Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

SOMOGYI TAJAK, EMBEREK „Munkásszállóban lakom” Amîkor ötödször jártam a kaposvári „mun- káshiltonban”, Agócs Györgyné, a SÁÉV- szálló vezetője — kulcsár nő je, nagyasszonya, idegenvezetője, eleven motorja, védőszentje, lelke, egyszóval: mindenese — a kezembe nyomott egy szállólakói igaaolvénynyomtat- ványt, amolyan „Lassan be is jelentkezhet­ne !”-mozdulattaL Íme..« Hatodik látogatásomkor a liftben — mint­egy mellékesen — megjegyezte : „Kértem magának engedélyt a riportra...” Jól kér­dezhettem ? (A Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat kaposvári szállója impozáns, hétemele­tes épület. Földszintjén portási őrhely, váró, orvosi rendelőkomplexum, nagyterem, büfé. Az első emeleten műszaki értelmiségiek lak­nak: egy-egy lakrészben két háromágyas szo­ba, középen fürdőhelyiség. A másodiktól a hetedikig fizikai állományú dolgozók élnek: cgy-egy lakrészben két négyágyas szoba, für­dőhelyiséggel. A fürdőfülkében zuhanyrózsa, mosdókagyló. Az első emeletet kivéve — itt minden szobában van televízió — minden szinten társalgóterem. Emeletenként étkező­helyiség, villanyfőzökkel és mosogatókkal. A hetedik emelet a kultúráé, az oktatásé. Itt működik a művelődési otthon, a könyvtár, a klubok egy része, itt találhatók az oktató­termek ás az eszpresszó. Innen — napos idő­ben — felejthetetlen panoráma nyílik a vá­rosra. A szálló befogadóképessége 390 fö.) Tóth Zoltán húszéves betanított munkás. Mokány, fekete fiú, aki — azt hiszem — az első pillantásra bizalmat élvez a munkaveze­tőnél: „Ha ez a srác kézbe kap valamit, az befejezetlenül nem marad!” — Csökölyi gyereknek születtem. Nyolcán vagyunk testvérek: négy lány, négy fiú. A két néném férjnél, de a bátyáim még nem nősültek. Én hetediknek láttam meg a napot. Apám állatgondozó a téeszben, anyám ház­tartásbeli. Kétszobás házunk van otthon. Minden héten hazamegyek. Rúgom a bőrt a csökölyi foci csapatban, én vagyok a bal­szélső. Itt dolgozik a bátyám meg a mérői sógo­rom, így kerültem ide hetvenötben. A fűtés­szerelőiénél kezdtem, aztán átkéredzkedtem hőszigetelőnek. Ha minden jól megy, az idén átképzéssel szakmunkás leszek. Feri bácsi­val, Imre bácsival együtt dolgozunk, együtt lakunk. Ok apámkorabeliék — a brigádban csak ketten vagyunk húszévesek, a többi „öreg” —, de egész jól kijövünk egymással. Feri bácsi itthon rfem brigádért*, Imre bá’ meg sokat mesél: hogy volt, mint volt ré­gen ... A négyezer átlagban megvan, jó szakma ez. De a srácok nem szívesen választják, mert félnek a szilikózistól. Mi ugyanis üveggya­pottal, üvegszállal dolgozunk. Esténként gyak­ran megyek moziba; bírom az olasz és a francia kalandfilmeket. A könyveket nem csípem annyira, mint a filmeket, a könyvtár­nak sem vagyok tagja. (A SÁEV-könyvtár 5000 szépirodalmi, 3500 műszaki jellegű kö­tettel rendelkezik. Lemeztárában 32 korong. Napilapok, hetilapok, folyóiratok állnak az olvasók rendelkezésére. Tízféle építészeti szaklap, köztük külföldiek is. Félezer olvasó van a nyilvántartásukban — itt és a fiók- könyvtáraikban.) Simita Imre bácsi élete — ahogy mondani szokás — kész regény. Nincstelen mezőgaz­dasági munkásból vált ipari munkássá. — A visnyei hegyben laktunk. Hónapszá­mos voltam, és szolgáltam is. Keltünk, ami­kor a nap. Magyari Kosa János ötszázholdgs bérleményén dolgoztunk, mikor mit: kaszál­tunk, kapáltunk. Ügy vélekszem, hat mázsa búza volt a járandóságom hat hónapra, meg a koszt. Ruha nem járt. Apámmal és egyik nővéremmel mentünk, jé három kilométerre helybizottsági tag, szakszervezeti tanácstag. Az a bizonyos „müveit munkásember” ... — Apám majorgazda volt gróf Széchenyi­nél. Földünk nem volt, én az új időkben fu­tures lettem Marcaliban. Negyvennyolcban csináltunk egy tömésházat, abban laktunk a feleségemmel. Egy fiunk született. Huszon­kilenc évesen vágtam neki a világnak; most ötvenhat vagyok. Pesten a Szerelőipari és Hőszigetelő Vállalat jó pénzt adott; oda szer­ződtem. Azóta is a szakmában vagyok. Alvállalkozóként dolgoztam a SAÉV-nél. Laktam én mindenhogyan: magánszálláso­kon — ott mindig útban volt az ember; fü­rödni sem lehetett —, majd a Szántó Imre utcai szálláson; én vittem föl az első ágyne­műt. Na, ott már volt valahogy: emeleten­ként fürdőhelyiség, sőt kultúrterem is. Har- mincnyolc-hanhinckilenc vaságy sorakozott ogy-egy teremben. Alvállalkozóként részleg- vezető voltam a Hőtechnlkánál. 77-ben hív­tak; alakítanám meg a részleget a SÁÉV- nál. Meg is történt, s azóta itt vagyok. A szakma lényege: melegvíztartályok, hőcseré­lők, hűtésvezetékek hőszigetelése. Szó, ami szó: nem sokat pihen a lemezvágó, a csípő­fogó, a rókafarkú fűrész, a simítóléc meg a gomboló... Romantikus élet a mienk. Gyakran dolgo­zunk egy-két hétig Siófokon, Nagyatádon és más helyeken is. Jól együtt vagyunk, úgy érzem. A bri­gád szocialista Én úgy érzem, és igazítsatok ki, ha nem így gondoljá­tok: sok em­ber jobban ér­zi magát a- szállóban, mint otthon. Hogy a csa­ládról is szó essen: a fiam 71-ben nősült, akkor elbon­tottuk az öreg épületet. Négy­szobás laikás- han élünk most a marcali Szigetvári utcában. Két uno­kával gyarapodott a család. Úgy élünk, ahogy régen az uraknál láttam. Otthon is, itt is. Munka után végigolvasom a napilapokat, a sportújságot. Van egy harmincezer forint értékű házi könyvtáram: történelmi olvas­mányok, képzőművészeti albumok. Nem al­koholizálok, nem is dohányzom, A televízió­zás a szenvedélyem, nem mulasztom el az adásokat.' . Pandurics Ferenc 22 éves technikus. Jó kötésű, szőke fiatalember, az első emelet la­kója. Itt nincs az a — majdnem — katonás rend, mint a fönti emeleteken: grafikák, könyvespolcok, személyes holmik, szamovár, képes naptár teszik valódi otthonná a szo­bát. — Dráva-parti vagyok, Vízvárról. Aki ott élt, az tudja, hogy milyen erős kötést jelent ez; valami visszahúzza az embert. Pedig Pé­csen is maradhattam volna. .Ott végeztem a technikumot, ott olvastam azt a hirdetményt, hogy a SÁÉV ösztöndíjas szerződést kínál. Elnyertem én is. Hetvenhat augusztusában volt a munkahely. Akkoriban egy hold ára kétszáz pengő volt, nem is gondolhattunk a földvételre. Apám aztán az osztáskor, negy­venötben kapott hat holdat, engem meg be­vittek katonának. Negyvennyolcban nősül­tem; az asszony kányafai. ötvenkilencben Visnyén is megalakult a szövetkezet, de va­lahogy rosszul indult ott a közös gazdálko­dás. így jöttem el. Kubikösmunkát végeztém itt, a cégnél. Nem ám úgy ment, mint most: markológéppel, árokásóval, szállítószalagon... Fenét! Hagyományosan. Egy köbméter föld kitermelése hat forintot hozott. Földminőség határozta meg, mennyit kell kubikolni. Általában öt-hét köbmétert egy műszakban ... Három évig a másik építő­ipari vállalatnál dolgoztam, 1973-ban jöttem vissza. Akkor két hőszigetelő brigád dolgo­zott itt, majd a kettő egye­sült, így kerültem össze Szabó Ferenccel, akivel egy szobá­ban lakunk, ö a brigád-veze­tő. Egyivásúak vagyunk; 56 évesek mind à ketten. Két fiam, egy lá­nyom van. Az egyik fiú ho­zott be reggel Kaposvárra ebben a kutya hidegben. Az­tán ment to­vább : a mer- nyei téesz üzemmérnöke. Van Visnyén egy kétszobás házunk, a Fö utca 29-es porta a miénk. Mondták már, miért nem megyek haza dolgozni... En­gem itt megbecsülnek, a ke­reset is felvigasztalja az em­bert. Az a havi négy—négy és fél megvan. Hetenként olyan 350—400 forintot költők étke­zésre; jut is, marad is. Szál- lásbizottsági tag vagyok. Mit mondjak? Minden sóéves dol­gozott ezen az épületen, a munkánk benne van, vigyá­zunk is rá nagyon! (A szál­lásbizottságnak mindössze háromszor kellett keményen föllépnie: egy személy rádiót vert szét, egy másik fürdöszo- batükröt és WC-kagylófede- let, egy harmadik a heveröt tette tönkre. URH-s kocsi a szálló előtt még sohasem állt.) Szabó Ferenc községbő! jött el. és most városba jár haza. Marcali lakos. A hőszi­getelő brigád vezetője, mii­Saját dolgától igatoltóny Név: Leskó László Törzsszám : .......Ü Anyja neve: Acs Mária Foglalkozása: újságíró Személyi igazolvány száma: AB—I. SOI478 A mellékelt „szállórendet” saját érdekében olvassa el. Az abban foglaltak megtartása kötelező. Kaposvár, év ...................hé .......... »ep. ( P. H.) ná Hővezető le jelentkeztem a személyzeti osztályon. Ép­pen ott járt a főépítés vezető : „Kik vagytok, fiúk? Nincs kedvetek a szakiparnál dolgoz­ni?” Volt. Így zajlott le a „felvételi”, így ke­rültem a szakiparhoz, ahol most számlázó­ként dolgozom. A tetőszigetelő, a bádogos, az épületburkoló szakmákkal foglalkozom, a számlázáson kívül feladatom a felhasznált anyagmennyiség, illetve az anyagszükséglet kimutatása, a programozás stb. Hetvenegy tagú KlSZ-alapszarveaet titkára vagyok. Jó itt a szállóban. Rendszeresen látogatom a hetedik emelet rendezvényeit, most éppen pol-beat-estre megyünk Juhos Zolival. De jártam már a szocialista brigádok klubjában és az ifjúsági klubban is. A könyvtárból kor­látozás nélkül, akár tucatjával kölcsönözíiet- jük a könyveket, szakmunkákat. Sikerült meggyokeresednem a városban is: a meny­asszonyom szintén SÁÉV-dolgozó. (A hetedik emeleten S-nbados Péter okta­tási és közművelődési csoportvezető, illetve Halmos Károly, a művelődési otthon vezető­je olyan világra nyitja a szemem, amely sok­színűségével lenyűgöz. Aki tud élni a lehető­ségekkel, itt az estéket úgy töltheti el, hogy személyiségét is gazdagíthatja. „A feladatunk állandó igénykielégítés és új igények ébresz­tése" — népművelői krédó ez. Ügynevezett nagy rendezvények havonta egy alkalommal szerepelnek a programban. Hangverseny, ŐRI-műsor, előadóest. Az ifjúsági klub — Sasvári Ferencné vezeti — nemcsak diszkó­zást jelent, hanem előadásokkal tartalmasi- tott együttiétallialmat is. Működik a fotó-, a sztereo, a film-, a műszaki és a szocialista brigádok klubja. Szerb-horvát nyelven tanul­hatnak azok, akik fölismerték, hogy a nyelv ismerete népek közötti kapocs lehet. Szabó— varró-tanfolyamot indítottak a lányoknak, asszonyoknak. A moziüzemi vállalat hetente kétszer filmet vetít. Tavaly ősszel a Pécsi Körzeti Stúdió ide szervezte meg baráti kö­rét: somogyi vonatkozású filmjeiket mutat­ják be. Eredményesen működik a Munkás­kórus, amelynek tagjai között SAÉV-dolgo- zók is vannak. A vállalati TlT-tevékenység „aranyat ér”: 1977-es munkájukért arany­koszorús plakettet érdemeltek ki. Föllépett itt már Ruttkay Éva, Sólyom Il­dikó, Lukács Sándor, Szemes Mari, Rodolfo bűvész, Sándor György, a Muszty—Dohai duó, Kürti Papp László, Esztergályos Cecília, Csizmadia Sándor, Boros Lajos, óvári Éva tornász stb. tró vendégük volt Takáts Gyula és Ladányi Mihály. Hangversenyt adtak a kaposvári filharmonikusok, szerepelt a Fonó- munkás Kisszinpad. a Vasas Színpad. És so­rolhatnánk még tovább is ... Szép a kép. De az is igaz, hogy a szerve­zésnél gyakran elhangzik a kérdés a fizikai munkahelyeken: — Irodisták is lesznek? Mert akkor nem megyünk ...) A fényképezéshez leballagunk a harmadik­ról az elsőre, Pandurics Feriék lakrészébe. Tóth Zolinak mintha elkerekedne a szeme: „így is lehet?” Ül az „anya gyermekével” témájú grafika alatt, s talán megfogan benne az elszánás, hogy a harmadikon vagy otthon valami személyessel — valami csak rá jel­lemzővel — díszítse a szobát. Ok kétotthonúak ... Leskó Lásd»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom