Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-28 / 49. szám

ÁRKÉPZÉS

Keresni kell a lehetőségeket

A fnnuártőt érvényes

gazdasági szabályozók az árhéftzés elveit is megváltoztatták. A vállalatok, szövetkezetek ebből — első pillantásra — azt a tapasztalatot szűrték le, hogy nehezebb körülmények között kisebb nyereséggel kell dolgozni. Aztán számolni kezdtek, és csakhamar világossá vált: az árakat alapvetően a piac értékítélete határozza meg.

Munkatársaink az eddigi tapasztalatokat kérdezték a vállalatoknál, óvatosságot, várakozó álláspontot éppen úgy tapasztaltak, mint okos, előrelátó tervezést, a lehetőségekhez való gyors alkalmazkodó készséget.

A Kaposvári Mezőgép Vállalatnak jelentős a tőkés exportja. Ezért a versenyárképzés elvei alapján állapítják meg a termékek árát. Rákényszerülnek, hogy az árat »világpiacosttsák«.

A kaposvári vállalat a januári induló áraknál a jogszabályban foglalt elveket alkalmazta. Gondot az okos, hogy vmég mindig nincs átfogó, egységes árszabályozás, mert eddig még nem adta ki az Országos Anyag- es Arhivatal. Az alapanyagok és a többi kereskedelmi áruk teljes körű árjegyzékei nem jelentek meg a mai napig sem.

A vállalatnál is folyamatosan át kellene árazni az anyagokat, de a hiányzó jegyzékek hátráltatják a munkát.

Vida István közgazdasági főosztályvezető elmondta, hogy az árképzés elveiből következik: csökkent a vállalat induló áraiban alkalmazható nyereség aránya. Az eszközleikötési járulék, illetve az illetaiényadó eltörlése csökkentette, az anyagárak emelkedése pedig növelte az árakat Az egyes költségtételek ellentétes irányú mozgása következtében az anyagmozgató go péknél nyolc-tíz százalékos az árcsökkenés. Az anyagigényes termékek, így példáid a konténerek ára pedig emelkedett A vállalat egészére nézve az árindex kilencvenhét százalékos, tehát a csökkentett árú terA somogyi szövetkezetek és tanácsi vállalatok árainak helyességét a megyei tanács ipart osztálya viasgáJja. Az ellenőrzések tapasztalatairól kérdeztük Mike Ferenc csoportvezetőt:

— A jelentősebb iparí szövetkezeteknél és tanácsi vállalatoknál olyan ember végzi az árakkal kapcsolatos munkát, akinek megvan az okleveles árszakértői vizsgája, vagy most végzi a tan- folyamot.

mókek aránya nagyobb, mint a dragabbake.

A szocialista piacokon a rubelszoraó csökkenését

csak a gazdálkodás javításával, és nem az árai emelésével lehet ellensúlyozni. A szocialista országokba szállított termékek után termelési adót is kell fizetni. A szocialista exportot leginkább az államközi szerződésekben meghatározott kontingensek határozzák meg.

Bonyolultabb a helyzet a tókés exportnál. A piacra való bejutás feltételei eleve nehezebbek: a tőkés piaci értékesítés „után usante az állami visszatérítés megszűnt. Helyébe az úgynevezett kereskedelempolitikai támogatás lépett. Ez összegét tekintve is kevesebb, mint az állami visszatérítés, és folyósítani csak gazdaságos tőkés export eseten lehet. A kompetitiv árképzés elveinek megfelelően olyan tőkés üzlet megkötése áll csak a Mezőgép érdekében, amelynél kedvező a dollár- kitermelési mutató. Ez azért is lényeges, mert a gazdaságos dollárki termelés alapján növelhető a belföldön értékesített termékek nyereségszázaléka is.

A Mezőgép az árak alakulását jelenleg csak körvonalazni tudja. A vállalat a világpiaci ármozgásokhoz előreláthatóan mintegy féléves késéssel képes alkalmazkodni. Ennek az az oka. hogy a vállalat és a vevő közé a külkereskedelmi vállalatok ékelődnek. Ezért lelassul az i nformác ióáram- láa.

vonalas ármunka személyi feltétele.

— Az utóbbi két-három évben kialakult már az árképzés módszere, technikája. 1978-ban és 1979-ben elkészüllek az éves ártervek és azokat megvitattuk. Rossz tapasztalatunk nem volt: ez abból adódott, hogy akik ezt a munkát végezték, azok jól begyakorolták már. Január elsejével viszont teljesen megváltozott minden, ami az árképzést befolyásolja. Tapasztalatunk az, hogy ennek a változásnak a súlyát még nem érzik a válallatok, szövetkezetek. A megváltozott rendszer a módszerekben is változást hoz. Mondok egy példát, mely a lehetőségekre is rávilágít A kaposvári Vas- Műszaki és Szolgáltatóipari Szövetkezet árait — a szabályozó alapján — 3,9

százalékos nyereséggel állapíthatta meg. Termékeinek egy részét a SZIM használja fel exportberendezései- hets. Ezeken a berendezéseken viszont 13,4 százalékos a nyereség: a piacon — ahol értékesítik — ilyen árakat sikerült a korszerűség alapján elérni, A jó export lehetővé testa, hogy a háttéripar, a bedolgozó vállalat vagy szövetkezet is kapjon ebből a többletnyereségből. Ennek alapján jelentősen nő a szövetkezet jövedelmezősége. Ezt én azért tartom jelentősnek, mert a nagyobb nyereség átengedésének lehetősége versenyt teremt a háttériparban, a bedolgozók között. Az exportra termelő vállalatot pedig arra ösztönzi, hogy ne mindent maga akarjon gyártani, hanem keresse a kooperációs purtne- rexet Megállapítottuk, hogy az ú, árszabályozás adta lehetőségeket még nem nagyon használják ki a megye vállalatai, szövetkezetei; a többségük várja, hogy a jelenlegi rendszer milyen hatással lesz a gazdálkodásra, és nem keresi az előbbre lépés lehetőségét. A megyében nincs olyan tanácsi és szövetkezeti vállalat, amelyiknek lenne bizományosi exportja. A »követő« vállalatok az ágazati átlagos nyereséget figyelembe véve készíthették el idei áraikat A ruházati ipar és a vasipar árképzési rendszere az ár- arányositáson alapul. Éppen ezért ismerni kellene a többi hasonló profilú cég árait

és a kereskedelem által forgalomba hozott cikkék árát is. Most ugyanis elsősorban nem az az érdekes, hogy ld milyen költséggel, mennjriér termeli meg az árut, hanem az, hogy a piac mennyit kínál érte, milyen áron fogadja el.

— Ehhez pedig sokkal több információ kell.

— Nagyon jó információs csatornákat kellene létesíteniük a termelőknek. A belföldön forgalomba hozott cikkek árainak megállapításában döntő a kereskedelmi vállalat feladata: ide futnak be a különböző helyeken gyártott, azonos minőségű termékek. A kereskedelem a különböző árak alapján — a korábbi árképzési rendszerben — egységes fogyasztói árat alakított ki. Most ugyanezt a termelői árakkal kellene megcsinálni. A problémát .én abban látom, hogy a vállalatok nem terítik ki egymás előtt a kártyáikat, hanem takarják azokat. Pedig fölösleges óvatosság ez: arra kellene törekedni, hogy mindenki ismerje az azonos típusú termékek árait.

— Az árarányositás másik lehetősége az importhoz való hasonlítás.

— A kikötés ebben az

esetben az, hogy a belföldi termék árszintje nem haladhatja meg az Importót. A csurgód Napsugár Ipari Szövetkezet például egyedül gyárt hazánkban galvanizáló berendezéseket. Más hazai gyárak termékéhez tehát nem lehet mérni: az

összehasonlítás alapja, hogy mennyiért tudjuk külföldről behozni.

— Ez az összehasonlítás azonban nem lehet könnyű.

— A problémát én abban látom, hogy a kis vállalatoknál és szövetkezeteknél nincs olyan szakmai közösség. amelyik az első évben tökéletesen át tudna állni az uj rendszerre, és biztonsággal megítélheti a piac lehetőségeit. Ebből viszont az is következik, hogy az jár jobban, aki előbb fedezi föl a lépés lehetőségét, mert a január 1-i lóduló áraknak nagyon kicsi a nyereségtartalmuk. Ezt növelni csak jó értékesítési munkával lehet.

—- Tehát megvan a színFigyelik a piacot

Olcsóbban

A Kaposvári Villamossági Gyár termékeinek belföldi és exportárai között jelentős különbség volt tavaly. A legtöbb magyarországi céghez hasonlóan nyugaton alkalmazkodniuk kellett a piaci v iszonyokhoz, és gyártmányaik a tényleges értéküknek megfelelő áron keltek eL Itthon ugyanazt a cikket drágábban adták.

Az új szabályozó rendszer nem engedi meg az ilyen kettősséget, belföldi áraikat közelíteniük kell az áru valóságos értéltéhez. Az új árképzés legjelentősebb következménye, hogy a tavalyi hetvenmillió helyett az idén csak 3 millió 300 ezer forint nyereséget tervezhettek.

— Ez a nagyarányú csökkenés első bahasra szinte »fejbe vagja« az embert. Mikent fogadták a gyárban az új helyzetet?

Zsuró János közgazdasági főosztályvezető válaszolt kérdésünkre:

— Tudomásul kellett vennünk, hogy' a népgazdaságnak szüksége van erre az új szabályozásra, tehát kár lenne zúgolódnunk, Meg kell keresnünk azokat a

módszereket, amelyekkel gazdaságosabban dolgozhatunk, és a magunk erejéből a piaci viszonyokhoz alkalmazkodva tudunk egyre nyereségesebben termelni. A 3 millió 300 ezer forintos tervezett nyereség a jelenlegi ráfordításaink és a 10 százalékkal csökkent áraink alapján válna valósággá. Gehet több is az eredményünk, de ezért alaposan meg kell dolgoznunk.

— Milyen tervek készültek arra, hogy az új árrendszer lehetőségei között is növekedjék a gyár bevétele?

— Az’alapanyag- és energiaköltségek általában

emelkednek. Mégis csök- kentenünk kell az önköltséget. Ezt anyag- és energia- takarekossagga] is elérhetjük. Egyszerűen megfogalmazva: jöl kell dolgoznunk. Kevesebb selejt készülhet, a gyár szakembereinek azon kell törniük a fejüket, hogy miként lehetne egy-egy drága alapanyagot olcsóbbal helyettesíteni úgy. hógy a végtermek minősége változatlan maradjon. Biztató a jövőre nezve, hogy olyan jó

minőségű termékeink vannak, amelyek önköltsége csökkenthető, ugyanakkor a mainál -magasabb arat is kérhetünk értük a tőkés piacon. Az idén négy nagy partnerünk — egy olasz, egy NSZK-beli. egy dán és egy holland cég — magasabb árat ad termékeinkért mint régebben. S ha a tőkés piacon több pénzért tudunk eladni valamit, akkor azért belföldön is többel kérhetünk, Viszont, ha az exportait termek ara csökken, akkor idehaza is csök- kentenünk kell.

— Ezek szerint a korábbinál érzékenyebben reagálnak a piaci változásokra. Nein okoz ez vtsszeiyer- zetet?

— Baj lenne, ha azt okozna. Kockáztatni kell, és gyorsan alkalmazkodni a változásokhoz. A magunk jó avagy rossz munkájától függ. hogy a piac kiszolgáltatottjai leszünk-e, vagy kl- nasználjuk, a piac jó lehetősegeit,

Minőség és ár

— SoUdSekép- pen próbáltunk eddig allcaLmaz- kod:m a világpiachoz — mondta dr.

Várni János főosztályvezető a Kaposvárt Ruhagyárban. — A vállalatok 1980-ig csak az állami 'közvetítés révén érezték a világ- gazdasági folyamatok következményeit. Az ár- seabélyoaá» új rendszerében a verseny árképzés, elvei a beszerzés és az értékesítés oldaláról is közelítik a világpiaci tendenciákat.

Tudnunk kell azt, hogy mikor várható konjunktúra az értékesítésben, és hogyan alakulnak az alapanyagárak. A vállalatnak a beszerzési és az értékesítési árak . között manőverezve kell kialakítania ; üzletpolitikáját. Ha példáui valamennyivel nő a gyapjúszövet ára, akkor legalább ugyanennyivel kell növelni a belőle gyártott késztermék árát. A külföldi piacokon értékelik a korszerű, jó minőségű termékeket. A minőségjavítással ugrásszerű árszínvonal- emelkedést lehet elérni.

*— Milyen hatása van az exportárnak a belföldi piacra?

— Az úgynevezett kompetitiv ágazatokban, vagyis ahol váJlalatairtk verseny- képesek a világpiacon — és ide tartozik a ruházati ipar is —, a külföldön elért kedvező eladási ár hatása a belföldön kialakított árakban Is érvényesíthető. Így egyrészt a belföldi vevő is élvezi a korszerűbb, jobb minőségű termék előnyeit, másrészt mivel a hazai piacon is a divatos választék jelenik meg, itthon szintén élesedik a verseny a vállalatuk között. Hozzá kell tennem, hogy a vesrenyárképzés elvei szerint nem törvényszerű, hogy a divatosabb, jobb

terméknek kell a drágábbnak is lennie. A verseny erősödése meggyorsítja a termékszerkezet korszerűsítését. Nincs annál jobb ösztönzés, mint amikor a vállalat a külföldi piacon elért eredményeitől függően állapíthatja meg belföldi árait. Nagyon lényeges szempont az is, hogy az új árszabályozás révén megvalósulhat a vállalatok között tényleges differenciálódás.

— Az érdemi ármunka

alapos ismereteket és szakértő apparátust is igényel.

—• Ismerjük a beszerzési és az értékesítési árak, a világpiaci tendenciák mozgásirányait. Mindenfajta előrejelzésben, így az alap- anyagárak előrejelzésében is van valamennyi bizonytalanság. Ezért rugalmasan kell dönteni, sokszor a kockázatot is vállalva. Ami a szakmai felkészültséget illeti, az egyes funkciókat nem lehet úgy elkülöníteni, hogy valaki csak az árakkal foglalkozik, kereskedő, vagy éppen elemző. Az Ismereteket össze kell adni. A vállalat vezetőitől szakmai felkészültség, átlátóképesség és rugalmasság, az egész közösségtől pedig jobb munka követelhető.

A Cementa esete

Az árképzésben való közreműködés új feladat a Ke- mikál barcsi gyárában. A Dráva-parti üzemben készülő termékek árát a budapesti központban állapítják ugyan meg, de a kalkulációt, itt végzik el és itteni feladat a teljes műszaki adatszolgáltatás is.

— Nem is olyan egyszerű ez — mondja Szabolcs Pál, a barcsi gyár igazgatója. — Termékeirik alapanyagának 40 százaléka importból származik. Az anyaghányadot, a felhasznált munkaidőt és energiát — mint az árképzés fontor alkotóelemeit — mi határozzuk meg Ezek az adatok Budapestre kerülnek, ahol a különböző osztályok ellenőrzik számításainkat.

— Amikor visszaérkezett a termék ára, még nem zárult le a folyamat — mondta Lovász Ferenc főkönyvelő. — Megvan a lehetőségünk arra, hogy javaslatot tegyünk az ár módosítására. Van egy új termékünk a Cementa nevű javító habarcs. Ennek árát a költségek és a felhasznált alapanyag alapján kilogrammonként 7 forint 45 fillérben állapították meg. A piac azonban nem fogadta cl ezt az árat. Magyarul, nem fogyott a termék. Ez érthető is, hiszen jóval többe került, mint amennyiért a helyszínen homokból és xnészből habarcsot lehet keverni. A termék nekünk azért kerül ilyen sokba, mert a homok távolról érkezik az üzembe. Arról viszont döntés született már, hogy megépül Barcson a bomokszubályozó. Akkor a vállalatnak is kevesebb kerül majd a Cementa. Ezért azt javasoltuk: a vállalat már most úgy állapítsa meg a termék árát. hogy vegye figyelembe az olcsóbb homokot

»Az ár a gazdálkodás kritikája* — mondta dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Arhivatal elnöke. Be kell látnunk, hogy a termékeinkért kapott árból fedezhetjük csak a gazdálkodás és a mindennapi élet költségeit éppen úgy, miilt az államháztartás kiadásait. Régi igazság, hogy az árak befagyasztása a termelési szerkezet konzerválódásához, a vállalatok elkényelmesedéséhez vezet. Ennek a magatartásnak a következményeként találkozhatunk sok mutatós, de gazdaságtalan műszaki megoldással, és a gazdasági élet területén megnyilvánuló pazarlással. Ma már mindenki előtt világos, hogy a verseny-, az arányos és az önköltségtípusú árképzés elveinek együttes alkalmazása a népgazdasági egyensúly megteremtését szolgálja. Mégis találkozhatunk ma is olyan rutingondolkodássat. mely a veszteséget nem a 'rossz gazdálkodóssal, az egyenletes minőség, az ütemes szállítás, az: alkatrész-utánpótlás, a szervizszolgálat, a marketingszemlélet hiányával, hanem az árak elavulásával magyarázza. Ez épp olyan helytelen, mint a pusztait műszaki paramétereken alapuló előrejelzés. Viszonyítási alapul ezentúl a világgazdaság, a világpiaci tendenciák és folyamatok, a nemzetközi összehasonlítás szolgálnak. Az árban mindig egy meghatározott minőséget lehet csak elismertetni. Az exportárakban a magyar népgazdaságban társadalmi méretekben kifejtett munka mennyisegének és minőségének nemzetközi elismerése testesül meg, ahol a végI eredmény már befolyásolhatatlan. A végeredményig való eljutás egyes mozzanatainak a befolyasolhalusaga, a minőséin a döntő jeiáiUÓ&égú szamunkra.

I,

s«s mmm imst mm m??.-.. -.,

Kuwaiti exportra készíti egy trafóállomás részegysége