Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

Bayer Bê>a R^qöIő Hei PSgS fejte** csillag-gyöngyre leltem, nyakam köré fűztem a hajamba tűztem. Hej regő rejtem tarisznyámba tettem, ottan őrizgettem el nem vészéjtettem. Fénye nekem játszott, szememben cikázott, másnak nem mutattam magam mulattattam E)e egy sűrű éjén kertünk rejtőkében a bársony égnek adtam ékeskedjék abban. Kacagjon a holdra, — hej regő rajta. Gr JabSonsikij Szász Endre uj technikával készült müveit mutatta be Bu dar»esten a Csák Galériában. A tárlaton a művész 25 porcelánlapra festett alkotása látható. „EZEN NEVETTÜNK” Mese m beleng Ivánról Hol writ, hol nem voit, élt egyszer hetedhet országban egy okos király. Történt, hogy ektélen lármát hall « fogadótermébó!. Beront az udvarmester, alaposan meg­tépázva, és jelenti: — Felséges királyom. « bolond Iván lármázik oda­kint, be akar rontani felsé­gedhez! Fölnégyeljük vagy felakasszuk? — Ugyan miért? — kérdi az okos király. — Épp foga­dóórám van. Hívd csak be a látogatót! —• Ülj le, Iván — szólt a király udvariasan. — Milyen ügyben látogattál el hoz­zám? — Feleségül akarom vermi a lányodat, király — közli a látogató —, meg a fél ki­rályságodat is akarom! — Jogos kívánság — jegyzi meg az okos király. — Csakhogy ezt a szóbeli bejelentésedet nem tudom az aktákhoz csatolni. Iratokra va« szükség. — Miféle iratokra? — A legközönségesebbek­re: három példányban kiál­lított írásbeli beadványra, négy példányban kitöltött kérdőívre, a korábbi mun­kahelyről való igazolásra, be­jelentőlapra, orvosi bizonyít­ványra, no meg más egyéb­re ... Az irodavezetőm oda­adja a listát. — Felség — Iván elsápad —. talán ehelyett valamilyen hőstettet hajtanék végre? Például kiüldözöm a világ­ból a gonosz sárkányt! — Ugyan minek? —mond­ja az okos király. — A sár­kány tavaly óta a másik fo- gadotermünkben üldögél, és a kérdőív kitöltésén fárado­zik. Vajon ki készül el ha­marább? Iván a padlóhoz veri « fejét, úgy könyörög: — Ne tégy tönkre, vram- királyom! Hiszen én nem is konyitok a hivatali csízió­hoz ... — Az élet mindenre meg­tanít, fiam — zárja le a vi­tat az okos király. — Eredj, és intézd el a szükséges for­maságokat. Azzal a bolond Iván elin­dult az első bizonyítványért — az okos király pedig nyu­godtan ebédelni ment. A Krokcgyiitoól lordHottei Tdrffk Rezső a két világ­háború között alkotó, bőven termő regényíró, tárgya többnyire a családi viszály, a szerelmi háromszög. Száz­nál több színművétől, a tré­fáiktól, konferanszoktöl a filmforgatókönyvig meg szá­mos műfajban otthonos. Ki­adója rendszerint az a Miil­let úr, aki Rejtő Jenőt is híressé tette. Ám a hal hatat- lanságot nem a kiadott mú­Török Rezső A csókos Szín: az autóbusz-megálló­hely. Strausz úr várja az autóbuszt. Újságot olvas. El­megy mellette Krausz úr. Strausz: Nini. Krausz! Krausz (megfordul): — Nini Strausz! Strausz: — Hogy kiöltözöét maga! (Kezét nyújtja.) Krausz (kezet fog) : — Eskü­vőről jövök. Strausz: — Ez milyen ked­velt sportág! És ki eskü­dött? Krausz: — Kerekes vezér­igazgató. Strausz: — Ilyen előkelő ro­kona van? Krausz: — Miért? Csak ro- konok esküsznek? Strausz: — Szóval ismerős. Krausz: — Miért? Csak is­merősök esküsznek? Strausz: — Ha se rokona, se ismerőse, se utódja, se bol­dog őse, akkor miért ment el? Krausz: — Strausz, maga múltkor elment mellettem a ligetben avval a bandzsi ka- szírnővel... Rokona volt az magának? Strausz: — Kikérem ma­gamnak! Kaszírnökkel nem vagyok rokonságban. Krausz: — Hát? Ismerős volt? Strausz: — Ne marháskod- jon! Kaszírnökkel nem tar­tok ismeretséget. Krausz: — Hát akkor miért mászkált vele ott, a sűrű­ben? Ha se rokona, se isme­rőse? Strausz: — Az utódok és a boidog ősök céljából. (Nevet) Egy kicsit csókol ózta ni vele. Krausz : — Csókolózott ? Helyben vagyunk. Hát ezért voltam én is az esküvőn. Strausz:— Csókolózni? Krausz: — A menyasszony­nyal. Strausz: — Ne vicceljen! . vek szama dönti él, frasai mégis »intelligensebbek« az átlag stkcrműveknél, aho­gyan Schöpflin Aladar meg­jegyzi a Nyugatban. Lételeme az a sokféleség, amit a humor sosem nélkü­lözhet. A fővárosi vagány, a derék, utazó vidéki, a kiug­rott balerina, a németajkú telepes — mind sajat termé- szetessegével mozdul, *saját Krausz Krausz: — Ide hallgasson! Jön ki az új pár a templom­ból. Én odaállok jobboldalt. Mikor mellém ér a meny­asszony, mondom neki: »En­gedd meg, drágám, gratulá­lok!« Avval megfogom, és négy-öt csókot lekenek neki. Strausz: — És á vőlegény nem vágja pofon? Krausz: — Ah. Azt hiszi a menyasszony rokona vagyok. A menyasszony meg azt hi­szi, hogy a vőlegény rokona vagyok. Aztán beülök az egyik autóba, a lakodalmi nyelvén beszél« szatirikus, változó színpadán. Mi lappang e változatosság mögött, melyik az igazi én­je? Sok epigonsztnvonalú verset ir, de néhány remek­re is futja erejéből, s ezek — nem véletlenül — ironikus portrék és önarcképek. A. háborús években sem hall­gat, hiszen olvasói akkor számítottak igazán kissé fa­nyar, de üdítő, feledtető hu­morára. 1940-ben jelent meg a »Nová«-nál színpadi tré­fáinak, konferanszainak vá­logatása — ebből közöljük a kővetkező jelenetei. ‘ ebéden agyonzabalom ma­gam, aztán eljövök, és most megyek a Mabihoz, hogy vizsgáljanak meg. Strausz: — Beteg? Krausz: — A sok evéstől. És kiutaltatom a táppénzt. Strausz: — Óriási! És mond­ja... ha csúnya a menyasz- szony? Akkor is megcsókol­ja? Krausz: — Megőrült? Mi­nek? Válogathatok. Egy dél­előtt van. nyolc-tlz esküvő... amelyik a legjobban tetszik, azt választom. Csúnya meny­asszonyt még sohasem csó­koltam meg. Illetőleg ... volt egyszer egy esetem ... de én olyan rosszul lettem, Strausz. Strausz: — Annyira csúnya volt? Hát akkor miért: csó­kolta meg? Krausz: — Muszáj volt. Mert akkor én esküdtem. Gellert György Kelemen Lajos Strandidény mmrfffflrl vasárnap lekoltözom a halakhoz útitáskámból fecseg a rádió megyek t halak közé iszapba nyomom a fülem fektémben gyönyörű nőket látok lobog rajtuk meztelenségük köténye remek a mi zenénk záporozik miként a kihulló haj es atjarja a belsóreszeket •gy fekszem majd a hétvége öble' basá&aa es üisxf&zass. i halsfizokftt Vardaxi Emlékiratok az emlékezet kihagyásairól Közismert dolog: aki tud­ja, maga csinálja, aki pedig nem, az másokat tanít rá. Épp ezért egy szép napon reggel lakásom ajtajára ele­gáns réztáblácskát erősítet­tem. amelyen ez állt: »Iro­dalmi tanácsadás«. Egyik első ügyfelem észa­ki típusú, elbűvölő szenyori- ta volt. Rám mosolygott, és kecsesen helyet foglalt a pam lagon. — Kedves mester —r szólt —örülnék, ha segítségém- re volna. Rendkívül intenzív szellemi eletet élek. es nem szeretném, ha lelkem kin­csei veszendőbe mennének a jövő nemzedékek szamára. Más szóval : szeretném meg­írni az emlékirataimat .. . — Szíves Örömest segítek, szenyorita — mondtam. — Köszönöm — biccentett az ügyfél. — De figyelembe kell vennie egy körülményt: én roppant szórakozott va­gyok, és pocsék a memóri­ám. Szörnyű kiesések for­dulnak elő nálam . . . — Ne essék kétségbe, sze- rtyorita, örömmel segítek! Mindig is úgy véltem, hogy egy nőnél a legfontosabb : az intenzív szellemi élet. — örülök, hogy olyan em­berre találtam, aki az én eszményeimet vallja. Amióta magamat tudom, mindig csak a fennkóltre, a szepre £omieiunn SEl' esl-ielkeîï! csordultig tele volt a legfino­mabb érzésekkel... Például, amikor 18 éves voltam... vagy talán 17 .. . emlékszem, hogy feledhetetlen utazást tettem ... Hogy is hívják ezt a helyet? Nos, egzotikus or­szág. olyan, mint valami óriási sziget...; van ott még egy hegy is. .. Csodálatosan szép, és valami olyasféle ne­ve van. hogy... Pizsi-jáma Igen. igen, Pizsi-jáma. Emlékszem : lelkem mélysé­ges gondolatokkal telt meg, hogy micsoda furcsaságok is vannak a világon. Egy hegy, a neve pedig Pizsi-jáma .. vagyis pizsama ... — Tálán Japánban járt? — érdeklődtem. — Japánban? Igen. igen. legvalószínűbb, hogy Japán­ban. Épp ott ért mélységes lelki megrázkódtatás, ami­kor megismerkedtem sze- nyor... Hogy is hívták? Azt hiszem, tavaly meghalt... Vagy összezavarom? Csupán arra emlékszem, hogy a ma­gas politikával foglalkozott, lsen, igéo. a magas politi­kával. Ámbár nem, talán in­kább kábítószert árult. .. Bocsánat, bocsánat, még sincs így! Filmszínész volt. Nem! Később lett filmszí­nész ... Nem fontos. A lé­nyeg az. hogy bámulatos ember volt. a lelke kifino­mult es fogékony minden saeljaras iránt,., Igen, isen. Siklóson A testes magyarországi útikalauzban sok szépet ol­vashatunk Siklósról, erről a baranyai városról, s egyet­len olyan hazai váráról, mely minden időkben lakha­tó is volt, de ami minket most érdekel, az bizony édeskevés: »A II. emeleten változó — általában kerá­miakiállítás látható. Itt mu­tatják be a nyaranta meg­rendezett siklósi kerámia symposion anyagát«. Ha ennyi lenne a symposion lé­nyege, akár meg se említe­nénk. Nem, nem az éven­ként bemutatott anyag dönti el, hogy Siklóson immár tiz éve milyen munka folyik. Még az sem. hogy tiz év so­rán 64 magyar és 13 or­szágból jött 32 külföldi mű­vész dolgozott itt. Itt halt meg Európa egyik legna­gyobb alkotója, keramikusa, a svéd Anders Liljefors, s bolondoskodott a török Meh­met Uyanik. De magyarok s külföldiek aldozata, leleme­Szemereki Teréz munkája. nyelje nyomán mégis szüle­tőben van Európa első, nagy kerámia műhelye, ahol már igen sok jelentős alkotó ott­hont találhatott, korszerű kemencéket s mindent, ami az anyag művészetének mai feltételeit szolgálhatja. Sok milliós áldozattal hoz­zák rendbe a siklósi hajda­ni kolostort a keramikusok számára alkotó műhellyé. Előttünk a symposion újból és újból kiadott katalógusa, nyomon kísérhetjük, mivé nőtt tiz év alatt ez az oly minden szél járás iránt. Any- nyira szeretett engem! En­gem? Igen, engem ... Most már emlékszem: író volt. Úristen, hogy nem . jutott mindjárt az eszembe! Fran­cia író. Éppenséggel francia. De talán angol... Vagy francia, vagy angol, vagy portugál. Arra mindenesetre határozottan emlékszem, hogy az utolsó betű »1«: Sze­negál, tamil .., — Köszönöm. Ne ággóŐ- jék. szenyorita, egy jelen­téktelen pontatlansággal több vagy kevesebb jófor­mán 'semmilyen szerepel­nem játszik egy jó emlékirat megírásánál. — Köszönöm . 1. Nagyon számítok arra, hogy valami­lyen irodalmi díjat kapok. — Magam . is remélem. Teljesen új stílusú memoárt írünk. Valami ilyesféle .lesz: »Emlékezetem kihagyásai«. Bízzon az intuíciómban, va­lóságos bestseller lesz! Nem, nem, ne mondjon köszöne­téi! Még lesz időnk rá. In­kább azt mondja meg: ráér ma este, mondjuk, úgy ki­lenckor? — Ö, hát persze! , — Nagyszerű! Itt a név­jegyem. jöjjön el, kérem. Várni fogom... Az elbűvülő szenyorita bűvös mosolyt villantott ram, s elment. .. De micso­da ostobaság volt, hogy en­gedtem csak úgy elmenni! Mintha nem láttám volna előre, hogy ez a szép hölgy nem jön el, és még csaknem is telefonál. Egyszerűen el­felejtette, hogy könyvet akart Írni valami olyannal, amire sze­rényebb otthoni kereteik nem adtak lehetőséget, első próbáik nyomán hazai és nemzetközi sikereket értek el. Az együttdolgozás lendítő, buzdító örömei sem becsü- lendők le, de kezd kinőni ez a telep tágabb értelmű, nagyszabású közös gondol­kodássá, ami éppen a jövő munkáit jelzi. Az utóbbi évek is a kert, a város ke­rámiáit kívánták megoldani. Lehet, hogy nem sikerült építészeket, városrendező­ket, kertészeket olyan teljes értékű munkába bevonni, ami valójában teljes értékel, is eredményezett volna, de hol sikerült? Sajnos, ezt az »egy húron pendülést« meg kell tanulnunk, feladva kis csoportok, egyének érdekeit. A jövő formája az alkotó csoport, melynek jó munká­jához. természetesen egy- egy műhely, mint Siklós ad­ja hozzá az egyéni tökélete­sedés értékét. Symposion van ma orszá­gunkban, talán több is a kelleténél, de bizonyos, hogy otthont adnak olyan kísérle­teknek, melyek később kitel­jesedve a társadalmat szol­gálhatják. Otthont adnak al­kotóknak, hogy megismerjék egymást, hazaiak, külföldiek. Eszközt adnak, agyagot, ke­mencét, mázakat, könyveket, melyet saját szűk lehetősé­geik között aligha tudnának 'megteremteni. A gyári ter­vezőknek pedig a szabad al­kotás felszabadító örömét. Nagy dolog ez. Beszorítva lenni egy üzem napi nyolc óra kötelező fegyelmébe s itt kiszabadulni a napi húsz órás alkotás örömébe. Mert itt nem óra mutatja a mun­ka értékét hanem az ered­mény. Siklós évenkénti kiál­lításai tanúi ennek az öröm­nek. Kár, hogy még nincs elég visszhangjuk, kár. hogy nem lett valóban közüggyé. Rövidesen elkészül a volt kolostor restaurációja, elké­szülnek a lakószobák, he­lyükre kerülnek a kemen­cék, s minden, ami a kerá­mia művészeket szolgálhat­ja. A siklósi »kerámia sym­posion« Európa első. legjob­ban felszerelt, csodálatosan szép környezetbe épült mű- hçlvç less. terdi-bett; feeesegh Ákos sofc bonyodalommal küszködő vállalkozás, a »-kerámia symposion Siklós«. A szelle­mi értékeket nem mérhet­jük vásárcsarnoki árakkal. Emlékszem, amikor Schram­mel Imre, a kiváló kerami­kus tanár, gödröt ásott és koksszal rakta körül agyag­ját, ahogy valamikor az et­ruszkok is csinálták, s az . izzó koksz csodálatos formá­kat, színeket adott az agyag­nak, s ha valaki mostan el­megy Vácra. a művelődési hazba, ott láthatja ennek az .akkori kísérletnek kései, de beerett eredményét. Akkor megmosolyogtak kísérletét, s ha nem is ugyanazzal A módszerrel, de a szemlélet rokonságával készültek Schrammel azóta való mun­kái is, szereztek megbecsü­lést s egészítenek teljesséma már számos középületet. Egy ilyen alkotó műhely nem azonnal kamatoztatja a be­fektetett áldozatot. Dé akik itt kísérletezhettek először

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom