Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

A kongresszus jegyében „Piros csizmát akarsz?” Fejlődő élelmiszeripar Áz ágazatvezető tekintélye Az MSZMP XII. kong­resszusának irányelvei az élelmiszeripar fő feladatát az elkövetkező évekre így fogalmazták meg: »-Az élel­miszeripari feldolgozás, a tároló- és hűtőkapacitás a mezőgazdasági termeléssel összhangban, fejlődjék". E feladat jelzi, hogy még ma is arányeltolódás van a me­zőgazdaság és az élelmiszer­ipar teljesítőképessége ko­zott Az elmúlt húsz év alatt háromszorosára nőtt,, az élel­miszeripari ágazatban levő állóeszközök értéke, több mint 2,5-szeresére a terme­lés, és gyorsan gyarapodott az élelmiszeripari, termékek száma: 1800-ról 5000-re. 1975—1979 között a mező­gazdasági termelés 9,5 szá­zalékkal, az élelmiszeripari termelés 16 százalékkal nőtt, ami jelzi, hogy a feldolgo­zottsági szint tovább emel­kedett' E kedvező irányzat jó alap árra, hogy a VI. öt­éves tervben az élelmiszer- ipar népgazdasági jelentő­sége tovább növekedjen. Termék-választék Az ágazatban 14 külön­böző — statisztikai nyelven — szakágazat van, s ezek termelése az V. ötéves terv első négy évében differen­ciáltán növekedett: a tej-és a cukoripar, a növényolaj- ipar valamint a szesz-, bor­termelés az iparág átlagát meghaladó ütemben fejlő­dött. Lassúbb volt a fejlő­dés a hús-, a baromfi-, a; malom- és a sütőiparban, stagnált az édesiparban. Az élelmiszeripar termelése 1979-ben — * kedvezőtlen mezőgazdasági termelés el­lenére is — 3,5 százalékkal nőtt, meghaladva az ipari termelés átlagos növekedési ütemét À mezőgazdaság és m. élelmiszeripar elsődleges feladata, hogy a következő ötéves tervben is mind ma­gasabb szinten elégítse ki a hazai szükségleteket, nap­jainkban ez elsősorban a termékválasztéknak és mi­nőségnek a táplálkozástudo­mányi irányokkal is össz­hangban levő fejlesztését jelenti. Az élelmiszeripar termelésének müitegy 80 százalékát belföldön értéke­sítik. Kedvező, hogy élelmiszer- ipari termékeink áltálában a világpiaci versenyben jó helyen állnak, • s az egyes élelmiszeripari szakágaza­tokon belül a külföldi pia­cokon keresett cikkeknek a termelésen belüli aránya nö­vekedett. Ilyen például a szalámi, a húskonzervek, a gyorsfagyasztott termékek stb. A húsipari exportban azonban még mindig nagy a nyershűs aránya: mintegy 30 százalék. E téren tehát szintén jelentős tartalékaink vannak a nettó devizahozam növelésére. Az élelmiszer­ipari termékek exportja nagyban függ a vásárló or­szágok agrárprotekcionista intézkedéseitől is. Az elmúlt évek jelentős beruházásai ellenére sem elegendő a tároló- és hűtő- kapacitás. Ez nemcsak a ter­mékek minőségének megőr­zésében. okoz gondot, hanem korlátozza az export jó idő­zítését is. A fejlesztés igé­nye e területen sürgető. Ha­sonló gond, hogy például a növényolajimport azért nem mellőzhető, mert az olajos magvak hazai földolgozásává még nincs kellő kapacitás. Beírta nevét a párttörténetbe Hetvenöt éve született Varga Ferenc Somogy megye két világhá­ború közötti párttörténetének kiemelkedő és példáit adó tet­te volt a kaposvári pártsejt megalakítása. Ebben nagy szerepet játszott az akkor hu­szonhét éves Varga Ferenc asztalossegiéd. Hetvenöt évvel, ezelőtt e napon született Kaposváron. A sokgyermekes család gyer­meke 'a polgári iskola elvég­zése után kitanulta az asz­talos szakmát. Varga Ferenc fiatalon bekapcsolódott az if­júmunkás mozgalomba. Egész életére, politikai mun­kásságára kihatott a Tanács- köztársaság élménye, majd a fehérterror, az éllenfanrada- lom. Fiatalon tagja lett a fa- munkás-seak&zer vezetnek és a szociáldemokrata pártnak. A húszas évek elején már a kaposvári munkásmozgalom balodalához, az osztály harcos erőkhöz tartozott. Tagja volt az MSZMP-szervezetnék; amikor azt betiltották, sőt üldözték, Budapestre ment dolgozni. Varga Ferenc 1930-ban Ka­posvárra költözött és segéd­ként dolgozott bátyja kis fű­szerüzletében. Szorgalmasan látogatta a Munkásotthont, ő honosította meg a sakk-kör tevékenytagjaként a játék közbeni politikai beszélgetést, a hírek és értesülések kicseré­lését. Többször tartott elő­adást, igy a Szovjetunióról, a fasiszta veszélyről es a statá­riumról. A Kaposváron dolgozó Ha­rdest Mihály 1931 végén be­kapcsolta őt Vigh Pállal együtt az illegális munkába, és megbízta a pártszervezés­sel. A KMP illegális pártszer­vezete Kaposvárra, később Hetes es Juta környékére is kiterjedi. Varga Ferenc 1932 tavaszán fölkereste az addig külön-külön szakszerveze­tekben dolgozó fiatal balol­dali munkásokat, akik . egyet­értettek a kommunista párt programjával. A szigorú kon­spirativ szabályokat betartva bekapcsolta a pártmunkába Kovács Gyulát, Hoffer La­jost, Szabó Miklóst, Kanyar Ferencet és Eibicht Pált. Az év végén pedig Jután Kele­men Józsefet, Baranyó Ist­vánt is bevonta a munkába. Legnagyobb akciójuk az 1932. karácsonyi, aztán az 1933. március 21-i röplapszórás volt. A város m un Írásiak ta peremkerületeiben többszáz röplapot helyeztek el a pos­taládákban, az utcán és az udvarokban. Az illegális kommunista párt az osztály­harcos erők tömörítésére, szervezésére szólította föl a munkásságot A kaposvári röplapszórás után letartóztat­ták Varga Ferencet is. A nyomozást a hírhedt szom­bathelyi csenör nyomozók ve­zették, s rettenetesen megkí­nozták Varga Ferencet, mint elsőrendű vádlottat 1933. má­jasában Pécsen háromévi fegyházra ítélték. Kiszabadulása után állandó rendőri felügyelet alatt volt, a második világháború kitö­réséig. Akkor különböző munkaszolgálatos századok­ba hívták be. A német meg­szállás után rövid időre meg­szökött, majd ismét különle­ges munkaszoLgálatos század­ba került, s jugoszláv terület­re hurcolták. 1944. októberé­nek elején szökés közben Ba­ja körül másodmagával elfog­tok, és rövidetítt ítélkezés után kivégezték. Még nem volt harminckilenc eves sem... Az élelmiszeriparban is — hasonlóan az ipar egészéhez — a VI. ötéves terv idő­szakában a beruházási le­hetőségek szűkülnek. Ez azt jelenti, hogy a belföldi és a külföldi kereslethez mind jobban igazodó fejlesztése­ket kell tervezni és meg­valósítani. Nagyon fontos, hogy a hatékonyság szerint rangsorolt beruházási célok­ra összpontosítsuk a pénz­ügyi eszközöket, hogy azok ne forgácsolódjanak szét a különböző szükséges, mégis halasztható feladatok meg­oldására. A beruházási fo­lyamatokban minőségi ja­vulást kell hozni, inert az V. ötéves terv tapasztalatai ezen a téren kedvezőtlenek. Mindezek figyelembe véte­lével az ágazat fejlesztésé­ben a jövőben is növekvő szerepet kell kapniuk a nemzetközi kooperációknak, amelyeknek révén a kül­földi piacok választék- és minőségkövetelményeinek is jobban eleget lehet tenni. Együttműködés A termelés jövője attól is függ, hogy a mezőgazda­sági termelés milyen mér­tékben tudja kielégíteni az ágazat sajátos igényeit, a gazdasági ösztönzés mennyi­re szolgálja a termelési együttműködés fejlesztését. Gondolunk itt a húsüzem által földolgozandó élőálla­tok milyenségére, a kon­zervipar számára szükséges megfelelő minőségű és mennyiségű zöldség es gyü­mölcs biztosítására. A% ágazat tevékenysége a nagy beruházások révén koncentráltabb lett. Ez két­ségtelenül sok előnnyel járt, de olykor árnyoldalai is mutatkoznak. Ilyen például a kisebb helyi pékiizemek, az egyéni ízeket adó cukrá­szati készítmények, a vá­lasztékot bővítő tartósított termékek (tészták, savanyí­tott termékek, stb.) hiánya. Erre például a mezőgazda- sági térme 1 ös-zö vet keze tek ­nél még jelentős tartalék van, s hasonló fejlesztési le­hetőségeket kínálnak az élel­miszeripari és a mezőgazda- sági termelők társulássá. Wiesel Iván Jó három hónapja Dömö­tör Lajos főagronómus, el­nökhelyettes ezt nyilatkozta a növénytermesztési ágazat vezetőjéről: »... Horváth Já­nos bácsi, az egykori minta­gazda ma növénytermesztési ágazatvezető. Egész ' napját a mezőn tölti, irányítja a munkát; személye biztosíték a sikeres befejezéshez, mert tapasztalatai aranyat érnek. Nagy tekintélynek örvend. Beteljesíti mindazt, amit ma­gamra is kötelező érvényű­nek tartok: a tagság úgy dol­gozik, ahogy a vezetőtől lát~ ja...« Negyedévvel később, ezen a ködös, borzongató téli na­pon Horváth Jánost hiába kerestük az irodában; mint­ha csak Dömötör Lajos sza­vait igazolta volna, éppen a fonói kertek alját, a rétet járta, ellenőrizve a terület­tisztítási mupkákat. Csak ebédelni érkezett haza Kis- gyalánba; »hétmérföldes« csizmájára sár ragadt. A Kossuth utcai porta több­szörösen is kiérdemelné a »Tiszta udvar — rendes ház« táblácskát. A tekintélyes épület mögött szemmel lát­hatóan becsben tartott gaz­dasági udvar húzódik. — Hét szarvasmarha, har­minc hízónakvaló követeli a magáét... t A meleg szobában fölen­gednek a szavak is. Horváth János vendéglátói bizalom­mal tekint ránk; magas, tes­tes ember, érezni, hogy szó­hoz szokott. — Mintagazdának említet­ték ... — Pedig apám nem volt a maga ura: cselédember­ként parádés kocsis volt a Festetich-birtokon. Huszon­hatban kapott három hold OMB-földet, így lett a maga gazdája. Kis házat épült en­nek a mostaninak a helyén. Én akkor hatéves voltam, ugyanis 1920. augusztus else­jén láttam meg a napvilágot. Az akkori gyerek hamar be­letanult a szántó—vetői mes­terségbe. Jártam napszámba, hónapszámba, szemem már akkor nagyon rányitottam a növénytermesztésre... Ezért tudta állni a sarat később is, s lett szinte ritka kivétellé: állta a helyét gaz~ dal felkészültséggel az egy­re bonyolultabb rendszerű­vé vált termelőszö vetkezeti szerkezet egyik vezető poszt­ján. — 1939-ben nősültem; helybeli lányt vettem el, Far­kas Erzsébetet. Velünk egy rangon levő családból szár­mazott. Maradtunk egy ke­nyéren az apámékkal. A negyvenötös földosztáskor kaptam két holdat, így i4— 15 kataszterin tudtunk gaz­dálkodni. Nem volt ez »ösztönös" gazdálkodás" a tudatosság munkált benne. Negyven- nyolcban elvégezte az ezüst- kalászos gazdatanfolyamot, s könyvespolcán tucatnyi szak­könyv tanúskodik arról, hogy egy percre sem szűnt meg odafigyelni a mezőgazdaság változásaira. — Ügy beszélik, a minden új iránt fogékony Horváth 350 fa műszakonként Metszik a gyümölcsöst Csak a szemünket kell be­csukni egy pillanatra, s az ágasbogas, még csupasz fák helyén égőpiros almákat, lé­dús, sárguló körtétől terhes lombokat idéz a kéozelet. A Kutasi Állami Gazda­ság gyümölcsöse — mintegy meghazudtolva korát — év­ről évre jó termést hoz. A fák egy része ugyanis »hi­vatalosan« már öregszik, ezért is telepítettek távo­labb, a nagybaj omi részen újakat. Az almások azon­ban ezzel mit sem törődnek, s háromszáz mázsás termés­átlagukkal újra meg újra gondolkodóba ejtik az ámú­ló világot — akár a koro­sodó ember, aki dacolva az idővel összeszedi utolsó ere­jét, s az ifjúkor szilaj ke­ménységével küzd az életért. Ahogy Horváth Imre főker­tész mondta: »Érzik talán, hogy idejük lassan lejár, s kitesznek magukért.. .« A gazdaság földjein 260 hekta lyi aurais, Kó’’tébői 51, meggyből 18. szilvából 31 hektár, s ezen felül 200 hek . nyi fiatal — még nem termő — ültetvény vár metszésre. Ma már az al­más kétharmadánál tarta­nai, s h a az idő engedi, már crus 10-ére befejeződik a munka. Most is járja a koz- mapusztoi körlést a metsző gép. szabályos mértani sí ka hasítva a fasorokon. A kő metszést nemrég kezdték, várhatóan március végér «ike&zúlnek «ei®, szésnél sokkal finomabb munkára van szükség. s gyakorta a mesteri kéz is nélkülözhetetlen. Még nézelődünk pár ’ércig a körtés kellős köze- 'án. S miközben a gép gyenletessé varázsolja a usza sorokat, ismét felköd- k az idilli kép: az érett yümölcsöktől roskadozó inaán,.. — Ez egy Nobi­li márkájú olasz »síkfaimetsző" ma­sina, tavaly vásá­rolta a gazdaság — tájékoztat Hor­váth Imre. — A neve is jól mutat­ja, hogyan műkö­dik: teljesen egye­nesre metszi a so­rokat, ellentétben a pneumatikus géppel. Az utóbbi­ból is van kettő. A kézi metszők pedig ma épp nincsenek kint a földeken ugyanis hajnal­ban havazott, s hó­lepte fával dolgoz­ni hallatlanul ve­szélyes. Egyébkénl 38 Emberünk végzi ezt a munkát, mind férfiak. — A teljesítmé­nyek összehason­líthatók? — Kézi erővel 16—18 fát lehet megmeUzcni egy mü szak alatt, a pneumatikus gép ennél 30 százalékka. többre képes, a síkíalmetsz- teljesítménye pedig minteg 350 fa. A számok persz meglehetősen csalókák lehe' nek, hiszen területe váloga ia, hol melyik módszer 'bb Csak itt, Kozmapus, .in 47 ezer gyümölcsfa van J3 ezer alma. 14 ezer körte, üöfordui, hogy a srkfairasi­gazda nem könnyen adta meg magát a közös gazdál­kodás ideájának! — Való igaz, hogy féltünk apámmal a téesztől. Volt itt szövetkezeti csoport régeb­ben is. De, amikor ötvenhá­rom—ötvennégyben lehető­ség nyílt a feloszlásra, az a közös birtok úgy nézett ki, mint az a táj, ahová Noé ki­léphetett a negyvennapos eső után. Ez a kisgyaláni gazdat elriasztotta a szövetkezéstől. A szervezés ideje alatt jár­tam a mezőre, hogy itthon ne találjanak, apám meg »beteget jelentett«. — Pletykálják a »hírha- rangok«, hogy még oda is kirakták a »Vigyázz, a ku­tya harap«! táblát, ahol so­hasem tartottak házőrzőt, így volt? Csippent a szemével jó­kedvűen ? — Szó, ami szó: utolsónak írtam alá a nevemet. Bony- nyai Pista azt mondta, hogy »Egykomám, ne hozd a fe­jed fölé a bajt.« Megfogad­tam a tanácsát. Nem is bán­tam meg, mert már az első év végén mutatkozott az eredmény. — Amiben nem kis része volt, hiszen rögtön brigád­vezetőként kezdte a munkát — 1959-ben három brigád alakult, az egyiket rám bíz­ták. Harminchat nő, huszon­kilenc férfi. Nem volt. köny- nyü elkezdeni a sok »sértett* emberrel. De hát az a 337 hold várta a megművelést! Egy ideig még elvitatkozgat­tunk az utcán: »Te, barátom, a rosszabbik szerszámaidat adtad be a közösbe, a jót még elrejtetted a padláson vagy a szalmakazalban!" De aztán csak elkezdődött. Az eredmény láttán persze már adták volna a jobbik felsze­relést is, de akkorra már nem volt rá szükség. Nehéz időszak volt. Nevet nem mondok, de rögtöp az elején összetűztem egyik barátom­mal. Megmondtam világo­san : »Emberek, aki holnap nem jelenik meg a kukorica- huzatáson, annak a lovai nem kapnak szálas takarmányt. Másnap csak négyen jöttek el,.. De amikor a kaszások ennek az én komámnak, akit hiába vártunk a munkába, valóban nem adták a porciót, azt kérdezte tőlem: »Mit akarsz, te? Piros csizmát?« És ez még egy gyenge pél­da csak; az »osztályharc" úgy is folyt, hogy: »Ez a cselédszármazék parancsol­gat nekünk?« Aztán elfogad­tak, amikor az eredmények kezdtek mutatkozni. Tekintélyét a felszabadu­lást követő években kezdte alapozni. Az öregek ógtak- mógtak, amikor kiderült, hogy a villanyt a földjeiken vezetnék át. így aztán Göi- lében előbb »lön világosság", mint Kisgyalánban. Akkor a fiatal gazdák a sarkukra áll­tak! Hiába jött a Horváth- portára lármázni egy idős asszony: »A ti földeteken 1 vigyék azt a irancos villany­vezetéket!« Azt szokták mondani : a történelem ismétli önmagát. Hetvennyolcban tanácstag­ként a törpe vízmű szüksé­gességét magyarázta az em­bereknek. »Barátaim, lát­hatjátok, hogy az én kutam- ban van motor, nekem nem volna szükséges az a vízmű, de gondolnunk kell az utó­korra is!« Élő kalendáriuma a kis­gyaláni termelőszövetkezet­nek, mely az évek során nagyüzemi gazdasággá tere­bélyesedett. Ötvenkilencben még kézi kaszások dolgoz­tak, hatvanban az összevont három brigád kapott egy ké­vekötő-aratógépet, hatvanöt­ben már kombajnosított ara­tás folyt itt, csak hat kusza­erőre volt szükség. Közel már a nyugdíj, de a nyárig még sokat akar ten­ni az egyesült szövetkeze­tért Horváth János ágazat­vezető. Lesikó László i MO IEPI 2^ m M E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom