Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
C zirok Menyus noteszénak: hű« volt a szakmában, Legendák keringtek róla ezínésákörSkheav A «etess akkor szeresbe nimbuszát, mikor a harmincas évek végén Czirok Pestre szerződött a Czuczor Gergely Színházhoz. Abban az időben még senki sem tudott a noteszről, egészen addig, amíg egyszer Czirdk elő nem vette, sőt elősimogatta, előbecézte gyöngéd tapintattal, és röpke belepillantás után már tárcsázta is báró Vajnay Arnoldot a titkos te- lefonszámán. Azt' a báró Vajnayt, akit akkortájt igen jelentős báró Vajnayként tartottak számon a művészvilágban. Azok a szerencsések, akik láthatták a jelenetet, megkövültén meredtek a noteszre. Mintha csak magát báró Vajnayt bámulnák az egyszerű fekete külső mögött, szemre csippentett monoklival, és még a kellemetlenül fejhangú raccsolását is hallani vélték. Ami a notesz küllemét illeti, az később sem változott az évek folyamán. Akár az ős-notesz, leszármazottai sem hivalkodtak a köntösükkel. Egyszerű, fekete fedelű, közönséges tucatáruként, talán a legolcsóbb kivitelben, tűntek eí Czirok zsebében, csak zsúfoií tartalmuk vándorolt át újévkor a frissen vásárol tba. Természetesen illő rostálás rután. Esztelenség lett volna ugyanis az ötvenes években azt a bizonyos báró Vajnayt keresni benne, mint ahogy hiábavaló fáradozással tölti az időt, ha valaki a hatvanas évek elején kukat olyanok után, 'akiket még az ötvenes években piros ceruzával is aláhúzott a notesz tatejdottoKi. Az ilyen találgatások persze csak elméletben jöhettek létre, ttnaimas próbaközi szünetekben, mert abba a noteszbe belenézni nem lehetett. Czirok állandóan a szive fölött, a belső zsebében hordta, öt gombbal is biztosítva a zsebet, sőt akadt olyan időszak is, amikor egyesek szerint bevarrta, és csak otthon fejtette fel titokban, SzüSnka Maca; ismert eperét bsznbrett, aki életének egy depressziós időszakában bizalmas viszonyt folytatott Czirok Menyuesal, a Kanadába vándorolt nagyapja életére állította, hogy Czirok még a legintimebb pillanatokban is fél-szemmel a kabátján csüngött, és izgalmában képtelennek bizonyait férfiéi kötelességét teljesíteni. Ami Szí Iánkéval szemben a legnagyobb neveletlenségnek számított. A notesz körül tehát tovább gyűrűztek a mendemondák, főleg a Csortos Gyula művészklubban, ahova a színészek jártak. Azt azonban kénytelen volt mindenki tudomásul venni, hogy eredményes kis könyvecskevei állnak szemben. M erry* szépen gyarapodott a notesz segítségévek Bio, nem művészileg, mert arra egyszerűen nem is vágyott. Nem csinált hiúsági kérdést az ilyesmiből inkább lenézte azokat a szerencsétlen és feltehetően őrült pályatársakat, akik éjt nappallá téve vajúdtak egy szerepen, amitől aztán nem értek rá pénzt keresni. Ö bizony ráért. Hiszen a színházban játszott kis szerepek nem fáiasztották ki túlságosan, és így örökösen megbízások után csatangolt. És a notesz szerzett neki! Mert a notesz »-bejáratos« volt a filmgyárba éppúgy, mint a televízióba, rádióba, vagy akár a pékek szakszervezetébe, téeszekbe, káté- eszékbe, laktanyákba, iskolákba, óvodákba, mindenhova, ahol csak fel lehetett bukkanni. És ebből a sok kis különféle »felbukkanásból«, régi kuplékböl, penészes magánszámokból szép lassan emeletes családi ház nőtt a Zugligetben, alagsorában garázssal, amelybe később egy Zsiguli is gördült, és kertjében már félig kész volt a fürdőmedence, amikor beütött a szerencsétlen - seg, A nates? soősén-ezátá» f*Többen először nem *s akarták elhinni ért a szörnyűséget, »kacsának«, vaklármának hittan gondolva: Czirok ellenségei terjesztik, de aztán egy napon mindenki meggyőződhetett a szomorú tényről. Lefogyva, kialva fiástul, rogyadozó térdekkel imboly- gott be Czirok a Csortos klubba. Amikor megszólalt, hangja a tücsök ciripelésénél is gyengébbnek tetszett, és jobban pöszített, mint egyébként. Tóth-Mátc Miklós A notesz — Nem láttátok a noteszt? — kérdezte, és egy kimúlni készülő kutya szomorú pillantásával nézett körül. Az általános sokkból Ke- menes Ervin tért először magához. Kemenes régóta rivalizált notesz terén Czirok- kal, de mit ért az 5 könyvecskéje a másikéhoz képest! Semmit! Dilettáns, kis kezdő noteszt birtokolt csupán, ezért hát a legnagyobb tisztelettel, megrendültén kérdezett vissza, teljesen fölöslegesen, inkább csak a pillanat rendkívüli feszültségét fokozva. __ — A noteszt?? — A noteszt —■ tehette Czirok, és lecsuSdott egy székre. — Két hete hiába keresem. Eltűnt. Széttárta kabátját, és mindenki felé odamutatta a behorpadt üres zsebet. — Itthagyott — bámult 6 is könnytől fátyolos tekintettel a zsebre. T anácsok röpködtek, különböző ajánlatok a notesz felkutatására, de Czirok: csak némán ingatta a fejét. — Mindent megpróbáltam — sóhajtotta —, de semmi eredmény. Végignéztem a környék összes kukáit, felástam a kertet, falat bontottam, szétszereltem a kocsimat, meggyanúsítottam a szomszédokat. I. Hiába! Kemenes ekkor már cselekvésre készen állt. Érezte, hogy eljött a nagy alkalom, amikor majd a legendás noteszből hála fejében átkerülhet néhány név és titkos telefonszám az övébe is. — Gyere — ragadta karon Crtrokot —■, megmozgatunk mindent, annak a notesznek meg keil kerülni! Ellopták! A tolvajt a fülénél fogva ráncigáljuk elő, megsemmisítjük, eltiporjuk, karóba huzatjuk ! Késlekedésre nincs idő, minden perc egy lappal megrövidíti az életét! Ki vonszolta Cziroknt, a klubból, és izgalomtól nagyra tágult orrcimpákikal, akár egy vadászvizsla loholt előre. Redőrségre mentek, tűzoltóknak szóltak, bemondatták a tévében, rádióban, öLes apró- hirdetéseket adtak fel, végül mozgósították még a katonaságot is. Közben Kemenes a lézersugárnál is áthatóbb tekintettel lesett minden noteszes embert, különösen, aki telefonált. Ebből aztán sok félreértés is történt. Az egyik utcai fülkében középkorú férfit vettek észre, kezében fekete notesszel. Kemenes rögtön felrántotta az ajtót, éppen amikor az illető ezt mondta: — Boldog vagyok, igazgató kartárs, hogy elsőnek gratulálhattam a kitüntetéséhez, és ha szabad kérnem ... — Nem szabad! — üvöltötte Kemenes, es nyakon ragadta. — Tolvaj! Az a mi noteszünk! — De kérem . i j — hebegte felháborodottan a férfi, mire Czirok is lemondóan legyintett. — Hagyd! Az nem az. Másik alkalommal trafikban figyeltek föl egy fekete noteszes kis kövér emberre, labdajeys kiíenyesedeÉi 6 Yathy Zsuzsa Kiállítás vigyorgástól, ahogy a telefonkagylót szorongatta. Ke- menos válltömésen ragadta, nem engedve befejezni gyönyörűen indult körmondatát, melyben valami Kiss kartársról esett szó, aki többek előtt egy születésnapi összejövetelen egyszerűen »büdös bogárnak", sőt '.közönséges »lótetűnek« nevezte a kedves főosztályvezető kartársat. — Megvagy, gazember! Ez a mi noteszünk! — harsogta diadalmasán Kemenes, de Czirok most is csak fáradt beletörődéssel intett. — Ugyan, Ervin, ne légy nevetséges ... Hol van ez attól? További nyomozásuk során elkeveredtek az Eb utca környékére is. ahol egy villa nyitott, földszinti ablakán betekintve, Kemenes sólyomszeme ismét nagyon ismerős fekete noteszen akadt meg, ötven körüli, aranylánccal, függőkkel ékített nő selypege tt a telefonba, de a notesz férje kezében lapult. A hölgy házi disznótoros vacsorára hívta Bolhái főkönyvelő kartársat a kedves feleségével együtt, és a férje súgására figyelve felsorolta, hogy kik lesznek még jelen. A tizedik névnél Kemenes be akart mászni az ablakon (nem bíx-ta kivárni a többit), de Czirok erélyesen visszarántotta. — Örült! Ezt nézed te az én noteszemnek ?! Kemenes szégyenkezve adott igazat, és kezdeti lelkesedése egyszerre a fagypont alá zuhant, mert belátta, hogy Czirok Menyus nimbusztól körülövezett noteszét, ennyi egyforma fekete notesz közül lehetetlen előkeríteni. És a notesz nem is került elő. Sem aznap, sem később. Minden igyekezet kárba veszett. Czirok annyira szívére vette híres noteszének az eltűnését, hogy teljesen összeroppant. — Egyedül maradtam! — hajtogatta eszelősen, és már csak nagy ritkán tűnt fel korábbi »felbukkanásainak« a színterein, míg végül egy békésen gördülő szemétszállító autó elé hengerítette magát, mielőtt az még elérhette volna a soron következő kukákat. Feleségének pár soros búcsúlevelet hagyott hátra. Ezt: Drágám, Kerék Paláknak pénteken házassági évfordulójuk van, ne feledkezz meg erről. Ments- ki minket, hogy nem lehetünk jelen, de ha közlöd a tragikus eseményt, biztosan meg fogják érteni majd, és eljönnek kondoleálni. Vigyázz, Kerék csak Kentet szív, és. a feketét cukor nélkül issza! Szimatost utálja, ne említsd! Ital: Martini! Zene: Vivaldi! Csókol: Menyus. E zek után teljesen érthető, hogy neje a sírkövére hatalmas noted; vésetett, belearanyoz- tatva egy húszjegyű telefonszámot. Egyházi körökben 'tudni vélik, hogy a Szent Péteré! (Sizgorúan titkos!) Az a ravasz Czirok, mielőtt elhunyt, még azért ezt is felkajtatta valahonnan! A gyerek 2* “„3Í rángatja. Vagyis, nem gyérek, ezt nem szahad mondani. »Előbb elviszem a gyereket óvodába.« Felháborodott tiltakozás. »Ne mondd, hogy gyerek.« Később, iskolás korában is. »Nem vagyok gyerek." Mennek, egészen elvesznek a budai palota márvány lépcsőin. Legyünk pontosak, a lépcsők nem márványból vannak. Annyi márványra nem telt a magyar királyoknak. Királyoknak? Király nem látta ezeket sose. Ferenc Jóska se. A Kormányzó Ür Öméltósága sem. Micsoda története van ennek a budai várnak is! Fölégette a villám, a török, az osztrák. Használták istállónak, raktárnak. Szétlőtték, szétbombázták, újra szétlőtték. Legalább ötször... A gyerek szőke, hatéves, kislány. Erősen fogja az anyja kezét. Már délben azt kiabálta a függőfolyosón, jó hangosan, hogy mindenki hallja: »mikor megyünk kiállításra. anyu, mikor megyünk kiállításra?« Ez a játékkiállítás szerény kis rendezvény a Várban. Legalábbis a mérete. Egyetlen terem, térelválasztókkal sok részre osztva. Látni annál nagyobb öröm. Színes textíliák, ügyességet próbáló fűzőjátékok, logikai játékok, szemet gyönyörködtető színek. Az ember itt újra megtanul látni. Tisza, egyszerű formák, amelyek nyilván bennünk vannak) csak elfedi őket a sok silányság. Hátul, a különteremben tánctanítás, játékkészítés, rajzverseny. De a különterem most zárva. Félóra múlva bezár a múzeum is. Az utolsó látogatók kapkodva nézelődnek. Plexi üvegből szélmalom. Az anya megpörgeti, a gyerek szeme fölcsillan. »Meg szabad fogni?« Ezután mindent megfog. De nem engedi el az anyja kezét sem, így a kiállított tárgyak előtt húzzák- vonják egymást. — Záróra! Le a lépcsőn. Hatalmas méretek, ünnepélyes, nyomasztó csönd. Rengeteg fehér fény. Itt-ott a palotában szobrok guggolnak. Szervátiusz Dózsa-szobra. A hatalmas alak a hatalmas térben félelmetes hatású. Aki látja, malomkövek alatt érzi magát. Kegyetlen présben. A kislány hátrahőköl. — Ki ez? — Dózsa György. — Rózsa György? — Nem. Dózsa. — Ki volt Dózsa György? Mire az anyja észreveszi, már benn járnak a véres- szörnyű történetben. A tör• Vathy Zsuzsa novellája a Központi Sajtószolgálat 1979. évi novellapályázatán n. díjat nyert. ténelennbe«. A gyerek arcán kíváncsiság és iszonyat. A kíváncsiság erősebb. — Megsütötték? Hogyan? Jaj! Ki kellett volna előle térni, miért is kezdett bele? Megsütötték, és a húsából megetették a társait. El lehet ezt mondani? Ki lehet ezt mondani egy hatéves előtt? Csak ne ezen a kijáraton jöttek volna. Csak ne kezdte volna el. És ha nem kezdi? Majd tanulja az iskolában. A történelemből nem lehet kihagyni. »Izzó vastrónon őt elégetétek." — Mivel égettek meg? A lépcsők végtelen hosszú sora. Még egy forduló. Még egy. Válaszolni kell. Az iskolából úgysem veheti ki. A gyerek keze igen erősen kapaszkodik. — Félt? — Nem félt. Csak annyit kellett volna mondania, hogy megbánt mindent. De nem mondta! Pedig megmenekült volna. De akkor se mondta! Végre a ruhatárhoz érnek. Mellette mosdó, akkora, mint egy uszoda Szép zöld, csillogó. Eljátszogatnak a csapokkal, a kézszáritó ventillátorral. Kinn már sötét van. ragyog a város. A Halászbástya, a hidak, Pest lámpaerdeje. Morajlik, ragyog a város. Az asszony megnyugszik, végre szépet, jót is tud mutatni. A gyerek hallgat, csendesen bámészkodik. — Látod a Dunát? Ott választották királlyá Mátyást. Hunyadi Mátyást, aki híressé tette ezt a várost. A királyi palotát. A gyerek gyanakszik. — A Dunán választották királlyá ? — Igen. Húszezer ember... vagy tíz . . . nem is tudom . . . Mégis inkább húsz... Ott állt a jégen, és várta, hogy * várban megválasz- szák Mátyást. — De miért a jégen? — Tél volt. Be volt fagyva a Duna. A főurak nem akarták Mátyást, saját emberüket akarták. De lenn az a húszezer ember... vagy tíz ... morajlott. mint most a város. És a Várban nem merték a másikat választani. — Kik nem akarták Mátyást ? — Az ellenségei. Akik lefejeztették Hunyadi Lászlót. A bátyját. A gyerek az anyjára néz. — Lefejezték a bátyját? Jaj! Szilágyi Erzsébet arca. A kereszt alatt János és Madonna! — Hogy fejeznek le valakit? Mondd el! Hogy fejezik le! — Pallossal... A pallos egy nagy kard, akinek a Ban Mariann iparművész fazekas munkája. Kisüti etetett badtpesa kiaBftásértL) nyakára ütnek vele, leesik a feje. De Hunyadi Lászlónak háromszor kellett a nyakára ütni. Pedig ilyenkor már kegyelmet szoktak adni. De neki nem adtak. A nádor intett ... Csönd. Az asszony fogad- kozik, hogy több borzalmat nem mesél. Inkább hazudik vagy hallgat. Csak ne kérdezne, csak ne kérdezne többet! A kislány kezében a játékkiállítás katalógusát szorítja. Szótlanul, szomorúan nézi a Dunát. Az asszony torka összeszorul. Nem, a lánya már nem gyerek. Már fölfogja, már érzi a szenvedés végtelen áradatát: azt a mélységes mély vérfolyamot, az emberiség történelmét, amelybe beleszületünk. Pedig szeretnénk, nagyon szeretnénk kiverekedni magukat belőle. De csak el-vissza. el-vissza. És a gyerek szeme alatt a friss árkok a szomorúság korán megszerzett tapasztalásai. megfogni, maga felé fordítani. Vagyis inkább visszafordítani. Vissza a gyereklétbe. Kivenni az iskolából, kivenni a történelemből. — Menjünk. — Megfogja a gyerek kezét, gyalog baktatnak le a hegyről. Hamar elérnék az Erzsébet-hídhnz. — Ki az ott? — kérdezi a kislány a reflektorok fényébe mutatva. — Gellert püspök szobra. — Gellért — bólint a gyerek —, akit hordóba tettek és lelöktek. De miért? — Visszanéz a szoborra. — Ki lökte le, és miért? Szeretné Devecseri Zoltán Újévi üdvözlet, 1980 Annak, aki enni adott, annak, alá megtagadott, annak, aki hinni enged (nem csigákkal meneteltet), annak, aki szóval átkoz, de kezével kalapácsos, . kitől gyereke vár tisztát, ki tudja a szemek titkát, aki bőgős vagy gitáros, aki sokat éjszakázott, annak is, ki nyolckor álmos; aki holnap Battonyán kél, vagy húsz éve Szalonnán él: elpusztultnak meg élőnek: önkéni-holtnak és lelőttnek. annak, ki lszkáznn termett, s akit József Áron nemzett, színésznek, költőnek igaz szavak esztendő-végig maradjanak, s ha netán ez év is kimúlna: üdvözlésem kezdem híjra ... Annak, aki. .. enni. hinni, sokat, holnap, önként holtnak termett nemzett igaz szavak maradjanak újra, újra .., Botár Attila Tótól tavakig érő Fáj ez a fekvés a levegőben — csigolya-csikorditó. Aknával álmodom játékait, haját, virágbaborult testét, fölverő csődjét. Gyermek ceruzarajza ilyen őrjöngő-pontos tétovázás, ilyen rákapás az elhúzódó végtelenre. Ceruzarajz a vizen s megáll a fölkapott sirályszín a levegőben és fáj ez a fekvés, tótól tavakig érő fehértűz, akárha kendővel integetne viszontlátást. viszontszeretést viszonthalált — pedig csak egyetlen nyaram egyetlen napjait 00 te eg.
