Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
ER D EM ES TERMELMÎ Vila a borpnyaleraesztés jövőjéről A z elmúlt egy-két év burgomyaértékesívési es jövedelmezőségi gondjai a termelőüzemek jó részében vitatémává tették a burgonyatermelés jövőjét. Kirn utalások sora látszott alátámasztani « nézetet : nem érdemes termelni. A homok- saeni.gyöt!gyi tsz-ben például kiszámolták, hogy egy hektár burgonyájuk a hetvenes évek közepén 65—70 ezer forintot hotzott, a múlt évben pedig magasabb költségek rryeUett mái* a 30 ezret atetn érte el. Egy mázsa burgonya átlagára így alakult a gazdaságiin 1975-tól aa evek sorrendjében : 328, 382. 369. 294 és 268 forint. 300 vagon burgonya tavaly á “nyakukon maradt«, a veszteség 3,7 millió forint, vagyis elég ahhoz, hogy még egy, a homokszemígyörgy inéi szilárdabb anyagi heiyzet- ben lévő tizem egyensúlyát is megrendítse. Szék kétségkívül nyomó» érvek, nem kevésbé az»k azonban a burgonyatermesv.- ies további fejlesztése: mellett saolóak sem. A somogyi üzemek eddig sem valamiféle hirtelen jött ötlet nyamán kötöttek je- g y ességet a burgonyáim!. Adottságaik szinte megkövetelték ebnek a homokot is türö növénynek a termeléséi. .Az a jórészt homokon gazdálkodó üzem, amelyik a burgonya tejbfteiés xnegsziin- teteset latolgatja, óhatatlanul szembetalálja, magát egy fogós kérdéssel: mit termeljen helyette. Homokszentgyócgyön az egyedül ésszerű álláspont győzött: az országburgonyáját a burgonya országában keil megtermelni. A gazdaság vezetői biztosra veszik, hogy burgonyát hamarosan újra érdemes less termelni . .-Aiigha valóseSttŰ, hogy a két eve tartó » burgonyáim- zenia« (amely egyébként több üzem zsebéből millió- . kát vett ki) állandósulhat. Ma, amikor — képletesen szóivá — már minden gazdaság * piacról él. amikor e fejlődés alapja a nyereségesség, es amikor mindebből következően «ines már -szerit növény« (azaz olyan, amelyet veszteségesen is -illik előállítani), aligha tartható fönn a termelés (és az ellátás) színvonala a burgonyáéhoz hasonló -érdekeltségi viszonyok« mellett.« December elején jegyeztem Világjáró kőműves Csodabogár A Balaton mentén fcaLáL- kóztarn vele először. Kis táskájában cákmókjai között a Kőrnüveskanál és a lanöli melleti Major Máté egyik tanulmányát marta a mész- por. Lassú heszédű. zárkózott ember. A »művészetnek« él. Sokáig nem. láttam. .Aztán jó három év múlva ismét a tó partján futottunk össze. Bár csak a falai álltak a villának, így is látszott: az építtető nem tízdekánként veszi a panzert János segédmunkásnak szegődött mert a mesterek megvoltak már. Sört ivott most is, mint első találkozásunk alkalmával. — Hogy jutottam idáig? Mamag sem tudom. Negyvenéves elmúltam, s egy öltözet ruhám van, egy műszőrmével bélelt tél) kabátom, tizenkét kötet könyvem — mind az építészettel foglalkozik —, meg egy drága, jó édesanyám. Többre törekedtem, amíg apám élt de.. a jóisten tudja... Érettségiztem, jelentkeztem az egyetemre, fölvettek. Aztán mégis kiálltam a sorból Kibuktam. De nem azért, mert hülye voltam. Túl nagy volt az önbrzalonMa*, kévés a szorgalm)»n. A hatvanas évek életé* egy páca kőműves kisiparos meEé került, amolyan mindenesnek. Hordta a maltert, szitálta a homokot, szaladt a bolha szendvicsért Köziben tanulta a szakmát, figyelte az öreg minden mozdulatát. — A mész sokszor véresre marta a kezemet; nem bántam, Éreztem, higgye el, álmodtam róla: milyen szép ez a szakma. Sokszor. eszembe Jutott, de jó is tatai egymásra a téglát, s köeé habarcsot tenni, a faiba, ablatant építeni. Közben, bújtam a könyvtárakat, faltam a saak- komyveket, megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt. Amikor kézhez kaptam a címeres papirost, különösebb örömet nem éreztem. De tudtam, hogy nagyobb lett a felelősségem. Szabolcsba vftt a sots, építőipari vállalatnál helyezkedtem el. Nem mentem a kocsmába a brigádtagokkal. Lehet, hogy nem tudok alkalmazkodni a körülményekhez. Ügy gondolom, az embernek lehetetlen «megerőszakolnia« ónmagat. Hogy miért nem váltottam ki az iparengedélyt? Nincs nekem ahhoz hitem, elsősorban önmagámmal szemben. Hatvannyolcban úgy-éreztem, révbe kerültem. A műemléki felügyel őségbe* hívtak: először csak úgy besegíteni, aztán már rendesen. Nem restaurátornak, de majdnem. Négy évig dolgozóiam a budavári palotán. Nem lesz több olyan négy év az életemben. Csodálatos volt! A közösség egyszerűen. nem érdekéit. Egyébként sejtettem, hogy megkérdezi. Nem tudtam figyelni rájuk. Mert faragtam a követ, a téglát, dolgoztam a munkaidő minden percében. Este nem mentem sehova. Fogtam a könyvet, lekuporodtam az ágy sarkába, vagy beültem, a könyvtárba. És más semmi. Csúfoltak miatta, de nem törődtem vele. Tavasztól késő őszig a hétvégeken a Balatonnál vol- ’ tam. Nem tagadom, szeretem az életet. Nem vetem meg az italt, de rézseg talán ha kétszer voltam életemben. A pénz nem érdekel. Nem gyűjtök semmire. Nincs semmi anyagi javam, boldog vagyok, es az is akarok maradni. Édesanyám «ethagyott« gyerekeket nevel. A fizetésemből há rom ezer forintot minden hónapban hazaadok. Szeretek utazni. Európa csaknem valamennyi országában voltam már, de bejártam Észak-Afrika jó részét is. Mindig egyedül utazom, nemcsak azért, mert tudom magamról, hogy nem vagyok közösségi ember, hanem azért is, hogy egy-egy műemlékre több időt szánhassak. Párizsban például az egyik legolcsóbb panzióban laktam, csak azért, hogy abban a gyönyörű városban el tölthessek legalább két hetet. — A nevét közölhetem ? — Gondoltam, hogy így. kérdezi ...! Egyébként... Miért ne. jellegtelen és semmitmondó, két kersetnév: László és János. Célok, tettek, terek vések. Életutak... Es tévutak. A döntés kérdésé, ki melyiket választja. De a közösség épülésére csak az szolgál, amelyik összhangban van a ■i rsadalrru követelményekkel 5 az egyeni képessegekkel. Kört«» Zsolt le e mondatokat, melyeket azóta egy sor változás igazolt. Az új szabályozók például a somogyi homokvidéke<n a burgonyatermelést kiemelt támogatassál is ösztönzik. Ugyancsak jelentős változás, hogy míg tavaly a Zöldért központja a várható termés- eredménytől függetlenül megszabta a megyében fel- vásárai ha tó őszi burgonya mennyiségét, addig az idén az üzennek dönthettek el, hogy mennyit kívánnak értékesíteni. (1600-ról 1910 vagonra nőtt ily módon a szerződések ben szereplő meny- nyiség.) A kedvező változások ellenére is .akadnak üzemek, amelyek csökkentik, sót megszüntetik a termelést A csokonyavisontai gazdaságban például a burgonya eddig annyi fejfájást és veszteséget okozott, hogy a javuló feltételek ^ellenére is felhagynak a termeléssel. Burgonyatárolójukat eleve úgy építették, hogy ha a gazdaság érdeke megkívánja. az épület m^s módon is hasznosítható legyen. Rövidesen malacnevelő ketrecek Kerülnek majd a tárolóba, amely így minimális ráfordítással jövedelmező »sertésteleppé« alakul... Sajnos a környékbeli gazdaságok többségének talaj- adotUagai lehetetlenné tesznek ilyen rugalmas lépést. Aki 100 hektárokban számolja a homokot semmiképp sem mellőzheti a burgonyát Csak egyet tehet, megpróbálja jobban, eredményesebben csinálni. A már említett ho- moksaentgyörgyi gazdaság például folytatja nagyszabású fejlesztési programját.melynek elsőié-^ páséként az ősszel — repü- lőhangar méretű — 300 va- gjanos burgonya tárolót adtak át Egy korszerű manipuláló mellett már az kién megkezdik egy második »hangar« építését is. Voltak, akik ezt őrültségnek, mások finoman »túl kockázató® vállalkozásnak« mondták... *-Egg hosszá távú fejlesztési elképzelést aligha volna helyes alárendelnünk a piac napi (vagy évi) szeszélyeinek. Ha ezt tennénk, az elöbb-utöbb féjvesztett kapkodáshoz és tetemes veszteséghez vezetne. A gazdálkodás hosszabb távú tervezésében elengedhetetlen bizonyos határozottság — és ami ezzel együtt jár — kockázat- vállalás. Hisszük, hogy burgonyát — jól — érdemes lesz termelni. A jól ez eset nem csupán nagyobb, hozamot és nagyobb mennyiséget jelent, hanem miősé get. A csomagolt vagy félkész áru például már ma is versenyképesebb. és egyre inkább csak ez lesz jól eladható.« Az elmúlt évek burgonyás gondjai végül is — ügy látszik — kikényszeritették az egyedül ésszerű megoldást. Akinek van jobb lehetősége, az éljen vele, akinek viszont nincs, az az adottságain, belül csinálja jobban, nyereségesebben. B. V. Sokon csodálkozva némek Hölgy & volánnál Kék színű »Zsuk« teher- t«xi kanyarodik az Április 4. utcai napközis konyha havas-jeges udvarara. A volánnál ülő, hosszú szőke ’ hajú nő néhány méterrel elkerüli az epiilet bejáratot, majd hátramenetbe kapcsol, s az a jtót kinyitva a lépcső ele tolat. — Csak három éve vagyok teher taxin — mondja Tolnai Janosne, a kaposvári Volán egyetlen női sofőré, de hivatásos gépkocsivezetőként már 1963 óta részt veszek a forgatómban, — Miért választotta ezt a foglalkozást? — Budapesten születtem, ott is nevelkednem. Gyermekkorom óta érdekeltek az autók, szerettem nézni őket, utazni rajtuk. Kedvet és tehetséget éreztem a vezetéshez. Somogybán ugyan én vagyok az egyetlen női te- hertaxís, de a fővárosban ea az ország más részein egy általán nem ritka a női sofőr. — Hogyan került Kapor„ varra? _ _ — Korábban a- Fötaxi-mál dolgoztam. A férjem édesanyja itt él, 1966-ban költöztünk ide. Közben múltak az évele, mi pedig maradtunk. Kaposváron 1977-ig otthon voltom a gyerekekkel Két fiam van, az egyik tizennyolc, a másik tizenhárom éves. A nagyobbik marós szakimunkás, a kisebbik még általános iskolába jár. — Itt miért nem a személygépkocsit választotta.? — Lehetőség volt arra is, de jobbnak, biztonságosabbnak láttam a teherautót. Kaposváron es vidéken általában több az ittas utas, Tejük nehéz bánni, én pedig mégiscsak nő vagyok. Lassan már jobban szeretem vezetni, mint » sajat személy geptoxiumivaí.. — A fiai nem vonzódnak o vezetéshez? — Mindkettőjük fejébe« megfordult, hogy a szüleik foglalkozásait választják — ugyanis a férjem szinten gépkocsivezető a Volánnál —, de szerintem elegendő, ha a csákódban ketten kockáztatjuk nap nap utam életteret ; ők csak a saját autójukat vezessék majd. — Solton úgy gondolják, vidéken könnyebb közieketíni, mini a fôvârnsbrm- Ü« hogy vélelcedik erről? — Tíz-tizenöt évvel ezelőtt Pesten valóban nehezebb voit vezetni, de ma már egyáltalán neijj, sőt bizonyos szempontból köny- nyebb. Szinte minden kereszteződésben lámpa van; nem kell sokáig gondolkodni, csak sodródni az »árral«. Természetesen a helyismeret elenged het ellen. — Tapasztalt-e valamilyen megkülönböztetést azért, mert né? — A kollégák szívesen fogadtak, viszont mindenki más szemében különlegességnek számítottam. Az első napokban történt, hogy egy idősebb néniké akart kocsit bérelni, de csak' én voltam a központban, ö nagyon bi- zalma.tain.ul nézegetett, de mit tehetett, belenyugodott, hogy én vezetek. Valamelyik közeli faluban lakott, egész úton vacogott a félelemtől. Amikor megérkeztünk, gyorsan kiugrott a kocsiból, a férje elé szaladt, aztán ijedten mutatott rám : — Nézd, az az asszonyka vezetett. — Előfordult olyan is — mint mindenkinél —, hogy egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt kellemetlen helyzetbe hoztam egy antóst Az kí- szálit, először a méregtől, n ukor pedig iáiite, hogy nő vagyok, a magiepei-éstől nem tudott szólni. Én voltam a tubas, de meglepetésében elnézést kért. a" .in szó nélkül továbbment Általában eioaákenyefc velem az autósok, de előfordult, hogy kiszóltak a kocsiba: Már nem divat a hosszú haj, öcsi! Vagy: Nem gyerekeknek való a vezetés! — Nem félt elet nie teherautót vezetni? — Egyaltaian nem. Eddig két Jdeebö koccanásom volt, az egyik saját hibámból- Sohasem féltem, sőt azt tartom, aki féL, annak nem szabad autóznia, Horayak Jéassf NÖVÉNYVÉDELMI TÁ/ÉKOZTATÓ ß permetezőgépek karbantartása Időszerű munka a házá- kertekben használatos növényvédő kisgépek felülvizsgálata, karbantartása. Gyakran tapasztalható tavasszal, illetve már a tél végén is, hogy az ősszel még üzemképes, jó gép beszorul, rozsdás, elmaródott. Ennek többnyire az az oka, hogy a használat után nem, vagy nem elég jól mosták ki a gép tartályát, és a szelepeket, a szórófejeket, a csöveket, a dugattyúi, a membránt stb. sem tisztították vagy mostak át kellően. Ahol ez a munka aem történt meg, ott most kell elvégezni, A tartályt, a vezetékekét gondosan mossuk at úgy, hogy a vizet a szórófejükén keresztül permetezzük kí. Tisztítás céljára az enyhén lúgos viz a legalkalmasabb. ('A tisztításra használt vízben egy evőkanál trisót oldjunk fel.) Tisztítás után ellenőrizzük a jolyadékszállitó részeket (dugattyú, membrán, vezeték), és ha szükséges, cseréljük ki őket. A bőr-töm i Utóeke t zsírozzuk meg, az olajat a dugattyús hátigépeknél cseréljük le. A szűrőket vegyük ki és úgy mossuk meg trisós vízben, mert azokat az esetleg visz- szamaradt vegyszer rövid idő alatt elmarhatja. A fémrészeket gondosan töröljük szárazra. majd vékonyan olajozzuk be, hogy a rozsdá- sodást megelőzzük. Olajozásra motorolajat használhatunk. Vigyázzunk azonban, hopv a gumirészeket ne érje olaj, mert elmarja azokat! A szakszerűen ápolt gépeket lehetőleg száraz, fagymentes helyen tároljuk. Tárolásnál a csöveket úgy helyezzük el, hogy tavaszig ne törjenek meg, tehát, legjobb lazán lógatva tárolni. A tél végén, üzembe helyezés előtt, vagy az újonnan vásárolt géneknél győződjünk meg az üzembiztonságról. A leggondosabb tárolás során is előfordulhatnak hibák. A gépeket tiszta vízzel feltöltve pórbáljuk ki. Szivárgás, cse- pegés láttán húzzuk még a tömszelencéken a csatlakozó hollandi anyákat. Ha ez a művelet nem vezet eredményre, a tömítések kicserélésével szüntessük meg a hibát. A tömítések ellenőrzése után vizsgáljuk meg a szórófejek szórásképét, s ha ez szabálytalan, a. fuvóka el-. dugult vagy deformálódott. A szórófej ugyanis könnyen deformálódik, ha a dugulásokat tűvel, dróttal vagy egyéb kemény tárggyal próbáltuk megszüntetni: ebben az esetben gondoskodni kell a szórófejek cseréiéről Is. A növényvédő gépek is balesetet okozhatnak. ezért csak gondosan karbantartott, kezelt géppel dolgozzunk. Könyv egy világnyelvről Sendhagyá nyelvkönyv készült hazánkban az orosz nyelvről. A kötetből megtudhatjuk egyebek között, hogy két és fél—háromezer n y elvet különböztetnek meg egymástól ma a világon. Ebből mindössze 235-nek van írásbelisége, 250 olyan, amelyen rádióadások folynak, és csupán í3-ai használ anyanyelviként 56 millió vagy annál több ember. Az orosz ezeknek a nyelveknek az egyike. Az orosz nyelv a Szovjetunión belül is a nemzetek közötti érintkezést szolgaija, A két viiagresznyi ország 15 saoveteegi m W autonom köztársaságban, nyolc autonom területén is tíz nemzetiségi • körzetében 52 különféle nyelven tanulnak az iskolákban, 65 nyelven közvetít a rádió, 75 nyelven írnak szépirodalmi műveket, 122 nyelven jelennek meg könyvek, újságok, A másik nagv összekötő nyeivkapoes a latin. A Szövetűn: óban rna mintegy 800 ezer orvos, a világ orvosainak több mint egynegyede dolgozik. Ha csak a patikussal érintkeznek is ezen a klasszikus nyelven, akkor is a Szovjetunióban él jelenleg a ^legtöbb latinul író es olvasó ember. A statisztikák tanúsága szerint a Szovjetunió lakóinak 68—70 százaléka úgyszólván tökéletesen tud oroszul. A legutóbbi népszámlálás alkalmával 13 millió nem orosz nemzetiségű szovjet állampolgár vallotta az oroszt anyanyelvének, egy korábbi népszámlálás űrlapjain pedig 42 millióan tekintették a2 oroszt második anyanyelvűknek. A hetvenes évek derekán a Szovjetunión kívül mintegy 90 országban. 20 milliónyi ember tanult oroszul — iskolákban, főiskolán, tanfolyamokon Hazaknoaji üt wrő! evre növekszik as érdeklődés Buskin, Tolsztoj, Gorkij nyelve iránt. Rendszeres orosz nyelvoktatás folyik az általános és középiskolákban, valamint a felsőfokú oktatási intézményekben. A Gorkij Nyelviskola fővárosi és vidéki tagozatain évente mintegy 4500-an tanulják az orosz nyelvet. Mind többen kérik felvételüket a különféle intézmények alap-, közép- és társalgó tanfolyamaira. Népszerűek a speciális intenzív, audio-vizuális tanfolyamok is. A nyelvtudás nehezen megszerezhető, de még nehezebben birtokolható ismeret. Ezért csak becslések vannak arról, hogy hazánkban körülbelül egymillióan írnak, olvasnak, beszélnek valamilyen fokon a testvéri szovjet nép ayelven
