Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-13 / 36. szám
MintaSakóteíep épül Kaposváron Típusházak e Mátyás Király utcában A Mátyás Király çs a Könyves Kálmán utcában mintalalvótelep épül. A tel-' keket az OTP értékesíti, a típusterveket pedig az ÉTK kaposvári információs irodája. A területen kertes ' család! házak emelkednek. A tulajdonosok a Típustervező Intézet által készített három-, négyféle terv között választhatnak. Az átlagos lakásnagyság nyolcvanöt négyzetméter. Mód van a tetőtér beépítésére is; az egyik típusnál például fent vannak a hálószobák. Az új minta- lakótelepen százkilencvenhat telek van. A mintalaikó- telep iránt más megyékből is érdeklődnek; hasonló építkezés kezdődött Zalaegerszeg csácsbozsóki városrészében ÍSL Lebó Gábor, a városi tanács lakáspolitikai főelőadója elmondta, hogy a közművek közül a víz, a villany már a helyszínen van. Ä tanács kötelezettséget vállalt arra i-is, hogy néhány éven belül szilárd burkolatú utat és járdát épít A szennyvíz- kezelést a családi házaknál szokásos szikkasztásos eljárással oldják meg. Hasonló telep kialakítását tervezik Kaposfiireden is. A kettes busz végállomásától mintegy kétszáz méterre az utca egyik fele régem kiépült már, a másik oldalon is tető alatt van néhány ház. Ezek azonban vakolatlanok még. Néhány betonalap is elkészült, de a telkek nagyobb része még üres, csak az építőanyag van felhalmozva. Fenn, a dombon, a kertészet mögött két-három ideiglenes épületben laknak is — valószínűleg csak a lakóház teljes befejezéséig. Kurucz F erenc házának még az alapja sincs kész. — Láttuk, hogy itt építkeznek, mi is vettünk az OTP-től egy telket tavaly ősszel. Az anyósomnál laktunk eddig a két gyerekkel. Október harmincadikára be kell fejezni az építést, állnia kell a háznak. — Készen lesz addigra? — Hajtania kell magát az embernek, ha jutni akar valamire. A rokonság, a barátok is segítenek. Kisiparosnál dolgózom, ezért negyvenezer forinttal kevesebb hitelt kaptam, mint mások. A gyerekekre sincs szociálpolitikai kedvezmény, mint a lakótelepi lakásoknál. A telek százötvenkilenc négyszögöles, a háromszobás lakás kilencven négyzetméter alapterületű lesz. Összeszámoltuk a költségeket : százhatvanezer forint hitelt kaptunk huszonöt éves lejáratra, három és fél százalékos kamatra. Nyolcvannyolcezer forint a telek, háromszázhatvanezer forint az anyagár. Munkadíj nélkül hatszázezer forint ez; ha a munkadíjat is felszámítom, az legalább újabb százezer. A munkadíjat lehet csökkenteni; minden magánépítkező ezen tud a legtöbbet takarékoskodni. Cs. L. Növeli termelését a konzervgyár \ Megérkezett a vetőmag, nem üres a raktár m hónapot kell várni a gyárban. Addig azonban nemcsak a javítást végzik el, hanem 1560 vagon, zömmel félkész befőttet is csomagolni kell. Ennek nagy része exportra megy. Á másik nagy tétel a zakuszka. Ez a zöldséggel töltött paprika, paradicsommártásban, keresett exportcikk a szovjet piacon. Éppen úgy, mint a Balaton 'saláta, amely sárgarépából, uborkából, hagymából készül és piros paprika csíkokkal »színezik«. Ezek az exportcikkek biztosítják a holt szezonban is a foglalkoztatást a gyárban. Az elkészítésükhöz szükséges nyersanyagot a termelők, a félkész anyagokat pedig a gyár tárolja. A sárga« répát és a hagymát — a feldolgozás ütemének megfelelően — tisztítva hozzák már a fonyódi és a veszké- nyi tsz-bőL A hagyma azért jön Győr-Sopron megyéből, mert közelebb nem talált a gyár olyan termelőt, aki a tisztítást is vállalja. Palackban a paradicsom Újdonság viszont néhány palackozott termék a gyárban. A szörpök közül az idén készítettek először mandarinízűt, és a vásárlók hamar megkedvelték. A paradicsomot higítják és sóval ízesítik: a hazai boltokon kívül külföldön is sokan vásárolják már. A tervek szerint az idén 180 vagon palackozott terméket hoznak forgalomba. Ezt azon a gépsoron töltik, amelyet tavaly vásároltak az NDK-ból. Teljes kapacitással dolgozhatnának a dzsemet csomagoló 'gépek is: a. foíyámatos .munkát azonban a speciális fólia hiánya akadályozza. Az import csomagolóanyagot most hazai termékkel próbálják pótolni. Amíg a kísérletek befejeződnek, addig a más gyárakban elfekvő készleteket kutatják fel. Dr. K. I. Azt mondják a Nagyatádi Konzervgyárban, hogy áz idei terv teljesítésének feltételeit most kell biztosítani. — Az indulás nem rossz — teszi hozzá Fodor Árpgd osztályvezető.- — A zöldborsó vetőmagjának nagy része kint van már a gazdaságokban, s csak az időjárástól függ, hogy február végén vagy március elején kezdődik a vetés. A téli, pihenőnek vége van már: a gyár és a tsz-ek képviselői ezekben a napokban tárgyalnak arról, hogy — a feldolgozás igényének megfelelően — milyen szakaszokban vetik majd a magot. A tartalékokra építve Az idei terv 6120 vagonos termeléssel számol: ez csaknem tíz százalékkal magasabb a tavalyinál. Abból adódik ez, hogy a múlt évben — a szárazság miatt — csaknem 500 vagonnal kevesebb volt a tervezettnél a zöldborsó, és több zöldbabot, gyümölcskonzervet akarnak készíteni. Ehhez viszont az kell, hogy rövid idő alatt nagy tömegű zöldborsó jusson feldolgozásra a gyárban. A 490 vagonos terv teljesítése a kapacitás teljes kihasználását jelenti majd. Erre a feladatra műszakilag már most készül . a gyár. Azokat a gyártósorokat és berendezéseket, amelyeket nem használnak, sorra kijavítják. Tavaly megteremtették az előfeltételét annak, hogy akár 10—12 vagon zöldborsót is feldolgozzanak naponta. A kapacitást az idén nem növelik, de az eddiginél jobb kihasználására nagy gondot fordítanak. Ezt a vészíeségidők csökkenté--, séveL kívánják elérni. Megvalósításához gz kell, hogy mindig legyen elég nyersanyag. Tisztítva érkezik a zöldség Az idén termett nyersanyag megérkezésére még öt Hunkában a döntőbizottság Földügyi előadóként dolgozik a marcali tsz-ben. Horváth József, aki egyben a szövetkezeti döntőbizottság elnöke. — Hét tagja van a bizottságnak —mondja —, én 1976 óta vagyok az elnöke. Évente 2—3 panasszal fordulnak hozzánk. A kérelem benyújtásától számított harminc napon belül döntést kell hozni. Ha tovább viszik az ügyet a bíróság elé, akkor bizony elhúzódhat még néhány hónapig. — Milyen ügyekkel fordulnak a bizottsághoz? — A bérekkel kapcsolatban többször fordul elő panasz. A múltkoriban például a vegyszerezőknél -volt munkabér-panasz, s egy hasonló jellegű ügy a tej ház - kezelőknel. Aztán: egyik szaktelepünkön 9000 -forintos zsákhiányra derült fény. Rugalmasabb válfalkuzáspolitika Készül a mérőiek tízezer négyzetméteres üvegháza A Barcsi Tóvá! tavaly — az 1978-as létszámmal — harminchárom millió forinttal növelte bevételét az, előző évihez képest. Eszközállománya megháromszorozódott; nőtt a hatékonyság, s főként ennek köszönhető, hogy az 1979-es esztendőt végül is 190 millió forint bevétellel zárta. A vállalat műt évi legnagyobb munkáit Kaposváron végezte, bevételüknek mintegy harminc százaléka innen származik. Átádták a mezőgazdasági főiskola új előadói épületeit, befejezték egy ezerszemélyes konyha és egy postaforgalmi telep építését. A kaposmérői termelőszövetkezet részére «ggyzetme teres. könnyűszerkezetes Ovegház készítéséhez fogtak, ezt a munkát az Idén fejezik be. Homokszentgyörgyön háromszáz vagonos burgonyatárolót építettek, ugyancsak könnyűszerkezetes móddal,- mindössze négy hónap alatt. Megkezdődött a Dél-somogyi Állami Gazdaság sertéstelepének rekonstrukciója, ezzel együtt több mezőgazdasági üzem gazdásági létesítményeit bővítik ebben az esztendőben. Hozzálátnak a csokonyavisontai fürdő korszerűsítéséhez. Itt— a jól bevált könnyűszerkezetes technológiával, —'mar kész az új öltözőépület. Folytatód i k a lakásépítés Barcson* s befejezték * Setag barcsi üzemének rekonstrukcióját. Tovább javult az iparitanulö-képzés színvonala, kedvezőbbé váltak az oktatás technikai feltételei. Nagyon jó a vállalatnál a szakmunkástanulók aránya, mintegy százan sajátítják el a különféle szakmákat Az idén az egyik legfontosabb céljuk az eddig még* kezdett munkák befejezése; új beruházásokhoz csak. egyeztetés, gondos előkészítés után fognak. A másik törekvésük a minőség ‘ javítása. Ebben a dolgozókat is jobban érdekeltekké teszik azáltal, hogy előtérbe helyezik a minőségi bérezést. Tovább javítják a szociális körülményeket, a vállalkozáspolitikát pedig a lehetőségekhez mérted igyekeznek az eddigieknél rugalmaíAb- báS ftlkaAlOSSöi* elmarasztalták a telepvezetőt, s , 1700 forint , büntetést szabtak ki, ezért fordult hozzánk. Mi nem adtunk neki igazat, de a bírósághoz fordult, s ném kellett fizetnie. Árvái János, a böhönyei tsz döntőbizottságának elnöke gépszerelőként dolgozik a műhelyben. — ötödik éve vagyok elnök, de korábban is tagja voltam a döntőbizottságnak. Régebben a háztáji földekkel, a földjáradékkal voltak problémák, ma már ilyen nincs. A leggyakrabban fegyelmi ügyekkel fordulnak hozzánk. Bizony gyakori, hogy a dolgozónak van igaza. Olykor kellő indok nélkül is »osztogatják« a . fegyelmiket, s., a vele. járó 10 százalékos bércsökkentést. Nemegyszer apróságokért... Most is van egy efféle ügy: az egyik orsózóüzembeü csoportvezető .megbetegedett, helyettese olyan »vétséget« büntetett figyelmivel és bér- csökkentéssel, amelyet az eredeti vezető írt elő. — Mióta szaporodtak el ezek az', ügyek? , — Talán két esztendeje. ' Nagyon kényes ilyenkor a döntés. Volt-egy fiú, MHSZ- iskolaba járt. s két napról csak később tudott igazolást hozni. Meg sem kérdezték, rögtön kiadták - a munkakönyvét. Utóbb aztán leragasztották a bejegyzést,, ami évekre megbélyegezte volna, Nemrég , Fonyódon, .voltunk döntőbizottsági vezetők továbbképzésen, Ott nem így atOBdtak... ■ H E. K Önvizsgálat ülőnősebb erőfeszítés vagy kutatás nélkül két példára bukkantam. Tartalmuk azonos, ha nlúsutt leltem is rájuk. Mindkettő felvillanyozott. Ha ezer hasonlót tudnék, azt mondanák: ez igen, ez általános, erről érdemes beszélni. És állítólag tisztább lehetne a leik': meretem. Csakhogy nem irthatjuk ki magunkból az egvedi iránti fogékonyságot. Vagy azért kell beszélnünk róluk, mert lendítő erőt sejtetnek, vagy azért, mart visszahúznak. Ne várjanak hát nagy, általánosítható tapasztalatokat, sajnos még nincs okük rá. De lesz. Az -önvizsgálat kibontakozásában a politika közvetett sikerét látom. Felmérő dolgozatot írtak az iskolában. Az Árpád-korból merítették a témát, s az' egyik gyerek munkája elegte- len lett. Keservesen sírt a lblyo>órL, s a tanárnő odament hozzá. »Miért sírsz, kislányom?« »Mert az anyu kegyetlenül meg fog verni...« — szipogta alig érthetően. A tanárnőben vihar dúlt. »Ezzel a gyerekkel, legalább törődnek odahaza« — futott át az agyán, mégis azt mondta, ami több ennék -s gyötrődésének, önvizsgálatának következménye: »Ho azért sírnál, mert szégyelled magad amiatt, hogy e csodálatosan szép történelmi anyagból semmit sem tudsz, semmit sem tanultál meg, akkor még meg is dicsérnélek ■ ■.« Ezzel a tanárnővel beszélgettem a napokban, de nem a fenti epizód vezetett hozzá. Tizenöt éve tanít szenvedéllyel, három szakot mondhat a magáénak, s olyan ember, aki soha nem másban keresi a hibát. Az önvizsgálat készségé azonban igazán csak az utóbbi hónapokban, években fejlődött ki benne, végtére is túl néz és túl lát az iskola falain. Egyéniségéért már azért is lelkesedem, mert sok ezer társával ellentétben, nem él. a szülő—iskola—társadalom ^szent- háromságának« bűvkörében. Egyszerűen arról van szó, hogy szerinte nem a szülő a hibás, ha nem tanult meg valamit a gyerek, és nem a társadalom, ha rossz szokásokat vesz föL Azt tartja: ki-ki számoljon el önmagával. S erről a magatartásáról még — ne vegyék zokon — a fehér holló jut az ember eszébe ... De beszéljünk most már az önvizsgálat indítékairól. Mondtam, kitekintő, vizsgálódó és értékelő közéleti szereplőről van szó. Olyanról, aki tud lelkesedni, de érzékenyen reagál a torzulásokra is. Hallja a rádióban, olvassa az újságban, érzékeli a falujában is, hogy baj, van a munka fegyelemmel, néhol a tisztességgel is. Hogy romlik az emberek egymás közötti viszonya; hogy helyenként hibát hibára halmoznak. S ezen igencsak elgondolkodott. »Hiszen az ember csak munkával érheti el azt, amit elér. Vagy mással is?« — fűzte hozzá tettetett naivitással. »Rettenetesen bánt engem, hogy a, felnőttek, s nyomukban a gyerekek munkához való viszonya jneg változott, nem olyan, mint amilyet ebben a társadalomban joggal el lehetne várni. Amikor erről beszélnek körülöttem vagy olvasok róla, akkor gyötör a ícl- kiismeret. Ha így van, hát miért vettem én föl tizenöt évig a fizetésemet? Hiszen a mai huszonnyolc—harminc éveseket már én tanítottam, neveltem... Megteitem-e értük mindent, hogy rendes emberek legyenek? Hogy szeressék a munkát, hogy életelemük legyen a becsület?« ' Mondhatná az olvasó, hogy már-már rögeszme, önmar- cartgolás ez, és nem egyszerűen önvizsgálat. Magam is próbáltam bizonygatni, hogy nem kell túlzásokba esni, hogy nem feltétlenül szükséges a vállunkra venni azt is, amit nem a mi teherbíró képességünkre szabtak. Mégis rokonszenves ez a felfogás számomra. Azt hiszem, útmutató. Nem azért, hogy értelmetlenül rágódjunk önagunk — visszamenőleg már kiiavith-atatian — hibáin, mulasztásain. Hanem azért, hogy erőt merítsünk az önvizsgálat nyomán, s ha lehet, másképp tegyük, amit tennünk kell. V alóban furcsa, hogy közösségi társadalomfelfogású hkból. vagy arra hivatkozva olyan vadhajtások nőttek, s burjánzanak ma is, amelyek torzítják igazságainkat. Ebből fakad, hogy a közösségre hivatkozva várunk tetteket — mint égből pottyant mannát —, s önmagunk tetteit hátodrendűeknek tartva nyújtjuk érte a kezünket. Amikor azt mondtam: a politika, a »ráébresztés politikájának« sifeerét látom ebben az önvizsgálatban, azt hiszém, nem tévedtem. Nevelésről beszélek, de hát nem az iskola, és nem a gyermek, hanem az élet iskolája és a felnőtté érő gyermek áll a mondanivaló középpontjában. $s csakugyan kezdünk ráébredni, hogy hol, mit rontottunk el — véletlenül sem kisebbítve vagy lebecsülve erőfeszítéseink gyümölcsét. De tudjuk már, hogy lehet jobban is: képességekben. lehetőségekben nincs hiány. Térjünk vissza még a- tanárnő tapasztalataihoz. Azt mondta: »Osztályfőnök vagyok. Ha látnám, hogy izgatja, bántja gyerekeimet a rendkívül rossz. 3,1 tizedes osztályát- iág; ha »idegesítené« őket az elkeserítő bizonyítvány, még büszke is lennék rájuk. De azt érzem: tehetetlen vagyok. Nem tudom ráhangolni őket, hogy lelkesedjenek valamiért. Csak bennem lehet a hiba. Pedig mennyi mindent megpróbálok ...« És még egy epizód. Az egyik fiú háromszor járta az ötödiket. És amikor hozzá került a hatodikba, osztályfőnöke jó szívvel biztatta': »Majd meglátod, kisfiam, csinálok én belőled nyolcadikost!« A szándékot félreértette a fiú és az egész osztály. Azt hitte, neki már semmit sem kell tennie. Az év végén háromból megbukott. Még az osztály is felháborodott: »Hiszen megígérte a tanár néni...! Ugye, nem nehéz »átkapcsolni« a felnőtt társadalomra? Csakhogy ez a tanárnő »fölfedezte«, tudja, hogy száz és száz (korábban volt és elhibázott) lépés és módszer — amely ki is ficamíthatja a jellemet, a magatartást — közepette emberileg hol kezdődik a felnőtté válás, a jellem kialakulása. »Sohasem hibáztattam a szülőt, ha nem értem el kellő eredményt. Csak azt kérem tőlük, hogy buzdítsák, biztassák gyerekeiket, nekem meg az a dolgom, hogy megtanítsam, neveljem őket. Ha a szülők is a maguk dolgával törődnek meg én is, akkor nem lehet baj ...« És ehhez kapcsolódik a másik példa, egy iskolai párt- taggyűlésen szerzett tapasztalat. Az igazgató mpndta szén» vedéllyel és meggyőződéssel: »Mi csak sírunk, panaszkodunk a gyerekanyag miatt. Azt mondogatjuk: iszonyúan sok rossz hatás éri őket. a társadalomban a szülői házban. Elhanyagolják őket a- szülök, nem törődnek velük. Rossz példát adnak egyéni életükben, s arra buzdítják őket, hogy csak a pénz — s nem a becsület, a tisztességes munka — boldogít. De tisztelt kollégák! Hüzen ezeket a szülőket már mi neveltük! Valamennyien szocialista iskolákból kerültek ki! Most nekik nyújtsuk be a számlát? Vagy okosabb, célravezetőbb az önvizsgálat, s nyomában a. tett?« M os, hát iskolai, nevelesi példákat mondtam. S általuk önmagunkról, valamennyiünkről akartam szólni. Mert igaz, hogy ifjú-, s azután serdülőkorban alakul ki az ember, de később sem zárja el előtte senki a fejlődés útját. így hát az önvizsgálatnak nemcsak az iskola a színtere. Azt hiszem, rákényszerít bennünket az élet a vezető posztokon, az üzemben, a munkapadok mellett és a földeken. Rákényszerülünk az önvizsgálatra nem valaki másért, hanem önmagunkért Tessék csak mondani: ki meri azt állitai, hogy amit tegnap tett, azt holnap nem tudná egy kicsit jobban? Csak nem becsüljük le önmagunk képeseéJavad Sel3