Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
SOMOGYI TAJAK, EMBEREK Spácium a pontosvessző előtt Pereg a film. Képek lenyomatát őrzi a cel- luloidszalag, éles vágásokkal, áttűnésekkel. A kompozíciót azonban nem a művészi szándék alakította ki, a forgatókönyvet az élet írta. Kegyetlenül mégis merész következetességgel. Egy ember életét. Éles fénypászmák, mély, süppedt árnyékok. Találkozásuknál meredek törésvonalak. Ilyen a kor, ilyen az ember. Ilyen Rostás Károly élete. (Ott állt a városháza ablaka előtt, a napsugarak a széles üvegtábláknak rontottak. Lenn az udvar üresen ásított, megrekedt a hőség. Emlékezett. Negyven évvel azelőtt történt ... 1930-ban. Zuhogott a novemberi hideg eső. Tömeg tolongott, cipőjük cuppogott a sárban. A kezekben horpadt bádogcsajka, pléhkanál. A sor lomha őslényként lassan mozdult előre. A városi népkonyhán meleg levest osztottak. Ott szorította ő is apja kabátcsücskét. Fényes szemmel leste a sor elején szorgoskodókat, sajnálta a lehullott meleg leves csepp- jeit, Hideg volt akkor, nyálkás őszi hideg .. .) Kisváros. Kedves, melengető szó. Ismert helyek, szeretett arcok boldog emléke. A Pap- sára-domb, Tóth borbély aprócskái műhelye,-hajnalonként illatos császárzsemlével tele pékkosár, a krencli, a polgári iskola Berzsenyi-szobra, anyagához az utolsó rézkilincset szerelte le otthon a lelkes fiú, a Kanizsai utca szűk, szoba- konyhás lakás, hol — némely maliciózus megjegyzések szerint — „a kéményen viszik ki a halottat”. (Kémény híján, az ajtó fölött vezették ki a csöpp vaskályha füstcsövét.) S a láztól forró arcú, állandóan köhécselő apa, a korán eltávozott kistestvér. Tuberkulózis ,., Ma már sokan nem is tudják, mi az- Nem értik, miért sorakozott olyan szomorú gyakorisággal a Nyugati temető fejfáin: élt 8 évet, élt 10 évet, élt 36 évet... Kisváros. Kedves, de riasztó is ez a szó. Az emberi kapcsolatok sajátosan tömény, felfokozott világa, Néha a szelíd hordókongás is égzengésnek hallik. Nemesek, a, színek melegebbek, az embertelenség is kegyetlenebb. Nemcsak a tiszta, emberi tekintet megraga- dóbb, hanem a gőg, a megalá- zottság is jobban az elevenbe vág. Nyomdászsors. Szedőszekrények betűtengere, fémes csillogásé öreg gépek, a szó, a gondolat nyilvános formába öntése folyik itt. A harminca« évek közepe, kamaszkor, az élet legfogékonyabb időszuka. Biztos kezű szakik hosszú évek óta ..kondícióban” — állandó állásban —, s hálás tekintetű, görnyedt alkalmi munkások. Egy-két hónapra kaptak munkai., ha tanév végén nyomlalott értesítőket, menetrendet, plakátot kellett sürgősen szedni. A nyomdászszakszervezet kiverekedte a fizetett szabadságot, ha megszakítatlanul megvolt a „kondíció”. Ám a tulajdonos sem maradt tétlen. Szómba- . ton felmondott a régi embereknek és hétfőn újra fölvette őket! Munkásotthon. Mi vitte oda a fiatalembert? A műkedvelő előadások légköre, egy más világ, öntörvényű közösség iránti vágyakozás? Vagy inkább a lassú politikai tudatosodás? Mindegyek. A tágas falak között fe&ar^zó tzavalat, népi tréfák, dalok közben volt irfő-' fchany azora. A tapasztaltabbak, az elkötelezettek csepegtettek el egy-egy mondatot, * ezektől felgyorsult a szívverés, váratlanul ki- kristályosult a gondolat. Agyonforgatott, szakadozott szélű könyvek jártak kézről kézre. Csehszlovákiában kiadott, becsempészett példányok. Milyen nagyszerű volt ilyennel a táskában hazatérni! S vitte, adta ő is tovább Vitte a Tóth borbélynál sakkozóknak. Ült az apró műhelyben, hallgatta a sakkozók csendes beszédét. S egyszer csak fölfigyelt: Hoppá! Hiszen itt nem is a sakkról esik szó*! Valami másról! Valami más ... Az út meredeken vezetett. A szociáldemokrata pártba, s annak radikálisabb ifjúsági csoportjába. A film pedig pereg tovább. (Ott ült a pártszékház nagytermében. Hallgatta a dörgő szónoklatokat. Már a negyvenes évek második felében jártak, szabad volt. Tömve a nagyterem, fiatalokkal, idősekkel. S a végén fölálltak, elénekelték a Ma.rseillaise-t. Tág tüdővel, megfeszített hangszálakkal fújták. Szerette ezt a dalt. Tudata mélvén mégis kellemetlen érzés fészkelt. Mintha tüske bökte volna. Miért? Miért nyittatták ki az ablakokat, s miért integettek a harsogó tagoknak a helyi vezetők újra és újra fortisszimót? Miért, miért? A kérdések mint megannyi apró ár döfkődték belsejét. A fölismerés sem volt kellemesebb. A szomszéd épületben a kommunista párt központja volt, s ott az Internacio- nálét énekejték ...) 1948 májusában egyesült a két párt. Rostás Károly már megyei aktivistaként dolgozott a vidéki szervezetek egyesítésén. Tudta, érdemes dolgozni ezért, élete, sorsa kiíelölte számára az utat. Olyan bizalommal vállalta, amit kellett, ami csak egy 29 éves fiatalembertől telik. Még ebben az évben a városháza első emberének székében találjuk. Kaposvár polgár- mestere lett. Az olyannyira szeretett városé, az embereké. Az első napok mindjárt kemény döntéseket kívántak. Az újjáépítési államtitkár bejelentette, hogy építtetnének egy 24 lakásos bérházát, ha Kaposvár is hozzájárul 300 ezer forinttal. Irdatlan összeg volt ez akkor, még egy városi' költségvetésben is. A városháza tisztviselői kardoskodtak, hogy Kaposvár nem vehet ekkora terhet a, nyakába, tönkre-, megy a megyeszékhely. Rostás ennek ellenére ügy döntött: meg kell építeni'a házat. Egy év múlva álltak a falak (a (tábor Andor tér sarkán), költözhettek a lakók, s az állam átvállalta, a terheket. De a film hosszú, tovább pereg. (Ott állt a vasúti felüljárón. Éjszaka volt, langyos szél fújt a zselici dombok felől. A mélyben szikraesőt fújtak a vén mozdonyok, mély böndüléssel rohanlak egymásnak a vagonok. Jóval elmúlt éjfél, kihalt volt a környék. Reszkettek a lábai. Eresen markolta az érzéketlen vasat, tompa szemel'énye beleolvadt a sötétbe. Komor gondolatok nyomasztották, tragikus tettre készült. Az állomásról kehésen fújtatva megindult egv mozdony: ,.Most!" Hirtelen kedélves társaság fogta körül. A Jókai park-felől jöttek, jócskán beszeszelve. .Röpködtek a megjegyzések, körülölelte a harsogó jókedv, a nevetés. Erde elszállt. Halálosan fáradtan indult hazafelé .. . Csak állt otthon, beszorítva a lakás négy fala közé. Kimozdulni nem lehetett, felesége tartotta benne a lelkét. Este volt,'távolról szirénázást soddrt a szél. Az utcán megállt egy autó. Aitócsapódás, topogás. krákogás, termetes férfi köpenyén megcsillant a villanyfény. Szöges bakancs dübörgött a léncsőházban. A hang elhalt az ajtó előtt. Csöngettek. Az ajtóban egyenruhás férfi állt. Arca szigorú, mintha kőből faragták volna. Mélyről jött a hang: — Itt laknak Vonóék? A , folyosóra is kiszökött a megkönnyebbülés ...) Igen, ilyen volt a kor. Megválasztása után két évvel leváltották, megbélyegezték Kaposvár fiatal polgármesterét. Felfüggesztették oárttagságát is. Vizsgálat indult ellene a vízhiány és a közellátás hiánvosságai miatt. Én- nen akkor, amikor kezdett eltűnni az ország boltjaiból a hús. a tej. a kenyér. Mondták: „elszakadt a néptől, a munkásoktól, a parasztoktól. nem ismerte életük nehézségeit, panaszait.” Talán ez a vád fáit a legjobban. Valóban nem ismerte volna? Ö. akit ezer szál. el- tépheteflen gyökér köt a városához, osztályához? Amikor újra csak ott talált munkát, kenyeret. megélhetést, ahonnan jött. azok között, akiknek kemény mtndennaojait belülről ismerte, sőt átélte. Nem, ez nem igaz, ném lehet igaz. S a celluloidszalagon gyorsan futnak a képek. Nyomdai aprómunka, címek, szövegek, korrektúrák. Mindig is kedvére való tevékenység volt ez. A pontos nyelvi megjelenítés, a tiszta, világos elrendezés, Inaskorában a vérébe ivódott. hogy a szóközöket lezáró spáciumot a pontosvessző elé is ki kell rakni (Gyakorlatlan nyomdász ezt szívesen elfelejti.) S egy idő után már kevesellte a rutint, a meglevő tagadhatatlanul jó nyelvi értekei Dr. Páti Ferenc, a tekintélyes latintanár cikket hozott szedésre. Rosté« akaratlanul is kijavított benne egv vesszőhibát. Páti tanár úr nagyvonalúan elismerte a helyesírási vétséget, sőt elmagyarázta. miért volt a szedőnek igaza. Megértette: a betűkkel, szavakkal igazán jól dolgozni csak nagyfokú tudatossággal lehet Pedagógiai főiskolára jelentkezett, fölvették. Dombóvár' csöpp lakásuk kertjében gyakran látták a szomszédok a keményre taposott kacskaringós ösvényen. Kezében könyvvel, elmélyülten olvasott, s a tömpe káposztafejeknek magyarázta az olvasottakat. Hamarosan már másutt is kamatoztathatta tudását. Lapunknak korrektora, tördelő- majd olvasószerkesztője lett. Idősebb kollégáimat kérdezem: milyen volt a szerkesztői asztalnál ő. a nagy hatalmú fekete töltőtollal a kezében? Emlékek buknak a fölszínre, közülük csak egyet említenék. Gyakran nyitottak be szobájába a kollégák. Rostás a kijavított, letisztázott kézirat előtt ült. s hangosan olvasta föl azt. Mert a szöveg — az egyszerű gondolat- közlésen túl — több. szebb. Ritmusa van, zenéje. S ő ezt is hallani szerette volna. Dombóvárról járt be az 1950. évi leváltása óta. Ütitársai csak úgy ismerték: a néplapos. Táskája degeszre tömve kéziratokkal, és javítgatta a gépelt oldalakat. Reggel a vonaton munkába jövet és este, ha fáradtan hazafelé tartott. Tanított is egy ideig', de a kettőt együtt nem csinálhatta. A film tovább pereg; újabb snittek, gyorsan futó kockák. (Ott állt újra Kaoosvár tanácselnöki széke előtt, öt választották meg 1967-ben, ő lett a 90 tagú városi vezető testűiét elnöke. Ezt mondta: „Meghatottság vett rajtam erőt, mert ebben a 1 percben nem tudok nem gondolni arra, hogy utoHára 17 esztendővel ezelőtt álltam itt, ugyanebben u teremben, ugyanezen a helyen. Csakhogy akkor éle- I temnek talán legválságosabb pillahatait éltem át. Nem az sújtott legkeményebben, hogy meg kellett válnom egy tisztségtől, hanem az, hogy elszippantották előlem a bizalom oxigénfét. Ahol pedig hiányzik a bizalom légköre, ott nem tud élni, dolgozni az ember.”) 1975-ig dolgozott a város vezető tisztségviselőjeként. Ez a korszak egybeesett Somogy iparosításával. Hatalmasan felduzzadt a város, megnőtt lakóinak száma. Amikor megválasztották, még 34 737 kaposvári járult az urnákhoz. Nyugdíjba vonulása idején a megyeszékhely lakóinak száma megközelítette a 70 ezret. Felsőfokú központ lett Kaposvár, ma már senki sem teszi hozzá: kisváros. Hatalmas feladatokkal birkózott évekig. Ez egészségileg is megviselte. Feleségének halála lelkierejét rendítette meg. A pihenés, a csendes szieszták, kaposvári barangolások visszaadták egészségét, életkedvét. Feltöltötték energiáit. Nyugdíjas, de nem tétlen. A megyei pártbizottság tagja, a Hazafias Népfront megyei eLnöke. Azt teszi, amit egész életében szívesen oly sok energiával, életkedvvel végzett. Negyven éve párttagszámára olyan a kötelet, mint tüdőnek az oxigén. Nem létezhet nélküle. A csendes magánélet percei sem telnek una- ►mban. Gyakran forgatja lemezgyűjteményét, kedvence Chopin. Különösen az e-moll zongo- - ravenseny, Egyévi kemény munkája és egy egész élet számos tapasztalata fekszik vaskos nyelvhelyességi jegyzeteiben. Egyszerűsíteni, tömöríteni szeretné a hivatali nyélvét, amely közszolgálati ideje alatt annyi bosszúságot okozott nyakatekertségével, bikkfa-ormótlan- ságával. Gyakran sétál, szívesen rója az utcákat. Különös séták ezek. Képek, benyomások mint az apró küszhalak fürgén úsznak az emlékezet végtelenjében. Éles képekből, váratlanul fel- tóduló érzésekből, futó benyomásokból építkezik a jelen. A Papsára dűlő... a Kanizsai út. . . közellátás . . . lakásépítkezés . . . várospolitika . . . spácium a pontosvessző előtt ___ w * a íikn pereg tovább. "* * Osapor XAtt*
