Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

Dómján GÂbc? Vázlat A nyugalom nagy arany «rája Elalvó mozdulat a szó. Mint testet a csönd, fény fehérli most a mutatót És tűnődik virágot az ember. Elszálló szirma: jövő idő. Jelenét óvja jó szerelemmel, hűsége már a fű, a kő. Kerék Imre Háromkirályok Süvegükön koronamji hóval megjönnek megint a háromkirályok. Tömjén arany mirrha helyett almát hoznak, gyönge dióskalácsot, malaeölö reggelek öröméi, fák hókabátjára varjúgombokat. Virágbaszökkent dallamok ingnak, furulya szól a mennyezet alatt, s öreg fenyők hajnali zenebonája röpít a hátán, mintha meseszőnyeg gyerekkorom fényévnyi távolába. Halvány napsugár. Rose-Marie Köczy textilművész munkája. (A svájci iparművészek budapesti kiáUitásának anyagából.) Karel Capek TAVASZI VIHAR 1 RSfr? Mnilf ïfffejÊfSÂhûl Bálint Péter akadémikus V Capek (1890—1938) .. Ügy vétem, újságíró va­gyok. Nem végzem eat a munkámat félkézzel, épp oly komolyan veszeçn, mint a szépirodalmat. Minden író­nak azt kívánnám, járja ki az újságírás iskoláját, hogy min­den iránt megtanuljon érdek­lődni ...” — Így jellemzi ön­magát, s ad tanácsot tollfor­gató társaiénak Karel Capek, a csehszlovák irodalom egyik legsokoldalúbb művészé. Élet­műve a példa: haláláig hű maradt ehhez a megállapítás­hoz. A filozófiai doktorátust letevő fiatalember hamar el­jutott az írott szóhoz. Előbb könyvtáros volt, majd egy da- rábig héVelősködött, s 1917- ben már a konzervatív beál­lítottságú Narodny Listy bel­ső munkatársa. 1921-ben a li­berális értelmiség B mohán megjelenő Lidove Noviny cí­mű napilapjának prágai szer­kesztőségébe ment, s ott dol­gozott élete végéig. Írói, újságírói munkássága rendkívül gazdag és sokolda­lú. Megismerni és kifejezni a dolgokat — ez az elv jellemzi legtömörebben Capek írásmű­vészetét. A határtalan élet­öröm, tettrevágyás, agresszív tréfakedv, játékos derű szülte rárcák, humoreszkek, elbeszé­lések éppúgy megtalálhatók művészi palettáján, mint a lé­lektani folyamatokat elemző oűnügyi történetek, a törté- velmi persziflázs, a politizáló mblicisztika vagy a háború, i betegség emyedtségeben fo­gant, s az emberiség jövőjét 'éltő, egyetemes kérdéseket taglaló írások. Testvérével, Josef Capekkel színműveket is írt — a Makropolus ügye címűből Janacek, a világhírű zeneszerző operát komponált —, utópisztikus regénye, a Harc a szalamandrákkal pe­dig a kibontakozó fasizmus veszélyeire hívta föl kartársai figyelmét. Szoros barátság fűzte T. G. Masarykhoz, a polgári huma­nista köztársasági elnökhöz. Publicisztikájával is támogat­ta Masaryk koncepcióját, 8 ..középen állva a tőke és az isztály-proletariátus malom­kövei között” —■ a kapitaliz­mussal szemben megnyilvá­nuló kriticizmusa ellenére — a polgári demokrácia szószó- . lója lett. Ezért jobbról é6 bal­ról is támadták. Január 9-én lenne 9Ti éves. A magyar olvasó is jól is­meri Capek írásművészetét, hiszen legjelentősebb írásai, elbeszélései, karcolatai — köztük a Történelmi görbetü­kör, a Betörők, bírák, bűvé­szek ee társaik, a Harc a sza­lamandrákkal, az Abszolú- tum-gyár — nálunk is napvi­lágot láttak. Az itt közölt Capek-tárca az Európa Kiadó gondozásában megjelent Év­szakok című kötetből váló. K. Gy. M. K étféle tavaszi vihar van. Az egyik a termé­szetben játszódik le mennydörgés, felhőszakadás, jégverés, szivárvány és egyéb más tünemények kíséreteben, ideértve a legvégül következő diadalmas madárdalt is. A másik tavaszi vihar, amely­nek felhői már télen kezdtek gyülekezni, amikoris a lakás- tulajdonosok mindenre el­szántan tudomásul vették, hogy a lakást ki kell festeni amiatt falat keU töretni, amott meg kell valamit javít­tatni, újra kell rakatni a cse- repkalyhát, továbbá szükség lesz némi gyalulásra vagy szegezésre, no meg — kőmű­ves műszóval mondva — pucolasra is, nem beszélve a tömítésről, lakkozásról, kár­pitosmunkáról meg effélék­ről. Ugyanis meglepően sok az olyan iparág, amely mind arra les, hogy benyomulhas­son az ember otthonába a maga létráival, ecseteivel, csavarhúzóival, kalapácsaival ráspolyaival, állványaival es’ meg egy egesz sor szerszám­mal, amelyek segítségévéi a lakást fáskamrává varázsol­ják. Óriási és valósággal min­dent elsöprő az emberi lele­ményesség pusztító ereje. Amint megfigyeltem, ez a munkavihar rendszerint ta­vasszal tör ki az emberi haj­lékokban. Sejtelmem sincs róla, mit művelnek a tisztes iparágak télen; talán dicső emlekei lenek élnek, fölidézve előző évi diadalmas hadjára­taikat és dúlásaikat. Az egesz dolog rendszerint elég ártat­lanul kezdődik: beállít hoz­zánk egy ember egy kis te­repszemlére, és közli, hogy a következő hétfőn vagy else­je után hozzáfognak a mun­kához. No, de se a hét elején, se elseje után nem történik semmi. Két-három nap múlva az ember dohogni kezd, hogy igazán jöthetne már az a se- honnai fráter, és dologhoz láthatna. Ily módon tehát a megrendelőt nagyon ügyesen átbillentették a türelmetlen várakozás lelkiállapotába: oly áhítozva várja már az ellen­séges erők invázióját, mint a messiást. Nos, mire az ember szépen megpuhult, egy reggel — hét órakor — megszólal a csengő, a küszöbön ott áll egy Kori horgas fickó, és bejelenti, hogy megkezdi a munkát. S nxár is lat kalapáccsal vesővel meg egyéb szerszá­mokkal a rombolásnak. °sák erre a percre várt az összes többi iparos: egyszerre berontanak a lakásba a má­zolok, az asztalosok, az üvege­sek, a szobafestők, a kárpito­*** * <* nagy szócsata kezdődik arról, hogy ki kinek van láb alatt. Az em­ber ne avatkozzék bele a vi­tájukba: fogja a kalapját, s hagyja ott őket, tisztázzák csak egymás közt a dolgot! Ettől a perctől fogva az em­ber fölösleges lény a saját la­kásában, sőt olyan útbanlevő, akit még csak szidni sem le­het Egyébiránt a szóban for­gó szakemberek végül is meg­egyeznek, hogy mindegyik va­lami más kezd rombolni, s igaz, ami igaz, bámulatosan jól halad a munkájuk... A lakásunk fél nap alatt a szó szoros értelmében a földdel egyenlővé vált; s amikor az óra elüti a delet, a győztesek elégedetten letelepszenek a romok közt, disznósajtot fala­toznak, és beszélgetnek erről- arról. Pusztítás ide, pusztítás oda, egy kicsit magunk is föl- vidulunk, látva, hogy hiszen megy a munka gyorsan. „Szóval holnap — mondjuk buzdítóan a pihenő emberek­nek. — Holnap, ugye, már rendbetesznek mindent?” Ámde másnap csodálatos­képpen mindössze egy szál ember jelenik meg a tömeges invázióból, és valamivel pisz­mog a romhalmaz kellős kö­zepén. A következő nap va­sárnap vagy ünnep, s az em­bernek alkalma nyílik rá, hogy egyedül, csendben me­Varga S. József Finom ebéd F. hátradőlt a székéit, uj­jaival as asztalon dobolva. Jött a pincér. — Mivel szolgálhatok? F. várt. — Egy ebédet — mondta később. — A la carte? — Természetesen. — Nézzük csak — mondta később F„ az étlap tanulmá­nyozásába merülve. — Segíthetek? — ajánlko­zott a pincér. — Gondolja, hogy szüksé­gem van rá? — hangja eluta­sítóan hűvös volt. A pincér hebegett valamit 3 bajusza alatt, majd törlőru­hájával csapkodva elléptetett az asztalok között. Kis idő múlta* ■ — Pincér.’ — Ige«,, kérem. \ rengjen a romhalmazon, amely egykor az otthona volt. Aztán következik egy külön­leges, idülten elhúzódó álla­pot, amikor „folyik a munka”, de valahogy semmi látszatja nincs. Csak gyűlik, egyre gyű­lik a törmelék, a por, a gya- luforgács, a vakolathulladék, a kenyérhéj, növekszik a zűr­zavar, s nem és nem akar be­lőle kibontakozni a megújho- dott valóság. A következő stádium: a néma kétségbe­esés. Az ember arra a meg­győződésre jut, hogy e világ dolgai már soha nem rende­ződnek, a helyzet teljességgel reménytelen, és a jobb időket már soha meg nem érjük. E gy nap aztán csend fog­ja körül az embert, el­tűntek a létrák, vöd­rök, kalapácsok, és szinte fé­lénken járkálunk újjászületett hajlékunkban, mint ahogy a gazda járja be vihar után a mezőt, hogy lássa, mi kárt tettek az elszabadult elemek. Hát, mondja a gazda, egybe- másba bele kell törődni: itt valamit eltörtek, amott vala­minek egy kicsit odakoccan­tottak ... Végül pedig az em­beri nem elpusztíthatatlan optimizmusával azt mondjuk: „Hm, rosszabbul is végződhe­tett volna.” — Van valami köze a bras­sóinak Brassóhoz? — kérdez­te F. — Nem tudhatom, kérem- szépen. De igazság szerint kell, hogy legyen valami a dologban, hiszen ahogy tu­dom„ a párizsit Párizsról, a becsi szeletet meg Becsről ne­veztek cl... F. elégedetten bólintott, majd rendelt: csontlevest da­ragaluskával es borsot, ezután paprikas csirkét, galuskával, hozzá uborkasalátat, tejfölö­sen, paprikásán és végül ká­vét. F. rendelés közben a szép piros cipős dobozon babrált, amit feltűnő mozdulattal tett maga elé, érkezéskor. A doboz külseje is jelezte: csak drága bőrből készült ci­pó lehet benne. Még F. mellett állt a pin­cér. — Most tetszett venni? — Igen. Spanyol import Érzékeny a lábam, csak eb­ben kényelmes a járás. A fi­nom bőr mintegy fölveszi a láb alakját, hozzásimul, hoz­záigazodik ... — Én is szeretem a köny nyű. finom cipőket — magya­rázott a pincér, és oldalra koptatott lábbelijére matatna ironikus moéoUyal, Dolgozószobájában fogad. Ha jobban körülnéz az em­ber, inkább ritkaszép gyűj­tésű könyvtárban érzi ma­gát. Csodálkozó tekintetem­re nevetve válaszol: no igen, ez dolgozószoba is, meg — szóval az egyetemen belül lakik, szolgálati lakásá­ban. A könyvek egy része már csak itt fér el. Életéről faggatom. 1911- ben született, Budapesten, Apja híres építészmérnök volt, a Külügyminisztérium Palotáját is Bálint Zoltán teVvezte. Műszaki apa orvos fia? Honnan az indíttatás? Kiderül: orvos is volt azért a családban a nagybátyja, ismert belgyógyász .* profesz- szor volt. 1928—1934 között tanult a Budapesti Tudo­mányegyetem orvoskarán, 1934-ben avatták orvosdok­torrá. És mivel akkoriban a karok és egyetemók nem voltak egymástól annyira el­különítve, »eseledkönyves orvosiként« — ez a mai szi­gorló évnek felél meg — a bölcsészkarra is járt, csak azért, hogy Erdey Grúz Tibornál is tanulhasson. A szükséges vizsgák letétele után így 193&-ban kémia— fizika szakon bölcsészdok­tori oklevelet is szerzett. Tíz évig a pécsi egyetem klinikáján dolgozott, majd 1946—1950 között a főváros­ban, az I. számú Belklini­kán működött főorvosként. 1950-ben Rusznyák István­nak, az Akadémia néhai el­nökének javaslatára került az Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének élére. Ezt egy akkor született új koncepciónak köszönhette: a gyakorlatból kerestek ve­zetőket elméleti tanszékek, intézetek élére. Harminckét éve tanszék­vezető egyetemi tanár — or­vosok nemzedékei tanultak nála, mondhatni, ma már is­kolába van. És ez nem üres kifejezés: a nála vizsgázóit medikusokból ma már nyol­cán egyetemi tanárok (kö­zülük négyen tanszékveze­tők, egyikük akadémikus is), hatan kapták meg a tudo­mányok doktora címet, ti­zen a kandidátusi fokozatot. Bálint Péter tudományos pályája így alakult: 1952- ben, addigi munkájáért megkapta a kandidátusi cí­met, és alig három éven belül megszerezte a tudomá­nyok doktora fokozatot is: értekezésében a vesefizioló­giai kérdéseivel foglalkozott 1970-ben választották az Akadémia levelező, 1976- ban pedig rendes tagjává. Székfoglalóiban is a vese problémáival foglalkozott: a kísérletes akut veseelégte­lenség kialakulásának mec­hanizmusával. Az élettan szó általában biológiát jelent. A magyar F. is mosolygott. Hozták az ebédet... Gőzö­lög, illatozik a leves. F. át­éléssel eszik, azt sem bánva, hogy szürcsölése elhallatszik a szomszéd asztalokig. — Főúr! — fordult az ebé­det befejezve a pincér felé. — Lehet itt valahol újságot ven­ni? Tudja, hogy van az, ha megszokja az ember az ebéd utáni olvasást. Ilyenformán nekem az újság az ebéd utol­só fogása. A pincér tartózkodóan mo­solygott: — Természetesen van új­ságáruspavilon. Itt, mindjárt az üzlet előtt. — Vigyáz egy pillanatra a cipőmre? Hozok egy Népsza­vát. — Küldök érte, ne faradjon — igy a pincér. — Hagyja, magam jobban szeretem. — Csak tessék. Tíz perc, húsz perc, egy óra... A pincér már régen gyanút fogott, de türtőztette magát. Végül a dobozhoz lépett, föl­lépte. Egy cédulát tala.lt ben­ne: „Trükköm most is bevált. Au rmmrl* orvos gyakorlatban a jelen­tős kettévált: van általános biológia, és a fiziológia tárgykörébe tartozó kérdé­sekkel foglalkozik az élet­tan. Mármost: Bálint pro­fesszor élettani tanszékveze­tő, de tudományos fokoza­tait mégis végig »vese-ügy­ben« szerezte. — Nines ebben ellentmon­dás? Ismét elneveti magát: —* Elvileg lehetne. De ... y az, aki ma már egy ágazat minden részterületéhez egy­formán ért? Egy biztos: nemcsak a Magyar Urológusok Társa­ság alelnöki címével isméi­tek el vesekutatásait, hanem tagja egy sor külföldi társa, Ságnak, így a francia Soci- etet de Nephrologie-nak i* (neprhrologia: a vesével fog Iáik ózó tudományág). — Mostanában mit kutat) — Természetesen: vesét Pontosabban: a veseelégte lenség és a vérkeringés kap- csolatát. A vese tudniillik rendkívül sok vérrel »gaz­dálkodik«, a szervezetoen keringő teljes mennyiség közel 20 százalékával. (Köz­ben a vese súlya az átlagos emberi testnek alig néhány százaléka!) Ebből az egy­ötödnyi mennyiségű vérből egy emberi vese naponta át­lagosan 180 liternyi szűrie- tet választ ki A kérdés tehát: veseelég­telenség esetén a vérkerin­gés változik-e és hogyan. Regebben azt hitték: az elegtelenség oka az, hogy a vese kevesebb vért kap. Itt ebben az intézetben jöttek ra először: ez nem ígv igaz Ugyanannyi vért kap az elégtelenül működő vese is csak ez nem oda jut a ve­sén belül, ahová kellene, ezért nem tudja a vizeletet kiválasztani. Az Akadémia áltál támogatott kutatás célja: a veset, ha lehet, ne átültetni kelljen hanem a rossz vesét »javítani«. Ezen kutyavesékben rádioaktív mikrogyöngyökkel kísérik * nyomon: hogyan oszlik meg I a vér a beteg vese érhaloza- taban. Annyi már biztos: a »hiba« oka a helyi hormo­nokban keresendő, fontos szerepe lesz itt is a más te­rületeken már ismert prosz- taglandinnak. Gyermekei közül egyik orvos lett. a másik közismert ember: Bálint András, a si­keres fiatál színművész. — Nem próbálta őt is az orvosi pályára irányítani? A már ismerős nevetéssel válaszol : — Kötöttünk egy tisztes­séges megállapodást: jelent­kezik a főiskolára, s ha fel­veszik, jó, ha nem, nem megy el segédszínésznek, sta­tisztának, hanem idejön, az egyetemre. Fölvették ___ A t öbbit azóta a gyakorlat bizonyította. A professzor hatvannyolc eves. De jóval kevesebbnek latszik. Ennek viszont a rendszeres sport a titka: öt­ven évig vívott karddal és tőrrel egyaránt. Végül egy sajátos hobby- jaról mesél: tanár nélkül tanul nyelveket. Orvosprofesszor bölcsész­doktor, amatőr sportoló, nyelvész — egyszóval sokol­dalú. teljes ember. ^ J L (Fordította : Mayer Judit.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom