Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
SOMOGYI TAJAK, EMBEREK — Apu, kinek a szobra áll ott? Távoli megyéből érkezett barátom tízéves fia megáll a tér sarkán. Bágyadt, téli napfény pihen a sárgásbarna köveken, melengeti a didergő árvácskákat. Egy csöppnyi kislány, apja kezén csüngve, csalódottan néz a szökőkút üres medrébe. Gyér a forgalom. A város ünnepi ebédre készül. — Latinra Sándoré, fiam. Az utcát is róla nevezték el, ahonnan jövünk. A Tanácsköztársaság jéles vezére volt. Itt született Kaposváron. Tapintatosan kiigazítom: 1919 január közepéig nem is járt a somogyi megyeszékhelyen. Budapestről érkezett, ahova — jókora vargabetű után — Aradról vetette a sorsa. Egy életre szólóan meghatározó élmény volt számára a történelmi hely. Meg az emberi, politikai tapasztalat, mellyel középiskolás diákként, fizikai munkásként, újságíróként gazdagodott á fűrészüzemi gépész érzékeny lelkületű fia. I Harminchárom évesen került Kaposvárra. Vézna, törékeny alkatú. Haja, szemöldöke, arcbőre barna. Szeme kékes színű. Külseje egyszerű. ítélete gyors és biztos. (Lehetett-e más? Például az ellentéte: lassú, és bizonytalan. A forradalom nem visel el ilyen tulajdonságokat.) Bronz alakja a megyei tanács méltósággal terpeszkedő, vaskos falú épülete felé fordul. Amelynek erkélyéről lelkesítő beszédet mondott, amelynek falai közt urakkal csatázott, elvbarátaival vitatkozott, tanácskozott, felhívásokat, leveleket irt, intézkedéseket adott ki, beadványokra, panaszokra válaszolt. Kivétel nélkül mindegyikre, haladék nélkül. Mellőzve a hivatalos stílust, célszerű, tömör fogalmazással. Hogy megértse a kétkezi munkás. A nagyterem. A széksorokban somogyi birtokosok, öt ven- meg ezerholdasok. De már nem csak ők. Mellettük — fele részben — cselédemberek. Szabó József, Panties József, Kompa János, Takács István és a többiek. Február 20. Megalakult a Mezőgazdasági Békéltető Bérmegallap-.tó Bizottság. Három napig folyt a késhegyig menő vita. Hoyos Miksa gróf elnökölt. Az alelnöki tisztet Latinca Sándor töltötte be. Mindkettőjüket egyhangúlag választották meg. A kemény csatározás, melyben minden mázsáért, négyszögölnyi illetményföldért szívósan meg kellett küzdeni, a cselédek szép győzelmével végződött. A kollektív szerződésnek tekinthető megállapodásról így irt a sajtó: A falak történelmi győzelem mámorát Visszhangozták. Ugyanazok, melyek öt és féi hónap múlva, augusztus 3-án délelőtt történelmi vereségnek lettek a tanúi. A szakszervezetek vezetőségének gyűlésén, melyen bejelentették. a pártvezetőség lemondását, Latinca is beszédet mondott. — ,,Percekig tarló lelkes taps és éljenzés fogadta a munkásság bálványozott es izíg-vérig forradalmi lelkű„Állt egyenest...” letű vezérének beszédét” — tudósított egy közlemény. A „becsületes, egyenes és őszinte politikáért”, melyet Latinca folytatott, a gyűlés elismerését fejezte ki. Első megyeházi szereplésekor a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének kerületi titkára, az utolsó idején Somogy kormányzótanácsi biztosa volt. Jó fél esztendő. Az egyéniség kiteljesedésének rövid, és mégis oly sok lehetőséget nyújtó időszaka. — „Az élet nem örökös, tehát siessünk használni embertársainknak.” — Jegyzetfüzetében ma is olvasható ez az aforizma. Eszerint élt, dolgozott Ott munkálkodott, ahova a sors, a forradalom állította. Emléktábla a sárga, málló vakolatú épület falán, a Damjanich utcában. Része az egykori Honvéd utcai laktanyának. Tizenkilenc tavaszán munkásotthon, a pártvezetőség és a szakszervezetek székháza volt. Első emeletén kapott helyet Latinca irodája is. Egy ideig innen irányította a parasztszövetség szervezését. Április közepétől mint a direktórium termelési-szocializálási ügyosztályának vezetője, az Igazságügyi Palotából keltezte iratait. Megyei bíróság, első emelet, 30-as szoba. A számozások a régiek. A teremben székek, asztalok sárgállanak a félhomályban. Fel- lebbviteli tárgyalóterem. Ablakából a Kossuth utcai négyemeletes saroképület nyers beton falai és színes erkélyei látszanak. Szemben a századelő hangulatát idéző emeletes és földszintes lakás. Innen deszka palánkkal kerített kertészettel folytatódott az utca : ma a tanítóképző főiskola szürke épülettömege emelkedik a helyén. Vajon gondolnak-e néha hallgatói a forradalom e katonájára? Amikor például ünnepségre gyülekeznek a szobra körül. Vagy számukra csak egy e megemlékezés a sok közül? Olyan esemény, amely iskolai szünnappal jár... És a Bajcsy-Zsilimszky utcai másik tanintézet, a gimnázium tanárai, hallgatói? Tudják-e valamennyien, hogy iskolájuk tornatermében mutatkozott be első ízben Kaposváron Latinca, nyilvános beszéddel? Bár a kulturális élet irányítása nem hozzá tartozott — igaz, soha nem volt tőle idegen —, a megye vezetői közül ő vett részt és szólalt fel a Magyar Tanítók Szervezete Kaposvári Csoportjának alakuló ülésén, január 30-án. Számára a forradalom sűrűje, a legtöbb buktatóval járó terület jutott: a gazdaság át- és megszervezése, a termelés irányítása, ösztönzése, ellenőrzése, az ellátás biztosítása nehezedett a vállára. Iszonyatos teher. Ezer holdak vetetlenek, nem lehet iparcikkhez jutni, tömeges a munkanélküliség, a fehér pénznek szinte semmi értéke. A só, a petróleum kincset ér. A vita — országos méretekben — arról folyt: szétosszák-e a földbirtokot, vagy tartsák együtt a gazdaságokat, majorokat, és műveljék közösen a földet, a cselédek. A hivatalos döntés az utóbbit támogatta, A régi tulajdonosok és intézőik azonban változatlanul a helyükön voltak... És mi legyen a nincstelen földmukásokkai, az egy—két holdas szegényparasztokkal? Igen, földet kell osztani! — Szinte percenként volt kénytelen dönteni — érkeztek hozzá a küldöttségek, kérelmek, panaszok százait hozta a posta — és ő megpróbált mindenkinek megnyugtató, biztató választ adni. S közben arra is figyelme volt, hogy személyes ügyekben intézkedjen vagy fellépjen a munkástanácsok túlkapásai ellen. Forradalmi kérlelhetetlen, ség, elvi szilárdság — és li&ytáunbeK. törődésben, együttérzésben gazdag humanizmus. Olyan vonása ez Latincának, amely tiszta lelki ismeretet, megnyugvást adott döntéseihez, cselekedetei értékeléséhez. De vezető társaival és feletteseivel való kapcsolatában esetenként súrlódást okozott a tények, a jelenségek, az emberi sorsok iránti rendkívüli érzékenysége. Nem volt képes és nem is akart elzárkózni a mindennapok ezernyi jelzése, a félresikerült vagy rosszul végrehajtott intézkedések elleni panaszok elől. Számára az eszme nem elvont fogalom, hanem csak a társadalmi gyakorlatban értelmezhető. Mindvégig eszerint élt és cselekedett. Nem hatalomnak, hanem szolgálatnak tekintette tisztét, és e felfogásán kormányzótanácsi biztosi kinevezése sem változtatott. Ekkor már beköltözhetett volna a megyeházán kialakított szolgálati lakásba, de nem mozdult a ma róla elnevezett utca 3. számú házának emeleti lakásából, ahova dr. Szántó Imre jogász, közvetlen beosztottja hívta meg a családját még áprilisban. Itt élt a feleségével, egyéves kisfiával. Ide tért haza esténként vagy inkább éjszakánként új erőt meríteni a másnaphoz. Egykori otthona ma emlékmúzeum. Az egyik képen a felhőtlenül boldog család. Az udvarra néző erkélyen hajolnak össze a májusi napfényben.. Pista bácsi a terem megnyitása óta, azaz tíz éve őre az emlékeknek. Gyorsan kiderül: földiek vagyunk. Kérdem, hol lakott Marcaliban? Mondja. — És tudja-e, kiről nevezték el azóta ezt az utcát? — Hogyne. Latinca Sándorról. Utcák, művelődési ház. úttörőcsapatok és őrsök, K1SZ- szervezetek, tsz, szocialista brigádok, úttörő- és ifjúsági tábpr, irodalmi, képzőművészeti alkotások, tanulmányok sora ápolja, őrzi emlékét Kaposváron munkásőregy- ség viseli a nevét. Az elő- képzős munkásőrök itt, a felnagyított fotók, egykori, személyes tárgyai között előadáson ismerkednek egységük névadójával. Az utca túlsó oldalán ide látszik a hajdani laktanya épülete. Falai között készültek a Latinca karhatalmi zászlóalj vöröskatonái a forradalom védelmére. Az épületsor másik végén a lapkészítés műhelye. A kiállítás .anyaga is bizonyítja: Latinca hivatásos újságíró, sőt egy ideig felelős szerkesztő is volt az első világháború előtt. De somogyi működése során is nagy fontosságot tulajdonított a sajtónak. Egyik, legnagyobb pályát befutó cikkét, amely alig tíz nappal az ide érkezése után jelent meg a Somogyi Hírlapban, teljes terjedelmében közli és kommentálja a Vörös Újság is. Később szintén több cikke jelent meg a párt lapjában. Lapozgatom a vendégkönyvet. Havonta 4—500-an fordulnak meg itt. Somogyból, de más vidékről is. Sőt külföldiek bejegyzéseivel is lehet találkozni. Főképp diákok, ifjúsági szervezetek, esti egyetemi hallgatók egy-egy csoportja nyit be az egykori lakásba. Meg szocialista brigádok jönnek. Mernyéről a Tyereskova, a kaposfüredi Vörös Október Tsz-böl a Hámán Kató meg a Petőfi brigád. Az utóbbiakkal a lapunkban találkoztam nemrég : á, tsz-ek megyei vetélkedőjének döntőjén értek el első, illetve harmadik helyezést. Vezetőjük, szervezőjük középkorú asszony. — Igen, sokat megtudtunk az emlékmúzeumban Latincáról, meg az egész korszakról. Hogyne, előbb is hallottunk róla. De most emberközelbe került hozzánk a jeles forradalmár alakja. Éreztük a történelem hangulatát. Még egy aláírást jegyzek meg: Latinca Sándor Középiskolás Kollégium, Kaposvár, 'első osztályosok. Öreg, vaskos épület — hajdan laktanyaként szolgált .— Kaposváron, a Zalka Máté utcában. Belül derűs otthonosság. A folyosó falán a névadó mellkepe; alatta a KISZ vándorzászlója. Jó másfél évtizede még Tóth József, Latinca egyik közeli murtka- társa, a megyei munkás- tanács propa- gandaosztályá- nak . vezetője is járt náluk. Ma irodalmi színpad íplmá-, csqlja .életművét, ismerteti még a kollé- ‘ gistákkal a névadó életét. Még szóba kerül — évforduló kapcsán — a primer közösségekben is. És a túrák során, melyeket a Nádas- di-erdőben álló emlékműhöz szerveznek minden szeptemberben. A kollégiumban szakmunkástanulók is' otthont kapnak. Aligha tudják, hogy Latinca mennyire szívén viselte az ipari tanulók sorsát. Tervet dolgozott ki egy központi műhely létrehozására, ahol a legjobb oktatók tanítanák szakmára a háború után mester, és így munka nélkül maradt fiatalokat. Már a helyét is kijelölték a mai Damjanich utcában. De ezt is, mint oly sok megváltó tervét, színes álmát, széttörte a fehér hatalom. Pesten tudta meg, hogy mindennek vége. Nem akarta elhinni. Pedig a Kelenföldi pályaudvaron lekiáltottak egy Bécsbe induló vonatról pesti elvtársai: szálljon át, menjen velük. A válasz: — Bármi történjék, nem hagyom cserben a somogyi dolgozókat! — Augusztus hatodikéig hivatalában maradt. Egy hét múlva — immár másodszor és meg- másíthatatlanul — letartóztatták. A jogi • lehetőségek nem bizonyultak elégségeseknek a halálos ítélethez. Vér nem tapadt a nevéhez. Öt hét múltán — egy részletes, hosszadalmas kihallgatás után — lovas kocsik áll? talc elő. „Már ott a szekérderékban tudtam, s azt hiszem tudtuk mindnyájan ... Amikor Farkas megkérdezte, hogy miféle ásók zörögnek a lábunknál ... S mire én azt feleltem: nincs itt semmiféle ásó, csak a saroglyalanc csörög. Pedig akkor már Farkas is tudta...” (Utolsó jelenet Csontos Gábor Latinca című drámájából.) Paál László SOMOGYI NÉPLAP 1
