Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
SOMOGYI TAJAK, EMBEREK Vasútbúcsúztató Ceszäntam a vonatról a hencsei állomáson. Hideg szél vágott az arcomba, és egy erős hangot hozott: — Maga sem tudta az Igazat A hang Szentmártoni János állomásvezetőé volt, és kijelentését — nyomban a kézfogás után. — meg is magyarázta. — Emlékszik még, hogy mit felelt, amikor megszületett a koncepció? Én megkérdeztem, mi lesz ezzel a vasúttal? Maga azt mondta, hogy nyugdíjba megyek én innen. Nem így lett. Januárban húsz éve lesz, hogy Szentmártoni Jánost ide helyezték. Azóta ő az egyszemélyes állomás mindenese. A kopott szürke épület vasút felöli részén rendezték be az apró irodát és a várót. Az irodában — vonatra várva — sokszor voltam melegedő vendége, s ha éppen nem csörgött a telefon, a vasútról beszélgettünk. Szentmártoni János szereti a vasutat ég megszerette az állomást is Itt alapított családot, építkezett. Húsz éve mozgalmasak voltak még a napjai A forgalom sátán folyamatosan, de észrevehetően csökkent. Több lett a szabad idő a szolgálatban is, és ebből levonta a következtetést; előbb vagy utóbb megszűnik a vasútvonal Kapos mérő és Kö- zéprigóc között A közlekedéspolitikai koncepció megszületése — mely a közút és a vasút közötti jobb munkamegosztást és a gazdaságosságot szolgálja — megerősítette érzését A kérdés csupán az volt, hogy mikor következik esi be? A döntést sok számolás, vita előzte meg. 1976-ban világossá vált, hogy — ha megmarad — a forgalom biztonsága érdekében tiz éven belül föl kell újítani a vasútvonalat. Dönteni kellett: ezt az utat járják, vagy a másikat, és közútra tereljék a forgalmat. Fellángolt az emlékek kavarta vita és döntöttek az egzakt számok: 1979. december SÍ-én elmegy az utolsó vonat Kaposrnérő és Középrigóc között. Az új év első napján már autóbuszok szállítják az utasokat Összesen 15 új autóbusz várja az indulást, Miért így döntöttek? Kiszámították, hogy a tizenegy vonat naponta átlag 2400 utast 6zállít el. Ez a MÁV-nak 16 millió forintjába kerül. Mi, Utasok viszont csak 8,7 millió forintot számoltunk le a pénztáraknál. Közúton ugyaneny- nyi utast 7,5 millió forintért tud a Volán elszállítani, es a jegyekért 8,1 millió forintot kap. Több mint félmillió forint lesz tehát a nyeresége. A vasút deficitjéhez hozzá kell adni még azt is, any az áruszállításból éred. A sínek és a pálya nem bírja e! a teli vagonokat., es a mozdonyok is legfeljebb 40 kilométeres sebességre kapcsolhatnak, A tények makacs dolgok. Amikor megépítették ezt a vasutat, mások voltak a körülmények A terveket — acélszerűség helyett — a nagybirtokok érdekeinek megfelelően rajzolták. Nemcsak a terepviszonyokat vették számba, hanem ,a kastélyok fekvését is. így lett 52 kilométer hosszú a vonal. Kaposmérőből egy éles kanyarral vág neki a Zselic lábának: meglendül itt a szerelvény, gyorsan csattognak a kerekek, es a fwlya a lelket i& kirázza az uUtebóá. Ingoványos talaj következik ezután. A Vízrendezések befejezése óta a nagy eső többször mosta el a sínéi cet. Ivleg törik a vonat lendülete. Hajdan a falusi ember ráért. Este lefeküdt, aludt egyet, aztán kiballagott az állomásra, hogy a városba utazzon. A váróteremben pipafüst és pálinkaszag keveredett, A vaskályhában mindig duruzsolt a tűz. Más falvakból érkezett emberek találkoztak itt és vártak — ha kellett, órákat is. Közben híreket cseréltek. Amikor megjött a vonat, felszálltak rá és szunyókáltak egyet a városig. Utazott ezeken a vonatokon egy másik társaság is: két-három kocsit is megtöltöttek a diákok. Hangjuk sokszor nagyobb volt, mint a prüszkölő, apró gőzmozdonyé, összeszokott ismerős társaság volt ez. Idegen nem is próbálkozott felszállni a diákkocsikba. A kalauz különös szigort erőltetett az arcára, mielőtt belépett. Soha nem tudta ugyanis, hogy mikor csíphet el egy cigarettát próbáló diákot vagy éppen a lányokhoz „tévedt” fiút. A nagydiákok itt tanították kártyára a kicsiket, és padra borították az először utazókat, hogy igazi bejáróvá avassák. Aki már túlesett ezen a szertartáson, a diákból lett vasutas rokanszenvére is számíthatott; kapott hamis igazolást a vonat késéséről, amikor az első óra nehéz volt. A meleg kocsikban leckét másoltak a lusták és verset fabrikáltak a kamaszkorú költőjelöltek. Színes, mozgalmas világ volt ez. Lassan azután a diákok is hűtlenek lettek a vasúthoz: buszra szálltak vagy kollégiumba költöztek. Fenyvesi Ferenc lipotfai állomásfőnök azt mondja: — Az idén csak két diákjegyet adtunk el. Olyan gyorsan csökkent a forgalom, hogy mi is meglepődtünk. 1967—68-ban még havi 14 ezer forintot szedtünk itt be jegyért. Az iskolabusz elvitte a bejáró munkásokat is. A pénztárba meat egy hónap alatt annak a negyede sem jön be, mint amennyi az itt dolgozó vasutasok bére. Lassú ez a vonat, és itt ezen a területen a talaj is nagyon rossz. Én 1971-ben kerültem ide, és meglepődtem, amikor egy eső után úgy érkezett be a szerelvény, mintha hajó lett volna: nem láttuk a síneket, eltakarta a szennyest ár. Valósággal gyötrelem az áruszállítás is: a traktorok, a teherautók állandóan süllyedtek, mert csak az erdőgazdaságnak van burkolt rakodóterülete... Az élet haladt, ez a vasút pedig nem változott semmit: legföljebb rosszabb lett A menetrend ma is olyan, mint 1970-ben volt, a vonatok elöregedtek, a pályán is meglátszik az idő. Kiszolgálta az idejét. A századfordulón helyi érdekekre hivatkozva építették, és az első vonat 1905. november 16-án haladt erre. Jelentőségét az adta meg, hogy összeköttetést teremtett a pécs—barcsi és a dombóvár—gyékényesi vasút között. A Dráván keresztül pedig közvetlen kapcsolatot jelentett Kaposvárnak Horvátországgal. Szerepét növelte, hogy az áruval rakott vagonok terhét Barcson drávai hajókra rakták. A somogyi föld termése így jutott el messze vidékre. Gyökeret vert vasutasok búcsúznak az.öreg vasúttól. Fábián Károly kadarkúti ál'lomásfő- nök 1961 óta él együtt a vonatokkal. Azt mondják, hogy ilyen hosszú ideig még egyetlen főnök sem tartott ki ezen az állomáson. — A forgalom egyre csökkent. Amikor én idekerültem, reggel nyolckor leültem és délután négykor még számoltam. Azóta megszűnt már a darabáru, kevesebb a rakodásra váró vagon. Az utasok a lassú voltat helyett a fürge autóbuszokat választják. Évek óta haldokolt ez a vonat. Mi, akik szeretjük, fájó szívvel néztük a haldoklását, de megértettük : az élet rendje ez,., Az igazgatóság mindent elrendezett. Jöttek többször is, és megbeszéltük, hdgy ki hova kerül. A vasút mindenkiről gondoskodott. Nekem a Balatonon van egy házam: Fonyódra megyek szolgálatba. A lipótfai állomásfőnök már el is költözött: Mesztegnyőn lett főnők. — Engem április húszadikával helyeztek át. Aztán az igazgató megkért, maradjak addig, amíg mennek a vonatok, mert kevés a vasutas. A hencsei állomásvezető Ka- posmérőben lesz forgalmi szolgálattevő: — Rendesen intézték a dolgomat. Azt azonban megmondták, hogy ismét forgalmi szakvizsgát kell tenni. A régi elévült már. Ott a fővonalon mások a követelmények. A vasutasok utoljára hagyják el a vonalat. Itt maradnak, amíg el nem megy az utolsó vonat. Aztán a ká.lmáncsai Juhász Géza Bábonymegyerre költözik. A homokszentgyör- gyiek Középrigócra járnak be, a ladiak pedig Kaposvárra. Frank Mátyás, aki eddig Szu- lokban teljesített szolgálatot, Barcson lesz jegyvizsgáló. Fagyos télben búcsúzik a vasút. Apró motorvonat morzsolja a kilométereket Bal oldalon a vonatvezető, Salabert József ül, a jobb oldalon pedig Merkei Lajos motorvezető. Öt kérdezem: milyen a tél ezen a vonalon? — Ha tiszta az idő, semmi gond. De ha esik a hó, Lad és Homokszentgyörgy között behordja az erdőnyílást. Pedig arra le már viszonylag könnyű a pálya. Itt, a Zselic lábánál viszont —■ főleg a tehervonatoknak — nehéz volt: hosszú az emelkedő Lipótfa és Somogyszénti m- re között. Szóval a tél szép volt mindig, a nyár pedig jó, Nemcsak a tájat, az embereket is megismertük. Amikor bejártunk egy állomásra, azt néztem, hogy megvan-e mindenki? Feltűnt, ha valaki hiányzott. Az utasok egy részé állandó bejáró. Volt, aki csak az utolsó pillanatban érkezett, szinte együtt a vonattal és olyan is, aki mindig rátartott egy kis időt. — Mióta utazott? — 1942-ben kerültem a MÁV-hoz és 1949-től voltam mozdonyvezető. Ezekkel az öreg motorokkal tizenkilenc évig jártuk az állomásokat. ösz- szeszoktunk, szerettem velük járni, csak hát... az idő túllépett rajtuk. Megöregedtek. — Mi a legkellemetlenebb emléke? '— Egy embert elütöttem a kadarkúti előrejelzőnél. Elbújt a táblánál, nem láttam. Kiderült, öngyilkos akart lenni. Nem felejtettem el. Döcög a vonat tovább. A Jvél ember mozdulatokból is érti egymást. — És a legszebb? ' — A legszebb?... Az a harminc év, melyet a pályán töltöttem ,.. Március 31-én lesz éppen harminc éve, hogy vasutas vagyolc, és akkor nyugdíjba megyek. Együtt öregedtünk meg ezzel a vasúttal, és együtt nyugdíjaznak bennünket... Hiányzik maid a szolgálat. Az ember a rendszertelen alvást is megszokja... D® hát az utasok nélkül... — Elfogytak^az utasok? A vonatvezető veszi át a szót: — A hajnali járatokon még van utas. A többin alig ... Amikor az ember elindult Barcsról, üres volt a szerelvény. Homokszentgyörgy után kezdett megtelni, aztán Kadarkúton kicserélődtek az utasok. Mire Kaposvárra értünk, már sokan álltak. A motorvezető az emlékei között kutat. — Szerettem p vasutat — töri meg a csendet — A gőzössel tisztasági versenyt nyertünk. Rendet kell tartan] a vonaton. Ezt én Dombóváron tanultam, azoktól az emberektől, akik adtak magukra, 1945-ben ők szerveztek be a kommunista pártba is. Nem volt akkor nekem nagy tudományom a pártokhoz, de azt láttam, hogy kik szeretik a munkát, és én hozzá ink akartam tartozni. A tanítóm egy Sándor Gábor nevű lakatos volt... Merkei Lajos vasutast nevelt a fiából is. Gyerekkoromban erről a vasútról álmodtam. Órákig néztem a s/.ürcsölő gózmozdonyt: csodáltam és féltem tőle. Ha ritkán vonatra szállt a család, lógtam az ablakban és ámultam a száguldást. A vasút sokáig kapocs volt köztünk és a világ között. Az utolsó vonat csendben döcög majd végig a pályán, akkor, amikor volt utasai az új évre koccintanak. Aztán a sínek — igy szól a szabály — három évig még a helyükön maradnak. Ez a húrom év bizonyítja majd be, hogy jók voltak-e a számítások. Amikor már megszokjuk; a fürgébb autóbuszokat, kevesen veszik észre, hogy bontják a síneket. A vasutasházakat viszont árulja már a MÁV. Lesz, ame-i lyikbe lakó költözik, olyan is, amelyiket lebontanak. Egy ideig furcsa lesz még a vonat nélküli vasút, aztán majd csak; az erdőben a nyiladékok emlékeztetnek rá, meg a történetek, amelyek hozzá kapcsolódnak. És úgy kezdődnek, hogy amikor még vonat járt Kapos-; mérő és Barcs között... Ez a vasút is született, virágkort. ért meg, aztán észrevétlenül megöregedett. Megírta, történetének utolsó fejezetét. Dr. liercza Imre
