Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

Elfogadták a kongresszus határozatát A Központi Bizottság tagjai öt esztendőt fog át. Ennek következtében, az élet tör- •vényeinek megfelelően, a párt vezető és végrehajtó testületéiben eléggé jelentős személyi változás történt. Engedjék meg, hogy a kong­resszus nevében megköszön­jem odaadó és áldozatkész munkájukat mindazoknak, akik az újjáválasztott testü­letekben nem tagok, de kö­zülük nem kevesen, sok cik­luson át dolgoztak a párt vezető szerveinek tagjaiként. Tisztelet és megbecsülés il­leti meg őket. Ezek az elv­társait kijelentették, hogy ere­jüktől, képességüktől telhe­tőén a továbbiakban is ké­szek támogatni a párt ügyét, mi pedig kötelességünknek tartjuk, hogy ehhez mind­nyájuk számára gondoskod­junk a megfelelő feltételek­ről. (Taps.) Most, a munka befejezésé­vel szeretnék őszinte köszö­netét mondani a k,ongresz­szus küldötteinek, a szerve­zőknek, a rendezőknek. Kongresszusunk nevében, külön, őszinte és mély hálá­val szeretnék köszönetét mondani testvérpártjainknak, amelyek elküldötték hozzánk képviselőiket, akik jelenlé­tükkel nagy mértékben segí­tették kongresszusunk mun­kájának számunkra szent, in­ternacionalista jellegét. (Taps). Kedves elvtársak! Azt hi- .szem, most úgy kellene egy­mástól elköszönnünk, hogy magunknak is mondjuk és népünknek is azt üzenjük, hogy előre egységben, a nép­pel összeforrva, nemzetközi osztálytestvéreinkkel, szövet­ségeseinkkel és barátainkkal összefogva, a mi nagy és ne­mes célunkért, a magyar nép boldogulásáért, a szocializ­musért, a békéért. ' Előre a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu­sa határozatainak végrehajtá­sáért. (Taps.) Az MSZMP XII. kongresi- szusa az Internacionálé el- éneklésével fejezte be mun­káját. ját. Kádár János bejelentet­te, hogy a zárt ülésen a küldöttek meghallgatták és elfogadták a Fellebbviteli Bizottság jelentését, majd megválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságát és Közpon­ti Ellenőrző Bizottságát. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság megtartotta első ülését,- ahol mindkét testület meg­választotta a KB mellett működő munkabizottságok vezetőit és tagjait, valamint a munkaközösségek vezetőit. Kinevezte a Központi Bi­zottság osztályvezetőit, a Központi Bizottság mellett működő intézmények, és a pártsajtó vezetőit. Ezután dr. Korom Mihály, a jelölő bizottság elnöke is­mertette a döntéseket. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam meg: végtelenül örülök Andrásfi elvtárs fel­szólalásának. Láttam, min­denki a hatása alá került. Szavai nélkül szegényebb lett volna a kongresszusunk. Egy nemzedék nevében szólt, az idős, veterán kommunis­ták hangját hallatta. Nekem végtelenül imponált és én ezt tartom példás, a kommunis­tákra jellemző magatartás­nak. Gondoljanak csak visz- sza, hogy miről beszélt. El­mondta, hogy volt főispán, nagykövet, sok kitüntetés­ben is részesült, és most nem szégyelli, hanem büszke rá, hogy egy körzeti alapszer­vezetben párt titkár. (Taps) Ez mutatja, hogy az igazi kommunista nem ismeri a rangkórságot, csak az ügyet, amit szolgál, ameddig az ere­jéből telik. (Taps.) Én is megragadom most az alkalmat és nagyon kö­szönöm az idősebb kommu­nista nemzedéknek ezt a magatartást, azt, hogy az ügy szolgálata vezeti őket. Az ifjúságról viszont szin­te minden felszólaló beszélt. Azt hiszem, ez először is annak tulajdonítható, hogy a párttagság és az egész társadalom felismeri az if­júság szerepének rendkívüli fontosságát. Másodszor, mintha lelkiismeretfurdalá- sunk is lenne, hogy az ifjú­ság nevelése tekintetében íTolytaftb * 2. oldatról) A mi fiataljaink sok min­denért morgolódnak, néha olyasmiért is, amiben nincs igazuk. Ez természetes, a karral jár. De a legkomo­lyabb és a legáltalánosabb panaszuk, hogy ha szünidő­ben munkát vállaLnak — és nemcsak almaszedés vagy szüret van —, nem bíznak rájuk komoly munkát. Ezen változtatni kell Vezérlő eszmét, életcélt kell adni az ifjúságnak. De annal nemesebb célt, mint a szocializmus, nem tudunk ajánlani. S annál sem tu­dunk jobbat, mint a közös­séggel együtt végzett, tisz­tességes munka. A múltkoriban Bábolnán jártam, s feltűnt nekem két dolog. Az egyik ; délelőtt 11 órakor értünk a nagyköz­ségbe. Nézem az utcát, az üzleteket — egy teremtett lelek sem látható sehol. Bá­bolnán három és félezer ember él, ötezer ember dol­gozik, de ebben a nagyköz­ségben délelőtt utcán sétá­ló, lötyögő embert — se öreget, se fiatalt — nem le­het látni. (Taps.) És mégis jól érzik magukat az embe­rek, mert aki jól dolgozik, az jól keres, aki jól keres, az jól él. Talán ebből is le­het valamit tanulni. A másik: a házigazda üd­vözölt a vezérkarával. Nézem őket, hát elvtársaim, meg kell mondanom, a "veterán* a vezérigazgató voLt, a ve­zérkar tagjainak — igazga­tóknak és nasonló beo&ztású- aknak — a legöregebbje 43 éves, a legfiatalabbja 37 éves. Ez is tanulságos volt: a fiatalokra, a fiatal embe­rekre kell építeni! Őket kü­lön is fűti az az ambíció, hogy megmutassák: jobban meg tudják csinálni. En­gedjük hát, hogy megmutas­sák, mit tudnak. (Taps.) Van az irányelvek vitájá­nak egy általános tapaszta­lata, amit ez a kongresszus megerősített. Azt kérik tőlünk az emberek, hagyjuk már békén őket a nehézsé­gek felsorolásával, a nyers­anyagproblémákkal. az 1 ár­robbanással, a kedvezőtlen világpiaci árakkal. • Hadd fűzzem hozza: az igazgatók is hagyjak abba a számítga- tást, hogy ha csak a tavalyi elvonás lenne, mennyivel több volna az idei nyeresé­gük. A nemzetközi gazdasá­gi környezettel úgy kell számolnunk, ahogyan van. Ilyen a helyzet, így kell él­ni, dolgozni és boldogulni. Az üzemek igazgatóit . pe­dig'kulin ké.em, ho,gy szá­mítsanak rá: jövőre sem le&s kevesebb az elvonás. nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. Mély meggyőződéssel egyetértek a felszólalókkal abban is, hogy a pártnak, a szocialista forradalomnak van utánpótlása. És jó után­pótlása van! Ennek a nagy­szerű érzésnek ösztönöznie is kell bennünket, hogy még céltudatosabban és igé­nyesebben foglalkozzunk az ifjúsággal. A fiatalokról szólva hang­súlyoznunk kell a család nagy szerepét is. Legalább azt az egyet kérjük a szü­lőktől: ne tegyék tönkre a saját gyereküket azzal, hogy mindent, amit szeme-szája megkíván, kétszeresen is megadnak neki, de még az elemi, kis kötelességek tel­jesítését sem várják el tőle. Az egyik felsőoktatási in­tézmény rektorától hallot­tuk itt, hogy a fiataloknak tulajdonképpen semmit se adjunk ingyen. Idejében szoktassuk hozzá őket: va­lamit nekik is adniuk kell, legalább tisztességes maga­tartást, tanulást, hogy meg­kapják azt, ami a társada­lomtól és a családtól jár ne­kik. Ami a pártot illeti, az ifjúságnak forradalmi esz­mét, vezérlő életcélt kell ad­nia. Ez a cél a szocializ­mus. Ezenkívül konkrét fel­adatokat is adni kell nekik. Sokszor említettem: a leg­jobb pedagógia a példamu­tatás. Ezt most kiegészítem: a feladat is az. A feladat bizalmat fejez ki. (Derültség.) Ha jól teljesítik az idei tervet, cikkor ennyi marad, ha nem jól teljesí­tik, lehet, hogy még szigo­rúbb lesz. Néha elgondolkodom raj­ta: miért megy olyan ne­hézkesen egy-tsgy nalározat végrehajtása? Csak azzal vi­gasztalódhatom, hogy a bib­liai legenda szerint Mózes már évezredekkel ezelőtt át­vette a tízparancsolatot — talán ez volt az első "párt- határozat* — de a végre­hajtása még mindig csak fo­lyamatban van. (Nagy taps, derültség.) A szükség is szo­bit minket, hogy egy kicsit nagyobb tempóban dolgoz­zunk. •Kongresszusunkon a leg­különbözőbb munkaterüle­teken dolgozók mondtak vé­leményt arról, hogy mit kell tenni a munka jobb meg­szervezéséért, a jobb mun­kafeltételek megteremtésé­ért. Sokan beszéltek róla, a kormány álláspontját is hallottuk erről, és most, a kongresszuson, korábban nem ismert, nagyszerű em­berek is kifejtették a véle­ményüket, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak. A mi célunk a hatékonyság és a minőség javítása, a taka­rékosság. A fiktív számolga­tások helyett a valódi költ­ségeket kell számolni, mega valódi nemzetközi árat, vagyis azt, hogy mit, meny­nyiért tudunk beszerezni és mennyiért tudunk eladni. Ennek a követelménynek kell eleget tenni. Teljes mér­tékben csatlakozom ahhoz a kongresszusunkon végig uralkodó igényhez, hogy a pártnak teljes erejével tá­mogatni kell a kezdeménye­ző kollektívákat és a kezde­ményező vezetőket. (Taps.) A termelő és a fogyasztói árak összefüggésével kapcso­latos konkrét kérdéseket meg kell vizsgálni, magán az árrendszeren azonban nem kívánunk változtatni. Ami pedig a fogyasztói ára­kat illeti: bizonyos alapvető közszükségleti cikkek árá­nak megállapítása továbbra is központi kézben van, de. ezeknél is szerves kapcsolat­nak kell lennie a termelői es a fogyasztói arak között. Máskülönben képtelenek lennénk a vásárlóerőhöz megfelelő fogyasztási alapot teremteni, pedig ez szintén óriási vívmányunk, amelyet meg kell őrizni. A fejlődési ütem bizonyos fokú lefékeződése szükség- szerű realitás, és nem öröm számunkra. Ugyanakkor le­hetőséget ad és serkent arra, hogy javítottak a munka mi­nőségén. Sem a «abályozó­rendsaer, sem pedig a csök­kent fejlődési ütem senki­nek a dolgát sem végzi cl automatikusan, nekünk kell kiaknáznunk tartalékainkat. Nekem mondhatnak a kereskedelemről bármit, egy régi, még gyerekkoromból való mefigyelésem igazsága egész életemben végigkísér: ha kevés a hús, a vevő kö­szön, ha sok a hús, a hen­tes köszön! A fejlődési ütem Az árakat is be kell sza­bályozni, és még olyasmi is előfordulhat, — elő is kell fordulnia —, hogy bizonyos termelői árak és bizonyos fogyasztói árak nemcsak emelkednek, hanem lefelé is mennek. Mert az árak így is mozoghatnak, ha becsü­letesen és jól dolgozunk. Ál­talános tendencia persze nem lehet, mert a nyers­anyag. az energia drágul. A fejlődési ütem ' csökkenése és bizonyos feszítések megszű­nése jó irányba fogja majd befolyásolni' a vállalatokat, az ágazatokat és az embe­reket. Az életszínvonallal kap­csolatban fenntartom, amit a Központi Bizottság beszá­molójában mond tunic: a fő erőnket az elért eredmé­nyele megszilárdítására kell fordítani. Bizonyos szerény fejlődés lesz. de a további fejlődés megfelelő feltételeit az előttünk álló években keLl megteremteni. Valószí­nűleg nem lesz »össznépi* egység a teljesítménybére­zésben és annak érvényesí­tésében sem. Ezt is oda so­rolom, elvtársak, ahová jó szó kell, amiért agitálni kell, politikai munkát kell vé­gezni. Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mö­gött nincs teljesítmény. Ha ezt rendesen végezzük, a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista építés előre halad, úgy emelkedik rendszeresen a dolgozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg a munkahelyét is, a munkáját is, a lcerese-' tét is becsülni. Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban és le­gyen nyugodt, mert ezután is boldogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészsé­ges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan. En­nek a törekvésünknek a ré­sze az is, hogy — amint a beszámoló is említette — ha­tározottabban és keményeb­ben kell fellépni a közva­Gazdasági céljaink elérésé­hez nagyobb tudású szakem­berekre és szinte folyamatos továbbképzésre van szükség. Erre gondolva is üdvözlöm a közoktatás, a tudomány dol­gozóit, a kultúra képviselőit A tegnapi szünetben volt .ve­lük egy kis találkozónk. Kongresszusunkon a magyar szellemi élet színe-java vesz részt, részben vendégként. Itt vannak a párton kívüli szö­vetségeseink, barátaink, ösz- szetartozunk ! Ugyanannak a népnek a fiai vagyunk, egy a hazánk, együtt élünk, együtt boldogulunk, a gondjaink is egyek. . . Elvtársak! A feladatok, na­gyok, de aki . a kongresszus munkáját figyelemmel követ­te. és a határozati javaslatot ismeri vagy tanulmányozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok, nehezek, hanem vi­lágosak is. Mar ez is jó indí­tás a munkához. Megítélésem szerint a be­számolókat és a határozati javaslatokat nagyszerűen és magas színvonalon egészítet­ték ki a vitában. Ez is egy­séges gondolkodásunkat, pár­tunk erejét, alkotóképességét, a rendelkezésre álló. erőt, es a mar felsorakozott es idáig jutott utánpótlás tettrekesíse­esőkkenése ie úgjr, ösztön­zően hat majd. Most keve­sebb beruházó nyüzsög az építőipari vállalatok háza- táján. Azután meglehet, né­ha a kooperálóknál is ren­deléshiány mutatkozik. A kereskedelemben sem min­dig jönnek sűrű, tömött so­rokban a vevők. A vendég­látóipar bizonyos .osztályú üzleteiben már mostanában is üresség támadt. Mindez gyón károsa tói es az élős- diek ellem Mi a beszámoló­ban azt mondtuk: a munka­bér vagy a munkadíj nem jelenléti díj. Erre odafigyel­tek az emberek, s őszinte ro- konszenvvel fogadták. Ennek szabálynak kell lennie. A tőkés sajtó most a kong­resszussal kapcsolatban is felemlegette, hogy a Magyar Népköztársaságnak ilyen­olyan gazdaságpolitikája, irá­nyítási rendszere van, és bátran alkalmazza a kapita­lista módszereket, ök így "dicsérnek* miniket Én er­re a világnézetem alapján tudok válaszolni: ezek nem kapitalista módszerek, ezek szocialista módszerek. Elő­ször is alapvető kérdés az, hogy a burzsuj javára taka­rékoskodnak-e, vagy a nép javára. Ha a munkás a bur­zsuj javára kénytelen taka­rékoskodni, az burzsoá mód­szer, ha a munkás a nép -ja­vára takarékoskodik, az szo­cialista módszer. Ha kiszá­mítjuk. hogy hatékony-e a termelés — ez szerintem szo­cialista módszer. Az, hogy jó minőségű munkát kell vé­gezni — szerintem ez a szo­cializmus követelménye, mert nem mindegy, hogy a kapitalistának termelem-e a jót, a jobbat, vagy a szocia­lista rendszernek. A szocialista rendszerben okosan kell gazdálkodni a nép javaival, ezekkel takaré­koskodni — forradalmi, szo­cialista kötelesség, a szocia­lista állam normája! Ez nincs összefüggésben a fizetési mérleg helyzetével, amivel most nem dicsekedhetünk, legfeljebb azzal — s ez sem csekélység —, hogy tavaly, sok év után először, javítot­tunk rajta egy kicsit, és már ezt is becsülni kell. Sze­rintem ezek a szocialista normák akkor is megmarad­nak, amikor a nemzetiiizi fizetési mérleg tovább • fog javulni. örvendetes módon — és nemcsak a szakemberek ré­széről — szóba került a köz­oktatás, a képzés, a kultúra, az emberi tényezők szerepe. gét mutatja. A pártban egy­ség van, a nép egyetért ve­lünk és kész támogatni ennez a kongresszusnak a vonalát. Most csak annyit kérek a jelenlevőktől, hogy ugyanez az egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is! Mutassa­nak példát, mert az önök sza­vának különleges súlya lesz az emberek szemében, hiszen a határozatot is önök hozzák.' A pártban és a népben egy­aránt bizakodás és tettre- készség él. Ez logikus kapcsod lat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert a tettek alá fog­ják támasztani optimizmu­sunkat. Mi, kommunisták, eleve, optimisták vagyunk, mert a világnézetünk is optimista. Ezt a világnézetet választot­tuk. Tiszteletreméltó korelnö­künk, Hunya elvtárs mind­nyájunkat megelőzött, ő hat­vanhárom éve tagja a párt­nak, a legfiatalabb küldött meg alig több mint egy éve. A kommunista mindig bí­zik. Ez is megkülönbözteti a inas politikai nézetet vallók­tól. Persze születésekor sen­ki nem hozza a kezében a párttagsági könyvek A par­tortkívüiLi csalt később lesz kommunistává, párttaggá. Másik különbség is van. A kommunista azt mondja: sze­retnék boldog lenni, szeret­ném, ha a családom boldog lenne, de nèm a másik dolgo­zó letaposása, kizsákmányolá­sa árán, nem a kizsákmányol lónak váló hízelgéssel és nem talpnyalással szeretnék bol­dog lenni, hanem a saját munkámmal, a saját jogomon és a saját rendszeremben, osztályos társaimmal együtt! A kommunista akarja, ami az élettől jár neki, de azt mun­kával, osztályos társaival együtt akarja. Ügy nem tud boldog lenni, hogy másók nyomorúságban és elnyomás­ban élnek. Ez a kommunista sajátosság, ezt kell megőriz­nünk. A kommunista az eszmé­ben hisz, sohasem adja fel a reményt, s mindig kész csele­kedni. Azt kérem: bízzunk és cselekedjünk, és ha önök úgy döntenek, hogy elfogadják a be számol óltat és a határozati javaslatot, akkor ugyanilyen egységet tanúsítsunk a vég­rehajtásban is! (Nagy taps.) — A kongresszus a pártok történetében mindig különle­ges fontosságú, nagy ese­mény. Benyomásaim szerint ez a kongresszus nemcsak elvégezte, hanem jól és ered­ményesen végezte el azt a feladatot, ami miatt a párt összehívta. (Nagy laps.) Kongresszusunk megerő­sítette a politikai irányvo­nalat. Megjelölte a szocialis­ta társadalom további építé­sében megoldandó felada­tainkat. Megválasztotta a párt irányító szerveit. Ké­szen állunk a mindennapi munkára. Az összes megválasztott nevében őszinte köszönetét mondok a kongresszusnak a bizalomért. Az ő nevükben is kijelenthetem, hogy mind­azok, akiket önök. megbíztak, minden tudásukkal, teljes erejükkel a megjelölt felada­tok megoldásáért fognak dol­gozni. A kongresszusi ciklus most már elég jelentős időszakot, Kádár János hosszan tartó, nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal követ­kezett. A Magyár Szocialista Munkáspárt XII. kongresz- szusa egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság beszá­molóját és Kádár János vi­ta-összefoglalóját. Ugyan- • csak egyhangúlag eltogadta a határozati javaslatot az előterjesztett módosítások­kal, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság jelenté­sét, a szóbeli kiegészítéssel. Ezután — a korábban jó­váhagyott ügyrendnek meg­felelően — zárt ülésen foly­tatta tanácskozását a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. A zárt ülés után a kong­resszus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János el-- nökletével folytatta munká­AczéJ György, a Minisztertanács elnökhe­lyettese Ajlai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság nyugalmazott elnöke Apáti Nagy Gábor, a magysaéniási Október 6-a Tsz főállattenyésztöje Apró Antal, az országgyűlés elnöke Balogh Milialyne, a Debreceni Ruhagyár párt­bizottságának titkára Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szer­kesztő bizottságának elnöke Benkei András belügyminiszter Berecz Frigyes, va Belioannász Híradástechni­kai Vállalat vezéngazgató- heiyettoü Berecz János, az MSZMP Központi Bizott­ság ' külügyi osztályának ve­zetője Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizott­ságának nyugalmazott titkára Borbándi János, a Mini sztertanócs , elnökhe­lyettese Borbély Sándor partaJkalmaaott Burgert Bobért, a Bábolnai Mezőgazdasagi Kombinát vezérigazgatója Cservenka Ferencné, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának első titkára (Folytatás a 4. oldalon.) SOMOGYI NÉPLAP Célunk a hatékonyság, a minőség javítása ösztönözni fog az igazi gaz­dasági munkára. Okosan kell gazdálkodnunk a nép javára Egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom