jelentette, sőt, újabb vállalásokról adott hírt. Ez azt jelenti, hogy népünk, közvélemé­nyünk nemcsak politikailag és nemcsak szavakkal ha­nem tettekkel támogatja a kongresszus munkáját és a párt politikáját. (Nagy taps.) Közvéleményünk vissz­hangjának ismeretében, azt hiszem, megismételhetjük, amit a Központi Bizottság * beszámolójában mondott: a pártnak élő tömegkapcsola­tai vannak, a párt és a tö­megek összefonrottak, s a magyar dolgozók a szocializ­mus alapvető céljaiban — pártállástól, világnézettől, hivatástól, foglalkozástól, rangtól függetlenül • — egy­ségesek és tettrekészek. (Taps.) Kedves külföldi vendé­geink is elmondták, mi a benyomásuk a kongresszus­ról, mit szóinak a vitához. Nagyon meleg, elismerő sza­vakat ' mondtak, megállapít­va, hogy népünk munkájá­nak nagy eredményei van­nak mögöttünk. A Szovjet­unióban és a többi szocialis­ta. országban is kedvező visszhangot váltott ki pár­tunk XII. kongresszusa. A nemzetközi kommunista moz­galom, a világ kommunista és munkáspártjai szolidári­sán tekintenek kongresszu­sunkra, és — ahol ezt kife­jezésre juttathatták — pozi­tív véleményt mondtak róla. A kapitalista sajtó nagyjá­ból a valóságnak megfelelően foglalt állást, természetesen a saját terminológiájának megfelelően. Azt mondják rólunk: »A külpolitikában fölzárkóztunk a Szovjetunió­hoz«. Azt is mondják: a gazdasági kérdésekben na­gyon reális és bátor a kong­resszus. Mi ezt tudomásul vesszük. Az eddigi kommen­tárjaik sommázata az, hogy a Magyar Népköztársaság megy tovább az eddigi útján. Es ebben igazuk van! (Taps.) A békéért folytatjuk tevékenységünket Kongresszusunk állást foglalt elvi politikánk foly­tatása mellett. Folytatjuk bevált módszereinket a párt vezető szerepének érvényesí­tésében, ennek fő vonása a meggyőzés. Külpolitikánk lényege: mi a társadalmi haladás, a szo­cializmus, a népek szabad­sága és a béke érdekében folytatjuk nemzetközi tevé­kenységünket. (Taps.) Most már három világrészen épül a kommunizmus, illetve . a szocializmus. A világnézetünkkel, a szo­cializmussal szembenálló el­lenséges erők magyarázgat- ják, hogy már a szocializ­mus sem olyan, mint ami­lyennek eleinte _ mutatko­zott, nincsenek olyan nagy sikerei, ellenben nehézségei vannak. Erre azt mondom: csemegézzenek ők nap! pro­pagandájukban, ahogyan akarnak. Nekünk mély megyőződésünk, hogy az emberiségnek nine« más út­ja, jövője, reménye, mint a béke és a szocialista társa­dalom. (Taps.) Béke kell! Amikor a be­számolóban ehhez a téma­SOMOGYI NÉPLAP hoz értünk, azzal kezdtük, hogy most kiéleződött a nemzetközi helyzet. Ez így van, és ez nyugtalanítja a béke őszinte híveit, nem­csak nálunk, hanem a világ minden országában. De ar­ról is mélyen meg vagyok győződve, hogy nem lesz új világháború, azt képes meg­akadályozni az emberiség. Ereje abból az akaratból fa­kad, amely a világ népeinek jobbik felét összefogja: csak háború ne legyen! Termé­szetesen egy új világháború kirobbantásának megaka­dályozására más, nyomaté­kos eszközeink is vannak tartalékban. (Taps.) A Központi Bizottság be­számolójában is megmon­dottuk, hogy mi a viták tárgyalásos megoldásának hívei vagyunk. Azt is meg­mondtuk — nem most elő­ször, de talán itt sem árt megemlítenünk —, hogy a munkásosztály nem meg­rögzött hive a fegyveres fel­kelésnek, A munkásosztály számára a legkedvezőbb a társadalmi rend békés mó­don történő megváltoztatá­sa, de hogy ez lehetséges-e, nem rajta múlik. Azért em­lítem ezt, mert miközben mi itt tanácskozunk, a burzsoá­zia megmutatta, hogyan ér­telmezi az osztályharcot és milyen eszközökhöz nyúL liondaljanak a Salvador! ér­sekre, akiről nem hiszem, "hogy kommunista forradal­már lett volna, de mert fel­lépett a junta fasiszta ter­rorja ellen, a kápolnában — amely még a középkor­ban is menedékhelynek számított — orvlövészekkel meggyilkoltatták. Álláspon­tunk változatlan: mi nem akarjuk exportálni a forra­dalmat, az ellenforradalom exportálását pedig nem tűr­jük. (Taps.) Nyugaton sokszor úgy em­legetnek minket, mint -csat­lósokat«. Mi senkinek sem vagyunk a csatlósai, és sen­ki sem követeli tőlünk, hogy csatlósok legyünk! A Ma­gyar Népköztársaság szuve­rén, független, szocialista ország! Ennek tudatában él és dolgozik pártunk is, né­pünk is, és továbbra is így fogunk dolgozni. Politikán­kat — legyen szó belpoliti­káról, külpolitikáról, gazda­ságpolitikáról, életszínvonal­ról, szociálpolitikáról, kul­túráról, vágj- akár irányítási módszerekről — mi magunk dolgozzuk ki. Természetesen hívei vagyunk a testvérpár­tok, a testvéri népek tanács­kozásainak, konzultációdnak, tapasztalatcseréinek. Az értekezletre nem azzal a szándékkal megyünk el, hogy mondjanak ott, amit akarnak, a mi pozíciónk vál­tozatlan marad. Mi azért megyünk el, hogy mindenkit meghallgassunk. A kollektív bölcsesség elve alapján, azért tanácskozunk, hogy okosab­bak legyünk, többet lássunk, többet tudjunk, és ha kell, javítsuk a saját álláspon­tunkat. Soha nem titkoltuk, hova tartozunk Egynémely szűkszavú pro- tokoll-közlemény láttán azt mondják az emberek, hogy nem tudják meg belőle, mi­ről volt szó a tanácskozáson. Ez igaz. Ha azonban a nem­zetközi aktusokról vala­mennyi közleményt részlete­sen ki akarnánk nyomtatni, arra a lapok teljes terjedel­me is kevés volna. Biztosak lehetnek benne, hogy zárt és nyílt tanácskozásokon, ide­haza és külföldön, mindenütt, ahol képviselőink jelen van­nak — ugyanazt a politikát, ugyanazt a pozíciót képvi­seljük. Ezzel azt szeretnénk, hogy a hozzánk közel és a tőlünk távolállók is értsék és tudják: ha a magyarok azt mondják, hogy -igen« — az igen!, és ha azt mondják -nem« — az nem! Amit mi elvállalunk, azt az álláspon­tot becsülettel támogatjuk, ha pedig valamit nem tu­dunk vállalni, azt is meg­mondjuk. Mi szövetsége­seinknek hű szövetségesei akarunk lenni és azok is va­gyunk! Barátainknak hű ba­rátai akarunk lenni és azok is vagyunk! És a másik ol­dallal szemben is : ha tár­gyalunk és megegyezünk, korrekt, szótartó, becsületes partnerek vagyunk és ezután is azok akarunk lenni! (Taps.) , K Soha sehol, senki előtt nem titkoltuk, hogy hová tarto­zunk. Sőt, ahogyan illik, a nyugati világban is ezzel kezdtük a bemutatkozást : -Önök tudják, hogy mi a Szovjetunióval szoros együtt­működésben, hű barátság­ban, testvériségben élünk. Mi a Varsói Szerződésben vál­lalt kötelezettségeinknek be­csülettel eleget teszünk, e ^szerződésnek tagállama va­gyunk és maradunk mind­addig, amíg a szövetségi rendszerek egyidejűleg meg nem szűnnek«. Aki velünk kapcsolatot teremtett, ezt tudja rólunk, és e tekin­tetben a jövőt illetően is megnyugtatjuk őket. Mi minden értelmes, ésszerű, a mi népünk érdekeinek vagy a kölcsönös érdekeknek, a népek általános érdekeinek megfelelő elgondolást, javas­latot illetően készséges parj- nerek vagyunk, és minden jó ügyben azok leszünk a jövő­ben is. Azt hiszem, kong­resszusunk pártunk szavá­nak hitelét nemzetközi mé­retekben Is meg fogja erősí­teni, és ez nagyszerű dolog!’ . Mi, kommunisták, bizako­dó emberek vagyunk. Melyen tleetségriselőmefc munkájára; áttételesen az egész társadal­mi életre. A Hazafias Népfrontról sok egybehangzó észrevételt hallottunk a vitában, elsősor­ban azt, hogy nálunk jó fel­tételei vannak a népfront- munkának, a párt szövetségi politikája megvalósításának. Ahogyan a heszámoIŐhmi ts szó volt róla, nálunk esak dolgozó osztályok vannak, éa az alapvető érdekeik egy bér esnek. A mi politikai hatal­munk osztályalapja a mun-J kas—paraszt szövetség, amelyhez csatlakoznak a szel­lemi dolgozók, az értelmisé­giek is. A föltételek tehát jók. A meggyőzésre építsük politikánk megvalósítását meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a béke és a szo­cializmus eszméje győzedel­meskedni fog. Ahogyan nagy klasszikusunk, Engels mon­dotta: az emberiség a szük­ségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába jut, és majd megkezdődik az emberiség igazi története. ’ (Nagy taps.) Nagyon sok felszólaló érin­tette a pártmunka kérdéseit Érthető, hiszen ez a kongresz- szus központi témája. A kü­lönböző tisztségeket viselő elvtársak sokoldalúan világí­tották meg a pártmunka lé­nyegét, és elmondták, hogy további javítás^ tékintetében- miben látják a tennivalókat Elhangzott itt, hogy a szak- szervezetek energiájának je­lentős részét — sajnos — a_ „belső önmozgatás” emészti’ fel és kevesebb jut az igazi munkára. Ez a megállapítás pártszer­vezeteink, szakszervezeteink, tömegszervezeteink munká­jára egyaránt érvényes., Most azon ne vitatkozzunk, hogy melyikre milyen mértékben. (Derültség.) Mindenkinek van javítanivalója a maga mun­kamódszerén, munkastílusán, hogy az energia — mint a rossz kazánnál, 80 százalék­ban ne az önfűtésre fogyjon el, s csak 20 százalék hasson ott, ahol hatnia kellene, ha­nem minél kevesebb erőt for­dítsunk az önmozgatásra. Erre külön szeretném fel­hívni a fiatalok, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség ve­zetőinek figyelmét. Legyenek még határozottabb&k és kü­szöböljék ki munkájukból a bürokratikus vonásokat. A jót tanulják el, és a mozgal­mi munkában, különösen az ifjúsági munkában kevesebb legyen a bürokrácia. Sok felszólaló használta azt a kifejezést, hogy most dön­tővé válik az emberekben rejlő lehetőségek jobb kihasz­nálása. Ez tömegméretekben is értendő, de még fokozot­tabb mértékben érvényes a kádermunkára. Olyan káder­munkát kell végezni, hogy a tisztségviselő és a vezető va­lóban a szó telje« értelmében az legyen, aminek hívják. Ha párttitkárnak hívják, akkor legyen az é* ne bürokrata, ha igazgatónak hívják, akkor igazgasson, ha tudományos munkatársnak, akkor tudo­mányosan produkáljon és (gy tovább. Mindenki töltse be azt a funkciót, amelyet el­várnak tőle. Ezt érvényesnek tartom « párt szervez«temek. Elvtársak! A Magyarorszá­gon végbement nagy törté­nelmi fordulat, az, hogy győ­zött és hatalmon van a mun­kásosztály, és forradalmi él­csapata az ország kormányzó pártja, számos kommunistát elbizakodottá tehet. Vegyük például azt, hogy van erős hadseregünk, rendőrségünk is. Ezeknek a testületeknek a munkájáról általában keveset beszélünk, örülünk annak, hogy majd minden negyedik magyar családnak van gépko­csija. Arra viszont nemigen gondolunk, milyen terhet ró ez azokra, akik hivatásuk sze­rint fenntartják a forgalmi rendet Egy régebbi kongresz- szuson elhatároztuk, hogy a turizmus révén kinyitjuk a kaput: a mieink is lássák kö­zelebbről az úgynevezett nyu­gati paradicsomot, s azután örüljenek, amikor hazajöttek. (Taps.) És a nyugatiak is hadd lássák hogyan él a ma­gyar nép, s tudják, hová te­gyék az ottani lapokban Ma­gyarországról megjelenő ha­zugságokat. De hogy ez a tu­rizmus mit jelent a határőr­ségnek, a pénzügyőrségnek, arról fogalma sincs annak, aki nem ismeri a munkáju­kat Van tehát hatalmunk, van erőnk, biztosítani tudjuk a belső rendet, és mégis azt mondom: ne ezzel az erővel, hanem elsősorban politikával és meggyőző munkával bizto­sítsuk társadalmunk rendjét. Higgyék el, ma is érvényes tapasztalat, amire az' egykori illegális munkában tettünk szert, hogy igazán, szívből, teljes erejével az van velünk, akit meggyőztünk. Politikánk megvalósítását továbbra is építsük az emberek meggyő­zésére. A Hazafias Népfront kü­lönféle tisztségviselői között 500, különböző vallású egyhá­zi ember is dolgozik. A Köz­ponti Bizottság beszámolójá­nak kollektív elkészítése köz­ben az elvtársak javasolták, megint vegyek bele egy mon­datot arról, hogy Magyaror­szágon — természetesen párt­funkció kivételével — min­den köztisztséget pártonkívüli is betölthet. Gondoltam, miért kellene ezt elismételni? Tud­niillik ez teljesen normális állapot nálunk, mindenki lát­ja. Mégis, hogy ez a téma felvetődött, önmagában is üd­vözlöm, mintegy bizonyítékát annak, hogy nálunk az állam és az egyház viszonya rende­zett és annak is, hogy Ma­gyarországon pártonkívüli is betölthet és be is tölt bármi­lyen közfunkciót. Szóba került nemzetiségi politikánk is, plasztikusan és konkrétan, a gyakorlat­ból bemutatva azt, amit a Központi Bizottság beszámo­lójában is említettünk. Csat­lakozom a javaslathoz: a határozat szövegébe is ik­tassuk be a nemzetiségi szö­vetségek munkájának meg­felelő méltatását, mert ér­demesek rá. Nádunk, - Ma­gyarországon a különböző nemzetiségű ' emberek, a lenini nemzetiségi politika elveinek, törvényünknek és alkotmányunknak megfele­lően teljes jogú állampolgá­rokként élnek, dolgoznak és boldogulnak. Ugyanezt kí­vánjuk a határainkon túl élő magyarok számára is. (Taps.) A felszólalók sem a bel­politikánkat, sem a külpoli­tikánkat nem tárgyalták részletesen, kivéve azokat a felszólalókat, akiknek ez a hivatásuk. Én ezt pozitív je­lenségnek tartom. Tudniillik mély megyőződésem, hogy pártunk bel- és külpolitiká­ja benne él a tömegekben, jól ismerik az emberek. Né­pünk tapasztalatból isme­ri, elfogadja, támogatja, egyetért vele, és ehhez fű­zi azt a bizonyos megjegy­zést, hogy »a párt határoza­tait, a politikát jobban hajt­sák végre«. Magától értetődik, hogy a vitában nagy teret kaptak a gazdasági természetű kérdé­sek. Ez összhangban van a Központi Bizottság állásfog­lalásával. Most ez a kulcs­kérdés. Minden területén'ja­vítani kell » munkát, de a fő figyelmünket a gazdaság­ra kell fordítani. Szóba került a képzés, a továbbképzés, a kultúra is. A műveltség m az emberi tényező szerepe is* nagy hangsúlyt kapott. Örülök, hogy helyesen és részlete­sen . foglalkoztak a kulturá­lis kérdésekkel. Fontos ez, mert művelt, gondolkozni és utána cselekedni tudó em­berekre van szükség. Ezúttal a nők helyzetéről alig hangzott el valami.- Én ezt is úgy fogom fel, mint pozitív jelzést. Hiszen ha ez feszítő kérdés volna, ki sem lehetne szorítani az MSZMP kongresszusi terméből. Mondják, nagy probléma, hogy a 'nők között viszony­lag kevesebb a szakképzett. Ez igaz, de tudjuk, hogy mennyi gond és tennivaló hárul a nőkre. Ezek miatt nem követelhetjük, hogy ugyanolyan arányban, ugyan­olyan 'mértékben legyenek szakképzettek, mint a fér­fiak, de a jelenleginél töb­bet próbálunk segíteni ne­kik. Fontos szerepe van a családi nevelésnek Az óvodai helyek számá­nak lényeges növekedése épp úgy az anyák, a gyermekne­velés terheit könnyíti, mint sok minden más, amit a tár­sadalom a nők helyzetének a javításáért tett.1, Ami eddig történt, azt örömmel össze­gezzük, ugyanakkor kong­resszusunk fogadja meg, hogy ezt a törekvést folytatjuk, még tovább javítva a nők, és különösen az anyák hely­zetét. Elvtársak! Mind az 57 fel­szólaló tiszteletre méltó alap­állásból, meggyőző erővel be­szélt. Minden felszólaló gaz­dagította a kongresszust, de, ha megengedik, néhányukat külön is megemlítem. Azt hiszem, mindannyiunk szá­mára élmény volt az Aj­kai Üveggyárból jött clv- táranő, « pécsi egyetemi hali­gatónő, a budapesti tudomá­nyos kutató és a többi elv­társnő felszólalása. Úgy tű­nik, hogy kiállásban, elvi szilárdságban, szókimondás­ban és politikai bátorságban — itt most elnézést kérek férfitársaimtól — az elv­társnők vitték el a pálmát. Ez az igazság. Ezt az egész ország látta és hallotta. Valamit röviden az időseb­bekről, A nyugdíjasok hely­zete nagy társadalmi kér­dés. Erről szó volt a Központi Bizottság beszámo­lójában, szó lesz a kongresz- szus határozataiban is. Lan­kadatlan erőfeszítés kell az időskorúak, a nyugdíjasok, különösen a régi alacsony nyugdíjúak helyzetének ja­vításáért, (folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom