Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
KELL A SZÍNHÁZ! K eB á színház a legkisebb falvakban is. Ma »ár ilyen egyértelmű határozottsággal leírhatjuk:, kimondhatjuk ezt, hiszen a példáik sokaságát lehet bizonyításaként felsorakoztatni. Ezt mutatják a téli estéken olykor a zsúfoltságon túl megtelő művelődési otthonok, bizonyságául szolgálnak az újabb és újabb előadásokat kérő-sürgető levelek, amelynek aláírói nemegyszer a községi tanácsok vezetői. Am az utóbbiak azt is bizonyítják, hogy a műveltség terjesztésének ez az egyre népszerűbb módja — nem jut el elég sűrűn a kisebb és a városoktól, kulturális központoktól távolabb * eső helyekre. S ha némileg tudják is helyettesíteni ezt a televízió színházi közvetítései, egyre gyakrabban hallani azt a — talán kissé epésnek tűnő — megjegyzést, hogy »a konzerv sem pótolja a friss ételt«. Ne bonyolódjunk bele ezúttal a tévéközvetítések hézagpótló szerepének taglalásába. De az sem vitatható, hogy a néző más, frissebb és nagyobb élményekkel megy haza a színházból, s ez semmiképpen. sem ugyanaz, mint pizsamában, papucsban, eleiszundikálva végignézni a műsort. Kell tehát a színházi előadás a, kis és távoli községekben is. Ennek a szükségletnek létrehozásában kimagasló érdemei vannak a Déryné Színháznak. Feljegyzi a magyar művelődéstörténet, hogy évtizedeken át — a kor ekhós szélierén, nemegyszer öreg, kényelmetlen autóbuszokon — járták a falvakat ennek a társulatnak a művészei, s olyan helyekre vitték el Shakespeare, Moliére, Katona József vagy a mai színpadi szerzők műveit, ahol mindaddig csak néhányan hallottak, olvastak, tudtak mindezekről. Megváltozott, óriásit fejlődött időközben a falusi közönség. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1950- bm*. az első faluszínházi előállások idején még nagy ritkaságnak számított faluhelyen az érettségizett ember ma pedig már a legkisebb falvakban is van (nagy átlagban) annyi diplomás, ahány középiskolát végzett volt akkoriban. Ebből következik, hogy szinte összehasonlíthatatlanul többen, vannak, akik legalább valamennyire ismerik a dráma- irodalmat Ez viszont magával hozza, hogy a várakozás is nagyobb: jócskán túl vagyunk azon, hogy a nézők többsége csupán rácsodálkozik a színpadon beszélőének! ő-táncoló, különböző korok vagy népek ruháiba öltözött vagy divatos holmikat viselő emberekre. Ezzel együtt azon is túljutottunk, hogy az egész országot átfogó, egyetlen "vándorszínházra« kelljen bízni a »kulturális missziót«. Díszen A visszacsavart láng címmel jelent meg Orbán Ottó negyedik verseskötete. Akik, ismerik és szeretik Orbán költészetét, e kötete olvastán bizton állítják majd, hogy eddigi kötetei közül egyikben sem volt ennyi, a szó hagyományos értelmében is szép vers, ennyire természetesen hajlékony a költői nyelv. Verseinek egyik visz- szatérő témája: a költészet értelme. Orbán szétziláltnak tartja civilizációs betegségektől gyötört századunkat, ahol az emberi szó, az irodalom, a vers hatása kétséges; hisz oly sok az értelmetlen és a hazug beszéd. A költészetről vallott felfogását idézik ezek a sorok: »és egyre több körmondat visszavezethető / egyszerű igenre vagy nemre / s a vers mindinkább törött evező / amit egy eszelős hajótörött markol / hogy a csupasz ielentes élve elterülhessen / ■ ha van olyan / valami ismeretlen parton«. Emlékszik elhunyt fiától püg amennyire valóban az voll az első években, évtizedekben a színház bemutatása és megkedveltetése — ma már mindennapi művelődéspolitikai feladat a legtávolabbi helyek többé-kevésbé rendszeres színházi ellátása. Sokat mondanak a számok: 1950-ben mindössze 6113 színházi előadás volt Magyarországon, s ezeket 2 446 600-an látták. 1975-ben 5 318 042 néző, előtt játszottak 11406 előadást — ebből 6380 előadás volt olyan városokban és községekben, amelyekben nem működik színház, s a nézők száma ezeken a helyeken 1 557 778 volt. Akkor még működött, járta az országot a Déryné Színház. 1978-ban már nem, s a részben helyette alakult Népszínházzal együtt a kisvárosi és községi előadások száma 4848-ra, a nézőké 1 227 159-re csökkent. Jóllehet az új Népszínház 1978-ban alig feleannyi előadást tartott az említett helyeken, mint három évvel korábban a Déryné Színház — a visszaesést mégsem lehet egyszerűen az átszervezésnek betudni, s még kevésbé lenne ész- és időszerű siratni a falvak, kisvárosok népszerű színházát, amely küldetését betöltve szűnt meg. A kisvárosok és a községek viszont országszerte változatlanul, sőt egyre inkább várják és elvárák. hogy legalább néha, de jobb, ha rendszeres időközönként keresnék fel őket a színtársulatok. Megoldás csak egy van, de annak több ága alakul ki Egyrészt a Népszínháznak, amely alapítólevele szerint átvette a Déryné Színház feladatkörét, továbbra is el kell jutnia a színházat szerető falusiakhoz és kisvárosiakhoz. Ehhez a feltételek részben vannak csak meg — nem titok, hogy az átszervezés során főleg a műszaki és más segédszemélyzet, valamint az előadásokat lekötő szervezők soraiból túl sokan néztek más kenyérkereset után. Így évente hatszáznál több előadással jelennek meg a Népszínház társulatai a Déryné Színház korábbi közönsége előtt. Két utazó társulata, úgynevezett stagione- részlege van a Népszínháznak, ezenkívül operatársulata, táncszínháza és bábszínháza. Ez utóbbinak általánosan nagy sikere van, A másik »ág«: a tíz vidéki vagy — mint magukat szívesebben. nevezik — nem budapesti színház. 1975-ben összesen 1119 előadást tartottak székhelyükön kívüli városokban és községekben, tavaly 1222-t, valamelyest tehát pótolták a Déryné Színház kiesését. De a továbbiakban elsősorban nekik kell lyatársáról, aló bohém volt a valóság ok-okozat összefüggésében is, aki előtte ballag a révhez, átkelve a nemlét csillagörvényébe. ■ Szól kedves költő-barátjához is, s a szonett nagybetűs kulcsszava: pusztulok. Ezek Orbán mai lirójának jelentős versei. Prózaverseiben ugyancsak a költő s emberi lét értelmét veszi bonckés alá, kínzóan, de a valóság vonzásában fogalmazza meg látomásait. Mély lánggal égnek benne a gondolatok, szavak: »negyvenéves kora fölött a költő, ha csakugyan az, mar úgy költő, ahogy ember — föltűnés nélkül és gyógyitha- tatlanul«. Ebben az emberi létben keresi a költészet helyét, hivatását: »S a költészet: behajlított tenyér, ernyő a huzatban haldokló láng fölött, mert valahol, valamikor. valamiben, ki tudja . . . föllobog . , . föl kell lobognia, hisz emberi termeszét az öve í§-«a . nemcsak az űrt betölteniük, hanem az új és a korszerűsített művelődési házak szín- padait,. előadótermeit jobban Kihasználva az elmúlt évek átlagánál jelentősen többet megjelenniük a távolabbi és kis helyek közönsége előtt. Emellett szól az, nogy a megyeszékhelyekről lényegesen könnyebb elérni a még oly távoli településeket is, mint a Népszínház központjából: Budapestről. Legalább ennyire nyomós érv az, hogv a vidéki színházak művészi színvonala egyre emelkedik, az általuk »tájra« vitt előadások épp olyan vagy akár magasabb mvójűak, mint az ország minden táján járóké. Mindössze két területe van az országnak, amelytől távol van a legközelebbi színházi székhely is:. Szabolcs-Szat- már és Zala megye, vagyis az északkeleti és a délnyugati vidék. Az előbbihez még hozzá lehet. számítani a vele szomszédos zempléni tájakat, az. utóbbihoz Vas megye egy részét. Ide ma fővárosi társulatnak eljutni — legalább két. napot jelent, beleszámítva a távolságot, az útviszonyokat, a sebességkorlátozást és azt a semmiképpen nem elhanyagolható ténvt, hogy az előadásokat este tartják, szállásról is gondoskodni kell a társulat tagjai és segéderői számára. S éppen a távolságok miatt csaknem azonos a »legközelebbi« vidéki társulat helyzete is. Természetes követelmény tehát, hogy a két »sarokmegyében«, Nyíregyháza és Zalaegerszeg székhellyel alakuljon új színház. Erre már készülnek a tervek, de aligha kell magyarázni, hogy Orbán Ottó új kötetének második részében amerikai utazásának élményeit fogalmazza meg, hasonló utazás élményanyaga tölti ki Oravecz Imre versesköteténeJ< jó részét is. Míg Orbán az amerikai város képét tárja elénk, Oravecz figyelmét egy északarizonai sosóni pueblo indián nép hiedelem- és hitvilága fogja meg. Ez a hitvilág, az indiánok mély erkölcsi bölcsessége, szokatlan logikájú fogalmi rendszere nagy hatással volt Oravecz Imre költészetére. A Költők egymás közt című antológiában 1969- ben Weöres Sándor mutatta be Oraveczet: »Ügy vélem: hogy ez a költészet bennünk kinyíljék, érintessél kell közelednünk hozzá, a szellem ujjaival... Az Oravecz-ver- sek megkívánják az olvasótól, hogy együtt alkosson a költővel, részt vegyen a teremtésben. Pedig ez a részvéte] talán még meg is nehezül azzal, hogy itt alig akad szubjektív élem: ob- yfctamvArafc tapintunk* me— nem megy egyik napiról a másikra. Mindenekelőtt színészek, zenészek, táncosok kellenek, akik vállalják a könnyűnek jó előre sem látszó feladatokat. Egy sor személyi feltételen kívül meg kell oldani olyan tárgyiakat is, mint a színházépület, a társulat mindenképpen megfelelő elhelyezése, lakások, ellátás, utazás stb., stb., hosz- szú lenne mindent felsorolni. Márpedig ez a harmadik, de legkevésbé sem utolsó »ág«, amelyen tovább kell haladni. Anélkül, hogy a kisvárosoknak, nagyközségeknek le kellene mondaniuk akár a legnagyobb fővárosi társulatoknak egy-egy vendégjátékáról. a távoli és kis helyek színházi ellátottsága csak a Népszínház és a — meglevő és leendő -— vidéki színházak égymást kiegészítő műsorpolitikájával oldható me" A törekvés az, hogy előadásaik minél magasabb színvonalúak legyenek. Mégsem tudják ugyanazt adni. amit a korszerű. nagy színpadokon játszó fővárosi társulatok, vagy azt, amit székhelyükön nyújtanak a vidéki színházak. Ez még persoektívában sem lehet követelmény művelődési házak szűk színpadain, ezernyi technikai nehézség közepette. De pótolniuk kell a Déryné Színházat abban is, hogy — természetesen magasabb fokon, más körülmények között — kulturális missziót teljesítsenek. Feladatuk fölkelteni az érdeklődést, mind magasabbra állítani a mércét, egyre i gémesebb közönséget nevelni a színházművészetnek. Várkonyi Endre lyek keményen koppnnnák vagy vizszerűen elfolynak«. Azóta sokat változott Oravecz költészete, de Weöres szavai ma is érvényesek rá. Talán néhol nőtt a szubjektív elemek száma, mint például a régi Saajláról, szülőfalujáról szóló versben, ahol felvázolja r— csupa tőmondatokban, dísztelenül a falu hétköznapját, majd így zárja a verset: »és a legnagyobb dologidőben / hülye- gyerekként lézeng a faluban a történelem«. A címadó próza vers. Egy földterület növénytakarójának változása is azt példázza, hogy nem szabad — bár lehet — a természet és a hagyomány ősi, logikus törvényei ellen tenni. Erdő helyett szőlő, szőlő helyett erdő, majd mindent bglep a gaz, ahol »... már csak elvétve lehetett látni egy-egy gombázásból arra hazatérő öreget, aki nem is annyira a tisztásokon még mindig található szőlöfürtök. mint inkább élete növényi emlékei után kutatott«. Oravecz lírája gondolatilag is kiszélesült — bár indián motívumait s különösen a kötetben angolul irt verseit kitérőnek érezzük — mégis nagy út előtt álló költőnek eeayjsfci öt m SÖÓ olvasó. ÚJ KÖNYVEK A visszacsavart láng Tandori Dezső Karácsony és újév közt Már egy ideje az óév utolsó napjára mindig valami „programot” találtunk ki, igy volt-e csakugyan egyszerűbb? vagy az ilyet csupán úgy hisszük? tény, hogy a madarak egy madaras könyv képében ekkor is meglátogattak minket, és mi magunk is csináltunk valódi programot: végig a Duna-part bizonyos szakaszán, a parkokba n. kiszórtuk az „utolsó” eleséget, hogy a kissé szürkének ígérkező „első" napon nyugton maradva élvezhessük itthoni két verebünk társaságát: és oda is ellátogattunk — tavaly, emlékszem, igen enyhe volt az idő december harmincegyedikén —, szemerkélő esőben, ahonnét a madaras könyvvel valaki hozzánk látogatott, bedobta a levélnyíláson, mi meg a postaládájába dobtunk be madaras képeket, fotókat a mi két verebünkről, akik egy naptári évvel megint idősebbek lettek. A költészet, s egyáltalán, a figyelem, az ünnepiesen ült ünnepek felé fordul, nem törődik annyit a közti napokkal, mint az ajándékok utáni fényhiánnyal és a teli gyomorral telő. karácsony utáni napok például, amilyenek ezek; amilyenek ezek, kifejeződött az a mi szilveszteri programunkban; most már, az idén mintha szomorú lenne, hogy egy helyen megint nem kell kegyesen kitalálni valamit; lesz-c merszünk mindenütt bátran megmondani, hogy végig itthon leszünk, , és köznapibb lényünk törleszteni próbál — mit? miért? TÉLI REGE Tasas Károly rajzai
