Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
Zengő, Siklós, Tenke$*e* Parton a drávai flotta Hő borít mindent, és a hideg szel védett helyfe kergeti az embereket. Itt, Barcs mellett található — közel a Nagyerdőhöz — a Dél-du- nántúfc Vízügyi Igazgatóság hajójavító-telepe. Szárazon van most az egész flotta. Ám a hideg ellenére is szorgal- ,másán dolgoznak a szakemberek: szerelnek, javítanak, alkatrészeket cserélnek. — Sürget a munka; február végéig valamennyi hajónknak kifutásra készen kell állnia. Március elején lesz a minisztériumi szemle — tájékoztat Gyurkovics Károly üzemvezető. Harminchat szakemberre, lakatosra, asztalosra, esztergályosra, villanyszerei őre vár a feladat, hogy elvégezze a jayításoikat. A parte» áll a Tenkes, a Zengő és a Siklós vontató, a Dráva és a Vízvédelem ki- tűzőhajó, illetve több kisebb- nagyobb uszály, amely követ és rozsét szállít a folyó vízvédelmi, szabályozási munkálataihoz. A műhely dolgozóin kívül ott tevékenykednek a hajósok is. — A javításon kívül más munkát is végzünk. A FOKA-nak három horgonyáé dereglyét gyártottunk tavaly, most egy úszó munkagép készítését fejeztük be. Ez a kő kirakását teszi könnyebbé. Egy új horgony- csörlő készítése is vár a dolgozóinkra, s elvállaltuk a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság két uszályának a javítását — sorolja az üzemvezető. — Nem zavarja mindez saját hajóik tervszerű javítását? — Wem. KA saocialista brigádunk, a Sapka Sándor vezette Gábor Andor meg a Krizsanics Pál által irányított Egyetértés vesz részt a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben: vállalták, hogy a hajósokkal és központi telepünk dolgozóival összefogva határidőre, jó minőségben végeznek a javítással. Gondoskodnak róla, hogy a flotta időben kifutásra készen álljon. A tavaly először gyártott hidraulikus rézsűkaszából is többet készítenek az idén. — Ez önálló gyártmánya a ha jójavító-telepnek ? — Nem, az igazgatóság központi telepével együttműködve készítjük: mi gyártjuk az alvázakat, az olajtartály-kereteket. Tavaly 32 darabol készítettünk, az idén már 50 ilyen rézsűkaszát szállítunk, munkánkat jobban megszervezve, így nemcsak a Drávára jut, hanem más igazgatóságokhoz is. A hajókon, a műhelyekben dolgozó emberek közben befejezik a munkát. , — Munkásgyűlést t» lünk — tájékoztat az üzemvezető —; ismertetjük az idei feladatokat, s megtartjuk az esedékes balesetvédelmi oktatást is. Súlyos motorokkal. alkatrészekkel, több mázsás vasi emezekkel dolgozunk ... Nagyon fontos, hogy mindenki ismerje a munkavédelmi ellőírásokat, s ne történjen az idén se baleset senkivel. 8*. L. Javításra várnak a hajók. Öt év a nyugdíjig Lelkiismeretesen és jól A biztos kezek alatt egyenletesen mozog a vastfúrész, aztán értő, szinte simogató tekintet pásztáaza végig a munkadarabot. — Olyanból, mint ő, legalább kétszáz kellene — mond ják az üzem vezetői Szabó Józsefről, a Mechanikai műveik marcak gyárának géplakatosáról — 1941-ben szabadultam fel ee akkoriban könnyű is voit, meg nem œ. Igaz, nem járt különösebb »ceremóniával-« — elméleti és gyakorlati vizsgával —, de nem tudtuk pontosan, csak gyanítottuk, mikor és melyik munkadarab jelenti a vizsgát. Alig, hogy saját keresettel rendelkeztem, behívtak katonának, majd négy évig voltam hadifogoly. 1949-ben kerültem haza, szerencsére eltudtam Helyezkedni a marcali gépállomáson. Kerek tíz esztendeig dolgoztam ott. feío- szór imát traktoros, azután cséplőgépsaereJő. köraeta szerelő, végűi két észig műszála eEtencfe. SOMOGYI NÉPLAPJó és összeszokott gárda ata- fcuit ki a gépállomáson, szerettem azt a helyet, ezért is vállaltam nehéz szívvel » megbízatást, műkor felkértek, legyek a somogyszentpá 1 i termelésed vetkezet gépcsoportvezetője. Nehéz idők voltak azok; egy kalapáccsal meg egy csavarkulCcsal kellet megcsinálni azokat a munkáikat, amelyeket ma modern szerszámok, gépek segítségével végeznek. Az évek múlásával a tsz-ben is helyrerázódtak a dolgok. Időközben megnősültem, s érdekes módon ismétl tíz esztendő elteltével adódott lehetőségem visszakerülni Marcaléba. Azóta a Mechanikai Műveknél dolgozom. Az első .években csoportvezető voltam, most a két vonalhegesztő és az oiajszivattyű karbantartása, a fúrógépek, a köszörűké javítása a feladatom. Kétszer vetean kávák» doigozo. Lassan mar ama keli go&ckü- nam, hogy ót evem arnes a nyugdíjas kan®. Mikor viss- szafceriEtem Marcaliba vettem egy darabka szőlőt; ez jelenti szamomra a kikap- csalódást Közben felnőtte nőtt te# fiám. epikaiik stäesawfi technjSnnwoí vésgaett, a má^afc villamosmérnök. — Ha lehetne, újra est a saakmát választaná? — Sokan kérdezték mar tőlem- Az én gyermekkorom idején nem a kedv, hanem a lehetőség szabta meg, kiből mi lese. Szüleim belőlem asztalost vagy hentest akartak nevelni, mert így a rokonsá- gonbelül tudtak volna taníttatni. Ennek ellenére én a gépekbe voltam szerelmes. Nagy nehezen sikerült a tervem. Az üzem legidősebb dolgozóját, Józsi bácsit mindenki jól ismeri, kedveli. Az unoka megszületése u tán sokan csak -papának« hívjátk. — Kicsit igaz is, hiszen fiaim lehetnének a munkatársaim — mondja mosolyogva. :— Ez azt is jelzi : közeleg a ny ugdijasfeor. Akkor viszont szeretnék az egész eí.etemet végigkísérő azenve- delyemneic hódolni : gépeket javítani, készítem, . összebütyköltem egy mini traktort, levizsgázott, rendszáma van. Hasonló dolgokkal szeretnék foglalatoskodni nyugdíjas éveimben . fL L MIÉRT MARADNAK MAGUKRA? N ehezen Léptethető «I valamiféle látványos ünnepség abból az alkalomból, amikor a Nyugdíjintézet kimutatásában megjelenik a kétmilliomodik nyugdíjas törzsszáma. Az is lehetséges, hogy kimutathatatlan: ki is valójában a kétmilliomodik. Az bizonyos: igen-igen rövid időn belül eljutunk odág, hasonlóképpen jónéhány európai országhoz, hogy a népesség ötödé — az ezredfordulóra esetleg már negyede — idős, nyugdíjas esztendeiben járó ember. Sajátos társadalomlélektani teendők sorát és nem kevésbé sajátságos, kézzelfogható munkagyarapodást vonz ez a számadat. Az utóbbira most egy mondattal utalnánk csupán, hiszen a parlament őszi ülésszakának kapcsán bőséggel esett szó arról, milyen egészség- ügyi, szociális következményei vannak a népesség körében az idős korúak nagy számának. Most inkább néhány lélektani tényezőt említenénk meg azzal összefüggésben, hogy tíz- és tízezrek az idősek közül a magány és a magárahagyatott- ság esztendeit lemorzsolva jutnak el életük végéig. Elkerülhetetlen néhány adat megemlítése. Több mint 30 ezer idős férfi és nő él az ország csaknem kétszázötven szociális otthonában ! Kívülük még legalább százezerre tehető azoknak a száma, akik éppen az elet legnehezebb időszakában maradtak egyedül — vagy hagyták őket magukra vér szerinti rokonaik —, s valamilyen formában feltétlenül igénylik az állam megkülönböztetett gondoskodását. Aki járt már szociális otthonban, aligha fojthatta magába zaklatottságát és felgyülemlő részvétét, a magányosság keservének láttán. Emlékszem a hevesi otthonban töltött néhány órára; ott, ahol egyébként vonzóan magas szintű orvosi törődést, mélységesen humánus bánásmódot élveznek ezek az idős emberek . — a magányosságról, az iszonyú las- Ban múló éjszakákról, a nappali töprengések sok órájáról beszélt egy öreg bácsi, túl immár a nyolcvanadik esztendején. Nyíregyháza közelében, délelőtti óráit az ottani öregek napközijében morzsolva, egy szorgos és korántsem megereszkedett kedélyű idős asszony elsírta magát, amikor a lányáról beszélt, aki most már sátoros ünnepen sem nyitja rá az ajtót. Pedig mindösz- szs hetven Kilométerre lakik, másfél óra alatt beérne vele a busz. Vég nélkül lehetne idézni könnyfakasztó történeteket. A magára hagyott öregnél tán nincs is keservesebb látvány: hasonlatos a gyermekéhez, aki egyedül maradt a keservekkel, félelmekkel, töprengésekkel és sérelmekkel. Százféle statisztika tanúsítja — önmagában véve elégedettek is lehetünk velük —. hogy nincs hazánkban olyan magára hagyott, elesett idős korú, akinek valamilyen formában ne jutna a társadalmi figyelemből. Nincs olyan, aainek ne ji tna ebben az ország ba-, egy jó tányér melee éfceL Aki — bármilyen munkában élte évtizedeit — n» kapna valamilyen járadékot szerényebb, vagy lisztesebb összeget a megélhetéshez. Akihez — ha betegségében erre szorul — ne kopogna be orvos és nővér, s előbb- utóbb ne ejtenék módját szocialista brigádok,' úttörők hogy kitakarítsák a szobáját, kiváltsák a gyógyszerét. Hangsúlyozzuk; a tételesen kimutatható, megfogható törődésből, mindenfajta gazdasági gondunk ellenére, tudunk annyit adni. hogy ilyenképpen ne legyen szégyenkezni valónk. Amiből azonban soha nincs, talán nem is lehet elegendő; a jó szó. a személyes látogatások és beszélgetések öröme. A személyes törődésnek és figyelemnek ez a fajtája hiányzik sok tízezer öregnek, immár krónikusan. Amiből igen-ágén nehéz akkor adni, ha a még. meglévő rokonság nem vállal benne részt, s ha a szűkebb környezetben nincs elegendő indíttatás ; önmagából megosztani egy keveset azzal, akinek már ennyije ews maradt. Sokszor lehetünk tanúi, hogy egy-egy idős asszony, férfi — éljen akár szo«alís otthonban, vagy töltse élete alkonyát magányos lakásában — nem az ilyerítájt legtöbbször jelentkező kiseb b- nagyobb betegségeket, nem a szűkös nyugdíjat, még csak nem is az esetleg kevesebb ételt, idegen ízeket rójs| fel az életnek, a sorsának. Hanem a magány keservéről szól. Arról, hogy ritkán nyitják rá az ajtót Hogy fia feléje sem néz, lánya szívében nem oldódik az évtizedekkel korábban meggyűlt harag. Hogy egyedül ül látogatási idő alatt. Elfekvőben — hadd ne ecseteljük most bővebben az itteniek közül jó néhány öreg iszonyatos magányát és elhagyatottságát — még sokszorozódnak a keserűségek, a kimondhatatlanul is élő rettegés attól: a kórteremből már csak egyfelé vezet az út.., A magányosság ellen a legnehezebb tenni. És a magányosság ellen tudna tenni leginkább egyén és közösség. Mert: csak el kell kezdeni. A szocialista közösségek egyik legkézenfekvőbb, szép elhatározása lehet az öregkori magány ellenében tett vállalás. Iskolás gyermekek fogékony értelmébe lehetne a mainál ezerszer több tiszteletet éa törődési módot ültetni, állandóvá tett patronálásokkal, nem. »kipipálni« való, hanem szívvel vállalt, évekre szóló ifjúsági akciók segítségével. Szomszédok, sokszor hiábavaló passzivitásra késztetett lakóhelyi közösségek találnának a mainál sokszorta több alkalmat kapcsolatok létesítésére, látogatások, beszélgetések szervezésere — azokkal az öres lakótársakkal, akiknek ea mérhetetlen örömet és megkönnyebbülést jelentene. A vér szerinti kötelmekről ne szóljunk most. Ezeket előhívogatni olyan szívekből, amelyekre vastag, áthatolhatatlan kérget vont az idő — nehezebb bármiféle társadalmi mozdulás megszervezésénél*. .. Várkenyj Margit Szilárd a csurgói Napsugár piaci helyzete A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet nagy tételben importál alapanyagot konfekcióipari termékeihez. A termelői árak változása által előidézett új Helyzetről kérdeztük ifj. Radnóti Lászlót, * ruházati főoszátiy vezetőjét. — Az már bizonyos, hogy a termelői árak megváltozása következtében, a több és jobb munka ellenére sem lesz olyan kedvező az eredményünk, mint tavaly volt. Nyereségünk várhatóan egy- harmadával csökken. Az importanyagok árváltozása és a dollárszorzó csökkenése az idei első negyedéves alapanyagimportunkat és belföldi eladásainkat érzékenyen érintette volna, mivel a néhány százalékos árveszteség elvinné az új árakba kalkulált nyereséget. A veszteség elkerülésének érdekében, belföldi piacra szánt termékeink alapanyagait azonban már tavaly beszereztük és készleteztük. A tavaszi szezonra decemberben megkezdtük a termelést. A pillanatnyi helyzet szerint a tavalyihoz hasonló mennyiségű gyermek-, bakfis- es nagyfcannasz komlekcioarut adunk ri. itthon, A tőkés bérmunka aránya az év első negyedében a tavalyihoz hasonló színvonalon marad. A szövetkezetre nézve kedvező, bőgj: a második negyedévben belföldi araikat az exportárakhoz igazíthatják, mert dollárkitermelési mutatójuk az országos átlagnál kedvezőbb. A haszonkulcsot így általánosan növelhetnék, de csak azoknál a termékeknél teszik meg, melyeknél az emelés nem okoz egyúttal fogyasztói áremelést tavalyihoz képest. A szövetkezet eredményét a termelési költségek csökkentésével is javítani kívánják, egyebek között a termelői létszám kedvezőbb arányával, az eddiginél fokozottabb anyag- és energiatakarékossággal. A szövetkezet saját anyagából készített termékeinek árában mintegy hatvan százalékot képvisel az anyag- költség. A néhány százaléknyi megtákárítás, a jobb, kevesebb hulladékkal járó anyagfelhasználás már milliókat jelent az eredményben. A munkaszervezés az eredményjavítás külön tényezője. A szövetkezet minimális célja 1980-ban, hogy tőkés exportját a tavalyihoz hasonló szinten tartsa. Sok függ majd a külkereskedelmi vállalatoktól, mégpedig nemcsak a külpiaci munkától hanem attól is, hogy az ez evre meg megkapott exporttámogatásból mennyit hajlandók átadni, bogy a szövetkezet ne kényszerüljön erős áremelésre. A belföldi értékesítés mennyisége és minősége a tavalyihoz hasonlóan alakul. Terméssé tesen leszaek .m termékeik is, elsősorban hazai alapanyagból, így például Graboplast műbőrből. Széli János fémipari főosztályvezető elmondta, hogy a galvanizáló berendezések és a többi műszáki cikk induló árai mintegy tíz százalékkal lesznek alacsonyabbak az 1979. évinél. Kedvezőnek ítélte, hogy a galvanizáló berendezések műszaki színvonala megközelíti a tőkés gyártmányokét, olcsóbban állíthatók elő, és főleg nem kell értük devizát adni. A szövetkezet fémipari részlegének jelentős kooperációs partnere a Somogyi Erdö- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyára: a ragasztott iászerkezetekhez készítenek vasalásokat.' — Szövetkezetünk nem maximális, hanem kedvező nyereségszint elérésére törekszik — hangsúlyozta Radnóti László elnök. — Ügy érzem, felkészültünk arra, hogy elérjük és meghaladjuk azt a nyereségszintet, mely a fejlesztési alapot érintő, hitelvisszafizetési kötelezettség biztosítékul szolgái. Belső érdekeltségi rendszerrel próbáljuk elérni azt, hogy sikerüljön megtakarítani a számítások szerinti .többlel-, energiaköltség felet. Az egész szövetkezetben elrendeltük a munkanap-feltérképezést a veszteségidők feltárására. Az eddiginél sokkal fontosabb szerep . jut az információ- szerzésnek, a piaci előrejelzések sokoldalú elemzésének iá, L, AMs hideg nem gátolja a munkát.
