Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

As anyag ne vesszen el... A konstruktőr lelkiismerete r Meg a technológusé. Mert ok ketten. —ők:. sok ezren — elválaszthatatlanok. Ha együtt, akarnak valamit, az a siker ígérete. Ha az egyik vagy a másik azt nézi, mit lehet »megoldhatatlan«, »most ez nem megy« és hasonló felkiáltásokkal elutasítani, szinte biztosra vehető a ku­darc. Sókszereplős darab kulcs! igurái ők; ehhez mért a felelősségük is. És a 'lelki­ismeretük? Érvek, ellenérvek A textiliparban alapvető fordulatot hozott a szinteti­kus szálak földolgozása. A pamutfonásnál például a hul­ló dék veszteség öt:—harminc százalak között mozog, a szin­tetikus szálaknál ennek egy- tizede. Ugyanakkor lehetővé vált olyan gépek megszer­kesztést és alkalmazása, ame­lyek termelési sebessége többszöröse a hagyományoso­kénak — a mesterséges szál szakítószilárdsága, egyenle­tessége jóval nagyobb —, a fonás, szövés, kötés, hurkolás valamelyikének elhagyása, az automatizálás gyorsítása, a kikészített műveletek össze- - vonása stb. konstruktőri és technológus]' feladatok soka­ságát kellett végrehajtani, si­ker reL Ma az Ipari ráfordítások hetven százaléka az anyag­án energiaiköltség. Aminek egyetlen százaléka, forintban ki feje-ve, 4,7 milliárd, azaz szerény megtakarítás is ha­talmas összeget érne. Óvato­san utalunk rá; vannak olyan becslések és számítások, ame­lyek szerint — területektől és tevékenységektől függő­en — az anyagfelhasználás hat—harminc százaléka, fölös, elkerülhető, gondos gyárt­mánytervezéssel, jobb tech­nológiái körülmények kiala­kításával megtakarítható len­re. Ismeri források »Arra kell kötelezni és ösz­tönözni a gyártmánytervező­ket, hogy konstrukcióikon na­gyobb mértékben alkalmazza- rak tip;zált és szabványosí­tott alkatrészeket és részegy­ségeket« — mondta ki az MSZMP Központi Bizottságá­nak határozata a gépiparról. A bökkenő csak az, hogy ez az állásfoglalás az 1962. jú­nius 28—29-i ülésen fogalma­zódott meg, s bár van válto­zás az .akkori helyzethez ké­pest, korántsem az elvárható mértékben. Annak ellenére, hogy számítások bizonyítják: az építőkocka-elv alkalmazá­sa, a tipizált alkatrészek föl- használása a különböző ren­deltetésű berendezéseknél. 1?—20 százalékkal mérsékli az élőmunkát, s negyedével harmadával az anyagszükség­letet ...! Olyan ismert forrásoKról van szó eboen az esetben — es más Hasonló lehetőségek­nél ;s — amelyek kamatozta­tása gyakran csupán a konst­ruktőr lelki'«mere téré ha­gyatkozott., k nem függött ér­dekeltségétől, elismerésétől. Azaz bebizonyosodott: csu­pán a lelkiismeretre hivat­„Csupaszárny" tyúk — százezerszám 'A Zala megye! Baromfifel­dolgozó és -Értékesítő Közös Vállalat kirendeltsége 1977 ja­nuárjában alakult meg Ka­posváron; a húskombinátban ugyanra megszűnt a baromfi­feldolgozás — .szerepét So­mogybán is Zalaegerszeg meg Pécs vette át. Az előbbi (■a baromfi és tojásfelvásárlást, a vágott és rap os barom fi ér­tékesítését végzi, az utóbbi a| nyúl értékesítését. A húskom-i hánáttól vásárolt két tojás osz­tályozó gépsor segítségével a válogatást is a kaposváriak végzik. — Elsősorban a megye el­látása a feladatunk — mond­ta Kiss Ferenc üzemvezető. — A hazai piac igényei na­gyobbak, s a tervünk is eszerint alakult: 15 millió to­jást vásárolunk a megyében működő háztáji szakcsopor­toktól, tsz-éktől és ugyancsak 15 millió darabot az áíész- ok tői. —' Hogyan alakult a vágott -baromfi idei piaca? — Sajnos, vannak gond- . jaink. A vágott baromfi combjának, mellének és szár­nyának ára eltérő (a szárny a legolcsóbb), így a levágott állatok melle néha mázsás tételekben a boltokban ma­rad — vagy csak nehezen ta­lál gazdára —, míg szárny­ból soha nincs elegendő. Az idei tervünk jóval nagyobb, mint a múlt évi: ez egyrészt a választék bővítéséből, adó­dik — jelenleg 28 féle ter­mékünk van —, másrészt a Balaton déli partjának ellá­tása is a mi feladatunk. Ta­valy 12 690 mázsa, az idén pedig már ez ideig 15 273 mázsa baromfihúst értékesí­tettünk. Kirendeltségünk termelési értéke hatvanmil­lió forint. — Tojáson és vágott ba- romfin kívül mivel foglal­ok,óznak még? — Keltetőüzemünk műkö­dik Csurgón meg Csokonya- visontán: ezek évente majd­nem egymillió naposcsibét ne­velnek ... Foglalkoztunk ko­rábban libáért ékesítéssel is. de nagyon csökkent a keres­let. Viszont egyre több na- poskacsát vásárolnak: ebből 150 ezret adtunk el az idén. — Ügy tudom, ott vannak a kaposvári hetipiacon is. . — Igen. Közve lenül is ér­tékesítjük a tojást. Kaposvá­ron a tojás átlagnál drágább árat nagy'mennyiségű és fő­leg olcsó tojással valamelyest visszasz untattuk. Hat héttel ezelőtt mentünk ki először, s akkor ötezer darabot ad­tunk el legutóbb pedig' már negyvenezret. Hányán dolgoznak a ki­rendeltségen? — Nyolcvannyolcan, s a többség nő. A dolgozók 90 százaléka a húskombináttól került vállalatunkhoz. Az ósszi étszám jelentős része törzsgárda tag. A kaposvári kirendeltség ezt az évet várhatóan ötmil­lió iorint nyereséggel zárja. H. J. í kozni nem elég, különféle módon azt serkenteni is kell, hogy legyen, működjék ez a lelkiismeret; szakmai önér­zet, önbecsülés, alaposság. Nem mindig maradtak az is­mert források kiha^znál-tta- nul, de gyakran Készült olyan konstrukció, amelynek csak a burkolata, s alkatré­szeinek négy százaléka volt magyar, a többi tőkés import­ból származott; olyan háztó’’- tási gép, amelynél a 20—25 százalékos teljesítménynöve­kedést az energiaszükséglet ötvenszázalékos emelkedése követte; olyan építőanyag­ipari égetőberendezés, amely hatvanszázalékos selejttel dolgozik, mert nem az át­lagos, hanem a legkiválóbb minőségű nyersanyagra ■»zer- ke.\zto*ték alkotói . .. Jó jelszó lehet A gyártmányfejlesztőnek, a technológusnak éppen ezért igazodnia kell a megkötések­hez, egyebek között a közgaz­daságiakhoz. Csakis olyan módszerek, anyagok, eszkö­zök, eljárások hívei, alkalma­zói lehetnek, melyek mara­déktalanul szolgálják kz ere­deti célt, ám mérséklik, ész­szerű határok között tartják a ráfordításokat. Amihez az értékelemzés éppúgy segítsé­get nyújt, mint a túlzott biz­tonságra törekvés visszaszorí­tása, hiszen vizsgálatok bizo­nyították, egyebek között be­tonidomok, acélszerkezetek az előirt teherbírás háromszoro­sát is elviselik, a gépek, be­rendezések egy részének ön­súlya — a hasonló teljesítmé­nyű külföldi gyártmányokhoz képest —- másfél, kétszeres... Talán szabad legyen a konstruktőröknek és techno­lógusoknak — de nem csak azoknak — egy, akár jó jel­szóként is értelmezhető meg­állapítást a figyelmükbe ajánlanunk. így hangzikí »A munka termelékenységének emelkedése éppen abban áll hogy az eleven munka részese­dése csökken, a múltbeli munkáé növekszik, de úgy. hogy az áruban rejlő összes munkamennyiség . csökken: hogy tehát az eleven munka többel csökken, mint «meny­nyivel a múltbeli munka nő.« Az idézet A tőke III. köte­lében olvasható. Mészáros Ottó (Folytatjuk.) A megye általános fejlődésének szolgálatában Munkaerő-gazdálkodás Somogybán A megye foglalkoztatási gondjainak megoldása után a vállalatoknáL egyre gyakrab­ban mondják, hogy hiány van munkaerőből: terveik, fejlesz­tési célkitűzéseik valóra vál­tásához azonban még mindig számítanak újabb munkaválla­lókra. A megye népesedés! helyzetéről, a foglalkoztatottak és munkaképes korúak szá­mának alakulásáról kérdeztiik Balogh Lászlót, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának vezetőjét. — A születések száma 1976 —77-ben a korábbi évekhez képest emelkedett., s ez javí­totta a megye népesedési vi­szonyait. Tavaly és az idén azonban megint csökkent a születések száma. — Hányán élünk ma So­mogybán? — A megye lakosságának száma 361 500: alig változott 1971 óta. A hatodik ötéves tervben azonban a kor sze­rinti összetételt is figyelembe véve két-háromezer fős csök­kenéssel lehet számolni. Csök­ken a munkaképes korú la­kók száma is: véleményünk szerint körülbelül háromezer­rel kevesebb munkavállaló lesz a megyében. Ez tulajdon­képpen abból adódik, hogy — a statisztika szerint — a ván­dorlási különbség, tehát az el- és beköltözőitek különbsé­ge évente 300—400. A mun­kaképes korba kerülők száma is kisebb,, mint a nyugdíjba menőké. E folyamat nem űj. régóta tart már. Jelenleg 209 ezer kereső van Somogybán: számok a hatodik ötéves terv végére 206 ezerre csök­ken. ' A következő középtávú tervben 20 ezer új munkavál­lalóval számolhatnak a foglal­koztatók. a nyugdíiba vonulók száma pedig 21 500—22 ezer lesz. — Mii jelentenek ezek a számok a vállalatok szemszö­géből? — Azt, hogy nem lesz több munkaerő, mint. amennyi . je­lenleg van, sőt néhány helyen arra is föl kell készülni, hogy csökkenő létszámmal oldják meg a termelési feladatokat. A megye gazdasági szerkeze­tét javító vállalatok létszám igényének kielégítését ennek ellenére támogatjuk. Kapos­váron ilyen például a hús­kombinát, a Csepel Művek ne­hézgépgyára, a Mezőgép-vál­lalat, Marcaliban a Május 1. Ruhagyár, Tabon a Videoton számítástechnikai gyáregysé­ge. Ezt oly módon kívánjuk elérni, hogy az általános is­kolát végző fiatalokat tervsze­rűen ezekhez a foglalkozta­tókhoz irányítjuk. — A mezőgazdaság hosszú ideig munkaerő-tartalékot je­lentett. — A következő tervidőszak­ban nemcsak természetes fo­gyással, hanem létszámcsök­kenéssel is számolnak a me­zőgazdasági ágazat irányítói. Ez azonban kisebb mértékű lész, mint a mostani ötéves tervben vagy az ezt megelő­zőben volt. Ugyanakkor szá­molni kell a visszaáramlással is: a mezőgazdaságnak szüksé­ge van olyan szakemberekre, akik a korszerű technikát ke­zelik. — Miként tükrözi a valósá­got a vállalatok magatartása? — Megítélésünk szerint a megyei munkaerő-gazdálkodási politikát valamennyi somogyi foglalkoztató ismeri: tudják, hogy mi várható. Többségük — de nem mind — reálisán számol a lehetőségekkel. A vállalatok egy része azt Is tu­domásul veszi, hogy a koráb­binál kevesebb dolgozóval kell megoldania a feladatait; az ipari szövetkezetek, a textil­művek, a villamossági gyár és az elektroncsőgyár számol csökkenő létszámmal. Ezt a folyamatot nem lehet meg­akadályozni. A megye mun­kaerő-gazdálkodásával foglal­kozóknak az a feladatuk, hogy eszközeikkel — például a közvetítési utasítással és a tervszerű irányítással — zöld utat biztosítsanak a somogyi gazdaságot meghatározó, a fejlődést segítő ágazatoknak, a szolgáltatást végző vállalatok­nak, szövetkezeteknek, vala­mint a balatoni idegenforga­lom munkaerőigényének ki­elégítéséhez. A megkülönböz­tető támogatás azonban egye­dül kevés. A vállalatoknak is van tennivalójuk: a fogadó- képesség javításával csökkent­hetik gondjaikat. Ha megíe-1 lelő keresetet, jó munkakö­rülményeket és korszerű tech­nikát biztosít a munkavállaló­nak, nem nehéz megtartani: A tapasztalatunk az. hogy ahol átmenetileg gondok voltak a fogadókészséggel, oda hiába irányítjuk a munkát kereső­ket. A helyes magatartás az, ha a vállalatok nem a mun­kaerő megszerzésére, hanem a megtartására fordítják az energiát, azok a jól dolgozó munkások kapjanak lehetősé­get. akik már ott dolgoznak, Ez megtérül a vállalatnak is, a népgazdaságnak is. — A balatoni munkaerőgond megoldására egyedül a megye nem vállalkozhat. — A szezon idején húsz­ezer ember dolgozik a Bala­tonnál; közülük kilencezer idénymunkás. Ennek a kilenc­ezer embernek csak a 40 szá­zaléka kerül ki a megyéből. Véleményünk az, hogy a szak- szervezeti és a vállalati üdü­lők munkaerőgondjának meg­oldása érdekében a koordiná­ciót országos rangra kell emelni és több olvan kötött­séget kell feloldani, amely le­hetővé teszi a munkát válla­lók körének szélesítését. Vé­leményünk szerint szükség lenne arra, hogy a nyugdíja­sok foglalkoztatását korlátozó intézkedések egy része alól föl mentést kapjanak azok, akik' nyáron itt vállalnak munkát. A fiatalok szervezett foglalkoztatása is megoldható volna. Ezért javasolta a me­gye, hogy az üdültetés érde­kében végzett munkát emel­jék az építőtáborok rangjára. Mérsékelné a gondokat, ha a nehezen betölthető helyeken idénybérezést vagy szezonvégi pótlékot lehetne adni. — A mezőgazdaságban is ran még idényjellegű munka.- J ti.wv, /• — A tsz-ek munkaidőalap­jában is vaitnak tartalékok: hasznosításuk közös érdek.-Ki­használni ezt melléküzem­ágak létesítésével lehet. Meg­ítélésünk szerint egy átlagos nagyságú gazdaság ily módon 40—50 embernek tudna ál­landó elfoglaltságot teremte­ni. Olyan belső tartalék ez, amelynek kihasználása min­denkinek érdeke. Dr. K. I. Az új csarnok a Drávára néz Zsibrek Imréné Június közepén vették birto­kukba a fűrészüzem új mű­helycsarnokát a Sefag barcsi gyáregységének dolgozói. Az 1965-ben épült régihez toldot­ták hozzá az új létesítményt, amely a gépekkel együtt csak­nem 180 millió forintot ér. Így véglég megoldódott régi gond­juk: saját magúk tudják ellát­ni alapanyaggal üzemrészüket. Most kétszeresen is nagy a »hajtás«*: a beruházás- miatt kél hónapot általk a gépek, s be kellett hozni a lemaradást, másrészt, már a következő év első negyedének alapanyagát is meg kell termelni, hiszen a fának — hogy jó minőségű parketta készüljön belőle — előbb száradni, szikkadni kell. Molnárinasból lett gatter- mester Cs'ányi Jenő. 1954-ben — leszerelése után — került a gyárba; azóta megszerezte . a faipari szakmunkásképesítést és kétszer kapta, meg A faipar kiváló dolgozója kitüntetést. A gatter — a keretfűrész — egy eszeveszetten hadonászó, több fűrészlapos gép, amely a rönk- fát lapokra hasítja. Mindent a gép végez, a kezelő dolga nem áll másból, mint irányítani, egyengetni a rönkfa útját. Ezt hiszem én. A mester azonban kiábrándít: . Mire valakiből igazi gat- termester válik, addig egy egész erdőt »feltehet láb alól". Először is: tudni kell, hogyan futnak a fában a szálak, mert csak azokkal párhuzamosan szabad hasítani. Ez mindegyik fajtánál .más és más. Azután a gépet is alaposan kell ismer­ni, mert hiába ugyanaz, a típus, mindegyiknek vannak »egyéni tulajdonságai«: másként rea­gálnak a különböző keménysé­gű fára. Ehhez idő^ gyakorlat és érzékeny fül is szükséges. — Néaen oda! — mutat egy különféle szá­mokkal teleírt táblára. — A művezető meg­adja a méretet, a többi már az én dolgom. Rám van bíz­va, hogy me­lyik rönkből mennyi desz­kalapot tudok kihozni úgy, hogy minél ki­sebb legyen a veszteség. Per­sze minél pon­tosabban, hi­szen a további feldolgozás át­lói függ, meny­nyire volt biztos a gattermes- ter keze és szeme. Bertalan József csoportveze­tő egy kalapáccsal és egy kör- möskulccsal a kezében igyek­szik valahová. Sietős a dolga, hamarosan műszakváltás lesz. Alig akar velem szóba állni. Beszélgetésünk kezdetben két süket párbeszédéhez ha­sonlítható, akkora a zaj. Pedig ő éppen azt ecseteli, mennyi­vel könnyebb Itt, mivel az új gépek korántsem olyan hango­sak, mint a régiek voltak. Per­sze minden viszonylagos, ami neikem ágyúdörej, azt az ő fü­le esetleg csak légvzümmögés- ként érzékeli. Megszokta. Azért van meggyőzőbb bizo­nyítók is arra, hogy sokat ja­vultak a munkakörülmények. A nagy erőkifejtést igénylő fi­zikai munka teljesen meg­szűnt, az anyagmozgatást, amit korábban kézzel végeztek, most targonca látja el. Ä nyugatnémet Linck soro- zatvágó körfűrész műszakon­ként akár negyven köbméter fa feldolgozóiéra is képes. MegLepödöm, amikor azt hal­lom, hogy a hasznosítható fa­mennyiség mindössze nyolc köbméter. — Ha tudná, milyen sok azt megtermelni, nem csodálkozna annyira. A fa jellegéből adó­dik, hogy sok a hulladék — vi­lágosit föl. — Nem rossz ez, bár lehetne rtiég rajta javítani. A hosszú szalag mellett kö­rülbelül negyven asszony dol­gozik. alig látni férfit. Berta­lan József a főnökük. Elkerül­hetetlen a kérdés: van-e »baj« velük. — Van — feleli tömören, s aztán elmosolyodik. — Ahol három asszony öszejött, ott már. .. Nem folytatja. Siet a dolgá­ra. Huszonnyolc év egy munka­helyen nem kis idő. Zsibrek Imréné ennyi időt töltött el ennél a vállalatnál. Kezdetben máglyázó volt, majd kocsira­kodó, most 'daraboló körfűré­szen dolgozik. A fia is a gyár alkalmazottja, igaz, ő vasipari szakmát választott. Műszakváltás volt. még nem indultak be a gépek, így csak elmagyarázni tudja, mi is a dolga itt a többiekkel. Méretre vágni a leszabott faanyagot, amiből majd a hagyományos és a panelparketta készül. Pontos munkát és nagy figyelmet Csányi Jenő igénylő feladat: nem lehet té­vedni, mert amit itt elronta­nak, az már végérvényesen selejt, semmire sem lehet hasz­nálni. Beszélgetésre, tere terére nincs idő; nem is nagyon érte­nék egymás szavát a sivító acélfogak hangjától. Meg az­tán: »Akkor vastag a boríték, ha szaporán jár a kéz«. Telje­sítményre fizetnek. A darabolok háttal az üzem belsejének, az ablakok felé fordulva dolgoznak. Az üvegen at — alig harminc méterre — a megáradt Drávát látni’. Oda­kint most is szakad az eső, hű­vös'van; a csarnokban — bár nyitva az ajtaja — kelleme­sebb az idő. Sok asszonynak ez lesz az első tele, amit fedett munka­helyen tölt el. Lendvai József B er la lan József

Next

/
Oldalképek
Tartalom