Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

Népünk tettekkel támogatja pártunk politikáját

Kádár János vitazáró beszéde

Kedv« Ehrtáraalc!

Kedv« ElvtáranSrt

Mint « elnöki bejelentésben elhangzott: a két napirendi pbnt vitájában 1S6 elvtóra kért és 57 elvtárs kapott szót. A pártélet és társadalmi életünk minden területének képviselője elmondotta véleményét.

Az egyik felszólalásban elhangzott, hogy három nemzedék szavát hallottuk itt Azt hiszem, ezt némileg korrigálni kell, mert ha az ösz- szes részvevőt figyelembe vesszük, a párt harcosainak talán öt nemzedéke is képviselve van kongresszusunkon. Ide sorolom egyébként azokat a nagyon kedves gyerekeket is, akik az úttörők éa a kisdobosok nevében üdvözöltek minket.

Az elhangzottakból először a legfontosabbat említem. Mind az 57 felszólalót figyelemmel követtem, valarpeny- nyien elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját (nagy taps), a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját és a benyújtott határozati javaslatot, mint alapot, ami némiképp még kiegészül.

Kongresszusunk titkársága úgy informált róla, hogy a* a 99 elvtárs is elfogadja a Központi Bizottság beszámolóját, aki írásban nyújtotta be hozzászólását. Az az elvi, politikai és szervezeti egység, ami ezen a kongresszuson is megnyilvánult, a mi fő erőnk! De elmondhatjuk: nemcsak a kongresszus, hanem egész pártunk is egységes. (Taps.)

Megállapíthatjuk, hogy közvéleményünk nagy figyelemmel kísérte a kongresszus munkáját. A visszhangból úgy tűnik: helyesli a kong-, rcsszus irányvonalát és támogatja munkáját. Erről az a számtalan távirat is meggyőző bizonyítékot ad, amelyet itt ismertettek. A jókívánságon és a sikeres munkának az óhaján kívül úgyszólván majdnem minden távirat a kongresszusi vállalások teljesítését jelentette, sőt, újabb vállalásokról adott hírt. Ez azt jelenti, hogy népünk, közvéleményünk nemcsak politikailag és nemcsak szavakkal hanem tettekkel támogatja a kongresszus munkáját és a párt politikáját. (Nagy taps.)

Közvéleményünk visszhangjának ismeretében, azt hiszem, megismételhetjük, amit a Központi Bizottság *

beszámolójában mondott: a pártnak élő tömegkapcsolatai vannak, a párt és a tömegek összefonrottak, s a magyar dolgozók a szocializmus alapvető céljaiban — pártállástól, világnézettől, hivatástól, foglalkozástól, rangtól függetlenül • — egységesek és tettrekészek. (Taps.)

Kedves külföldi vendégeink is elmondták, mi a

benyomásuk a kongresszusról, mit szóinak a vitához. Nagyon meleg, elismerő szavakat ' mondtak, megállapítva, hogy népünk munkájának nagy eredményei vannak mögöttünk. A Szovjetunióban és a többi szocialista. országban is kedvező visszhangot váltott ki pártunk XII. kongresszusa. A nemzetközi kommunista mozgalom, a világ kommunista és munkáspártjai szolidárisán tekintenek kongresszusunkra, és — ahol ezt kifejezésre juttathatták — pozitív véleményt mondtak róla.

A kapitalista sajtó nagyjából a valóságnak megfelelően foglalt állást, természetesen a saját terminológiájának megfelelően. Azt mondják rólunk: »A külpolitikában fölzárkóztunk a Szovjetunióhoz«. Azt is mondják: a gazdasági kérdésekben nagyon reális és bátor a kongresszus. Mi ezt tudomásul vesszük. Az eddigi kommentárjaik sommázata az, hogy a Magyar Népköztársaság megy tovább az eddigi útján. Es ebben igazuk van! (Taps.)

A békéért folytatjuk tevékenységünket

Kongresszusunk állást foglalt elvi politikánk folytatása mellett. Folytatjuk bevált módszereinket a párt vezető szerepének érvényesítésében, ennek fő vonása a meggyőzés.

Külpolitikánk lényege: mi a társadalmi haladás, a szocializmus, a népek szabadsága és a béke érdekében folytatjuk nemzetközi tevékenységünket. (Taps.) Most már három világrészen épül a kommunizmus, illetve . a szocializmus.

A világnézetünkkel, a szocializmussal szembenálló ellenséges erők magyarázgat- ják, hogy már a szocializmus sem olyan, mint amilyennek eleinte _ mutatkozott, nincsenek olyan nagy sikerei, ellenben nehézségei vannak. Erre azt mondom: csemegézzenek ők nap! propagandájukban, ahogyan akarnak. Nekünk mély megyőződésünk, hogy az emberiségnek nine« más útja, jövője, reménye, mint a béke és a szocialista társadalom. (Taps.)

Béke kell! Amikor a beszámolóban ehhez a témaSOMOGYI

NÉPLAP

hoz értünk, azzal kezdtük, hogy most kiéleződött a nemzetközi helyzet. Ez így van, és ez nyugtalanítja a béke őszinte híveit, nemcsak nálunk, hanem a világ minden országában. De arról is mélyen meg vagyok győződve, hogy nem lesz új világháború, azt képes megakadályozni az emberiség. Ereje abból az akaratból fakad, amely a világ népeinek jobbik felét összefogja: csak háború ne legyen! Természetesen egy új világháború kirobbantásának megakadályozására más, nyomatékos eszközeink is vannak tartalékban. (Taps.)

A Központi Bizottság beszámolójában is megmondottuk, hogy mi a viták tárgyalásos megoldásának hívei vagyunk. Azt is megmondtuk — nem most először, de talán itt sem árt megemlítenünk —, hogy a munkásosztály nem megrögzött hive a fegyveres felkelésnek, A munkásosztály számára a legkedvezőbb a társadalmi rend békés módon történő megváltoztatása, de hogy ez lehetséges-e, nem rajta múlik. Azért említem ezt, mert miközben mi itt tanácskozunk, a burzsoázia megmutatta, hogyan értelmezi az osztályharcot és milyen eszközökhöz nyúL liondaljanak a Salvador! érsekre, akiről nem hiszem, "hogy kommunista forradalmár lett volna, de mert fellépett a junta fasiszta terrorja ellen, a kápolnában — amely még a középkorban is menedékhelynek számított — orvlövészekkel meggyilkoltatták. Álláspontunk változatlan: mi nem

akarjuk exportálni a forradalmat, az ellenforradalom exportálását pedig nem tűrjük. (Taps.)

Nyugaton sokszor úgy emlegetnek minket, mint -csatlósokat«. Mi senkinek sem vagyunk a csatlósai, és senki sem követeli tőlünk, hogy csatlósok legyünk! A Magyar Népköztársaság szuverén, független, szocialista ország! Ennek tudatában él és dolgozik pártunk is, népünk is, és továbbra is így fogunk dolgozni. Politikánkat — legyen szó belpolitikáról, külpolitikáról, gazdaságpolitikáról, életszínvonalról, szociálpolitikáról, kultúráról, vágj- akár irányítási módszerekről — mi magunk dolgozzuk ki. Természetesen hívei vagyunk a testvérpártok, a testvéri népek tanácskozásainak, konzultációdnak, tapasztalatcseréinek.

Az értekezletre nem azzal

a szándékkal megyünk el, hogy mondjanak ott, amit akarnak, a mi pozíciónk változatlan marad. Mi azért megyünk el, hogy mindenkit meghallgassunk. A kollektív bölcsesség elve alapján, azért tanácskozunk, hogy okosabbak legyünk, többet lássunk, többet tudjunk, és ha kell, javítsuk a saját álláspontunkat.

Soha nem titkoltuk, hova tartozunk

Egynémely szűkszavú pro- tokoll-közlemény láttán azt mondják az emberek, hogy nem tudják meg belőle, miről volt szó a tanácskozáson. Ez igaz. Ha azonban a nemzetközi aktusokról valamennyi közleményt részletesen ki akarnánk nyomtatni, arra a lapok teljes terjedelme is kevés volna. Biztosak lehetnek benne, hogy zárt és nyílt tanácskozásokon, idehaza és külföldön, mindenütt, ahol képviselőink jelen vannak — ugyanazt a politikát, ugyanazt a pozíciót képviseljük. Ezzel azt szeretnénk, hogy a hozzánk közel és a tőlünk távolállók is értsék és tudják: ha a magyarok azt mondják, hogy -igen« — az igen!, és ha azt mondják -nem« — az nem! Amit mi elvállalunk, azt az álláspontot becsülettel támogatjuk, ha pedig valamit nem tudunk vállalni, azt is megmondjuk. Mi szövetségeseinknek hű szövetségesei akarunk lenni és azok is vagyunk! Barátainknak hű barátai akarunk lenni és azok is vagyunk! És a másik oldallal szemben is : ha tárgyalunk és megegyezünk, korrekt, szótartó, becsületes partnerek vagyunk és ezután is azok akarunk lenni! (Taps.) , K

Soha sehol, senki előtt nem titkoltuk, hogy hová tartozunk. Sőt, ahogyan illik, a nyugati világban is ezzel kezdtük a bemutatkozást : -Önök tudják, hogy mi a Szovjetunióval szoros együttműködésben, hű barátságban, testvériségben élünk. Mi a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinknek becsülettel eleget teszünk, e

^szerződésnek tagállama vagyunk és maradunk mindaddig, amíg a szövetségi rendszerek egyidejűleg

meg nem szűnnek«. Aki velünk kapcsolatot teremtett, ezt tudja rólunk, és e tekintetben a jövőt illetően is megnyugtatjuk őket. Mi minden értelmes, ésszerű, a mi népünk érdekeinek vagy a kölcsönös érdekeknek, a népek általános érdekeinek megfelelő elgondolást, javaslatot illetően készséges parj- nerek vagyunk, és minden jó ügyben azok leszünk a jövőben is. Azt hiszem, kongresszusunk pártunk szavának hitelét nemzetközi méretekben Is meg fogja erősíteni, és ez nagyszerű dolog!’

. Mi, kommunisták, bizakodó emberek vagyunk. Melyen

tleetségriselőmefc munkájára; áttételesen az egész társadalmi életre.

A Hazafias Népfrontról sok egybehangzó észrevételt

hallottunk a vitában, elsősorban azt, hogy nálunk jó feltételei vannak a népfront- munkának, a párt szövetségi politikája megvalósításának.

Ahogyan a heszámoIŐhmi ts

szó volt róla, nálunk esak dolgozó osztályok vannak, éa az alapvető érdekeik egy bér esnek. A mi politikai hatalmunk osztályalapja a mun-J kas—paraszt szövetség,

amelyhez csatlakoznak a szellemi dolgozók, az értelmiségiek is. A föltételek tehát jók.

A meggyőzésre építsük politikánk megvalósítását

meg vagyunk győződve arról, hogy a béke és a szocializmus eszméje győzedelmeskedni fog. Ahogyan nagy klasszikusunk, Engels mondotta: az emberiség a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába jut, és majd megkezdődik az emberiség igazi története. ’ (Nagy taps.)

Nagyon sok felszólaló érintette a pártmunka kérdéseit Érthető, hiszen ez a kongresz- szus központi témája. A különböző tisztségeket viselő elvtársak sokoldalúan világították meg a pártmunka lényegét, és elmondták, hogy további javítás^ tékintetében- miben látják a tennivalókat Elhangzott itt, hogy a szak- szervezetek energiájának jelentős részét — sajnos — a_ „belső önmozgatás” emészti’ fel és kevesebb jut az igazi munkára.

Ez a megállapítás pártszervezeteink, szakszervezeteink, tömegszervezeteink munkájára egyaránt érvényes., Most azon ne vitatkozzunk, hogy melyikre milyen mértékben. (Derültség.) Mindenkinek van javítanivalója a maga munkamódszerén, munkastílusán, hogy az energia — mint a rossz kazánnál, 80 százalékban ne az önfűtésre fogyjon el, s csak 20 százalék hasson ott, ahol hatnia kellene, hanem minél kevesebb erőt fordítsunk az önmozgatásra.

Erre külön szeretném felhívni a fiatalok, a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetőinek figyelmét. Legyenek még határozottabb&k és küszöböljék ki munkájukból a bürokratikus vonásokat. A jót tanulják el, és a mozgalmi munkában, különösen az ifjúsági munkában kevesebb legyen a bürokrácia.

Sok felszólaló használta azt a kifejezést, hogy most döntővé válik az emberekben rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Ez tömegméretekben is értendő, de még fokozottabb mértékben érvényes a kádermunkára. Olyan kádermunkát kell végezni, hogy a tisztségviselő és a vezető valóban a szó telje« értelmében az legyen, aminek hívják. Ha párttitkárnak hívják, akkor legyen az é* ne bürokrata, ha igazgatónak hívják, akkor igazgasson, ha tudományos munkatársnak, akkor tudományosan produkáljon és (gy tovább. Mindenki töltse be azt a funkciót, amelyet elvárnak tőle. Ezt érvényesnek tartom « párt szervez«temek.

Elvtársak! A Magyarországon végbement nagy történelmi fordulat, az, hogy győzött és hatalmon van a munkásosztály, és forradalmi élcsapata az ország kormányzó pártja, számos kommunistát elbizakodottá tehet. Vegyük például azt, hogy van erős hadseregünk, rendőrségünk is. Ezeknek a testületeknek a munkájáról általában keveset beszélünk, örülünk annak, hogy majd minden negyedik magyar családnak van gépkocsija. Arra viszont nemigen gondolunk, milyen terhet ró ez azokra, akik hivatásuk szerint fenntartják a forgalmi rendet Egy régebbi kongresz- szuson elhatároztuk, hogy a turizmus révén kinyitjuk a kaput: a mieink is lássák közelebbről az úgynevezett nyugati paradicsomot, s azután örüljenek, amikor hazajöttek. (Taps.) És a nyugatiak is hadd lássák hogyan él a magyar nép, s tudják, hová tegyék az ottani lapokban Magyarországról megjelenő hazugságokat. De hogy ez a turizmus mit jelent a határőrségnek, a pénzügyőrségnek, arról fogalma sincs annak, aki nem ismeri a munkájukat

Van tehát hatalmunk, van erőnk, biztosítani tudjuk a belső rendet, és mégis azt mondom: ne ezzel az erővel, hanem elsősorban politikával és meggyőző munkával biztosítsuk társadalmunk rendjét. Higgyék el, ma is érvényes tapasztalat, amire az' egykori illegális munkában tettünk szert, hogy igazán, szívből, teljes erejével az van velünk, akit meggyőztünk. Politikánk megvalósítását továbbra is építsük az emberek meggyőzésére.

A Hazafias Népfront különféle tisztségviselői között 500, különböző vallású egyházi ember is dolgozik. A Központi Bizottság beszámolójának kollektív elkészítése közben az elvtársak javasolták, megint vegyek bele egy mondatot arról, hogy Magyarországon — természetesen pártfunkció kivételével — minden köztisztséget pártonkívüli is betölthet. Gondoltam, miért kellene ezt elismételni? Tudniillik ez teljesen normális állapot nálunk, mindenki látja. Mégis, hogy ez a téma felvetődött, önmagában is üdvözlöm, mintegy bizonyítékát annak, hogy nálunk az állam és az egyház viszonya rendezett és annak is, hogy Magyarországon pártonkívüli is betölthet és be is tölt bármilyen közfunkciót.

Szóba került nemzetiségi politikánk is, plasztikusan

és konkrétan, a gyakorlatból bemutatva azt, amit a Központi Bizottság beszámolójában is említettünk. Csatlakozom a javaslathoz: a határozat szövegébe is iktassuk be a nemzetiségi szövetségek munkájának megfelelő méltatását, mert érdemesek rá. Nádunk, - Magyarországon a különböző nemzetiségű ' emberek, a lenini nemzetiségi politika elveinek, törvényünknek és alkotmányunknak megfelelően teljes jogú állampolgárokként élnek, dolgoznak és boldogulnak. Ugyanezt kívánjuk a határainkon túl élő magyarok számára is. (Taps.)

A felszólalók sem a belpolitikánkat, sem a külpolitikánkat nem tárgyalták részletesen, kivéve azokat a felszólalókat, akiknek ez a hivatásuk. Én ezt pozitív jelenségnek tartom. Tudniillik mély megyőződésem, hogy pártunk bel- és külpolitikája benne él a tömegekben, jól ismerik az emberek. Népünk tapasztalatból ismeri, elfogadja, támogatja, egyetért vele, és ehhez fűzi azt a bizonyos megjegyzést, hogy »a párt határozatait, a politikát jobban hajtsák végre«.

Magától értetődik, hogy a vitában nagy teret kaptak a gazdasági természetű kérdések. Ez összhangban van a Központi Bizottság állásfoglalásával. Most ez a kulcskérdés. Minden területén'javítani kell » munkát, de a fő figyelmünket a gazdaságra kell fordítani.

Szóba került a képzés, a továbbképzés, a kultúra is. A műveltség m az emberi tényező szerepe is* nagy hangsúlyt kapott. Örülök, hogy helyesen és részletesen . foglalkoztak a kulturális kérdésekkel. Fontos ez, mert művelt, gondolkozni és utána cselekedni tudó emberekre van szükség.

Ezúttal a nők helyzetéről alig hangzott el valami.- Én ezt is úgy fogom fel, mint pozitív jelzést. Hiszen ha ez feszítő kérdés volna, ki sem lehetne szorítani az MSZMP kongresszusi terméből.

Mondják, nagy probléma, hogy a 'nők között viszonylag kevesebb a szakképzett. Ez igaz, de tudjuk, hogy mennyi gond és tennivaló hárul a nőkre. Ezek miatt nem követelhetjük, hogy ugyanolyan arányban, ugyanolyan 'mértékben legyenek szakképzettek, mint a férfiak, de a jelenleginél többet próbálunk segíteni nekik.

Fontos szerepe van a családi nevelésnek

Az óvodai helyek számának lényeges növekedése épp úgy az anyák, a gyermeknevelés terheit könnyíti, mint sok minden más, amit a társadalom a nők helyzetének a javításáért tett.1, Ami eddig történt, azt örömmel összegezzük, ugyanakkor kongresszusunk fogadja meg, hogy ezt a törekvést folytatjuk, még tovább javítva a nők, és különösen az anyák helyzetét.

Elvtársak! Mind az 57 felszólaló tiszteletre méltó alapállásból, meggyőző erővel beszélt. Minden felszólaló gazdagította a kongresszust, de, ha megengedik, néhányukat külön is megemlítem. Azt hiszem, mindannyiunk számára élmény volt az Ajkai Üveggyárból jött clv- táranő, « pécsi egyetemi haligatónő, a budapesti tudományos kutató és a többi elvtársnő felszólalása. Úgy tűnik, hogy kiállásban, elvi szilárdságban, szókimondásban és politikai bátorságban — itt most elnézést kérek férfitársaimtól — az elvtársnők vitték el a pálmát. Ez az igazság. Ezt az egész ország látta és hallotta.

Valamit röviden az idősebbekről, A nyugdíjasok helyzete nagy társadalmi kérdés. Erről szó volt a Központi Bizottság beszámolójában, szó lesz a kongresz- szus határozataiban is. Lankadatlan erőfeszítés kell az időskorúak, a nyugdíjasok, különösen a régi alacsony nyugdíjúak helyzetének javításáért,

(folytatás a 3. oldalon.)